A fejezet a kutatási terv részeinek bemutatásán keresztül igazítja el az olvasót az empirikus vizsgálatok korai szakaszának teendőiről. Áttekintjük a kutatási kérdés megfogalmazásának módját, a hipotézisgenerálást, a tudományos né-zőpont tisztázását, a kutatás relevanciájának és szakirodalmi beágyazottságá-nak meghatározását, a módszertani választás fontosságát, a kutatás validitá-sát és megbízhatóságát, valamint a vizsgálat kivitelezésnek megtervezését.
Példákkal igyekszünk rávilágítani a kutatási terv szerepére, részeire és hang-súlyaira. Kutatási tervet minden tudományos munkához érdemes készíteni, tehát a fejezet általános érdeklődésre tarthat számot. Ám nélkülözhetetlen információkat tartalmaz szakdolgozatot készítők, doktori tanulmányokat folytatók, posztdoktori pályázatot tervezők és nagy költségvetésű projekte-ket ambicionálók számára.
n BEVEZETÉS
n 1. A KUTATÁSI TERV FONTOSSÁGA ÉS SZEREPE
Noha az empirikus jogtudomány régi hagyományokkal rendelkezik, magyarul alig olvas-ható kifejezetten jogászoknak készített segédanyag a kutatási folyamat megtervezéséről.
Ezt pótlandó a fejezet a kutatási tervvel foglalkozik. A kutatási terv a természet- és tár-sadalomtudományokban is ismert formátum: célja, hogy átgondoljuk a tudományos vizsgálat menetét. Segítségével voltaképpen stratégiát készítünk egy jogtudományi probléma empirikus feltárására (Osborne, 2016, 179). A terv elkészítése a kutatási fo-lyamat első lépése. Ennek során a vizsgálat egészét összefoglaljuk, számba vesszük a munkálatok főbb egységeit, valamint idő- és költségkalkulációt végzünk. A kutatás kü-lönböző tevékenységek egymásra épülő folyamata, így azok megtervezése és a részek közötti időrendi, logikai és erőforrásbeli kapcsolatok megteremtése elengedhetetlen munkafázis. A kutatási terv megírásakor a legfontosabb kutatói döntéseket hozzuk
meg: rögzítjük a vizsgálat tárgyát, módszerét és szemléletmódját (Barkan–Mersky–
Dunn, 2009; Berring–Edinger, 2005).
Másként fogalmazva: a kutató világossá teszi, hogy az elkövetkező időszakban miként akar egy tudományos problémával foglalkozni. Ezzel növeli tevékenységének hatékony-ságát és precizitását, és csökkenti a kockázatokat. A kutatási terv hozzájárul ahhoz, hogy a vizsgálat sikerét a tudatosság és ne a szerencsés véletlenek összjátéka adja. A kutatási terv egyszerre áldás és átok. Áldás, mert tudatossá teszi a tudományos munkálatok tervezését:
segít felmérni a kutatás erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit. Átok, mert olyan kérdésekről is döntést kell hozni, amelyekről a kutatási terv készítésekor korláto-zott vagy inadekvát információk állnak rendelkezésünkre. A jó terv tehát kellően konkrét, ám bizonyos pontjain megfelelő rugalmasságot mutat a tudományos munka korrekció-jának érdekében.
A kutatási folyamat tervezésében sokat segít, ha tevékenységünkre egyfajta projekt-ként gondolunk. A projektgondolkodás sajátos, visszafelé kalkuláló logikát követ: a pro-jekt végétől annak kezdetéig halad. Abból indul ki, hogy mi a propro-jekt célja: esetünkben ez a kutatási kérdés megválaszolása. A következő lépés, hogy mindehhez milyen tevékenysé-geket kell elvégeznünk, e tevékenységek miként épülnek egymásra, és ennek megfelelően időben miként követik egymást. Ez esetünkben általános szinten a módszer megválasz-tását igényli, annak eldöntését, hogy miként kívánjuk a kutatási kérdést megválaszolni.
Konkrétabban pedig az elméleti keretekre, valamint a szükséges információk meghatá-rozására alapozva az adatfelvételi, adatelemzési és ezekhez kapcsolódó további feladatok átgondolását, rendszerezését jelenti. Ez egyben a projekt megvalósításának teljes idejét, a kutatás időtartamát is segít meghatározni. Legvégül a terv arra ad választ, hogy mindezen tevékenységeknek milyen anyagi, személyi, technikai stb. erőforrásigényük van.
