HÁMÁN KATÓ
Dr. NAGY JÓZSEF
A magyar munkásmozgalom nagy mártírjának, lánykollégiumunk névadójának emlékére.
A magyar munkásmozgalom történetének lapjai tele v a n n a k a m u n k á s mártirok neveivel. A magyar munkásmozgalom története el-
választhatatlan a kommunisták harcaitól. 1919 dicsőséges napjai, a f e - h é r t e r r o r elleni küzdelem, s a felszabadult magyar nép harca a szoci- alizmus építéséért f é n y e s bizonyítékai a kommunisták vezető erejének.
Ennek a küzdelemnek igen jelentős része az ellenforradalom 25 eszten- dejére, a Horthy-korszakra esik. Ebben a harcban, melyet a magyar dolgozok a népelnyomó fasiszta rendszer ellen vívtak, a kommunisták ezrei áldozták életüket a magyar nép szebb jövőjéért. Ennek a küzde- lemnek egyik kimagasló harcosa volt H á m á n Kató.
A gyermekkor
A Károlyi-uradalom kellős közepén, a Heves megyei Kompolt köz- ségben született H á m á n Kató 1884 december 2-án. A p j a szegény falusi csizmadia volt, olyan foltozó varga, aki ősztől—tavaszig lábbeli javí- tassal foglalkozott, a mezőgazdasági m u n k á k idején pedig maga is ásót, kapát fogott, s m e n t az uradalom f ö l d j é r e dolgozni. Sovány k e n y é r volt ez. Mint csizmadia n e m tudott megélni mert a szűk határok közé zárt szegényparasztok n e m t u d t a k ú j csizmát csináltatni, a mezőgazdaság- ban pedig sok volt a munkás és az uradalom maga szabta meg a bére- ket. Hiába zúgolódtak, azonban mégis menni kellett ha n e m akart a szegény ember éhen halni.
Éppen abban az időben amikor Hámán Kató született még súlyo- sabbá vált a falusi szegénység helyzete. A magyar mezőgazdasági cik- kek n e m bírták a versenyt külföldön az olcsóbb amerikai és orosz ga- bonával és egyre jobban kiszorultak az európai piacokról. A magyar nagybirtokosok azonban ebből nem azt a tapasztalatot vonták le, hogy korszerűsíteni kell gazdaságukat, hanem igyekeztek áthárítani a ter-
heket a szegény parasztságra. Egyre jobban lenyomták a béreket és mind nagyobb m é r t é k b e n áttértek a gabonatermelésre, mivel ez igé- nyelte a legkevesebb munkáskezet. így volt ez a Károlyi uradalomban
3i7
is. Az uradalom h a t á r á b a n élő falvak dolgozó népe kénytelen volt ol- csón eladni m u n k a e r e j é t , nagyrészük pedig vándorbotot vehetett a ke- zébe, s az ország más részén kereshette kenyerét.
Hámán Kató szülei nem sokáig bírták ezt a nyomorúságos hely- zetet. Pár éves volt, amikor édesapja váltókezelő lett a MÁV-nál, s Hatvanba költöztek. Ez az állapot sem volt ugyan sokkal rózsásabb kompolti helyzetüknél, de legalább az állandó létbizonytalanság ezzel megszűnt. Itt teltek el H á m á n Kató gyermekévei. Ö maga egy beszél- getés alkalmával azt m o n d t a : „Nem is t u d o m volt-e gyermekkorom"
— s valóban a földesúri Magyarországon különösen a falusi gyerekek- n e k nem volt g y e r m e k k o r u k . Később a Horthy-korszak idején vissza- tekintve a maga életére és a falusi asszonyok helyzetére, azt írja a Nő- m u n k á s című lapba: „ F a l u n a szegényember gyermeke előtt h a m a r megnyílik az élet, k o r á n felnőtt lesz, mert segíteni kell a család eltar- tásában. Előbb úgy, hogy gondozni kell otthon a kisebbeket, aztán meg úgy, hogy maga is elmegy napszámba. Én is ezt csináltam" [11.
A váltókezelői fizetés is elég szűkös jövedelmet biztosított, külö- nösen, hogy jött a többi gyerek is: Mária, András, Antal. A szolgálat, leteite után a k a p t a f á t és árat is elő kellett venni H á m á n Jánosnak, hogy a szűkös jövedelmet kiegészítse. A kis konyhában pedig, melv egyúttal m ű h e l y is volt, mindig voltak szomszédok. Ki valamilyen m u n k á r a várt, ki csak időtöltésből jött, beszélgetni. A Hámánékhoz j á - ró szegény emberek pedig elégedetlenek voltak a rendszerrel és örül- tek, hogy olyan h e l y r e m e h e t t e k ahol nyugodtan kibeszélhették magu- kat, nem kellett attól tartaniuk, hogy beszédükért a csendőr elfogj a őket. Édesapja újságolvasó ember volt, aki szegénysége ellenére min- dig járatott újságot és az ú j s á g b a n olvasottakat meg is vitatták.
