A fiatalkorú bűnelkövetőkre irányadó anyagi jogi rendelkezések Magyarországon

külön anyagi jogi rendelkezéseket a fiatalkorúakra. A magyar szabályozás alapján amennyiben a Büntető Törvénykönyv XI. fejezete nem tartalmaz eltérő rendelkezést a fiatalkorúakra vonatkozóan, akkor az Általános rész egyéb rendelkezéseit kell alkalmazni.

Magyarországon a 2013. július 1. napjától hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) alapján fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.¹⁹⁷

A magyar Btk. a 79. §-ában meghatározza a büntetés általános célját: a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Ez az általános részi rendelkezés a fiatalkorúakra is irányadó, azonban ezen túlmenően alkalmazni kell a Btk. 106. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, hogy a fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagjává váljon.

3.2.1. A szankciók rendszere

A hatályos rendelkezések alapján a szankciók alkalmazásánál az intézkedések elsőbbséget élveznek, és a fiatalkorúakkal szemben a szabadságelvonás csak kivételesen alkalmazható. A magyar szabályozás alapján a fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés alkalmazható. Szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni fiatalkorúval szemben csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.

197 A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 105. § (1) bekezdése alapján fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.

A magyar szabályozás a fiatalkorú bűnelkövetőkre alapvetően a felnőtt korúakra vonatkozó szankciókat alkalmazza, de a jogkövetkezmények rendszerének kialakításakor a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható következményeket úgy kell meghatározni, hogy a szankciók súlyosságában a fokozatosság érvényesüljön. Erre tekintettel a szankciók kiválasztásánál a következő négy lépcsős sorrendet kell figyelembe venni:

- elsősorban szabadságelvonással nem járó nevelő jellegű intézkedéseket kell alkalmazni (megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka),

- másodsorban szabadságelvonással nem járó büntetést (közérdekű munka, pénzbüntetés) kell kiszabni,

- harmadsorban szabadságelvonással járó intézkedést kell elrendelni (javítóintézeti nevelés), - utolsóként szabadságelvonással járó büntetést kell (szabadságvesztés, elzárás) kiszabni,

amikor az ezt megelőző büntetések és intézkedések alkalmazása nem elegendő.

A jóvátételi munka intézkedést a tizenhatodik életév betöltött fiatalkorúval szemben lehet elrendelni. Igaz ugyan, hogy az új intézkedési nem bevezetésével a helyreállító, a jóvátételi szempontok nagyobb teret kapnak Magyarországon, azonban jelenleg a bírák még idegenkednek az elrendelésétől.

3.2.2. A szabadságelvonással járó szankciók típusai

Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó szankció az elzárás és a szabadságvesztés, valamint a javítóintézeti nevelés.

Az új Btk-ban új büntetési nem az elzárás (legrövidebb tartama három nap, leghosszabb tartama harminc nap). Az elzárás tartamát fiatalkorúak esetében is napokban kell meghatározni, és büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Úgy tűnik, hogy az elzárás kiszabása fiatalkorúakkal szemben nem felel meg a Btk-ban a fiatalkorúak esetén meghatározott nevelési eszmének, mivel a rövid tartam alatt nincs lehetőség a fiatalkorú átnevelésére, nincs visszatartó hatása a bűnelkövetéstől, a fiatalkorú az elzárás végrehajtása alatt kimarad az iskolában, ugyanakkor a büntetés-végrehajtási intézetek túltelítettsége miatt sok esetben nincs lehetőség az elkülönítésükre, így az elzárásra ítélt fiatalkorú az intézetben megfertőződhet a bűnözéssel.

Fiatalkorúval szemben életfogytig tartó szabadságvesztést nem lehet kiszabni. A magyar szabályozás alapján a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap. Aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenhatodik életévét nem töltötte be, a vele szemben kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, míg öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év. A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év, tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.