Tapasztalatunk szerint a kutatásokat felügyelők, finanszírozók, jóváhagyók egyre in-kább projektalapon igénylik a munkafolyamatok tervezését. Éppen ezért a fejezetet is áthatja a projektszemlélet. Ugyanakkor világos, hogy a kutatások tervezésekor nem min-den esetben szükséges az általunk ismertetett összes aspektus végiggondolása és bemu-tatása. Előnyös azonban, ha az olvasók széles körű ismeretekkel rendelkeznek, és maguk dönthetnek a kutatási terv helyzethez igazított terjedelméről.
A kutatási terv nemcsak a kutatócsoport számára használatos belső dokumentum, ha-nem a tudományos vállalkozás értékét előzetesen felmérő grémiumok, felkért külső tanács-adók állásfoglalásának kiindulópontja. A részletes terv tehát jelentősebb kutatási támoga-tások, ösztöndíjak megpályázásának alapdokumentuma. A kutatási tervnek egyszerre kell meggyőzőnek, kidolgozottnak és számon kérhetőnek lennie. A terjedelmét illetően meg-oszlanak a vélemények: a kezdeti szakaszban a legalapvetőbb kérdéseket (kutatási kérdés, választott módszer) megválaszoló másfél-két oldal terjedelmű szöveget javasolnak, ám a pályázatok ennél bővebb leírást (nyolc-tíz oldal) szoktak kérni. A kutatási terv részei bár standardizáltak, külső finanszírozás igénylése esetén a pályázati elvárások befolyásolják a dokumentum hangsúlyait. Mindenképpen szót kell ejteni a kutatási kérdésről és/vagy a hipotézisekről, a kutatás célkitűzéséről, relevanciájáról, szakirodalmi beágyazottságáról, a választott módszerről, az operacionalizálás mikéntjéről, a kutatás minőségbiztosításáról,
A KUTATÁSI TERV n 57 a vizsgálat korlátairól, az idő- és költségvonatkozásokról, valamint a kutatás hasznosításá-nak főbb elveiről (Jejelola, 2014, 51–52). A fejezet ezek mentén ad támpontokat a kutatási terv elkészítéséhez és a kutatási tevékenység főbb folyamatainak azonosításához.
n 2. A KUTATÁSI TERV RÉSZEI
2.1. Kutatási kérdés(ek) és hipotézis(ek) a kutatási tervben
A kutatás célja a megismerés. A kutatónak kérdései vannak, amelyekre tudományos vá-laszt szeretne adni. Minden vizsgálatot egy-egy kutatási kérdés vezérel, segítségével irányt adunk a kutatási folyamatnak és fókuszáljuk a központi problémát.
A kutatási kérdésről a könyvben részletes leírás olvasható az Empirikus jogi kutatások című fejezetben, ezért itt mindössze a kutatási tervben játszott szerepét hangsúlyozzuk.
Álláspontunk szerint előnyös, ha a kutatási kérdés a terv elején szerepel. A terv voltakép-pen két részből áll: a kutatási kérdésből (mit akarunk vizsgálni?) és a kérdésre adandó vá-lasz keresésének módjából (hogyan akarunk vizsgálódni?). Ennek megfelelően a továb-bi részeket a kutatási kérdés fényében érdemes kialakítani. A kutatási terv bírálata során is elsődleges szempont a kérdés és az arra adandó válaszhoz vezető út közötti összhang (Kunz et al., 2004). A tervben olyan kérdést kell megfogalmazni, amely a kutató vagy a kutatócsoport képességei és lehetőségei szerint megválaszolható.
Hasonló a helyzet a hipotézissel is. Az Empirikus jogi kutatások című fejezet részlete-sen szól a hipotézisek mibenlétéről. Emellett felhívjuk a figyelmet a kutatási kérdés, az esetleges hipotézis és a kutatási terv további részei közötti egység és harmónia fontossá-gára. A kutatási kérdésből logikusan következzenek a hipotézisek, és az ajánlott módszer adjon lehetőséget a kérdés megválaszolására, a hipotézis tesztelésére.
Amikor a változóink közötti kapcsolatról előzetesen feltételezéseket fogalmazunk meg, két fő elv vezethet bennünket: verifikálás és falszifikálás. Az előbbi a tétel helyessé-gét, az utóbbi a helytelenségét mutatja ki.
Vajon minden esetben szükséges-e hipotézisalkotás? Vajon növeli vagy csökkenti a kutatási terv értékét a hipotézis feltüntetése vagy hiánya? Fő szabály szerint elmondha-tó, hogy a társadalomtudományokban az egy-egy pontosan megfogalmazott tézis vagy állítás tesztelésére szerveződő vizsgálatok igénylik a hipotézis megfogalmazását, míg a felderítő szemléletű vizsgálatokhoz készített kutatási tervek esetében nem elvárás a hi-potézisgenerálás.
