forog, isten kezében vagyon kiválképen, ő szent felsége ad
győzödelmet, jó szerencsét. De ha történnék, kit isten ne adjon, vagy magunkon vagy hadainkon oly véletlen szerencse, hogy ez indulat mellett és jó szándékunk után az ő hatal
massága hűsége miatt, vagy késő segítsége, vagy pénz nem adása, vagy hadainak az szükség idején mellőlünk eltávozása miatt rajtunk oly dolog történnék, ki miatt vagy magunk szömélyében vagy mellettünk való híveinkkel vagy vélek együtt vagy külön meg nem maradhatván országunkban, minthogy immár nekünk mind j ó s mind gonosz szerencsénk
ben isten után csak ő hatalmasságához és az ő hatalmassága birodalmához lehet bizodalmunk: ugyan mostan kévánjuk ígéretben és nevezetben lenni ő hatalmasságától, hogy az ő hatalmassága birodalmában bizonyos lakó helyünk magunk
nak, házunk népének és valakik az ű hatalmassága hűsége miatt oda kibúdosnának, lehessen, ne kellessék bizontalan helyeken kuldulással, gyalázattal más emberek háta mögött tekergenünk; hanem abban az nevezett bizonyos helyben állapatjok jó móddal kiuekkinek rendi szerént jó móddal meglévén, ott lakhassanak békességesen minden bántás nél
kül, mig az ő hatalmassága kegyelmes gondviselése által ha
zánkban visszafordulhatnak.
H a az ő hatalmassága fényes portája az mi tetszésün
két akarja érteni az hadakozásban, nekünk legjobbnak az tetszik most, sietséggel éjjel-nappal jöjjenek kapucsiák ki, kik egynehány szandzsák-béköket, akárcsak három—négyezer tö
rökkel Kanizsa, mellé szállítsanak, ott azok csak vigyázzanak, semmit ne próbáljanak, inkább szép szót adjanak az frigy megtartás felől.
Ez esztendőben noha láttatnak az németek is készülni, de mü azt hinnők, hogy ha derekas erővel az fővezér ő nagy
sága vagy más vezér szerdar megyén oda fül Gerécz felé reá-jok, sokkal jobb móddal találja őket és készületlenbűi, hogysem ezután való esztendőkön, mikor ők is valóban reá készülnek.
Mü mellénk innét az Dunán, az két Oláhország erején kivül 16 ezer török legyen, melynek négy ezeré jáncsár le
gyen, a fölött 10 ezer tatár, magyar ismét pénzzel a mennyit fogadhatunk. Valaki megyén föl az Dunántúl való hadakkal, de mi velünk az egyetértsen, ha az német csak egyfelé for
dítaná erejét derekason és ő is kétfelé nem szakadna; tehát azt úgy kell érteni, ha az szükség mutatja, egyik az másikat idején korán megsegítse az ellenség ellen.
Az megindulásig tal ím jobb móddal megtanít az üdő és postán megírhatjuk, ha várviváshoz vagy csak mezei
harcz-hoz kelletik készülni az ő hatalmassága hadainak; de ha éz esztendei jó alkolmatosságot elmulatja az ő hatalmassága hada, őszei és télben mig újólag liozzá készül, sok gonosz szándékát véghez viszi az német. Álljon az ő hatalmassága bölcs itíletin mit cselekedik: mi hűségünk szerént mindeneket tudására adunk. Dátum in Civitate uostra Brassovieusi die 8.
mensis Április Anno Domini 1 0 1 4 . Gábriel Bethlen m. p.
(P. H.)
(Eredetije a magy. nem-/., múzeum kézit (Marában Fol. Hung. 322. sz.)
X X I V .
Kelet nélk. 1G14. máj. 14.
Bethlen Gábor levele a portához.
(Monumenta VIII. 8 4 . 1. Rozsnyay U. Foljeiry.)
X X V .
Gy.-Fejérvár, 1 6 1 4 . szept. 2.
Bethlen (1. Kornis Fcrenez udvarhely-széki királybíróhoz.
(Tunyogi-gy. Erd. Tűrt. Adat... III. :5.'!0—1.)
X X V I .
1 6 1 4 . decz. 4.
Bethlen egy magyar főúrnak.
(Bethlen G. fej. trfogl. 5 5 . 1 . )
X X V I I .
ViT.id, 1 6 1 4 . do'z. 4.
