A migráció fogalmának megközelítései

Jelenleg sem a magyar, sem a nemzetközi szakirodalomban nincs egységes megfogalmazása a migrációnak, ahogy az sincs pontosan meghatározva, hogy kiket tekintünk migránsoknak. Minden tudományterület máshogy határozza meg ezeket a fogalmakat.

A migráció latin szó, amelynek magyar megfelelője a vándorlás. E „mögött” nem nehéz felismerni a német eredetű „wandern” (vándorol) igét. Jelentése: megy, költözik, utazik, egyik helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra is eljut stb. (Tóth, 2001). Ha az idegen szavak és kifejezések szótárát nézzük, akkor a migráció lakóhely változást, költözést, vándorlást jelent.

A migráció általánosságban nem más, mint egy olyan esemény, amely során az egyén megváltoztatja szokásos tartózkodási helyét. Szokásos tartózkodási helynek azt a helyet tekintjük, ahol az egyén a legtöbb idejét tölti. Nemzetközi migráció esetében a szokásos tartózkodási helynek az az ország tekinthető, ahol a legtöbb idejét tölti az egyén (Poulain 2008).

A nemzetközi szakirodalom bár országonként eltérően, de pontosan meghatározza, hogy milyen hosszú ideig való külföldi tartózkodástól tekint valakit migránsnak.

McKay megfogalmazása alapján a migráns az a személy, aki egy évnél hosszabb ideig külföldön tartózkodik, és aki a megérkezésekor egy évnél tovább akar az adott országban maradni (McKay 2009). Az Európai Statisztikai Hivatal megközelítése alapján bevándorló az a személy, aki a szokásos tartózkodási helyét, ami lehet egy tagállam vagy egy harmadik ország legalább 12 hónapos időre egy másik tagországra cseréli, tehát egy másik tagország lesz erre az időre a szokásos tartózkodási helye (Poulain 2008). Lényegében ez a hosszú távú migráció,ugyanis van egy évnél rövidebb ideig tartó migrációs is, ami rövid távú migrációnak tekinthető.

McKay migrációs fogalmát nem egészen tartom elfogadhatónak, ugyanis véleményem szerint migránsnak tekinthető az a személy is, aki egy évnél rövidebb ideig tartózkodik az adott országban, illetve aki a megérkezéskor egy évnél rövidebb ideig kíván az országban tartózkodni.

Ez rövid távú migrációnak tekinthető. Ugyanakkor azt sem tudhatjuk, hogy adott ország elhagyása után saját szülőhazájába vagy egy másik országba költözik-e át.

Az Egyesült Nemzetek állásfoglalása szerint az tekinthető hosszú távú migránsnak, aki egy évnél hosszabb ideig tartózkodik egy a szokásos tartózkodási helyétől eltérő másik országban. Abban az országban ahonnan jött hosszú távú kivándorlónak, ahova pedig megérkezik hosszú távú bevándorlónak kell tekinteni (Poulain 2008).

Poulain ezen megfogalmazása azért is elfogadható, mert fogalmában az egy évnél hosszabb időre szóló, másik országban történő tartózkodás esetében a migrációra a hosszú távú migráció fogalmát használja. Ezen megfogalmazásában utal arra, hogy az egy évnél rövidebb időre szóló migráció is migráció, csupán külön-külön kell vizsgálni a két fogalmat.

9

1998-ban az Egyesült Nemzetek szervezete ajánlást adott ki a tagországok számára a migráns fogalmának meghatározásához. Azt a személyt tekintik migránsnak, aki legalább 1 évig tartózkodik egy másik országban. Ezzel ellentétben a tartózkodási időre vonatkozóan az Európai Unió országaiban általában három hónap és egy év között mozog, az az időtartam, amit alapul véve valakit bevándorlónak tekinthető. A migránsok meghatározásánál Ciprus, Svédország és Nagy-Britannia szigorúan tartja az egy éves időkorlátot, míg Németország esetében már a tartózkodás megkezdésétől migránsnak tekintik a bevándorló személyt (de Beer-Raymer-van der Erf-van Wissen 2010).

A németek migrációra vonatkozó meghatározása meglátásom szerint túl tág.

Németország azon felfogása, hogy migránsnak tekint minden olyan személyt, aki belép az országba nem megfelelő, hiszen ez alapján migránsnak tekinthető minden turista, vagy csupán az országon átutazó személy is, ami egyáltalán nem szerencsés, mert a céljaik is más.

Az Európai Statisztikai Hivatal megközelítése alapján bevándorló az a személy, aki a szokásos tartózkodási helyét, ami lehet egy tagállam vagy egy harmadik ország legalább 12 hónapos időre egy másik tagországra cseréli, tehát egy másik tagország lesz erre az időre a szokásos tartózkodási helye (Poulain 2008).