így H á m á n Kató lényegében már a családi tűzhely mellett meg- ismerkedett a társadalmi ellentétekkel. Természetesen ez nem valami tudatos megismerés volt, de m á r itt meglátta, hogy v a n n a k szegények és gazdagok és a vagyonosak sokkal könnyebben boldogulnak az élet- ben mint a szegények. Ezt kellett tapasztalnia az iskolában is. A sze- gény gyerekek h á t r á b b ültek a padokban és saját maga is tapasztal- hatta, hogy a szegény gyereknek sokkal többet kell tanulni ha jó eredményt akar elérni, m i n t a gazdagnak.
Volt pedig odahaza is m u n k a bőven. Segítenie kellett beteges édes- a n y j á n a k a háztartásnál, vigyáznia kellett kisebb testvéreire és mind- emellett m á r g y e r m e k k o r á b a n is arra gondolt, hogy anyagilag segítse szüleit. Több g y e r m e k k e l együtt lejárt a Zagyva partra, ahol fűzfa- vesszőt g y ű j t ö t t e k és azt k o s á r f o n ó k n a k a d t á k el. Az elemi elvégzése u t á n pedig m á r komolyabb m u n k a következett. Mint serdülő lány t a - vasztól—őszig a cukorgyáros Hatvany-Deutschok birtokán dolgozott.
Hámán Kató azonban n e m nyugodott bele helyzetébe. Tovább akart tanulni és szorgalmasan g y ű j t ö t t e a filléreket, hogy beiratkozhasson a polgári iskolába.
Közben é d e s a n y j á n a k is sikerült elhelyezkednie és így anyagi helyzetük átmenetileg megjavult. Részben szülei segítségével, részben saját erőből hozzákezdett a polgári iskola elvégzéséhez. Miután elvé-
gezte a polgári iskolát, Budapesten tanítóképzőbe iratkozott be. Tanul- ni akart, pedagógus akart lenni, hogy kiemelje a sok-sok magyar gyer- meket a tudatlanságból, sötétségből. Rendkívüli áldozatokat vállalt a tanulásért. Akkor még n e m volt kollégium, a magánszállást pedig csak a gazdag gyerekek t u d t á k megfizetni. H á m á n Kató m i n d e n n a p vonaton járt Pestre. H a j n a l b a n indult Hatvanból, az úton t a n u l t a meg leckéjét és késő délután ért haza. Emellett is jutott ideje arra, hogy m a g á n t a - nítványokat vállaljon. Így is a legjobb tanulók között volt. Kiváló ész- szel és törhetetlen akaraterővel rendelkezett.
Nyaranként, hogy a következő évre be t u d j o n iratkozni gazdag csa- ládok bukott gyerekeit készítette elő a pótvizsgára, vagy ismét a cu~
"korgyári répaföldeken dolgozott. Itt kezdte komolyabban megismerni az osztálykülönbségeket és itt jött rá, hogy a dolgozó nők helyzete még
a férfiakénál is súlyosabb. Látta, hogy az uralkodó osztályoknak csak addig van szüksége a m u n k á s kezére, amig ki nem esik belőle a szer- szám. Látta a napszámos nők végtelen lealázó helyzetét, hogy az intéző vagy gazdatiszt bármelyiket berendelheti magához, s ha megtagadja az engedelmességet akkor másnap m á r akár ne is m e n j e n m u n k á b a .
H á m á n Kató mégsem válthatta valóra álmát, n e m lehetett peda- gógus. A század elején édesanyja betegsége súlyosbodott, kis házukat pedig elárverezték. Nemcsak, hogy n e m t u d t á k tovább támogatni t a n u - lását, de neki kellett tetemes részt vállalni a család f e n n t a r t á s á b a n . Kisebb alkalmi m u n k á k u t á n 1905-ben kisegítő pénztárosként bekerült a hatvani állomásra, egy év múlva pedig véglegesítették [2].
Ebben az időben, a XX. század elején kezd kialakulni a szocialista szervezkedés a hatvani vasúti munkások között. 1904—1905-ben m á r bekapcsolódnak az országos sztrájkmozgalmakba és a szervezett vasúti dolgozók száma Hatvanban 1907-ig 250 f ő r e növekedett. Az 1905-ös ál- talános vasútassztrájk idején a hatvani vasútasok is s z t r á j k b a lépnek és
megtagadják a vonatok továbbítását. A sztrájkbizottság tagjai között ott találjuk Hámán Jánost is. Bár konkrétan nem t u d j u k , hogy H á m á n Kató részt vett-e a hatvani vasútasok szervezkedésében, de a szegény váltókezelő lányára, aki a maga bőrén érezte a népelnyomó úri r e n d - szer hatalmát, minden bizonnyal nagy hatással volt a vasúti dolgozók
szervezkedése.
