A
K Ö Z E L M U L T idők meg-rázkódtatásai közt kevesen szerezhettek tudomást arról, hogy 1945 július 12-én fennállá-sának 75. évét töltötte be egyik legrégibb és az ország határain túl is legrégebben ismert tudo-mányos intézményünk, az Orszá-gos Meteorológiai és Földmág-nességi Intézet.A külföldi vonatkozásban sem mindennapos évforduló szomorú állapotban találta ezt a nemrég még virágzó intézményt. Nagy károkról és veszteségebről kell beszámolnunk, elkerülhetetlen kö-vetkezményeként annak, hogy a Meteorológiai ntézetet már fel-adatának különleges, természete igen sebezhetővé teszi a háborús rombolásokkal szemben.
A Meteorológiai Intézet rendel-tetése ugyanis az, hogy a hazai időjárást és éghajlatot tanulmá-nyozza. Ez az egyszerűen hangzó feladat azonban bonyolult eszkö-zöket követel meg. Amit röviden időjárásnak hívunk, az rendkívül szövevényes fizikai jelenség,
pon-tosabban: termodinamikai folya-mat, és ezt csak kellően pontos mérőműszerekkel lehet elfogad-hatóan megvizsgálni. Az éghajlat viszont az időjárásban szereplő fizikai folyamátok általános vo-násait jelenti, amelyek kis távol-ságon belül is eltérhetnek egy-mástól. Ez maga után vonja, hogy az ország egész területén a műszeres megfigyelőállomások sűrű hálózatát kell fenntartani.
A magyar meteorológiai meg-figyelőhálózat a háború előtt mintaszerű volt. Ez a hálózat ke-reken 1400 megfigyelőhelyből állt, az alacsonyabbrendű állomásokon 2—3, könnyebben kezelhető alap-műszer dolgozott (hőmérők és csapadékmérők), de volt mint-egy száz olyan állomás is, amely-nek teljes műszersorozat volt a felszerelése. Ezenfelül hét ki-tűnően felszerelt obszervatórium-ban az összes időjárási elemeket magaíró műszerek jegyezték. Ki kell emelnem, hogy az országos hálózat hatalmas műszerállomá-nya nemcsak gyakorlati célokat
Aujeszky László szolgál, — mint sokan gondolják, akiknek az árvízvédelemben, mezőgazdaságban, repülőforga-lomban, stb. való alkalmazások ötlenek szemükbe, — hanem tu-dományos szemszögből is nél-külözhetetlen. Ugyanis kellően részletes adatgyűjtő munka nél-kül a Meteorológiai Intézet nem tölthetné be legelső és legfonto-sabb hivatását, azt a tudomá-nyos feladatot, hogy a légóceán fizikai jelenségeit, az úgyneve-zett „időjárást" nyilvántartsa és okozati összefüggéseikben tanul-mányozza. Az okozati vizsgálat különösen fontos, mert a meteo-rológia ma már nem leíró, ha-nem oknyomozó tudomány. így például nem elégedhet meg annak megállapításával, hogy egy szél-vihar milyen erős, milyen hosszú tartamú és milyen térbeli kiter-jedésű volt, hanem mindenek-előtt azt t á r j a fel, hogy a szél-vihart milyen fizikai okok létesí-tették és kormányozták. Ez a fi-zikai tételeken alapuló oknyomo-zást munka teszi lehetővé, hogy az időjárásnak nemcsak a múlt-ját, hanem a jövőjét is a kutatás körébe vonhatjuk.
Ezeket tudva, nem csodálkoz-hatunk azon, hogy a meteoroló-giai kutatás alapjául"" "szolgáló észlelőhálózat nagy károkat szen-vedett az ország egész területén végigszántó tüzérségi és légi-háború folyamán. Az Intézet mű-szerkincsének mintegy 80 száza-léka elpusztult és az észlelések 1945 első hónapjaiban majdnem olyan hiányosakká váltak, mint aminőkkel 25—30 év előtt, a meteorológiai szolgálat kezdet-leges korában kellett
megeléged-: Az 'újjáépülő Meteorológiai Intézel 138 nünk. A hazai középhegységek-ben nagy gonddal fenntartott fontos magaslati észlelőállomá-saink egyetlen kivétellel mind el-pusztultak, miáltal a nemzetközi meteorológiai kutatásnak is igen értékes támasztékai omlottak össze.