Nagyobb volumenű vizsgálatokban több kutatási kérdés és/vagy hipotézis is megfo-galmazható. Ilyenkor a kutatási tervben tisztázni kell a kérdések és a hipotézisek közötti kapcsolatot. Érdemes hierarchikus rendbe szervezni azokat: nevesítjük a kutatás fő kér-dését, majd annak elemeit kibontó alkérdéseket teszünk fel. Az egyes alkérdések megvá-laszolása más-más módszert igényelhet. Ne aggódjunk, ez nem probléma. Ám a kutatási tervben össze kell kötni az egyes alkérdéseket, a hozzájuk párosított hipotéziseket és a specifikus metodológiai leírásokat.
2.2. A tudományos ambíció tisztázása: felderítő, leíró és magyarázó vizsgálatok
A módszertani szakirodalom célkitűzéseik alapján három csoportba osztja az empirikus kutatásokat: vannak felderítő, leíró és magyarázó típusok (Babbie, 2001, 95–97). A fel-derítő kutatás olyan jelenséget kíván közelebbről is megvizsgálni, mely új keletű, azaz még nem rendelkezünk róla megfelelő mennyiségű információval. Az így nyert adatok általában csak körüljárják a jelenséget, és az esetek többségében későbbi, komplexebb kutatások elő-készítésére szolgálnak. Ilyen kutatást igényelhet egy újonnan alkotott és új területet szabá-lyozó jogszabály hatásának vizsgálata. E kötet keletkezése idején fogadták el például azt a jogszabályt, amely az életvitelszerű közterületen tartózkodást megtiltja. Milyen hatást gya-korol ez a hajléktalanok életére? Milyen stratégiákat alkalmaznak a hajléktalanok a sza-bálynak való megfelelésre vagy éppen annak megkerülésére? Olyan kérdések ezek, ame-lyekre nincsenek kész válaszok, hiszen nincs ezzel kapcsolatos korábbi tapasztalat, így korábbi kutatás sem. Ebben az esetben tehát felderítő kutatásra van szükség.
A leíró kutatás a tisztánlátást szolgálja, alapkérdésekre igyekszik válaszolni, a meglévő tudásunkat mélyíti, rendszerezi, kategorizálja, többnyire új megvilágításba helyezi. Ilye-nek lehetIlye-nek azok a kutatások, amelyek például egyes bűncselekménytípusok időbeli ala-kulását mutatják be. Egy kutatás például – az ügyészségi és rendőrségi statisztikák alap-ján – vizsgálhatja, hogyan alakul hosszabb távon a rablások vagy a zseblopások száma, esetleg más bűncselekményekkel vagy hasonló nemzetközi adatokkal is összehasonlítva ezeket az eredményeket. Egy másik példa lehet egy-egy eset tudományos leírása. Ilyen például a büntetőpolitikai reformokat övező parlamenti viták érvkészleteinek feltárása, ami kifejezetten deskriptív orientációjú vizsgálatot igényel.
A magyarázó jellegű kutatás elsősorban az ok-okozati összefüggések keresésére biz-tosít lehetőséget. Ilyen vizsgálódást igényelhet például a perelhúzódások okainak vizsgá-lata. Mi lehet az oka annak, hogy a perek túl hosszúra nyúlnak? A felmerülő lehetséges okokat esetleg csoportosíthatjuk úgy, hogy az eljárási szabályokban rejlő és egyéb okok.
Ilyen egyéb ok lehet a hirtelen megnövekedett ügyszám (például ilyenre kerülhet sor a devizahitelezés kapcsán vagy nagyarányú állami elbocsátások esetén a munkaügyi bíró-ságoknál), esetleg bizonyos bonyolult ügyek számának megnövekedése stb. Ezeket a fel-tételezéseket, esetleg az erre vonathozó hipotézisünket a bírósági statisztikák segítségével – legalább részben – tesztelhetjük. Hasonlóképpen statisztikai jellegű adatokkal tesztel-hetjük azt a feltételezést, hogy a bíróságok létszáma általában vagy az ügyterhelés területi megoszlásához viszonyítva elégtelen. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy az eljárási garanciákat az ügyfelek vagy jogi képviselőik szisztematikusan arra használják, hogy a perek elhúzódjanak. E magyarázat plauzibilitását például a bírákkal készített interjúkkal, esetleg akár résztvevő megfigyeléssel vizsgálhatjuk.
Az empirikus jogtudományokban különösen fontos a komparatív nézőpont, hiszen egy-egy jelenség feltárásához sokszor összehasonlításokon keresztül jutunk. Ez a szem-pont a klasszikus jogtudományi munkákban is megjelenik, hiszen a PhD-fokozat meg-szerzéséhez, de már a szakdolgozatoknál is elvárás a területi és történeti összehasonlítás
A KUTATÁSI TERV n 59 egy-egy vizsgált téma kapcsán. Az így tapasztalt eltéréseket és hasonlóságokat magyarázó orientációjú elemzésekkel lehet feltárni.