1905-tel lezárult H á m á n Kató gyermekkora. Küzdelmes g y e r m e k - kor után lényegében elszakadt a fizikai munkától. Vasúti tiszt lett, aki- től a vasút vezetősége elvárta, hogy tagadja meg származását és illesz- k e d j e n be a tisztikar kasztjába. Külön lakást kapott a vasúti bérházban és fizetéséből valóban úri módon élhetett volna. Hámán Kató azonban n e m tagadta meg származását, mert érezte, hogy akkor önmagát ta- gadná meg. Magához költöztette családját, támogatta testvérei t a n u l á - sát, gondoskodott ruházkodásukról is. 1912-től pedig, mikor szülei meg- haltak az ő vállára nehezedett a család f e n n t a r t á s á n a k minden gond- ja. Ezt is vállalta. Feláldozta fiatalságát egy kisebb közösség érdekében éppen úgy mint ahogy később azért küzdött egészen haláláig a párt so- raiban, hogy megszüntesse a munkásosztály nyomorúságos és r e n d k í - vül kizsákmányolt helyzetét.
3 49
Az öntudatra ébredés évei
Hatvan és hatvani állomás jó iskola volt Hámán Kató számára. Az egyre erőteljesebbé váló munkásmozgalom H a t v a n b a n jól éreztette h a - tását. A vasúti munkások szervezkedésénél még jelentősebb volt a föld- munkások és építőmunkások szervezkedése. Magának a hatvani járás- n a k is jelentős volt főleg a földmunkásmozgalma. Éppen 1905-ben és 1906-ban amikor az orosz munkásság megremegtette az orosz tőkések és földesurak hatalmát, Magyarországon is forradalmi helyzet volt ér- leíődőben. 1906-ban Heves megye 115 községe közül 47-ben volt szoci- alista szervezkedés, m a g á n a k az eszmének az elterjedése pedig ennél sokkal szélesebbkörű [3]. Olyan idők következtek amelyben minden-
kinek színt kellett vallani, hogy a barikádnak melyik oldalán foglal helyet.
A harc azonban egyelőre az uralkodó osztály győzelmével ért v é - get még mielőtt teljes nagyságában kibontakozott volna. A szociálde- mokrata pártvezetőség, amelyben m á r ekkor Garami és Weltner oppor- tunista irányzata győzedelmeskedett, igyekezett levezetni a m u n k á s - ság forradalmi harcát. A munkások és szegényparasztok helyzete 1906 után sem j a v u l t meg, a sok sikertelen megmozdulás és hatósági terror azonban átmenetileg visszahúzódásra kényszerítette a munkásságot.
1906 u t á n viszont a n n á l nagyobb m é r e t e k b e n bontakozott ki a „me- nekülő forradalom". H á m á n Kató, aki egész g y e r m e k k o r á b a n maga is átélte a n y o m o r t és nincstelenséget n e m egyszer fizette ki az útikölt- séget a m u n k á t kereső szegény emberek helyett. A hatvani állomáson
keresztül m e n e k ü l t e k a Heves és Nógrád megyei dolgozók ezrei az é h - nalál elől Amerikába. F á j ó szívvel nézte a kisebb, nagyobb csoportok- ba verődött embereket, akik nekikeseredetten vágtak az útnak, mert az úri Magyarország a legsoványabb megélhetést sem biztosította szá- mukra. Tudta, hogy m í g egyes födbirtokosok napokig tartó dáridókat rendeznek, a kivándorlók tarisznyájában még annyi ennivaló sincs, amennyivel a határig elutazhattak volna. Az ilyen t é n y e k egyre hatá- rozottabban meggyőzték arról, hogy neki is a munkásszervezetben van a helye.
1914-ben kitört az első imperialista világháború. Hatvan vasúti csomópont és a városon keresztül szállították a m a g y a r katonák tíz- és százezreit a f r o n t r a , s ugyancsak Hatvanon keresztül tért ezeknek egy- része vissza csonkán-bénán, mint sebesült. Látta az otthonmaradottak, az asszonyok, g y e r m e k e k nyomorát, s azt, hogy miközben a magyar dolgozok milliói éheznek, a parasztságtól az utolsó szemig elrekvirálják a gabonát és szállítják Németországba, s Ausztriába.
Közvetlenül is igyekezett segíteni a lakosság nyomorán és szenve- désén. Hatvanból és környékéről is sok e m b e r t vittek a f r o n t r a és sok sebesült volt ezek között is különböző kórházakban. H á m á n Kató a k - ciót szervezett a sebesültek és hozzátartozóik megsegítésére. Ezen mun- ka közben H á m á n K a t ó lassan a háborúval szembeforduló tömegek —•
elsősorban dolgozó asszonyok — vezetője lett. Számos esetben ő har- colta ki az egyszerű munkás, vagy parasztasszonyok részére a hadise*
g'élyek kifizetését és más juttatásokat is. így érte el, hogy míg az egy- szerű dolgozó emberek örökre szivükbe zárták, addig a város vezetősé- ge és hivatali főnöke is rossz szemmel nézték működését és igyekeztek megszabadulni tőle [4].
