Forrás: Realbank (É.n.) és a Világbank (É.n.) adatai alapján saját szerkesztés
A válság óta a világgazdaságban bekövetkezett változásokat jól szemlélteti a legnagyobb bankok eszközállományának növekedése, illetve a bankok székhelye alapján az egyes országok világgazdasági súlyának a megváltozása. Ezt a változást szemlélteti az 5. táblázat, ahol a világ 10 legnagyobb bankjának 2008-as és 2019-es évek év végi eszközállománya alapján került sor a
5. táblázat: A világ 10 legnagyobb bankjának rangsora eszközállomány alapján
(GBR) 2.527,47 5. Mitsubishi UFJ
Financial Group
(FRA) 2.173,89 7. HSBC Holdings
(GBR) 2.658,98
(NED) 1.858,31 10. BNP Paribas
(FRA) 2.332,68
Forrás: Realbank (É.n.) adatok alapján saját szerkesztés
A 2008-as válság következtében az európai és amerikai bankok eszközállománya jelentős mértékben csökkent. Amíg a 2008-as rangsorban az első tíz között kínai bankok egyáltalán nem szerepeltek, addig 2012-re az első helyet Kína legnagyobb bankja foglalta el.
Újabb négy év elteltével, 2016-ban a rangsor első négy helyén kizárólag kínai bankok szerepeltek, amelyeknek eszközállománya már elérte a válság előtti szintet. 2019-re a 10 legnagyobb bank rangsorában csupán 2 európai bank szerepelt a 7. és a 10. helyen, ezzel szemben 2008-ban még 7 európai székhelyű bank helyezkedett el a listán. 2019-ben az öt kínai bank eszközállománya meghaladta az első 10 helyen szereplő többi öt ország eszközállományát együttvéve (Realbank, É.n.).
A kínai gazdaság és a kínai bankszektor előretörése a 2000-es években felgyorsult, viszont ezzel egyidőben az Egyesült Államokból kiindult válság az USA bankrendszerét legyengítette. Az amerikai bankok európai intézményekkel való szoros kapcsolata következtében az európai bankszektor is jelentős veszteségeket szenvedett el, amelyek a mai napig hatással vannak működésükre.
A fenti folyamat vezetett odáig, illetve járult hozzá ahhoz, hogy a 2008-ban kirobbant válság hatására a döntéshozók szükségesnek tartották a bankszabályozás e szempontból való módosítását. Az Egyesült Államokban a Dodd-Frank törvény 2010-ben került elfogadásra, amely célul tűzte ki a „too big too fail” elv felszámolását („to end too big to fail”) (Mérő, 2013).
Előírta, hogy a bankoknak tőkét kell képezniük arra az esetre, ha egy újabb válság bekövetkezne, vagyis rendelkezzenek elegendő forrással a veszteségek finanszírozásához. A törvény kiegészítéseként tekinthető az úgynevezett Volcker-szabály, amely részben visszaállította a kereskedelmi és befektetési banki tevékenység szétválasztását azáltal, hogy megtiltja a bankoknak a sajátszámlás kereskedést.
Az Európai Unióban a korábbiakban leírt tőkeszigorítások révén igyekeznek a döntéshozók a nagybankok működését biztonságosabbá tenni. Legfőbb célok a rendszerkockázati státusz elérésére tett törekvések csökkentése, a nemzeti és globális szinten kockázatos (D-SIB, G-SIB) bankok csődvalószínűségének csökkentése, illetve egy esetleges csőd esetén az adófizetők terheinek mérséklése (Mérő - Piroska, 2013).
A pénzügyi szereplők a különböző fizetési rendszereken keresztül szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha közülük valamelyik intézményben likviditási problémák jelentkeznek, akkor rajta keresztül nagy valószínűséggel, érintve lesz valamennyi vele kapcsolatban álló intézmény is. Ezt hívják fertőzési hatásnak, amikor az egyetlen szereplőnél kialakult probléma végül az egész pénzügyi rendszerben komoly válságot okoz.
A bankok globális tevékenysége miatt jelentősen megnőtt a pénzügyi fertőzés veszélye, a pénzügyi sokkok rendkívül gyorsan terjednek a pénzügyi hálózatokon keresztül (Papp, 2015). Az egyik oldalról nézve egy országban jelen levő külföldi bank kevésbé van kitéve a helyben kibontakozó gazdasági sokknak és ezáltal továbbra is biztosítani tudja tevékenységével a gazdaság stabilitását. A másik oldalról viszont a negatív eseményt továbbítani tudja a fogadó ország felé, ezáltal ott is növelve egy esetleges gazdasági válság kialakulásának veszélyét.
A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a globális szinten rendszerkockázatot jelentő pénzügyi intézmények (G-SIFI) azonosítására kidolgozott egy kritériumrendszert, amely alapján meghatározható, hogy az intézmények globálisan milyen szerepet töltenek be a szektorban.
