Az értekezés hipotézisei

A témában korábban már elvégzett kutatások alapján, valamint a szakirodalom áttanulmányozását követően állítottam fel az értekezés végső hipotéziseit. A felvetések bizonyos szempontból egyértelműnek és evidenciának tűnhetnek, ezért arra kerestem a választ, hogy

- a bankszabályozásban bekövetkezett változtatások ténylegesen pozitív hatással voltak-e a bankrendszer működésére,

- a szektor szereplői körében valóban megfigyelhető volt-e bizonyos átrendeződés, illetve - a betétbiztosítási rendszer ismertségével kapcsolatban valóban beszélhetünk-e a társadalom

bizonyos szempontok alapján differenciált csoportjairól.

Mindezek alapján kutatásomban a következőkben felsorolt hipotéziseket fogalmaztam meg.

H1: Az európai bankszabályozás területén bekövetkezett szigorítások javították a tagállami bankrendszerek tőkehelyzetét és likviditási pozícióit.

A 2008-as válságot követően az uniós bankrendszer biztonságosabb működésének érdekében olyan szabályozói döntések születtek, amelyek a bankok tőkéjének új szempontok alapján való tartalékolását és felhasználását írták elő. A tőkeszabályoknak való megfelelés nagy kihívás elé állította a bankokat, viszont elsődleges cél volt a tőkeelemekkel való biztonságosabb gazdálkodás, valamint a rövid és hosszú távú likviditás biztosítása, amelyek egy stabil bankrendszer alapját jelentik. A H1 állítás alapját az Európai Központi Bank és az Európai Bankszövetség által évente kiadott elemzések képezik. A hipotézis a tőke- és likviditási helyzetet elemző mutatók segítségével kerül vizsgálatra.

H2: A 2008/2009-es válságot követő szabályozói rendszerbeli szigorítás, egyéb más tényezők mellett, hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Unió országaiban ugyan különböző mértékben, de általában negatív irányban változott a hitelintézetek jövedelmezősége.

A minél nagyobb jövedelmezőségi szint elérése a bank, mint vállalkozás részéről, a legfőbb szempont, viszont a szabályozás a válságot követően a kockázatok csökkentésére helyezte a hangsúlyt, amely korlátozta a bankok befektetési tevékenységét és csökkentette a jövedelmezőséget. A válságot megelőző jelentős banki jövedelmezőségi szint elsősorban a kockázatos befektetésekből eredő magas tőkeáttétel eredménye volt, amelynek leépítése a válság kirobbanását követően elkerülhetetlenné vált. Mindez a jövedelmezőség csökkenését is magával vonta. A jövedelmezőséget számos tényező befolyásolja, köztük a szabályozás, ezért a hipotézis vizsgálata során azt elemzem, hogy az unió tagállamainak banki jövedelmezőségi szintje milyen irányba változott a válság után és ez a változás a tőkeszabályok szigorításának is betudható-e.

H3: A bázeli és hazai előírások szigorításának pozitív hatásai a hazai hitelintézetek gazdasági paramétereiben és a hitelkockázat csökkenésében is megmutatkoznak.

A válság legyengült állapotban érte a hazai gazdaságot és bankrendszert. A jelentős külföldi deviza kintlévőségek következtében megnőtt a nemteljesítő hitelállomány, amelynek hatására a magyar bankrendszer történetének egyik legnagyobb veszteségét volt kénytelen elkönyvelni. Az unió által meghozott szigorú szabályok mellett a nemzeti kormány is kénytelen volt szigorításokat (bankadó, végtörlesztés) bevezetni, mindez nemcsak régiós, de uniós szinten is kiemelten hátrányosan érintette a szektort. Mindezek ellenére a H3 hipotézisben megfogalmazott pozitív állítás alapját a Magyar Nemzeti Bank által évente közzétett pénzügyi stabilitási jelentésekben leírtak, valamint az Európai Központi Bank adatbázisában szereplő adatok adják, amelyek alapján jelenleg hazánk az unió egyik legstabilabb pénzügyi rendszerével rendelkezik.

A hipotézis igazolása során a rendelkezésre álló adatokból számított mutatók segítségével kívánom igazolni, hogy miként változott pozitív irányba a hazai szektor megítélése.

H4: A 2008/2009-es gazdasági válságot követő években az Európai Unió szintjén és hazánkban is koncentráltabbá vált a bankszektor.

A válságot követően számos hitelintézet jutott csődbe szerte a világon annak ellenére, hogy sok esetben az állam is jelentős anyagi támogatást nyújtott az intézmények megmentéséhez. Részben már ekkor elkezdődött a koncentrációs folyamat, de ekkor még nem tervezett szinten zajlott, viszont a piac zsugorodását már előidézte. Az uniós szintű koncentráció abban is megfigyelhető, hogy a legnagyobb bankok piaci részesedése az elmúlt években még nagyobb lett, növelve ezzel a szektor kockázatosságát. A koncentrációs folyamatok felgyorsulásához olyan hétköznapi tényezők is hozzájárulnak, mint a banki digitalizáció fejlődése, a bankfiók nélküli bankok megjelenése vagy a betétesek változó ügyintézési szokásai.

Hazánkban a válság elsősorban a takarékszövetkezeti szektort érintette. 2010 és 2014 között 8 db ilyen típusú intézmény jutott csődbe. Ezen események hatására kezdődött meg a szektor legnagyobb volumenű szerkezeti átalakulása, amely eredményeként létrejött a szövetkezeti hitelintézeti rendszert összefogó integráció. A hipotézis az előzőekben leírt okokból következtetve került megfogalmazásra és a rendelkezésre álló banki adatokból számított mutatók segítségével kerül elemzésre.

H5: A lakosság bizonyos jól körülhatárolható, differenciált ismeretekkel rendelkező csoportjaira jobban jellemző a hazai betétbiztosítási rendszer ismerete.

A betétbiztosítás rendszere a banki működés egyik legfontosabb eleme, hiszen általa van garantálva bizonyos feltételek teljesülése mellett, hogy a betétes a bank fizetésképtelensége esetén is hozzájuthat megtakarításaihoz. Annak ellenére, hogy a betétvédelemnek milyen fontos szerepe van, a lakosság általi ismerete az Országos Betétbiztosítási Alap által végzett felmérés alapján, igen alacsony.

Mindezek alapján a betétbiztosítás legfontosabb jellemzőiről az ügyfelek birtokában lévő információk is igen eltérőek lehetnek, ezért a hipotézis vizsgálata során arra kerestem a választ, hogy a lakosságnak meghatározható-e egy bizonyos szempont alapján megnevezett csoportja, akik a betétbiztosítási rendszer egyes elemeit jobban ismerik. Az elemzéshez a kutatás során készített kérdőíves felmérés adatait használtam fel.