VII. A JOGSZABÁLY ENGEDÉLYE
2. A jogszabály engedélye szabályozásának alakulása
A hazai büntetőjog-tudományban a jogszabály engedélye miatt végrehajtott cselekmények felelősségi kérdése már a korábbi jogirodalmi forrásokban is felmerült.
A hatályos szabályozást megelőzően – konkrét kizáró ok hiányában – a jogszabály rendelkezésén alapuló magatartás büntethetőségét a szerzők többsége és a judikatúra is a bűncselekmény materiális értelembe vett jogellenességének hiányára alapozva zárta ki. Finkey Ferenc akadémiai székfoglalójában (német dogmatikai hatásra) még jogosan tette fel a kérdést, miszerint a jogunk különböző területeiről seregszámra összehozott jogos cselekményeinek büntetlensége esetén a Btk. mely szakasza alapján mondja ki a bíró a felmentést (például a jogerősen halálra ítélt kivégzése esetén jut-e valakinek eszébe a hóhért bevádolni és elítélni)? 378
Tekintettel arra, hogy a materiális jogellenesség (társadalomra veszélyesség) ekkor még nem képezte a bűncselekmény törvényi fogalmának részét, a szerzők többnyire azzal érveltek, hogy az élő jogot kell figyelembe venni, még akkor is, ha ez a törvény szövegéből nem következik. Ma már elmondható, hogy a materiális jogellenesség hiányára alapozott felmentés a pozitív jog gyakorlati problémáit sikerrel oldotta fel,
378 Finkey Ferenc: A jogtalanság mint a büntetendő cselekmény ismérve, MTA, Budapest, 1909. 56.o.
így a különböző hivatások gyakorlása során okozott tényállásszerű cselekmények felelősségének kérdését is rendezte.
A korábbi gyakorlatban erre való hivatkozással nem állapított meg bűncselekményt előbb a Királyi Törvényszék, majd a Királyi Kúria azon magzatelhajtást elkövető orvos vonatkozásában, aki cselekményét az állapotos nő életének megmentése érdekében követte el.379 A bíróság szerint axióma, ha az orvos saját lelkiismerete szerint és a fél beleegyezése mellett végrehajt egy műtétet, melyet a beteg, terhes nő életének vagy egészségének veszélye okából komolyan vagy tudományos meggyőződése szerint szükségesnek tart, figyelemmel hivatásának szabályszerű gyakorlására.380 Más esetben, például külön törvényben biztosított magánelfogási jogra tekintettel állapította meg a bíróság a jogellenesség hiányát azon telek tulajdonosa vonatkozásában, aki jogos indok nélkül éjjel megjelenő egyént a rendőrség elé vezette,381 vagy aki a tetten kapott tolvajt addig megkötözve tartotta, amíg a rendőrség meg nem érkezett. 382 A hazai bírói gyakorlat egyébként töretlenül, az önálló kizáró ok megalkotásáig a fentiek szerint, a materiális elem hiányára alapította az e körbe vonható cselekmények felmentésének indokát, döntő többségében értékelő, tartalmi vizsgálódást lefolytatva.
Habár a jogalkalmazói gyakorlat külön büntető törvénykönyvi szabályozás hiányában is megfelelően rendezni tudta a fenti esetek felelősségi kérdését, több szerző által igény mutatkozott a speciális kizáró okok törvényen belüli kodifikációjára. Így például ezen helyzetek legitimációját Vámbéry Rusztem383 és Hacker Ervin384 a jogrend egységének elvére vezette vissza, annak megvédésének eszközeként. A szabályozás módját illetően egyetértek Degré Lajos azon alapvetésével385, hogy a taxatív
379 Mendelényi László: A magzatelhajtás: de lege ferenda, Pallas Nyomda, Budapest, 1933. 10-11. o.
380 Mendelényi László: i.m. uo.
381 Angyal Pál: Személyes szabadság megsértése, Athenaeum, Budapest, 1929. 31. o.
382 Angyal Pál (1929): i.m. uo.
383 Vámbéry Rusztem (1913): i. m. 223. o.
384 Hacker Ervin: A büntethetőség anyagi és eljárásjogi feltételeinek szerkezete, Jogállam könyvtára, Budapest, 1921. 4. o.
385 Degré Lajos: i.m. uo.
felsorolásuk kerülendő a büntetőkódexben, mivel az ilyen megoldás a törvény kereteit szétfeszítené és a teljesség garanciáját sem nyújtaná.
