A forradalom napjai - Esteban Zazpi de Vascos

A nagy alkalom 1956 októberében érkezett el. Először Debrecenben, 23-án de. már ezrek tüntettek, megszületett a 20 pontos követelés, párhuzamosan a szegedi egyete-misták követeléseivel. Du. már 30–40 ezer ember volt az utcákon s az ÁVH 18–19 óra közt belelőtt a tömegbe. Ezt követte Budapesten a rádió ostroma, a fegyveres harc. A hírek akkor még lassan mozogtak, hiszen az újságok, a rádió még napokig félreinfor-máltak, nehéz volt vidéken tisztán látni. De pl. Dévaványára már október 25-én Bu-dapestről hazaérkező munkások hozták a hiteles híreket. Békésen 27-én reggel egy moz-donyvezető számolt be a pesti helyzetről, amit a hangos híradóban is bemondtak. Volt, aki már előbb érezte, hogy lesz valami: Szatmári István Békésen már 23-án követelni kezdte a volt kisgazdaház visszaadását. Vésztőre a hazatérő pesti egyetemisták már röp-cédulákat is hoztak, másnap már a tüntetők egy rendőrt és egy ÁVH-st alaposan hely-benhagytak. 26-án Csabán az értelmiségi központként is szolgáló színészklubban iz-gatott tárgyalások folytak katonatisztek jelenlétében; már akkor tervezték a hadosztály katonai forradalmi tanácsát.

Este már a tömeg az utcákon – a színészek vezetésével –, kinyomatják a 12 pon-tot, mégpedig a kommunista hatalom elbizonytalanodásának jeleként, a pártbizottság engedélyével. A tömeg a pártbizottság, majd az ÁVH elé vonult, végül a hadosztály laktanyájához, „le a párttal, vesszen az ÁVO” és hasonló jelszavakkal. A tüntetőkkel együtt ment Tóth István alezredes, hadosztályparancsnok, aki akkor a Debrecenben, Szentesen, Hódmezővásárhelyen lévő csapatok parancsnoka is volt. Gyulán 26-án du.

tüntetés volt, Simonyi Imre igyekezett mederben tartani az eseményeket, de a szov-jet hősi emlékművet ledöntötték, épületek soráról távolították el a vörös csillagot. 27-én Battonyán ﬁ atalok feldúlták a pártházat, szétverték a szovjet emlékművet. Békésen megfogalmazták a 12, majd a 24 pontos követelést, forradalmi bizottságot választottak, a vb-elnököt beszélni sem engedték. Összeszedték a pártvezetők fegyvereit, néhány ve-zetőt őrizetbe vettek. Csabán 27-én du. Fekete Pál beszélt a tömeghez, közkívánságra.

(A ﬁ atal tanárt jól ismerték, TIT-előadások sorát tartotta, a pesti reformkommunista Petőﬁ Kör híveként maga is részt vett a kör csabai rendezvényein.) Fekete méltatta a for-radalmat, emelkedetten szólt, de nyugalmat kért. „Ne legyünk csőcselékké” – mondta, ellenezve az önbíráskodást, a bosszú eluralkodását. Beszéde után politikai foglyok ér-keztek a gyulai börtönből; a forradalom szabadította ki őket. Szabó Jenő honvéd szá-zados lelkesen állt a forradalom mellé, jelezve: a honvédség a néppel tart. A csabai MÁV központban elküldték a kommunista, gyenge vezetőt, sőt a katonai szervezettségű és ellenőrzöttségű vasút politikai tisztjeit is. Du. 15 óra 30 perckor megalakult a városi (egyben hamarosan megyei) forradalmi bizottság. Az elnöke Fekete Pál lett. A katonai forradalmi tanácsból Tóth István hadosztályparancsnokot és Lovas főhadnagyot küld-ték Fekete Pálék mellé. Gyulán a harisnyagyárban munkástanács alakult és vette kézbe a vezetést. Paulinyi Kornél már ekkor megfogalmazta a fő célt: nem kell a ’45 előtti „úri Magyarország”, de Rákosi sem. Gyulán a rendezetten felvonuló tüntetők a városházánál gyűltek össze. Többek kérésére kerítették elő Nádházi Jánost, a volt szociáldemokrata vezetőt, akit 1948-ban nem vettek át az MDP-be, s aki egyszerű szabósegédként dolgo-zott, de mindig naprakész volt a politikai helyzetet illetően. Remek, felemelő, de mégis békítő, összefogásra buzdító beszédének végén megszólaltak a harangok, mivel dél volt;