Bethlen G. egy m. főúrhoz.
( T . M. Okmánytár IV. 1 2 1 )
X X V I I I .
Gyula-Fejérvár, 1 6 1 4 . 3 0 . Bethlen Gábor Szkender pasának.
( T . M. Á. Okmánytár IV. 123.)
X X I X .
1 6 1 4 . decz. 3 0 . Bethlen Szkendernek.
(Bethlen G. fej. trónf. 58.)
X X X .
1 6 1 4 . s. d.
Bethlen az oláh vajdának.
(Bethlen G. fej. trónf. 57.)
X X X I .
1 6 1 5 . jan. 3 . Bethlen körlevele Pozsony-vármegyclicz.
(Bethlen G. f. trónf. 60 1.)
X X X I I .
1 6 1 5 . jan. 14.
Bethlen G. Dóczy Andráshoz.
(Bethlen G. trónfog. 6 3 . 1.)
X X X I I I .
1 6 1 5 . jan. 14.
Bethlen Forgács Zsigmondhoz.
(Bethlen. G. trónf 62.)
X X X I V .
1 6 1 5 . jan. 2 8 . Bethlen egy basához.
(Bethlen G. trónf. 6 5 . L)
X X X V .
Gy.-Fejérvár, 1 6 1 5 . jan. 2 8 . Bethlen egy török főúrhoz.
(T. M. Államokmánytár. IV. 128.)
X X X V I .
Fogaras, 1 6 1 5 . febr. 1 0 . Bethlen mcnede'klevele a hajdúknak.
(Minuta. Akad lt. Bethlen trónfoglalása 6 6 - i k 1.)
X X X V I I .
1 6 1 5 . ápril 9.
Spectabilis ac magnifice domine amice nobis obser-vande. Salute sat. Császár urunk ő fölsége, és Gleselig uram leveleit kegyelmed levelében includaltatván, minekünk a ke
gyelmed postája ma adá meg, nyolcz órakor reggel, mely le
velekre mind ő fölségének s mind Gleselig uramnak választ íratván, nem akartuk megkéslelni, kegyelmednek szóló leve
lünkkel együtt megküldtük; kegyelmedet kérjük, ő fölségé
nek sietséggel küldje meg maga parancsolatja szerint, ne essék ilyen késedelem az levelek megvitelében, mint mostan ezeket a mely későn hoztak meg, holott 16-a Mártii írták az ő fölsége levelének datumját, ide nona Április hozták. Mi az ő felsége kévánsága szerint immár plenipotentiariusink s commissariusinkat régen expedialtuk, hisszük eddég régen ottfönn vadnak, és a tractatusnak eddég derekára is léphettek ő kegyelmek; semmi illetlent ő fölségétől mint eddég, ügy most is nem kévánunk, kérjük az mi sajátunkat, melyet ha ő fölsége megad, országostul alázatosan és tiszta igazsággal
szolgálunk mi is ő fölségének. Az kegyelmed intése szerint
X X X V I I I .
Gy.-Fejérvár, 1G15. ápr. 2 7 .
Bethlen G. utasítása Angyalffy M. portai követnek.
(T. M. Államokmánytár. IV. 1 3 1 . )
csendesen várjuk ennek az tractatusnak végét az ő fölségé kegyelmes resolutiojával együtt, kévánván az úristentől hogy ő fölsége jó eventusát engedje az szent nevének dicséretire, hazánknak, nemzetünknek jovára s megmaradására. Pana
szolkodásink méltán lehetnének uram, melyeken szabadon fölindulhatnánk, mert Kendy István ide be szolgáit kül
dözi credentionalisokkal, most sem szűnik, üzenget so
kaknak, sőt hittol affirmálja, hogy ő fülsége Homon
nay uramat akarja promoveálni az erdélyi fejedelemségre, semmit az mostani csendes állapothoz ne bízzanak, mert az tractatus vógbe nem megyén, ós vérontással is vég
hez akarja vinni ő fölsóge intentumát, ha különben nem lehet itt ós kézét (így) mindeneket tőlünk való elszakadásra, ellenben rettenti azokat Basta idejebeli veszedelemmel, valakik az ő szavát és intését megvetik ; efféle ós több hasonló dolgokat izenget ide be, mely ha nem ő fölsóge hírével és akaratjából vagyon, nem kicsiny bátorság tőlo, hogy ő fölségének császári méltósága ellen, ilyen híreket mer izengetni és költeni. De mi az ő fölsége egyszeri kiadott decretumához akarván magun
kat tartani, vigyázván csendesen várjuk az ő fölsége resolu
tioját, noha szintén Lengyelországból is és Németországból oly világos bizonságra való jelekot értegetünk nagy emberek
től, melyeknek akárki szabadon hitelt adhatna, de még is csak hallgatni akarunk, tudván bizonyosan, hogy az isten az igaz igyő (ügyii helyett) embereket meg szokta segéteni. Tartsa meg isten kegyelmedet sokáig jó egészségben. Dátum in civi
tate nostra Colosvar die 9-a Április, Anno 1 6 1 5 . Sp. ac M. D. V.