A kategóriák az országok közötti aktivitás (nemzetközi hatás), az intézmény mérete, az összekapcsoltság, a helyettesíthetőség és a komplexitás (Lentner, 2013). Ezen tényezők alapján a BCBS meghatározta, hogy a különböző intézményeknek milyen mértékű szavatoló tőkeemelésre lenne szükségük a biztonságos működés érdekében. A Financial Stability Board (FSB) ezen tőkekövetelmények alapján 2011 novemberétől minden évben közzé teszi a G-SIFI intézmények rangsorát, amelyek alapján ezen bankoknak 1% és 3,5% közötti többlet tőkét kell képezniük.
6. táblázat: A világ legnagyobb bankjainak tőkeszükséglete
Tőkeszükséglet Bank Forrás: Financial Stability Board (2020) adatai alapján saját szerkesztés
9 A bank székhelyéül szolgáló országok rövidítései: CAN: Kanada, CHN: Kína, FRA: Franciaország, GBR:
Egyesült Királyság, GER: Németország, ITA: Olaszország, JPN: Japán, NED: Hollandia, SUI: Svájc, USA:
Egyesült Államok
2019-ben 30 db rendszerkockázati típusú bank működött a világon, amely bankokat és a szükséges tőkeemelés mértékét a 6. számú táblázat tartalmazza. Míg 2018-ban a legnagyobb mértékű tőkeemelésre egyetlen intézménynek sem volt szüksége, a 2,5%-os tőkeemelésre pedig csak a JP Morgan Chase-nek, addig 2019-ben ezekben a kategóriában nem szerepelt egyetlen bank sem. A 30 bank közül 8 amerikai, 5 francia, 4 kínai, 3 japán, 3 angol, 2 svájci, 2 kanadai, 1 német, 1 holland és 1 olasz székhellyel rendelkezik (FSB, 2020).
2.4. A digitalizáció előretörése a bankszektorban
Az egyre részletesebb és szigorúbb tőkeszabály előírások szükségessé teszik, hogy a bankok fejlesszék informatikai rendszereiket, hiszen a nagymennyiségű adathalmaz kezelése megköveteli a fejlett technológiák alkalmazását.
A 2000-es évek elején bekövetkezett digitalizációs hullám (okos telefonok, laptopok, táblagépek megjelenése, internet terjedése) a bankszektort is elérte és a technikai újítások immár nemcsak a háttérben működő rendszerek fejlesztésében merültek ki, hanem az ügyfelek számára érzékelhető folyamatokban is megmutatkoztak.
Egy bank sikerességét lényegében három fő tényező határozza meg:
- az ügyfelek a bank felé tanúsított bizalmukkal mutatják ki elégedettségüket, - az alkalmazottak hűségükkel fejezik ki elkötelezettségüket,
- a tulajdonosok a bank által termelt profit alapján értékelik annak eredményes működését (Schenk, 2018).
Ezen csoportok szempontjait figyelembe véve szükséges a bankok digitalizációját végrehajtani.
Az utóbbi években az egyre intenzívebbé váló technológiai fejlődés életünk valamennyi területét érinti. Nincs ez másként a bankszektorban sem, amely jelentős informatikai változásokon ment keresztül, azonban a szektor gazdaságban betöltött meghatározó szerepe ellenére, nem tekinthető a digitalizáció szempontjából leggyorsabban fejlődő területnek.
Schenk (2018) által felsorolt tényezők alapján az, hogy a digitális fejlődés lassabban éri el a bankszektort, mint a gazdaság más területeit, a következőknek tudható be:
- A bankoknak a jövedelemtermelés szempontjából legfontosabb ügyfélcsoportja jelenleg az 50-60 év közötti, úgynevezett felső középkorúak csoportja, akik viszonylag jelentős megtakarítással rendelkeznek. Többségük számára a technológiai újítások kevésbé fontosak, ezért a bankok számára sem volt mindezidáig sürgető a fejlesztések bevezetése.
- A bankszektor által bevezetett technológiai újításokra nem vonatkozik szabadalmi védettség, ezért a szektor kevésbé érdekelt a saját fejlesztésekben, inkább átveszi más szereplőktől az általuk már kifejlesztett és kipróbált rendszereket.
- A bankok szempontjából kiemelt fontosságú a rendszerek biztonságos működése, az ügyfelek adatainak védelme, emiatt a rendszerek fejlesztése lényegesen hosszabb időt vesz igénybe.
A technológiai fejlődés mellett számos tényező teszi szükségessé, hogy a bankok folyamatosan fejlesszék tevékenységüket. Kerényi és Müller (2019) szerzőpáros a napjainkban lezajló technológiai változást negyedik ipari forradalomnak nevezi és a változás okaiként a következő tényezőket sorolja fel:
- a mobileszközök nagymértékű penetrációja, - a bankoló, fiatal generáció egyre nagyobb száma, - a hagyományos bankokkal szembeni bizalomvesztés,
- az ügyfelek banki szolgáltatásokkal szembeni nagyobb elvárásai,
- annak igénye, hogy növekedjen a pénzügyi tudatosság és erősödjön a bekapcsolódás a pénzügyi folyamatokba,
- FinTech hubok, laborok, akcelerátorok népszerűségének növekedése.