Az Európai Statisztikai Hivatal a migránsok esetében azt nevezi szokásos tartózkodási országnak ahol a személy a pihenőidejét tölti, - függetlenül attól, hogy ideiglenes távollét céljából (mint a kikapcsolódás, nyaralás, a barátok és rokonok meglátogatása, üzleti, orvosi kezelés vagy vallásos zarándoklat) hagyja el, - illetve ennek hiányában, ahol adott személy bejegyzett lakóhellyel rendelkezik (Poulain 2008).

McKay másik megfogalmazása szerint a migráns az az egyén, aki azért érkezik a fogadó országba, hogy ott dolgozzon vagy munkát találjon. A célja lehet állandó vagy ideiglenes munkavállalás, ami lehet legális vagy illegális is (McKay 2009).

A migránsok azok a személyek, családtagok, akik egy másik országba vagy régióba költöznek jobb anyagi és társadalmi lehetőségek miatt maguk és családtagjaik érdekében. A független és családdal emigrálók célja, hogy jobb életet biztosítsanak maguknak és családjuknak (Gagnon-Dougherty 2013).

Egyes megközelítések szerint a migráció maga is migrációt szül. Ha egy személy elhagyja szülőhazáját és másik országba megy, a befogadó ország kultúrájáról, munkaerőpiacáról, az oktatásról információkat küld haza, amely a migrációs folyamat elindulásához, felerősödéséhez vezethet (Ciarniene-Kumpikaite 2011).

Az Európai Statisztikai Hivatal különbséget tesz a kivándorlás és a kivándorló továbbá a bevándorlás és a bevándorló között.

Az Eurostat megfogalmazása szerint kivándorló az a személy, akinek a szokásos tartózkodási helye legalább 12 hónapra megszűnik az adott országban. Bevándorló az a személy, aki a bevándorlásra vállalkozik, míg kivándorló az a személy, aki a kivándorlásra vállalkozik. A bevándorlás és a kivándorlás folyamatát pedig egy cselekménynek tekinti. Ugyanígy különbséget tesz a migráns és a migráció fogalma között. A migráció egy folyamat, míg a migráns az a személy, aki a folyamatot végzi (Poulain 2008).

Az előzőek alapján megállapítható, hogy a nemzetközi szakirodalom az Egyesült Nemzetek Szervezete állásfoglalását követi a migráció fogalmának meghatározásakor. A legtöbb Európai Uniós ország is a migráció meghatározásakor ezt az ajánlást veszi figyelembe. A nemzetközi szakirodalom ugyanakkor jobban kiemeli a fogalom meghatározásakor, hogy a migráció célja, hogy az egyén munkát találjon, és életszínvonalát növelje.

10

A hazai szakirodalmak a nemzetközivel ellentétben sokkal szélesebb körben vizsgálják a migráció fogalmát. A Központi Statisztikai Hivatal szerint kivándorló az a személy, aki végleges külföldi letelepedési szándékkal vagy ideiglenes külföldi tartózkodás céljából hagyja el az országot (www.ksh.hu). Petővári munkájában a migrációt úgy határozta meg, hogy abba az emberi lakhelyváltoztatás minden formája beleértendő, legyen az kényszerű vagy önkéntes vándorlás egyaránt (Petővári 2010). Rédei szerint a migráció a lakóhely tartósan vagy véglegesen más országba történő áthelyezését jelenti. A migráció értelmezhető olyan egyensúlyra törekvő folyamatként, amely során az emberek egyéni képességeiket igyekeznek a környezeti adottságokkal pozitív összhangba hozni (Rédei 2007). Póczik és Dunavölgyi egyik meghatározása szerint a migráció fogalma alatt az egyes embereknek, illetve azok kisebb vagy nagyobb csoportjainak egyik országból más országokba történő – gazdasági vagy politikai okokból – olyan utazásait értjük, amelyeknek célja a végleges, illetve a tartós letelepedés, egyúttal munkavállalás és a befogadó ország mindazon infrastruktúrájának igénybevétele, amely a munkavállalással összefüggő hosszabb időre szóló berendezkedésnek is előfeltétele (Póczik – Dunavölgyi 2008).

A politikatudományok terén dolgozó Sik Endre és szerzőtársai szerint szoros értelemben a migráns egy olyan személy, aki legalább egy évig folyamatosan távol van hazájától/ szokásos tartózkodási helyétől. Tágabb értelemben jelöli a határt rövidebb ideig átlépő személyeket is.

