A régi paradigma szerint működő gazdaság fenntarthatósága abban rejlett, hogy a gazdaság nem nőtte túl a természet korlátait (Tóth, 2016). Az új paradigma szerint a természeti erőforrások túlhasználatával a gazdaság már a természet fölé nőtt, folyamatosan feléli tartalékát, és elkezdődik a természet lassú degradációja. Ez az élőhelyek pusztulásán keresztül a fajok diverzitásának csökkenésében testesül meg, ami egy inflexiós pontot átlépve már irreverzibilissé teszi a folyamatot. A gazdaság uralta paradigmában a fő rendező elv az eredményesség és a hatékonyság.36
A jelenséget felismerve a fenntarthatóság eszmei alapjait 1981-ben Lester R. Brown37 fektette le „Fenntartható társadalom építése” (Building a Sustainable Society) című művében (Brown, 1981). Brown kutatói munkássága az ökológiai szempontból vett „fenntartható
36 Erre dolgozták ki az iparban a veszteségek csökkentése érdekében alkalmazott LEAN management eszközeit, melyek a pazarlás kizárását, az erőforrásokkal való tudatos gazdálkodást és a JIT elv preferálását célozzák.
37 Lester R. Brown 1934. március 28. án született Bridgetonban. Munkásságát a globális élelmiszer ellátási problémák vizsgálatával kezdte, majd innen jutott el a társadalmi fenntarthatóság vizsgálatához.
Megalapította a Worldwatch Institute-t, amelynek 26 éven át volt elnöke. 2001 májusában megalapította az Earth Policy Institute-t, melynek célja nemcsak a környezetvédelmi problémák elemzése, hanem a környezetet sújtó katasztrófák elkerülése érdekében konkrét tanácsokat is megfogalmazott.
fejlődés” fogalmát segített megismerni és megérteni. Művének kiemelt jelentősége, hogy egymástól elválaszthatatlannak tekinti a gazdaság, a társadalom, és a környezet megbonthatatlan hármasát. A könyv borítóján is idézi az elhíresült, – azóta a fenntarthatóság szlogenévé is vált – gondolatot: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön”, melynek valódi eredetét nem ismerjük38.
Véleményem szerint Brown megközelítése azért vihet közelebb a megoldáshoz, mert a múlt tapasztalatainak megismerése segíthet abban, hogy ne legyen szükségszerű a bukásokat újra és újra átélni. Ennek kulcsa, hogy fel kell ismernünk a történelmi jelentőségű hibákat, tanulnunk kell belőlük és a már összegyűjtött tapasztalatokat alkalmaznunk kell a jövő tervezése során.
2.2.2.3. A fenntarthatóság dimenziói
Kezdetekben az egydimenziós koncepció a természeti erőforrások felhasználása szempontjából próbálta meghatározni a fenntarthatóság fogalmát. Általában magukba foglaltak olyan alapvetéseket, mint hogy a megújuló erőforrások használata ne haladja meg a természeti környezet regenerálódó képességét, vagy a szennyezés mértéke ne terhelje túl a természet öntisztuló képességét. Az egydimenziós modellek leginkább az ökológiai korlátokra, a környezeti szempontokra fókuszáltak (Csete, 2011).
A koncepció hibája, hogy nem elegendő a témát egyetlen dimenzió mentén vizsgálni, hiszen az ökológiai megközelítés számos egyéb tényezőtől is függ. Ezért a koncepciót később kiegészítették a gazdasági és a társadalmi tényezővel. Ennek legismertebb ábrázolása a három, egymást metsző halmaz, melyek ideális esetben hasonló kiterjedésűek, amint azt az 5. ábra szemlélteti.
