U t
PEH'Ű
IRODALOM
I F Ő S Z E R K E S Z T Ő :
I Z i L A H y L A J O S
J k . SZERKESZTŐ: ILLÉS ENDRE
nfLÍD OMÁNT
FŐSZERKESZTŐ:
1 SZENT- qyöR qyi
1, ALBERTSZERKESZTŐ:
M S Z T R Ó K A T KÁLMÁN.
FE.
& <
l é s í K ö n y ^ ó l t ö r ö pE L S Ő ÉV F O L Y A M > 1 9 4 5
A M A G Y A R - S Z O V J E T M Ű V E L Ő D É S I T Á R S A S Á G F O L Y Ó I R A T A
TARTALOM:
IRODALOM
ZILAHY LAJOS : A r a r á t (Regény) 2 HINCZ G Y U L A : A z e l í t é l t (Rajz) 18 OROSZ KÖLTŐK (Puskin, Lermontov, Klara Blum versei — Regősének) 19
LÍDIA SZEJFULLINA: I f j ú s á g (Elbeszélés) 25 ZÁDOR ISTVÁN : M á r a i S á n d o r (Rajz) 32
MÁRAI SÁNDOR: S z e n v e d é l y 33 WEÖRES SÁNDOR : L á n y s z e m (Vers) 35 SZABÓ VLADIMÍR rajzai (a M a g y a r - S z o v j e t M ű v e l ő d é s i
T á r s a s á g v e z e t ő i : S z e n t - G y ö r g y i A l b e r t , Z i l a h y
" L a j o s , L i g e t i L a j o s , H á y G y u l a ) 35 JEAN-PAUL SARTRE : A f a l (Elbeszélés) „ 37
GELLÉRT OSZKÁR v e r s e i 45 ZÁDOR ISTVÁN: G e l l é r t O s z k á r (Rajz) 47
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: F i g a r o s z í n e v á l t o z á s a (Tanulmány) 48
RADNÓTI MIKLÓS v e r s e i 57 MIHAIL ZOSCSENKO : K é t t o r z k é p (A hitetlen Foma — A jómadár) 60
ZÁDOR ISTVÁN : l l j a E h r e n b u r g (Rajz) 66 DÉRY TIBOR: A b e f e j e z e t l e n m o n d a t (Elbeszélés) 67
ZÁDOR ISTVÁN : L e o n i d P e r v o m a j s z k i j (Rajz) 78
GYARMATHY ERZSÉBET v e r s e i 79 HÁY GYULA : í t é l e t é j s z a k á j a (Dráma) 83
TUDOMÁNY
SZENT-GYÖRGYI ALBERT: A t u d o m á n y 97 ERDEY-GRUZ TIBOR: Az. út az a t o m b o m b á i g 102
KŐRÖSY ALBERT : V i s s z a e m l é k e z é s P a v l o v r a I I I CAVALLIER JÓZSEF: A M a g y a r T e r m é s z e t t u d o m á n y i
A k a d é m i a 117 TÓTH G É Z A : A z i d ő j á r á s m i n t h a d i t i t o k 124
DANISSKA JÓZSEF: A m e z ő g a z d a s á g i t u d o m á n y o s in-
t é z e t e k h á b o r ú s k á r a i , 131 AUJESZKY LÁSZLÓ : A z ú j j á é p ü l ő M e t e o r o l ó g i a i I n t é z e t 133 A T e r m é s z e t t u d o m á n y i T á r s u l a t m e g ú j h o d á s a . . . 136
GAZDAG MAGYARORSZÁG: A k ő o l a j • 137
K ö n y v e k 143 A borítólapot FALUS ELEK rajzolta
T b o d a l o m
I FŐSZERKESZTŐ:
I Z Í L J M T y L A J O S ,.'
^ otDKctTTÖ- i n f e s ENDRE
Megérte ezt az ioet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga
Petőfi Sándor
A
MAGYAR irodalomnak az a virágzása, amely a husza- dik század első évtizedében kezdődött, a harmincas évek végéig tartott. Ez az izgalmas korszak a széthullott régi ország romjaiban is továbbélt; írói első nagy hullá- mát egy második követte, s közben új ízzel is gazdagodott: az erdélyi irodalommal. Ezekben az évtize- dekben találta meg a magyar iro- dalom az útját a külföld felé. Ez az út azonban csak Nyugat felé veze- tett, Keletet teljesen elzárta elő- lünk a világpolitika. A Magyar- Szovjet Művelődési Társaság — amelynek kiadásában most az ol- vasó kezébe tesszük az Irodalom- Tudomány című folyóiratunkat — a Szovjetunió népeivel való szellemi kapcsolatok ápolására alakult. Ez a hatalmas birodalom kétszázmil- liós lakosságával, a földgolyó szá- raz felületének egyhatodrészével a végtelenség és ismeretlenség je- gyeiben áll nemcsak előttünk, ha- nem az egész Nyugat előtt. Ennek az ismeretlenségnek sötétjébe márt- ja fáklyáját a magyar irodalom és1945 december 1 szám
a tudomány, amikor egyrészt fel- fedező útra indul, másrészt ön- magát akarja megmutatni az is- meretlenségnek. Tapogatva keres- sük az utat, de legmélyebb ösztö- neinkben ez az út, a szellem és a gondolkodás útja, mégsem teljesen ismeretlen előttünk: az új hazát kereső magyarság a népvándorlás nagy rengéseiben ebből a hatalmas anyatestből szakadt ki.
A régi nagy orosz irodalmat apá- inknak és ifjúságunknak néhány fénylő név jelentette : Dosztojev- szkij .Tolsztoj, Csehov, Gogolys má- sok. Közülük Dosztojevszkij a cá- rok árnyékában sorvadó nép sötét pesszimizmusa; a Szovjetunió új irodalma ugyanennek a népnek ra- gyogó optimizmusa. Ugyanaz a népi optimizmus, amely Moszkva, Leningrád és Sztálingrád védelmé- ben, reménytelen pillanatokban a hadtörténet csodáit villogtatta.
A magyarság súlyos óráiban eb- ből a mély népi optimizmusból akarunk meríteni; amikor a Szov- jetunió irodalmának ismertetésére^
vállalkozunk. Eszközeink kicsi- nyek és szegényék. Amit egyelőre nyujthatunk — kevés. De úgy érezzük, mégis meg kell szólalnunk.
Meg kell törnünk az ijesztő csön- det, amely körülvesz. A halálos né- maságot, amelybe népünk irodal- ma ma alámerült.
Ararát
Regény
Irta Zilahy Lajos
Előszó a regényhez
z ÍRÓ nemes hagyományokkal szakít, amikor rászánja magát, hogy előszót írjon élete legnagyobb munkájához. A regényirodalom tör- ténete arra tanít bennünket, hogy az igazán nagy műveknek semmi szükségük előszóra. Az író nemcsak a színpadi függöny előtt nevetséges és kiábrándító, hanem az előszavakban hajlongva is. Valamit elárul magá- ból, ami rendszerint nem válik hasznára. Személyi jelenléte a regény ele- jén a borotválatlan valóság tolakodása olyan pillanatban, amikor az olvasó minden való ságérzettől megszabadulva akarja átadni magát a képzelt világ tündérkarjainak és mindjárt az első oldalon ilyen mondatokra szom- jazik : „"Willensdorfnak hívták a falut, amelynek hatszögletes, zömök, középkori tornyában esti nyolc órát harangoztak. Világos nyári este volt.
A harangszó egy láthatatlan vízesés zúgásával keveredett ö s s z e . . . " És így tovább. Ehelyett az előszóban nagyobbára ilyen mondatokat kap :
„Amikor most, a nyájas olvasó elé bocsátom szerény m ű v e m e t . . . "
És ettől kezdve mindent elkövet, hogy hazug és álszerény mondatokba bújva semmit el ne áruljon abból a féktelen szerénytelenségből, nagyra- vágyásból és önbizalomból, amely nélkül nincs írói láng. Li-Pu-Ten, a Csaong-dinasztia korának nagy költője „Kék Fecske" című gyönyörű versében azt írja, hogy az emberi hülyeség ott végződik, ahol a valóság megszűnik. Kétségtelen, hogy Li-Pu-Ten ezzel azt akarta mondani, hogy az írók ne írjanak előszót.
