112 Dr. Kőrösy Albert: Visszaemlékezés Pavlovra
részére a Therápia 1928-as év-folyamában.
1907-ben találkoztam vele először a heidelbergi élettani kongresszuson. Nagyszerű meg-jelenés volt, csak úgy áradt eb-ből az óriásból az őserő. Sza-hállas oroszlánfejét felszegve, előrehajlott felsőtesttel,
össze-szorított ököllel j á r t a termek-Ben, az ember csalt azt várta, mikor f o g j a a házat össze-, dönteni. Megkértem legkiválóbb tanítványát, Londont, kinek távolbeli munkatársa voltam,
mikor Berlinben Fischer Emil -vegytani intézetében dolgoztam, hogy mutasson be neki ..London
Pétervárott beadta sipolyos kutyáinak a vizsgálandó anya-got és elküldte Berlinbe Abder-haldennak a gyűjtött, szárított Béltartalmat, melyet azután Abderhalden vezetése mellett feldolgoztam. Beszélgetésünket London tolmácsolta, mert Pav-lov csak oroszul Beszélt Később
is, "ha találkoztam vele, mindig -valamely volt tanítványa kí-sérte el külföldre.
Utoljára 1935-ben láttam a - Leningrád—moszkvai élettani
kongresszuson. Ekkor már 86 éves volt — egy évvel r á meg-Balt, -— kisebb, soványabb lett.
de még ekkor is testben és lé-lekben bámulatosan friss ma-radt, bár bottal j á r t , mert egyik lábát m á r 1928-ban kissé von-szolta. Feleségével úgy ment, -vagy inkább rohant végig a
kongresszusi vendégek töme-gén, félretolva az útjában álló-kat, előadás közben úgy verte az asztalt, mint egy fiatal em-ber. Pavlovot ekkor a legna-gyobb, általános tisztelet vette körül, dédelgetett kedvence volt a /Szovjetnek. Több speciális laboratóriumot építettek szá-m á r a Pétervárott és Koltusi-ban, kivételes fizetést is élve-zett. Koltusiban egy emeletes majomházat építettek neki a majmok viselkedésének tanul-mányozására, külön háló-, ebéd-lő- és játszószobával; úgy em-lékszem, fürdőszobájuk is volt a majmoknak, amelyek persze lépcső helyett rudakon közleked-tek egyik emeletről a másikra.
Az utolsó években egy idegkli-nikát is bocsátottak rendelkezé-sére, mert vizsgálatainak kii-, nikai alkalmazását egész életé-ben szem előtt tartotta.
Pavlov vizsgálatainak; első nagy csoportja az emésztőmirí-gyek és a gyomorbélcsatorna élettanával foglalkozott, máso-dik a központi idegrendszer élettanával, amely szakmában Oroszország m á r előtte is adott a világnak néhány egészen ki-váló kutatót. Rendkívül széles-körű, rendszeres vizsgálatainak eredményeiről csak néhányat említünk meg.
Az emésztőmirígyek vizsgá-latára mindenekelőtt egész so-r á t dolgozta ki a műtéti eljáso-rá- eljárá-soknak. Egy kutyán néha öt
113 Dr. Kőrösy Albert: Visszaemlékezés Pavlovra
sipolyt is létesített a gyomor-bélcsatorna különböző helyein:
az egyikből valamelyik emész-tőmirígy nedvét gyűjtötte, má-sikon át bevitte a táplálékot,, a harmadikból kibocsátotta a bél-tartalmat. Legismertebb műtéte a fiókgyomor készítése, mert az itt követett eljárásnak a sebészet is nagy hasznát vette.
A gyomor falának egy részé-ből zsákot készített és azt a hasfalon át kivezető csővel, ka-nüllel látta el. Az összevart nagygyomorban rendesen folyt a beadott táplálék emésztése és továbbítása, a fiókgyomorból pedig a kiválasztott emésztő-nedvet külön lehetett össze-gyűjteni és megvizsgálni.
Vizsgálataiban a legnagyobb súlyt mindig a r r a vetette, hogy azokat a viviszekciós eljárások mellőzésével, teljesen normális állatokon végezze. Pavlov isko-lájának dolgozásmódját közel-ről megfigyelhettem az 1935-i kongresszuson London intéze-tében. London nagyjelentőségű vizsgálatait, a vér összetételé-nek emésztés közben történő változásáról, érsipoly módsze-rével végezte. Ennek az a lé-nyege, hogy különböző erek falához fémcsövet erősít és azt kivarrja a bőr egy nyílásába, úgyhogy rajta keresztül egy hosszú fecskendőtűvel könnyen tud vért venni. Az előkészítő műtétekben 4—5 különböző ér-sipolyt készített, néhány bél- és
gyomorsipoly. mellett. Az így előkészített kutya a tulajdon-képpeni kísérlethez magától ug-rott fel az asztalra, a különbö-ző erekből történt vérvétel után pedig London egyet legyintett a kutya hátára, mire az leug-rott a földre és követte ápoló-ját, mintha semmi sem történt volna. A gyönyörű, állatokkal mindenki a legnagyobb szere-tettel bánt.
