4. ANYAG ÉS MÓDSZER
4.2. Üvegházi tenyészedényes vizsgálatok
4.2.2. A mandulapalka fejlődésének vizsgálata növekedésanalízis módszerével…
A mandulapalka fejlődésének vizsgálatához talajkultúrás kísérletet állítottunk be 2007.
április 19-én, 5 ismétlésben. A növényeket dézsákban neveltük, a dézsákat a szabadban helyeztük el, tápközegként virágföld : homokos vályog talaj 1:1 arányú keverékét használtuk.
Dézsánként 25db gumót ültettünk el, majd a virágzás végéig hetente dézsánként 1db növényt és szaporulatát vettük ki. A növényeket igény szerint öntöztük. A tenyészidőszakban összesen 16 alkalommal történt mintavétel, 2007. április 26. és augusztus 24. között.
A kísérletet 2008-ban megismételtük. Üvegházban, tenyészedényben neveltük a növényeket, 5 ismétlésben. Tenyészedényenként 1db növényt és szaporulatát neveltük. Tápközegként virágföld : homokos vályog talaj 1/3 : 2/3 arányú keverékét használtuk. A növényeket igény szerint öntöztük. A kísérletet április 25-én állítottuk be, a tenyészidőszakban 13 alkalommal történt mintavétel, 2008. május 2. és augusztus 1. között. Hetente 5db növényt és szaporulatát távolítottuk el.
Minden értékelésnél mértük a levélterületet (LI-3000-es levélterület mérővel), a hajtás és földalatti részek (gyökér, gumó, tarack) hosszúságát (cm), frisstömegét (g), majd szárítás után (40°C –ra beállított szárítószekrényben) a száraztömegét (g). A vizsgálatok során az anyanövényt és szaporulatát egy egységként kezeltük. A növekedésanalízis vizsgálatánál a mandulapalka száraztömegben kifejezett növekedését vizsgáltuk a növények tömegét és
27 asszimiláló rendszerének nagyságát mérve. A nyert adatokból – a Virágh (1980) által értelmezett növekedési mutatók alapján - a következő növekedési indexeket számítottuk:
- RGR (relative growth rate), relatív növekedési sebesség. Kifejezi a primer szervesanyag- tartalom időbeni felhalmozódásának sebességét (arányát), a növekedés ütemét. Egységnyi tömegre vonatkoztatott tömeggyarapodás egységnyi idő alatt:
RGR = ln (W2 / W1) (g/g/nap) t2 – t1
- RLGR (relative leaf growth rate), relatív levélterület növekedési arány. Növényenkénti összes levélterület növekedésének rátáját akkor kapjuk meg, ha az RGR meghatározásánál alkalmazott képletben száraztömeg helyett levélterület (A) adatokkal számolunk:
RLGR = ln (A2 / A1) (cm2/cm2/nap) t2 – t1
- LAR (leaf area ratio), levélterület – arány. Az asszimiláló rendszer nagyságának, a fotoszintetikus kapacitás mértékének mutatója, a növény levélborítottságának morfológiai jellemzője. A teljes asszimiláló terület és a növény teljes tömegének hányadosaként növényenkénti levélterület és a tenyészterület közötti arány, levélterület egységnyi tenyészterületre vetítve:
28 4.2.3. A mandulapalka tápelem - koncentrációjának vizsgálata
A tápelemtartalom meghatározásához a 2007-es növekedésanalízis- vizsgálat során gyűjtött mintákat használtuk fel. A mintákat szárítószekrényben, 40°C-on súlyállandóságig szárítottuk, majd papírzacskóba helyeztük a felhasználásig. A tárolás szobahőmérsékleten történt. A tápelemtartalom meghatározását a Növényvédelmi Intézet Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Osztály laboratóriumában végeztük el, az Agrokémiai gyakorlatok módszertana szerint (Debreczeni B.-né, 1986). Az összes nitrogéntartalom meghatározására Kjeldahl módszerrel Parnass-Wagner vízgózdesztillációt alkalmaztunk. Az összes foszfortartalom meghatározására (SPEKOL-1l) spektrofotométert alkalmaztunk. Az összes kálium és kalciumtartalom meghatározása lángfotométerrel (FLAPHO-4) történt.
