E háttér ismerete nélkül nehéz lenne megérteni, miért fordult Henry Adams figyelme mind nagyobb mértékben a középkor felé. 1895-től egyre több időt töltött Franciaországban, s itt való-sággal rabul ejtette a középkor szellemisége, amelyet a legjobban a nagyszerű gótikus katedrálisok és az apátságok szimbolizáltak a számára. Egyetértve a neves angol esztéta, John Ruskin és a sváj-ci történész, Jacob Burckhardt felfogásával, maga is abból indult ki, hogy egy történelmi korszakot a művészete alapján lehet a leg-jobban megérteni. Franciaországi élményei ihlették a Mont-Saint-Michel és Chartres (Mont-Saint-Mont-Saint-Michel and Chartres, 1905) című köny-vének megírására, amely részletes útikalauz formájában tárta saját kora elé a „sötétnek” mondott középkor értékeit. Közülük a legfon-tosabbnak azt találta, hogy a vallás szerves egységet teremtett, har-móniát, amelyet az újkor évszázadai fokozatosan felbomlasztottak;
a célt adó és rendet biztosító egység (unity) helyére a belső ellent-mondásokkal terhelt sokféleség (multiplicity) került. Ahogy a cím is jelzi, e művének középpontjába a gótikus építészet két kiemel-kedő és világszerte csodált alkotása került, a mont-saint-micheli apátság, és a legszebb katedrálisok egyike, a chartres-i.
A normandiai tengerparton, Szent Mihály hegyén emelt apátság Adams szemében a világ egységének az elvét tükrözte. Így írt az
épü-letegyüttes „üzenetéről”: „Az egyház és az állam, Isten és az ember, a béke és a háború, az élet és a halál, a jó és a rossz egységét fejezte ki, s megoldotta az univerzum összes gondját...” A világ itt „evi-dens, magától értetődő, szent harmóniában van – fűzte hozzá”.127 A sátánt legyőző Szent Mihály arkangyalnak a legmagasabb to-ronyra helyezett szárnyas szobra, amely valósággal uralja a kolos-tort, Adams számára a harcos, a katona és a pap együttműködését megvalósító egyházat (Church Militant) jelenítette meg. A „Csodá-nak” is nevezett gótikus apátság Istennek és az embernek olyan
„merész és erős szövetségét” szimbolizálja, amilyet még sosem je-lenített meg a művészet.
Mont-Saint-Michelnél is mélyebb hatást tett azonban Adams-re a Beauce síkságából égbe nyúló felkiáltójelként kiemelkedő chartres-i katedrális – ez az amerikai gondolkodó szemében a XII–
XIII. század győzedelmes egyházát (Church Triumphant) jelképezte (Adams, Henry 1924, 71). Azt a világot, amikor már egész Euró-pát meghódította a keresztény gondolkodás, s ez olyan szellemi és lelki összetartozás-tudatot teremtett, amelyet a saját koráról már a legkevésbé sem lehetett elmondani. A párhuzam adja magát: míg a gótika fénykorában tökéletes rend uralkodott, s mindennek volt célja és értelme, a XIX–XX. század fordulóján a káosz, a céltalan-ság és a dekadencia vált általánossá. (Nem véletlen, utal rá, hogy a modern embertől a gótikus stílus áll a legtávolabb: minden más művészi kifejezésmódnál kevésbé értjük meg, s misztériumba bur-koltnak látjuk.) (I. m., 89.) S e ponton Henry Adams élesen szembe-fordult az evolúció darwini felfogásával, amely minden változást fokozatos és kedvező irányú fejlődésként értékelt. Abban egyetér-tett a Darwint követő Spencerrel, hogy a fejlődés leírható a diffe-renciálatlan egységből a differenciálódás felé történő mozgásként,
127 „It expressed the unity of Church and State, God and Man, Peace and War, Life and Death, Good and Bad; it solved the problem of the universe… The World is an evident, ob-vious, sacred harmony.” (Adams, Henry 1924, 44–45.)
de meg volt arról győződve, hogy a nyugati társadalmak eljutottak egy olyan stádiumba, amikor a további differenciálódás már nem az előrelépést, hanem a felbomlást, a dezintegrálódást szolgálja.
