2. Az ASEAN- régió országainak rövid története
2.4. A II. világháború és a japán megszállás időszaka
A második világháború során a japán nagyhatalmi törekvések tulajdonképpen teljes Délkelet-Ázsiát bekebelezték. Az országok nagy része küzdött a japán megszállás ellen.
A Pearl Harbour megtámadását követő tízedik napon a japán légiflotta megtámadta a Fülöp-szigeteket és megsemmisítette a védelmére kirendelt amerikai repülőgépeket. A lakott szigetek többségét elfoglalták, az ország negyvennyolc területi egységéből tizenkettőt. Az elnöki mandátumát töltő Quezon az Egyesült Államokba menekült, hogy ott hozza létre emigráns kormányát. Emigrációban is hunyt el még a háború befejezése előtt.
Eközben a MacArthur által nyílt városnak nyilvánított Manilába bemasírozott a japán hadsereg. José Laurel vezetésével megalakult a Fülöp-szigetek kollaboráns kormánya, csak 1944-re sikerült megszervezni az ellenálló Hukbalahab mozgalmat96, amely az amerikai győzelem után elismerésre számított, azonban az 1945. január 9-én Luzonnál partra szálló amerikaiak nem csak a japánokat űzték ki, de őket is lefegyverezték és MacArthur parancsára vezetőjüket, Luis Tarucot bebörtönözték.
A japán megszállást követően megalakult a Liberális Párt, amely az 1946-os választásokon komoly ellenfele lett a megszállás alatt – Laurelen keresztül – kompromittálódott Nacionalista Pártnak, olyannyira, hogy április 26-án Manuel Roxas vezetésével megnyerte az első háború utáni választásokat.
Roxas kormányának nem csak a háború fizikai nyomait kellett eltűntetnie, hanem a Hukbalahab-bal is megegyezésre kellett jutnia, valamint meg kellett békítenie a korábbi nagybirtokos réteget is, amely a háború alatt elhagyott birtokaira kívánt visszatérni. Általános amnesztiát hirdetett a kollaboránsoknak, illegálisnak minősítette a Hukbalahab volt gerilláinak szerveződését, de 1948 áprilisában elvitte a szívroham. A következő választásokat a két párt rivalizálása jellemezte, amelyből egyszer egyik, egyszer másik került ki győztesül, amíg az 1965-ös választásokat a Nemzeti Párt színeiben meg nem nyerte Ferdinand Marcos.
96 Népi Japán-ellenes Hadsereg
76 A háború csendes óceáni része már a kezdetektől kiterjedt Új Guinea szigetére is. A japán támadás kiterjedt Nyugat- Pápuára, amely Holland Új Guinea nevet viselte és a korábbi Német Új Guineára, amely az I. világháború óta Ausztrália befolyása alatt állt. Pápuát azonban valamelyest megvédte déli fekvése és a szigetek áthatolhatatlansága, ahogyan Új Guinea felföldi részét is. Mindkét fél országrészen hadiállapot állt fenn a háború egész időtartama alatt, és a civil kormányzat egyáltalán nem működött. Csata csak a Salamon szigetekhez tartozó Bouganville-en zajlott, Bukán, a terület több alkalommal is gazdát cserélt a japán megszállás ideje alatt, végül a japán visszavonulást az amerikai légierő akkor érte el, amikor 1943. április 18-án éppen a sziget fölött lőtte le Jamamoto Iszoruku, a japán haditengerészet tengernagyának gépét. Bouganville 1946-ban került vissza Ausztrália irányítása alá.
A japán megszállás alól való felszabadulás után, 1945-ben állt vissza Pápua és Új-Guinea adminisztratív rendje, létrehozva egy pápua új-guineai átmeneti közös adminisztratív régiót. Ezt 1949-ben követte a Pápua Új-Guinea Határozat, amely egyesítette a két országrész irányítását nem Ausztrália, hanem nemzetközi védnökség alatt, mint „Pápua Új Guineai Terület”. A határozat intézkedett egy Törvényhozó Tanács felállításáról, amelyet 1951-re sikerült megalkotni, bírói szervezetről, valamint a helyi kormányzat felállításáról.
A II. világháborúban elszenvedett japán megszállás során Brunei a britekkel kötött protektori szerződés alapján elvárta volna területének védelmét a Brit Birodalomtól, ezt azonban nem kaphatta meg. A japán erők 1941-től 1945-ig tartották megszállás alatt a szultanátust.
