Az 1957. március 26-ára összehívott tanácskozást Horváth János beszéde nyitotta meg.687 Az elnök az 1956 előtti állapotokat magasztalta, és a hivatal jóindulatáról, illetve a püspöki kar
679 Horváth János előterjesztése a katolikus egyházzal kapcsolatban, 1957. január 22. MNL OL XIX–A–21–d–
006/1957.
680 Vö. Grősz, 2011, 1957/64. sz.
681 Papp, 1957. január 24.
682 Papp, 1957. február 2., 4-5.
683 Vö. Grősz, 2011, 1957/80.
684 Vö. Grősz, 2011, 1957/75.
685 MNL OL M–KS 288. f. 5. cs. 17. ő. e.
686 Vö. Grősz, 2011, 1957/87. és 89.
134 merev viselkedéséről, szembeszegüléséről szólt. Újból hangsúlyozta, hogy csak az 1956.
október 23-a előtti állapotokat hajlandó elismerni. A dispozíciók rendezésére adott végső határidő április 15-e lett. Felelevenítve Hamvas Endre korábbi javaslatát azt követelte, hogy a dekrétumok által sújtottak ügyét a kar egységesen rendezze Rómával. Előírta a püspökök számára a békepapi mozgalom támogatását, az „ellenforradalomban” részt vevő – vagyis a korábbi években bebörtönzött, de 1957 januárjától szabadlábon lévő – papok elítélését és az 1951-ben kiadott nyilatkozatok megerősítését. Grősz József vezetésével a konferencia tagjai arra hivatkoztak, hogy a kifogásolt intézkedéseket az ÁEH feloszlatásának hírére vagy a biztosok visszavonulása után hozták, illetve azokat a személyeket mozdították el, akiket korábban külső nyomásra neveztek ki. Továbbá jelezték, hogy a felmentettek többsége elfogadta az intézkedést, és ha visszahelyeznék őket, kiközösítés alá esnének.
Ekkor vált ismertté a hitoktatás szabályozásáról szóló kormányrendelet (21/1957. III. 24.
Korm. sz.), amely csak az általános iskolákban és a gimnáziumokban engedélyezte a hittanórákat, valamint az 1957. évi. 22. sz. törvényerejű rendelet, amely az egyházi állások betöltését szabályozta.
„Jöhetnek egyéb dolgok is, hiszen egyre jobban fenyeget a sztálinizmus visszatérése.”688 Grősz József ezt még 1957 januárjában mondta, a helyezésekről szóló új törvény azonban még a Rákosi-éra ellenőrző gyakorlatát is meghaladta. Az e tárgykörben született 1951-es rendelkezés ugyanis törvényi szinten – a gyakorlatban azonban ez jóval nagyobb szigorúságot jelentett – „csak” a püspökök, apátok, szerzetesrendi elöljárók kinevezését kötötte állami engedélyhez, a mostani rendelkezés azonban kizárólag a városi ranggal nem rendelkező települések egyházi állásainak szabad betöltéséhez járult hozzá. Az engedélykötelezettség nemcsak a plébánosi vagy egyházkormányzati jogköröket érintette, hanem a hittudományi akadémiák hivatalait, tanárait és a nyolc katolikus gimnázium igazgatóinak kiválasztását is.
A rendelkezés visszamenőleg, 1956. október 1-jével lépett életbe. A szabályozás létrejöttéről Turai István a következőket jegyezte fel: „Meg akarok még emlékezni az 1957/22. tvr. helytelen és káros megfogalmazásáról, [a]melyet tudomásom szerint lényegében Miklós elvtárs készített elő.”689 E sorok folytatásában az egyházügyi megbízott az előző évekhez képest enyhülésnek mondja, s éppen ezért a törvény hibájaként említi, hogy „nem
687 Vö. Grősz, 2011, 1957/100. és Salacz, 1988, 156.
688 Grősz, 2011, 1957/45.
689 Turai, 1959, 4.
135 enged az államnak beleszólási jogot a káplánok dispozíciójába, továbbá a nem járási székhely községek plébánosainak kinevezésébe”.690
Az egyház számára azonban ez a törvény szigorítást jelentett, mert törvényi erőre emelt egy korábban hibásnak, törvénytelennek tekintett gyakorlatot.691 Vagyis a törvény elsősorban a békepapok pozícióját volt hivatva biztosítani. Horváth Richárd éppen ezt a védelmet hiányolta az ÁEH korábbi intézkedéseiből. Január 5-én írt levelében ugyanis arra hívta fel az állami szervek figyelmét, hogy a forradalom után három hónappal az állam még semmit sem tesz értük, miközben a püspökök támadják őket.692
A diktatúra hivatkozási alapja a főkegyúri jog gyakorlása volt. Ennek szükségességét a pártvezetők azért állították, mert szerintük minden kinevezésnek van politikai következménye, illetve a Vatikán a Magyar Népköztársaság belügyeibe avatkozik be, amikor valakit püspökké rendel. Azonban ez az érv – miként Grősz József is állítja – azért nem állja meg a helyét, mert a főkegyúri jog693 gyakorlása sohasem így történt, a városokban például a kegyúr nem jelölt, hanem választott a püspök által kijelölt személyek közül.694
Grősz József ebben a helyzetben is kompromisszumra törekedett, aminek célja nem a megalkuvás, hanem az állami támadások visszaverése volt. Egyrészt kijelentette, hogy azok a papok (például Horváth Richárd, Halász György), akik a vatikáni rendelkezéssel szembeszegültek, nem nevezhetők ki semmilyen hivatalra, mert tettükkel a Szentszéknek fenntartott kiközösítés alá estek. Másrészt az időhúzásra is épített, mondván, hogy Horváth Richárd ügye már Rómában van, illetve azt hangsúlyozta, hogy pápai döntés ellen a püspöki kar nem fellebbezhet.695 Ugyanakkor 1957 márciusára sikerült elérnie, hogy a dekrétumokban megnevezettek közül szinte valamennyien elfogadták a vatikáni rendelkezést, azok viszont, akik ezt nem írták alá, magát Grőszt támadták az állam ellenében. A püspöki kar elnöke ott, ahol esélyt látott arra, hogy kompromisszummal nagyobb jót ér el, kész volt engedni. Így tett Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök szabadon bocsátása érdekében is. Elfogadta, hogy ennek fejében Mórász Pál visszatérhet a fehérvári aulába. De kész volt arra is, hogy a lojalitás
690 Turai, 1959, 5.
691 Erre a megállapításra egy időben jutottunk el Mózessy Gergellyel. Ld. Kálmán 2010, 24 és Mózessy, 2010.
257.
692 MNL OL XIX–A–21–a–K–9/1957. (7. d.)
693 A főkegyúri jog az uralkodónak az egyháztól nyert joga bizonyos egyházi állások, javadalmak betöltésére, Magyarországon a 15. századtól pápai bullák, rendelkezések kihirdetésére. Később a Szentszék ezt a jogot igyekezett háttérbe szorítani, az egyház és állam szétválasztásának elvével párhuzamosan megszüntetni. A kommunista hatalom azonban a szétválasztásnak ezt a vonatkozását nem volt hajlandó elismerni, hogy felügyelhesse a jelentősebb egyházi hivatalok betöltését.
694 Vö. Grősz, 2011, 1957/105.
695 Vö. Grősz, 2011, 1957/104-106.
136 érzékeltetése végett a dekrétumokban nem szereplő, korábban elhelyezett békepapokat jobb pozícióba juttassa.696