Jelentős m é r t é k b e n ezek miatt a politikai okok miatt helyezték át 1918 elején H á m á n Katót P e s t r e a Nyugati-pályaudvar pénztárához.
Az eddig ösztönösen lázadó proletárlányból, itt a forradalmi m u n k á s - mozgalom c e n t r u m á b a n lesz tudatos szocialista, aki felismeri a m u n - kásság szervezettségében rejlő erőt, az osztályharc ú t j a i t és módszereit és kész is arra, hogy harcoljon a proletáriátus felszabadítása érdekében.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fényénél azonban felis- meri azt is, hogy a szociáldemokrata p á r t opportunista vezetősége el- árulta a munkásság érdekeit és látszatharcnál egyébre n e m hajlandó az uralkodó osztály ellen. Ilyen előzmények után jutott el a n n a k meg- látásáig, hogy a magyar dolgozó népnek „orosz módra", bolsevik mód- ra kell cselekednie, ha meg akar szabadulni a háborútól és a népelnyo- mó rendszertől. Pestre kerülése után csakhamar kapcsolatba került Landler Jenővel, a baloldali foradalmi vasútasmozgalom kiváló vezető-
jével, aki meglátta Hámán Kató őszinte buzgalmát, megismertette a klasszikusok műveivel és magával ragadta a forradalmi mozgalom f o r - gatagába.
1913 június 20-án a MÁV Gépgyárban bérkövetelés miatt és a h á - ború elleni tiltakozásul s z t r á j k b a léptek a dolgozók és az igazgatósági épületek elé vonultak tüntetni. Az üzemben lévő katonaság a parancs- nok utasítására a munkások közé lőtt, h á r o m munkás meghalt és sokan megsebesültek.
Ismét m u n k á s v é r festette pirosra a földet, az uralkodóosztály is- mét erőszakkal akarta elnyomni a munkásosztály jogos követelését. Az azonban n e m sikerült. A m á r amúgy is izzó hangulatban a MÁVAG- gyári. sortűz olaj volt a tűzre. P á r óra m ú l v a sztrájkba lépett a pesti munkásság, m á s n a p pedig általános vasútassztrájk tört ki. Ennek a sztrájkmozgalomnak a szervezői és irányítói közt Landler Jenő mel- lett m á r ott t a l á l j u k Hámán Katót is. Bár ezt a sztrájkmozgalmat a k o r - m á n y t e r r o r r a l és a szociáldemokrata jobboldal segítségével még el- nyomta, világosan megmutatkozott, hogy a nép békét akar, s csak ideig- óráig lehet m á r folytatni az esztelen emberpusztítást.
Örömmel üdvözölte H á m á n Kató 1918 októberében a m a g y a r pol- gári demokratikus forradalmat, de tudta, hogy ez csak az első lépés a
háborúból a béke, az elnyomatásból a szabadság felé. Látta, hogyha la- zább, szabadabb formában is, a népelnyomó úri rendszer továbbra is megmarad, s ezt csak a proletárság ereje döntheti meg. Éppen ezért fo- gadja nagy lelkesedéssel a K o m m u n i s t á k Magyarországi P á r t j á n a k
megalakulását és elsők között lép b e a p á r t soraiba. Tanul és tanít, t a - nulmányozza Marx—Engels—Lenin műveit.
így lesz képzett, meggyőződéses forradalmár, aki osztályharcos szel- lemben neveli munkatársait is. Állandóan szervezi a körülötte lévő vas- utas dolgozókat, különösen a nőmunkásokat. Fejleszti öntudatukat, azt hirdeti, hogy: „Minden dolgozó öntudatos nőnek mint egy-egy apostol-
nak kell dolgozni a gyárban, üzemekben és felvilágosítani a ma m é g szervezetlen, ö n t u d a t l a n munkások tömegét. Meg kell értetni velük, hogy a bérrabszolgaságból csak mi m a g u n k szabadíthatjuk fel magun-
kat. Hogy nem számíthatunk senki, csak a m a g u n k erejére. S erőnk csak nekünk, a dolgozók millióinak van, csak össze kell g y ű j t e n i ezt az erőt" [5].
A Tanácsköztársaság idején egyre jobban kibontakozik szervező, irányító egyénisége. Ö a nőmozgalom egyik vezetője, s a IX. kerületi munkástanács tagja. Számos elfoglaltsága mellett még arra is m a r a d ideje, hogy esti előadásokon, tanfolyamokon politikai előadásokat t a r t -
son. Társai és m u n k a t á r s a i úgy emlékeznek vissza rá, hogy Hámán K a - tó a legválságosabb időben is megőrizte nyugodságát. Amikor m á j u s elején, körül ellenséges csapatok szorongatták a Magyar Vöröshadse- reget, s a szociáldemokraták meg akarták b u k t a t n i a proletárdiktatú- rát, egyike volt azoknak, akik élesen szembeszálltak ezzel a tervvel és
követelték a Vörös Hadseregnek üzemi munkásokkal való megerősí- tését.
