A nemzetközi dokumentumok a tizenkettő és tizennégy év közötti személyek büntethetőségével kapcsolatban a jelenlegi magyarországi szabályozástól eltérően ismerik el a büntetőjogi felelősség korhatárát. A magyar szabályozás alapján, fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. 179
Magyarországon 2013. július 1. napján hatályba lépett új büntető törvény (a továbbiakban Btk.) a korábbi törvényi szabályozástól eltérően a fiatalkor alsó határát nem tizennégy, hanem a kirívóan agresszív, élet, testi épség és vagyon ellen irányuló erőszakos bűncselekményt megvalósító fiatalok esetében kivételesen tizenkét évben határozza meg, a felső határ változatlanul a tizennyolc év.
A Btk. 105. §-ához fűzött indoklás alapján a büntethetőségi korhatár szektorális leszállításának oka az volt, hogy a fiatalkor szabályozása alapvetően a gyermekkor szabályozására épül, kivéve, ha a tizenkettedik életévet betöltött személy szándékos emberölést, erős felindulásban elkövetett emberölést, illetve életveszélyt vagy halált okozó testi sértést, rablást vagy kifosztást követ el.180 A büntetőjogi fiatalkorúságnak a bűncselekmény elkövetése időpontjában kell fennállnia; a fiatalkorúakra vonatkozó eltérő szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a cselekmény elbírálásának időpontjában az elkövető már nem fiatalkorú, kivéve, ha a terheltet a fiatalkorban és a felnőttkorban elkövetett bűncselekmények miatt együtt vonják felelősségre, mert akkor a fiatalkorúság kedvezményét elveszíti.
A bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött személy gyermekkorú, aki főszabály szerint nem büntethető. A gyermekkorút a büntetőeljárásban speciális szabályok betartásával tanúként kell kihallgatni. Vallomás megtagadási joga van azonban, ha vallomást kíván tenni, a kihallgatásához a törvényes képviselője hozzájárulása is szükséges,
179 Btk. 105. §-a
180 A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény indoklása
Erre figyelemmel a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött személy a Btk. 16. §-a alapján fiatalkorúként büntethető, ha a bűncselekménye:
- az emberölés (Btk. 160. §-ának (1)-(2) bekezdései - az alapeset és az összes minősített eset, de az emberölés előkészülete, és a gondatlanságból elkövetett emberölés már nem tartozik ide),
- az erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 161. §),
- az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés (Btk. 164 §-ának (8) bekezdése, kizárólag akkor, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz),
- a rablás (Btk. 365. §-ának (1)-(4) bekezdései- az alapeset és az összes minősített eset, de a rablás előkészülete már nem tartozik ide), valamint
- a kifosztás (Btk. 366. §-ának (2)-(3) bekezdései– kizárólag a minősített esetek).
A gyámhatóság a bűncselekménnyel összefüggésben gyermekvédelmi intézkedés181 megtételére jogosult.
Kivételesen a Btk. 16. §-a alapján hat bűncselekmény vonatkozásában a büntethetőségi életkor alsó határa a tizennegyedik életévről a tizenkettedik életévre csökkent.
A tizenkettő és tizennegyedik életév közötti elkövetőkkel szemben, amennyiben belátási képességgel rendelkeznek, büntetést nem, csak intézkedést lehet alkalmazni, amelyek közül szabadságelvonással csak a javítóintézeti nevelés intézkedés jár. További feltétel, hogy a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú a bűncselekmény elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.
A bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét be nem töltött személy alanyi bűnösségének hiánya182 továbbra is megdönthetetlen vélelem azaz, aki még nem töltötte be a tizennegyedik életévét, az nem rendelkezik a büntetőjog által megkívánt beszámítási képességgel. A gyermekkorúak büntetlensége a bűncselekmények nagy többsége tekintetében feltétlen, vagyis független az ilyen életkorú személy belátási képességétől.