Az Intézet két legnagyobb és legdúsabban felszerelt obszer-vatóriuma Budapesten és Ögyál-lán működött. Ezekből a buda-pesti obszervatórium felszerelése nagy kárt szenvedett, de a tar-talékműszerek felhasználásával már a tavaszi hónapokban min-dent pótolni tudtunk, egyetlen kivétellel: a fontos alapműszerek közül nem dolgozik még az uni-verzális széllökésíró, amelynek felállításához a beomlott észlelő-torony teljes újjáépítése szüksé-ges. Az ógyállai obszervatórium háborús károkat nem szenvedett, de a fegyverszüneti egyezmény értelmében az ország határain kí-vül esik. Ógyallával a hazai tu-dományos kutatás egyik' fontos központját vesztettük el, többek közt elszakadt tőlünk az Intézet egyetlen földmágnességi obszer-vatóriuma, amely egyúttal Európa délkeleti részének egyetlen kor-szerűen felszerelt földmágnességi megfigyelőállomása volt.
Az országos észlelőhálózat ma-gátólértetődő nagy veszteségei mellett az Intézet központi szék-házát is komoly károsodások ér-ték: a nagy épület jelentékeny része a délnyugati saroktorony-nyal együtt két emelet mélységig leomlott és a székház középső részét elfoglaló magas észlelő-torony felső emeletei beszakad-tak.
Aujeszky László: Az 'újjáépülő Meteorológiai Intézel 135 Az épületkárok helyreállítása
a Földművelésügyi Minisztérium gondoskodása -folytán már tavasz óta folyik. Az állomáshálózat újjászervezése Réthly Antal igaz-gató vezetésével ugyancsak már a tavasz folyamán megindult. Az
ország keleti részében az újjá-szervezés érdekében az Intézet-nek külön kirendeltsége létesült, amelynek keretében Berényi Dé-nes, a kiváló agrármeteorológus, a legfontosabb sürgönyzőállomá-sokat meglepően rövid idő alatt működésbe helyezte. Sajnos, a hálózat újjáépítését nagyon aka-dályozza az, hogy a szükséges nagy műszermennyiséget belföldi forrásokból nem lehet beszerezni.
Haladás csak akkor remélhető, ha a külfölddel, való forgalom meg-nyílik és áz Intézet régi európai és amerikai kapcsolatait felújít-hatjuk. A külföldi szakérintkezés újrafelvételét- még ennél is ége-tőbben sürgeti az a szükséglet, hogy a. nemzetközi szakirodal-mat, amelytől négy éven át el voltunk zárva, ismét teljes mér-tékben követhessük.
Bízom , benne, hogy az Inté-zet érzékeny veszteségeit idővel helyre tudjuk hozni. Bizalommal kell a jövőbe tekintenem azért, mert az Intézet kárai minden súlyosságuk mellett sem pótol-hatatlanok. Pedig örökké jóvá-tehetetlen veszteségek kétféle alakban is fenyegettek bennün-ket. Végzetes csapás lett volna mindenekelőtt az, ha az ország
minden; részéhői 75 éven át gyűj-tött meteorológiai adatanyag el-veszett volna, Szerencsére, sike-rült a nagyterjedelmű adattárat megfelelő módon elrejteni, úgy hogy belőle sem a főváros kiürí-tése címén semmit el nem hur-coltak, sem a háborús események során semmi el nem pusztult.
Az Intézet kitűnő képzettségű, nemzetközi megbecsülésnek ör-vendő szakszemélyzetének köré-ben a háború egyetlen áldozatot sem szedett, jóllehet a 23 főnyi tudományos személyzetből és a mintegy 30 főnyi. irodai- és se-gédszemélyzetből sokan forogtak súlyos életveszélyben. Közü-lük még húsznál többen voltak távol hadifogságban és elhurco-lásban, amikor az Intézet mun-káját február 15-én, a rommálőtt városnak talán legsúlyosabban szétrombolt pontján újból meg-indítottuk. Az Intézet ma már a meteorológiai szolgálat legfonto-sabb ágait mind ellátja. Az Inté-zet'osztályai -(időjelző, éghajlat-kutató, felsőbb légkörkutató és csapadékhálózati osztály) kéz-iratban elkészítik a nemzetközi-leg előírt kiadványaikat és az Intézet évkönyveinek anyagát.