De most rendkívüli dolgok kényszerítik az „Ararát" íróját, hogy ízlése és bölcsesége ellenére cselekedjék. Itt van mindjárt maga a mű. Az „Ara- rát" a világirodalom legnagyobb alkotása. Az öt súlyos kötet terjedelem- ben ugyan nem éri el Sue mester vagy akár Victor Hugó kisebb lélekzetű regényeit sem (amiknek köteteivel egy szerényebb családi házat is fel lehet építeni), de ilyen értelemben nem is óhajtott versenyre kelni semmiféle hasonló fércmunkával. Mérete mégis túlszárnyalja Romáin Rolland „Jean Christophe"-ját. A kor, amelyet megragadott, egyedül áll az Ember történetében. Az „Ararát" 1919 nyarán kezdődik, első három kötete a két világháború közé eső húsz esztendő történelmével foglalkozik, amely mint történelem hihetetlenül lapos és unalmas. Szerencsére a regénynek nem az a feladata, hogy történelmet írjon, amely még ha lapos is, mindig olyan széles, hogy nem lehet leírni. Főként ez az oka, hogy a történetírás Tacitus óta erősen visszafejlődött és nagyobbára személyeskedő, védő-
Zilahy Lajos:. Ararát 3
vagy vádiratokká változott. Egy angol író regény formájában dolgozta fel ugyanezt a húsz évet. Művének csak a címe kitűnő : The long weekend.
Valóban, ez a húsz év, amely a két világháború közé szorult, semmi más, mint egy hosszúra sikerült hétvégi pihenő, amelyről az „Ararát" is meg- állapít annyit, hogy tele van az örökbéke gyermekded hitével, finoman rothadó erkölcsökkel, aluszékony irodalommal, szociális reformok pimasz fennhéjázásával vagy az új háborútól való tehetetlen állati rettegéssel.
Egyedül csak attól rettegtek, ami nem következett be : a gáztól. Köz- vetlen a háború előtt fiatal londoni nők is gázálarcban sétáltak a Picca- dillyn, amivel Marslakó sertéseknek vagy tapíroknak maszkírozták magu- kat s a balkáni városok házmesterei is gázoltalmi gyakorlatokat végez- tettek a lakókkal. Attól, ami bekövetkezett, attól nem féltek, mert ehhez az egész világ gyengeelméjűnek bizonyult.
Az „Ararát" utolsó két kötete azzal foglalkozik, ami bekövetkezett, tehát 1939 szeptember elsejétől napjainkig, utolsó oldalait nyitva hagyva a jövendőnek. Van-e ennél nagyobb korszaka az emberiségnek ?
De ez még nem minden. E regénynek sikerült megvalósítani azt, amiről Dosztojevszkij, Flaubert vagy Maupassant hiába álmodott. Meg- oldotta a forma tökéletes összhangját a gondolattal és az anyaggal, amit talán csak Michelangelo tudott megközelíteni a Mózesen s a quiriguai indiánok Névtelenje egy gaori-gyökérből faragott szobrocskán, amely a szerelmet ábrázolja, de amely polgári szemléletre, sajnos, nem használ- ható. Az „Ararát"-ban nincs egyetlen felesleges alak, bár ötvenhárommal több személy fordul elő benne, mint a Háború és béké-ben, amely tudva- levően hétszáztizenkilenc szereplőt vonultat fel, de Tolsztoj ezek közül legalább hatszázat teljesen homályban hagy. Az „Ararát" legkisebb emberi arcképe is villogva jelenik meg, néha csak pár sorban, de szinte lövellve magából az emberszagot. És ami egyedülálló jelenség az irodalom- ban : a mese öntudatlansága az alkotó művész öntudatával ölelkezik a nagy mű titkos erőforrásainál. Néha egyetlen szó, egyetlen mozdulat az Idő mérföldköveire mutat.
A jövendő idők essay-irodalmát új feladatok elé fogja állítani az
„Ararát" stílusa. Ez az írói nyelv nem ismeri a fecsegést, a szokványos szavak rozsdáit s főként azokról a fogásokról mondott le, amelyek Girau- doux-nak vagy Huxley-nek a modern irodalomban oly kivételes rangot biztosítottak, de amik mégis csak fogások, még akkor is, ha mesterfogások.
Az „Ararát" írói nyelve tiszta, mint a patakviz. Minden egyes molekulájá- ban már előre, külön és sűrítve remegnek és csillognak a nagy, titokzatos folyó roppant izmai, a nagy folyóé s aztán az óceán toronyhullámai.
E hatalmas regénynek mindössze egyetlen hibája van. Az, hogy még nincs megírva. Bár kristálytisztán és legapróbb részleteiben is a lélek
4 Zilahy Lajos:. Ararát 4 legszebb fényeitől megvilágítva áll az író. képzeletében, ami érthető is, ha meggondoljuk, hogy tíz év óta hordja magában ezt az ébrényt, amely azóta rengeteg emlékét és megfigyelését falta fel, — az a körülmény, hogy mai formájában csak a tulajdonos élvezheti, mindenesetre olyan fogyatko- zása a műnek, amely fölött maga az író sem húnyhat teljesen szemet.
Szolgáljon mentségéül, hogy ezeket a sorokat is azokban az órákban írja, amikor az orosz tüzérség lövedékei szeszélyesen rongálják meg feje fölött a háztetőt s minduntalan le kell tennie a tollat, mert a szirénák üvöltése a pincébe kergeti az embereket, arra emlékeztetve, hogy légitámadások is adódhatnak, amiről az író munka közben néha tökéletesen megfeled- kezik a szüntelen és elringató hatású ágyúdörgés miatt. Azonkívül az író már hónapok óta bujkál, joggal tartva attól, hogy a Gestapo vagy a mai nyilas kormányzat ügynökei puszta kíváncsiságból kiszedik odújából, megkérdezve tőle, hogy honnan vette a Zsiga bácsi nevet és miért csinál feltűnést az óvóhelyen cinóberpiros Robinson-szakállával? Az író tudniillik egy józsefvárosi régi bérház egyik szerényebb lakásában talált menedéket, a konyha melletti cselédszobában, amely pontosan akkora, mint egy vonat- fülke s maga az élő panasz a negyven év előtti lakásépítési szabályzat antiszociális volta ellen. Ebből a rókalyukból csak akkor mozdul ki s akkor is csak a folyosóra, ha már teljésén "besötétedett, ahol üdítő test- gyakorlatokat végez, ami olykor azzal az eredménnyel jár, hogy a szűk folyosón öklét belevágja a falba vagy a vaskorlátba. Karlendítés vagy térdhajlítás közben mozdulatai néha megáilnak a levegőben, mint az elszakadt filmen. A kapu alól vagy fent a lépcsőházban lövések és futó lábak dobogása veri fel a sötét csöndet. Az író ilyenkor négykézláb menekül vissza odújába, de közben hű marad foglalkozásához és megfigyeli, hogy például az ötödik emeletről lezuhanó emberi test milyen különös bagoly- füttyöt ad a levegőben, mielőtt földet ér. Néha az is eszébe jut, hogy nem volna-e az ő számára is egyszerűbb megoldás, ha ledobná magát a vak- sötét mélységbe. De ettől visszatartja az a körülmény, hogy még van egy negyed kiló kávéja s néhány doboz cigarettája.
Ilyen körülmények "között az írót néha nem egészen alaptalanul gyötri a balsejtelem, hogy ezeket az időket nem fogja túlélni. Gondolnia kell tehát arra, hogy megmentse a riagy műből azt, ami elkészült. Sajnos, csak a jegyzetek készültek el," néhol egy-egy részlet „első leírása", ami semmit sem árul el a nyelv egyedülálló szépségéből, a jellemrajzok hihetetlen finom- ságából s e nagy regény Himalája-vonalaiból. Az író tehát e torzó sorsát illetően nem az utókorra és a világirodalomra, mint inkább özvegyére és árvájára gondol, ha ugyan e jegyzeteknek akad majd kiadója.
1944 december, Budapest ostroma.
Üdo az trónok!
Zilahy Lajos:. Ararát 5
E l s ő f ej e z e i
W
ILLENSDORFNAK hívták a falut, amelynek, hatszög- letes zömök középkori tor- nyában esti nyolc órát haran- goztak. Világos nyári este volt.A harangszó egy láthatatlan vízesés zúgásával keveredett össze. A vasútállomás egyik padján az érkező vonatot várva, fiatal vadászruhás inas' bó- biskolt, bizonyos Tóbiás neve- zetű. Félálomban úgy érezte, hogy a , harangszó sötétarany csíkokkal pingálja tele a vízesés moraját. A falu alatt sziklás me- derben sietett az Inn folyó, zöl- deskék uszályát suhogtatva, mint egy felhevült dáma, akiből mind- járt kirobban a harag és min- dent elmond, ami már regen a nyelve hegyén van. A vízimalom körül tört ki a botrány. Az Inn
roppant zajt csapott, sustorgó fehér habokban öntve ki felhá- borodását. A malom védekezett, lapátjait forgatta, öregesen ma- gyarázott valamit a nagy vesze- kedésben, de az Inn nem hallga- tott rá, a parti bokrok hajába kapott s időnkint a vízbe nyom- ta őket.
Sikolyszerű vonatfütty hasí- totta át a nyári estét, mintha kést nyomtak volna az Allenberg
gyomrába. Ott a hegy alatt for- dult a vonat élesen a völgybe,
mint az elsurranó gyilkos. Július vége volt, 19f9-ben.
