A radiodiagnosztika utóbbi években ugrásszerűen megnőtt klinikai jelentősége egyrészt a rákbetegség incidenciájának növekedésével, a sebészi-, sugár- és gyógyszeres terápia fejlődésével, másrészt az agresszív kemoterápia, valamint a daganatra célzott molekuláris kezelések alkalmazásával függnek össze, mindezek a képalkotó módszerek kontrollja mellett történik.
A képalkotói technika rohamos fejlődésével egyre pontosabbá váltak a daganat kimutatásának módszerei és azok a lehetőségek melyekkel meghatározhatjuk egy daganat kiterjedését, változását. A rákbetegség kezelésének kontrollálása, követése a radiológia egyik legdinamikusabban fejlődő területe lett.
A képalkotók alkalmazása az onkológiai diagnosztikus és terápiás algoritmus minden fázisában jelentős. Az onco-radio-diagnosztika nemcsak a daganat kimutatásában és a stádium meghatározásában, hanem a daganat terápia hatékonyságának felmérésében és a betegség követésében is fontos szerepet játszik. A képalkotókkal a beteg kezelése, életkilátása szempontjából fontos prognosztikai faktorokat határozunk meg.
Az új terápiás lehetőségek annak az igényével is felléptek, hogy nemcsak a tumor stádiumát, a tumor széleket, hanem a tumor „aktív” volumenét, a viabilis tumort, azaz a biológiai céltérfogatot is pontosan határozzuk meg.
Az új terápiás módszerek, az ismertté vált újabb túlélési statisztikák alapján a TNM beosztás szakaszos átértékelése szükséges. A legújabb, 7. UICC és AJCC TNM klasszifikáció a prognosztikai faktorok figyelembe vételével számos módosítást hozott. A képalkotói stádium-meghatározás jelenleg még döntően a morfológiai kritériumokon alapszik, de a transzlációs kutatások eredményeivel egyre több molekuláris működésen alapuló funkcionális adat kerül be a TNM rendszerbe.
Az utóbbi néhány évben a daganatok ellátásában neoadjuváns kezelés (sugár-, kemoterápia) egyre nagyobb szerepet kapott. Célja a radikális tumor rezekció elősegítése, a lokál recidíva és a távoli metasztázisok kockázatának csökkentése.
A nem sebészi kezelések hatására kialakult terápiás válasz megállapítása képalkotó vizsgálattal a RECIST 1.1 szabálya szerint történik. Jelenleg még a tumor méretváltozását analizáljuk a keresztmetszeti CT vagy MR képeken, de a daganat méretének meghatározása már nem elégséges az új terápiás lehetőségek által igényelt korai válaszadás értékelésére.
A hagyományos képalkotó technikákkal a daganatok anatómiai leképezésére van lehetőség, de jobbára már csak az előrehaladott tumoros folyamatot lehet kimutatni. A digitális réteg képalkotó módszerek, az UH-, a CT-, az MRI-, valamint a PET/CT a mélyben húzódó elváltozásokat ábrázolják és megfelelő mérésmódok alkalmazása mellett funkcionális információt is nyújtanak. A funkcionális képalkotás a terápia hatására a daganat szerkezetében kialakult változást mutatja meg, hasznos biológiai, biokémiai információt nyújt, így döntő hatással van a beteg további kezelésére.
A funkcionális képalkotó módszerekkel (izotóp, SPECT, PET/CT, különböző MR módszerek) molekuláris, metabolikus elváltozásokat is képpé tudjunk alakítani, és
meghatározhatjuk a tumor tulajdonságát, a daganat direkt terjedésének módját és utalhatunk áttétképző tulajdonságaikra is.
Az MRI multiparametrikus lehetőségei miatt önmagában is „multimodális” diagnosztikus módszer, az MR technika nyújtja az egyetlen olyan platformot, ahol ugyanazon a készüléken ionizáló sugárzás nélkül, egyszerre többféle mérésmód alkalmazásával a legtöbb biológiai, patológiai folyamat mérhető, akár kontrasztanyag adása nélkül is. Az MR technológia folyamatos fejlesztésével, a 3T magas térerejű MR elterjedésével, a folyamatos software fejlesztéssel, az egyre gyorsabb mérésekkel jobb képminőséget, a vizsgálatok növekedő térbeli-, kontraszt- és időbeni felbontását értük el, ezáltal még több adatot szolgáltató vizsgálatokat válnak lehetővé.
