SZEMLE 865
problémákról mindenképpen szólnia kell, hiszen ezek- nek jellegével tudósként tisztában volt.
Életének utolsó két évében egyre elhatalmasodó betegségével küzdött, hívő emberhez méltó öntudat- tal, bátorsággal és a Teremtő iránti alázattal. Még be tudta fejezni a szociológiába való bevezetést nyújtó egyetemi tankönyvét, mert fontosnak tartotta, hogy a magyar egyetemeken a sajátos magyar szempontokat is figyelembe vevő tankönyvből tanuljanak, dolgoz- zanak a hallgatók. A könyv írása – nem sokkal halá- la előtt fejezte azt be – adott erőt neki a szenvedések leküzdéséhez
Munkásságát mind itthon, mind külföldön elis- merték, számos nemzetközi intézménynek és szerve- zetnek volt tagja, és sok hazai és nemzetközi elisme- rés tulajdonosa, így, többek között, a Francia Becsü- letrend lovagi fokozatáé is.
Hiteles tudós és a nemzet érdekeinek szószólója volt, ez utóbbi szerepet tudatosan vállalta, tudásának birtokában is szerény, de meggyőző érveléssel.
Távozása nagy veszteség a tudománynak, a köz- életnek és természetesen kollégáinak, barátainak.
V. Gy.
EMLÉKEZÉS ANDORKA RUDOLFRA
Kolléga- és tanítványként, vállalva a személyes emlékezés elkerülhetetlen szubjektivitását, szeret- ném megidézni Andorka Rudolf alakját, aki a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban 1972 és 1983 között az együtt végzett munkák során igen sok szakmai ta- pasztalatot – és ami számomra legalább ilyen fontos –, egy életre meghatározó magatartásmintát adott át.
Hogyan is tette mindezt, ezt szeretném feleleveníteni néhány emléktöredékkel.
Andorka Rudolf harminckét éves korában, 1963- ban került a KSH Népességtudományi Kutató Intézet- be, ahol elsősorban az alkoholizmust, a társadalmi mobilitást és az idős emberek helyzetét kutatta. 1970- től a Központi Statisztikai Hivatal akkor létrehozott Társadalomstatisztikai főosztályán a Módszertani és társadalmi mobilitás osztályt vezette. E sorok írója 1972-ben, röviddel az egyetemi tanulmányok befeje- zése után lett a munkatársa, néhány más, hasonlóan kezdő kollégával együtt. Szakmailag megkönnyítette helyzetünket, hogy már akkor kézbe vehettük igen alapos, a nemzetközi szakirodalom főbb elméleti és módszertani ismereteit is magába foglaló írásait. A fia- tal munkatársak számára kitűnő iskola volt az Andorka Rudolf és Cseh-Szombathy László vezette szakmai műhely. Mindketten fontosnak tartották szakmai fejlő- désünk irányítását és az önképzést.
Andorka maga is folyamatosan képezte magát. A szakirodalmat, tapasztalatait nemcsak önmaga, hanem kollégái számára is gyűjtötte. A belső, munkahelyi megbeszélések, viták pedig jó alkalmat adtak arra, hogy első kézből kapjunk fontos ismereteket az általa meghívott neves társadalom- és gazdaságkutató szak- emberektől, megérezve a viták során az együttgondol- kodás örömét. Ugyanakkor ebben a műhelyben meg- kívánták az önálló véleményalkotást is, amelyhez jó terepül szolgáltak azok az egyetemi kurzusok és más szakmai fórumok, ahol – Andorka Rudolf bíztatására és segítségével – előadásokat tarthattunk. Alapelve
volt, hogy a társadalomstatisztikus nem dolgozhat
„légüres térben”. A statisztikai vizsgálatok csak akkor kellően megalapozottak, ha azok módszertana, illetve a levonható következtetések széles körben ismertek, il- letve ismertté válhatnak. A szoros és a tágabb szakmai körökből érkező visszajelzések is fontosak voltak számára, ezek átgondolása nemegyszer hatottak való- ságfeltáró vizsgálataira.
A statisztikai adatgyűjtések szervezésekor nagy szerepe volt a terepismeretnek, a helyszíni tapaszta- latoknak. Andorka maga is arra törekedett, hogy mi- nél több kérdőbiztostól (sőt magától a megkérdezett családtól) szerezhessen közvetlen benyomást a fel- vétel fogadtatásáról, a kérdések megfelelő voltáról.
Ezt a tapasztalatszerzést különösen fontosnak találta a fiatalok számára, és erőteljesen szorgalmazta kö- rükben ezt a fajta ellenőrző munkát.
Ugyanilyen fontosnak tartotta azt is, hogy minél előbb önálló feladatot kapjunk, és bekerüljünk a
„mélyvízbe”. A más részlegekben dolgozó pályatársak gyakorta irigyelték az alkotásnak azt a szabadságát és azt az önállóságot, amit a főosztály biztosított. Ilyen körülmények között szakmailag mindenki járhatta a maga útját. Már a hivatalba lépés első időszakától önálló publikálásra buzdított, és gyakran ő maga aján- lotta fel számunkra a szerzőtársi együttműködést egy- egy témában, tekintve, hogy az adatok feldolgozása ritkán zárult le a hivatali jelentés megírásával.
Ezt a kedvező légkörű alkotó munkát némileg megtörte, hogy a hivatali átszervezések következté- ben a Társadalomstatisztikai főosztályt 1978-ban feloszlatták, a munka részben a Társadalmi Szolgál- tatások főosztály, részben a Népességtudományi Ku- tató Intézet keretein belül folyt tovább. Az 1976/77.