Egyes különleges kutatómun-káink eredményeit már több kész dolgozatban tudjuk a külföldi szakkörök . elé tárni, mihelyt az érintkezés és közzéttel lehető-ségei megnyílnak előttünk.
Dr. Aujeszky László
A Természettudományi Társulat megújhodása
N
É H Á N Y É V V E L ezelőtt, 1941-ben ünnepelte a Magyar Termé-szettudományi Társulat századik évét. A világháború miatt szerény keretek között, de tudatában annak, hogy feladatát minden-ben teljesíti. A mult évminden-ben azonban a világháború vihara az ország területére is ráterjedt, majd az év elején Budapest ostroma a Tár-sulat életét is megbénította. Székháza ugyan aránylag kevés k á r t szenvedett, könyvtára megmaradt, de január 16-án áldozatul esett a társulati élet központi mozgatója: a főtitkár.Az elindítás feladata így ú j emberre várt. Hamarosan akadt is valaki, aki ezt a feladatot vállalta, Rapaics Raymund, a Társulat régi munkatársa, belső életének alapos ismerője.
Kifelé a Társulat első életjelét előadás tartásával mutatta. Ezt a nehéz feladatot Szent-Györgyi Albert vállalta, aki április 21-én
„Az izommunka elemei" címen számolt be a közönségnek utóbbi évei-nek eredményes kutatásairól.
Június elsején ismét a közönség elé lépett a Társulat, ekkor tar-totta meg előadását Vándor József, aki „A természettudomány a Szovjetunióban" címen élményei alapján számolt be, hogy milyen magas fokra fejlődött és milyen na^y szerepet játszik a természet-tudomány minden ága a Szovjetunióban.
Végül július 5-én a Magyar Természettudományi Társulat meg-tarthatta közgyűlését, amelyen megválasztotta új vezetőségét. Elnök lett Gróh Gyula, alelnök Renner János, főtitkár Rapaics Raymund s a választmányi tagok között is ú j nevekkel találkozunk: Egyszers-mind a közgyűlés Szent-Györgyi Albertet jelképesen a Szüy Kál-mán-emlékéremmel, a Társulat legnagyobb jutalmával tüntette ki,
hálája jeléül, hogy előadásával elindította a Társulat életét a közönség felé.
A Természettudományi Társulat életrekelése azonban még, nem jelenti a megújhodást is. Ehhez szükséges a korszerű átszervezés is.
A Társulat a mult század 40-es éveinek alkotása. Abban az időben és a mult század folyamán a közönség körében főként a természetrajzi
irány talált megértőkre s a 18. századi hagyományok alapján a ter-mészetrajongás csodálátával foglalkoztak a természettel. Századunk-ban megváltozott ebben a tekintetben a helyzet A természetben min-denütt — az élő természetben is — oknyomozó kutatás folyik, a,ter-mészettörvényeket vizsgálják, csak azt tekintik természettudomány-nak, ami matematikailag és kísérletileg exakt alapon áll. Ezt kife-jezésre kell juttatnia a Társulatnak is.
. A Természettudományi Társulat szakszerű élete a szakosztályok-ban folyik, itt kellett tehát az ú j irányt szervezetileg kihangsúlyozni.
Ezt két ú j szakosztály megalakulásával érte el a Társulat, a fizikai-val és a biológiaifizikai-val. Mindkettőre nagy feladat vár, a biológiai szak-osztályra azért is, mert az élet természettudományi ismerete terén az ország nagyon elmaradt. Most a természettudomány minden ok-nyomozó ága: fizika, csillagászat, kémia és biológia, növénytan, ál-lattan, tevékeny szakosztályban jutott szervezethez a Társulatban.
Készül a Társulat folyóirata is, a