A Btk. Különös Részében meghatározott, a 16. §-ában felsorolt bűncselekményen kívül más bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító tizennegyedik életévét be nem töltött személy e büntetendő cselekmény miatt változatlanul nem tartozik büntetőjogi felelősséggel, így büntethetőséget kizáró okból.183
181A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 15. §-ának (4) bekezdése alapján gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések az alábbiak:
a) a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet fennállásának megállapítása, b) a védelembe vétel,
c) a családbafogadás,
d) az ideiglenes hatályú elhelyezés, e) a nevelésbe vétel,
f) a nevelési felügyelet elrendelése, g) az utógondozás elrendelése, h) az utógondozói ellátás elrendelése, i) a megelőző pártfogás elrendelése.
182 a Btk. 16. §-ában taxatíve felsorolt hat bűncselekmény kivételével
183 a Büntető eljárásról szóló 1998. év XIX. törvény 6. §-ának (3) bekezdésének c) pontja alapján
A gyermekkora miatt nem büntethető személy ügyében intézkedésként elkobzás184, vagyonelkobzás185 és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele 186alkalmazható.
Egyebekben a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú, valamennyi a Büntető Törvénykönyvben meghatározott bűncselekmény elkövetéséért felelősségre vonható, kivéve, ha az adott bűncselekményt kizárólag tizennyolcadik életévét betöltött személy, vagy speciális alany követheti el.
A tizenkettő és tizennégy év közötti fiatalkorú terhelttel szemben:
- kizárólag a felsorolt legsúlyosabb bűncselekmények miatt indulhat büntetőeljárás, egyéb bűncselekmény miatt az eljárást gyermekkor miatt meg kell szüntetni;
- a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőeljárási szabályokat kell alkalmazni, így az eljárásban gyanúsítottként hallgatják ki; a védő részvétele kötelező; a törvényes képviselőnek speciális jogai vannak; különös bizonyítási eszközként az életkoráról közokiratot, személyi körülményeiről környezettanulmányt kell beszerezni;
- az előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani.
Az eljárásban az ügyész feladata annak bizonyítása, hogy a tizenkettő és tizennégy év közötti fiatalkorú terhelt a bűncselekmény elkövetésekor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.
187 A vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK.7.) LÜ Utasítás 37. §-ának (1) bekezdése alapján az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol, ha
g) azt bármely más okból szükségesnek látja.
Fokozott felügyelet gyakorlása esetén az ügyész a nyomozás iratait teljes terjedelmében megvizsgálja, és haladéktalanul megtesz minden intézkedést, amely a felügyelet céljának elérése érdekében szükséges. Ennek során
a) határidő megjelölésével utasítást ad az elmulasztott nyomozási cselekmények elvégzésére,
b) meghatározza a nyomozás kereteit, amennyiben az eddig végzett nyomozás ezt szükségessé teszi, és megjelöli azokat a bűncselekményeket, amelyek tekintetében a nyomozást mellőzni kell,
c) megjelöli azokat a bizonyítási eszközöket és bizonyítási eljárásokat, amelyeket a további nyomozás során be kell szerezni, illetve le kell folytatni,
d) megjelöli azt a nyomozási cselekményt, amelynek elvégzése, vagy azt a határidőt, amelynek eltelte után az iratokat számára meg kell küldeni,
A büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes az 5/2013. (VII.31.) LÜ h. körlevelet188 tette közzé a tizenkettedik életévet betöltött, de a tizennegyedik életévet be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről.
A fiatalkorú terhelt elkövetéskori büntetőjogi belátási képességének vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha azt megelőzi egy igazságügyi elmeorvos szakértői vizsgálat.
Ha a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú beszámítási képessége kizárt, akkor szükségtelen a belátási képességének további vizsgálata.
A beszámítási képesség korlátozottsága önmagában azonban nem zárja ki a belátási képességét, és annak vizsgálatát sem teszi mellőzhetővé.
A megalapozott gyanú közlését követően a fenti életkorú fiatalkorú terhelt beszámítási képességének és belátási képességének a vizsgálatára haladéktalanul szakértőket kell kirendelni oly módon, hogy a beszámítási képességének vizsgálatára elmeorvos szakértőt, a belátási képességének a vizsgálatára pedig pszichológus szakértőt, és szakkonzulensként gyermekpszichiátert kell az eljárásba bevonni.