A mobiltelefonok fejlődésével és az internet térnyerésével az emberek számára idő és helykorlát nélkül elérhetővé váltak olyan banki szolgáltatások, amelyeket korábban csak személyes ügyintézéssel tudtak igénybe venni. A különböző elektronikai eszközökkel történő bankolás leginkább a fiatal generációra jellemző, akik számára kiemelten fontos az egyes szolgáltatások gyorsasága, funcionalitása és vizuális megjelenése. Mivel egyre nagyobb lesz ezen felhasználóknak a száma a bankok ügyfélkörein belül, ezért az intézményeknek is alkalmazkodniuk kellett a megváltozott fogyasztói elvárásokhoz. A többi szektorban megvalósult technológia innováció megváltoztatta az ügyféligényeket, így a fejlesztések elkerülhetetlenné váltak.
A 2008-as válságot követően a bankrendszer ügyfelei részéről egyértelműen megfigyelhető volt a bizalomvesztés. A bankok által tanúsított felelőtlen magatartás, a kockázatos termékek megfelelő ügyfélminősítés nélküli nyújtásának hatására a bankok olyan ügyfelek körében is elveszítették a bizalmat, akiket közvetlenül nem érintett a válság. A betétesek részéről ezt követően megnőtt a banki termékekkel kapcsolatos ismeretek iránti igény és megkezdődött az alapfokú oktatásban is a diákok pénzügyi tudatosságának növelése. A betétesek a válságot követően biztonságosabb és kiszámíthatóbb működést várnak el a bankoktól, valamint egyre nagyobb arányban követelik meg a részletes tájékoztatást a banki termékekről.
Bár a banki szolgáltatások többsége már most is elérhető online módon, az Európai Unió álláspontja szerint bizonyos esetekben a banki tanácsadók szerepe nem helyettesíthető, ezért a banki digitalizáció folyamata során, az online szolgáltatások fejlesztése mellett, meg kell tartani a képzett banki alkalmazottakat, akik személyesen, telefonon vagy online formában segítséget tudnak nyújtani az ügyfeleknek. Ezt az állítást támasztja alá az a szempont is, hogy bár az online térben otthonosan mozgó fiatal generáció aránya egyre nagyobb a bankszektoron belül, továbbra is jelen van az ügyfélkörnek egy olyan szegmense, akik banki ügyeiket kizárólag személyesen intézik, az online banki alkalmazásokat nem használják és inkább a készpénzhasználatot részesítik előnyben. E két csoportnak az egyidőben való jelenléte miatt is nehéz és mindezidáig időigényes, lassú folyamat volt a szektor digitális átalakulása. A 2020-as év járványügyi eseményeinek hatására azonban változás figyelhető meg a szektorban, hiszen jelentősen átalakult az ügyfelek banki ügyintézéssel kapcsolatos hozzáállása. Az egészségügyi korlátozások arra kényszerítették az idősebb korosztályt is, hogy igénybe vegyék az elektronikus banki lehetőségeket.
A 2.1. alfejezetben elemzésre került a bankok, bankfiókok és banki alkalmazottak számának változása. Az adatok alapján mindhárom területen megállapítható volt, hogy a 2008 és 2019 évek között az unió valamennyi tagállamában fokozatosan csökkent az intézmények száma és az ott dolgozók létszáma. A csökkenés betudható volt a válság okozta banki csődöknek, felvásárlásoknak és átszervezéseknek, de a szakirodalom (Divéki – Kajdi, É.n.) a digitalizációt is megemlíti lehetséges okként. A jelenlegi helyzetet látva a csökkenő tendencia bizonyosan tovább fog folytatódni. A jövőben a bankfiók szám csökkenése mellett a fennmaradó fiókok átalakulására lehet számítani. Az elképzelések szerint egyrészt úgynevezett önkiszolgáló zónákat hozhatnak létre, ahol az ügyfelek önállóan tudnak banki befizetéseket teljesíteni és készpénzfelvételt lebonyolítani. A bankfiók egy másik ügyfélterében a bonyolultabb és időigényesebb banki szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyintézés történne.
A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság tanulmányában felsorolta azokat a tényezőket, amelyek a hagyományos és digitalizált bankok kapcsolatait meghatározzák. Ezek között a biztonság és megbízhatóság, az együttműködés és az innovatív technológiák használata kiemelt szempontok.
A Magyar Bankszövetség a szektor támogatása érdekében megfogalmazta, hogy a digitalizáció szempontjából melyek azok a területek, amelyek esetében cselekvésre van szükség a gazdasági növekedés támogatása érdekében. Ezek között megemlítik a még mindig magas szintű készpénzhasználat csökkentését, a papír alapú ügyintézés minimalizálását, a pénzügyi tudatosság fejlesztésének fontosságát (Becsei et. al., 2019).
A 11. ábra az Európai Unió tagállamaiban online banki szolgáltatást használók arányát mutatja a tagállamok lakosságszámához viszonyítva.
11. ábra: Az online banki szolgáltatást használó ügyfelek aránya az adott ország teljes