egy rendező sem tervezhette volna meg jobban… Kinyomatták a 15, majd 24 pontot, melyek tartalmazták az országszerte, így Békésben is terjedő és egybehangzó

követelése-81

Erdmann Gyula

ket: a szovjet csapatok távozzanak, a forradalmi harcok résztvevői kapjanak amnesztiát, a Rákosi-rendszer vezetői álljanak bíróság elé, teljes demokrácia, sajtószabadság, sztrájk-jog, az ÁVH felszámolása stb. Párhuzamosan Csabán lefegyverzik az ÁVH-t, a rend-őr-főkapitányság is a forradalom mellé áll Huzsvay alezredes vezetésével. Dióssy, a me-gyei vb-elnök lemond. Délután és este már vasúti síneket szednek fel Lőkösházánál, Battonyánál Csabáról kimenő forradalmárok és hozzáértő katonák, mivel híre ment, hogy vasúton érkezik a szovjet hadseregnek erősítés.

Sarkadon elküldik a párttitkárt, aki szó nélkül távozik. Forradalmi bizottság, nem-zetőrség alakul. Tanító Árpád, a forradalmi bizottság elnöke ﬁ gyelmeztet: egy pofon sem csattanhat el. Rendőrökkel szedetik össze a volt vezetők, pátfunkcionáriusok fegy-vereit, a vadászfegyvereket is. (Ez szinte mindenhol megtörtént a megyében, a forrada-lom természetes önvédelmeként.) Számos vezetőt elbocsátanak. Szarvason példás rend-ben történt a hatalomátvétel: 27-én rendezett, szép felvonulás volt, melyen katonák is részt vettek nemzeti zászlókkal, az országzászlónál ünnepség zajlott, elhangzott – mint sok-sok helyen – a Nemzeti dal, jeleként 1848. és 1956. azonos szellemi alapjainak. A 30 fős forradalmi bizottság elnöke a kiváló Szarvasi György lett. Szarvasi védelmet biz-tosított a volt vezetőknek, rend volt és béke, Hegedűs Pál volt vb-elnök ezt meg is kö-szönte. Szarvasi végig óvta a rendet, meggátolt minden kilengést, személyes leszámolást.

Október 28-án Békéssámsonban is forradalmi bizottság alakul, a vb-elnököt elküldik néhány kommunista hivatalnokkal együtt. Biharugrán lefegyverzik a határőrséget, a pártiroda iratait szétszórják. Gyomán a pártbizottságnál tömegjelenet játszódik le, felol-vassák a 16 pontos követelést, majd szinte lincshelyzet uralkodik el a kommunista párt-vezetőkkel szemben, de a forradalmi bizottság leszereli a radikálisokat, rendet teremt. A békeszerzésben Szűcs Sándor járt elől, „jutalma” később 1 év 4 havi börtön lett. A Gyo-mai Nemzeti Újság többször is felszólított a rend és a nyugalom őrzésére. Orosházán du.

volt nagygyűlés, melyen szép számmal vettek részt a helyőrség katonái is Szarka Dániel őrnagy vezetésével. A Kossuth-szobornál Nagy Lajos beszélt, kijelentve, csak akkor vál-lal tisztséget a forradalmi bizottságban, ha rendbontás nem lesz; kiemelte, hogy a szov-jet hősi emlékművet se rombolják le, tiszteljék a halottak emlékét. A város azon kevés települések közé tartozott, ahol épen is maradt a szovjet emlékmű. Kötegyánban a for-radalmi bizottság teljes rendet tartott, nemzetőrséget szervezett, elbocsátotta a vb-el-nököt, lefegyverzett két ÁVH-st és leváltotta a határőrparancsnokot is. Békéscsabán e napon fegyverezik le a pártbizottságot, rengeteg fegyvert szállítanak el a székházból.