A zárt (taxatív) rendszer negatívuma továbbá az is, hogy a jogfejlesztésre kevésbé alkalmas, erre példa az 1879. évi angol tervezet szövege, amely kizárólag a bírói ítéletet, perbeli rendelkezés végrehajtását, a letartóztatás foganatosítását, a közbéke zavarás elnyomását és a katonai parancs teljesítését oltalmazta volna.386 Megjegyzem, hogy ez nem jelenti azt, hogy csak a mindent lefedni igyekvő blanketta felhatalmazásnak lehet létjogosultsága, hanem az olyan összefüggő tulajdonságot mutató szituációkra kiterjedő cselekményeknek is, mint a fegyverhasználati jog gyakorlása vagy a sértett beleegyezése (lásd például olasz Btk.) . Ennek ellenére - az 1903. évi svájci Btk. javaslat mintájára - (mely szerint nem büntethető amit a törvény parancsol, enged vagy büntetlennek nyilvánít)387 a hazai szerzők a kazuisztikát kerülve az absztrakció minél magasabb szintjén kívánták megfogalmazni az ilyen cselekmények büntethetőségének feltételrendszerét. Finkey Ferenc ennek megfelelően a „jogszerű cselekmény nem büntethető” formulát tartotta kívánatosnak, melybe nem csak a törvényes rendelet végrehajtása és a törvény parancsa tartozna, hanem a hivatás és házi fegyelmezési jog gyakorlása is.388 Angyal Pál ennél szűkebben a törvény vagy törvényes rendelet által elismert hivatások gyakorlását említette.389 A jogtalanság kizárását javasolta a közjogi engedélyeken kívül a magánjogból fakadó jogosítványok gyakorlásának eseteire (pl.: önhatalmú zálogolás) Degré Lajos.390
A bűncselekmény fenti materiális elemének tartalmi vizsgálatára helyezte a hangsúlyt az 1970-es évek egyik tankönyve is, mely szerint a jogszabályok tartalmától függ az adott cselekmény társadalomra veszélyessége és így a büntetőjogi büntetés kilátásba helyezésének szükségessége is.391 Az 1978. évi Btk. kodifikációja során, az előzőekhez képest azonban már eltérő koncepció szerint kívánták a jogszabályi
386 Finkey Ferenc: A jogtalanság… i.m. 72. o.
387 Finkey Ferenc: A jogtalanság… i.m. 69-70. o.
388 Finkey Ferenc: A jogtalanság…. i.m. 75. o.
389 Degré Lajos: i.m. 54. o.
390 Degré Lajos: i.m. 55. o.
391 Pintér Jenő (1978): i. m. 184. o.
engedélyre véghezvitt cselekményeket megfogalmazni a büntethetőségi akadályrendszerben. Az egyik javaslat kifejezetten a szocialista törvényesség biztosítása miatt látta megkövetelhetőnek az így elkövetett cselekmény büntetlenül hagyását, valamint a jogszabály alkotás rendjének védelme érdekében.392 Utóbbi érv indoka szinte már a bíróról alkotott montesquieu-i képet (miszerint a bíró a törvény szája) jelenítette meg, azzal az okfejtéssel, hogy a tárgyalt kizáró ok meggátolja, hogy valamely jogszabály törvényes voltát a jogalkalmazói gyakorlat felülvizsgálja.
Lényegében a jogszabály pusztán formális létének felismerésére korlátozódó vizsgálatát látta indokoltnak Wiener A. Imre is a hatályos Btk. kodifikációja során.393
Ahogy már fentebb említettem ezen álláspont nem tartható, mivel a materiális jogellenesség kérdése csak tartalmi vizsgálat alapján dönthető el, ezért a jogszabályi engedély léte ipso facto nem eredményezhet felmentést a bűncselekmény elkövetése alól.
A Wiener által készített javaslat egyébként a megengedett cselekmény fogalmát tágan értelmezte, ide kívánta sorolni a jogszabályok mellett a bíróságok által felelősséget kizáró körülményként elismert társadalmi szokást vagy szakmai gyakorlatot is. Utóbbi két esetkör kevésbé egzakt meghatározása csupán a jogalkalmazó értékelő tevékenységére építene (például megengedett kockázat, sértette beleegyezése) azonban írott norma hiányában ez meglehetősen esetleges megoldásnak tűnik. Erre tekintettel szerencsésebb, ha a jogalkotó a jogbiztonság szem előtt tartásával akár a Btk.-ban akár más (szakmai) jogszabályban (akár engedélyként) kodifikálja az ilyen helyzetek felelősségi kérdését.
A hatályos Btk. elkészítése során napvilágot látott másik javaslat szerint a cselekmény büntetendőségét jogszabályon kívül, jogi norma illetőleg szakmai szabály előírása és engedélye is kizárhatná, valamint ezek felhatalmazása alapján az arra jogosult beleegyezése is.394 A tervezet rendkívül széles körben kívánta a büntetlenség
392 László Jenő (szerk.): i.m. 29. o.
393 Wiener A. Imre (2003): i. m. 109. o.
394Törvénytervezet az új Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. szám, 6. o.
lehetőségét biztosítani, az elkövető tehát már akkor is mentesülhetne a felelősség alól, ha cselekménye akár egy jogi normavilágon kívüli szakmai szabálynak megfelelne (például módszertani levélben foglaltaknak). Fontos azonban kiemelni, hogy a szakmai szabályok a jogszabályalkotás garanciális elemeit javarészt nélkülözik, így a büntetőjogi felelősség feltételei a jogbiztonság követelményének aligha felelnének meg. Ezen széles alkalmazási kör alkotmányos kérdéseire lentebb még kitérek. A javaslat további rendelkezése a felhatalmazáson alapuló beleegyezés gyakorlását is említi jogfejlesztésre alkalmas módon, kiemelve ezzel a konkrét engedély egyik esetkörét. Álláspontom szerint itt nem csak az olyan cselekmények jöhetnek szóba, ahol a jogosult más jogi tárgy sértéséhez járul hozzá (pl: magzatelhajtás engedélyezése), hanem amikor saját személye vagy javai sértésébe beleegyezik (pl:
orvostudományi kutatásokba való beleegyezés) .