Egy hosszasabb tudományos projektben vegyíthetők a tudományos ambíciók. Külö-nösen gyakori és gyümölcsöző eljárás a leíró és a magyarázó típusú vizsgálatok össze-kötése. A kutatás első – leíró – fázisában feltérképezzük a témánk számára releváns szereplőket, cselekvéseket, fogalmakat, eseményeket, és a rájuk vonatkozó ismeretek szisztematikus bemutatása után következhet az oksági vagy kontextuális összefüggé-sekkel előálló második – magyarázó – etap. A kutatási terv elkészítésekor tehát egy-részt világossá kell tenni empirikus vizsgálatunk ambícióját: felderíteni, leírni vagy magyarázni szándékozzuk-e a választott témát. A kutatási kérdés megfogalmazása is eligazító: a „mi az oka?”, „miért?”, „mivel indokolható?” típusú kérdésfelvetések magya-rázó vizsgálatot vetítenek előre, a „ki?”, „mit?”, „mikor?”, „hány/mennyi?”, „mekkora?”
fordulatok pedig felderítő és leíró kutatás képzetét keltik. A tervezés folyamatában tehát meg kell szőni a logikai szálakat a kutatási kérdés és a tudományos ambíció (felderítő, leíró, magyarázó) között.
2.3. A kutatás relevanciája, hozzájárulása a tudományos tudáshoz
A kutatási tervben relatíve nagy terjedelmet szokás szentelni a vizsgálat szükségessége megindokolásának. Minden vizsgálattól elvárható a szűkebb és tágabb tudományterü-letének bővítése, új tudással való gazdagítása. A kutatási terv pedig kifejezetten alkal-mas arra, hogy pontokba szedje a meglévő tudományos ismeretekhez, a szakirodalom-ban fellelhető tudáshoz képest új hozzájárulás mértékét és mibenlétét. Mivel a kutatási terv elkészültének idején még nem vagyunk birtokában az empirikus eredményeknek, ezért a hozzájárulás mibenlétéről nem lehet pontos képünk. Ám a kontribúció termé-szetéről már a kutatási tervben számot kell adni. A kutatás hozzájárulhat tisztán a tudo-mány előrehaladásához. Ezt tekinthetjük alapkutatásnak. A kutatásnak azonban lehet gyakorlati hasznosulása is, a tisztán tudományos érték mellett. Ez a helyzet az alkalma-zott kutatásokkal. Egy kutatás tudományos érdemei mellett útmutatást adhat egyes jogszabályok módosításához vagy akár újak alkotásához is. Egyértelműen ilyennek te-kinthetők a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatai, amelyekre a jogalkotási törvény is utal (Drinóczi, 2010; Jugovits, 2016). Ezek, elsősorban a társadalomtudományok módszereire támaszkodva, azt vizsgálják, hogy az adott jogszabály milyen mértékben volt képes a jogalkotó által – explicit vagy implicit módon – meghatározott céljait el-érni, esetleg milyen nem szándékolt – pozitív vagy negatív – mellékhatásokkal járt.
A kutatás kiterjedhet azokra a tényezőkre is, amelyek a jogszabály ilyen értelemben vett hatékonyságát befolyásolják. Mindez hozzájárulhat a társadalmi viszonyok ered-ményesebb szabályozásához (Gajduschek, 2016b). Más kutatások a jogalkalmazás ha-tékonyságát segíthetik. Ilyen például a hazai hatósági jogalkalmazás eredményességé-nek kvantitatív elemzése vagy a polgári perek elhúzódásának vizsgálata (Gajduschek, 2008a; Czoboly, 2016).
A tisztán tudományos értelemben vett hozzájárulás lehet teoretikus és módszertani.
Teoretikus kontribúció, ha az elemzés megcáfolni vagy alátámasztani kíván egy tudo-mányos tézist vagy egy új elmélet alapjait szándékozik lefektetni. Módszertani, ha addig ismeretlen vagy más tudományterületen alkalmazott technikákat és eljárásokat honosít meg. Metodológiai hozzájárulásnak tekinthető például a diszkurzív hálózatelemzés be-vezetése az alkotmányjogi vizsgálatokba.