A gyermekpszichiáter szakkonzulensként bevonását az indokolja, hogy meg kell ismerni a gyermekkora jellemző pszichés kórképet és tüneteket, és ennek felismeréséhez szükséges különleges szakértelemmel a gyermekpszichiáter rendelkezik.
A szakértői vizsgálat során a szakértő rendelkezésére kell bocsátani a fiatalkorúval kapcsolatos dokumentumokat, többek között a környezettanulmányt, a pedagógiai és az iskolai jellemzést, valamint az esetleges gyermekvédelmi intézkedésekre, a korábbi megbetegedésekre, illetve a fizikai és a pszichés állapotra vonatkozó orvosi iratokat és dokumentumokat.
Mindezeket egybevetve, szükség esetén a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terhelt ügyészi meghallgatását követően, lehet állást foglalni
e) utasítást ad a nyomozás befejezésére, amennyiben a tényeket az ügy érdemi eldöntésére alkalmas módon már felderítették.
188 A tizennegyedik életévet be nem töltött fiatalkorú terheltek büntetőjogi belátási képességének a megítéléséről szóló 5/2013. (VII.31.) LÜ h. körlevél.
arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e a cselekménye következményei felismeréséhez szükséges belátási képességgel, tehát megindítható ellene az eljárás, avagy az eljárást büntethetőséget kizáró okból meg kell-e szüntetni.
Az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII.31.) IRM rendelet 19/A. §-a is rendelkezik a fiatalkorú terhelt beszámítási és belátási képességének vizsgálatáról.189
A rendelet alapján amennyiben elmeállapot orvos szakértői vizsgálatára kerül sor, a szakértőnek vizsgálnia kell azt is, hogy lehet-e tartani a bűnismétlés veszélyétől. Elsősorban a beszámítási képességet vizsgálják a fiatalkorúak esetében, és amennyiben beszámítható, következik a belátási képesség vizsgálata.
A belátási képességet azért kell vizsgálni, mert az ilyen kiskorúak kevés élettapasztalattal rendelkeznek, ezért nem minden esetben képesek felismerni cselekményük következményeit.
Amennyiben a tizennégy év alatti fiatalkorú terhelt beszámítási képessége kizárt, akkor büntethetőséget kizáró ok, azaz kóros elmeállapota miatt nem büntethető.
Amennyiben a cselekménye következményeinek felismeréséhez szükséges belátási képessége kizárt, akkor gyermekkora miatt nem büntethető, vele szemben büntetőjogi joghátrány alkalmazásának nincs helye, csak gyermekvédelmi intézkedés alkalmazható vele szemben.
Ha a tizennégy év alatti fiatalkorú terheltről azt állapítják meg, hogy épelméjű és belátási képességgel is rendelkezik, akkor az ügyész vádat emel a bíróság előtt.
Azonban abban az esetben sem, ha a tizennégy év alatti fiatalkorú büntetőjogi felelősségét megállapítják, akkor sem szabhat ki vele szemben a bíróság büntetést, hanem csak intézkedést
189 19/A. § (1) Büntetőeljárás során, ha a szakkérdés tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú terhelt beszámítási és belátási képességének vizsgálata, a terhelt beszámítási képességét a 17.
§ szerint kell vizsgálni. A beszámítási képesség vizsgálatát követően - ha a terhelt beszámítható - a 17. § szerinti szakértő a belátási képességről is véleményt ad azzal, hogy a belátási képesség vizsgálatához a terhelt klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológiai vizsgálatát is el kell elvégezni.
(2) A terhelt (1) bekezdés szerinti beszámítási és belátási képességének vizsgálatához szakkonzultánsként gyermek- és ifjúsági pszichiátriai vagy ezzel egyenértékű szakvizsgával rendelkező és e képesítése tekintetében az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő személyt kell igénybe venni.