4.2.4. Korai kompetíciós vizsgálat
A vizsgálatok során helyettesítési módszert alkalmaztunk, kidolgozása De Wit (1960) nevéhez fűződik. Ezekben a kísérletekben együtt kerül vetésre a két vizsgálandó növény, különböző arányokban keverve, az állomány sűrűségét állandó értéken tartva. Ezáltal adott faj tiszta állományban tanúsított viselkedése összehasonlítható a változó arányban kevert állományéval és mérhető a kölcsönös agresszivitás. Továbbá figyelhető az inter- illetve az intraspecifikus kompetíció (Hunyadi és mtsai, 2000).
Azt vizsgáltuk, hogy a napraforgó és a mandulapalka, valamint a kukorica és a mandulapalka különböző arányokban elvetve hogyan hat egymás fejlődésére a tenyészidőszak első 4 hetében. A növényszám alakulás a következő volt:
5db napraforgó (tiszta állomány), 5db mandulapalka (tiszta állomány), 4db napraforgó + 1db mandulapalka, 3db napraforgó + 2db mandulapalka, 2db napraforgó + 3db mandulapalka, 1db napraforgó + 4db mandulapalka.
5db kukorica (tiszta állomány), 5db mandulapalka (tiszta állomány), 4db kukorica + 1db mandulapalka, 3db kukorica + 2db mandulapalka, 2db kukorica + 3db mandulapalka, 1db kukorica + 4db mandulapalka (9. ábra).
29 Kezelések (növény arányok) és rövidített jelölésük a későbbi ábrákon
5db kukorica 5K 5db napraforgó 5N
5db mandulapalka 5M 5db mandulapalka 5M
4db kukorica – 1db mandulapalka 4K-1M 4db napraforgó – 1db mandulapalka 4N -1M 3db kukorica – 2db mandulapalka 3K-2M 3db napraforgó – 2db mandulapalka 3N -2M 2db kukorica – 3db mandulapalka 2K-3M 2db napraforgó – 3db mandulapalka 2N -3M 1db kukorica – 4db mandulapalka 1K-4M 1db napraforgó – 4db mandulapalka 1N -4M
9. ábra: Alkalmazott kezelések
Mivel a növényeket öntöztük, a fényért és a tápanyagért folytatott versengés hatásait tudtuk vizsgálni. Néztük a hajtások és a gyökerek közötti kompetíciót.
Üvegházi tenyészedényes kísérletet állítottunk be, 2006 júniusában. Tenyészedényenként 1kg homokos-vályog talajt használtunk. A talajt Sávoly község határában gyűjtöttük (10. ábra).
Minden tenyészedényben 5 darab növényt neveltünk különböző kombinációkban. A napraforgó és a kukorica 95%-os csírázási aránya miatt mindenhol a szükségesnél eggyel több magot vetettünk, majd a kelés utáni napokban tőszámbeállítás történt. A mandulapalka- gumókat előhajtattuk, bizonytalan hajtási százaléka miatt. Az öntözés naponta igény szerint és hetente egyszer súlyra történt. A növényeket 4 hétig neveltük. Vizsgáltuk a növények hajtásának és gyökerének friss- és száraztömegét, a hajtáshosszúságot és a levélszámot.
A kísérletben használt napraforgó: Tellia RM. Korai érésű, középmagas-magas, erős, stabil szárú, igen nagy tányérral rendelkező hibrid. Állami elismerés éve: EU-fajtalista.