Legtöbbet a nyálmirígy mű-ködését vizsgálta; a nyálat egy-szerűen úgy nyerte tisztán, hogy a mirigy kivezetőcsövé-nek végét kivarrta a felette fekvő bőrbe. Kiderült, hogy ha különböző anyagokat helyezett a kutya szájába, a mirigy kü-lönböző mennyiségű és külön-féle minőségű nyálat választott el. Legfontosabbá az az észle-lete vált, hogy a nyálelválasz-tás m á r akkor megindul,, mikor a kutya a táplálékot meglátja, még mielőtt az a szájába ke-rült volna: a kutyának valóban m á r előre „csurog a nyála".
A hasnyálmirigynek a bél kezdetébe ürülő emésztőnedve tartalmazza mind a fehérjét, hiind a keményítőt,, mind a zsírt hasító enzimákat. Kide-rült, hogy a nedv összetétele a táplálék összetételéhez alkal-mazkodik: mindig abból az en-zimából tartalmaz legtöbbet, melynek anyaga legnagyobb mennyiségben fordul elő a t á p -lálékban.
Tudomány, S
114 Dr. Kőrösy Albert: Visszaemlékezés Pavlovra
Pavlov kutatásainak máso-dik, még nagyobb horderejű és még kiterjedtebb sorozata a
központi idegrendszer műkö-déséről a nyálelválasztás vizs-gálatánál kapott észleletéből indult ki. Amikor a kutya szá-jába adnak egy kolbászt és er-re a nyálmirigy működni kezd, ez egyike a közismert reflex fo-lyamatoknak. Olyan, mint ami-kor a pupilla fény hatására szűkül, vagy a térdízület rá-ütésre megfeszül. A reflex fo-lyamat a következőképpen ját-szódik le: a külső inger ingerli az érző végkészüléket a szem recehártyájában vagy a bőr-ben, az érző ideg ezt az ingerü-letet továbbvezeti a központi idegrendszerbe, még pedig a gerincagyba, vagy az annak meghosszabbítását alkotó nyúlt-agyba, ott az érző ideg köz-pontjából áttevődik a mozgató idegére, a mozgató ideg az izomban lévő végkészülékéhez, melynek ingerületére az izom összehúzódik. A nyálelválasz-tás esetében csak az a kü-lönbség, hogy az ingerület a központi idegrendszerben a nyálmirigy ~ "elválasztó ide-gének központjára tevődik át.
Az eddig említett reflexek mindig bekövetkeznek, vala-hányszor az inger éri az álla-tot, m á r az újszülöttben is. A központi idegrendszer veleszü-letett szerkezete olyan, hogy az ingerület benne az érző
köz-pontból átvezetődik' az elvá-lasztó központba. Ezek feltét-len reflexek.
De az olyan kutyának, ame-lyik még sohasem evett koK bászt, annak meglátására nem csurog a nyála. Pavlov kutyá-jában nyilván azért indult meg a nyálelválasztás, mert előző
alkalmakkor ia kolbász meglá-tását mindig követte megevése és ez feltétlen reflexként meg-indította a nyálelválasztást. E folyamat megismétlése által a táplálék meglátása a nyál-elválasztás feltételes ingerévé vált. E meggondolás alapján dolgozta ki Pavlov lángelméje a központi idegrendszer élet-tanát és egyben az érzék-szervek élettanát is oly mesz-szemenően, hogy a tudományos világ nem győzte csodálni.
Alapkísérlete a következő volt. Kísérletileg kidolgozott a [kutyában egy olyan feltételes reflexet, mely magától nem fej-lődik ki: a kutya etetésekor megszólaltatott egy hangot és h a ezt többször megismételte, e hang megszólaltatására ete-tés nélkül is megindult a nyál-elválasztás. Azt mondhatnók, hogy sikerült a kutyát ilyen viselkedésre dresszíroznia. A
kutya központi idegrendszeré-ben a feltétlen és a feltételes inger többszöri egyidejű alkal-mazása által kicsiszolódott a hallási központtól a
nyálelvá-lasztás központjához vezető
pá-115 Dr. Kőrösy Albert: Visszaemlékezés Pavlovra
lya, úgyhogy az ingerület mosi m á r ebben az irányban, vagy helyesebben ebben az irányban is terjedt. Pavlov iskolája ez-után számtalan hasonló kísér-letet végzett a legkülönbözőbb feltétlen és feltételes ingerek-kel.
E kísérletekben Pavlov me-gint á kísérleti módszerek nagymesterének mutatkozott, dé itt ném ú j műtéti eljárások kieszeléséről volt szó. A kísér-letek megismétlésükkor eleinte többé-kevésbbé eltérő eredmé-nyeket adtak. Pavlov ennek okát abban kereste, hogy az a sok mindenféle inger, mely a kutyát közben érte, mind ha-gyott valami nyomot központi idegrendszerében és ezzel za-varta a kísérleti ingerek hatá-sát a feltételes reflex kiképzé-sében. Ezért a legnagyobb súlyt a kutyák tökéletes elkülöníté-sére vetette. Amint Leningrád-ban és főleg KoltusiLeningrád-ban láthat-tuk, a kísérleti kutyákat egyen-ként kis zártj, a külső zajtól teljesen védett szobákban tart-ják, amelyekbe senki sem lép be, a kutya etetését, az
alkalmazott ingereket kívülről irányítják. A kísérlet tartama alatt a kutyát semilyen más inger nem éri, csak a megvizs-gálandó feltétlen és feltételes ingerek. E rendszabályok szi-gorú betartásával azután a kí-sérletek teljesen szabályszerű eredményeket adtak.