Az ő szemében a jó mintát a virágzó középkor évszázadai kínálták, akkor sikerült ugyanis a legjobban az egységet és a sokféleséget harmonikus egészbe összekapcsolni, s az ehhez szükséges belső egyensúlyt megteremteni. A középkor végétől viszont megkezdő-dött a nyugati civilizáció hanyatlása, eleinte lassan, majd a XX. szá-zadra gyorsuló ütemben.
Chartres azonban mást is jelentett – ez volt a franciaországi Mária-kultusz egyik központja, ahol nem Szent Mihály arkangyal, hanem az irgalmas Szűz uralkodott. (A legenda szerint a templo-mot a Szűz leplének a tiszteletére emelték.) E körülménynek Henry Adams rendkívüli jelentőséget tulajdonított. Szerinte Chartres nem a népé, de nem is az egyházé volt, hanem kizárólag Máriáé (i. m., 125). A katedrálist leíró fejezetekben szembeötlő, hogy Szűz Máriának a világ számára betöltött szerepét még Krisztusénál is jobban hangsúlyozza, és kiemeli, hogy a hívők tömegei Márián ke-resztül közelítettek Istenhez. Mária középpontba állítása nyilván-valóan a modernitás kritikáját szolgálta, s a markáns kontrasztra hangsúlyosan utal is Henry Adams, amikor megállapítja: a XII. és a XIII. század nem érthető meg a politikai gazdaságtan szemszö-géből.128 Az elemzőnek az a benyomása támad, hogy azt kívánta sugallni, amit a konzervatív angol regényíró, Hilaire Belloc élet-rajzírója, Frederick Wilhelmsen a XX. század közepén úgy fogal-mazott meg, hogy a konzervatív álláspont megértéséhez vissza kell fordulnunk a középkori kereszténységhez…
128 I. m., 198. Még arra is utal, hogy amiként a XIX. századi Franciaországban a vasútépítésbe fektetik a tőkét a legnagyobb megtérülés reményében, úgy a XIII. szá-zadban a Szűz kultuszára fordították a pénzt (i. m., 95).
A történész Adamst azonban nemcsak a Szűz lehetséges szere-pe foglalkoztatta, hanem a modern nők társadalmi helyzete is. Ez irányú érdeklődése nem volt új keletű, hiszen már 1876-ban tartott egy előadást A nők primitív jogai (The Primitive Rights of Women) címmel a termékenységet szimbolizáló istennők kultuszáról, hang-súlyozva a női princípiumnak az archaikus közösségekben betöl-tött fontos szerepét. Négy évvel a Demokrácia megjelentetése után pedig még egy regényt írt Eszter (Esther, 1884) címmel, amelyben a modern nő dilemmáival viaskodott.129 A főhősnő, akárcsak Madeleine, nem akarta elfogadni a társadalom által számára fel-kínált női szerepet, s határozottan elutasította Hazard tiszteletes házassági ajánlatát. A kikosarazott férfi megpróbálta emlékeztetni Esztert a női mivoltából fakadó lelki és biológiai szükségleteire, de eredménytelenül…
A nők szerepéről való tűnődésre sarkallta Henry Adamst az az óriási dinamó is, amelyet az 1900-as párizsi világkiállításon pillan-tott meg. Az érzékeny gondolkodó a „végtelenség” (infinity) szim-bólumát fedezte fel a modern technika eme vívmányában. Alább még taglalt önéletrajzi munkájában úgy fogalmaz, hogy az új ener-giaforrás láttán ahhoz hasonló érzései támadtak, amilyenek az ős-keresztényeknek lehettek a kereszt megpillantásakor.130 Az ember szinte imádkozni kezdett hozzá, hiszen ez a természetes reakció egy végtelennek tűnő erő láttán… Míg azonban a Szűz az egységet teremtő erőt testesítette meg Adams szemében, a dinamóban az egységet széttörő erő jelképét látta. S felteszi a kérdést: Ameriká-ban vajon miért csak a dinamót becsülik, s miért nem tisztelik a Nőt? Válaszában arra a következtetésre jut, hogy hazájában nem ismerik fel a nő igazi természetét, azt, hogy a nő valójában egy
„megelevenített dinamó” (animated dynamo) a legnagyobb és leg-inkább misztikus energiaforrással, a biológiai reprodukció
képes-129 A regény modern kiadása: Adams, Henry 2000.