Külön meghatározták a nemzetközi migráció fogalmát is. Szerintük a nemzetközi migráció az emberek országok közötti mozgása. Szinonimája a nemzetközi népmozgás a nemzetközi vándorlás (Sík 1999).

Nemzetközi vándorlásnak tekinthető az országhatár átlépése, ami átmeneti vagy végleges szándékú ottani lakhatást jelent. De a határ átlépését a tartózkodás időtartamával, és annak céljával együtt kell értelmezni. Emiatt a nemzetközi vándorlás fogalmába nem tartozik bele a külföldön élő rokonok meglátogatása, vagy egy külföldi konferencián való részvétel sem. Ebben a megközelítésben a földrajzi szemlélet átöleli a migráció kérdéskörét, hiszen a definíció maga is térbeli elemet, az államhatár átlépését teszi döntővé (Rédei 2007).

Rédei ezen megfogalmazása teljes mértékben elfogadható, azt hiányolom a fogalom meghatározásából, hogy mennyi külföldön tartózkodási időtől tekint valakit migránsnak és mit tekint átmeneti időnek. A migráció azért is interdiszciplináris jelenség, mert több tényező kölcsönhatása jelenik meg együtt. Kiterjed a szociológia, a politikatudomány, a történelem, a földrajz, a demográfia, a pszichológia, a jog és a munkatudomány területére (Rédei 2007).

Rédeihez hasonlóan mások is úgy gondolják, hogy a migráció jelensége bonyolult és sokdimenziós, így pszichológiai, történeti, politikai és kulturális kontextusban is kell szemlélni azt vizsgálata során (Horváth-Dúll-László 2006).

A vándorlás szociológiai szempontból való megközelítése szerint egyéni vagy csoportos akarat eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg. Ennek megfelelően a társadalomtudományok a migráció fogalmát a lakosság országon belüli helyváltoztatásának, vagy a lakosság egyik országból a másik országba történő vándorlásának, áttelepülésének, a népesség térbeli mozgásának leírására használják, ami lehet országon belüli, és országok közötti is. Emiatt annak megfelelően, hogy országon belüli vagy országok közötti migrációról van-e szó, belső illetve külső, azaz nemzetközi vándorlást különböztetünk meg(Tóth, 2001). A migráció az emberi történelem folyamán mindenkor jelen levő népmozgalom, amelynek során kisebb vagy nagyobb számú népesség földrajzi tekintetben elmozdul, átmenetileg vagy végleges

11

szálláshelyet, települési területet változtat. A migráció fogalma magában foglalja a meghatározott területről való kivándorlás, és egy másik területre való bevándorlás teljes esemény- és hatástörténetét, valamint a mechanizmusait (Póczik – Dunavölgyi 2008).

Úgy gondolom, hogy e fogalmak lefedik a migráció általános fogalmát, ugyanakkor a nemzetközi migrációs fogalom meghatározásokkal ellentétben, nem határozzák meg pontosan, hogy mennyi időtől tekintenek valakit migránsnak. Tóth megfogalmazása hangsúlyozza már a migrációt kiváltó okokat, Póczik és Dunavölgyi pedig kiemeli, hogy ezen folyamat nem új, hanem történelmi folyamat. Cseresnyés viszont kétféleképpen is definiálja a migrációt. Az egyik szerint a migráció egy igen összetett fogalom, amely jelenthet országon belüli és ország határon átívelő vándorlást is. Takarhat egy örökre vagy akár egy ideiglenes, hosszabb vagy rövidebb időre szóló vándorlást is. A vándorlás oka szintén sokrétű lehet. Történhet kalandvágyból, de politikai, háborús vagy gazdasági okokból is. A másik meghatározás szerint migrációnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során egyes személyek, vagy csoportok úgy váltanak lakókörnyezetet, illetve társadalmat, hogy ez a váltás időlegesből tartóssá, huzamossá válik (Cseresnyés 2005).

A hazai szakirodalom nem határozza meg pontosan, hogy mekkora külföldi tartózkodási időtől tekint valakit migránsnak, ugyanakkor azt pontosan kimondja, hogy ahhoz hogy valaki esetében nemzetközi migrációról beszéljünk, szükséges az országhatár átlépése, és a huzamosabb időre külföldre szóló tartózkodási szándék. A hazai szakirodalom alapján is a migráció lehet önkéntes és kényszer hatására történő, ahogy történhet egyéni és csoportos folyamat során. Fontosnak tartom a hazai szakirodalomból kiemelni Póczik és Dunavölgyi meghatározását, akik kihangsúlyozzák, hogy a migráció nem egy újszerű, hanem egy összetett történelmi és demográfiai folyamat.

