VI. A KÉNYSZER ÉS A FENYEGETÉS
3. A kényszer és a fenyegetés jogi természete
A kényszer és a fenyegetés jogi természetének ismertetése előtt érdemesnek tartom kitérni a szabad akarat, mint előkérdés problémakörére.
Az akaratszabadság kérdését az elmélet két fő csoportja osztja. Az indeterminista nézőpont - mely többek között Arisztotelész, Szent Tamás, Kant és Hegel felfogásából származik – szerint mindenkinek szabadságában áll saját elhatározása szerint cselekedni, a jogszabályok megszegése miatt így büntetőjogi felelősségre vonásra is sor kerülhet. Hugo Grotius szellemes gondolata szerint, aki szánt szándékkal vétkezni akar, az közvetve a büntetést is akarja.300 Szent Tamás is úgy véli, hogy van szabad akarat, mert különben hiábavaló lenne a tanács, buzdítás, tilalom, jutalom, büntetés.301 A determinista filozófia ezzel szemben tagadja a szabad akarat létét, Holbach például a társadalmi nevelésben, biológiai okokban vélte felfedezni az akarat elrendeltségét.302 Magam részéről Fayer László közvetítő álláspontjával értek egyet.303 A szerző szerint, ha valaki determinista lényegében nem fogadja el az akarat létezését, ezért elriasztja az embert a küzdelemtől, erőkifejtéstől. Hozzáteszem, akarat hiányában egészen egyszerűen még kényszerhelyzetről sem beszélhetnénk, hiszen annak nem lenne
300Hugo Grotius: A háború és béke jogáról (ford.: Brósz Róbert), II. kötet, Pallas Stúdió Attraktor, Budapest, 1999. 22. o.
301Aquinói Tamás: Summa Theologica, In: Schütz Antal: Aquinói Szent Tamás szemelvényekben. Szent István Társulat, Budapest, 1943. 166.o.
302Paul-Henri Thiry Holbach: A természet rendszere (ford.: Bruckner János), Akadémia kiadó, Budapest, 1953.
135. és 146. o.
303 Fayer László: i. m. 6-10. o.
tárgya. Márpedig a csupán természeti törvényszerűségek szerint cselekvő nem volna büntethető, ami nyilvánvalóan indokolatlannak tűnk.
Fayer László emellett az akaratot befolyásoló motívumok szerepét is hangsúlyozta, de az ezek közötti mérlegelés során is végtére szabadon döntünk. A mérlegelés eredménye pedig az elvárhatóság hiánya körében nyerhet értékelést. Érdemes kitérni arra is, hogy a Hegel által kettébontott kényszer fogalom – tudniillik, hogy az ember szabadságában csupán fizikailag kényszeríthető, de szabad akarata (belső) nem – közül csak a külső oldal, azaz a belső elgondolás külvilági érvényre juttatása releváns büntetőjogi szempontból.304 Tehát a kényszer hatása alatt cselekvőnek nem kell egyetértenie vagy elfogadnia a kényszerítő személy akaratát, elég, ha cselekménye megfelel ennek.
Ha axiómának tekintjük, hogy a cselekmény alatt az ember által akarva véghezvitt testmozgást, mozdulatot értjük a kényszert tényállásszerűséget kizáró okként definiáló szerzők álláspontját tartom igazolhatónak. Így Erdősy Emillel egyetértve mivel az elkövető képtelen akaratának megfelelő magatartására, az így kialakult pszichikai mozgás nem magatartás.305 Ehhez hasonlóan Földvári József is a cselekmény tényállásszerűségét kizáró okok közé, azon belül pedig a magatartást kizáró okokhoz sorolta a kényszert.306 Losonczy István plasztikus leírása szerint magatartásnak csak olyan személy testmozgását, illetőleg mulasztását tekinthetjük, akinek teljesen kifejlődött és ép alkatú, s ennek megfelelő működésre képes agyveleje, idegrendszere van, s testmozgását, illetőleg mulasztását adott esetben döntő módon agyveleje határozta meg. Álláspontja szerint így nem beszélhetünk magatartásról abban az esetben sem, ha valakit ellenállhatatlan erővel kényszerítenek olyan cselekvésre, mulasztásra, amelynek következtében bűntett valósul meg, hiszen ilyenkor a kényszert kifejtő személy határozza meg a kényszerített személy tevékenységét.307
304 Georg Wilhelm Friedrich Hegel: i. m. 113-114. o.
305 Erdősy Emil: Normaelemzések a büntethetőséget kizáró okok körében, Jogtudományi közlöny, 2006. 4. sz.
129. o.
