A hatályos szabályozás kritikája

Rátérve a jogszabály engedélyének Btk.-ban megfogalmazott hatókörének vizsgálatára megállapítható, hogy a jogalkotó formailag kizárólag a jogszabályokban, tartalmi szempontból pedig az azokban foglalt engedélyekben, valamint büntetlenséget kimondó rendelkezésekben jelölte ki alkalmazásának kereteit.

Ezzel összefüggésben, a jogirodalomban több helyen megjelent olyan helyeselhető kritika, mely szerint alkotmányos aggályokat vet fel, ha a törvénynél alacsonyabb jogforrási szinten elhelyezkedő jogszabályok (különböző típusú rendeletek) a büntetőjogi tilalmak alól mentesülést adnak.³⁹⁹ Horváth Tibor szerint is csak törvényi rendelkezés zárhatja ki a bűncselekmény jogellenességét, hasonlóan ahhoz, hogy alacsonyabb szintű jogszabály bűncselekményt nem alkothat.⁴⁰⁰ Véleményem szerint már csak azért is kívánatos lenne e körben a rendeleti szintű szabályozást kerülni, mert

399 Karsai Krisztina – Hegedűs István: i. m. 94. o.

400 Görgényi Ilona – Horváth Tibor – Lévay Miklós: Magyar büntetőjog, Wolters Kluwer, Budapest, 2014.196.

o.

az Alaptörvény szerint a Btk. mint sarkalatos törvény és annak rendelkezései jóval magasabb legitimációs szinten (a kibocsátó szerv és elfogadásának a képviselők kötelező hányada miatt) helyezkednek el mint bármely más rendelet. A jogforrási hierarchiát még az sem törheti át, hogy ha a rendelet rendelkezéseit speciálisnak tekintjük a Btk. általános szabályaihoz képest. A lex specialitás elve, mint a kollíziós helyzetek feloldásának egyik módszere, ugyanis csak azonos jogforrási szinten elhelyezkedő jogszabályok összeütközésekor alkalmazható. Ezért mindenképp törvényi szabályozást igényelnek a büntetendőség hiányát lehetővé tevő szituációk meghatározása, hiszen itt nem többről, mint alapvető jogok korlátozásának legitim eseteiről van szó.

Úgy vélem a törvényeken túl más jogi normák becsatornázása révén az engedélyre való hivatkozás lehetősége viszont tágítandó. Például az Európai Unió jogi aktusai közül a rendeletek általános hatállyal bírnak, a tagállamokra nézve kötelezőek és közvetlenül alkalmazandók a nemzeti jogba való átültetés nélkül. A büntetőjogban ez relevanciával ott bír, ahol a nemzeti jog szerinti bűncselekmény alól az uniós rendelet valamely rendelkezése mentesülést enged. Ezek leggyakrabban a kereskedelmet érintő behozatali illetve kiviteli engedélyekben öltenek testet. Így például nem büntetendő a Btk. 242. § (1) bekezdése szerinti természetkárosítás bűntette miatt az a személy, aki az ott meghatározott élő szervezet egyedét az ország területére behozza, vagy onnan kiviszi, feltéve, ha erre a Tanácsnak a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelméről szóló 338/97/EK rendelete alapján kerül sor.

Ezen koncepció mezsgyéjén haladva más nemzetközi jogi jogforrás rendelkezése is megalapozhatja a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányát, mivel az Alaptörvény Q) cikkének (3) bekezdése szerint Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, más nemzetközi jogforrások pedig a kihirdetéssel válnak a jogrendszer részévé. Ilyen eset található a BH2012.233 számon közzétett döntésben, ahol a bíróság az 1989. évi 15. törvényerejű rendelettel kihirdetett Genfi Egyezmény 31. Cikkének 1. pontjának rendelkezését jogellenességet kizáró okként

értelmezte. A korábbi ítéletet hatályon kívül helyező kúriai határozat elvi éllel fejtette ki (melyhez a Legfőbb Ügyészség is csatlakozott), hogy jogellenesség hiányában nem büntetendő annak a menekültnek a tényállásszerű közokirat-hamisítást megvalósító cselekménye, aki közvetlenül olyan országból érkezik – hamis vagy hamisított okmányok felhasználásával – Magyarországra ahol élete vagy szabadsága veszélyeztetve volt és engedély nélküli tartózkodását (jogosulatlan belépését) a hatóságnál haladéktalanul feltárja. Mindezek alapján a fenti esetekre is igazolhatónak tartanám de lege ferenda kiterjeszteni a jogszabály engedélyének vizsgálati területét.