A DW-MRI a vizsgált szövet sejtsűrűségéről, a sejtmembránok integritásáról tájékoztat. A P-DCE-MRI a lágyrész erezettségéről, az erek permeábilitásáról, a patológiás erezettség terápia hatására bekövetkezett változásáról informál. Mindkét mérésmód kvalitatív és kvantitatív analízist is lehetővé tesz. Mind a DW-MRI, mind a P-DCE-MRI legfőbb indikációja a kezelés hatékonyságának mérése. A folyamatban lévő klinikai vizsgálatok szerint hatékony terápia esetén a tumor diffúzió gátlásának-, keringésének csökkenése, véráramlásának változása már a daganatos méretcsökkenés előtt kimutatható. Az MRSI a szövetek metabolizmusáról nyújt biokémiai információt, a sejtfunkciós folyamatok végtermékét vizsgálja, daganatokra jellemző metabolikus biomarkereket lehet kvantitatívan elemezni.
Az FDG-PET/CT a cukor anyagcsere aktivitásáról tájékoztat, mely daganatnál többnyire fokozott. Ezzel a módszerrel, mely teljes test információval szolgál, mód van arra, hogy távoli áttéteket kimutassunk, a terápia hatékonyságát a cukor anyagcsere csökkenésével korán mérhessük és a posztterápiás hegesedést a reziduális vagy recidív tumortól elkülönítsük. A PET és az MR szoftver/hardver fúziójával (MR/PET) az anyagcsere folyamatok jelzésére alkalmas radiofarmakon az MR „szövetspecifikus felbontását” tovább javíthatja.
Az újabb és újabb képalkotó biomarkerek megismerésével - elsősorban az új MR technikák alkalmazásával - a prognózis még pontosabb meghatározására törekszünk, hogy az egyénre szabott kezelést, valamint a terápia hatékonyságát megfelelően véleményezhessük.
Ezen funkcionális képalkotók közül a DW-MRI és a DCE-MRI, PET/CT már beépültek a klinikai gyakorlatba, az MRSI, MR/PET még kutatási fázisban vannak.
A pontos diagnózis felállításához a nagy felbontást nyújtó vizsgáló módszereken túl, elméleti, klinikai és technikai ismereteken alapuló megfelelő metodika alkalmazására és kiegyensúlyozott multidiszciplináris együttműködésre van szükség.
A daganatos betegek ellátása komplex feladat, multidiszciplináris onco-team döntése alapján történik. A stratégiailag fontos kérdésekben egységes szemléletű szakemberek hatékony együttműködése szükséges, klinikai onkológusok, onkológus sebészek, sugárterapeuták, patológusok, képalkotó diagnoszták mellett egyéb diagnosztikus és rehabilitációs szakemberek, pszichoterapeuták, valamint szélesebb értelemben az epidemiológusok, háziorvosok is részt vesznek a döntésekben. A diagnosztika pontossága, ezáltal a megfelelő terápia kiválasztása nagyban függ a radiológus szakértelmétől, tapasztalatától és a muiltidiszciplináris onko-teamben betöltött szerepétől. A radiológus
szerepe a multidiszciplináris teamben alapvető, mivel a team által meghatározott stratégiát adaptálja a képalkotói módszerekre, annak érdekében, hogy a pontos diagnózis alapján a megfelelő terápiát választhassák ki.
A betegek ellátásában tapasztalható egyenetlenség felszámolása érdekében, a korszerű szemléletű, standard és összehasonlítható diagnosztikus és terápiás tevékenység biztosítása céljából módszertani útmutatók, szakmai protokollok szükségesek, melyek az onkológiai algoritmus minden fázisában, daganatcsoportonként tesznek diagnosztikus és terápiás ajánlatot. Standard protokollokra, standard minőségre, megfelelő tudásra és a szakemberek együttműködésére van szükség az terápiát támogató onkológiai képalkotó diagnosztikához.