A kísérletben használt kukorica hibrid: KWS 328. Zöld száron érő lófogú szemeskukorica, jellemző rá a kiváló stressztűrés, átlag feletti szárszilárdság. Állami elismerés éve: 2003.
A kísérletben használt mandulapalka- gumók Somogytúr határában kerültek begyűjtésre, majd tisztítás után Petri-csészében, nedves szűrőpapíron lettek hajtatva.
Humusz % 2,47
pH H2O 6,27
Ásványi N mg/kg talaj 16,91 mg/kg talaj AL-oldható P2O5 137 mg/kg talaj AL-oldható K2O 346 mg/kg talaj
10. ábra: A kísérleti talaj tulajdonságai
30 Ezen vizsgálatok növénymintáit felhasználva megnéztük a kukorica- és a mandulapalka- hajtások és a gyökerek közötti tápanyagokért folytatott versengést is. Laboratóriumban vizsgáltuk a levelek és a gyökerek százalékos N-, P2O5- és K2O- tartalmát. A kevert állományokat a tiszta állományokhoz hasonlítottuk az értékelés során.
4.3. EREDMÉNYEK STATISZTIKAI ELEMZÉSE
A kísérleti adatokat ANOVA SPSS statisztikai programcsomag segítségével értékeltük, egytényezős varianciaanalízist (szignifikáns differencia számítás) végezve.
31
5. EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
5.1. LABORATÓRIUMI KÍSÉRLETEK
5.1.1. Maghozam vizsgálat
100db virágzat maghozamát vizsgáltuk meg. A vizsgált virágzatok 4%-a nem tartalmazott magot. A legnagyobb arányban (38%) 101 és 200 db között változott a magszám. Az átlag magszám 155 db volt. A legtöbb mag, amit találtunk 466 db volt (11. ábra).
Gieske et al. (1993) cikkében beszámol egy kísérletről melyben 186 virágzatot vizsgáltak, leírja, hogy nem minden virágzatban találtak magot. Vizsgálatukban 647 db mag volt a legtöbb, amit találtak.
11. ábra: A mandulapalka maghozamának vizsgálata 2006-ban
5.1.2. Éves csírázási ritmus vizsgálat
A gyűjtött magok életképesség- vizsgálatát az MGSZH Magkórtani Laboratóriuma végezte el, TTC teszttel, az eredmény 56% volt.
A mandulapalka magok március végén kezdtek el csírázni. Márciustól június végéig kiegyenlített, 47-64%-os csírázási átlagokat számoltunk. Júliusban a csírázási százalék kezdett lecsökkenni és októberben megközelítette a minimumot (12. ábra).
32 12. ábra: A mandulapalka magok éves csírázási ritmusa laboratóriumi körülmények között
5.1.3. A mandulapalka- hajtásából és föld alatti részekből készített növénykivonat hatása a tesztnövények csírázására laboratóriumi kísérletben
A napraforgó reagált a legérzékenyebben a mandulapalka hajtás- és föld alatti rész- kivonatokra. A növénykivonatok valamennyi koncentrációban csökkentették a csírázását, szignifikáns volt a csökkenés a hajtáskivonat egy és kétszeres hígításában (13. ábra). Hasonló hatást írtak le korábban az Asclepias syriaca levél kivonatáról (Kazinczi és mtsai. 2004).
0 1020 30 40 5060 70 8090 100
Csírázási %
napraforgó
13. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek kivonatának hatása a napraforgó csírázására laboratóriumi kísérletben (kontroll = kezeletlen, 1X = egyszeres hígítás, 2X = kétszeres hígítás, 5X = ötszörös hígítás, 10X = tízszeres hígítás)
SzD5%=18,2
33 A mandulapalka- hajtás kivonat egy-, két- és ötszörös hígításban csökkentette a kukorica csírázását (14. ábra). Hasonló hatást figyeltek meg az Asclepias syriaca levél kivonatával végzett kísérletben (Kazinczi és mtsai., 2004), valamint a Cirsium arvense növénykivonatokkal végzett kísérletben (Kovács és mtsai., 1988; Béres és Csorba, 1992). A mandulapalka föld alatti rész kivonata két- és ötszörös hígításban növelte a kukorica csírázását (10. ábra). A Cirsium arvense gyökérkivonataival végzett kísérletben hasonló hatást figyeltek meg (Kazinczi és mtsai., 2004).