A jogtudományban a tudományos és gyakorlati szempontok különösen gyakran jár-nak együtt (Vick, 2004). Egyértelműen erre utal a de lege lata és a de lege ferenda jól ismert fogalma, amelyek éppen a meglévő jog elemzésére és az ideálisnak tekintett jövőbeni jogi szabályozásra utalnak. A legtöbb egyetemen mind a mai napig elvárás a szak- és doktori dol-gozatokkal szemben, hogy tartalmazzanak javaslatokat a vizsgált terület átalakítására, job-bítására. A társadalomtudományokban viszonylag élesen szétválasztják a két területet, és csak az előbbit tekintik a szűk értelemben vett tudomány feladatának, míg az utóbbi inkább a tanácsadás terrénuma lenne. Ha javaslatok megfogalmazása része a kutatásnak, akkor azt célszerű határozottan elválasztani a jelenlegi helyzetet megragadó elemzéstől. Általában az is elvárás, hogy tegyük világossá azokat az értékszempontokat, amelyeken javaslataink alapulnak (például a jogállamiság erősítése, a jogalkalmazás hatékonyabbá tétele stb.), már csak azért is, mert ezek olykor ellentmondásban állhatnak más szempontokkal.
Ez a pályázatokban gyakran a kutatás tudományos és gyakorlati, esetleg közpolitikai szintű hasznosulására, hozzájárulására való utalással valósítható meg. A kutatási tervben is érdemes erre a szétválasztásra utalni, jelezve, hogy várhatók-e a gyakorlat átalakítását célzó javaslatok. Ez különösen abban az esetben lehet lényeges, ha a terv egyben pályázati dokumentumként is szolgál. Bizonyos pályázatok ugyanis kifejezetten elvárják a közvet-len gyakorlati hasznosíthatóságot, míg mások nem. Ezt összeköthetjük a kutatás újdon-ságának hangsúlyozásával. Elsősorban a pályázatokhoz készülő kutatási terveknél elvárás az ígért vizsgálat innovációjának részletes bemutatása. A feladatunk annak bebizonyítása, hogy az új tudást és ismereteket szisztematikusan nyerjük ki a kutatási folyamatból. A ku-tatás innovatív karakterének alátámasztásában segít a kuA ku-tatási terv következő része, a vizs-gálat szakirodalmi beágyazása.
2.4. A kutatás szakirodalmi beágyazottsága
A kutatási tervben a vizsgálat szakirodalmi hátterét is bemutatjuk. A szakirodalmi be-ágyazásnak több funkciója van. Egyrészt szükségessé teszi az előzetes ismeretszerzést, továbbá azok rendszerezését. Másrészt segíti a kutatót tudományos ambíciójának behatá-rolásában. Népszerű és gazdag irodalommal rendelkező témában nem érdemes felderítő kutatást kezdeményezni, teljesen feltáratlan tárgykörökben viszont kockázatos azonnal magyarázó elemzéseket tervezni. Harmadrészt pedig megvilágítja a tervezett elemzés új-szerűségét.
A kutatási tervhez szükséges irodalomáttekintés valamelyest különbözik a tudomá-nyos publikációkban található ismertetésektől. Esetünkben kizárólag a saját
A KUTATÁSI TERV n 61 tunkhoz kapcsolódva tekintjük át a vonatkozó szakirodalmi megállapításokat, mégpedig azért, hogy meggyőződjünk a tervezett kutatás értékéről. Nem célravezető a tudomány-terület teljes spektrumának megállapításairól katalógust adni. Az áttekintés során szelek-táljunk bátran! Jó, ha kiválasztjuk a témánk szempontjából legfontosabb, legátfogóbb, legismertebb, legtöbbet hivatkozott, emblematikus munkákat, és ezekhez viszonyítjuk saját kutatásunkat. Ha egy nézőponttal szemben kívánjuk megfogalmazni saját álláspon-tunkat, akkor legyünk explicitek, de ne feledjük: a kutatási tervben elsősorban azt kell bemutatni, hogy a megvalósítani óhajtott vizsgálat melyik tudományos paradigmába il-leszkedik, mi az elméleti és/vagy konceptuális háttere. Hagyjunk elegendő időt az iroda-lom elmélyült tanulmányozására, mert a vizsgálatunk elméleti és fogalmi keretének kiala-kítását a korábbi kutatások alapján kell elvégeznünk. A kulcsfogalmak lehorgonyzása és a kutatás alapkategóriáinak definiálása a munkálatok elindításakor esedékes. A kidolgozott elméleti és konceptuális kereten belül értelmezhetők a kutatási problémák.
Amennyiben például a populizmus és a jogalkotás kapcsolatát vizsgáljuk, a kutatási tervben érdemes előállni a populizmus általunk használt szakirodalmi meghatározásával, valamint korábbi vizsgálatokra hivatkozva rögzítenünk kell a populizmusnak a jogalkotá-si folyamatokban megfigyelhető aspektusait is. Ha a jogi kultúrát vizsgáljuk, nyilván utal-nunk kell a kultúrafogalommal kapcsolatos vitákra és hogy miként értelmezzük ezen be-lül a jogi kultúrát, így különösen arra, hogy a jogászság vagy a szélesebb közönség joggal kapcsolatos ismereteire, attitűdjeire, érzelmeire, gondolkodási sémáira stb. kívánunk-e koncentrálni. Mindezt legegyszerűbben a meghatározó, széles körben ismert szerzőkre és tanulmányokra való utalással tehetjük meg.