Az előbbiek ellenére a gazdasági növekedésnek a jövőre vonatkozó konzekvenciái hosszú ideig a tudományos kutatás perifériáján szerepeltek, és a széles nyilvánosság előtt szinte ismeretlenek maradtak (Szász, 2010). Amíg korábban a fenntartható fejlődés, mint fogalom szorosan a természeti erőforrások használatához kapcsolódott, addig mára már világossá vált, hogy ez nem elég – több dimenzióra kell kiterjesztenünk a gondolkodásmódunkat, hiszen a fenntarthatóságnak sem csak ökológiai vetületei vannak. Egyre inkább előtérbe kerültek a
„puha” tényezők39, hiszen az már világossá vált, hogy a gondolkodásunkat nem szabad csak a természeti érdekek vizsgálatára korlátozni.
38 A quoteinvestigator.com szerint a mondás valódi eredete ismeretlen, de többek között felvetődött Ralph Waldo Emerson, Wendell Berry, Moses Henry Cass, Dennis J. Hall, Helen Caldicott, David R. Brower, Taghi Farvar neve. Feltételezések szerint a mondás többszáz éves is lehet. Ami biztos, hogy a fogalmat már 1971-ben használta Wendell Berry a “The Unforeseen Wilderness: An Essay on Kentucky’s Red River Gorge” című művében. (Quote Investigator, 2018)
39 A fenntartható fejlődés koncepciója kapcsán két alapvetően különböző nézet áll egymással szemben.
Az egyik szerint teljességgel el kell vetni az anyagi erőforrások mind nagyobb mértékű felhasználására alapozott folytonos gazdasági növekedési megközelítést, hiszen globális szinten már messze túlléptük a földi életfenntartó
A fenntartható fejlődés fogalom első politikai jelentését 1987-ben kapta, Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök asszony által vezetett ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága által „Közös jövőnk” címmel kiadott jelentésében. A tanulmány a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolta fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi a természeti erőforrásokat, s amely megoldást jelenthetne a fejlődő országok nagy részében elhatalmasodó szegénység leküzdésére is (Faragó, 2002).
A Brundtland jelentés néven elhíresült tanulmány nagyon kifejező módon fogalmazta meg a fenntartható fejlődés fogalmát, mely szerint: „a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit40, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék saját szükségleteiket” (WCED, 1987).
A fenntartható fejlődés a jelentés szerint három tényezőre épül: a gazdasági, a szociális (vagy társadalmi) és a környezeti pillérekre. Fontos, hogy egy döntésnél mindhárom szempontot együttesen, lehetőleg azonos súllyal és kölcsönhatásaik figyelembevételével kell mérlegelni. Ezt az összefüggést és magyarázatát szemlélteti az 5. ábra.
rendszerek kereteit (eltartó-képességüket). Ezen „erős fenntarthatósági” (vagy „szigorú fenntarthatósági”) koncepció szerint megengedhetetlen a természeti tőke értékcsökkentése.
A másik felfogás szerint eleve reménytelen, hogy elkerüljék a természeti tőke értékcsökkentését annak mindegyik formájában (pl. a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása kapcsán), ehelyett a „helyettesíthetőséget” kell elérni, azaz azt, hogy a valahol megtörténő csökkenést máshol kompenzálják. E „puha fenntarthatóság” (vagy
„gyenge fenntarthatósági” koncepció) alapján a „jó gazdaságot” kell működtetni és ehhez csak olyan mértékben lehet pusztítani a természetet, amilyen mértékben a gazdaság jövedelméből azt helyre lehet hozni (Németh, 2008).
40 Ez elsősorban a Maslow-féle piramis (Maslow, 1943) alsó két fokát – a fizikai létfenntartás és a biztonság szükségleteit – jelenti), másrészt kitér arra, hogy az adott technológiai és társadalmi berendezkedésnek megfelelően kell meghatározni a korlátozásokat, hogy a környezet a jövő generációi számára is azonos módon elégíthesse ki szükségleteit. Azt azonban nem egyértelműsíti a definíció, a jelen és a jövő szükségletek alatt mit kell érteni. A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata sem pontosítja ezt: „A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg” (Somogyi és társai, 2012).
5. ábra: A fenntarthatóság három pillére és a köztük lévő ideális kapcsolat jellege