306 Földvári József (2006): i. m. 131. o.
307 Losonczy István: A tettesség, KJK., Budapest, 1961. 90. o.
Figyelembe véve, Ernst Belling már említett értelmezési alapelvét, az eljárás alapját képező cselekmény vonatkozásában először azt kell vizsgálni, hogy az a Btk.-ban megfogalmazott törvényi tényállás elemeit kimerítette-e és ezután kerülhet sor a jogellenesség majd a bűnösség kérdésére.308 Tehát a tárgyi (objektív) ismérvektől kell haladni az alanyi (szubjektív) ismérvek felé. Figyelemmel arra, hogy a kényszer hatása alatt cselekvő így formális értelemben nem tanúsít jogellenes magatartást, a bűncselekmény további fogalmi elemeinek vizsgálata szükségtelen. Ezen értelmezési mód elfogadása esetén ugyanis a cselekmény büntetendőségének hiányáról beszélhetünk, a beszámítási képesség vizsgálata így mellőzhető.
A külföldi jogalkotásban és szakirodalomban is található a kényszert tényállásszerűség hiányára alapító álláspont. A spanyol büntetőkódex az 1973. évi Btk. hatályon kívül helyezése óta nem tartalmazza a kényszert, mint büntethetőségi akadályt. A vonatkozó jogirodalom szerint a tárgyalt szituációban ugyanis a bűncselekmény egyik fogalmi elemének (a cselekménynek) hiánya zárja ki a büntetőjogi felelősséget, ezért külön erre vonatkozó kizáró ok megfogalmazása szükségtelen.309 E körben további adalékként szolgál, hogy korábban a jogtalanságot kizáró okok közé iktatták a kényszert és a fenyegetést az NDK. büntetőjogában is.310 Fentiekhez hasonlóan hazánkban a 2006. évi Btk. tervezetben megfogalmazódott olyan álláspont is, mely szerint a büntethetőségi akadályrendszeren kívül, a szándékosság keretében kell elbírálni az ilyen eseteket.311 Az említett megoldások tehát pusztán a bűncselekmény fogalmának vizsgálatából is levezethetőek, mivel az alannyá válás feltételének tekinthető szabad akarat a gondatlanság kivételével expressis verbis nem került ugyan megfogalmazásra a törvényi tényállásban, de a Btk. prekoncepciója kizárólag az lehet a szavak általános értelmezése szerint is, hogy a cselekmény következményeit kívánni vagy abba belenyugodva cselekedni csak szabad akarat birtokában lehet.
308 Finkey Ferenc (1909): i.m. 193.o.
309 Lorena Bachmaier-Antonio del Moral Garcia: Criminal law in Spain, Kluwer Law International, 2010. 107. o.
310 Nagy Ferenc – Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része, JATE, Szeged, 1987. 147. o.
311 Ligeti Katalin: i. m. 23. o.
A tényállásszerűség hiányára alapított büntetlenségi elméletek vonatkozásában fentiek ellenére úgy vélem leszögezhető, hogy szükséges a felelősség hiányát megalapozó fogalmi elemek és feltételrendszer törvénybe foglalása is, pusztán a bűncselekmény fogalmára való utalás elégtelen megoldásnak tűnik.
A fenyegetés rendszertani megítélése sem tekinthető egységesnek, véleményem szerint ezen jogintézmény a jelenlegi szabályozás tükrében az elvárhatóság hiányán alapuló bűnösséget kizáró okként értelmezhető. A recens hazai írók közül Nagy Ferenc szintén ezen az állásponton van, a végszükség túllépési formájával állítja párhuzamban a fenyegetést.312 A megfenyegetett ugyanis rendelkezik beszámítási és így akarati képességgel is, a pszichikumot inkább befolyásoló, motiváló ráhatásról van szó.313 Ahogy a korábbi hazai jogirodalomban többen megfogalmazták sokkal inkább a szabad választás van kizárva, vagy korlátozva,314 ugyanis a megfenyegetett két rossz között választhat, vagy eltűri a ráháruló csapást vagy valamely tényállásszerű magatartás tanúsításával megmenti saját javait. Szigorúan objektív szempontból vizsgálva az elkövető döntési lehetősége fennáll, azonban az emberi természettel összeegyeztethető az, hogy a neki fel nem róható módon keletkezett fenyegetés és súlyos hátrány elől meneküljön vagy javait mentse.
De lege ferenda ahogy már fentebb is megjegyeztem a fenyegetés ugyanazon jogelméleti indokok alapján melyet, a végszükséget is jellemzik, részben materiális jogellenességet kizáró, részben bűnösséget kizáró okként lenne indokolt szabályozni a jövőben, e tekintetben külföldi, európai megoldások is rendelkezésre állnak. A végszükség fogalmi elemei a fenyegetés rendszerébe is átültethetőek és alkalmazhatóak, lényegi különbségnek kizárólag a veszély forrását tekintem, de a súlyos hátrány kilátásba helyezése is lehet olyan közvetlen és másként el nem hárítható módon fenyegető körülmény, mint a végszükségi veszély.
312 Nagy Ferenc (2010): i. m. 175. o.
313 Földvári József (2006): i. m. 156. o.
314 Edvi Illés Károly (1894): i. m. 284. o.