A tartalmi hatókört illetően már Kautz Gusztáv is a cselekmény büntetendőségét kizáró különös okok két fajtáját különböztette meg, nevezetesen a törvény által előírtakat és amelyek törvényes meghatalmazásból erednek.⁴⁰¹ Ezen felosztás indokoltsága ma sem vitatható, a jogirodalom is absztrakt és konkrét engedély szerint különböztet. A hatályos Btk. miniszteri indokolása szerint előbbi közvetlenül a jogszabályból fakad, míg utóbbit a jogszabályban meghatározott feltételek alapján az arra hivatott szerv esetenként adja meg, azaz lényegi összetevője, hogy egyedi hatósági aktusként (döntésként), az állam hatalmi szervei által kerüljön kiadásra, az erre felhatalmazó jogszabályi rendelkezésben foglalt feltételek esetén.

Értelmezési és alkalmazási problémát a konkrét engedélyek akkor okozhatnak, ha kiadásuk feltételei sem jogszabályi, sem döntéshozói szinten nem tisztázottak. Ezzel összefüggésben vitatott volt a Btk. hatályba lépésekor, hogy mentesülhet-e a felelősség alól az a munkavállaló, aki a munkáltató előzetes engedélye alapján fogad el harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 52.§ (2) bek.). Véleményem szerint a munkáltató ilyen engedélye (hozzájárulása) bizonyos esetekben valóban nélkülözheti a cselekmény társadalomra veszélyességét (pl.: borravaló vagy szóró ajándék elfogadásakor), de distinkció csupán a konkrét helyzet tartalmi vizsgálata után tehető.

Ekképpen, ahogy Gellér Balázs is rámutatott a hálapénz elfogadhatósága körüli polémia kapcsán ahhoz az értelmezéshez is juthatnánk, hogy a munkáltató bármely

401 Kautz Gusztáv: i.m. 240. o.

vesztegetési cselekmény alól felmentést adhatna a munkavállalójának, azonban az így végrehajtott magatartás nyilvánvalóan társadalomra veszélyes lenne.⁴⁰² Hozzáteszem különös tekintettel arra, hogy a vesztegetés bűntettének védett jogi tárgyának (a közélet, valamint a gazdasági kapcsolatok tisztaságának) sérelmét önmagában a munkáltató előzetes hozzájárulása, egyéb körülmény hiányában nem teszi szükségessé és arányossá.

Habár a Btk. 24.§-a az engedélyt és a büntetlennek nyilvánító rendelkezést említi, olyan vélemény is megjelent, hogy ez végtére is az „amit nem tilt” értékrenddel azonosítható.⁴⁰³ A tisztánlátás kedvéért szerencsésebb lett volna, ha bármely olyan jogszabályi rendelkezésben jelöli ki a hivatkozási kört a jogalkotó, amiből az adott magatartás jogellenességének hiánya egyértelműen kitűnik. A fentieken túl, tehát ide sorolható a hivatásbeli jogok gyakorlásának, a parancsra valamint a sértett beleegyezésére véghezvitt cselekmények valamely jogszabályban kodifikált esetei is.

A tárgyalt kizáró ok további sajátossága, hogy kereteinek túllépése bűncselekményt valósít meg. A kizárólagos objektív mérce egyfelől a visszaélésszerű esetek megakadályozása terén lehet előnyös, ahogy Heller Erik fogalmaz az ún. alkalmat adó engedélyek⁴⁰⁴ esetén. Kapcsolódó ügyben a bíróság leszögezte, hogy az engedély köre nem bővíthető kiterjesztő értelmezéssel. A tényállás szerint a találkozóhely rendőri engedélyezése nem foglalja magába azt, hogy a vádlott kéjnőként be nem jegyzett nőknek mások részére közösülés végett való megszerzésével üzletszerűen foglalkozzék.⁴⁰⁵

Tehát felelősséget tompító fékek, ellentétben a jogos védelemmel vagy végszükséggel nem kerültek megfogalmazásra, ezért méltányolható alanyi tényezők (ijedtség, menthető felindulás) nem zárják ki az elkövető bűnösségét, az ilyen körülmények legfeljebb büntetéskiszabási kérdésként jöhetnek számításba. Természetesen, ha az

402 Gellér Balázs: Paraszolvencia – büntetőjogi kategória? Med et Jur 4 (4), 2013. 20-21. o.

403 Karsai Krisztina – Hegedűs István: i.m. 96. o.

404 Heller Erik (1931): i. m. 156. o.

405 Degré Miklós (szerk.): Büntető Jog Tára (68. szám), Wessely és Horváth, Pécs, 1916. 365. o.

engedély túllépésére tévedésből került sor, a Btk. 20.§-a kizárhatja az elkövető bűnösségét, bár véleményem szerint az erre való eredményes hivatkozás a gyakorlatban szűk körben képzelhető el, figyelemmel arra, hogy a kiadott engedélyek valamely szakmai tevékenységhez kötődnek javarészt, ezért kereteinek betartása fokozottabb elvárhatósági mérce szerint ítélendő meg.