Ott volt m i n d e n ü t t ahol segíteni kellett. F á r a d h a t a t l a n u l és önfel- áldozóan szervezte a f r o n t megsegítését. Számtalan nővel értette meg, az a feladatuk, hogy a fronton lévő f é r f i a k helyét elfoglalják a g y á r a k -
ban, fokozzák a termelést és ápolják a sebesülteket. Ugyanakkor igye- kezett gondoskodni a r r ó l is, hogy a dolgozók szociális helyzete j a v u l - jon, hogy a háborús k ö r ü l m é n y e k között mindent megkapjanak amit a fiatal proletárállam a dolgozóknak adni tudott. Különösen a dolgozó nők és a fiatalok helyzetét viselte a szívén.
A Tanácsköztársaság leverése u t á n H á m á n Kató, éppúgy mint a proletárdiktatúra számos vezetője és harcosa, látva a nemzetközi f o r - radalmi helyzetet, csak rövid időre szólónak t e k i n t e t t e az ellenforrada- lom h a t a l m á t és bízott a második diktatúra közeli győzelmében. A ki- bontakozó f e h é r t e r r o r körülményei között is járt-kelt a munkások kö- zött és igyekezett b e n n ü k ébren t a r t a n i a győzelembe vetett hitet. így
fogták el munkaközben a fehérterroristák és m i u t á n kegyetlenül meg- kínozták, közel egy évig internálótáborban t a r t o t t á k [6]. Azonban sem a kínzás, sem az internálótábor n e m törte meg hitét és akaratát. Élete vegéig büszke volt a r r a , hogy részt vett a proletárdiktatúra m u n k á -
jában.
1920 őszén még n e m hulltak le a falevelek amikor Hámán Kató már ismét Pesten volt. A vasút m i n d e n nyugdíj nélkül elbocsátotta és ugyanakkor feketelistára is tették a nevét, gondoskodtak arról, hogy lehetőleg minél nehezebben t u d j o n elhelyezkedni. Alkalmi munkából tartotta el magát: mosott, takarítást vállalt, de elveit nem adta fel. Be- lépett a szociáldemokrata pártba, hogy ismét szerves kapcsolata legyen
az ipari munkássággal és lelket öntsön a baloldali munkásokba.
A IX. kerületben az egykori Ferencvárosban élt és dolgozott, s a Ferenc téri munkásotthonban csakhamar közismertté vált szerény, örökké v i d á m alakja, a k i mindig biztosan tudott eligazodni az osztály- harc legbonyolultabb kérdéseiben is [7]. Mindenki, aki valaha együtt dolgozott vele úgy emlékszik vissza rá, hogy H á m á n Kató a legnagyobb
nyomorúsága idején sem csüggedt el, mindig volt benne valami maga- biztos derű és vidámság. Mi volt a titka? Csupán az, hogy hitt a m u n - kásosztály szent ügyében, hitt a proletárforradalom győzelmében és
ennek a magas célnak alárendelt mindent, még egyéni boldogságát is.
A forradalmi mozgalom vezérkarában
A Tanácsköztársaság megdöntése u t á n sötét korszak következett a magyar munkásságra és szegényparasztságra. A külföldi imperialisták segítségével hatalomra j u t o t t hazai reakció kegyetlen bosszút állt a p r o - letariátuson azért, m e r t 133 napra a maga kezébe m e r t e venni sorsá- nak irányítását. Proletár jajszótól volt hangos az ország, kivégző osz- tagok sortüzei dördültek midenfelé, s a börtönök és internálótáborok megleltek a munkásság, parasztság és értelmiség legforradalmibb ele- meivel. A hivatalos kormányok egymást váltogatták, a tényleges h a t a - lom viszont a tiszti különítmények kezében volt. Hosszú idő telt el míg végre sikerült v a l a m e n n y i r e a tiszti b a n d á k garázdálkodását megfékez- ni. Ez sem sokat jelentett azonban, csak annyit, hogy a tiszt urak alka-
lom és ötletszerű p r o g r a m j á t az intézményesített terror váltotta fel.
Rendeletek egész sorával kötötték gúzsba a magyar munkásságot, hogy még az emlékét is elfeledtessék a Tanácsköztársaság dicső napjainak [8].
Az uralkodó osztály minden mesterkedése hiábavaló volt azonban.
Európa egyes országaiban még pislákoltak a forradalmi tüzek, Szovjet- Oroszországban pedig hatalmas lánggal lobogott az orosz proletariátus
1917-ben g y ú j t o t t f á k l y á j a . Számos kisebb pesti és vidéki megmozdulás azt mutatta, hogy a m a g y a r munkásság a vesztes forradalom ellenére is kész a harcra, csak egy párt kell, mely ezt a mozgalmat vezesse és irányítsa [9].