A vonatnak egyetlen leszálló
utasa akadt, egy idősebb hölgy, aki miután útitársait ijedt és könyörgő tekintetével szinte meg- eskette, hogy ez az állomás valóban Willensdorf, formát- lan fűzős cÍDŐbe burkolt, nagy, bütykös lábát óvatosan eresz- tette le a vonat lépcsőjéről,
nem törődve a kalauz „schnell, schnell bit'schön" kiáltozásával, mert egy szót sem tudott néme- tül. Mikor táskáival végre le- ereszkedett, kissé szédülten állt meg a szárazföldön, amely ab- ban a pillanatban elindult vele hátrafele, egyre í gyorsuló iram- ban. Amikor a vonat eltűnt mel- lőle, talpa alatt a föld zajtala- nul és zökkenő nélkül hirtelen megállt. Madame Couteaux kö- rülnézett. Feketesárga postaláda, pirossapkás vasutas, panaszosan csobogó vaskút, a hegyek nagy, kék díszletei, amelyek bebörtö- nözték az éles,, hegyi levegőt — Grand dieu, comme tout cela
est étrange!... — ez volt az arcára írva. Micsoda idegenség a délfrancia lapályok' meleg,
sárga tengerpartjai után!
A Madame fekete ruhát vi- selt, mintha még gyászolna vala- kit. Sárgáskékre őszült kevés ha- ját félrebillentve fedte egyszerű posztókalapja. Szürke, csontos
arca egy,. parasztasszony arca volt, az az arc, amelyet a festők és szobrászok azért szeretnek, mert tekintetük is egy egész népet
6 Zilahy Lajos:. Ararát 6 fejez ki. Szemöldök alig van az
arcon, annál erősebb az állka- pocs és a száj, őszintén beren- dezve evésre és minél több be- szédre. Az ilyen arcon bőven jut hely a nagy és világos em- beri érzéseknek. A Madame bal- ajka fölött jókora szemölcs volt, amelyből három erős, sarlóalakú szőrszál nőtt, mint cserépből az igénytelen virág.
A vonat elment és a Madame arcára még mindig rá volt írva a rémület, hogy egy puszta szi- getre tették ki, ahol megszűnt minden emberi civilizáció. Még hozzá a boche-ok földjén van s ma egy éve még lobogott Verdun pokla. Ah, que tout m'est étran- ger! Oly gyorsan jött minden.
Pellissier úr s z e r d á n . . , igen.
szerdán, táviratozik Párizsból, hogy hajlandó volna-e egy tizen- két éves leányka mellett Ausztriá- ban a francia nyelv oktatását el- vállalni? Persze, persze, ha "Pel- lissier úr kérdi, bár nyelvoktatói minőségben még nem működött.
Űjabb távirat, üljön vonatra és jelezze érkezését erre a címre:
•Willensdorf. Stephan Dukay.
Várni fogják az állomáson. A fél falu segített neki a menet-*
•rend összeállításán, aztán közölte pontos érkezését és fényképet is küldött.
Tóbiás már ott állt mellette, zavartan rámosolygott és kivette leezéből poggyászát, egy nagy-
kockás angol vászontáskát, amely még a mult századból való volt
s egy ütött-kopott kézitáskát.
— Merci, merci, mon cher ami, — mondta Madame Cou- teaux kissé rekedtes hangján, amely most a barátság és a kö- zös szolgai sors hangja volt. El- indultak, de ennél több szó nem is esett közöttük, mert Tóbiás egy szót' sem tudott franciául.
A Madame némi erőfeszítéssel követte az inas friss lépteit. A vékony fekete szövet mozgás köz- ben kissé elárulta lógó mellét és lógó hasát. Előregörnyedve, olyan mozdulatokkal haladt}, mintha néha megérintette volna a levegőt, mint valami korlátot.
Az állomástól nem a falu felé mentek, hanem ellenkező irány- ban. A fehér országút mellett, melyet piros gyümölcsű berke- nyefák szegélyeztek, ódon, sárga
ház állt a hegyoldalban, kicsiny- ke parkkal és a kert végében né- hány gazdasági épülettel. Mind- ez semmit sem árult el abból, hogy kik a ház lakói, mit jelent ez a név: Stephan Dukay, mi a foglalkozása, mi a vagyona. Az öreg ház összeráncolt szemöldök- kel hallgatott és nem felelt a jö- vevény néma kérdéseire.
M
ADAME C o u t e a u x , aki ú t - közben megadta magát az ismeretlen sorsnak, a londoni Berkeley Hotel egy- kori francia főszakácsának volt az özvegye. Még gyakran látta kocsizni a Piccadillyn a kö- vér Victoria királynőt, a hí-Zilahy Lajos:. Ararát 7 res lazaq-színű napernyő alatt.
A főszakács és felesége húsz évig éltek Londonban, de nem tanultak meg angolul, ami nagy nyelvek gyermekeivel gyak- ran előfordul, puszta gőgből.
Bár London olyan, mint a vas- tagbőrű állat, visszapattan róla minden idegen szó, a hotelben nemcsak az igazgatók és pincé- rek, de még a kukták is beszéltek
franciául, azon egyszerű okból, mert legnagyobb részük francia vagy svájci volt.
A század elején a kecskesza- kállú Monsieur Couteaux már nem bírta tovább gyógyíthatat- lan honvágyát és elhatározta,, hogy visszavonul szülőfalujába, a Földközi-tenger mellé és ösz- szespórolt fontjaival megvaló- sítja régi álmát. Homártenyésze- tet alapít, abból indulva ki, hogy a Midland Bank csak más- fél percentet fizet a fontok után, egy homár viszont háromszáz- ezer petét tojik, esetleg, ha rossz kedve van, csak háromezret, de
még ebben a. szeszélyes esetben is lényegesen nagyobb a kamat- láb. A napsütött kis délfrancia falu egyik fészke volt a jólmenő francia háziiparnak, mert utca-
sorokon át minden házban ,,Ma- de in England" feliratú gyökér- pipákat faragtak (a szomszéd falu például kizárólag esernyő- fogantyúkat készített) s amely- nek füstös tűzhelyein zsúfoltan ragyogtak a vörösréz konyhaedé- nyek s a tésztával légmentesen
leragasztott cserépfazekakban fe- hér borral és konyakkal, borssal és kakukfűvel itt főzték a Trippe á la Canne-t, a legistenibb pa- calt. A kis francia falu azonban nem váltotta be a hozzáfűzött re- ményeket, mint általában a szü- lőföldek,. amelyek a valóságban sohasem olyanok, mint amilyen- nek a sajgó honvágy szépíti meg őket messziről. A homártenyé- szet megbukott. Sőt csúnya pö- rök keletkeztek belőle s az egyik pör annyira elfajult, hogy a tár- gyalás után nagy verekedés tá- madt, amelynek során a felpe- res kiütötte Couteaux úr balsze- mét, ami a Berkeley Hotel óriás fehér konyhájában aligha történt volna meg, bár a fősza- kács úr egy ízben ott is birokra kelt az egyik pincérrel, valami női ügyből kifolyólag, ami nem Madame Couteaux-val volt kap- csolatban. A homártelep bukása után az ex-főszakács maradék fontjaival ivásnak adta magát.
Egész nap ott lehetett látni ape- ritivjei mellett a Café du Grand Monde szűk terraszán, amelynek négy apró bádogasztala alig volt nagyobb, mint egy-egy jókora férfikalap. A nyugalmazott fran- cia főszakács italtól véres félsze- mével innen döfködte egész nap a járókelőket. Pár év múlva meg-
halt. Az özvegy és leánya kol- dusszegényen maradtak. Hősi küzdelmek következtek, a nélkü- lözés kopár évei, gyümölcskeres- kedés, varrótanfolyam s közben
8 Zilahy Lajos:. Ararát 8 az évek folyamán csak annyi
történt, hogy a kis Louise meg- nőtt s tavaly, amikor már mint kinevezett tanítónő működött, pár nap alatt a nagy spanyolnát-
hában ő is meghalt, megfeled- kezve adósságáról, amellyel fá- radt anyjának tartozott. De a gyász és a reménytelen sötétség csak néhány hónapig tartott.
Megérkezett Pellissier úr táv- irata Párizsból s most itt van s egy vadászruhás inas vezeti va- lahová. Az isteni gondviselésnek az a megjelenési formája ez, amely a poggyászt is cipeli.
I
DŐKÖZBEN a tizenkét éves leányka, aki nagy izga- lommal várta ezt az órát és hallotta a vonatfüttyötis, egyik ablakból a másikhoz ugrált-, mint kalitkájában a madárka. Jön-e már a francia?
Tóbiás becsengetett. A leányka repült ajtót nyitni. Madame Couteaux e pár másodperc alatt rossz lelkiismerettel eltelve várt az ajtónyílásra, mert fényképe, amit bemutatkozásnak küldött, még a szép londoni napokban ábrázolta s a fényképen a bal-
ajka fölötti szemölcs gondosan retusálva volt. Kipirosodott az izgalomtól, hogy az első meg- pillantás csalódását legyőzze. Az ajtó szélesen, hirtelen kitárult s ott állt előtte a leányka,, ugyan- olyan pirosan az izgalomtól.