Ide tartozik szorosan, hogy a kommunista vezetés tett kísérletet a hatalom meg-őrzésére. Október 24–25-én a hatalom még országosan a régiek kezén volt, ezt jelezte a statárium bevezetése, rendkívüli állapot kihirdetése, a gyilkos sortüzek, közülük a leg-véresebb, a parlament előtti, ahol száz fölött volt az elesett fegyvertelenek száma. De a hatalom már bizonytalan, hol lövet, hol pedig tárgyal a felkelőkkel, a forradalmi ve-zetőkkel. Békésben is a települések többségénél megpróbálkozott a népfront, a párt-vezetés, a tanács az események kézben tartásával pl. úgy, hogy az elkerülhetetlenül lét-rejövő forradalmi bizottságok megalakítását maga akarta végezni, ill. saját embereivel kívánta telerakni az új szerveket. Ez mindenhol csődöt mondott, az emberek nem kér-tek a rákosista vezetőkből. Október 27–28-án még szervezett a párt egy kétségbeesett puccskísérletet. Az MDP Politikai Bizottsága katonai bizottságot hozott létre, a ka-tonai diktatúra szándékával. Apró Antal, Fehér Lajos, Czinege Lajos, Földes László és Mező Imre voltak a főszereplők, katonai támogatóik közül megemlítendő Gyurkó La-jos. A központjuk a Köztársaság téri pártház volt. Miután azonban Hruscsov Nagy

Im-82 Erdmann Gyula

re mellett döntött, összeomlott a kísérlet, melynek Békésben is voltak próbálkozásai. (A nem messze eső Mórahalmon nem véletlenül volt október 28-án két áldozatot követelő ÁVH-s sortűz.) Október 28-án reggel Tóth István hadosztályparancsnokot behívták a pártbizottságra, és utasították a forradalmi bizottság őrizetbe vételére és arra, hogy a ka-tonák lépjenek ki a forradalmi bizottságból. Tóth tétovázott, majd engedelmeskedett, és 3 forradalmi bizottsági tagot letartóztatott (Kaskötő és Apor színészeket, Hrabovszky Lászlót), majd egységeket rendelt be Csabára Mezőtúrról és Hódmezővásárhelyről is.

Elemi erejű tüntetés tört ki a puccs ellen, Fekete Pál arról beszélt, hogy a hadsereg el-árulta a forradalmat. A több ezer ember nyomására Tóth elállt a puccstól és ismét Fekete Pál oldalára állt. A puccs vezetői Klaukó Mátyás, Majoros István (ÁVH őrnagyból lett pártvezető) voltak, és segítette őket valamelyest az ingadozó Huzsvai rendőrfőkapitány is. A puccs itt is elbukott, de nem volt veszélytelen: még október 26-án a pártbizottság 100 gépfegyvert kért a laktanyából, amit habozó Tóth engedélyezett volna, ám a tisz-tek zöme egyértelműen ellene volt a civilek felfegyverzésének. Így is volt a pártnál sok fegyver, hiszen Fekete Pál pár nap múlva a Kossuth Népében megírta: teherautóval kel-lett a pártházból elszállítani a fegyvereket. A pártvezetők illegalitásba vonultak, s csak a Vörös Hadsereg oltalmában tértek vissza. Kivétel 1–2 ember volt, pl. Farkas István, aki végig a helyén maradt és képviselte a pártot a forradalmi bizottságnál, tárgyalt, tet-te, amit lehetett. Bátor, következetes kommunista volt, Kádár idején persze vádolták, hogy nem volt radikális, együttműködni is kész volt a forradalommal. Vádolták azok, akik elmenekültek…

Október 29-én a csabai MÁV-központban Zsíros András vezetésével alakul meg a forradalmi tanács. Vezetőket választanak maguknak, de elvetik a bosszút. Okos, meg-fontolt döntéseket hoznak, a szakértelmet veszik alapul. A volt vezetők is dolgozhattak – képzettségük szerinti posztokon. A függetlenített párttitkár, ill. a személyzetis mun-kakörét viszont megszüntették, úgy, mint sok-sok helyen megyeszerte. A MÁV-nál is az országos sztrájk mellett álltak, de higgadtan, úgy, hogy az élelmiszer, gyógyszer és más közszükségleti cikkek szállítását, beleértve az éppen esedékes cukorrépa szállítmányokat is, biztosították. Gyomán Szabó Ernő gimnáziumi igazgató beszélt nagygyűlésen az együttműködés és a béke érdekében. Néhány pártvezetőt a forradalmi bizottság vé-delme alá helyeztek. Gyulán néhány kommunistát saját érdekükben őrizetbe vettek, majd néhány embert elküldtek a tanácsházáról, úgy, hogy Enyedi G. Gábor vb-elnök elismerte, hogy ezt nekik is meg kellett volna már tenniük.