Összefoglalva: a szakirodalmi áttekintés feladata a vizsgálat tudományos kontextusá-nak meghatározása, a kutatási kérdés fókuszálása, leszűkítése, valamint azokkontextusá-nak a fogal-maknak a tisztázása, amelyeket rendszerezni, vizsgálni, mérni szeretnénk. Az áttekintés és az az alapján született fogalmi háló illeszti be kutatásunkat az addig felhalmozódott tudományos ismeretekbe. A fentebb említett példára vetítve: a hajléktalan életmódot sza-bályozó új rendelkezés hatásának alapvetően felderítő ambíciójú vizsgálatában is hasznos lehet a hajléktalansággal kapcsolatos irodalom áttekintése. Megismerhetjük a hajléktalan életforma néhány alapvető és már jól leírt jellemzőjét, azt, hogy a hajléktalanok milyen mindennapi kihívásokkal néznek szembe, azokat hogyan kezelik, és hogy milyen na-gyobb, esetleg alapvetően eltérő viselkedésmintákat követő csoportok különböztethetők meg stb. Ezeket az információkat tehát már nem kell összegyűjtenünk a kutatásunkban, és kifejezetten azokra a részkérdésekre koncentrálhatunk (például értesítik-e egymást a hajléktalanok, ha rendőr jelenik meg a környéken, és ha igen, hogyan teszik), amelyekről korábbi tudás nem áll rendelkezésre.
A vizsgált fogalmakhoz mérési módokat kell kapcsolni, erről szólunk a követke-zőkben.
2.5. A kutatás módszertani leírása
A kutatási terv következő elengedhetetlen eleme a metodológia tisztázása. E tekintetben a társadalomtudományi, így a jogszociológiai kutatások is nagymértékben eltérnek a klasszikus jogtudományi munkáktól. Az előbbiekben az alkalmazott módszertan alapos átgondolása, pontos meghatározása és rögzítése rendkívüli jelentőségű, míg a jogdogtikai, jogpozitivista kutatásokban az alkalmazott módszertan jobbára reflektálatlan, ma-gától értetődőnek tekintett marad. Ezt nyilván a jogi oktatásban elsajátított közös szemlé-let alapozza meg. Egyes esetekben azonban még ilyenkor is érdemes lehet a megközelí-tésmód sajátosságára legalább utalni. Eltérő lehet ugyanis a tisztán jogi szövegeket elemző kutatás is aszerint, hogy az egy jogi rendelkezésnek a jogrendszerben elfoglalt helyével, jogdogmatikai illeszkedésével foglalkozik, vagy pedig azt vizsgálja, az elemző háttértudá-sára alapozva, hogy a jogszabály a hazai viszonyok között várhatóan miként fog működni (Jakab–Menyhárd, 2015, 51–156).
A kutatási tervnek ebben a módszertani részében határozzuk meg a kutatási kérdés-hez, elméleti keretkérdés-hez, ambícióhoz illeszkedő módszereket és technikákat. A tervünkben eddig arról írtunk, hogy mit szeretnénk kutatni. Innentől kezdve viszont nagyobb hang-súlyt kap a megvalósításhoz és a kivitelezéshez kapcsolódó szempontok átgondolása.