Homokszínű szőke h a j a sovány kis vállain lobogott. Finoman
szeplős arcában zöldeskék szeme tágranyílva, feldúlva a kíváncsi- ságtól. és az örömtől. Vékony, fe- hér kis karját oly édes és szom- jas gyermeki mozdulattal nyúj- totta Madame Couteaux felé, hogy az özvegy hangosan felkiál-
tott, utánozhatatlan francia to- rokhangj án egyetlen lebegő kiál- tásba olvasztva össze néhány ért- hetetlen szót, amikkel rögtön szí- vébe zárta ezt a gyermeket és szinte testileg is magába zárta, ahogy magához ölelte és hevesen és sokáig testéhez szorította.
— Aaah . . . tu es la . . . tu se- ras la m i e n n e . . . ah ma petité. . te v a g y . . . az te leszel az enyém . . . kicsikém...
Eltolta magától és ú j r a magá- hoz rántotta, közben még min- dig piros arccal ömlött belőle a szó, olyan hangon, mintha szidta volna, vagy veszekedne vele.
Madame Couteaux a találkozást udvariasnak, jéghidegnek, a gyer-
meket pedig bizalmatlannak és gyanakvónak képzelte, de a hir- telen felnyílt ajtóból valami egé- szen más ömlött rá. Viharosan ölelgették egymást, makogó ne- vetéssel, mint mikor két lélek végre egymásra talál. Szinte ért- hetetlennek látszott a gyermek- nek ez az örömkitörése.
— Elle n'est pas hereuse — mondta félhangon önmagának, mialatt beljebb kerültek a folyo- sóra. — Ez a gyermek nem bol- dog. Ennek a gyermeknek nincs anyja. H a van is, nincs jelen az
Zilahy Lajos:. Ararát 9 életében. Ez a gyermek szomjas
a szeretetre.
Ebben a megállapításban sok igazság volt, de hozzájárult még az is, amit a Madame csak ké- sőbb tudott meg. A kislány mel- lett eddig egy német kisasszony volt, aki puszta szorgalomból és kötelességből kínozta és gyötörte.
A Fráulein Hildától csak tegnap szabadult meg. A gyermek egye- lőre egy szót sem beszélt fran- ciául. A háború alatt nem lehe- tett francia nevelőnőt szerezni, de ha lehetett volna is, ez haza- fiatlan dolognak számított volna.
Ott álltak a folyosón, még mindig egymásba kapaszkodva.
Tóbiás eltűnt a poggyásszal, a háziak közül senki sem jelent- kezett. Madame Couteaux arca tele volt könnvel, ahogy meg- ragadta a gyermeket:
— Quel est ton n o m ? . . . Mi a neved?
A kislány nem értette a kér- dést. A Madame önmagára mu- tatott:
— Je . . . suis . . Marianne!
És a névvel egy ütemben még háromszor bökte meg önmagát:
— Marianne! Marianne! Ma- rianne!
Aztán hirtelen a leányka felé bökött és ujjával ütögette a mell- csontját, mintha billentyűt ütö- getett volna egy néma kis zon- gorán, hogy megszólaltassa:
— Tu es? Tu es?
A kislány végre megértette és.
ragyogva felkiáltott:
— Zia!
— Ah, Zia!
Nevetve és hevesen ölelkeztek*
mint akik most végleg egymásra találtak s első ömlengésük csak valami nevetséges tévedésen ala- pult volna.
— Ah, tu es Z i a ! . . . Nom c h a r m a n t . . . Terezia?
— Ja-
— Nicht ja! — kiáltott fel élesen Madame Couteaux, mert ennyiből állott összes német tu- dománya. Szemöldökét össze- vonta, mint egy fúria — ez, per- sze csak játékos túlzás volt, hogy Ziát mulattassa. És mint valami édességet, adta át a kislánynak, szájból szájba, a francia igent:
— Oűi, oűi, o u i . . .
És azután ismét nagyot kacag- tak.
E percek voltak azok, Ver- sailles-t és Trianont megelőzve*
amikor Madame Couteaux és Zia megkötötték a világbékét.
Zia, aki a Madame-ban egészen kicsi korának nagy bársonymed- véjét fedezte fel* megnőve és emberré válva, de azért meg- maradva anyamedvének, hirtelen hozzábújt és ügyetlenül átkarolva, zavart és sírós nevetéssel mondta neki: — Édes j ó . . . — de a többi szó csak ragyogó szemében maradt. Talán azt akarta mon- dani: édes jó Madame, édes jó' Marianne, édes jó néni, de aztán pár pillanat múlva csak ennyit tett hozzá félős kuncogással:
— . . . Berili. I.gy nevezte régen a
10 Zilahy Lajos:. Ararát 10 mackóját, amellyel még pár év
előtt is együtt aludt, amelyet magához szorongatott és állan- dóan gyümickélt a szeretetvágy kitöréseiben. Ezzel a szóval már meg is találta a nevét annak, akit annyira várt, aki más volt, mint amilyennek elképzelte, csú- nyább, öregebb, de valami játé- ikos jókedv és tüzes anyai meleg- ség ömlött belőle. Madame Cou- teaux lelkében pedig Louise tá- madt életre, az ő kis egyetlen
Louise-a, elálló fülével, vékony- Tivergű nagy orrával, amit az ap- jától örökölt, fínomrajzú sötét szemöldökével és bársonyszomorú tekintetével. Most megint anya
lehetett, túláradóan, hangosan, úgy, ami ő volt, a délfrancia parasztasszony, a carcassonne-i sajtkeverő leánya.
A zergeagancsokkal teleagga- tott folyosó végén Zia egy ven-
dégszobába tuszkolta Berilit, némajátékkal megmutatta a mos- dót és magára hagyta. Berili körülnézett a régiesen, egyszerűen berendezett szobában, amelynek a falát itt is különféle agancsok
•és kitömött madarak díszítették, azonkívül berámázott fényképek, amelyek már magukba szívták a falak nedvességét. E mult szá- zadból való képek vadászjelene- teket ábrázoltak. Mindezekből Berili azt állapította meg, hogy
•egy jobbmódú erdész, vagy erdő- felügyelő házába került.
Egy félóra múlva Tóbiás ko- pogtatott rá és az ebédlőbe ve-
zette, amely különös, édeskés illatot árasztott,, mert a fala embermagasságig sárga cirbolya- fenyővel volt burkolva. A nagy asztalnál csak hárman ültek: Ziá és két férfi. Az egyik szélesvállú atlétaalak volt, világosan látszó koponyacsontokkal, mert a fejét is borotváltatta. Szúrós, fekete szeme a nagy arcban túlkicsinek
látszott. Felállt és bemutatkozott.
Berili nem engedte el a férfi vaskezét és kérdésekkel öntötte
nvakon, de Badar úr csak bo- csánatkérő kézmozdulattal és sárgafogú mosollyal felelt, mert nem tudott franciául.
A másik férfi, aki ülve maradt, ijesztő és hátborzongtató figura volt. Halszeme két irányba né- zett, az egyik a plafon felé, a másik az asztal közepére. Az első pillanatban látszott, hogy ez a fiatal férfi idióta. Erős bika-
nyakán magas duplagallér fe- szült, mint valami járom. Volt benne valami az állatok meg- indító szomorúságából s ezen túl valami kacagtató. Zia kuncogva fészkelődött a helyén, mert Berili arca e pillanatban olyan volt, mint a fekete tábla,, amelyre fe- hér krétával írták fel ezt a két szót: Ijedtség és Borzalom.
Vacsora alatt Berili néma- ságra volt kárhoztatva. A nyelv, amit körülötte beszéltek, tele volt e betűvel s szerinte hason- lított a békabrekegéshez. Annyit meg tudott állapítani, hogy nem német. A vonaton félnapon át
Zilahy Lajos:. Ararát 11 figyelte a német beszédet. A
német nyelv tele van i betűvel.
Olyan, mintha tüskéket forgatna az ember a szájában: Ich, mich, nicht, wir, dir, s i e . . . ah, ca c'est horrible! így figyelte valaha az angolt is, az meg csupa áj. I, why, my, right, l i k e . . . és azok a bolond olaszok, azzal a csupa o betűvel!
N
ÉGY NAPIG semmi sem tör- tént a házban, amely olyan volt, mint a kí- sértetek háza. H a Zia nem lett volna állandóan mellette, mint egy dörgölőző kis cica, talán megőrült volna. Az étkezé- sek épúgy folytak le, mint első este, a hülye fiatalember épúgynézett egyik halszemével a pla- fonra s a másikkal az asztal kö- zepére. És ötödik napja már, sen- kivel egy értelmes szót nem lehe- tett váltani. Ügy érezte magát,, mintha mély kútba esett volna, amelyből soha többé nem tud ki- mászni. És ez az állandó béka- brekegés körülötte! Hol a család?
