A jövővel kapcsolatos álláspontokról – melyeken keresztül a jövő bizonytalanságait kezeljük – MICHEL GODET [1987] ad történeti áttekintést. Megközelítését alkalmazva és némiképp továbbfejlesztve elmondható, hogy alapvetően háromféle álláspont létezik a jövőre vonatkozóan, melyeket a passzivizmus, az adaptivitás és a voluntarizmus jellemez.
a) Passzivizmus
A passzív álláspont részben a középkor vallásos fatalizmusának hagyatéka, mely az eleve elrendelés elvéhez nyúlik vissza. Lényege, hogy a jövő előre megíródott Isten keze által, nem érdemes foglalkozni vele, hiszen a halandó úgysem tud tenni semmit annak befolyásolása érdekében. Ez a vallásos fatalizmus később tovább élt a technika mindenhatóságának imádatában, mely az 50-es évek optimizmusát jellemezte: az eleve elrendelés elvéből származó csendes belenyugvás átalakult a technológia fejlődésébe vetett vak hitté, optimizmussá, mely szerint az emberiség lehetőségei korlátlanok, a határ a csillagos égen is túlmutat.
Elég, ha bepillantunk néhány korabeli fantasztikus filmbe vagy tudományosfantasztikus
kategóriába sorolt irodalomba, melyeket komolyan véve, 2000-re már benépesítenénk a Galaxist.
Szép számmal találunk nem a fantasztikus kategóriába sorolt, viszont tudományosnak ítélt művet, melyek szerint napjainktól visszamenőlegesen a kelet-európai országok és az egykori Szovjetunió számára már vagy tizenöt éve bekövetkezett a kommunizmus, biztosítva ezen társadalmak polgárainak a maximális jólétet.
A hidegháború, a Föld több pontján jelentkező politikai válság, a legutolsó világégés emléke és az újabb lehetősége a vak optimizmus mellett kiváltották a pesszimista irányzatokat is [ORWELL: 1984, VONNEGUT: Utópia].
b) Adaptivitás
Az 1960-as évekre az emberiség kezdte felismerni a saját, illetve az általa létrehozott rendszerek korlátait. Az Föld ökológiai egyensúlyának megbomlása, az erőforrások korlátai voltak az elsődleges tényezők, melyek széles érdeklődésre tartottak számot. Később ezek mellé felsorakoztak a túlnépesedés, a növekvő bűnözés, a kábítószerek, az elidegenedés problémái, az emberjogi kérdések elintézetlensége, a vallásos fanatizmusra épül. politikai rendszerek égető problémakörei is.
A „legyőztük a természetet” harsány felkiáltás a radioaktív szennyezést mérő mutatók feletti csendes mormogássá halkult.
A korlátok felismerése késztette az emberiséget a környezethez való adaptív hozzáállás kialakítására, mely szerint az elsődleges cél a környezet által támasztott igényekhez vagy korlátokhoz történő alkalmazkodás.
A vállalatok küldetésnyilatkozatai ettől kezdve nem nélkülözik a fogyasztói igényekhez, a környezeti tényezőkhöz, az erőforráskorlátokhoz való alkalmazkodás megfogalmazását. Az adaptív álláspont térnyerése mindemellett nem rendíti meg a környezet, illetve a jövő megváltoztathatatlanságának hitét.
A környezet elvárásaihoz való alkalmazkodás belenyugvást tükröz, a változásokat szegmentumaikban, mint kívülről érkező hatásokat tekinti, nem foglalkozik az egyes hatások kialakulásának mozgatórugóival. Így figyelmen kívül hagyja a komplexitást: kizárólag a hatások időben történő előrejelzésére koncentrál. A komplexitás és a mozgatóerők figyelmen kívül hagyása viszont késlelteti az egyes változások előrejelzését, lehetetlenné téve ezzel a célként kitűzött adaptivitás megvalósítását.
c) Voluntarizmus
A voluntarista közelítésmód leszámol a környezet változásainak determinisztikus voltával. A globális környezet pillanatnyi állapotát a szereplők közötti játék aktuális kimeneteleként értelmezi.
A voluntarizmus közelítésmódjában egyes szereplőknek módjuk van arra, hogy akaratukat a többiekkel szemben érvényesítsék. A szemléletmód figyelembe veszi a komplexitást. Mivel a szereplők a környezet bármely szegmentumában elhelyezkedhetnek, osztályozásuk nem a szegmentumok, hanem az általuk gyakorolt hatás alapján történik.
