Forrás: Melegh 2002
A becslések szerint az 1990-es években körülbelül 10 ezer magyar állampolgár tartózkodott Ausztriában, ebből körülbelül 9 ezer fő volt munkavállaló. A Németországban kint
Németország Magyarország
Aussiedler: 6,8 ezer fő Kivándorló: 53 ezer fő
Lengyelország Aussiedler: 688 ezer fő Kivándorló: 291 ezer fő
Románia
Aussiedler: 275 ezer fő Kivándorló: 87 ezer fő
38
tartózkodó 52 ezer magyar állampolgárból pedig körülbelül 24 ezer fő volt munkavállaló (Fóti - Németh 2002).
A Magyar állampolgárok külföldi foglalkoztatásának egyik legális módja volt az 1990-as években a gyakornoki foglalkoztatás azokban az országokban, amelyekkel hazánk kétoldalú államközi megegyezést kötött. Magyarország 1990-ben Németországgal, 1996-ban Svájccal és Luxemburggal, 1997-ben Hollandiával, 1998-ban Ausztriával, 1999-ben Szlovákiával és Csehországgal, 2000-ben pedig Franciaországgal is hasonló megállapodást kötött. Az Ausztriával kötött gyakornoki szerződés értelmében magyar állampolgárok szakmai és nyelvi továbbképzés céljából legalább hat hónapra, de legfeljebb egy évre vállalhattak munkát, amely maximum további hat hónapra volt meghosszabbítható. A Luxemburggal kötött megállapodás értelmében 30 év alatti magyar állampolgárok maximum 18 hónapig vállalhattak munkát Luxemburgban. A Hollandiával kötött megállapodás pedig 24 hétre engedte magyar állampolgárok gyakornokként való foglalkoztatását Hollandiában. Franciaország esetében a gyakornoki lehetőség egy évre szólt, de ugyanannál a munkáltatónál hat hónappal meghosszabbítható volt. A gyakornoki munkavállalás mellett hazánk Németországgal a vendégmunkásokra vonatkozóan is kötött hasonló megállapodást. Németország kvótát határozott meg a vendégmunkások esetében, a munkavállalás időtartama pedig 12 hónap volt, egyszeri meghosszabbítással maximum 18 hónap. Az ilyen engedéllyel munkát vállalók több mint fele 1999-ben és 2000-ben a vendéglátóiparban dolgozott. A nem vendéglátó ipari dolgozók közül a legtöbben pedig a szolgáltatás különböző területről mentek ki (Fóti - Németh 2002).
Hazánk Németországgal nemcsak a gyakornoki foglalkoztatásra és a vendégmunkásokra kötött megállapodást. A két ország között 1989-ben aláírt vállalkozó szerződés is a magyarok németországi munkavállalását segítette elő. Ez a Magyarországon székhellyel rendelkező magyar vállalatok munkavállalóinak foglalkoztatási célból való kiküldéséről, németországi fogadásáról rendelkezett. A vállalkozó szerződésekre havi létszámkeretet határoztak meg. Ezt a lehetőséget a legnagyobb arányban építőipari és szerelőipari cégek használták ki (Fóti - Németh 2002).
Németországban a szezonális munkavégzésre nem volt létszámkeret meghatározva. A tartózkodás időtartama azonban maximálisan három hónap volt, amit nem lehetett meghosszabbítani. Egyetlen lényeges feltétele volt az alapfokú német nyelvtudás. Legálisan 1999-ben 3333 fő dolgozott szezonális munkásként Németországban (Fóti - Németh 2002).
A diákok németországi munkavállalása külön szabályozás alá esett. Ők csak bizonyos területeken helyezkedhettek el, mint pl.: mezőgazdaság, vendéglátás és szállodaipar, takarítás stb.. Legálisan diákként 2000-ben 132 fő dolgozott Németországban (Fóti - Németh 2002).
Ausztriában a külföldiek munkavállalási engedélye 4 hónap és 1 év között mozgott. A munkavállalási engedély 1-5 év közötti időszakot ölelt fel, de mentesítő okmányt kaphatott az, aki a megelőző 8 évben 5 évig legálisan dolgozott Ausztriában. Ezek mellett a határ menti ingázókról és a gyakornokok cseréjéről szóló megállapodás alá esők dolgozhattak legálisan Ausztriában. 1999-ben összesen 8968 magyar állampolgár dolgozott legálisan Ausztriában (Fóti - Németh 2002).