A világháborút követően Nagy Britannia alkotmányt adományozott Bruneinek, 1959-ben, amely szerint a törpeállam önkormányzattal rendelkezett, kivéve külügyeit és védelmét, amelyet továbbra is a protektor látott el különleges megbízottján keresztül.
Az indonéz szigetvilág nem csupán stratégiai fekvésével „érdemelte” ki a megkülönböztetett japán figyelmet, nagymennyiségű kőolaj- és gumikészletei voltak azok a nyersanyagjavak, amelyek Indonéziát, a világháborút saját stratégiai céljaira felhasználó Japán számára, oly vonzóvá tették.
77 A japán megszállók elleni felszabadító harcok során népszerűséget szerzett Ahmed Szukarno97 korábban a hollandellenes mozgalom vezetőjeként 1927-ben, Bandungban elnökölt az Indonéz Köztársaság megalapításával záródó összejövetelen. A függetlenedést nem pusztán a holland gyarmati adminisztráció távozásában látta, 1937-ben tervet készített az önkormányzati rendszer bevezetéséről. Mindeköz1937-ben az Indonéziát protektoráló Hollandia tárgyalásokat kezdett a nyersanyagban nem gazdag, ám a negyvenes évek elején már komolyan terjeszkedni kívánó Japánnal, ám a tárgyalásoknak hamar véget vetett az Indonéziát 1942-ben elérő japán megszállás. Japán a világháború ideje alatt függetlenséget ígért Indonéziának, azonban a területen a Mandzsúriában, Tajvanon és Koreában gyakorolt uralmat vezette be. Ezt az ellentétet azzal sem sikerült feloldania, hogy a hollandok által függetlenségi politikájukért bebörtönzött vezetőket, köztük Szukarnót és Mohammad Hattát elengedve, őket bízta meg a Nép Szellemi Erőinek Központja nevű szervezet vezetésével. Ez az intézkedés egyaránt szolgálta volna a belpolitikai nyugalom kialakítását, az adminisztráció folytonosságának biztosítását és a hadsereg ellátásának megkönnyítését. Az életszínvonal drasztikus esése azonban, valamint a termelékenység növelésére bevezetett kényszermunka, a rekvirálások és a muszlim vallási vezetőkkel való japán ellentét ellenzéki erővé formálta az eredetileg a megszállás támogatására fenntartott szervezetet. Az 1944-ben kitört parasztfelkelés, és az azt követő, japánok elleni függetlenségi harcok pedig lehetőséget adtak egy újabb „dicsőséges vezető”
kultuszának születéséhez.
A háború végén, a már 1945 augusztusában kikiáltott Független Indonéz Köztársaság már 1950. augusztus 17-ére kiharcolta (kitanácskozta) a valódi függetlenséget, a japán megszállókat elűzni érkező angolokat, majd a korábbi státuszt visszaállítani akaró hollandokat kizárta az országból. Az első független indonéz köztársaság első elnöke pedig háborús, talán nemzeti hős, Ahmad Szukarnó lett. Vajon nevezhető-e már „nemzeti” hősnek? A függetlenné váló Indonéziának meg kellett birkóznia a gyarmati múlt, a japán megszállás és a háború okozta sebeken kívül a valódi egység, a kulturális önazonosság, a nemzetté válás kérdéseivel is.
Nem Indonézia volt az egyetlen ország, amely igyekezett javára fordítani kezdetben a japán birodalmi törekvéseket.
97 Szukarno vagy Su Karno
78 1937-re a brit kormány különválasztotta Burmát az indiai adminisztratív rendszertől, így a mozgalom egyik kezdeti célkitűzése megvalósult. A gyarmat új alkotmányt kapott, amely egyenes választási rendet biztosított a nemzetgyűlésbe, és visszaadott némi hatalmat az önrendelkezésre, a burmaiak azonban ezzel már nem elégedtek meg. A korábbi mozgalmi vezető, Ba Maw lett Burma első miniszterelnöke.
Őt 1939-ben váltotta U Saw, amíg 1940-ben le nem tartóztatta a brit gyarmati vezetés kollaboráció vádjával, a japánokkal megkezdett tárgyalásai miatt.
Eközben Burmát a világháború kitörésénél komolyabban foglalkoztatták belső problémái, a középső vidéken talált olajmezők környékén kirobbant demonstráció hullámai az egyetemi mozgalomban vetettek visszhangot, és az 1938-as felkeléshez vezettek, amelyben a mandalay-i tüntetésen a brit gyarmati adminisztráció a tömegbe lőve tizenhét új mártírt adott Burmának.