Ilyen párt azonban n e m volt Magyarországon. A kommunista p á r t vezetőit meggyilkolták, vagy emigrációba kényszerítették, a párttag-
ság nagyrésze börtönökben sínylődött. Bár a Bécsben lévő pártvezetők már 1920—21-ben megkísérelték a párt újjászervezését, ezek a kísér- letek nem vezettek el a kommunista p á r t hazai szervezeteinek a létre- hozásáig. Bár a meglévő kommunista s e j t e k és propagandacsoportok jelentős m u n k á t végeztek, ez nem pótolhatta a szervezett pártirányí- tást. Az egyetlen legális munkáspárt, a Magyar Szociáldemokrata p á r t jobboldali vezetői pedig nyíltan elárulták a munkásság érdekeit. A jobboldali szociáldemokrata vezetők odáig m e n t e k a munkásárulásban, hogy 1921 decemberében megegyezést írtak alá a Bethlen kormánnyal, ameivben a munkásság számos, már addig megszerzett jogáról lemond- tak (Bethlen—Peyer paktum).
Pedig a munkásosztály gazdasági és politikai helyzete kötelezően előírta az osztályharcos szervezetek létrehozását. A világháború utáni gazdasági válság erőteljesen éreztette hatását Magyarországon is. Tö- meges volt a munkanélküliség és a tőkések mélyen leszorították a dol- gozó munkások m u n k a b é r é t is. Még 1924—25-ben is, bár ekkor m á r
2:i 353
csökkent a m u n k a n é l k ü l i e k száma, több mint százezer munkanélküli volt az országban.
H á m á n Katónak 1922-ben sikerült elhelyezkednie egy pesti gyer- tyagyárban. Azonnal belépett a Vegyészeti Munkások Szakszervezeté- be és csakhamar v e z e t ő j e lett a kis üzem munkásainak. Munkahelyén nemsokkal belépése u t á n sztrájkharcot szervezett és ezért elbocsájtoí- t á k állásából. A szakszervezet azonban csakhamar elhelyezte a Rug- g y a n t a á r u g y á r b a n [10]. A R u g g y a n t a á r u g y á r ebben az időben az egyik legjelentősebb vegyipari üzem volt Magyarországon. A munkások hely-
zete azonban itt sem volt jobb, m i n t a többi vegyipari üzemben. A ve- gyészeti munkások a munkásosztály legelnyomottabb, legkizsákmá- nyoltabb rétegéhez t a r t o z t a k . A vegyészeti gyárak a legfontosabb m u n - kásvédelmi berendezéseket is nélkülözték, a vegyészeti dolgozók állan- dóan játszottak a halállal és éhbérért dolgoztatták őket.
A R u g g y a n t a á r u g y á r b a n H á m á n Kató belépése u t á n csakhamar n a g y a r á n y ú szervezkedés indult meg. Állandó, rendszeres agitációval
sikerült elérnie, hogy a munkások nagyrésze belépett a szakszervezet- be. Együttes fellépéssel sikerült több egészségügyi és biztonsági intéz- kedést kicsikarni a vállalat vezetőségétől. Az igazgatóságnak azonban tudomására jutott, hogy az erőteljes munkásmozgalom élén H á m á n K a - tó áll, s így nemsokára i n n e n is távoznia kellett. A vegyipari munkások előtt azonban ekkorra m á r ismertté vált Hámán Kató neve.
Maga a szociáldemokrata párt vezetősége és a szaktanács is felfi- gyelt H á m á n Kató tevékenységére és a munkásság kívánságát is t e l j e - sítve 1923 elején őt b í z t á k meg a Vegyészeti Munkások Szakszerveze- tében a titkári teendők ellátásával. H á m á n Kató a n n a k ellenére, hogy
tisztában volt az előtte álló nehézségekkel örömmel vállalta, a megbí- zatást. Tudta, hogy azt a szervező, felvilágosító munkát, amelyet ed- dig egy-egy üzemben folytatott most m á r egy egész szakma m u n k á - sainál végezheti el. A vegyészeti dolgozók általa is tapasztalt n y o m o r ú - ságos élete n a g y o n indokolttá tette H á m á n Kató elhatározását.
ü m a g a 1926-ban a Rákosi—Vági-per idején a bírósági kihallgatás ajkalmával azt m o n d j a életének erről a szakaszáról: „Munkásnő vol-
t a m a kémiai iparban, s egy ideig alkalmazottja a kémiai munkások szakszervezetének. Ha semmit sem hallottam volna a szocializmusról és a proletármozgalomról, azok a tapasztalatok amelyeket a kémiai munkások és m u n k á s n ő k életéből g y ű j t ö t t e m , az ő f á j d a l m a i k és szen- vedéseik a r r a bírtak volna, hogy minden erőmmel k ü z d j e k a proleta- riátus felszabadításáért" [11].
