A hallgatói várakozások illeszkedésének kutatási előzményei

A tendenciák arra mutatnak, hogy az intézmények regionális státusza egyre in-kább meghatározó a hallgatók intézményválasztásánál (Rechnitzer 2009).

A regionális meghatározottság azonban csak egy aspektusa a jelentkezők felső-oktatási döntésének, amely mérlegelés egyfelől számos gazdasági, társadalmi stb. háttértényező függvénye, másfelől pedig azoké a várakozásoké, amellyel a hallgatók a diploma, a felsőfokú végzettség felé fordulnak (Veroszta 2010a).

A humán tőke elméleten (Becker 1975) alapuló megközelítések a felsőfokú to-vábbtanulási döntést egyfajta beruházásként értelmezik, amelynek megtérülése a majdani foglalkoztatottságban és a jövedelem szintjében realizálható (Galasi–

Varga 2005). A frissdiplomás-vizsgálatok másik köre a várakozások – és ebből

eredően a munkaerő-piaci sikeresség – a közgazdaságtani orientáció mellett szubjektív aspektusokat is beépítő megközelítésén alapul (Schomburg–Teichler 2006; Veroszta 2010b).

A két szempontot – várakozásokat és beválást – összekötő, ezek kapcsolatá-nak feltárására irányuló kutatásokban a jövedelmi elvárások, prognózisok és a tényleges keresetek közti viszony és az ezt domináló tényezők feltárása a leg-gyakoribb vizsgálati terep. Természetesen e keretek között is számos eltérés mutatkozik a téma megragadásában, attól függően például, hogy az elemzés a személyes várakozások és a realizált jövedelem, vagy a szakmára jellemző ke-resetek megbecslése és a szakterületen mért jövedelem összevetésére irányul.

Előbbi esetben nyilvánvalóan többet tudhatunk meg a megkérdezettek mun-kaerő-piaci aspirációiról, ugyanakkor a jövedelmi becslésekben számolnunk kell a személyiségjegyek, személyes teljesítmények eltéréséből adódó nehezen korrigálható torzító hatással.³² E két megközelítés elhatárolásának fontosságát nagyon is jól érzékelteti az a középiskolások körében zajlott hazai vizsgálat, amelynek során az érettségizőket nemcsak a tervezett diplomához kötődő átla-gos keresetek megbecslésére, hanem saját vélt jövőbeni keresetük meg-becslésére is kérték (Galasi–Varga 2005). Az eredmények azt mutatták, hogy a személyes jövedelem megbecslése az átlagos jövedelmekhez képest tenden-ciózus felülbecsléssel járt. Hasonló megfontoláson – a személyes és az átlagos jövedelmek becslésén – alapulva egy kis mintán végzett amerikai kutatás (Dominitz–Manski 1994) adatai azt mutatják, hogy amellett, hogy a hallgatók tisztában vannak a diploma jövedelemnövelő hatásával, személyes jövedel-mükre vonatkozó várakozásaik nagyobb szórást mutatnak a prognosztizált átla-gos jövedelmekre vonatkozó becsléseknél. Egy másik, szintén amerikai mérés (Avery–Kane 2004) a hallgatók társadalmi-földrajzi (külvárosi/belvárosi) szár-mazásának háttérváltozóját beemelve hasonló eredményeket talált: jóllehet az átlagos jövedelmeket a megkérdezettek egyaránt meglehetős pontossággal be-csülték meg, a személyes döntések, várakozások lényegesen nagyobb szórást mutattak a szociális háttér mentén.

A várakozások munkaerő-piaci illeszkedésének gazdag irodalma összes-ségében azt mutatja, hogy a hallgatók (felsőoktatásba belépők) a becsült és a munkaerőpiacon mért jövedelmek összevetése alapján meglehetős pontossággal tudják meghatározni diplomájuk, szakterületük várható munkaerő-piaci

32 E megközelítés jó példája Hartog-Webbink (2000) holland panelvizsgálata, amelyben a szemé-lyes várakozások szintén személyre vonatkoztatott realizálódását tudták elemezni, négy évvel a végzettség után.

mát. A mérések egy része némileg összecsengő módon 10 százalék körüli felül-becslést mutat (Varga 2001).

