VII. A JOGSZABÁLY ENGEDÉLYE
3. A jogintézmény sajátosságai
Szinte felsorolhatatlan számú rendelkezést, engedélyt, parancsot találhatunk büntetési alóli mentő okként korábbi és mostani jogrendszerünkben is, de önálló kizáró okként csak a hatályos Btk.-ban került megfogalmazásra. Eszerint a jogszabály engedélye a cselekmény büntetendőségét zárhatja ki, a jogos védelem és a végszükség mellett, de utóbbiaktól eltérően a szükségességi és arányossági mutatók lefektetésére nem került sor. Természetéből adódóan azonban nem is lehet feltétel a pontos kritériumok meghatározása, ugyanis a jogszabály engedélye gyűjtőfogalom, utaló szabályként egyfajta hidat képez (legitimációt) más jogforrások és a Btk. felelősségi rendszere között. Ezért célszerűnek és igazolhatónak tartom a normaszöveg absztrakt megfogalmazását, habár ahogy fentebb említettem ez nem jelenthet teljes feltétel nélküliséget. Márpedig a Btk.-hoz fűzött indokolás szerint a jogalkalmazónak csak azt kell vizsgálnia, hogy létezik-e olyan jogszabály,amely az előírást tartalmazza, illetve az engedélyt megadja. Ha ilyen létezik eszerint a cselekmény társadalomra veszélyessége kizárt. Véleményem szerint helyesebb lett volna egy különleges kerettényállásként szabályozni a jogintézményt, meghatározva alkalmazhatóságának
általános kereteit, így a konkrét eset figyelembe vételével a jogalkalmazó döntene a formális felismerés helyett, a materiális jogellenesség hiányának tartalmi vizsgálata kérdésében.
Ettől az esettől meg kell különböztetni a Különös Részben található azon törvényi tényállásokat, amelyek kizárólag akkor képeznek bűncselekményt, ha az elkövető a diszpozícióban foglalt magatartást engedély nélkül, vagy annak kereteit túllépve követi el (Pl.: radioaktív anyaggal visszaélés bűntette Btk. 250.§, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntette Btk. 325.§). Engedély birtokában ugyanis már formális értelemben sem jogellenes a cselekmény, ezért ilyenkor dogmatikailag a tényállásszerűség hiányára indokolt alapítani a felmentést.
Az alapvetések keretében szükségesnek tartom kiemelni, hogy a tárgyalt kizáró okra eredményesen csak akkor lehet hivatkozni, ha az engedély a tényállásszerű magatartás kifejtésekor ténylegesen létezett. Az utólag vagy még a cselekményt megelőzően, de contra legem kiadott engedély a büntetőjogi felelősség alól nem mentesít. A Kúria ezért már egy korábbi jogegységi határozatában kimondta, hogy nem szünteti meg a bűnösségét a tárgyalási titok megsértésének vétsége alól annak a terheltnek, akinek a Törvényszék a titok már megtörtént közzétételéhez az engedélyt utólag megadta, mert a törvény kivételt csak arra az esetre állapít meg, ha már megadta az engedélyt a hatóság, ami a Kúria helyes okfejtése szerint az engedély közzétételt megelőzően megtörtént megadását tételezi.395
Hasonló követelményt fogalmazott meg az Emberi Jogok Európai Bírósága már a rendőri fegyverhasználatot érintő első ítéletében, miszerint a kényszerítőeszközök alkalmazásának törvényesnek kell lenniük. A konkrét ügyben egy lázadás leverésében részt vevő rendőr fegyverhasználata azért nem volt megengedett, mert a belga jog szerint ahhoz nem kapta meg a szükséges engedélyt, így a strasbourgi bíróság a
395 Angyal Pál (1929): i.m. 98. o.
cselekmény konkrét szükségességének vizsgálata nélkül megállapította az Egyezmény 2. cikkének sérelmét.396
A nem létező engedély másik esete, ha az jogellenesen kerül kiadásra, ilyenkor már jóval több veszélyt jelent a büntetőjogi felelősség elbírálását illetően, annak megtévesztő volta miatt. Ha a konkrét engedély alakilag hamis, a jogalkalmazó tartalmi vizsgálat nélkül elvetheti az arra való hivatkozás lehetőségét, így valótlan miniszteri engedély felmutatása mellett büntetve lett azaz elkövető, aki kolera idején elrendelt zárt megszegte.397
Ennél nehezebb megítélésű és a gyakorlatban gyakran előforduló eset, hogy a különböző hatósági engedélyek (építési, környezetvédelmi) kiadására valamilyen korrupciós jogügylet révén vagy más csalárd módon kerül sor, amely azon túl, hogy sérti a közigazgatás törvényes működésébe vetett közbizalmat, megnyitja a lehetőséget az így megszerzett, alakilag valós engedélyre hivatkozó elkövető téves felmentésére is.
Az ilyen csalárd joggyakorlás megakadályozása érdekében például a német Btk.
generálisan nem, de a környezetet sértő bűncselekmények vonatkozásában (STGB.
330d.§ (1) 5. pont) kizárja az engedélyre való hivatkozás lehetőségét, ha azt csalás, vesztegetés, fenyegetés vagy bármely más megtévesztő módon szerzi meg az elkövető.
Könnyen belátható, hogy ennek eldöntése mindenképp az engedély tartalmi vizsgálatát feltételezi, ezért úgy vélem lehetőséget kell adni annak büntetőjogi felülbírálatára is, ugyanis csak így zárható ki a contra legem engedély érvényesülése.
Michael Bohlander szerint a kérdés megítélése a német kommentárirodalomban is ellentmondásos, álláspontja szerint a visszaélésszerűen kiadott engedélyek kirekesztése az akadályrendszerből a büntető és közigazgatási jogellenesség szétszakadásához vezethet, másrészt sértené azon, úgymond ártatlan személyek jogát, bizakodását, akik az ilyen jellegű engedélyek „tisztaságában” bíztak.398 Magam
396 Harris – O’Boyle – Warbick: Law of the European Convention on Human Rights,Oxford University Press, New York, 2009. 66. o.
397 Angyal Pál: A testi sértés és a közegészség elleni bűntettek és vétségek, Athenaeum, Budapest, 1928. 100. o.
398 Michael Bohlander (2009): i. m. 91. o.
részéről egyetértek a szerzővel abban, hogy a jogalkotónak egy (hazánkban akár a Btk.
24.§-ához fűzött) általános rendelkezés formájában, generálisan kellene azokat az engedélyeket kizárni, amit csalással, vesztegetéssel, fenyegetéssel vagy más csalárd módon szerzett meg az elkövető és amely rendelkezés tisztázná az ezzel járó veszélyviselési és felelősségi következményeket.
Az engedély tehát egy olyan jogigazoló helyzetet teremtő előfeltétel, amely az elkövető cselekményének minden további vizsgálatát megelőzi. Erre hivatkozással még az sem menthető fel, aki ugyan jogszerű magatartásával okoz sérelmet, de például a kiadott parancs (engedély) más jogellenes cselekmény elkövetésére vonatkozott.
Természetesen, ha egyéb felelősséget kizáró ok feltételeinek megfelel az adott magatartás, a mentesülésre az alapján van lehetőség.