A kutatásom szempontjából a migráció fogalmához kapcsolódóan fontos meghatározni, hogy a migrációs szándék szerint a szakirodalom az egyéneket hogyan csoportosítja. Magas migrációs szándékkal rendelkezőnek tekinti azokat, akik már tettek valamit annak érdekében, hogy külföldön vállaljanak munkát, míg a gyenge migrációs szándékkal rendelkezők csupán gondolkodnak rajta, a közepes migrációs szándékkal rendelkezők pedig még csak információkat gyűjtöttek a külföldi munkavállalás lehetőségéről (Hárs-Simonovits-Sík 2005).

A nemzetközi migrációnál fontos még meghatározni a kibocsátó és a befogadó országok fogalmát is.

Befogadó ország az az ország, ahol a migráns önként vagy kényszerből huzamosan tartózkodik, vagy végleg letelepedik. Nem feltétlenül azonos azzal az országgal, ahová a migráció kezdetén indult, azaz a célországgal (Sík 1999).

Kibocsátó ország a migráns állampolgársága szerinti ország, illetve a hontalan és a tartósan külföldön élő személyek tekintetében szokásos tartózkodási helyük, országuk.

Szinonimája a származási ország (Sík 1999).

Meglátásom szerint a migráció egy igen összetett fogalom, ami lehet országon belüli és országon átívelő folyamat is. Dolgozatomban a migráció országok közötti, és ezen belül is elsősorban a hazánkból az Európai Unió területére irányuló migrációt kívánom vizsgálni.

A migráció egy olyan folyamat, amely egy adott ország vagy területi egység lakosságának térbeli mozgását írja le, s amely a történelem során folyamatosan jelen volt. Lehet egyéni és csoportos döntés eredménye, szólhat rövid, illetve hosszú távra, de akár örökre is. A migráció továbbá lehet egy egyszeri, de ismétlődő cselekvés eredménye is.

12

Bodnár-Szabó kutatásában a fogalmi meghatározásoknál elkülöníti a migráns és a nemzetközi ingázó fogalmát. Szerintük ingázónak azok a személyek tekinthetők, akik magyarországi lakcímmel rendelkeznek, de külföldi telephelyen végeznek munkát (Bodnár-Szabó 2014).

A Központi Statisztikai Hivatal meghatározása szerint napi ingázó az a foglalkoztatott, aki nem ugyanazon a településen lakik, mint ahol dolgozik. A napi ingázók közé tartoznak a napinál ritkábban - 2-3 naponta – ingázók, de rendszeresen ingázók is (www.ksh.hu).

A migráció időtartalmát tekintve ki kell térni az ingázásra és a rövid távú és hosszú távú migráció közötti különbségekre is. Szerintem nemzetközi ingázónak azt a személyt kell tekinteni, aki állandó lakóhellyel rendelkezik és rendeltetésszerűen is az adott országban él, de egy másik országba jár át napi, vagy heti gyakorisággal munkavállalás céljából.

A rövid és a hosszú távú migráció között a fő különbség az, hogy előbbinek azt a cselekményt kell tekinteni, amikor az egyén egy évnél rövidebb ideig tartózkodik egy másik országban. Hosszú távú migráció pedig az a folyamat, amikor az egyén egy évnél hosszabb ideig tartózkodik egy másik országban.

Érdemes a migráció és az ingázás viszonyát is tisztázni. Az ingázás a migráció sajátos formájának tekinthető. A lényege, hogy eltér a munkavégzés helye és az állandó lakóhely, a munkavégzés egy az állandó lakhelytől eltérő településen történik. A munkaerő naponta kétszeri településközi áramlása. Másik meghatározása szerint az ingázás egy ideiglenes jellegű, rövidtávú, napi periódusú áramlás. Ingázás ugyanakkor nem csak országok között valósulhat meg, hanem települések, megyék, régiók között is (Szabó, 1998).

Az ingázás fogalmán belül is meghatározhatjuk a kényszer ingázás fogalmát. A fogalom annyiban tér el az ingázó fogalmától, hogy az egyén azért vállal munkát egy másik településen, mert adott településen vagy nincs a végzettségének megfelelő munka, vagy ha van, azt nem tudja betölteni. Önkéntes ingázó pedig az a személy, aki saját döntéséből nem vállal az adott településen munkát, holott képzettsége és lehetősége lenne hozzá (Szabó, 1998).

Az ingázást is lehet vizsgálni vertikális és horizontális irányba is. Vertikális irány alatt értjük a településhierarchián belüli ingázást, míg horizontális irány alatt a földrajzi térségben való ingázást vizsgáljuk (Szabó, 1998). Dolgozatom szempontjából a horizontális irányú migráció kap kiemelt figyelmet.