Orosházán Nagy Lajos mondott ismételten remek beszédet: főként a ﬁ atalokat in-tette a mérsékelt magatartásra. A munka mellett foglalt állást, érezve, hogy a forradalom győzelme után (október 28–29. volt a győzelem napja, amit az új Nagy Imre-kormány összetétele is jelzett), már a munka felvétele a helyes. Másutt nem így gondolták, a szov-jetek távozásáig akartak kitartani. Egyébként Orosházán is 29-én 20 pontos követelés született, melyben ott állt a szovjet csapatok kivonása, az ÁVH megszüntetése (ez már akkor folyamatban volt), Rákosiék bíróság elé állítása, többpártrendszer, a bérrendezés.

30-án Orosházán is őrizetbe vették a veszélyeztetett helyzetű kommunista vezetőket, megelőzendő az esetleges incidenseket. Pl. Dumitrás Mihály járási vb-elnök annyira közutálatnak „örvendett” Orosházán és környékén, hogy indokolt volt a védelme, a ter-vezett bírósági eljárásig.

Az első forradalmi napok mozaikos, de a kor hangulatát, jellemzőit remélhetőleg érzékeltető ismertetése után a forradalom szándékainak, szellemiségének jellemzésére idézzük fel Féja Géza november 1-jei beszédét, mely a csabai Szabadság Rádióban

hang-83

Erdmann Gyula

zott el, mintegy az induló új rádió és a forradalom hitvallásaként. Féja tudatta a megye népével, hogy a Duna völgyében csoda történt, nemzet született. Egy ﬁ atal, nagy nem-zet jelent meg a pesti utcákon, a barikádokon. Kérte a megye népét, hogy őrizze, véd-je a forradalom vívmányait. Ne térvéd-jenek le se jobbra, se balra. „Mi nem akarjuk visz-szaállítani az úri Magyarországot, de Rákosi és Gerő rémuralmát sem. Testvéreim! A mi kezünket nem szennyezheti be igaz vér, a mi lelkünket nem terhelheti nemtelen cselekedet, a mi jó hírünket nem szeplősítheti személyi bosszú aljas indulata.” A for-radalom megyei vezetőinek legjobbjai sorra ugyanezt vallották. Nádházi János Gyulán, Fekete Pál Csabán, Nagy Lajos Orosházán, Szarvasi György Szarvason, és hosszú len-ne a sor, ha folytathatnánk.

Azt viszont a legtekintélyesebb vezetők sem tudták megakadályozni, hogy a gyűlölt diktatúra jelképeit a tömeg az első napokban eltüntesse, lerombolja. A vörös csilla-gok hamar lekerültek a középületekről, számos szovjet emlékművet ledöntöttek, hiszen azok a megszálló, a kommunista erőket hatalomra segítő és ott megtartó hadsereget jel-képezték. Sajnálatosan az is megesett, hogy temetőben felállított emlékművet is szétver-tek (Füzesgyarmat). Sok helyen hatolt be a tömeg a pártházakba törve-zúzva, iratokat, kommunista brosúrákat, párvezetőket ábrázoló szobrokat, vörös drapériákat dobált ki, vert szét, égetett el. A begyűjtési hivatalok is célpontjaivá lettek a korábbi sérelmek kel-tette indulatoknak. Emberélet azonban nem volt veszélyben, erre az új vezetők nagyon ügyeltek. Az első forradalmi napokban kivételt csak Vésztő és Füzesgyarmat jelentett.

Vésztőn alaposan megvertek egy rendőrt és egy ÁVH-st. Füzesgyarmaton álhír terjedt:

fegyveres zsidók (!?) érkeztek a faluba. Kitört a hisztéria, és bizony Glück Sándort és Moskovitz Izidort tettleg bántalmazták. Nagy István párttitkárt pedig végigpofozták az utcákon, számosan álltak egy-egy pofonnal, ütéssel személyes bosszút. (20 vádlottas per lett ebből 1957-ben, súlyos ítéletekkel.)

A forradalom felemelő eseménysora volt viszont a szolidaritás, az összefogás elemi erejű megnyilatkozása. Alig volt a megyében település, ahonnan jelentős élelmiszerszál-lítmány ne ment volna Budapestre, a „hős városba”. A kis Biharugrától Bélmegyeren át Gyuláig és Orosházáig teherautók tucatjai vitték a segítő kezek adományait. Egyedül a gyulai tejporgyár november 10–18. között 3–3 teherautó vajat és tejport küldött fel.

