SZEMLE
ANDORKA RUDOLF (1931–1997)
Elment a tudós, a kolléga, a jóbarát, akinek ténykedése érzékelhető nyomot hagyott a magyar és a nemzetközi társadalomtudományokon, elsősorban a szociológián és demográfián. Tudományos és okta- tó tevékenysége mellett közéleti szerepe is jelentős volt: magyarságban és a klasszikus európai szelle- miségben gondolkodott, és tudományos kutatásain alapuló megnyilvánulásai, állásfoglalásai a társadal- mi és politikai tisztánlátáshoz is hozzájárultak.
1931-ben született Budapesten, 1963-ban avatták a jogtudományok doktorává. Közben azonban nagyon sok minden történt vele: családjának hányattatásai, édesapjának a németek által történt elhurcolása, a csa- lád 1951-es kitelepítése, majd a visszatérés.
A kitelepítés – mint maga mondta és írta több élet-vallomásában – nagy iskola volt számára. A tár- sadalom, a falu olyan rétegeit látta, amelyeket ko- rábban nem ismert. Közvetlen, másokkal szemben nyílt személyisége hozzásegítette, hogy kitelepítése idején sok új ismerőst és barátot szerezzen, megis- merje gondjaikat, helyzetüket, a világról, a politiká- ról vallott nézeteiket. Ezeket a barátságokat élete vé- géig rendszeresen ápolta.
Az egyetem kései elvégzése után a KSH Könyv- tárába, majd a Népességtudományi Kutató Intézetbe került, később a Hivatal állományában dolgozott. A hatvanas évek elejétől indult tudományos kutató- munkája, részben az általa vagy általa is tervezett statisztikai felvételek, részben egyéb, rendelkezésre álló statisztikák alapján.
Andorka Rudolf talán legnagyobb érdeme a tár- sadalom rétegszerkezetének kutatásában elért ered- ményei és a társadalom rétegződési folyamatának, a társadalmi mobilitásnak felderítése, feltárása. A ma- gyar mobilitásvizsgálatok mindegyikének szervezé- sében, végrehajtásában részt vett, elemezte a felvéte- leket. Több jelentős nemzetközi összehasonlító vizs- gálatnak is részese volt. A mobilitáskutatások legna- gyobb hazai, nemzetközi hírű alakja, akinek ez irá- nyú munkássága alapjában határozta meg a társa- dalmunkról alkotott képet.
Andorka Rudolf a demográfiában is sokat alko- tott, kicsit demográfusnak is tartotta magát. Elsősorban a termékenység alakulásának lehetséges meghatározó- ival foglalkozott, az e tárgyban írt és külföldi kiadó ál- tal gondozott összefoglaló könyve a világ egyetemei- nek könyvtáraiban is megtalálható.
Az a korszak, amelyben tudományos munkásságát elkezdte és amelyben ez a munkásság kibontakozott, nem kedvezett a társadalom folyamatait feltáró és fő- leg ezeket a nyilvánossággal megismertető munkának.
Ezek a nehézségek fokozott mértékben voltak érzékel- hetők olyan államigazgatási intézményben, mint a sta- tisztikai hivatal, amely pedig abban a korszakban is igyekezett tárgyilagosan felhasználni a rendelkezésére álló adatokat, és több, részben Andorka Rudolf által is kezdeményezett felvételt hajtott végre a társadalmi fo- lyamatok jobb megismerésére. Az elemzések során ki- alakuló tudományos eredmények jórésze azonban nem igazolta a társadalomról a hatalom által hirdetett és vallott képet, és ez óhatatlanul konfliktusokhoz ve- zetett. Egyetemi tanári kinevezése, a Közgazdaság- tudományi Egyetemre kerülése sok tekintetben na- gyobb tudományos mozgásszabadságot adott számára.
Több jelentős műve született ebben az időszakban, és közéleti tevékenysége is egyre inkább kibontakozott.
1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A rendszerváltozás után, és 1991- ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rek- torává választották, 1994-ben újraválasztották. Rek- torként jelentős tudományszervező tevékenységet vég- zett és ebben az időben szervezték át az egyetem okta- tási rendszerét az új korszak számára alkalmassá téve azt. Ebben természetesen döntő szerepe volt, mint ahogy abban is, hogy az egyetem nemzetközi kapcso- latai nagy mértékben megnövekedtek, nemzetközi presztízsé megnőtt. 1990 és 1996 között az Országos Statisztikai Tanács elnökeként is tevékenykedett.
1991-től haláláig az OTKA elnöke volt. Szervezői, ku- tatói és oktató munkája mellett az utóbbi években egy- re több közéleti szerepet is vállalt, mert úgy érezte, hogy bizonyos társadalmi kérdésekről, népesedési
SZEMLE 865
problémákról mindenképpen szólnia kell, hiszen ezek- nek jellegével tudósként tisztában volt.
Életének utolsó két évében egyre elhatalmasodó betegségével küzdött, hívő emberhez méltó öntudat- tal, bátorsággal és a Teremtő iránti alázattal. Még be tudta fejezni a szociológiába való bevezetést nyújtó egyetemi tankönyvét, mert fontosnak tartotta, hogy a magyar egyetemeken a sajátos magyar szempontokat is figyelembe vevő tankönyvből tanuljanak, dolgoz- zanak a hallgatók. A könyv írása – nem sokkal halá- la előtt fejezte azt be – adott erőt neki a szenvedések leküzdéséhez
Munkásságát mind itthon, mind külföldön elis- merték, számos nemzetközi intézménynek és szerve- zetnek volt tagja, és sok hazai és nemzetközi elisme- rés tulajdonosa, így, többek között, a Francia Becsü- letrend lovagi fokozatáé is.