Mint szakszervezeti titkárnak tág lehetősége nyílt a dolgozók egészségügyi és szociális helyzetének tanulmányozására. Szerkesztője a Vegyészeti Munkás című szaklapnak és szerkesztőségi t a g j a a Nő- munkás című lapnak. Ezekben a lapokban jelentek meg cikkei, ame- lyek leleplezték a dolgozó nők lealázó, kizsákmányolt helyzetét, s le- rántották a leplet az uralkodó osztály hírhedt f a j v é d ő politikájáról.
Egyik cikkében leírja, hogy „még Dél-Amerikában is a gyáros tartozik gondoskodni a g y e r m e k e k felügyeletéről és orvosi vizsgálatáról. Az anyának köteles m u n k a i d ő n belül szoptatásra bizonyos időt átengedni.
354-
Ezzel szemben nálunk, ahol pedig mindenfelé a f a j védelmet emlegetik, vajon milyen intézkedéseket tesznek az igazi fajvédelem, az anya és a g y e r m e k védelmére?"
„A vegyészeti iparban foglalkoztatott munkásoknak, de legkivált munkásnőknek t e h á t nagyon sok okuk van arra, hogy minden hiányzó szociális intézményért harcba szálljanak. A vegyészeti munkásnők azok, akik minden pillanatban kacérkodnak a halállal, a vegyészeti iparban foglalkoztatottak azok, akik legjobban rá vannak utalva, hogy szociális intézményeket létesítsünk, mert egyike a legrosszabbul fize- tett munkásnő kategóriáknak" [12].
Csakhamar alkalma nyílt még fokozottabban meggyőződni a tőké- sek embertelenségéről. Nem sokkal t i t k á r r á választása u t á n 1923 áp- rilis 19-én robbanás történt egy Fecske utcai vegyészeti üzemben. Az üzem tulajdonosai nemcsak n e m gondoskodtak semmilyen védőberende- zésről, de még vészkijárat sem volt, az ablakokat pedig vasrács zárta el.
Közvetlenül a keskeny b e j á r a t mellett tárolták a hulladék cellulózét, ami a robbanás u t á n azonnal lángragyulladt és elzárta a kijáratot. 15 fiatal m u n k á s és munkásnő életével fizetett a tőkések felelőtlenségé- ért [113], A robbanás egyik áldozatának a s í r j á n á l a szakszervezet nevé- ben Hámán Kató mondott búcsúbeszédet. Beszédében a munkások h a - láláért a tulajdonosokon túlmenően az egész tőkés rendszert tette fele- lőssé. P á r nappal a temetés u t á n perbe fogták és izgatásért három hó- napi elzárásra ítélték [14],
Ebben az időben ú j a b b kísérletek történtek a bécsi emigrációs p á r t - központ részéről a magyarországi kommunista mozgalom megszervezé- sére. Landler Jenő ismerve H á m á n Kato sziklaszilárd kommunista meg- győződését, elvhűségét és törhetetlen akaraterővel párosult mozgalmi készségét, igen komoly szerepet szánt neki a kommunista mozgalom újjászervezésében. A Magyarországra illegálisan visszatérő Őri Károly- tól üzenetet küldött a számára és megbeszélésre hívta Bécsbe [15], Há- m á n Kató örömmel fogadta el Landler meghívását, hiszen ő volt az az ember akit példaképének tekintett, akitől rengeteget t a n u l t a Tanács- köztársaság alatt és m á r az azt megelőző időkben is. 1923. július 10-én lépte át az osztrák h a t á r t egy évre szóló útlevéllel és július 13-án tért vissza Magyarországra [16].
Hazatérése u t á n Őri Károllyal és Gőgös Ignáccal, — aki m á r elő- zőleg t é r t haza illegális pártmegbízatással — tovább folytatták a kom- munista szervezkedést. Nem az volt a feladatuk, hogy illegális tömeg- pártot hozzanak létre, hanem az, hogy a legális, törvény által engedé- lyezett tömegszervezetekben alakítsanak ki egy olyan baloldalt, amely egykor a kommunista p á r t n a k az alapját képezheti. Megindult a szak- szervezetekben, a m u n k á s - sport és kulturális egyesületekben és magá- ban a szociáldemokrata p á r t b a n a baloldal kialakítása.
Akkor, amikor a kommunista párt újjászervezése megindult, egyre nagyobb méreteket öltött az infláció Magyarországon. Az állandóan fo- kozódó pénzromlás a létminimum alá nyomta a dolgozók életszínvona- lát. Hivatalos megállapítások szerint a munkásság zömének b é r e az első világháború előtti béreknek csak 55—60 százalékát érte el. Nem a tő-
23* 355
késeken, h a n e m a m u n k á s o k egységes fellépésén múlt, hogy ezeket a béreket n e m szorították még lejjebb.