(3) Az (1) bekezdés szerinti klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológiai vizsgálatát olyan szakértő végezheti, aki klinikai és mentálhigiéniai gyermek szakpszichológusi vagy ezzel egyenértékű szakvizsgával rendelkezik.
alkalmazhat,190 illetve ha feltétlenül szükséges a fiatal nevelése érdekében, akkor javítóintézeti nevelést rendel el.
Ahogyan a Gyermekjogi Egyezmény is hangsúlyozza azt, hogy a részes államoknak minden lehetséges és kívánatos esetben intézkedéseket kell tenniük a gyermekek ügyének bírói eljárás mellőzésével való kezelésére, annak fenntartásával, hogy az emberi jogokat és a törvényes biztosítékokat teljes mértékben be kell tartani.191 Rendelkezések egész sorát, így különösen a gondozással, az irányítással és a felügyelettel, a tanácsadással, a próbára bocsátással, a családi elhelyezéssel, általános és szakmai oktatási programokkal és nem intézményes megoldásokkal kapcsolatban rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a gyermekek számára jólétüknek megfelelő, valamint helyzetükhöz és az elkövetett bűncselekményhez mért elbánást lehessen biztosítani.192
A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy bűnösnek nyilvánított gyermekeknek:
– joga van olyan bánásmódhoz, amely nem gátolja személyiség-fejlődését, – nem gyengítik mások emberi jogait és alapvető szabadsága iránti tiszteletét, – figyelemmel van korára és
– a társadalomba való beilleszkedés és részvétel elősegítésére.
A meggyanúsított vagy megvádolt gyermeket megilleti az ártatlanság vélelme, joga van ahhoz, hogy a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatást kapjon az ügyéről, tilos kényszeríteni arra, hogy maga ellen valljon, valamint joga van a pártatlan elbíráláshoz szülei vagy törvényes képviselője jelenlétében, a jogorvoslathoz, a díjmentes tolmácshoz, és a magánélet tiszteletben tartásához az eljárás minden szakaszában.
Az Egyezmény széles lehetőséget biztosít az állam számára, hogy beavatkozzon a szülői jogok gyakorlásának folyamatába, ha a gyerek jogai, érdekei nincsenek biztosítva.
A nemzetközi dokumentum kinyilvánítja, hogy a gyermeket ne lehessen a megszokott családi környezetéből kiszakítani, és szüleitől elszakítani, erre kivételes esetben és csak akkor kerülhet sor, ha az a gyermek érdekében áll: „az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek
190 Megrovást vagy próbára bocsátást.
191 ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 40. cikkének 3/b. pontja
192 U.o. 40. cikk 4. pontja
és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges.”193
A felelősséget megosztja a szülők és az állam között. Elsődlegesen a szülőket terheli felelősség a jogok és érdekek védelméért, biztosításáért, valamint a gyermek neveléséért, de az állam köteles segíteni őket ebben a tevékenységükben szociális intézkedések útján.
Alapelvként rögzíti az Egyezmény a család és a társadalom alapvető egységét, valamint a gyermek és szülők elválaszthatatlanságának elvét.
A Gyermek jogairól szóló Egyezmény több szempontból is előrelépés volt a gyermeki jogok deklarálása szempontjából, mert egyrészt elsőként fogalmazta meg a gyermek fogalmát, a büntethetőségi életkorral kapcsolatos rendelkezéseket, másrészt a gyermek mindenekfelett álló érdekét, a gyermek vélemény nyilvánításának a jogát, valamint az embertelen és megalázó bánásmód tilalmát, továbbá, hogy a tizennyolc éven aluli személyek által elkövetett bűncselekményekért sem halálbüntetést, sem a szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró életfogytig tartó szabadságvesztést ne legyen szabad alkalmazni.
A korábbi egyezményekhez képest a kiemelkedő jelentősége abban áll, hogy elsőként tartalmazott a szabadságuktól megfosztott fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket, és úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés büntetés kiszabása csak végső eszközként (ultima ratio) legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal, valamint vitatta a határozatlan idejű szabadságvesztés-büntetés hatékonyságát, továbbá a szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró életfogytiglan tartó szabadságvesztés-büntetés alkalmazhatóságát.