Amicus benevolus ad serviendum paratus Gábriel Bethlen.
Kttlczim: Spectabili ac Magnifico Dominó Andreáé Dnczy etc.
)Egykorú példány a magyar kir. országos levéltárban, újabb lynibus.)
X X X I X .
1G15. ang. 1G.
lllustris <ac magnifice domine amice nobis observande salute sat. Két rendbeli bücsületes levelét, melynek egyi
két 4 Julii 11 másikát 5 Augusti irta minekünk, egy nap adák meg, kiben a Szilágy János jószágának és Hidy György deák Kővár vidékén levő faluinknak Kővárhoz való applicalása felől mit ii jon, a mellett supplicatiójok is mit coutiueáljon, minden részeiből bőségesen megértettük.
Az mi azért a Szilágy János jószágának elfoglalását illeti, bátor a jámbor különben ment volna végére, ne is búsí
totta volna azzal kegyelmedet, hanem elsőbben benünket requirált volna és ha el találták volna foglalni annak utána méltán institualbatta volna kegyelmedet, és egyebek előtt is felőlünk quereláját: de mi ugy tudjuk úgy is vagyon hirünk
kel, hogy senki az ő jószágát nem bántotta, ez után is nem bántja, ha pedig közönségesen elfoglalták volna a többivel együtt a nem mi akaratonkból vagyon, hisszük is ezkedig kezénél is vagyon remittáltuk, ennek utána isten üdőt adna hozzá, ha az törvények megindulhatnak, a törvény ellen mint ótalmazhatja, ő maga lássa. Az Hidy György deák jószágának pedig dolgát a mi nézi, mi az ő fölsége diplomáját minden részeiben ez ideig szentül megtartottuk, ez után is igyeke
zünk azon isten segítsége velünk lévén hogy megtarthassuk.
Senkitől is, főképen a kiknek nevek specitíce a transactioban meg vagyon írva, jószágát el is nem foglaltuk, az ő fölsége hívei közöl nem is akarjuk azt a szent transactiot bontogatni, azért kegyelmedet arra kérjük, kegyelmed azt a transactiot ne applicalja promiseue mindenekre, mert igy Kővárhoz egy ház jobbágy is nem marad; minket az ország tempore in
augurationis nostrae arra nominanter hat vagy hét articulus
nak observalására erős hittel kötelezett, de főképen a fiscale bonomoknak és az országházához való faluknak recuperalá-sára megesküdtünk egyikért azon, másikért pedig hogy a vá
rakat és országházait a kegyelmed jó ítéletére hagyjuk, sem
miképen jószág nélkül nem hagyhatjuk. Látván pedig az vá
raknak puszta állapatját és az országnak arról két rendbeli gyűlésében való végezését; azért cselekedtünk nem egyéb okokból indoltatván, holott mi az ő fölségével való transactio-kat minden részében széntől igyekezzűk megtartaui. Isten jó
egészségbe éltesse kegyelmedet. Dátum Albae Juliae die 16.
Augusti, Anno 1615.
Ejusdem illustris ac magnificae dominationis vestrae amicus addictus servire paratus, Gábriel Bethlen m. p.