A nagy asztal, a szobák száma, a fogason a sok férfikalap és köpönyeg, a fürdőszobában a sok toaletszer, általában a ház egész légköre férfiakról és nőkről be- szélt, akik ide tartoznak, de isme- retlen okból mégis távol vannak.
A hatodik napon, estefelé, a helyzet egyszerre megváltozott.
Három autó gördült szinte nesz- telenül a ház elé, amelyből tíz személy ugrott ki, hogy megroha-
mozza a házat, amely egyszerre megtelt zsibongó zajjal, érezhető-
leg valami nagy esemény vagy politikai fordulat izgalmával töltve meg a csöndes szobákat.
Zia szobájának a j t a j a felpat- tant és egy magas férfi lépett be.
Felkapta Ziát a földről, jobbról, balról megcsókolta s nevetve a karjára ültette, mint egy óriás csecsemőt. Törökös, fekete ba- jusza alatt ajka piros és foga mée elég fehér volt. Talán
ötvenéves lehetett. Csak nevetett és brekegett Ziához, azon az ért- hetetlen nyelven és Berilit pil- lantásra sem méltatta. Lényében volt valami keleti s valami rend- kívülien előkelő. Mikor Ziát le- tette a földre, Berili felé fordult s kedves, meleg mosollyal kezet- nyújtott:
— Dukay.
És meleg, dörmögő hangján megszólalt franciául. Franciául, franciául! Madame Couteaux úgy érezte, hogy ez a hatalmas és rokonszenves férfi a kút feneké- ről rántotta ki. Repesve fel- emelte a kezét és majdnem meg- ölelte. Pedig Dukay csak pár mondatot dobott oda, hogy milyen volt az út„ mikor érke- zett, hozott-e üzenetet Pellissier úrtól és hogyan tetszik neki a tücsök, amely alatt Ziát értette.
Megjelent a mama is a szobá- ban, selyem porköpönyegében, kalapján lila fátyollal, amit akkoriban nyitott autókban visel- tek a hölgyek. Negyvenöt év kő-
12 Zilahy Lajos:. Ararát 12 rüli, nagyon finom vonású, de
jéghideg dáma. Kitűnően beszélt franciául, de erősen raccsolva.
És azután jöttek Zia idősebb test- vérei, a huszonkét éves Krisztina,
valószínűtlenül karcsú derekával s nagy álmatag, zöld szemével, a huszonegy éves György, rövid- nyakú, kövérkés fiatalember, aki egyik testvéréhez sem hasonlított és János, a tizenhat éves kamasz, hirtelen nőtt kézzel és lábbal, amiktől olyan volt, mint a fiatal úszómadarak. Berili megtudta, hogy a hülye fiatalember Zia legidősebb testvére.
A szobák megteltek kofferek- kel, mindenki lázasan csomagolt.
A ház asszonya a folyosón-állt és egy zergetollas osztrák férfi- val tárgyalt, aki levett kalappal és igen nagy alázattal állt előtte.
Másnap reggel elindult a kara- ván, vissza Magyarországba. Há- rom személyautó és egy teher- kocsi, valamennyi rengeteg mál- hával megrakodva. A willens- dorfi vadászkastélyt lezárták s a kulcsokat átadták annak a zerge- tollas osztrák úrnak, akivel teg- nap a folyosón tárgyalt Dukayné s aki most még akkor is mélyen hajlongott, mikor az autók már
nagy port verve elnyargaltak.
A kocsik utasai hangosak, jó- kedvűek voltak, mintha csak egy hosszúra nyúlt, de azért nagyon kellemes kirándulásról tértek volna vissza. E kirándulás nagy
részét a felnőttek különben is a nagy bécsi hotelekben töltötték.
Az első csukott kocsiban a Dukay-házaspár, Zia és Madame Couteaux ült, akit már az egész család Berilinek nevezett.
— Mi a maga tulajdonkép- peni neve? — kérdezte az autó- ban Dukay Madame Couteau-t.
— Marianne.
— Marianne! — kiáltott fel Dukay, mint aki tud valamit er- ről a névről. Aztán balszemét összehúzva és minden szót meg- nyomva, mint aki titkos jelszót mond, azt kérdezte:
— Connaissez-vous Marianne?
Ismeri Marianne-t?
Madame Couteaux,, akit meg- lepett Dukay tájékozottsága a francia történelemben, gyors kézmozdulatokkal felelt. Balke-
zét maga elé emelve a levegőbe, hüvelykujjával gyorsan három- szor megütötte mutatóujjának hegyét. Aztán homlokához il- lesztette a hüvelykujját, m a j d lehúzva onnan, a szívén keresztül a hasához illesztette.
— Trés bien! — kiáltott fel nevetve Dukay.
— Mi az? — kérdezte kelle- mes mély hangján Dukayné, aki mindig, távol volt és a dolgok fe- lett lebegett. E kérdésnél sem mozdult meg egyetlen arcizma sem.
Dukay (egymás között is leg- gyakrabban franciául beszélget- tek) elmagyarázta feleségének, hogy III. Napoleon császársága alatt Párizsban az ötvenes évek- ben titkos társaság alakult a köz-
Zilahy Lajos:. Ararát 13 társaság visszaállítására. Az ösz-
szeesküvők használták az „Is- meri Marienne-t?" kérdést és a kézmozdulatok titkos jeladását,
hogy felismerjék egymást. így lett a vörössapkás Marianne a köztársaság jelképes női alakja.
Aztán másról kezdett beszélni.
Mindezt csak mint történelmi anekdotát említette meg, egy ki- csit olvasottságát fitogtatva.
Útközben Berili csak annyit tudott meg az utazás céljáról és okáról, hogy Magyarországon tegnapelőtt megbukott a kom- mün és a Dukay-család most visszatér dunántúli otthonába.
Márciusban, mikor a kommunis- ták vették át a hatalmat, Dukay
kéményseprőnek, felesége pedig parasztasszonynak, öltözve lépte át az osztrák határt. A mene- külő család a willensdorfi va- dászkastélyban találkozott, amely
az asszony tulajdona, aki oszt- rák származású.
Déltájban egy Hemlice nevű faluba érkeztek, amely szelíd dombok között feküdt. Közvetlen
a falu alatt végtelennek látszó kőkerítés mellett haladtak, aztán hatalmas vasrácsos kapu előtt áll- tak meg, amelynek oszlopait kő- angyalok tartották. A tülkölésre megnyílt a kapu s az utazás utolsó szakasza következett: a park, amelynek hidjai patakok fölött vezettek s az évszázados fák árnyékaiban emelkedések és lágy hajlatok között himbálták a kocsikat a sárgahomokos utak.
Baloldalt óriás halastó csillant meg, amelynek sima zöld-ezüst tükrén hosszú ékeket szántottak a hattyúk, ahogy a közeledő ko- csizajra versenyt úsztak a part felé. A túlsó parton a gyászoló fűzfák között kínai pagoda ra- gyogott a nedves napsütésben, ci- nóber, kék, sárga és fekete szí- nekben. Aztán a teniszpályák vörös négyszögei után széles fen- síkra érkeztek, ahol kitárt szár- nyakkal állt a kastély, középen a kápolna öreg tornyával, hatalma- san, mint egy óceánjáró, meg- számlálhatatlan ablakaival.
A kocsik a főbejárat előtt áll- tak meg. Madame Couteaux kö- rülnézett és csak ennyit mondott:
— Olala.
Férfiak és nők sereglettek a poros autók köré, nyilvánvalóan a kastély alkalmazottai. De Be- rilinek feltűnt, hogy a viszontlá- tás öröme ezeknek az emberek- nek csupán az arcára volt írva, némán, szinte minden hang nél- kül. És ami még jobban meglepte,
idősebb férfiak nemcsak a ház asszonyának, hanem a ház urá- nak is kezet csókoltak. Ez olyan hatással volt rá, mint mikor a kínaiak üdvözléskor összedörzsö- lik az orrukat, de amit a való- ságban még sohasem látott.
A
ROPPANT bárok kastélyt, amelynek kilencvenkét szobája volt, a család egyszerűen csak háznak hívta.Ebben a szóban nemcsak a ha-
u Zilahy Lajos:. Ararát 14 gyomány működött, hanem
némi védekezés is a kastély szó ellen, mert Magyarorszá- gon az utolsó ötven évben min- den háromszobás villát, amely- nek egyik oldalán bádogtorony volt s amelyet egy ügyvéd vagy egy fűszerkereskedő vidéki sző- lőskertjében épített, már kastély- nak neveztek.
A hemlicei ház némely fala igen régi múltra tekintett vissza.
