A KOMPENZÁCIÓ ȍCOMPENSATIONȎ

(13) “I may have found a way out of my predicament, however.”

“May you? Who?”

“You are quick, I’ll give you that. None other than Mr. Michael Sykes.”

(McCullough 2009: 369)

(13a) – Lehetséges azonban, hogy találtam kiutat ebből az útvesztőből.

– Lehetséges? Ki lenne ez az út?

– Vág az esze, azt meg kell adni. Mr. Michael Sykes személyesen. (Nagy 2013:

490)

A fordító az „out” és a „who” morfémáknak megfelelő magyar „ki” morféma alaki egyezésének és jelentésbeli különbözőségének köszönheti a szerencséjét, amit két újabb szerencsés mozzanat egészít ki a rövid dialógusban: a „kiút” „ki” előtagja ige-kötőhöz hasonlóan a szójáték céljából elválik, egyúttal kérdőszó funkcióját veszi fel. A szerző ráadásul a dialógus következő mondatában elismerteti a beszélővel

a kérdező (nyomozó) gyors észjárását, „kapcsolását”, ami az eredetiben nem a va-lós vagy vélt nyelvi bravúrra, hanem a nyomozó tartalmi kérdésére vonatkozik:

„most, hogy elkaptuk a vállalatvezető kémet, ki lesz az utódja az igazgatói székben?”

Harvey (1998: 38) Hervey-t és Higginst idézve négy kompenzációs kategóriát állít fel: a kompenzáció fajtáját (in kind) vagy helyét (in place) tekintve, illetve a sűrítés (mer-ging) és a kifejtés (splitting) révén létrejövő kompenzációt. A „fajtáját tekintve” kategó-ria meghatározása a következő: „különböző nyelvi eszközök alkalmazása a célnyelvi szövegben a forrásnyelvi szöveg hatásainak megteremtésére”. A „különböző nyelvi esz-közök” feljebb kifejtett két típusát (szójáték, hanghatás) a 13. példából kiindulva kibő-víteném a többjelentésű szavak jelentéstöbblete kínálta kompenzáció típusával.

Klaudy két fő kompenzációs kategóriája, a lokális és globális kompenzáció (Klaudy 1999: 162–171) jól elkülönül egymástól: a lokálist a fordító többnyire

„valamelyik szereplő egyéni beszédsajátosságainak” (Klaudy 1999: 162) vissza-adására alkalmazza. Vannak azonban a lokális kompenzáció kategóriájába tarto-zó egyéb esetek, amelyek a fordítót kompenzálásra ösztönzik.

(14) a real doomsday scenario, if ever there was one. (Krentz 2001: 133) (14a) Vége lenne a világnak, itt és most. (Nagy 2012: 130)

A „ha van ilyen egyáltalán” feltételes mellékmondat helyett a fordító ellenkező irány-ba mozdult: határozott kijelentéssel kerekítette le a mondat végét. Ebből csak az első tagmondatba lokális kompenzációval átkerülő feltételes mód vesz vissza. A feltételes módú igealak eltolódása azonban nem jár jelentés eltolódással. Ez a megoldás közel áll a nézőpontváltás kategóriájához (Klaudy 1999: 128), de az „itt és most” nem a második forrásnyelvi tagmondat fordítása, hanem állandó szókapcsolat, amely az első célnyelvi tagmondat bővítményeként jelenik meg. A forrásnyelvi mondattól lexikailag, de akár szintaktikailag is teljesen eltérő, a beszédhelyzet igényelte célnyelvi megoldás általi kom-penzáció gyakran hiányos mondatok, idiomatikus szerkezetek fordításakor fordul elő:

(15) The new breed, the modern cop. (McCullough 2010: 300) (15a) Új idők új szelei. (Nagy 2014: 401)

Ugyancsak a célnyelvi idióma jön kapóra a fordítónak a képszerű jelenet kiszíne-zésénél az általam mennyiséginek nevezett kompenzáció esetében, amikor bol-dogan „rátesz még egy lapáttal”. Az „amber-amber-gold-gold-gold-apricot” 2-3-1 megoszlású hattagú sorozat „sárga” dominanciáját a magyar szintén 6 taggal, de 4–2 megosztásban adja vissza, így a fordító azt a luxust is megengedheti magá-nak, hogy egy tagot (aranyszínű) a táska előtt csak a felsorolásból adódó implicit

módon alkalmazzon. Az utolsó mondat frazémája az átkozódás illokúciós aktu-sával még hangsúlyosabb helyzetbe kerül, és a záróakkord a sárga árnyalatait hal-mozó képhez és a német grófi családban vendégeskedő, polgárpukkasztó amerikai nyomozógyakornok felfokozott hangulatához illőn erős tónusú:

(16) The family dressed for dinner, which Helen, no novice, took to mean black tie for the men and evening gowns for the woman. Well, no long dresses for her! Helen climbed into a miniskirted dress of amber with an amber overd-ress – I’ll drown those two bitches in this color! Sheer gold panty hose and gold shoes, a gold bag, and down her back the famous MacIntosh apricot hair.

Out of a dye bottle, indeed! Eat your hearts out, you anemic, skinny blondes!

(McCullough 2010: 214)

(16a) a család vacsorához öltözött, amit Helen, aki nem volt újonc a témá-ban, azonnal felmért: fekete nyakkendő a férfiakon, estélyi a nőkön. Hát ő az-tán nem visel hosszú szoknyát! Borostyánsárga, térden felül érő ruhát vett, rá szintén borostyánsárga csipke felsőt – hadd legyen annak a két szipirtyó-nak elege ebből a színből! Egyszínű arany harisnya és aranyszínű cipő, tás-ka, hozzá a háta közepéig érő, híres MacIntosh csibesárga haj. Hajfestéktől, hogyne! Egyen meg benneteket a sárga irigység, ti vérszegény, csontos sző-kék! (Nagy 2014: 288)

Előfordul, hogy a lokális kompenzáció globálissá növi ki magát:

(17) He was a little disappointed when no member of his family was there to see him come out of his cell, but Dagmar managed to sweet-talk him around.

(McCullough 2010: 186)

(17a) Kissé csalódott volt, amikor a börtönéből kiszabadulva egyetlen csa-ládtagját sem látta, de Dagmar mézesmázos szavai gyógyírként hatottak a sebére. (Nagy 2014: 251)

A „gyógyírként hat a sebére” szófordulat itt kettős jelentéssel bír: a csalódás mi-atti lelki és a konkrét fizikai seb (a szereplőt elrabolták, levágták a kisujját, és be-zárták egy föld alatti aknába). Itt nem maga a szó vagy a kifejezés többjelentésű, mint a (13) példában, hanem a kontextus adja a többletjelentést, így ez a kom-penzációs megoldás túlmutat az adott mondat határain.

5. ^KONKLÚZIÓK

A bemutatott példák elemzése után azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a for-dító, ha nem is az első, de a végleges változat megfogalmazása előtt arányokat ter-vez, számításokat végez, hozzátesz/elvesz, majd a kiválasztott átváltási műveletek segítségével nagy műgonddal létrehozza a célnyelvi mondatot. A sorrend azon-ban feltételezésem szerint a fordítók többségénél fordított: a sokéves gyakorlat és a mondat- és szövegszerkesztési ösztön ihlette kész mondatot látva morfondírozik el azon, hogy miért az aktuális verzió tűnt a legkézenfekvőbbnek, és sokadszorra, őszintén rácsodálkozik a fordítási univerzálék adta déjà vu érzésre.

Kérdés, hogy a végeredmény ismeretében mi a gyakorlati haszna az utólagos elem-zésnek? Önigazolás? Aligha. A fordító optimális esetben benne él a szövegben: hol szolgaian fordít, hol az íróval együtt írja a történetet, alkalmasint javít is rajta, ha elírást, tévedést vesz észre. Célja, hogy újrateremtse az olvasott szöveg általa értelmezett, hal-lott és átérzett változatát – és mivel legalább ez a hármas megközelítés minden egyes mondat fordításának kiindulópontja és mozgatórugója, ezek arányainak eltolódása és fontossági sorrendbeli helye miatt különböznek ugyanannak a forrásnyelvi szövegnek a fordításai. Egyik fordító az értelem irányába tolja a közvetíteni kívánt mondaniva-lót, a másik a hanghatás, ritmus, egy-egy szó stilisztikai vagy érzelmi töltése felé, ami-vel megváltoztathatja az adott mondat hangsúlyát, sőt kihathat a szöveg egészére is.