P . S. H a uram minden inasnak, minden érdemetlen or
szágunk pusztított embereknek jószágokat kezeknél hadnak, kiknek érdemes szolgálatokat tudjuk országol, kiknek miért adtak jószágot, igy Kővárhoz Fogarashoz egy jobbágy sem lenne, a mint az szegény fejedelem recuperalta volt, de későn mert Redej Ferencz uramnak oly parancsolatot küldött volt, hogy promiscue mindenektől nullo respectu personae minden jószágokat recuperáltasson, mert látta, hogy nem jól cseleke
dett, sőt Sigmond fejedelem a fejérvári káptalanban contra-dicált volt minden adománynak, látván mely fraudulenter fosztatott volt meg utána valóktól, minden jószágtól ez pedig bizony kerttessen (?) soha egy ház jobbágyot sem adott soha inasnak etc. Én nem akarok senkit gyalázni, jobb ha veszteg ül némelyik és Erdélyből lopott szép gazdagsággal élnek az mig isten engedi, mely ő sok lopások miatt kellé szegény feje
delemnek az tyrannidesre menni, látván többire koldossá levén miattok, azok között pedig az sánta kis deák nem utolsó vala a lopásban, mert csak líégeni Jánosnak 6 0 ezer forint ára marháját lopák és oszták fel Bogdanival s egy néhányan ; miért kellett olyon rosz embereket promovealni nyavalyásnak maga tudta.
Ezzel hagyván ebben : az jószágok felől uram az ő fölsége diplomájában nominanter specificalva vagyon, kiknek hagyassanak meg jószágok, csak olvassák meg diligenter a barátim azt az articulust, mi is ahoz tartjuk magunkat és kardinal uram Molard uram instructiojához, melyet verba-liter adtának cancellariusnak. Isten s az emberek látják
uram nem érdemli György diák az jószágot, mert soha nem szolgált érette, hanem inkább elárolta urát, a brassai veszede
lem után is elfuta országából is. Kegyelmednek egyéb hírt nem irhatok. Lippa felől minémő hirem jutott vala isten azt megváltoztatta, mert az vezér Buda felé indulván megyén.
Az én követimet sok és nehéz fenyegetésekkel expe-dialta, ha rajta állana tudom egy nap sem élnék, de isten mi ránk is gondot visel.
(Egykorú másolat a magyar orsz. levéltárból.)
X L . 1615. okt. 5.
Gábriel Bethlen etc.
Lippa állapatjáról a minemű választ írt kegyelmed minekünk mostani levelében a miatt mely súlyos fenyegető híreink jöttének azután a portáról. Peirvárról írt levelünkből kegyelmed hűségesen megérthette. Tagadatlan dolog az üdő-nek változásához képest hol könnyebben hol súlyosabban volt a miatt egész országúi állapatunk, néha láttattak megen
gedni, néha csak halasztani egyik üdőrül másikra, de soha egy üdőben sem tudjuk, hogy ilyen szörnyű igyekezettel egész országunk elvételével fenyegettenek volna érette. Ennek a sú
lyos és bizonyos fenyegetésnek mi lehessen exitusa és mint feselhessünk ki alóla mind magunk és mind commissariusink az mostani üdőnek és circumstantiáknak állapatjához képest, méltán és igen szükségesképen akartunk bizonyosakká lenni az kérdések által, mihez kellessék in casibus extremis tarta
nunk magunkat Lippa felől; minthogy oly serény, gyors, hatalmas és igen kész erőtől fenyegettettünk ez dologban, kit nyilván tudunk, hogy fenyegetését gyakorta véghez szokta vinni, most peniglen nem szolgáitól, kik közöttünk itt kinn laknának, hanem az portáról, sőt maga szájából fenyegettet
tünk. Az mint oratorunk írja, attól is félő, hogy ha adnók is ezután, el nem veszik, hogy nagyobb occasiojok lehessen elle