Az úgynevezett „öreg ebédlő"
gótikus boltozata még Szent Pál szerzeteseinek rendházából ma- radt meg, amely a tizedik szá- zad ingoványai és morotvái kö- zött az egyetlen kőház volt az egész Pannoniában s mint magá- nyos fáklya állott a barbár éj- szakában. ötszáz évvel később Zsigmond király engedélyt adott Zoskay Demeternek, aki 1414-ben
elkísérte a királyt a konstanzi zsinatra, hogy alkalmas helyen megerősített kastélyt éoítsen:
unum castellum lapideum seu fortalitium aedificare, — amint ez az eredeti okiratban áll. Ugyan- ezen év novemberében kelt ki- rályi diploma Zoskay Demeter- nek pallosjogot is adott, aki a következő év tavaszán kezdte meg várkastélya építését. E vár- kastély építési rajzainak és költ- ségvetésének a családi levéltá- rakban semmi nyoma, bár a fa- lak a magyar reneszánsz renge- teg emlékét őrzik. Ágyasházaik- ban történelmi szerelmek és sor- sok forogtak, többek között a volt
hagyma-házban fejezték le 1670- ben az öreg Dukay Kelement. A várkastély ekkor már kétszáz év óta a Dukavak kezén volt A ti- zennyolcadik század kezdetén la- katlanríá vált s több mint hat- van éven keresztül baglyok és de- nevérek tanyája lett. 1759^-ben Dukay László a régi kastélyt le-
bontatta és megkezdte a mai bá- rok palota építkezését. De az öreg vár mégsem tűnt el teliesen nyomtalanul. Az új kastély nyu- gati szegletén megmaradt az
öregtorony — talán kegyeletből, talán pénzhiány miatt — s ugyanúgy megmaradt az öreg- torony melett az egykori csizma- dia-ház és a darabontok háza, amelynek reneszánsz párkányai még ma is láthatók s amelyet az- óta garázsnak alakítottak át. A családi szájhagyomány szerint
1758-ban Mária Terézia a bécsi udvari bálon azt mondta Dukay Lászlónak: „— A jövő évi had-
gyakorlatokat a Dunántúl tartjuk és a maga kastélyában fogok megszállni..." Dukay László azt felelte: ,,— Várni fogom Felsé- gedet!" Pedig akkor még nem is volt kastélya. Csak az a régi la- katlan bagolyvár. Lóhalálában rohant haza Bécsből, minden job-
bágyát megmozgatta s egy év múlva készen állt az ú j bárok kastély, amelynek egyik emeleti hálószobájában a császárnő há- rom napot töltött. Azóta is Má- ria Terézia-szobának hívják ezt a hálószobát.
Zilahy Lajos:. Ararát 15 A tizenkilencedik század fo-
lyamán több ízben toldozgatták és reparálták a kastélyt, míg végre pár évvel a háború előtt, 1910- ben Dukay István, a jelenlegi
tulajdonosa bevezettette a vil- lanyt, a vízvezetéket, tizenkilenc modern fürdőszobát építtetett.
A hemlicei uradalomhoz ötven- kétezer hold szántó tartozott, de ezenkívül anyai ágról Dukay István örökölte a gerei tizen- nyolcezer holdas birtokot, Mi- hály nagybátyjától Csík megyé- ben negyvenezer hold erdőt, azonkívül e vagyonhoz tartozott még a budai Septemvir-utcai pa- lota, kilenc fővárosi bérház, a bécsi Dukay-palota a Bösendor- fer Strasse-n, egy szerényebb há- romemeletes ház Párizsban a Rue Bastiat-n, itt Magyarországon két gőzmalom,, a gerei. nagy cukor- gyár, az erdélyi fűrésztelepek, a hovadi rézbánya, a birtokok terü-
letén nyolcezerötszázhatvankét darab szarvasmarha, háromezer- száznegyven ló, beleértve a nagy- hírű hemlicei ménest, több mint húszezer birka, a malacokkal
együtt ötezerhatszáztizenkét ser- tés és körülbelül huszonötezer aprójószág.
Ez utóbbi adatokat Sir Law- rence Gomma írta össze unalmá- ban, aki egyszer hónapokat töl- tött itt a kastélyban és közben muflonra vadászott a hemlicei vadaskertben. Sir Lawrence egy délután hosszabb sétára indult, de nemsokára lélekszakadva ro-
hant vissza és székeket döntve fel maga körül, kezébe ragadta a legnehezebb golyós puskáját és hiába kiabáltak utána, ismét el- rohant. Mint később kiderült, fél- óráig hasoncsúszva közelítette
meg az egyik hemlicei paraszt szelíd bivalyát és mind a ket- tőt lelőtte, mert kafferbivalyok- nak nézte őket. Az angol főúr e tévedésének egyik forrása a z volt, hogy Magyarország és A f - rika között lényegbevágó kü- lönbséget nem állapított meg s condráikról ítélve, a mezőn dol- gozó embereket is „benszülöttek"- nek nézte. Mindebben természe- tesen a Pali Mail klubjainak os- toba gőgje volt, amely azonban, valahogy mégis a dolgok alatt szégyenkező igazságra tapintott.
Ugyanez a Sir Lawrence, aki a Septemvir-palota műkincseit is számbavette, amelyek között bő- ven szerepelt Courbet, Dela- croix, Renoir, Greco, Munká- csy, élükön Corot „Sárgaruhás nő"-je, azonkívül egy Iszpa- han fragmentum, amely mint textília az egész világon egye- dülálló volt, a családi éksze- reket is beleértve,. ebben az idő- ben ötvenhatmillió dollárra be- csülte Dukay István vagyonát.
A kommunista forradalom bu- kása után ez a vagyon némi kárt szenvedett. Bár a hemlicei házból elhurcolt bútorokat a csendőrök néhány nap alatt visszahordat- ták, az egyik világoszöld selyem kereveten félholdalakú sötét zsí-
16 Zilahy Lajos:. Ararát 16 ros folt támadt, mert Paticsek
elvtárs délutáponkint rajta szu- nyókált a kommün nyári napjai- ban s a bútor nemes szövetanya- gát ezen a helyen ki kellett cse- réltetni a kárpitossal. Egyébként a Dukay-vagyon hiánytalanul került vissza gazdájához s az élet a. megérkezés napjától — 1919 augusztus negyedikétől — ott folytatódott, ahol a ferencjózsefi időkben abbamaradt.
A kastély belső személyzete ötvenkét emberből állott. Közü- lük csak ketten nem értek vissza, Miss Wenlock, aki angol állam- polgár lévén, még a hadüzenet- kor visszatért hazájába és Simon József, az egyik inas, aki balkar- ját elvesztette a chlebowitzi üt- közetben, Lemberg közelében, 1915-ben. Azt suttogták róla, hogy kommunista agitátor lett belőle.
A
DUKAY-családról a lekszi- kon így ír: „Dukay-család, (dukai és hemlicei, herceg és gróf), egyike a legrégibbősi főnemesi magyar nemzetsé- geknek, mely eredetét az ok- levelek szerint abból az Or- dony-nemzetségből származtatja,
mely már Árpád idejében, a ma- gyar nemzet bejövetelekor, első foglalás útján szerezte mai bir- tokainak egy részét, nevezetesen Hemlicét és Dukát, melv utóbbi- ról neveztetik- A honfoglalásban
résztvevő Ordony-nemzetség Bi- h a r vármegyében telepedett le
s utóbb több ágra oszolva* több családnak lett törzsévé, .melyek egynémelyike már kihált. Ily családok: özy, Zoskay, Néma, Alacsy, stb. A Dukáról nevezett ág vagyon és tekintély dolgában egyéb vérrokonait messze túlha- ladva s a századok folyamán fé- nyes polcra emelkedve, ma is virágzik. A családi leszármazást a családi perekben felmutatott s a Kúria által elfogadott tábláza- tok bizonyítják. E táblázatok sze- rint Pál (de genere Ordony), a törzsatyának István fiától szár- mazik, aki a XV. században már a Dukay-nevet viselte. E Pál iva- dékából származott az 1593-ban elhúnyt Endre, akinek leánya, Júlia, Omello nápolyi király má- sodik felesége lett. Az 1645-ben elhúnyt Dukay Mihálv volt a családban az első főispán, aki II.
Ferdinándtól grófi rangot és ősi nemzetségi birtokaira ú j ado- mánylevelet nyert. A Pál ágából származott György 1791-ben II.
Lipót királytól elsőszülöttségi joggal hercegi rangra emelkedett.
György 1796-ben Mária Jozefin hesseni nagyhercegnőt vette fe- leségül s ezen a vonalon került rokonságba a Habsburgokkal.
György halálával 1829-ben a hercegi ág kihalt s a család Ist- ván ágán virágzott tovább. A család címere: ezüsttel és kék- kel kétszer hasított szívpajzsban fekete malomkőguzsaly, felette vörös mezőben hétágú csillagon ülő zöld harkály."