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
Csírázási %
kukorica
14. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek kivonatának hatása a kukorica csírázására laboratóriumi kísérletben (kontroll = kezeletlen, 1X = egyszeres hígítás, 2X = kétszeres hígítás, 5X = ötszörös hígítás, 10X = tízszeres hígítás)
SzD5%=5,5
34 A parlagfű csírázását a növénykivonatok valamennyi koncentrációban növelték (15. ábra).
0 kétszeres hígítás, 5X = ötszörös hígítás, 10X = tízszeres hígítás)
A mandulapalka hajtás és föld alatti rész kivonatok minimálisan befolyásolták a fehér mustár csírázását. Szignifikáns eltérést a föld alatti rész kivonatának egyszeres hígítása okozott (16.
ábra). kétszeres hígítás, 5X = ötszörös hígítás, 10X = tízszeres hígítás)
SzD5%=4,4 SzD5%=5,2
35 A cukorrépa csírázását mind a hajtás-, mind a föld alatti rész- kivonatos kezelések csökkentették, szignifikáns eltérés a hajtáskivonat kétszeres hígításánál volt (17. ábra).
0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100
Csírázási %
cukorrépa
17. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek kivonatának hatása a parlagfű csírázására laboratóriumi kísérletben (kontroll = kezeletlen, 1X = egyszeres hígítás, 2X = kétszeres hígítás, 5X = ötszörös hígítás, 10X = tízszeres hígítás)
SzD5%=10,6
36 5.2. ÜVEGHÁZI TENYÉSZEDÉNYES KÍSÉRLETEK
5.2.1. Allelopátia vizsgálatok
5.2.1.1. A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek maradványának hatása a tesztnövények csírázására és fejlődésére üvegházi kísérletben
Frisstömeg
A mandulapalka- hajtást tartalmazó tápközegben nevelt növények frisstömege minden esetben növekedett a kontrollhoz képest. A parlagfű frisstömege 1,5-szerese, míg a kukorica, a napraforgó és a mustár frisstömege 2-szerese volt a kontrollnövények értékének, ezek az eltérések szignifikánsak voltak.
A mandulapalka föld alatti rész- maradványokat tartalmazó tápközegben nevelt növények frisstömege kisebb volt, mint a kontrollnövényeké. A kukorica 38%-kal, a napraforgó 35%-kal, a mustár 68%-kal volt kisebb tömegű a kontrollhoz képest, ezek az eltérések szignifikánsak voltak (18. ábra)
18. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek maradványának hatása a tesztnövények frisstömegére, üvegházi tenyészedényes vizsgálatban
SzD5%= 1,66 SzD5%= 0,7 SzD5%= 0,19 SzD5%= 1,51 SzD5%= 2,02
37 Száraztömeg
A mandulapalka- hajtást tartalmazó tápközegben nevelt növények száraztömege a frisstömeghez hasonlóan minden esetben nagyobb volt a kontrollhoz képest. A parlagfű és a napraforgó száraztömege 1,5-szerese, a kukorica száraztömege 2-szerese volt a kontrollnövények értékének, a növekedések szignifikáns volt.
A mandulapalka föld alatti rész- maradványokat tartalmazó tápközegben nevelt növények száraztömege kisebb volt a kontrollnál. A kukorica 37%-kal, a napraforgó 33%-kal, a mustár 67%-kal volt kisebb száraztömegű, az eltérések szignifikánsak voltak (19. ábra).
19. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek maradványának hatása a tesztnövények száraztömegére, üvegházi tenyészedényes vizsgálatban
Kelési %
A mandulapalka- hajtást és föld alatti részeket tartalmazó tápközegben nevelt növények kelési adatai nem tértek el szignifikánsan a kontroll növényektől (20. ábra).
SzD5%= 0,25 SzD5%= 0,08 SzD5%= 0,02 SzD5%= 0,22 SzD5%= 0,1
38 20. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek maradványának hatása a tesztnövények kelésére, üvegházi tenyészedényes vizsgálatban
5.2.1.2. A mandulapalka hajtásából és föld alatti részekből készített növénykivonat hatása a tesztnövények csírázására és fejlődésére üvegházi kísérletben
Frisstömeg
A mandulapalka- hajtáskivonattal permetezett növényeknél a kontrollnál kisebb frisstömegeket mértünk. A kukorica 20%-kal, a napraforgó 40%-kal és a cukorrépa 30%-kal volt kisebb frisstömegű, mint a kontroll, ez az eltérés mindhárom esetben szignifikáns volt.
A mandulapalka föld alatti rész- kivonattal permetezett növényeknél szintén a kontrollnál kisebb frisstömegeket mértünk. A kukorica 20%-kal, a napraforgó és a cukorrépa 30%-kal volt kisebb tömegű, mint a kontroll, az eltérések szignifikánsak voltak.
A mandulapalka- hajtáskivonattal öntözött kukoricánál és napraforgónál a kontrollnál nagyobb frisstömegeket mértünk. A többi növénynél enyhe csökkenést tapasztaltunk a kontrollhoz képest. Szignifikáns eltérés nem volt.
A mandulapalka föld alatti rész- kivonattal öntözött növényeknél csökkent a frisstömeg a kontrollhoz képest. A kukoricánál és a napraforgónál 25%-kal, a parlagfűnél 30%-kal mértünk kisebb frisstömeget, az eltérések szignifikánsak voltak (21. ábra).
SzD5%= 3,69 SzD5%= 2,87 SzD5%= 8,46 SzD5%= 2,16 SzD5%= 6,86
39 21. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek kivonatának hatása a tesztnövények frisstömegére, üvegházi tenyészedényes vizsgálatban
Száraztömeg
A mandulapalka- hajtáskivonattal permetezett növényeknél a kontrollnál kisebb száraztömegeket mértünk. Napraforgó esetén 40%-kal, míg a cukorrépánál 30%-kal mértünk kisebb száraztömeget, mint a kontrollérték, mindkét eltérés szignifikáns volt.
A mandulapalka föld alatti rész- kivonattal permetezett növényeknél szintén kisebb száraztömegeket mértünk a kontrollhoz képest. Szignifikáns eltérést egy esetben, a napraforgónál mértünk, száraztömege 30%-kal volt kisebb a kontrollhoz képest.
A mandulapalka- hajtáskivonattal öntözött kukoricánál, napraforgónál és fehér mustárnál a kontrollnál nagyobb száraztömeget mértünk. A többi tesztnövénynél a kontrollt megközelítő értékeket mértünk. Az eltérések nem voltak szignifikánsak.
A mandulapalka föld alatti rész- kivonattal öntözött növényeknél csökkent a száraztömeg a kontrollhoz képest. Szignifikáns volt a csökkenés a kukoricánál, a napraforgónál és cukorrépánál 20%-kal (22. ábra).
SzD5%=1,17 SzD5%=0,44 SzD5%=0,12 SzD5%=0,22 SzD5%=0,14
40 22. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek kivonatának hatása a tesztnövények száraztömegére, üvegházi tenyészedényes vizsgálatban
Kelési %
A mandulapalka hajtás- és föld alatti rész- kivonattal történt öntözés csak kismértékben befolyásolta a tesztnövények csírázását. Szignifikáns eltérés nem volt (23. ábra).