Magyarországon a fiatalkorúval szemben a felnőtt korúakra vonatkozó általános szabályoktól eltérően, intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható. Az új Btk. a javítóintézeti nevelés életkori alkalmazását kiterjesztette, jelenleg a huszadik életév betöltéséig alkalmazható, a korábbi tizennyolcadik életév helyett, továbbá a maximális időtartama három évről négy évre emelkedett. Kizáró rendelkezése a Büntető Törvénykönyvnek, hogy javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű munka. A törvény kizárja a szabadságelvonó jellege miatt a javítóintézeti nevelés és a szabadságvesztés, valamint a javítóintézeti nevelés és az elzárás egyidejű alkalmazását. A közérdekű munka a végrehajtási nehézségek miatt nem alkalmazható együtt a javítóintézeti neveléssel.

3.2.3. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatai

Fiatalkorúak esetében két végrehajtási fokozatot különböztet meg a törvény: a fiatalkorúak fogház és fiatalkorúak börtön fokozatát. A fiatalkorúakkal szemben a hatályos szabályozás alapján a kiszabott büntetést nem lehet a legsúlyosabb végrehajtási fokozatban, fegyház fokozatban végrehajtani. Magyarországon a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a fiatalkorúak börtöne, ha a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, illetőleg az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. A fent részletezett eseteken kívül a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak fogháza.

Magyarországon a fiatalkorúak büntetőjogában a felnőtt korúakhoz hasonlóan a dualista rendszer, a büntetések és intézkedések dualizmusa érvényesül, míg Spanyolországban fiatalkorúakkal szemben büntetést nem lehet kiszabni, velük szemben csak intézkedést lehet elrendelni. Általános szabálynak tekintendő mindkét országban, hogy fiatalkorúval szemben a szankció kiválasztásakor mindig figyelembe kell venni a fiatalkorú nevelését és védelmét. Ebben a tekintetben mindkét ország követi a nemzetközi egyezményekben foglalt alapelveket. A magyar törvény alapján a büntetőeljárásban az intézkedés vagy a büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.

A magyar és a spanyol szabályozás is kerüli a megtorló, represszív jellegű szankciók kiszabását, helyette a nevelésre és a reintegrációra hangsúlyt fektető reparatív jellegű szankciókat alkalmaznak. A Pekingi Szabályok a tisztességes és humánus bánásmódra helyezi a hangsúlyt, a fiatalkorúakkal szemben alkalmazott szankciónak az elkövetett bűncselekmény súlyával arányosnak (proporcionálisnak) kell lennie, illetőleg a fiatalkorú körülményeivel és a társadalom szükségleteivel is arányban kell állnia.

A New Yorki Egyezmény a bánásmód tekintetében, mivel a fiatalkorúak különleges védelemre szorulnak, nem a célszerűséget helyezi a középpontba, hanem az emberi jogokat, az emberi méltóságot, a humanizmust és a jogállamiságot. Az egyezmény szintén kimondja, hogy fiatalkorúval szemben szabadságvesztés csak a legrövidebb időtartamban alkalmazható.

Mindkét ország szabályai egységesek abban, hogy a fiatalkorú érdekeit tartják szem előtt a végrehajtás során is, mert a speciális jogait a nagykorúság betöltését követően, a huszonegyedik életévéig biztosítják. Spanyolországban, ha a fiatalkorú terhelt eléri a nagykorúságot, azaz betölti a tizennyolcadik életévét, az elrendelt intézkedések végrehajtását továbbra is folytatni kell, egészen az ítéletben meghatározott célkitűzések teljesüléséig. Magyarországon ehhez hasonló módon, ha a fiatalkorú terhelt nagykorúvá válik, az az betölti a büntetés-végrehajtása alatt a tizennyolcadik életévét és a büntetésének vagy az intézkedésének a tartama nem telt még le, a kiszabott büntetés vagy az elrendelt intézkedés végrehajtását folytatni kell az elítélt huszonegyedik életévének betöltéséig.