Zilahy Lajos:. Ararát 17 A lekszikon aztán hosszasan
felsorolta a család nevezetesebb tagjait, akik között egy rövidéletű nádor, egy bíboros, két pűsoök, három miniszter, két főkamarás- mester, egy nagy sertéstenyésztő, egy híres oroszlánvadász, egy kevésbbé híres lírai költő, egy costa-ricai bordélvháztulaido- nos s egy Ohio állambeli fcaxi- soffőr akadt. E két utóbbiról a lexikon nem emlékezett meg, ho- lott e két Dukay több romanti- kával gyarapította a családi tör- ténetet, mint akármelyik bíboros vagy főkamarásmester. Ugyan- csak mélyen hallgatott a lekszikon
Dukay Irmáról, az örökösen jókedvű „bolond grófnő"-ről, aki hatvanéves korában, mint szobalány-szakácsnő szolgált egy józsefvárosi ügyvédnél, de va-
sárnap délutánonkint, ha kimenőt kapott, résztvett a margitszigeti galamblövőversenyeken és néha díjakat is nyert.
Prinsault francia címerkutató szerint a középső veres szín az erények közül a vitézséget és bá-
torságot, a vérmérsékletek közül a
szenvedélyest,, a planéták köizül a Saturnust, az égi jegyek közül a Kost, a drágakövek közül a ru- bint, a hét napjai közül a szom- batot jelenti.
Ezzel magyarázható- hogy a Dukayak családi ékszerei között túlnyomó a rubin s a családi krónikák feljegyzése szerint min-
den nagyobb vállalkozásukba szombati napon fogtak. Oka volt
tehát a fejvesztett sietségnek s a hajnalig tartó csomagolásnak, hogy a willensdorfi házat más- nap elhagyják, mert ez a nap
szombat volt s egy teljes hétig nem akartak várni. Szombati na-
pon tértek tehát vissza orszá- gukba, ismét elfoglalni kastélyai- kat és hatalmas birtokaikat roppant jelentőségű történelmi fordulón.
Spanberg német heraldikus magyarázata szerint a zöld har- kály az emberi élet és a szeren- cse állhatatlanságát 'jelenti, ne- hogy valaki vagyonában és sze- rencséjében elbizakodjék.
(Folytatjuk)
Annyi kegyetlenség után, amit átéltünk, mindennél nehezebb feladat megtalálni azt az emberi nyelvet, amellyel, mi emberek, közelférhelünk egymáshoz.
Ilja Ehrenburg budapesti előadásából
Irodalom, 2
AZ ELÍTÉLT Hincz Gyula rajza
Orosz költők
T é l
P u s k i n
Tél van. Falun mit is lehet csinálni télen ? Mihelyt a reggelit tálcán beadják nékem, Már kérdem is: Elült a szél, beállt a fagy ?
Talán heverjek még a tollas ágyban vagy Nyeregbe üljek ma ? Vagy jobb lesz tán ebédig
A szomszéd ócska rossz újságját nézni végig ? Üljünk hát lóra mégis. Miért ne? S nyargalunk, Mert jó idő van rá. A tél kemény falun.
Suhint az ostor és nyomunkban hangos falka, Sápadt a hó, a szem fárad, fürkészve rajta.
Az óra ím, repül. Két nyulfiat lelőve, Elindulunk haza — éppen ebédidőre.
Nos, megvolt hát ez is... s az este ?.. . Künn a szél sír, Bent gyatra gyertyafény. A szívem puszta vén sír,
Csöppenkint nyeldesem rosszkedvem keserűn, Olvasnék, ám szemem elfárad a betűn, A lelkem messze jár. Letéve most a könyvet,
Tollat veszek — talán ha írok, jobb lesz, könnyebb.
Ám múzsám szendereg, hiába fáradok, Szó szóra nem felel, ha meg jelel, — dadog.
Ha nem szolgál a rím, a lázadó rab, álmos A vers, keserves és merev, hideg, homályos.
Fáradt vagyok, elég ! — a líra elhagyott...
A társalgóba mék — vajh mi megy végbe ott ? A választás a tárgy s a cukorgyár jövője:
Épül-e végre már ? — A ház úrnője közbe Ásít nagyot s megint kártyáival motoz — A szívkirály csalárd, sok fejtörést okoz.
Nehéz ! Nehéz nagyon kibírni itt, hiába 1
Csak jó, hogy olykor este, mikor a sakk s a dáma Van nálam is soron s nem is remélni mást, - Felhangzik messziről az ostorcsattogás.
A szán megáll s kiszáll egy néni s két leányka (két nővér, szőke, szép és karcsú, mint a pálma).
S a vén rideg tanya feléled ím, legott.
S a rémes unalom rögvest eloldalog.
Puskin: Kritikusomhoz Előbb alighogy ér a szende hűs tekintet,
Aztán mosoly, beszéd — öröm a szemnek-fülnek,' Majd fölrepül a víg kacajmadár, a dal,
A valcer lejt s a szív minden titkot kivall, A szembeszéd jelel — nem hallja senki más — S a szűk lépcsőn a hőn kívánt találkozás...
A szép leány a hajnalt köszöntve ím, kilép, Fűzője nyitva keblén, orcája tűzben ég . . . Nem árt észak viharja az orosz rózsaszálnak, Mily forró szűzi csókja fagyán a tél havának, Mily bájos és vidám a szép orosz leány.
Fordította Lányi Sarolta
K r i t i k u s o m h o z P u s k i n
Kövér kritikusom, ki tréfád s nyegle gúnyod Búbánatos múzsánkra fröcskölni meg nem únod, Csak egyszer jöjj velem, ne sajnáld rá időd, Próbáld ki tenmagad: vidám-e itt a föld ?
Mit látsz ? Nézz csak körül: Pár rossz viskó a sárba, Aztán szikkadt ugar, lejtős lapály aszálya,
Felhők sötét szalagja szegélyezi a képet...
Hol itt a lombos erdő, a dus, kalászos élet S a víg patak ? — lm ott, a guggoló kerítés Mögött, az udvaron, két vén ja árnya ing és Több nincs is erre más, — kettő közül az egyik Az ősz esőitől mezitlenül diderg itt,
A másik meg, szegény,, sárgán, korhadtan állong, Kidől ez biztosan, az első szél ha ráront.
Az udvar, az kihalt, nincs itt egy árva lélek.
Vagy mégis: egy paraszt — mögötte párja lépked — Födetlen jövel áll s koporsót tart a férfi,
A lusta diakónust tisztes távolból kéri, Hogy hívja a papot — meghalt a kisgyerek.
Gyerünk hát — morog a pópa, — de gyorsan, sietek.
.. . Tán nincs ínyedre pajtás ? — bizony nem, mondhatom,
Puskin: Töredék — Elégia 21 Jobb volna földerülni kicsit vígabb dalon.
Hová sietsz? — Moszkvába, a grófi névnapot El nem mulaszthatom...
— Az ám, de négy napot Itt kell vesztegelned, hogy ki ne vidd — a pestist, Mint csekélységem kuksolt -— kapubálvány helyett is Kaukázus zord határán. Karantén vár, babám.
Mi az, már nem nevetsz ? Elönt a düh ? — Na lám l Fordította Lányi Sarolta
T ö r e d é k P u s k i n '
Dereng az éf dombjain Grúziának, És lábam alatt zúg az áradat.
Fény s fájdalom szívemben, és a bánat Lassan csitul; veled van tele csak,
Veled csupán. S a kín s a kósza árnyak Elhagyják elcsitult magányomat..
A szív ím újra ég s szeret — Lehetne Nem szeretnie, bárhogy is szeretne ? Fordította Rónay György
E l é g i a P u s k i n
Vad évek holt öröme zordul Borul fölém, mint tompa mámor, És mint az óbor, egyre mélyebb, Zamatja gyászba fúlt remények.
Eltévedtem s az éjszakából A sors komor harangja kondul.
Mégis, barátok, élni vágyom, élni, Nem válni még, bár szüntelen gyötör
22 Lermontov: A vitorla A meddő kín s az alkotó gyönyör,
Míg lelkem végre vigaszát eléri : Ha versek érnek s fölvillan a szépség,
•Könnyekre indít a lelkesedés még, S ha hullni kell, ó szerelem, a holddal, Te fonj körül leáldozó mosollyal.
Fordította Rónay György
A v i t o r l a L e r m o n t o v
Fehér vitorla leng a tenger Kéklő ködében egymagán:
Mint ki honában üdvre nem lel, S kutatja más part távolán.
Szél rebben, ár tajtékja táncol, Körötte zsong a messzeség;
Kit egyszer csókolt bár a mámor, Fut tőle, s folyton érte ég.
Kék útjain bátran suhan s száll, Fény villan ingó árbocán ;
De mégse boldog, vad vihart vár, Békét csak abban nyer talán.
Fordította Rónay György
S z i l v á i á v i r á g A „Kína" versciklusból K l a r a B l u m
Mért szereti népem szilvafa virágát ? Mert a szilvajában látja hasonmását.