23. ábra: A mandulapalka hajtás- és föld alatti részek kivonatának hatása a tesztnövények kelésére, üvegházi tenyészedényes vizsgálatban
SzD5%=0,17 SzD5%=0,09 SzD5%=0,03 SzD5%=0,03 SzD5%=0,02
SzD5%= 4,94 SzD5%=11,58 SzD5%=9,65 SzD5%=5,82 SzD5%=8,15
41 Az üvegházi allelopátiás kísérleteket értékelve összességében megállapítható, hogy a tesztnövények kelését a mandulapalka- hajtást és föld alatti részt tartalmazó tápközeg, valamint a hajtás- és föld alatti rész- kivonatok beöntözése nem befolyásolták szignifikánsan.
Hasonló eredményről számol be Kazinczi és mtsai. (2009), a Convolvulus arvensis hajtás- és gyökérmaradvány kismértékben befolyásolta a kukorica és a napraforgó csírázását vizsgálataik során.
A biomasszaprodukciót vizsgálva megállapítható, hogy a mandulapalka- növénykivonatokkal történt permetezés szignifikánsan csökkentette a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa biomassza- produkcióját.
A föld alatti rész- kivonatok beöntözése gátló hatású volt, szignifikánsan csökkent a kukorica és a napraforgó biomasszatömege.
A föld alatti rész- maradványokat tartalmazó tápközegben nevelt kukorica, napraforgó és fehér mustár biomasszatömege szintén szignifikáns csökkenést mutatott a kontrollhoz képest.
A hajtáskivonatok beöntözése serkentette a kukorica és a napraforgó biomassza- produkcióját, az eltérés nem volt szignifikáns.
A hajtásmaradványt tartalmazó tápközegben nevelt kukorica, napraforgó és parlagfű biomasszatömege szignifikánsan növekedett a kontrollhoz képest. Hasonló allelopátiás hatásról számol be Dirk et al. (1980). Míg Kazinczi és mtsai. (2009) a Convolvulus arvensis hajtásmaradványok gátló hatását írja le kukorica és napraforgó friss tömegére.
Összességében elmondható, hogy a mandulapalka hajtásai serkentő, a föld alatti részei pedig gátló hatással voltak a tesztnövények fejlődésére.
5.2.2. Növekedés analízis
Növekedés analízis 2007
Az elültetett gumókból április 26-ára hajtottak ki a növények. A hatjás utáni 5. héten a tarackok már gyorsan fejlődtek, új növénykéket is megfigyeltünk, valamint egyes tarackok végén már fehér gumókat is találtunk. A virágzás június 22-én indult meg, ekkorra a gumók nagy része már bebarnult. A legtöbb, 24db gumót július 26-án számoltuk.
42 Száraztömeg
A növények teljes biomasszatömege június 28-ig gyorsan növekedett, majd ez a növekedés lassuló tendenciát vett fel. A legnagyobb biomasszatömeget, 1,41 grammot augusztus 16-án mértük, utána csökkenés volt. A hajtások száraztömege mindvégig meghaladta a földalatti részek száraztömegét, legnagyobb értékét augusztus 16-án érte el, ekkor 0,99 grammot mértünk. A földalatti részek száraztömege július 26-ig növekedett, ekkor érte el a maximális 0,48 grammot, utána folyamatos csökkenést tapasztaltunk (24. ábra).
24. ábra: A mandulapalka biomassza- produkciójának alakulása 2007-ben
RGR (relatív növekedési sebesség)
Kifejezi a primer szervesanyag- tartalom időbeni felhalmozódásának sebességét (arányát), a növekedés ütemét. Egységnyi tömegre vonatkoztatott tömeggyarapodás egységnyi idő alatt.