Aszerint, hogy a játék szereplőinek mekkora tér áll rendelkezésre akaratuk érvényesítésére, illetve mennyire érdekeltek egy adott szituáció fenntartásában, csoportosításuk a következő:
• cselekvők,
• befolyásolók,
• szenvedők,
• kívülállók kategóriái.
Cselekvők azok a szereplők, akik tevékenyen részt vesznek egy adott helyzet kialakításában vagy fenntartásában. A cselekvőknek jelentős érdekük fűződik egy adott szituációhoz, és meg is van az erejük ahhoz, hogy ezt érvényre juttassák.
A cselekvők kategóriájának szemléltetésére jó példa a kuvaiti válság, ahol a nemzetközi katonai erő – az Egyesült Államok vezetésével – nem késlekedett a beavatkozással a korábbi status quo visszaállítására. Bár területi szuverenitási ürügyet hangoztattak, mindemellett jól kitapinthatóak voltak a háttérben a gazdasági érdekek. Ugyanez a csoport jóval többet késlekedett a balkáni válság rendezése ügyében – igaz, jóval nehezebb ebben a régióban mögöttes gazdasági vagy egyéb érdekeket találni.
A befolyásolók kategóriájában vagy a szituációhoz fűződő érdek, vagy az érdeket érvényre juttató erő kisebb, mint a cselekvőknél – viszont elég nagy ahhoz, hogy közvetve befolyással bírjon a helyzetre. A kategóriába tartozhatnak például a civil vagy érdekképviseleti szervezetek, amelyek, ha egy folyamat túllépi a csoport számára elviselhető határt, közvetlen beavatkozást nem tudnak ugyan eszközölni, de nyomást tudnak gyakorolni a direkt törvényhozásra. Az eredmény rendsz rint valamilyen kompromisszumos megoldás. Az egyik oldalról a befolyásolók képezik a cselekvők kontrollját, másrészről viszont mozgósítani tudják őket, ha az érdekek magas fokon egyeznek.
A szenvedők kategóriája azokat a szereplőket foglalja magába, akik érintve vannak egy adott szituációban, ugyanakkor egyáltalán nincs erejük ahhoz, hogy akár közvetve, akár közvetlenül érvényre juttassák érdekeiket. Amennyiben az adott környezetben az erőegyensúly eltolódása következik be, e kategória tagjai könnyen átkerülhetnek a cselekvők csoportjába, átalakítva ezzel a játék eddig rájuk nézve kedvezőtlen szabályait.
A kívülállók körébe azok tartoznak, akik egyáltalán nem érdekeltek az adott szituációban, függetlenül attól, hogy meglenne-e az erejük a játékszabályok átírására vagy sem. Amennyiben azonban őket is érintő módon megváltozik a helyzet, a kívülállók egy része cselekvőként vagy befolyásolóként részt vehet a jövő alakításában.
A voluntarista megközelítésben a szereplők átszövik a globális környezet egyes szegmenseit, az egyes kategóriák a környezet különböző szegmenseiben foglalhatnak helyet, ezért lényeges a komplexitás figyelembevétele. Minden szereplő rendelkezik egy általa kívánatosnak tartott jövőképpel és annak megítélésével, hogy a többi szereplő hogyan viselkedik a jövőben.
• A szituáció urai a cselekvők, azonban ha a jövőre vonatkozó elképzeléseiket a többi kategória a maga számára nézve tűréshatáron felülinek tartja, megkísérelheti felbontani a játék eddig rögzített szabályait.
• A befolyásolók kezében ott a közvetett kontroll lehetősége.
• A szenvedők bevonhatják az érdekérvényesítésbe a befolyásolók vagy a kívülállók megfelelő erővel rendelkező csoportjait.
Amennyiben erre sor kerül, a játék korábbi szabályai felbomlanak, és a szereplők átcsúszhatnak egyik kategóriából a másikba, új szabályok rögzítése mellett. Mindez – az egyes szereplők cselekvései által generált jövőképeken túl – további alternatív jövőképekhez, azaz a környezetnek a korábbi folyamatosságtól eltérő irányú változásához vezethet (3.2. ábra). Éppen ezen a ponton jelentkezik a kivetítések és az előrejelzések korlátja, tekintve, hogy ezek a módszerek a múltból kiinduló folytonosságra épülnek, figyelmen kívül hagyva a környezet komplexitását.
3.2. ábra - Alternatív jövőképek az erőviszonyok függvényében
Az egyes szereplők tevékenysége alapján vagy a játék szabályainak változásától függően tehát a környezet alternatív jövőbeli állapotai jöhetnek létre. A játék szabályai ugyanakkor a globális környezet egyes szegmenseiben helyet foglalók közötti erőviszonyok alapján módosulhatnak.