Mivel Burma korábbi története során nem ápolt szoros kapcsolatokat Japánnal, alapvetően ellenséges viszonyt sem alakított ki vele, a függetlenség elnyerésével és nemzeti mozgalommal elfoglalt burmai elit egy része lehetőséget látott a japán megszállásban. Lehetőséget látott rá, hogy érdemeket szerezzen a brit gyarmatosítók szemében a japánok ellen fordulva, és így tegyen szert politikai előnyre, illetve éppen ellentétesen, a thakin- mozgalom arra látott lehetőséget, hogy a japán megszállókkal együttműködve tehessen a gyarmati hatalom ellen.
A másik népszerű elméletegyüttest az 1939-ben Aung-San alapította kommunista párt képviselte, a marxista irodalom – ahogyan a Sinn Féin propagandaanyagai is – nagy népszerűségnek örvendtek. Aung-San részt vett a forradalmi néppárt alapításában is, amelyet a világháború után szocialista pártnak neveztek át. Ez közeli kapcsolatokat ápolt az egyetemi mozgalommal és a világháború idején alakított Szegények Pártjával98 is. Ez a felfogás természetesen a brit politika teljes ellenszenvét vívta ki, és 1940-ben az összes mozgalmi vezetőt és pártvezetőt letartóztatták, azonban Aung Sannak sikerült Kínába szöknie. Itt a Kínai Kommunista Párttal szeretett volna kapcsolatokat építeni, de a Kínában is jelen lévő japán hatóságok elfogták és visszavitték hazájába, ahol Suzuki ezredes támogatást ígért neki a nemzeti felkelés kirobbantásában azáltal, hogy lezárja a Burmába vezető utakat. Aung San
98 Ez a Ba Maw alapította Sinyétha volt (talán a fordítás nem teljesen pontos, de a kifejezőségre törekedtem).
79 elfogadta a felajánlott segítséget és huszonkilenc társával Japánba utazott, hogy ott katonai kiképzést kapjanak. Burma „harminc elvtársaként” vonultak be a történelembe.
Amikor Japán 1941-ben elfoglalta Bangkokot, Aung San megalapította a független burmai hadsereget, 1942-ben pedig segítette országa japán megszállását. A Szuzukival való megállapodás értelmében a harminc elvtárs átmeneti kormányt hozott létre, azonban a japán hadsereg eközben Ba Maw-t kérte fel a hivatalos átmeneti kormány felállítására, a japánok által kiképzett burmai védelmi hadsereg állt rendelkezésére. A két helyi erő végül összefogott, és 1943-közös kormányt alakított, a japán megszállók pedig kikiáltották az „elméletileg független” Burmát. A függetlenség elméletisége miatt azonban az egyesített hadsereg a japán megszállók ellen fordult.
Az illúzió-vesztett burmai vezetők 1944-ben megalapították az antifasiszta szervezetet, és a népi szabadság ligát, amely végül csatlakozott a szövetségesekhez, és 1945-ben Japán ellen felkelést robbantottak ki, amely – brit segítséggel - még az év vége előtt távozásra bírta a japánokat. Az újabb probléma akkor merült fel, amikor a háború befejezésével a britek leszerelésre szólították fel a többször átnevezett burmai hadsereget, ugyanis a veteránok egy csoportja nem volt hajlandó megválni egyenruhájától és megalapította az Önkéntes Burmai hadsereget, amely a háború után visszaállított brit uralom és a visszatérő kormányzó ellen fordult. Aung Sant mégis a népszerűsége mentette meg csupán a kollaborációért való felelősségre vonástól. Az újonnan megalakított Kormányzó Tanács sikeresen küzdött Burma függetlenségéért, amelynek okmányát 1947-ben, Londonban végül Aung San maga írhatta alá.
Az etnikai kisebbségekkel szintén sikerült megállapodásra jutni, a külső területek, a Burmától külön irányított etnikai kisebbségek, a volt etnikailag különböző összetételű kisebb királyságok maradványai, Shin, Chan, Kachin és Karenni is egyesültek Burmával.
1947 áprilisában írták ki az első szabad alkotmányos Nemzetgyűlési választásokat. 1948. január 4-én vált Burma önálló kormányzattal rendelkező független állammá, a Brit Nemzetközösséghez viszont nem csatlakozott a nép határozott ellenérzéseire való tekintettel. Aung San-t és kormányának nagy részét még az alkotmány elkészülte előtt jobboldali ellenzékiek meggyilkolták, az új kormányfő U Nu lett.
80