A hajtások és földalatti részek relatív növekedési sebessége július 19-ig alig változott, 0,1-0,15 g/g/nap érték körül mozgott. Ezután a hajtásoknál egy nagyobb, a föld alatti részeknél egy kisebb csúcsot figyelhetünk meg. A hajtások maximumértékét július 26-án mértük (0,32 g/g/nap), míg a föld alatti részekét augusztus 16-án (0,2 g/g/nap). A teljes növény relatív növekedési sebessége május 31-ig enyhén növekedett, majd erőteljes csökkenés figyelhető meg, melyet követően július 19-én mértük a maximumértéket (0,18 g/g/nap), (25. ábra).
43 25. ábra: A mandulapalka relatív növekedési sebességének alakulása 2007-ben
LAR (levélterület – arány)
A levélterület – arány az asszimiláló rendszer nagyságának, a fotoszintetikus kapacitás mértékének mutatója, a növény levélborítottságának morfológiai jellemzője. A teljes asszimiláló terület és a növény teljes tömegének hányadosaként értelmezett index.
A levélterület- arány (LAR) május 17. és június 7. között adta a legnagyobb értékeket, 181-192cm2/g között változott. Ezután július 26-ig csökkenő tendenciát vett fel, június 28. és július 26. között 121-126cm2/g közötti értékeket mértünk. Majd augusztus 16-án egy újabb csúcsot adott (26. ábra).
26. ábra: A mandulapalka levélterület-arányának alakulása 2007-ben
44 RLGRrelatív levélterület növekedési arány
Relatív levélterület növekedési arány, a növényenkénti összes levélterület növekedésének rátája.
A relatív levélterület- növekedési arány (RLGR) maximuma május 10-én volt (0,32cm2/cm2/nap). Ezután hirtelen csökkenés figyelhető meg, majd augusztus 16-ig stagnál, ebben az időszakban 0,13-0,18cm2/cm2/nap értékeket mértünk (27. ábra).
27. ábra: A mandulapalka relatív levélterület növekedési arányának változása 2007-ben
LAI (levélterület index)
Az egységnyi tenyészterületre jutó levélterület június 21-ig gyorsan növekedett, az ezt követő időszakban a növekedés lassult, 0,64-0,77cm2/cm2 között változott. Augusztus 2-án elérte a maximumértékét (0,92cm2/cm2), majd csökkenni kezdett (28. ábra).
45 28. ábra: A mandulapalka levélterület indexének változása 2007-ben
SLA (specifikus levélterület)
A specifikus levélterület legnagyobb értékét (310cm2/g) május 17-én mértük. A növény növekedése során az index értéke 182-310cm2/g között változott (29. ábra).
29. ábra: A mandulapalka specifikus levélterületének változása 2007-ben
46 Növekedés analízis 2008
Az elültetett gumókból május 2-ára hajtottak ki a növények. A 2007-es vizsgálattal megegyezően ezen kísérletünkben is a kihajtás utáni 5. héten találtunk új növénykéket, valamint megfigyeltünk fehér gumókat. A virágzás július 4-én indult.
Száraztömeg
A növények teljes biomasszatömege július 4-ig egyenletesen növekedett, majd a növekedés lassult, a legnagyobb biomasszatömeget, 22,02 grammot, július 25-én mértük. A hajtások és a föld alatti részek száraz tömege hasonló értékeket mutatott, egészen július 4-ig, ezután a föld alatti részeknél minden héten nagyobb száraztömegeket tapasztaltunk, mint a hajtásoknál. A föld alatti részek száraztömege július 25-én érte el a maximumot, 14,15 grammot. A hajtások száraztömege július 18-án mutatta a legnagyobb értéket, 8,28 grammot (30. ábra).
30. ábra: A mandulapalka biomassza- produkciója
RGR
A hajtások relatív növekedés sebessége május 30-ig alig változott, 0,06-0,14g/g/nap között mozgott, maximum értékét június 20-án (0,18g/g/nap) mértük. A föld alatti részek relatív növekedési sebessége május 30-ig 0,09-0,17g/g/nap között változott, maximumát
47 (0,25g/g/nap) június 27-én mértük. A teljes növény relatív növekedési sebessége május 30-ig 0,05-0,14g/g/nap között változott, maximumát (0,1 g/g/nap) június 27-én mértük (31. ábra).