nünk való igyekezetekben. Mindazonáltal sem magunk sem commissariusink eddig azt nem mondhatták, a mint kegyelmed kívánja absolute, hogy elvették tőlünk, de reménségünk bizony csak annyi lehet felőle, mint az halálra vált ember felől, kit minden órában lesnek, hogy az lélek kiszakad belőle, mindaz
által megholtnak ugyan nem Írhatják addig, míg teljességgel meg nem holt. Bizonyos dolog, hogy ha az Budán történt tumultus miatt Ali pasának hertelen fel nem kelletett volna menni, minden szándéka a volt, hogy reá jöjjön és megvegye, ha fegyverrel ellene állottunk volna, ugy is ártottunk volna véle, és ha nem is; most is mindenfelől azt hirdetik, egész Törökországban, hogy a miatt semmi frigye nincsen török császárnak mivelünk, mégis mindennyi fenyegetés között is főkövetünknek, melyet az portára bocsátottunk, életére, tisz
tességére adtuk instructiójában, ha halált kell szenvedni érette is, mindenféle okoskodásával és tehetségével megmarasztásá-ban igyekezzék. Az török császár portáján tizenhét keresztyén országok oratorai vannak, titkon ilyen nagy dolog nem lészen s nem is lehet, meglátja és megtapasztalja kegyelmetek s mind
o felsége, hogy valamit ilyen hatalmai császár előtt megpró
bálhatni, mindeneken által megyünk. De felültetett hadait, ha arra menne a dolog, zabolán hordozni, vagy kivont fegyverét hüvelyében tériteni, bizony nem mi hatalmunkban kezd for-gani. Ez immár meg vagyon mondva, hogy Lippát, Jenőt ő soha nem kéri és álgyukat az alá nem visznek, hanem magun
kat és országunkat keresnek meg érette. Nekünk is, nem tagadhatjuk, hazánknak közönséges megmaradása igen édes és ha a miatt egészen elvesztenők országunkat, a ki miatt búdosásra jutna közzülünk, senki ez világon eszesnek nem mondana érette; most kiválképen ilyen éhségnek és drágaság
nak üdéjén, mikor sem az ellenkező sem az oltalmazó hadak
nak fellétele és itt forgódása egyebet nem hozna, hanem kétség nekül csak az hatalmasbik foglalná el a földet és rajta maradna, lehetetlen dolog, hogy minket azért valaki méltán és igazán kár
hoztathasson, ha utolsó veszedelmünk ellen redemptiót és tűr
hető orvosságot kelletik magunknak keresnünk, mely nemcsak a mi jónkra, hanem consequcnter az közülünk való keresztyén szomszéd országokra is deriváltatik. És ha ennyi romlásból megmaradóit szegén kevés népeinket esmég prédára, romlásra nem vetjük, megépülvén az fogyatkozásokból, száz annyi ha
szonnal tudhat üdővel szolgálni, valamikor az szükség kívánja.
Azért akárki mit vádolkodjék felőlünk ő felsége előtt, nem te
hetünk róla, azoknak szavok ellen mi az mi igazságos csele
kedetünket opponnáljuk. sem favorkeresés fraus et dolus dol
gainkban nincsenek; a mely isten csudálatosan fataliter eddig kezünknél megtartotta nagy kegyelmességéből, ő szent felsé
gét szűből kérjük, hogy enuekutáua is (minthogy a mi elménk és erőnk ennek exitusát most magában fel nem találhatja mint lehessen) találjon módot isteni nagy hatalma szerént, kezünk
nél és az keresztyénségnél maradhasson meg mind örökké, mely jó igyekezetben valamint emberi elmével és okosságunk
ban feltalálhatunk, a mint irók, teljes tehetségünkkel azon vagyunk és leszünk. Deus etc. Dátum in civitatc nostra Coloswar dieő. mensis Octobris Anno, 1615.
Gábriel Bethlen.
Pária littcrarum lllustrissimi Principis Tranniae ad Bpectabilcm ac uingnificum domimim Franciseum Darúczy de Deregnyö datarum.
(/I m. k. orsz. levéltárban Puli. fasc. XIX. Nr. 11.)
X L I .
Kolosvár, 1 6 1 5 . okt. 18.
Bethlen a kajmakámhoz.
(T.-M.-Államokmtár, IV. 136.)
X L I I .
1 6 1 5 . okt. 3 0 .
Gábriel Butlileu etc.