Pavlov ú j módszerével első-sorban az állatok érzékszervei-nek élettanát dolgozta ki. így például meg lehetett állapítani, mekkora az a legkisebb hang-köz, amelyet a kutya még fel tud ismerni. H a ugyanis egy bizonyos hangmagasságra
ki-dolgoztak egy feltételes refle-xet, akkor az a hangmagasság egy bizonyos közének minden hangjával is kiváltható. De ha egy közeli hangot többször megszólaltattak egyidejű etetés nélkül, akkor ennek megszólal-tatására nem következett be nyálelválasztás. így megállapí-tották, hogy a kutya egynyol-cad hangközt még meg tud kü-lönböztetni* tehát e tekintetben érzékenyebb az embernél. Az ilyen fokú abszolút hallással szemben a látásra vonatkozó vizsgálatok eredményei közül viszont a legérdekesebb az, hogy a kutya színvaknak bizo-nyult.
A központi idegrendszer élet-tanát vizsgáló kísérleteinek eredményeiből legfontosabb az, hogy az agykéreg kiirtása után nem lehet a kutyában feltételes reflexet létrehozni és a már ki-dolgozottak elmaradnak. A fel-tételes reflexek tehát a feltet-len reflexekkel szemben az agy-velő legmagasabb részében te-vődnek át. Az agykéreg egyes területeinek kiirtásával kísér-leti úton meg lehetett állapítani az érzékszervek agykérgi
köz-116 Dr. Kőrösy Albert: Visszaemlékezés Pavlovra
pontjait is. A feltételes reflexek keletkezésének és elmúlásának rendkívül sok részletét állapí-totta meg, de ezekről csak annyit említek meg, hogy e megfigyeléseket igen messze-menően sikerült az agykéreg egyes pontjainak ingerlésére és gátlására visszavezetnie. Vé-tenék azonban a kötelező pár-tatlansággal szemben, ha el-hallgatnám, hogy Pavlov e té-ren egy tévedést is követett el.
Azt állította,, hogy az olyan ku-tyák gyermekeiben, melyek szüleiben kidolgozott egy felté-teles reflexet, kevesebb gyakor-lással sikerült ezt a reflexet kidolgoznia. Ez azt jelentené, hogy az élet folyamán szerzett tulajdonságok öröklődnek az utódokra, ami pedig homlok-egyenest ellenkezik az öröklés-tan megállapításaival. Ezért senki sem fogadja el Pavlov kísérleteit döntőknek, ámbár hozzá kell tennem, hogy kísér-leti megcáfolásukról nincs tu-domásom.
Nem tudom,, elegendő-e az, amit elmondottam, ahhoz, hogy a távolabb-állók, is átlássák.a.
vizsgálati irány óriási jelentő-ségét.
Hogy a kutya lát-e szí-neket vagy nem, a r r a Pavlov előtt nem tudtunk felelni. A feltételes reflexek tehát egy objektív módszert adtak a ke-zünkbe az érzékszervek életta-nának vizsgálatára. Még
rosz-szabbul álltunk az agykéreg élettanával. Az agykéreg régi élettana bizony inkább lélektan volt, mint élettan, sőt még m a sem nélkülözhetjük benne az olyan szubjektív fogalmakat, mint az érzet,, gondolkodás, akarat. Az objektív agyélettan jelentőségét Jacques Loeb, a
kísérleti biológia megalapítója hangsúlyozta elsőként, aki a feltételes reflexeknek megfelelő asszociatív emlékezőképesség fontosságára is felhívta a fi-gyelmet. De a nagy lépést a fo-galom megállapításától a kísér-leti módszerek kidolgozásához Pavlov tette meg. Azután, míg a többi szerv betegségének meg-értéséhez az egészséges szerv működésének ismerete a d j a meg az alapot, addig itt azt a keveset, mit Pavlov előtt tud-tunk, a betegek vizsgálatának köszönhettük, ami bizony for-dított világ. Pavlov ezt a terü-letet is hozzáférhetővé tette a kísérleti vizsgálatoknak. Lehe-tetlent persze nem szabad vár-nunk : Pavlov nagyszerű és rendkívül kiterjedt vizsgálatai .ellenére még távol vagyunk
at-tól, hogy az agykéreg működé-sét úgy ismerjük, mint a többi szervét. De annyi biztos, hogy Pavlov nemcsak e század ele-jének volt a legnagyobb fizio-lógusa, hanem minden idők fi-ziológusai úgy fognak rá visz-szatekinteni, mint tudományuk egyik legnagyobb mesterére.