A kötet Módszertani megoldások a kutatási gyakorlatban című harmadik része az empi-rikus jogtudományi kutatások módszereiről alapos áttekintés ad, itt mindössze az akkurá-tus fogalmazásra és a részletes ismertetésre hívjuk fel a figyelmet. A jelenségek vizsgálatá-ban a választott módszer jelentősen befolyásolja a várható eredményeket. Olyan módszert kell tervezni, amely a kutatási célhoz illeszkedik. Az elítéltek kábítószerfogyasztási szoká-sait aligha lehet nagymintás kérdőíves módszerekkel feltérképezni, mivel erről biztosan nem fognak tömegesen, nyíltan beszélni az érintettek. Számos bűncselekmény esetében a látencia kezelése sajátos módszertani megoldásokat igényel. Ugyanakkor a visszaesők arányának, az okok esetleges kutatásának megfelelő módszere lehet a statisztikai adatok elemzése. A jogtudatkutatásokban meghatározó a mélyinterjúk és a reprezentatív min-tán végzett kérdőíves adatfelvételek szerepe, de ismerünk ún. résztvevő megfigyelésen (például tárgyalóteremben; Loss – H. Szilágyi, 2001) vagy dokumentumelemzésen (például rendőrségi jegyzőkönyvekén) alapuló kutatásokat a hazai szakirodalomból is (Vinnai, 2012). Jól látható ezekből a kutatásokból, hogy a kapott eredmények jelentősen eltérhetnek a módszer függvényében. Ha a Loss Sándor és H. Szilágyi István által végzett kutatásban megismert „cigány per” részvevőit, akár a bírót, akár a cigány vádlottat vagy tanút megkérdezzük, hogy figyelmeztették-e a jogaira, a válasz – a valóságnak megfele-lően – valószínűleg az lesz, hogy igen. Ugyanakkor ha résztvevő megfigyelés során bent ülünk a tárgyalóteremben vagy mélyinterjút folytatunk az érintettel, gyorsan kiderülhet, hogy a tájékoztatásból semmit nem értett, hogy a „közvetlen hozzátartozójára nem köte-les…” szöveg számára dekódolhatatlan volt, egyszerűen nem értette, hogy a fia a közvet-len hozzátartozója, és hogy nem jeközvet-lent semmilyen hátrányt sem az ő, sem a fia számára, ha nem tanúskodik ellene. Már a kutatás tervezése során át kell tehát gondolnunk, hogy a kutatási kérdésünkhöz pontosan milyen módszer az adekvát. Más módszerre van
A KUTATÁSI TERV n 63 ség, ha a kérdés az, hogy megtörténik-e az előírt tájékoztatás, és másra, ha a kérdés az, hogy betölti-e a funkcióját az előírt tájékoztatás.
A cél és a módszer közötti diszkrepancia esélyének kizárása a kutatás tervezési fá-zisának feladata. A legtöbb esetben egy-egy kutatási kérdést többféle módszerrel lehet megválaszolni, ám – elsősorban az anyagi erőforrások és a kutatásra rendelkezésre álló idő korlátozottsága miatt – arra ritkán van esély, hogy ugyanazt más-más technikával is kikutassuk. Kvalitatív kutatások esetében azonban alkalmazható a trianguláció eljárása, melynek segítségével egy-egy jelenséget különböző irányból történő bemérés alapján vizsgálunk. Dolgozhatunk például többféle forrásból, ez az adattrianguláció – ez az egyik legegyszerűbb mód az egy-egy módszeren belüli változatosság biztosítására. Választa-nunk azonban mindenképpen kell, és a választásunkat alaposan meg kell indokolni. A ku-tatási tervben bizonyságot adunk arról, hogy a javasolt metódussal a lehető legpontosabb és legmélyebb tudományos ismeretekkel gazdagítjuk az empirikus jogtudomány tárát.
A kötet Az okság és a bizonyítás a társadalomtudományokban és a jogtudományban című fejezetében már szó esett az érvényességről. A tervezés ideje alatt a kutatás vali-ditásának (érvényesség) végiggondolása is hozzásegít bennünket a kutatási kérdés és a módszer harmóniájának megteremtéséhez. A kutatás érvényessége arról biztosít, hogy a vizsgálat során alkalmazott eljárások valóban a kutatás tárgyára irányulnak-e. Más szóval:
az érvényesség rávilágít, hogy a választott módszer mennyiben méri azt, ami eredetileg szándékunkban áll, vagyis amire a kutatási kérdés vonatkozik. Törekedjünk a magas va-liditás biztosítására! Érdemes a kutatásunkhoz hasonló vizsgálatokat behatóan tanulmá-nyozni: korábbi kutatások hogyan mérték azt a jelenséget, amelyet mi is vizsgálni szán-dékozunk. A jogismeret empirikus kutatása Magyarországon például 1965-re vezethető vissza, amikor az első ilyen adatfelvétel megtörtént. Egy későbbi adatfelvételben alkal-mazhatjuk ezeket a kérdéseket, direkt összevetve az egyes jogintézmények tudásszintjét, így megállapításokat tehetünk ezek változásáról. Kvalitatív kutatás esetén a tartalmi érvé-nyesség kritériuma a legfontosabb: azaz az alkalmazott fogalomkészlet kialakításánál fon-tos a fokozott figyelem. Kvantitatív elemzéseknél a konstrukciós validitás lényegesebb, vagyis a mérőeszközöknek az elvárások szerinti működése.