A Pekingi szabályok kettős követelményt tartalmaz, kimondja, hogy a szabadságvesztés csak a legvégső szankció lehet, és a lehető legrövidebb ideig tarthat. Magyarországon a fiatalkorúakkal szemben kiszabott szabadságvesztés csak határozott ideig tarthat, az általános alsó határ a felnőtt korúakkal szemben alkalmazott három hónapos generális minimummal szemben egy hónap, míg a felső határ a különös részi tételkeret felső határától, és attól függően, hogy a fiatalkorú az

elkövetéskor betöltött-e a tizenhatodik életévét öt, tíz, illetőleg tizenöt év. A magyar szabályozás alapján a fiatalkorúakra nézve a halmazati és az összbüntetési szabályok is kedvezőbbek, mint a felnőttek esetében. Halmazati és összbüntetés esetén sem haladhatja meg a büntetés tartama a húsz évet, és a felső határ itt is függ attól, hogy az elkövetéskor a terhelt betöltötte-e a tizenhatodik életévét, illetve attól, hogy a törvény különös része milyen büntetési felső tételkeretet állapít meg.

Spanyolországban a LORPM már az általános rendelkezések között meghatározza, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó személyeket (a fiatalkorúakat) megilletik az Alkotmányban, valamint a jogszabályok összességében lefektetett jogok, különös tekintettel az 1989. november 20-án elfogadott, az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló Egyezményében foglaltakra, továbbá mindazon Spanyolország által ratifikált egyezményekre, amelyek a fiatalkorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. A fiatalkorúak bírája nem rendelhet el olyan mértékű szabadságelvonással járó intézkedést, amely meghaladná az azonos cselekményt elkövető nagykorú elítéltek büntetőjogi felelősségre vonása esetén a Büntető Törvénykönyv által meghatározott mértéket. Spanyolországban a fiatalkorú bűnelkövetővel szemben kiszabható legsúlyosabb szankció a zárt javítóintézeti nevelés. A fiatalkorúak bírája csak akkor szabhat ki zárt intézetben való elzárást, ha a fiatalkorú súlyos és erőszakos bűncselekményt követett el.

Megfontolás tárgyává kellene tennie Magyarországnak is, hogy a bíróságok a fiatalkorúakkal szemben büntetést ne szabjanak ki, hanem egységesen kizárólag intézkedéseket rendeljenek el, és a spanyol szabályozáshoz hasonlóan a bíróság ne határozza meg a javítóintézeti nevelés konkrét tartamát, hanem a fiatalkorú megjavulását határozná meg a szabadulás feltételeként. Ily módon a bíró a továbbra is figyelemmel kísérhetné a fiatalkorú fejlődését és a javítóintézeti nevelés pedagógiai jellege hatékonyabban érvényesülhetne.

A spanyol szabályozás alapján lehetőség van arra is, hogy a végrehajtásban illetékes bíró, a felek előzetes meghallgatása után, valamint a szakértői jelentés áttekintése után, bármikor dönthet úgy, hogy a kiszabott intézkedést hatályon kívül helyezi, vagy annak mértékét csökkenti, illetve azt másik intézkedéssel helyettesíti, feltéve, hogy a változtatás a fiatalkorú javát szolgálja, és elégséges módon kifejezésre juttatja a fiatalkorú jogsértő magatartásáért megérdemelt megrovást. A fiatalkorúak átnevelésére Magyarországon is kedvező hatással lenne, ha a bíró utólag - a fiatalkorúnak a végrehajtása alatt tanúsított magatartásra figyelemmel - a kiszabott büntetést vagy az alkalmazott intézkedést annak ellenére, hogy korábban jogerős ítéletet hozott,

megváltoztathatná, a tartamát csökkenthetné, illetőleg a javítóintézeti nevelést szabadságvesztésre változtathatná át újabb bűncselekmények elkövetésének hiányában is.

Az összevetés eredményeként megállapítható, hogy a spanyol szabályozás Magyarországnak követendő példa lehetne a fent részletezetteken túl abban is, hogy külön kódex tartalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó anyagi, eljárási és végrehajtási jogi szabályokat, és a büntetőtörvénykönyv csak utaljon a fiatalkorúak esetén alkalmazandó külön kódexre. A kódex jellegű szabályozással Magyarországon is lehetővé válna, hogy azonos életviszonyokra vonatkozó rendelkezéseket egy törvényben rendszerezve foglalnák össze.