Speotabilis et maguifice etc. Kegyelmednek leveleinkre választételét, császár urunk ő felsége és Klezelius uram leve
lének páriájával jámbor szolgáink megadák, melyet bogy az közönséges jónak egyességében, mivelünk ilyen szép corres-pondentiát és vigyázást akar viselni, felette kedvesen vettük kegyelmedtől. Az ő felsége leveleire és több írásokra választ is irtunk volt, az dolog úgy kívánta. Kegyelmed levelünket mind ő felségének s mind peuig Klezelius uramnak adja pos
tára. Mi minden erőnkkel, tehetségünkkel azon igyekezünk, hogy az ő felsége velünk való coní'ederatiójáuak, minden ré
sziben, nemcsak megfeleljünk, hanem azt naponként teljes erőnkkel öregbítsük is. Az mint már kegyelmednek ennek előtte megírtuk az állapatot, azolta ide felé nem újult, min
denek csendességben vaunak. Az portára küldött főkövetünk Havasalföldébe Targovistian vagy három nap mulatott, az vajdának ott nem léte miatt, de itíljük nem késett, remínsígünk penig ugyan az, hogy mig ez leveleinkkel kegyelmedhez ki
érkeznek, addig Balassi Ferencz is Konstantinápolyban igen könnyen bemehet. Ez mai nap negyed napja, hogy az por
tárúi ide Medgyesre bizonyos postánk érkezek, ott való con-tinuus oratorunk híreket is ír, többi között, hogy ott a pestis igen saeviált. Az tengeren levő hada is az töröknek szerencsé
sen járván, három gályát is nyert volna el. Derék hada Kazul passára az fővezérrel által költözött már az tengeren, az vezér Siriában Halepben vagyon, ott is leszen telelete. Úgy vagyon, főkövetit bocsátotta Kazul passa császárhoz, de megértvén, hogy az vezér derék erővel menne ellene, utánuk küldött volt az követeknek, de nem érhették el az ő birodalmában, hanem Konstantinápolyban kellett jőniek és ott tartják egy vendégfogadóban. Közel háromszázezer arany érő ajándékot mondják, hogy hoztak volna császárnak, de császár csak szemben sem akart vélek lenni. A Kazul eleiben is jött volt az
császár hadának, de az császár hada mivel ez esztendőben bé sem akart Persiában menni, összve nem értenek, banem visszatért a persa, és a mely széles, tágas földön, pusztaságon az császár hadának, mint olyan nagy erőnek által kelletik menni, azt ötven egész mélyföldig, az mint minekünk hozzák, mind elégette, az föld népét is peniglen félre hegyek közé és erősségekben állatta fel; vigyáz már ez jövendő tavaszra el
lenségére, sőt minden kutakat, forrásokat méreggel inficiált, mivel azokban az országokban a folyóvíz igen szűk. — Ez mostani moldvai Tomspa István vajda, vajdaságának idejétől fogva, mely nagy szörnyű kegyetlenséggel admiuistrálta légyen azt az országot, kegyelmednek lehetett értésére, liégi jámbor fő becsületes boérokat megöletvén, azok helyében valakiket promoveált, azokat is egynehány rendben levágatta. Melyet az ország népe semmiképen el nem állhatván, csak nem régen reá támadtanak, de nyavalyásoknak az szerencse nem faveált, mivelhogy az kevés magyar gyalog és az jászvásári bő város népe is, a vajda mellett feltámadván, ellenek triumphált, a kiket közülök megfoghattanak, azokat külömb-külömb halál
nak nemeivel megölette, a többi penig elszéledvén, pertractió-ban vannak. Hallatlan rettenetes pogán módon kínozza az szegén boérokat, az főboérok feleségit, az kiket megkaphatott, némelyeket diribre darabra vagdaltatott, az kik terhesek talál-koztanak közülök, mi kegyelmed böcsületes személyét követvén, méheket meghasittatván, gyermekeket kivonatta és azokat is megölette. Melyet isten ő felsége talám cl nem szenved, mert az lengyel had Hutiuhoz érkezett, az mint értjük, és Simeon vaj
dának egy fia vagyon vélek; ez is igen megi(j)edt; az havas
alföldi vajda holnap akar segítségére indulni. Exitusa mi lészen dolgoknak, mihelyt megértjük, kegyelmedet tudósítjuk felőle. Decembernek tizedik napjára kegyelmedet isten ke-gyelmességéből bevárjuk, szeretettel is látjuk. Az károlyi terminust ugyan akkor bizonyos üdőre egyenlő értelemből elrendelhetjük, Deus stb. Dátum in civitate nostra Meggyes die 3 0 . Mensis Octobris 1 6 1 5 .
Gábriel Bethlen.
P . S. Klezelius uram én felőlem az sok idegen ítéletet a mint látom mind ez ideig le nem tette, akármint és hogy essék állapatunk, de mindeneket nekem tribual ő nagysága.
Volna és lehetne sok és igaz mentségem, melyekkel felőlem concipiált opiuioját avagy ceusuiáját refutálhatnám, de én nem disputálok ő nagyságával, ám meglátja mint itíl bennün
ket. A hol azt irja, hogy dudum in priuato statu promisi deditionem arcium sultano, oly bölcs tanács, mint ő nagysága,