2.6. A kutatás operacionalizálása: az adatgyűjtés, adatfeldolgozás menetének tervezése
A módszer nevesítése és bemutatása után sort keríthetünk a kutatással kapcsolatos konk-rét lépések áttekintésére. Ez az operacionalizálás. A kutatás operacionalizálása az a folya-mat, melynek során a nagyobb módszertani egységeket kisebbekre, mérhető elemekre bontjuk. Meghatározzuk a kutatás mintáját és az alkalmazandó mintavételi eljárást. A hi-potézisekből indikátorokat gyártunk, amelyeket megfigyelhető, mérhető változókká transzformálunk. Ha szükséges, az alkalmazott skálát is mutassuk be. Gyakori módszer, hogy a kérdőíves kutatásban a kérdezetteknek állításokat olvasunk fel, és arra kérjük őket, hogy jelöljék, mennyire értenek egyet az abban foglaltakkal. A European Social Survey
(ESS) ezt egy 0–10 közötti skálával méri, ahol a 0 az egyáltalán nem ért egyet, a 10 pedig a teljes mértékben egyetért állításnak felel meg. A kérdőív legtöbb kérdése ezt a skálát alkalmazza. Ha mi is tipikusan egy egységes skálát alkalmaznánk, akkor ezt már a kutatá-si tervben jelölhetjük.
Amennyiben esettanulmányokat tervezünk, meg kell nevezni az elemzési egységeket vagy legalább az esetkiválasztás szempontjait. Elemzési egység lehet például egy jogintéz-mény, amelynek a működését, vagy egy új jogszabály, amelynek a megalkotási folyamatát kívánjuk nyomon követni. Az elemzési egység meghatározása azért fontos, mert külön-ben könnyen „csúszkálhatunk” ezek között, ami a kutatás egészét zátonyra futtathatja. Ha egy jogszabály megalkotását vizsgáljuk, akkor könnyen megtörténhet, hogy inkább az egyes részt vevő szervezetek válnak az elemzés egységévé, és ezeknek a más jogszabályok megalkotásában játszott szerepére kezdünk fókuszálni, ezzel elvesztve a kutatás fókuszát, illetve egy másik, nem tervezett kutatásba csúszunk át.
Komparatív vizsgálatoknál az összehasonlítandókat ismertetjük. Empirikus jogtudo-mányi kutatások gyakran különböző országok gyakorlatának összevetésére szerveződ-nek. A kutatási tervben a választott országokat ne csak listázzuk, hanem fűzzünk magya-rázatot is a szelekcióhoz, miért éppen ezeknek az országoknak a kiválasztása előnyös a kutatási kérdés megválaszolása szempontjából. A történeti összehasonlítás tervezésekor határozzuk meg a kutatandó időintervallumot (tól-ig) és esetleg a konkrét vizsgált idő-pontokat is. Röviden indokoljuk, hogy döntésünket milyen szakmai szempontok magya-rázzák.
Lássunk erre egy példát! Képzeletbeli kutatásunk hipotézise így hangzik: Európában észak–nyugati irányból dél–keleti irányba haladva a jogállam állampolgári támogatottsá-ga csökken. Miként itámogatottsá-gazolhatjuk ezt a hipotézist? A legtöbb társadalomtudományi mód-szer alkalmazása kiesik, mivel a kutatás intenzív, összehasonlító jellege kizárja azokat.
Kérdőíves kutatást aligha tervezhetünk annak nyilvánvalóan százmilliós költségigénye miatt. Anyagi és technikai korlátok miatt az interjú vagy a fókuszcsoportos kérdezés sem tűnik reálisnak. A dokumentumelemzés kérdéses megbízhatósága (validitása) mellett az is technikai problémát jelent, hogy valamennyi európai nyelvet beszélő, jól képzett kuta-tókra lenne szükség, ráadásul nyelvenként legalább kettőre, mint később látni fogjuk. Az ilyen jellegű kutatások leggyakrabban az olyan már meglévő és hozzáférhető adatbázisok adatait alkalmazzák, amilyen a World Value Survey (WVS) vagy a már említett ESS. Itt az elemzési egységek az országok. Ezek tartalmaznak a jogállamiságot közvetlenül vagy közvetve érintő kérdéseket, amelyeket esetleg indikátorként használhatunk a kutatás so-rán. Ilyenek például az ESS-kutatások olyan kérdései, hogy mennyire fontos engedelmes-kedni a jogszabályoknak, mennyire gyakran követnek el a válaszadók az adott országban kisebb szabályszegéseket, mennyire folytatnak jogkövető magatartást (például az adózás területén), mennyire bíznak a jogrendszerben és annak egyes intézményeiben. A fenti kérdésekből esetleg összevont változókat képezhetünk, amelyek például egy 0–10-es skálán mérik a jogrendszer támogatását, illetve annak egyes aspektusait. Az ESS adat-felvétele egyes állampolgárok megkérdezésén alapul, a mi elemzési egységünk azonban nem az állampolgár, hanem az ország, amihez országonként a válaszokból számított