A rendet és biztonságot a gyorsan megszervezett nemzetőrségek biztosították. Te-lepülésenként 20–50 fő alkotta az egységeket, volt, ahol vadászfegyverekkel, volt, ahol fegyver nélkül, másutt a rendőrökkel együtt szolgáltak. Általában volt a soraikban egy-két egykori csendőr, ami korántsem a „fehér-terror” felé törekvés jele volt. A forradalmi bizottságok itt is igényt tartottak a szakértelemre. 1945 előtti csendőr Békés megyében, a forradalom alatt emberellenes, életet veszélyeztető cselekedetet nem hajtott végre. A nemzetőrök fegyverezték le a pártvezetőket, gyűjtötték be a fegyvereket (számos esetben a rendőrökkel vagy katonákkal együtt), s ők hajtották végre a biztonsági őrizetbe vétele-ket is. A Kossuth Népe november 3-án tette közzé a megyei forradalmi tanács felhívását:

bárki lehet nemzetőr, aki katonaviselt, és nem volt se nyilas, se rákosista. A nemzetőrség szervezésébe a katonaság is bekapcsolódott. A forradalmi bizottságok erősen szemmel tartották a nemzetőröket, s pl. Gyulán azonnal leváltották a parancsnokot, amikor az önhatalmúlag és szélsőségesen, a város békéjét fenyegetően kezdett intézkedni.

Október 29-én érkezett meg a HM távirata: az üzemek őrzésére, védelmére, ala-kuljanak munkászászlóaljak, munkásőrségek. A csabai és orosházi helyőrségek katonái adtak is komoly segítséget a munkászászlóalj, ill. a századok felállításához megyeszerte.

Gyulára pl. 400 puskát és 140 géppisztolyt vittek át 15 láda kézigránáttal együtt,

ami-84 Erdmann Gyula

ből aztán jutott a környező településekhez is. Tóth István hadosztályparancsnok és Kris-tóf Bertalan orosházi helyőrségparancsnok ekkor már egyértelműen a forradalom mel-lett álltak.

A katonaság és a rendőrség egy-egy személyes kivételtől eltekintve habozás nélkül állt a forradalom mellé. Tóth István hadosztályparancsnok Csabán egy-két napig in-gadozott, de aztán október 28-tól egyértelműen a forradalmat szolgálta. Huzsvai me-gyei rendőrfőkapitány is tétovázott eleinte, október 24–27. között még része volt a csa-bai pártház felfegyverzésében, egyes kommunista vezetők – így pl. a közutálatot mél-tán kiváltó Szegedi Albertné korábbi tanácselnöknő – elmenekítésében. Azmél-tán ő is a forradalmi bizottság, ill. a lakosság 95%-a mellett döntött. A településeket szolgáló rendőrök, katonák, határőrök sehol sem gátolták az új erők érvényesülését, sőt, egy-értelműen támogatták azt.

Országosan is így volt. Debrecenben a helyőrségparancsnok, egyébként a csabai Tóth alezredes beosztottja, elsőként állt át. A felső katonai vezetés szétesőnek és dilettánsnak bizonyult a nehéz napokban. Egyértelműen csak a kecskeméti és szegedi helyőrség állt október 25–28. között a párt mellett. A HM ellentmondó parancsai egymást követték.

Riadókészültség és statárium volt érvényben, az alakulatoknak védeniük kellett (volna) a pártházakat, sőt, koncentrálni a fegyveres erőket a felkeléssel szemben, miközben az is utasításba ment, hogy a népre ne lőjenek, és a katonaság is vegyen részt a forradalmi bi-zottságokban. Központi intézkedésre vették le a katonák sapkájukról a vörös csillagot. A kommunista vezetésű hadsereg szétesőben volt. Bata honvédelmi miniszter október 27-én még az erők összevonását, és a pártbizottságok laktanyákba menekítését parancsolta, másnap viszont Janza, az új miniszter már az új forradalmi rend szolgálatára utasított.

A kommunista puccskísérlet idején (október 28.) készültségi állapot volt Csabán, há-rom forradalmi vezetőt letartóztattak, de a már említett elemi erejű ellentüntetés véget vetett a kísérletnek. Tóth alezredes ellen szinte lincshangulat alakult ki, ami aztán vég-leges átállásával elsimult. Az ÁVH-t Csabán is leszerelték, lefegyverezték. Több ÁVH-st a laktanyában, másutt a rendőrségen helyeztek biztonságba, védőőrizetbe. Megyeszerte mintegy 50 ÁVH-s volt őrizetben. Gyulán 8–10 embert, Orosházán 20 kommunista vezetőt és néhány ÁVH-st vettek védőőrizetbe. A bánásmód mindenütt egyértelműen emberséges volt. A fegyvereket összeszedték, elkobozták a diktatúra vezetőitől, erről már esett szó, de civilek ritkán jutottak fegyverhez, mert azt a józan forradalmi vezetők megakadályozták. A nemzetőröket pedig jórészt sikerrel tartották kordában.