Hull a hó s dermesztő még a jég fagya s rózsaszín rügyet bont már a szilvaja.
Igor szökése (Regősének) 23 Szélvihar süvölt még réten és berekben,
de 6 már virágzik dacos — sérthetetlen.
Hogyha rája támad észak vad szele, szilvafa virága táncra kél vele.
Gyöngéd, de nem gyönge a szilvafa-jellem:
Szívóssággal harcol az erőszak ellen.
Szilvafa virága: Kína kedvese.
Regél róla hét szép kínai mese.
Mind a hét ajánlja példakép követni:
acélul küzdeni s gyöngéden szeretni.
Hét szép mese mondja: a kínai hős szilvafavirág — gyöngéd és mégis erős.
Ha az egész világ borzalomtól dermed
s más virágok még csak rügyezni sem mernek, Fényben felvirul a csendes szilvafa
és új reményt libegtet kedves illata.
Fordította Lányi Sarolta
I g o r s z ö k é s e R e g ő s é n e k
. . . Éjfélkor azonban tenger-háborgásban örvény tajtékj'ában látomást lát Igor;
messze orosz honban apáinak földjét, apja ősi trónját...
hogyan érhetné el ? polovec rabságból hogy menekednék el, hegyen át, völgyön át, vizén át, ködön át...
Igor szökése (Regösének) Alszik Igor ? — ébren.
Számítgatja: még nem ? várjon-e, menjen-e indulni az éjben irdatlan messzire, hogy Don folyó mellől kis Donyec berkibe ? Várjon-e, menjen-e?
Folyó, téli partról nyerítést hall Igor, táltoslova hívja, kinek neve Ovrul.
Orrlikából a szél rezgeti a sátrat, polovec pusztában nyugtalanság támad . . .
Folyó túlsó partján gyors táltosa várta szürke farkas képéi, vette föl magára.
Repült, mint a szélvész Donyec fölé szökve erdő segítette, takargatta ködbe.
Sólyom adott szállást, estebédet, hálást, hattyú s liba sorban követi öt nyomban . . .
Kérdi Igor herceg:
messze még hazáig ? jelel a ló: viszlek, nem sok már odáig.
Lányok dala csendül messze Duna-tájról : jön már Igor herceg
a nehéz rabságból. . . Fordította Lányi Sarolta
Ifjúság
Irta Lidia Szejhillina
A
MOSZKVAI körúton vörös- lött az ősz. Már haldoklot- tak a lombok, lágyan, pu- ha tánccal záporoztak alá a hi- deg, tiszta fényben.Szónya temetésről jött. Ma hamvasztották el legkedvesebb barátnőjét, Nyina Korotkovát;
az is tizenkilenc éves volt, akár- csak ő.
Szeme megduzzadt a sírástól, de vére megpezsdült a csodála- tos, tündöklő őszben; gondolatai minduntalan elkalandoztak Nyi- na emlékétől. Egy nő jött szembe vele, szép, karcsú nő, drága ru- hában; de már nem volt fiatal.
Szónya egyetlen irigy pillantás- sal fölmérte az egész alakot, prémbundájával, könnyű kis ci- pőjével, nemezkalapjával, finom arcával. Bosszúsan gondolta: „Ki ne lenne csinos, ba így öltözköd- het! Az én cipőm már a végét járja, s egy kabátra valót sem tudok félretenni. Viszont fiatal vagyok; ez pedig itt tán már a negyvenen is túl jár".
S most, keserűségében, ú j r a eszóbejutott a barátnője. S aho- gyan édesanyja az utolsó percei- ről beszámolt. Nyina nyugtalanul forgolódott, s panaszosan egyre ezt hajtogatta:
— A d j a t o k . . . Adjatok hát!
— Mit adjunk? — kérdezte szomorúan, reménykedve az édes- anyja.
S a lány, éber öntudattal pil- lantva anyjára, szigorúan:
— Honnan tudjam? Most ha- lok meg először.
Befordult a falnak és meghalt.
Szónya szemét befutotta a könny.
„Először... — gondolta. Es: — Senki nem tudott úgy beszélni, mint ő, ha valami bánata volt.
Olyan gúnyosan-szomorúan.
Hogy szerette például Puskinnak ezt a szobrát! A.zt mondta róla:
„Göndörén és bölcsen áll". Ö, Nyinoeska, miért is haltál meg!
Neked még szobrot sem fognak emelni. Es ha emelnének is: mi értelme volna? Mi haszna be- lőle Puskinnak, hogy itt rosto- kolhat a körúton, „göndörén és bölcsen"? Bizonyára szívesen cse- rélne bármelyik rücskösképű számkukaccal, ha ú j r a elevenen járkálhatna a földön.
De azért, amint a szoborhoz ért, mégis elrnormolta, tisztelet- tel, és mint egy leckét:
ó erdők, bíbor és arany ruhában...
Nyina örömmel szavalgatta ezt a verset. De ő, Szónya, közö- nyösen hallgatta.
— Hagyd ezt. Inkább olvasd föl Tatjána levelét.
De ma, talán mert lelkét ki- kezdte a szomorúság, és talán, mert egyre ott bujkált benne Nyina megindult hangjának az emléke, különös benső figyelem- mel érzékelte a lombok lassú hul- lását, a bíbor őszt, s a Puskin- vers dallamát. S magában még ezt is hozzátette: „Ez aztán igen!"
Egyszerre összerezzent: hátul- ról valaki megragadta a karját.
Vaszilij Szpirin volt, társa a tan-
26
folyamon; Szónya nem szerette, s most meg is haragudott rá, amiért így megijesztette.
— Nem tudsz egy kicsit tapin- tatosabb lenni!
— Ne haragudj, elvtárs — mondta a fiú. — Zorina szalaj- tott utánad. Amott jön ő is.
A kis Katya Zorina fürge ve- rébmozdulataival karonfogta.
— Gyere velünk, mi is a men- zára megyünk. — Es kis szünet után: — Az imént láttuk Uját.
— Holt
Katya könyökével tréfásan megbökte Szónyát.
— Inkább azt kérdezd, hogy ki- vel! Natocska Szemjonovával;
úgy andalogtak, összekarolva, akár egy szerelmespár. Megkér- deztem tőle, miért nem jött el Nyina temetésére. Azt felelte, nem szereti a hullákat.
— Nata sem volt ott a temeté- sen1? — kérdezte Szónya színlelt közönnyel.
Katya elnevette magát, össze- csapta a kezét.
. — Féltékeny! Becsületemre, féltékeny!
Szpirin füttyentett s dúdolni kezdte, kellemes, mély hangján:
Megszerette a hamvas fürtöket s a piros ajkak szűzies korallját
— Téged, mint kisdedet tett asszonnyá — mondta, — és most süldő lányokra vadászik.
Szónyát elhagyta a béketűrés.
— Hagyjátok abba ezt az os- toba csipkelődést, különben itt- hagylak benneteket! Mit gondol- tok, mi vagyok én? Nyárspolgár?
De a szíve sajgott. Ilja az utób- bi időben nagyon furcsán visel-
L. Szejjullina: Ifjúság kedett. Ingerlékeny volt és rideg.
Natasa pedig csinos l á n y . . .
— Hát csak legyen, — gondolta Mert a gyerekét, azt úgysem ve- hetik el tőle! Es alig várta már, hogy megcsókolhassa a kis Ki- muszjkát. Nem is figyelt többé a másik kettő vitájára.
Az. ebéd pocsék volt: halleves hal nélkül és vagdalt hal, olyan száraz, hogy a szájpadlásukhoz tapadt, s nem is a legfrissebb.
Nyura viszont, a fölszolgálólány, vadonatúj kalikó köpenyben járt föl-alá, s az asztalokon frissen mosott fehér abrosz.
— Mit jelent ez a nagy tiszta- ság ma? — kérdezte Vaszja.
Nyura elmosolyodott.
— A népbiztost várjuk. Állító- lag végigjárja az étkezőket.
— Kell is annak a maguk ka- likója! — dünnyögte Szónya. — Csak ízlelje meg a halat, majd ellátja a bajukat!
Szpirin a vállára veregetett.
— Megnyugtatlak, fütyül az a mi halunkra. Otthon jobbat kap.
Szónya érezte a tréfában a rosszakaratot. Vaszja nehezen ke- rült föl a főiskolára. Apja pa- raszt volt, több hold föld és egész gulyányi barom ura a sztyeppei kormányzóságban. A fiú talán ezt az elvesztett gazdagságot fáj- lalta, talán a sok megaláztatás emléke gyötörte: szája körül ke- serű ráncok mélyültek. Es tréfái mögött mindig vak indulat füs- tölt. Szónya mindig résen állt, ha vele beszélt s most is látszott r a j t a hogy bosszantja a nyers meg- jegyzés. Szpirin észrevette.
— Mindez üres fecsegés! — mondta kedélyeskedve. — Hanem Nyinkáért igazán kár. Csino3