Különösen igaz ez a versfordításokra, de gyakran a prózafordításokra is. És bár „a szö-vegek és közlési helyzetek végtelen változatossága miatt minden fordítói döntés egye-di, megismételhetetlen” (Klaudy 1999: 19), meggyőződésem, hogy e döntés tudat alatti befolyásolásában és létrejöttében szerepe van a stratégiák, átváltási műveletek és válasz-tási lehetőségek ismeretének. Tapasztalatom szerint az explicitáció hozzáadással járó alfaja ha nem is az egyetlen, de az egyik művelet, ahol a fordító munka közben is tu-datában van a jelenségnek. Az „Inventive.” egyszavas mondatról első pillanatra látszik, hogy a „Leleményes.” nem fogja megállni a helyét. A fordító vagy explicitál, betold egy főnevet az önmagában nem álló melléknév mögé, pl. „Leleményes megoldás.” vagy akár teljes mondatot csinál, pl. „Találékony emberre valló választás.”, ahol a szószám négy-szerese az eredetinek (ez a változat került a megjelent fordításba), vagy keres egy ön-magában is megálló melléknevet, pl. „Okos.” És itt már az átváltási műveleteknél tágabb szempontok is szerepet játszanak a döntésben: a megnyilatkozás mikrokörnyezete, a megnyilvánuló szereplő beszédmódja, ami a szöveg egészét jellemzi, következéskép-pen az aktuális illokúciós aktust is befolyásolja. Az explicitáció tehát az olvashatóság szolgálatában áll – kérdés, hány fordító gondol munka közben az olvasóra?

„Tout le travail de la traduction est une pesée de mots” („fordítani annyi, mint mérlegre tenni a szavakat”), áll Valéry Larbaud francia író mondása egy francia

könyvterjesztő információs lapjában egy karos mérleget és súlyokat ábrázoló kép aláírásaként, szemléltetve a „súlyozás”, „centizés” akár leleményesen gyors, akár fárasztóan hosszadalmas folyamatát, a remélt egyensúly megteremtését, az „amit nyer a réven, azt elveszti a vámon” kompromisszumát.

IRODALOM

A. Jászó A. 2013. Klasszikus magyar retorika. Budapest: Holnap Kiadó.

Harvey, K. 1998. Compensation. In: Baker, M. (ed.) Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London: Routledge. 37–40.

Klaudy K. 1994. A fordítás elmélete és gyakorlata. Budapest: Scholastica.

Klaudy K. 1999. Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Budapest: Scholastica.

Klaudy K. 2007. Nyelv és fordítás. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Koller, W. 2011. Einführung in die Übersetzungswissenschaft. 8., neubearbeitete Auflage. Heidelberg–Wiesbaden: Quelle & Meyer Verlag.

Laviosa, S. 1998. Universals. In: Baker, M. (ed.) Routledge Encyclopedia of Translation Studies. London: Routledge. 288–291.

Szathmári I. (szerk.) 2008. Alakzatlexikon. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

FORRÁSOK

McCullough, C. 2009. Too Many Murders. A Carmine Delmonico Novel. New York: Simon & Schuster.

McCullough, C. 2013. Túl sok a gyilkosság. Budapest: Európa Könyvkiadó. F.:

Nagy Nóra.

McCullough, C. 2010. Naked Cruelty. Delmonico 3. New York: Simon & Schuster.

McCullough, C. 2014. Mezítelen valóság. Budapest: Európa Könyvkiadó. F.: Nagy Nóra.

Krentz, J. A. 2001. Dawn in Eclipse Bay. New York: Jove Books.

Krentz, J. A. 2012. Hajnal Holdfényparton. Budapest: Európa Könyvkiadó. F.:

Nagy Nóra.

Nagy N. 2012. = Krentz, J. A. 2012. Hajnal Holdfényparton. Budapest: Európa Könyvkiadó. F.: Nagy Nóra.

Nagy N. 2013. = McCullough, C. 2013. Túl sok a gyilkosság. Budapest: Európa Könyvkiadó. F.: Nagy Nóra.

Nagy N. 2014. = McCullough, C. 2014. Mezítelen valóság. Budapest: Európa Könyvkiadó. F.: Nagy Nóra.

19KULTURÁLISAN KÖTÖTT NYELVI ELEMEK