A Gyermekjogi Egyezmény 37. cikke fogalmazott meg alapvető rendelkezéseket fogalmazott meg a szabadságuktól megfosztott gyermekekkel kapcsolatban. A szabadságuktól megfosztott gyermekek ügyében a bíróságoknak és más illetékes hatóságoknak sürgősen kell dönteniük és soron kívül kell eljárniuk.
Egyedülálló a Gyermekjogi Egyezmény abban, hogy javaslatot tett arra vonatkozóan is, hogy a gyermekek szabadságelvonásának bármely formájában érintetteknek, valamint a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszeréhez tartozók speciális képzésben kell részesülniük.
193 U.o. 9. cikkének 1. pontja
A magyarországi speciális alsó korhatár nem kirívó nemzetközi viszonylatban sem, a következő általam összeállított táblázat alapján megállapítható, hogy Írországban a hét éves, Skóciában a nyolc éves, Angliában pedig a tíz éves gyermekek is büntethetőek. A büntethetőségi életkori korhatár kijelölése jogpolitikai kérdés, befolyásolja a társadalmi helyzet, a statisztikák.
USA (államonként eltérő) 6-12
India 7
Myanmar 7
Nigéria 7
Pakisztán 7
Szingapúr 7
Szudán 7
Tanzánia 7
Indonézia 8
Kenya 8
Banglades 9
Etiópia 9
Irán 9 (lány)-15
(fiú)
Ausztrália 10
Hong Kong 10
Malajzia 10
Nepál 10
Új-Zéland 10
Dél-Afrikai Köztársaság 10
Svájc 10
Thaiföld 10
Egyesült Királyság 10
Afganisztán 12
Andorra 12
Kanada 12
Írország 12
Izrael 12
Marokkó 12
Hollandia 12
Törökország 18
Uganda 12
Algéria 13
Franciaország 13
Albánia 14
Ausztria 14
Bolívia 14
Kína 14
Horvátország 14
Németország 14
Olaszország 14
Japán 14
Paraguay 14
Románia 14
Oroszország 14
Szlovénia 14
Észak-Korea 14
Spanyolország 14
Ukrajna 15
Vietnám 14
Csehország 15
Dánia 15
Egyiptom 15
Finnország 15
Izland 15
Norvégia 15
Fülöp-szigetek 15
Lengyelország lány 15-fiú18
Svédország 15
Argentína 16
Belgium 16
Chile 16
Portugália 16
Kongói Demokratikus Köztársaság
16
Brazília 18
Kolumbia 18
Mexikói 18
Perú 18
Uruguay 18
A New York-i Egyezmény 40. cikkének (3) bekezdése előírja a részes államoknak a büntetőjogi felelősség alsó korhatárának a megállapítását, amely kor alatt a gyerekek nem vonhatók büntetőjogi eljárásban felelősségre. A Bizottság véleménye szerint nemzetközileg nem elfogadható a tizenkét év alatti alsó korhatár, és az államokat arra ösztönzik, hogy tizenkét évnél magasabbra emeljék az alsó korhatárt, ne pedig csökkentsék azt.
2.9.1. A magyar büntethetőségi korhatár viszonya a nemzetközi egyezményekkel
A korábban részletezetteknek megfelelően a magyar szabályozás alapján 2013. július 1. napjától fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztos Hivatalának, az Egyezmény végrehajtását felügyelő testülete a Gyermek Jogai Bizottság a 67. ülésszakán konstruktív párbeszéd keretén belül 2014. szeptember 9. és 10. napján Genfben vizsgálta a magyar szabályozás összhangját a New York-i Egyezményben foglaltakkal. A Bizottság a dialógus során tájékoztatást kért és kapott a büntethetőségi korhatár leszállításának okairól, feltételeiről, a tizenkettő és tizennégy év közötti fiatalkorú terheltek és az általuk elkövetett bűncselekmények számáról.