130 Az alábbi kiadást használtam: Adams, Henry 1931, 380.
ségével (Adams, Henry 1931, 384). A korábbi korszakokban a nő és a szexualitás igazi erő volt, olyan, amelynek nem is volt szüksége a szépségre. Az ókorban sem a szépségükért tisztelték az istennő-ket. Az amerikai gondolkodás és kultúra azonban Henry Adams szerint nem tudta, a költő Walt Whitman kivételével, a helyén ke-zelni a szexualitást; sőt egyenesen úgy fogalmaz, hogy az ameri-kai társadalom a legnagyobb győzelmét a szexualitás fölött aratta.
Az amerikaiak így nem fedezték fel a Szűz által képviselt energiát, pedig az mérhetetlenül nagyobb hatással van az emberi tudatra, mint a világ összes gőzgépe és dinamója.
Regényeiből, levelezéséből és a chartres-i Szűzhöz kapcsolt esz-mefuttatásából világosan kirajzolódik, hogy végtelenül tisztelte a női nemet – viszont határozottan ellenezte a nők emancipációs törekvéseit, amelyek, mint ismeretes, igen erőssé váltak a nyu-gati világban a századfordulóra. Álláspontját tehát nem csekély ellentmondás jellemezte. Feltételezte: a nők természetüknél fog-va erkölcsösebbek, mint a férfiak – s ezért viszont meg kell őket kímélni az alapvetően erkölcstelen gazdasági és politikai életben való részvételtől. Ha a férfiakéval egyenlő jogokat kapnának, sú-lyosan károsodnának, mert az otthon elhagyása és a külvilágba való kilépés igen hamar ugyanolyan romlottá tenné őket, mint az erősebbnek mondott nemet. A mintát e tekintetben is a középkor adta számára: akkor ugyanis „a nők elsőbbsége nem egy képzelt dolog volt, hanem tény”.131 E gondolatmeneten haladva még azt az állítást is megfogalmazta, hogy az olyan megkülönböztetett jelen-tőségű személyek, mint a papok és a hivatalnokok a középkorban,
„szociális tekintetben nőnek számítottak”.132 Az 1893-as chicagói világkiállításon külön pavilont állítottak fel a nők technikai vív-mányainak a bemutatására – Henry Adams azonban nem ilyesféle elismerésre gondolt. Még távolabb állt tőle az az álláspont,
ame-131 „The superiority of the woman was not a fancy, but a fact” (Adams, Henry 1924, 199).
132 „Counted socially as a woman” (uo.).
lyet a formálódó amerikai feminista irodalom egyik legjelentősebb szerzője, A sárga tapéta írója, Charlotte P. Gilman képviselt A nők és a gazdaságtan (Women and Economics, 1898) című művében. Ez a nemzetközi sikert arató munka amellett érvelt, hogy a nőknek a férfiaktól való gazdasági függése káros társadalmi szempontból, és akadályozza a fejlődést. Sőt a modern gender studies kutatásokat megelőlegezve Gilman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a női mivolt elsősorban társadalmilag meghatározott, vagyis a női iden-titás társadalmi konstrukció.133 Adams viszont a Mária-kultuszt csodálta, amely úgy emelte fel a női nemet, hogy nem támasztott politikai jellegű követeléseket. Meggyőződése volt, hogy belerop-pan a társadalom, ha a modernitás megakadályozza a nőket ha-gyományos szerepeik teljesítésében. Ismeretes, hogy a XX. század-ra kialakult a konzervatív feminizmus is, amely összekapcsolta a hagyományos női szerepek felkarolását azzal a követeléssel, hogy a nők, otthonaikból kilépve, munkát és közéleti szerepet is vállal-hassanak. Henry Adams felfogását azonban a hagyományos kon-zervatív (antifeminista) pozícióval írhatjuk le.
133 Részletesebben lásd: Bollobás 2006, 278–279. Gilman munkájának a sikerét jelzi, hogy Magyarországon is kiadták, már 1906-ban, A nő gazdasági helyzete címmel.
Nőország (Herland, 1915) című regényében pedig Gilman már egyenesen egy olyan utópikus társadalmat vázolt fel, amelyben kizárólag nők élnek, a férfiakkal asszo-ciált társadalmi elnyomástól mentesen, a női szerepet nem ismerve, aszexuális mó-don, pusztán az anyaság iránti vággyal ejtve önmagukat teherbe. E felfogás éles kontrasztban állt a konzervatív Adamsével.