Magyarországon a rendszerváltást követően a külföldre irányuló migrációs hajlandóság alacsony és változatlan szinten állt az előző évekhez viszonyítva. Ugyanakkor az ezredfordulóra az emigrációs potenciál a kétszeresére nőt. 1993 és 1997 között a felnőtt lakosságra nézve a rövid távú emigrációs potenciál 4 % körül mozgott. A középtávú, azaz néhány hónapos emigrációs potenciállal rendelkezők aránya pedig 3 % volt, míg az emigrálni szándékozók
39
aránya csupán 1,4%. Annak az oka, hogy az ezredfordulóra ez az arány megduplázódott az európai uniós csatlakozás lehetősége, vagy a munkavállalási lehetőségek feltételezett kiszélesedése lehetett a szakértők szerint (Hárs-Simonovits-Sik 2005) (12. táblázat).
12. táblázat: Magyar állampolgárok száma Európa országaiban (1971-2002)
Megnevezés 1971 1981 1991 2002
Ausztria 2691 2526 10556 13104
Dánia 204 212 294 445
Finnország - 81 308 708
Franciaország - - 2736 2961
Németország 18151 20144 31627 55978
Izland 3 1 17 49
Liechtenstein - 15 16 14
Luxemburg - 35 56 143
Hollandia 1065 840 1037 1719
Norvégia - - - 308
Portugália - - - 134
Svédország 31 80 205 -
Svájc 11561 6213 4722 3646
– nincs adat
Forrás: Hárs (2009)
Az osztrák statisztikai hivatal adatai alapján 1996-ban 1.951 fő, míg 2004-ben már 3.171 magyar állampolgárságú bevándorlót tartottak számon Ausztriában (Gächter 2006). Egy 2003-as munkaerő felmérés adatai azt mutatják, hogy a 15-74 év közötti népesség 4 %-a fontolgatott valamilyen külföldi munkavállalást ekkor, és közülük a teljes lakosságra nézve 1,9% gyenge, 1,6% közepes, és 0,5% rendelkezett magas migrációs szándékkal. Ezen adatok azt mutatják, hogy 2003-ban körülbelül 300 ezer fő tervezett külföldi munkavállalást valamilyen szinten és csupán közülük 35 ezren tettek afelé valamilyen lépést (Hárs-Simonovits-Sik 2005).
A kivándorlás fő célpontja abban az időszakban elsősorban Németország volt. A becslések szerint a 80 ezer külföldön élő vagy tartózkodó magyar állampolgárból kb. 52 ezren Németországban, míg 10 ezren Ausztriába mentek (Illés-Lukács 2002).
2001-2002-ben Magyarországon 1,3%-os volt a külföldre irányuló migrációs szándék, míg 2005-re az Európai Uniós csatlakozás idejére ennek aránya 3 %-ra emelkedett. A csatlakozást követően, miután a tényleges szabad munkavállalási lehetőségek és a korlátozások kiderültek a külföldre irányuló migrációs elképzelések visszarendeződtek az eredeti szintre. A magyaroknál az elsődleges migrációs úti célnak vélhetően a történelmi háttér, a meglévő kapcsolati háló, és a geopolitikai szokások miatt megmarad Németország és Ausztria. Nagy-Britannia teljesen nyitott munkaerő-piaca felé a magyarok érdeklődése csak fokozatosan nőtt (Hárs, 2008)
40
4.2. A MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓ AZ EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSTÓL
A magyarországi migráció az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt nem volt számottevő. 1990 és 2007 között a magyar Demográfiai évkönyvek alapján a kivándorló magyar állampolgárok száma csupán pár száz fő volt évente és 2008-2013 között is többnyire 20 ezer alatt mozgott (3. ábra). A magyar statisztikai hivatal adatai egy a népességregiszteren alapuló kivándorlási statisztika, mely a távozók számát folyamatosan alul becsüli. A tényleges kivándorlók számbavételére ezért a befogadó országok statisztikáit érdemesebb vizsgálni és ezek alapján meghatározni a kivándorlók számát (Gödri és Tóth 2010). A magyar statisztikai hivatal módszertani tájékoztatója alapján a kivándorlók számának meghatározása 2009-ig a KEKKH azaz a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának személyi adat- és lakcímnyilvántartása, 2010-től pedig az OEP TAJ nyilvántartása alapján történik.
3. ábra: Magyarországáról kivándorló magyar állampolgárok a magyar statisztikai