Hiteles tudós és a nemzet érdekeinek szószólója volt, ez utóbbi szerepet tudatosan vállalta, tudásának birtokában is szerény, de meggyőző érveléssel.
Távozása nagy veszteség a tudománynak, a köz- életnek és természetesen kollégáinak, barátainak.
V. Gy.
EMLÉKEZÉS ANDORKA RUDOLFRA
Kolléga- és tanítványként, vállalva a személyes emlékezés elkerülhetetlen szubjektivitását, szeret- ném megidézni Andorka Rudolf alakját, aki a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban 1972 és 1983 között az együtt végzett munkák során igen sok szakmai ta- pasztalatot – és ami számomra legalább ilyen fontos –, egy életre meghatározó magatartásmintát adott át.
Hogyan is tette mindezt, ezt szeretném feleleveníteni néhány emléktöredékkel.
Andorka Rudolf harminckét éves korában, 1963- ban került a KSH Népességtudományi Kutató Intézet- be, ahol elsősorban az alkoholizmust, a társadalmi mobilitást és az idős emberek helyzetét kutatta. 1970- től a Központi Statisztikai Hivatal akkor létrehozott Társadalomstatisztikai főosztályán a Módszertani és társadalmi mobilitás osztályt vezette. E sorok írója 1972-ben, röviddel az egyetemi tanulmányok befeje- zése után lett a munkatársa, néhány más, hasonlóan kezdő kollégával együtt. Szakmailag megkönnyítette helyzetünket, hogy már akkor kézbe vehettük igen alapos, a nemzetközi szakirodalom főbb elméleti és módszertani ismereteit is magába foglaló írásait. A fia- tal munkatársak számára kitűnő iskola volt az Andorka Rudolf és Cseh-Szombathy László vezette szakmai műhely. Mindketten fontosnak tartották szakmai fejlő- désünk irányítását és az önképzést.
Andorka maga is folyamatosan képezte magát. A szakirodalmat, tapasztalatait nemcsak önmaga, hanem kollégái számára is gyűjtötte. A belső, munkahelyi megbeszélések, viták pedig jó alkalmat adtak arra, hogy első kézből kapjunk fontos ismereteket az általa meghívott neves társadalom- és gazdaságkutató szak- emberektől, megérezve a viták során az együttgondol- kodás örömét. Ugyanakkor ebben a műhelyben meg- kívánták az önálló véleményalkotást is, amelyhez jó terepül szolgáltak azok az egyetemi kurzusok és más szakmai fórumok, ahol – Andorka Rudolf bíztatására és segítségével – előadásokat tarthattunk. Alapelve
volt, hogy a társadalomstatisztikus nem dolgozhat
„légüres térben”. A statisztikai vizsgálatok csak akkor kellően megalapozottak, ha azok módszertana, illetve a levonható következtetések széles körben ismertek, il- letve ismertté válhatnak. A szoros és a tágabb szakmai körökből érkező visszajelzések is fontosak voltak számára, ezek átgondolása nemegyszer hatottak való- ságfeltáró vizsgálataira.
A statisztikai adatgyűjtések szervezésekor nagy szerepe volt a terepismeretnek, a helyszíni tapaszta- latoknak. Andorka maga is arra törekedett, hogy mi- nél több kérdőbiztostól (sőt magától a megkérdezett családtól) szerezhessen közvetlen benyomást a fel- vétel fogadtatásáról, a kérdések megfelelő voltáról.
Ezt a tapasztalatszerzést különösen fontosnak találta a fiatalok számára, és erőteljesen szorgalmazta kö- rükben ezt a fajta ellenőrző munkát.
Ugyanilyen fontosnak tartotta azt is, hogy minél előbb önálló feladatot kapjunk, és bekerüljünk a
„mélyvízbe”. A más részlegekben dolgozó pályatársak gyakorta irigyelték az alkotásnak azt a szabadságát és azt az önállóságot, amit a főosztály biztosított. Ilyen körülmények között szakmailag mindenki járhatta a maga útját. Már a hivatalba lépés első időszakától önálló publikálásra buzdított, és gyakran ő maga aján- lotta fel számunkra a szerzőtársi együttműködést egy- egy témában, tekintve, hogy az adatok feldolgozása ritkán zárult le a hivatali jelentés megírásával.
Ezt a kedvező légkörű alkotó munkát némileg megtörte, hogy a hivatali átszervezések következté- ben a Társadalomstatisztikai főosztályt 1978-ban feloszlatták, a munka részben a Társadalmi Szolgál- tatások főosztály, részben a Népességtudományi Ku- tató Intézet keretein belül folyt tovább. Az 1976/77.
évi időmérleg-vizsgálat első eredményei csak 1980- ban jelenhettek meg. Ugyancsak ebben az évben in- dította el Andorka a nemzetközi összehasonlítás te- rén folyó munkákat. A korábban visszatartott idő-