évi időmérleg-vizsgálat első eredményei csak 1980- ban jelenhettek meg. Ugyancsak ebben az évben in- dította el Andorka a nemzetközi összehasonlítás te- rén folyó munkákat. A korábban visszatartott idő-
SZEMLE 866
mérleg-vizsgálat eredményei több lengyel–magyar, finn–magyar összehasonlításnak vetették meg az alapjait, melyeket a csehszlovák és az osztrák össze- hasonlítási munkák követtek. E munkák sikerében nagy szerepe volt Andorka széles körű nemzetközi tájékozottságának és elismertségnek.
A társadalmi folyamatok sokoldalú megközelítése – más diszciplínákhoz hasonlóan – a statisztika számá- ra is nagy kihívás volt. Ez az igény hívta életre a nem- zetközi szakirodalomból akkor már ismert társadalmi jelzőszám-mozgalmat, amelybe a főosztálynak is sike- rült bekapcsolódni. E munkálatoknak is Andorka volt az irányítója. Először a KGST-országok statisztikai hi- vatalaival együttműködve módszertani egyeztetéseket végeztünk. A munkák lezárásaképpen – már a buda- pesti Közgazdaságtudományi Egyetem kiadásában – a hazai viszonyokról részletes elemzések kerültek napvi- lágra e tárgykörben.
Ugyanakkor a nyolcvanas évek folyamán több fontos vizsgálatot is végeztünk Andorka Rudolf kez- deményezésére és irányításával: 1981-1982-ben rész- letes rétegződés- és életkörülmény-vizsgálatra, 1983- ban pedig társadalmimobilitás-vizsgálatra került sor.
Ezzel egyidőben Andorka kiadványok és elemzések sorát tette közzé a deviáns jelenségektől a falusi és a paraszti népesség helyzetének bemutatásáig.
1983-ban Andorka Rudolf a budapesti Közgaz- daságtudományi Egyetemre került, de a szakmai és baráti kapcsolat a KSH-beli kollégákkal nem szakadt meg. Hatalmas munkabírásával számos elemzést ké-
szített a hivatalban végzett mobilitás- és időmérleg- életmódvizsgálatok alapján. Az ezekről készült ta- nulmányok jelentős része a Statisztikai Szemlében látott napvilágot.
Mi, egykori kollégák és tanítványok elmondhat- juk, hogy az általa megkövetelt szakmai igényesség, a tisztánlátásra törekvés a problémák megközelítésé- ben olyan értékek voltak mindannyiunk számára, melyekből életre szólóan táplálkozhatunk. Ha segít- ségért fordultak hozzá, nemet mondani nem tudott.
Gyakran szemére hánytuk, hogy szétforgácsolja energiáit, és csak utóbb értettük meg, hogy azt a nagytömegű ismeretanyagot és az abban való eliga- zodást az állandó apró munka során lehet csak meg- szerezni és elvégezni. Mint ahogy utóbb, halála után eszmélünk rá arra is, hogy távoztával nemcsak a tár- sadalomkutatást, hanem annak szűkebb, de általa igen fontosnak tartott területét, a társadalomstatiszti- kát is pótolhatatlan veszteség érte.
E sajnálatosan rövid, de gazdag életmű tanulsá- gai bizonnyal tovább élnek a jövőbeli társadalomku- tatásban, beteljesítve Andorka Rudolfnak azt az óha- ját, mely egyik legutolsó nyilatkozatában hangzott el: reméli, hogy azok a munkák, amelyeket élete so- rán elvégzett, segítséget adnak majd az utódoknak kutatási problémáik megoldásához.
Úgy érzem nemcsak szakmai érdekünk, de köte- lességünk is e kívánság beteljesítése.
H. I.
VÁLOGATÁS
ANDORKA RUDOLF MŰVEIBŐL
Könyvek, Tanulmányok, jegyzetek
Cseh-Szombathy László – Andorka Rudolf: A budapesti nyugdíjasok helyzete és problémái. KSH Népességtudományi Kutató Csoport közleményei 6.
köt. KSH. Budapest. 1965. 65 p.
Andorka Rudolf – Dányi Dezső – Martos Béla:
Dinamikus népgazdasági modellek. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Budapest. 1967. 410 p.
Andorka Rudolf: Az intragenerációs mobilitás vizsgálatának néhány kérdése. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1967.
Andorka Rudolf: Iskolai végezttség. KSH Né- pességtudományi Kutató Csoport közleményei 16.
Statisztikai Kiadó. Budapest. 1967. 105 p.
Andorka Rudolf – Cseh-Szombathy László – Vukovich György: Alkoholizmus. KSH Népességtu- dományi Kutató Intézet közleményei 24. KSH Bu- dapest. 1968. 169 p.
Andorka Rudolf – Haber Judit és társai: Társa- dalmi igények, vélemények. Irodalmi tájékoztató.
Statisztikai Kiadó. Budapest. 1969. 286 p.
Andorka Rudolf: Mikromodellek. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Budapest. 1970. 327 p.
Andorka Rudolf – Harcsa István: A községi né- pesség társadalomstatisztikai leírása. MTA Szocio- lógiai Kutatóintézet. Budapest. 1973. 181 p.
Andorka Rudolf – Buda Béla – Cseh-Szombathy László: A deviáns viselkedés szociológiája. Váloga- tás. Gondolat Könyvkiadó. Budapest. 1974. 530 p.
Andorka Rudolf – Harcsa István – Kulcsár Kálmán: A társadalmi mobilitás történeti tendenciái.
Statisztikai Időszaki Közlemények. 343. KSH. Bu- dapest. 1975. 309 p.
Andorka Rudolf: Társadalmi jelzőszámok – tár- sadalomstatisztikai rendszerek. Szakirodalmi tájé- koztató. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgá- lat. 1975. 126 p.