A téma hazai kutatási előzménye egy 2000-ben, az érettségizők körében végzett, fentebb idézett felmérés (Galasi–Varga 2005), amely jól mutatja a vizs-gált célcsoport kereseti különbségekre vonatkozó pontos helyzetismeretét, amely a megbecsült idő távlatában némileg romló tendenciát mutatott: a pá-lyakezdéstől harmincéves korig tartó jövedelmi becslések lényegesen pontosab-bak voltak, mint az utána következő időtávok prognózisai. A nemzetközi kuta-tási előzmények közül Betts (1996) a hallgatók jövedelmi becsléseit tekintve meglehetősen pontos eredményeket (6 százalék körüli átlagos eltérést) talált.

Vizsgálata a becslések pontosságára ható olyan tényezőkre terjedt ki, mint a ta-nulmányok ideje, illetve a családi háttér (szülők jövedelmi szintje). Utóbbi té-nyezők hatása szignifikánsnak bizonyult a jövedelmi becslések alakításában: a szegényebb családokból származó hallgatókat alacsonyabb becsült jövedelem jellemezte, illetve a képzésben eltöltött idő javította a becslést. A hallgatók jö-vedelembecsléseit Wolter (2000) svájci adatok alapján szintén meglehetősen pontosnak ítélte, összevetve a szektorális munkaerő-piaci adatokkal. Újabb ku-tatásában, szintén svájci adatokon (Hartog–Schweri–Wolter 2008) Wolter és munkatársai a téma kutatását a jövedelmi kockázatok eltérő kezelésének beépí-tésével bővítették ki (nagyobb jövedelmi kockázattal jellemezhető szak-macsoportokban magasabb átlagjövedelmet prognosztizáltak). Eredményeik szerint a hallgatók jövedelmi várakozásaik kialakítása során e munkaerő-piaci kompenzációs mechanizmust is beillesztik. A hallgatók jövedelmi várako-zásainak pontosságát tekintve Carvajal és munkatársai (2000) (kis elemszámú, amerikai mintán) a keresetek erős felülbecslését mérték. Eredményeik megerő-sítik ugyanakkor azt a feltevést, hogy a tanulmányok előrehaladtával a becslé-sek pontosabbá válnak, ugyanakkor azt is, hogy a becslébecslé-sek időtávjának növe-kedése a pontatlanság növekedését eredményezi (minél hosszabb munka-erőpiacon töltött időszak keresetére kell becslést adni, annál nagyobb eltérések mutatkoznak a ténylegesen mért adatoktól). A kutatás alátámasztja ugyan azo-kat az eredményeket, melyek szerint a hallgatók érzékelik a munkaerőpiac elté-rő reagálását a nemi különbségekre, ám a szerzők hangsúlyozzák, hogy ez nem feltétlenül a nemi diszkrimináció hatása: a nemi megoszlás különbségei lénye-gében képzési területi sajátosságként is értelmezhetőek (jól példázzák ezt a női többségű pályákon mért alacsonyabb átlagfizetések). A jövedelmi várakozások pontosságának átfogó európai szintű mérésének céljából végzett kutatásukban Brunello és munkatársai (2001) meglehetősen nagy hallgatói mintán vizsgálták a keresetbecslések és a foglalkoztatási esélyek pontosságát, figyelembe véve egyebek mellett képzési területi, illetve országspecifikus eltéréseket. A kutatók

mind a becslésekben, mind azok pontosságában azonosítani tudták a szakterület, a nem, az életkor, a családi háttér és a tanulmányi idő hatását. A prognosztizált jövedelmek tekintetében a vizsgálat az előbbi kutatások 10 százalék körüli elté-résénél nagyobb mértékű felülbecslést mért.