St Olav’s Kórház, Trondheim, Norvégia
11.3 ábra: A Sengetun felépítése a generikus centrum osztályain
Forrás: St Olav’s tervezőcsoport, nem publikált terv, 2005. Engedéllyel felhasználva.
Megj.: Sengetun – hálóudvar; Sengerom - betegszoba Az egyágyas szoba
Az egyágyas szobákkal kapcsolatban a St Olav’s Kórházban eddig szerzett tapasztalat majdnem egészen pozitív. A kórházi adatok nem mutatnak hatékonyság-csökkenést, viszont nyilvánvaló a jobb orvos-beteg kapcsolat lehetősége, különösen a geriátriai osztályon.
Minthogy az egyágyas szoba nagyobb választékot kínál a különféle időtöltési lehetőségre, a személyzetnek néha egyenesen ösztönöznie kell a betegeket arra, hogy kijöjjenek szobájukból; ezt azonban nem további munkaterhelésnek, hanem inkább a betegekkel kapcsolatos attitűd változásának tekintik. Az osztályok nyugodtabbak, csökkenteni lehetett az éjszaka szükséges személyzet létszámát. Az osztályon levő különböző "hálóudvarok" közötti együttműködés azonban problémát okoz – van egy pontja az egyéb személyzet támogatásának,- ami részben kompetencia-kérdéseken múlik (más területen más típusú betegek találhatók), részben pedig a távolságokon (az osztály más részeinek tekintett hálóudvarokhoz viszonyítva). Az ápolási osztályok jövőbeli tervezése figyelembe veheti mindezt, talán oly módon, hogy egy ápolói munkaállomást neveznek ki az éjszakai időszakra"fő" hellyé. Az új tervben az egyetem jelenléte sokkal kevésbé zavaró, mert a betegek most már nem "tűnnek el" oktatási célból, és az ápolóknak nem kell alkalmas helyiségeket keresniük. Lényegesen megjavult a hozzátartozók és látogatók helyzete is.
Költségek
Kérdések merültek fel a projekt költségei miatt, mivel a költségek 1 m2-re számítva, más európai országokéhoz viszonyítva minden bizonnyal magasnak tűnnek. A St Olav’s Kórház a becslések szerint kb. 1,4 milliárd euróba került 223,000 m2 területtel (vagyis m2-enként hozzávetőleg 6265 euro). A költség azonban (ha az inflációnak megfelelően kiigazítjuk) egybevethető más újonnan épült norvég kórházzal, mint például a Rikshospitalet és a Nye Ahus kórházak (6490 Euro/m2). Azt is meg kell jegyeznünk, hogy:
az építési árak az észak-európai országokban általában magasabbak; az Eurostat felmérése szerint Norvégiában az építési árak 2007-ben 55%-kal magasabbak voltak, mint a 27 EU-tagország átlaga, ha vásárlóerő-paritásra (PPP) számítjuk át (Diaz Muriel, 2008);
ezek a számok az összes költséget tartalmazzák, vagyis a terület infrastruktúráját (utcák), a tervezést, a kivitelezést, a berendezést, az információ- és kommunikáció- technológiai (ICT) infrastruktúrát, a bútorozást, az orvosi felszereléseket, az áfa-t és így tovább;
A számok a kórházi helyszín teljes "lábnyomára" vonatkoznak, más országokban esetleg ettől eltérően számítják a területeket;
a helyszín egyetemnek is helyet ad;
az új kórház meglévő struktúrák helyszínén épült, ami növeli a költségeket és az egész projekt befejezéséhez szükséges időtartamot;
kulcsfontosságú szempont volt a jövőbeli rugalmasság, ez pedig további költségeket jelent az építőanyagok és az építési módszerek tekintetében.
A kórház összes bekerülési költsége körülbelül 2,1-szerese az éves működési költségvetésének. Az összes költség 18%-a bútorokra és orvosi berendezésekre vonatkozik. A teljes ICT-infrastruktúra költsége megközelítőleg az összes projektköltség 6%-a, beleértve az infrastruktúrát (hálózat, tárolás, telefon, üzenetszolgálat, alapvető szoftver), de nem tartalmazza a szoftver-alkalmazásokat (elektronikus betegnyilvántartás (EPJ), laboratóriumi rendszer, SAP, vagy hasonlók).
A kórház becslése szerint ez a közbenső állapot (a kórház fele új, a fele régi) olyan működési helyzetet teremt, amely évente 12 millió euró többletköltséget okoz a "normális" évekhez képest. Ennek ellenére a kórház működési költsége a 2006-2008 időszakra nézve évi 150 millió euróval volt alacsonyabb, mint korábban, és a kórház ebben az időszakban 500-al kevesebb személyzettel és 150-el kevesebb ággyal működött. Az egynapos ellátás és a nagyobb számú járóbeteg -ellátásszempontjából továbbfejlesztett létesítmények hozzájárultak ehhez a fejlődéshez, de a legfőbb érdemet a managementnek és az osztályközi együttműködés javulásának köszönhetik.
Következtetések
A St Olav’s Kórház egy folyamatban levő beruházás, nem kizárólag azért, mert az építkezés második fázisa 2013 végén fejeződik be, hanem azért is, mert a kórházat mind funkcionális szempontból, mint pedig fizikai infrastruktúráját tekintve átszervezik.
2008-ra a St Olav’s Kórház 1. fázisa befejeződött, a 2. fázis jól halad előre a kivitelezés útján.
Mindeddig a tervezők, klinikusok, adminisztrátorok és betegek (akiket messzemenően bevontak a tervezési kérdések eldöntésébe) legtöbb céljukat elérték. Integrálták az egyetem kutatási és oktatási funkcióit a kórház klinikai területeivel. Trondheim kivételes történeti városközpontjának sajátosságait sikerült megőrizni és a betegek igényeinek megfelelni
egyágyas szobák alkalmazásával, az ápolási osztályok " hálóudvarszerű" elrendezésével, valamint azzal, hogy megszokott anyagokat és fizikai alaprajzot alkalmaztak.
A projekt 1. fázisa néhány fontos tanulságot eredményezett a kórház további fejlesztése szempontjából. Az egyágyas szobák alkalmazása például a személyzet számottevő átképzését igényli, és másképpen kell hozzáállni a munkafeladatok megosztásához is. A multidiszciplináris csapatmunka szükségessége is nyilvánvalóvá vált a klinikai centrumok szervezésében és - noha ezt a személyzet nagy része elfogadta - a hagyományos szakmai határoknak ilyen nagyszabású átrendezése nem egykönnyen végbevihető feladat.
Hivatkozások
Bratlid D (2006). Lack of patients? A hypothesis for understanding discrepancies between hospital resources and productivity. BMC Health Services Research, 6:42.
Diaz Muriel C (2008). Wide spread in construction prices across Europe in 2007. Eurostat, Statistics in focus, 114/2008:1–4.
Helsebygg Midt-Norge (2008). Case study St. Olav’s Hospital. In: Guenther R, Vittori G (eds). Sustainable health care architecture. Hoboken, NJ, John Wiley & Sons:360–362.
Johnsen JR (2006). Norway: Health systems in transition. Health Systems in Transition, 2006; 8(1):1–167.
Valen MS, Larssen A-K (2006). Adaptability of hospitals – Capability of handling physical changes. Trondheim, Norwegian University of Science and Technology (http://www.metamorfose.ntnu. no/Artikler/01_55_F_valen.doc, accessed 6 October 2008).
WHO Regional Office for Europe (2009). European Health for All database (HFA-DB) [offline database]. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe (January 2009 edition).
12. fejezet