A Bizottság az ülésszak végén, 2014. szeptember 19. napján záró következtetéseket fogadott el, amelynek 57. pontjában sürgette Magyarországot, hogy a büntethetőségi korhatárt - még a
legsúlyosabb bűncselekmények elkövetése esetén is - emelje fel tizenkét éves korról tizennégy éves korra.
Megállapítható, hogy Magyarországon a büntethetőségi korhatár leszállítása nem ellentétes sem a nemzetközi normákkal, sem a nemzetközi – ezen belül az uniós – gyakorlattal.
Bevezetésének indoka az volt, hogy a tizenkettő és tizennégy év közöttiek által elkövetett bűncselekmények száma csekély, de folyamatos emelkedése és az alapvető társadalmi normákat figyelmen kívül hagyó, erőszakos bűncselekmények száma jelentős mértékben emelkedett, továbbá az elkövetés módja is a társadalom ellenérzését váltotta ki. Megvizsgálva az elkövetések és az elkövetők körülményeit az volt megállapítható, hogy e súlyos bűncselekményt elkövetők vonatkozásában a rendelkezésre álló eszközök sem a generális, sem a speciális prevenció elérésére nem voltak alkalmasak. Korábban a bűncselekményt elkövető tizennégy év alatti elkövetőkkel szemben – a büntetőeljárás megszüntetését követően – már büntetőjogon kívüli gyermekvédelmi intézkedésekre került sor, amely végső soron eredményezhette a gyermekotthonban történő elhelyezést, de alapvetően a családi keretek között igyekezett a gyámhatóság kezelni a problémát. A bűncselekményt elkövető gyermek továbbra is őt a bűnelkövetésben többnyire lelkileg és olykor fizikailag is támogató környezetben maradt. A büntethetőségi életkori korhatár leszállításának célja az volt, hogy a súlyos bűncselekményt elkövetőket kiemelje a káros környezetből és nevelésük útján biztosítsa a reszocializációjukat.
Magyarországon a Btk. 109. §-a összhangban van a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 37.cikkének b) pontjával, amely úgy rendelkezik, hogy „fiatalkorúval szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása a törvény értelmében csak végső eszközként (Ultima ratio-elv) legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal.” Ennek megfelelően szabadságelvonással járó büntetést, szabadságvesztést minden esetben meg kell, hogy előzze a szabadságelvonással járó intézkedés, a javítóintézeti nevelés, míg a szabadságelvonással járó intézkedést a szabadságelvonással nem járó büntetésnek és a szabadságelvonással nem járó intézkedésnek kell megelőznie.
Az Egyezmény 37. cikkének a) pontjával is összhangban van a hatályos Btk. rendelkezése, amely kimondja, hogy főbüntetések közül fiatalkorúakkal szemben nincs helye életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának.
Magyarországon nincs külön törvénykönyv a fiatalkorúakra irányadó anyagi, eljárási és végrehajtási jogi szabályokról, hanem a Btk. követi a magyar büntetőjogban közel fél évszázada kialakult hagyományt, miszerint a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó büntetőjogi szabályokat az egységes Büntető Törvénykönyv egy külön fejezete tartalmazza annak ellenére, hogy többször felmerült egy önálló kódex gondolata. Hazánkban a kódex jellegű szabályozás lényege az lenne, hogy az azonos életviszonyokra vonatkozó rendelkezéseket egy törvényben rendszerezve foglalnák össze, és a büntető anyagi jogi, eljárási és büntetés-végrehajtási jogi rendelkezések egy szoros kapcsolatrendszerben egy helyen kerülnének elhelyezésre.
2.9.2. A spanyol büntethetőségi korhatár és a nemzetközi egyezmények
Spanyolországban fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. A büntethetőségi korhatárt a törvény a tizennegyedik életévben határozza meg. Spanyolország a büntetőjogi felelősség korhatárát tekintve megfelel az
Spanyolországban fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. A büntethetőségi korhatárt a törvény a tizennegyedik életévben határozza meg. Spanyolország a büntetőjogi felelősség korhatárát tekintve megfelel az