31. ábra: A mandulapalka relatív növekedési sebességének alakulása 2008-ban
LAR (levélterület – arány)
A levélterület-arány (LAR) május 16. és június 6. között adta a legnagyobb értéket 230,3-177,3cm2/g érték között mozgott, ezután hirtelen csökkent, majd június 27-től egy szint körül stagnált (32. ábra)
32. ábra: A mandulapalka levélterület-arányának változása 2008-ban
48 RLGR (relatív levélterület növekedési arány)
A relatív levélterület növekedési arány (RLGR) maximumát május 9-én és május 23-án mértük (0,24cm2/cm2/nap). Az ezt követő időszakban viszonylag egyenletesen alakult, 0,144-0,157cm2/cm2/nap közötti értékeket mértünk (33. ábra).
33. ábra: A mandulapalka relatív levélterület növekedési arányának változása 2008-ban
LAI (levélterület index)
Az egységnyi tenyészterületre jutó levélterület július 11-ig egyenletes ütemben növekedett, ekkor mértük maximumértékét (0,86cm2/cm2), (34. ábra).
34 ábra: A mandulapalka levélterület indexének alakulása 2008-ban
49 SLA (specifikus levélterület)
A specifikus levélterület legnagyobb értékét (392cm2/g) május 16-án mértük. A növény növekedése során az index értéke 130-392cm2/g között változott (35. ábra).
35. ábra: A mandulapalka specifikus levélterületének változása
5.2.3. A mandulapalka tápelem-koncentrációjának dinamikája
N% a szárazanyagban
A N-koncentráció a hajtásokban 0,96 és 1,91% között változott. Június 7-én érte el maximumát, ekkorra tehető a hajtások és a föld alatti részek intenzív növekedésének kezdete.
A koncentráció július 5-ig csökkent, majd egy bizonyos érték körül stagnált. A koncentráció csökkenése nem a felvett mennyiség csökkenését jelenti, hanem az intenzív biomasszaképzés eredménye, ugyanis 5 hét alatt a N-koncentráció felére csökken, miközben a biomasszatömeg több, mint 4-szeresére nő. Ezt az időszakot fokozott fehérjeképzés jellemzi. A folyamat megfigyelhető mind a hajtások, mind a föld alatti részek esetében, habár utóbbiaknál ez a tendencia lényegesen kisebb. A föld alatti részek N-koncentrációja 1,0% és 0,7% között változott (36.ábra).
50 36. ábra: A mandulapalka hajtások és gyökerek N-tartalma
P% a szárazanyagban
Legszűkebb tartományban a P-koncentráció változik, mind a hajtások, mind a föld alatti részek esetében. A június elején megfigyelhető maximumok azzal magyarázhatóak, hogy a foszfor az élénk anyagcserét folytató szövetekben van jelen nagyobb mennyiségben (Pethő, 1993).
A hajtások P-koncentrációja 0,067%- 0,046% között változott, a maximum értéket június 7-én mértük, ezután csökkenő tendenciát mutatott. A július vég7-én – augusztus elej7-én bekövetkező csúcs a terméséréssel lehet kapcsolatban, hiszen a nagy energiatartalmú vegyületek képzése ebben az időszakban is nélkülözhetelen.
A föld alatti részek P-koncentrációja 0,052% és 0,03% között volt, a maximum a hajtáshoz hasonlóan június 7.-én volt, a későbbiekben pedig csökkent a gyökerek P-koncentrációja. A
A föld alatti részek P-koncentrációja 0,052% és 0,03% között volt, a maximum a hajtáshoz hasonlóan június 7.-én volt, a későbbiekben pedig csökkent a gyökerek P-koncentrációja. A