Október 30-án az Országos Rendőr-főkapitányság közölte: büszkék arra, hogy a rendőrség sehol nem lőtt a népre, és megnyugtatásul hírül adták, hogy az ÁVH le-szerelése mindenütt folyamatban van.

Hamarosan aggasztó jelzések érkeztek Csabára is. Közeledett a veszély. Kaskötő, a csabai forradalmi bizottság egyik tagja Budapesten járt, és eljutott Nagy Imre környe-zetébe is. Ott megnyugtatták, hogy a Szovjetunió hamarosan minden haderőt kivon az országból. Kaskötő azonban azt látta október 30-án hazafelé, hogy a kecskeméti út mentén erős szovjet egységek táboroztak, és annak híre is rövidesen megérkezett, hogy Záhony és Nyíregyháza felől szovjet alakulatok nyomulnak az ország közepe felé. No-vember 1-jén a csabai laktanyában már arról kénytelen tárgyalni a forradalmi bizottság, hogy ellenálljon-e a szovjeteknek. Kérdésükre Janza honvédelmi miniszter telefonon azt ajánlotta, hogy küldjenek parlamentereket a szovjetekhez. Közben özönlöttek a tankok a megye felé. Fekete Pál (civilben orosztanár volt), Pannuska hadnagy, Lovas főhadnagy és mások mentek a közeledő szovjetekhez. Ott a parancsnok világosan jelezte, ők

pa-85

Erdmann Gyula

rancsot kaptak, amit végrehajtanak. Ha a lakosság részéről provokáció nem történik, ők nem lőnek. Fekete Pál és társai, valamint a csabai katonatisztek ekkor kezdték el iga-zán erőteljesen szervezni a munkászászlóaljat. Számolni kellett minden eshetőséggel. A tisztek zöme óvott az egyenlőtlen harc felvételétől. Kádár János Budapesten ekkor je-lentette ki: ha a szovjet invázió nem áll le, nem lesz más hátra, mint fegyverrel küzdeni a szovjetek ellen. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy egészen másként döntsön, és szovjet tankban utazva érkezzen ukrajnai, majd szolnoki kitérő után Budapestre.

Tóth alezredes Csabán riadót rendel el. November 3-án új deputáció indul el a szov-jetekhez. Fekete Pál vállalta, hogy egy tankban utazik ő is, és garantálja a lakosság békés magatartását. „Cserébe” a szovjet parancsnok a város szélén vezette át a tankokat, majd Jaminában táborozott le. Az egyik csabai iskolában közben már 300 ﬁ atal gyűlt össze – ez volt az ún. fegyveres harci csapat –, amely bár jól volt felfegyverezve, de szerencsére a higgadtabb vezetők meggátolták azt, hogy tűzharcba keveredjen. Abban, hogy Csa-bán az összecsapás elkerülése mellett döntöttek, főként az észérvek kaptak szerepet, de a döntést az is erősítette, hogy november 3-án kiderült: a csabai, orosházi és más, a csa-bai hadosztálytörzshöz tartozó egységeknél is, a lövegek elsütő szerkezete hiányzott. A november 3-án reggel őrizetbe vett politikai tisztek ezzel hálálták meg azt, hogy néhány órás felülvizsgálat után szabadon engedték őket.

November 4-én hajnali 3 óra 30 perckor mintegy 300 tank indult meg Csaba kö-zepe felé. A laktanyát tűz alá vették, a tankok áttörték annak betonkerítését; Fekete Pál rohanva érkezett, és ő, valamint Szabó őrnagy is oroszul kiabálták: ne lőjetek! Szabó őrnagy azt is jelezte hangosbeszélőn, hogy a laktanya szovjetek által tűz alá vett részén voltak az őrizetbe vett karhatalmisták és pártvezetők. Bár egy-két magyar katona meg-próbálta viszonozni a tüzet, a lövöldözés leállt, és Fekete Pál nehezen, de elérte, hogy a szovjetek tüzet szüntettek addig, amíg ellentámadás nem éri őket. A lakosság valóban fegyelmezett, s egyben természetesen rémült volt, a harci csapatot is lefegyverezték a szovjetek. A tűzszünetet azonban csak részben tartották be: Fekete Pál a tankok előtt ment gyalogosan, mintegy túszként, s látta, amint a színházba belelőttek, majd a BM

In document Esteban Zazpi de Vascos (Pldal 80-86)