Forgatókönyvek
A szcenáriókészítésen alapuló tervezési eljárások a jövő voluntarista közelítésmódjából indulnak ki.
Az eljárások lényege, hogy feltárják és képekben lefedik a környezet alakulásának lehetséges irányait a szereplők, a játék szabályaiban rejlő mozgatóerők feltérképezésével. A jövő egyes változatait megjelenítő képeket, illetve a hozzájuk vezető eseményláncok levezetését nevezzük szcenárióknak (forgatókönyveknek); a tervezési eljárást pedig, mely a szcenáriók által bemutatott lehetséges környezeti képekből indul ki, szcenáriótervezésnek.
A következő fejezetekben a szcenáriók készítésének metodikájáról lesz szó bővebben, mely során definiáljuk a szcenáriók fogalmát, bemutatjuk logikai szerkezetüket és azt az általános eljárást, amellyel a jelenből a jövő lehetséges alternatívái felépíthetők.
Az ECOSTAT KSH – Gazdaságelemző és Informatikai Intézet forgatókönyveket készített Magyarország makroga daságának 1998-tól számított ötéves időhorizontot felölelő alakulására, melyek összegzését a Népszabadságbana tették közzé.
a) Optimista forgatókönyv
Az alapváltozat feltevései szerint az európai fejlett országok gazdasági növekedése meghaladja a 3–4%-ot, Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása végbemegy a 2002. évhez közeli dátummal, a hazai adókulcsok csökkentése pedig elvezet az adóalapok várt növekedéséhez.
Ebben az esetben Európa gazdasági növekedésének üteme lehetővé teszi a növekvő dinamikájú tőkekihelyezést, Magyarország közeli uniós csatlakozása pedig a működő tőke fokozott
beáramlását – évi 3 milliárd USD szinten. Az adóalapok növekedése következtében nem növekszik drasztikusan az államháztartás hiánya, így egy folytonos növekedési pálya biztosítható, a
megszorításokkal és lazításokkal jellemzett „stop-go” politika helyett. A fentiek következtében az export és import évi 13%-kal nő, a beruházások hozzávetőlegesen 10%-kal, a fogyasztás pedig 4–5%-kal bővül. A forgatókönyv alapján az ipar évi 6,5–10%-kal, a mezőgazdaság 1,5–2%-kal növekszik. Összességében a GDP évi 5,5–6%-kal nő, az infláció 2002-re 6%-ra csökken.
b) Pesszimista forgatókönyv
A pesszimista szcenáriók feltételrendszerét az EU-csatlakozás jelentős késése, valamint az adóalapok vártnál kisebb mértékű növekedése jelenti. A „stop-go” politika alkalmazása esetén a GDP növekedése 2000-re 2,5%-os szintre esne, és csak 2001- re növekedne ismét 4,5% fölé. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás tartós késése pedig stabil 4,5%-os szinten tartaná a GDP-növekedést.
a Népszabadság /1998. július 15.
A keretes példa a környezet adott elemére, nevezetesen a makrogazdaságra, ezen belül is a Magyarország gazdasági fejlődése által érintett régióra vonatkozik. A bemutatott forgatókönyv, illetve alternatívái számszerűsítve fejezik ki a gazdasági környezet lehetséges alakulásának irányait, segítséget nyújtva ezzel a versenyszférának az adott feltételek alakulására való felkészülésre. Az említett példa általános abban az értelemben, hogy a makrogazdasággal foglalkozik, és konkrét abban a tekintetben, hogy a számszerűsítésen túl, kizárólag egy adott ország gazdasági helyzetének alakulását vizsgálja.
A gyakorlatban a szcenáriókészítés eljárása kiterjed a fentinél általánosabb és konkrétabb esetek vizsgálatára is. Általánosabb, mikor az elemzők földrajzi értelemben tágabb régiót vagy hosszabb időhorizontot vizsgálnak, illetve a következtetéseket a gazdasági szféra mellett, társadalmi, jogi, politikai, kulturális és egyéb környezeti szegmensek együttes vizsgálatából vonják le.
A szcenárióeljárások meghonosodtak több vállalat stratégiai tervezési folyamatában is. Az itt készített szcenáriók konkrétabbak az ismertetettnél, ami nem feltétlenül a vizsgált terület szűkítését vagy a bemutatottnál erősebb számszerűsítést jelent. A konkretizáltság az adott vállalatot érintő hatások kiemelt vizsgálatát és az eredmények szervezetet érintő kontextusban való megfogalmazását jelenti elsősorban.