A Tanácsköztársaság megdöntése u t á n a munkásság osztályharcos fel Lépését a k o m m u n i s t á k irányították. Lépten-nyomon leleplezték az uralkodó osztállyal megegyezésre törekvő jobboldali szociáldemokrata vezetőket, akik csupán szemlélői voltak a munkásosztály n y o m o r á n a k . A kommunisták által vezetett baloldal nyilvánosságra hozta a B e t h l e n — Peyer -paKtum szövegét is és ezzel nemcsak súlyos csapást mért az o p - portunista vezetőkre, h a n e m megszilárdította a s a j á t helyzetét is a munkásosztály soraiban. M u n k á j u k n a k mind sztrájkmozgalmi, mind szervezeti téren meg is volt az eredménye. Fokozódtak a sztrájkok, az 1923 őszén m e g t a r t o t t szociáldemokrata párti alapszervi választásokon pedig számos körzetben baloldali vezetőséget választottak.
1923 november 4-én ismét Bécsbe utazott H á m á n Kató. Ekkorra a kommunisták által vezetett baloldali munkásmozgalom már elég ko- moly e r e d m é n y e k e t é r t el. Igaz ugyan, hogy a kialakult baloldal n e m
volt egységes irányítás alatt, de a vasas-, bőrös-, fás szakszervezetek tagságának jelentős része és számos budapesti pártkörzet szemben állt a oeyerista p á r t - és szakszervezeti vezetéssel.
Ilyen k ö r ü l m é n y e k után került sor 1924 április 20-án a Szociálde- mokrata P á r t XXII. kongresszusának az összehívására. A baloldal k o m - munista vezetői m e g t e t t é k a szükséges intézkedéseket az egységes f e l - lépés érdekében. Április 6-án H á m á n Kató feltételezhetően azért u t a - zott Bécsbe, hogy az emigrációban lévő kommunista vezetőkkel meg- beszélje a ikongnesszussal kapcsolatos állásfoglalást [17], Az ellenzék határozati javaslata — melyet 16 kongresszusi küldött írt alá — na- gyon helyesen f e j t e t t e ki, hogy ,,az ellenzéki mozgalom nem öncél, h a - nem a munkásosztály egyetemes céljait szolgáló akció" amellyel visza- a k a r j á k vezetni a p á r t o t ahhoz a „mozgalmi irányhoz, amelyben jellem- zően kifejezésre j u t az elfogulatlan osztályharcos szellem" [18]. H a t á - rozati javaslatot t e r j e s z t e t t be az ellenzék a földmunkások és v a s ú t a -
sok szabad szervezkedése érdekében is, amelyről 1921-ben P e y e r a Bethlen miniszterelnökkel kötött p a k t u m idején lemondott. Az ellen- zék t e h á t nem a mozgalom kettészakítására törekedett, h a n e m meg- tisztítására, ami megfelelt a szociáldemokrata munkástömegek köve- telései r e k is.
A szociáldemokrata pártkongresszus után H á m á n Kató szerepe egyre jobban növekedett. Már a kongresszus előtt tagja lett az SzDP
országos nőszervező bizottságának és ilyen minőségben vett részt 1924.
április végen a szocialista nők kongresszusán, ahol fel is szólalt és is- m e r t e t t e a baloldal álláspontját [19]. Mint szakszervezeti titkár is arra törekedett, hogy a kémiai iparban dolgozó munkásnőket b e v o n j a a szakszervezetbe és gondoskodjon m u n k á s ö n t u d a t u k fejlesztéséről. Szó- ban és írásban azért küzdött, hogy a nődolgozók ne csak a m u n k a p a d - nál legyenek egyenlőek a férfiakkal, hanem az osztályharcból is u g y a n - ugy vegyék ki részükét.
„Minden dolgozó öntudatos nőnek — í r j a a Vegyészeti Munkás
1924 oktoberi számában — mint egy-egy apostolnak kell dolgozni a
gyárakban, üzemekben és felvilágosítani a ma még öntudatlan, szerve- zetlen m u n k á s n ő k tömegét. Meg kell értetni velük, hogy a bérszolga- ságból csak mi magunk szabadíthatjuk fel magunkat. Hogy nem szá- m í t h a t u n k senki csak a m a g u n k erejére. S erőnk csak nekünk, a dolgo- zók millióinak van, csak össze kell g y ű j t e n i ezt az erőt."
„Ennek a m u n k á n a k az elvégzésére, az erők összegyűjtésére fog- jon össze minden öntudatos dolgozó nő. F á r a d h a t a t l a n u l , pihenés nél- kül kell a tanítás és felvilágosítás m u n k á j á t elvégezni, mert mennél eredményesebben dolgozunk annál inkább erősödünk és az erők növe- kedése eredményezi a gazdasági j o b b l é t ü n k e t " [20].
A szociáldemokrata pártvezetőség az ellenzék kongresszusi fellé- péséből n e m azt a következtetést vonta le, hogy osztályharcos politi- kát kell folytatnia, h a n e m azt, hogy meg kell szabadulnia a „pártbon- tóktól", akik igyekeznek megzavarni a k o r m á n n y a l kialakított jóvi- szonyt. 1924 folyamán egymást érték a kizárások a szakszervezetekből és a szociáldemokrata pártszervezetekből. A szociáldemokrata pártve- zetőség folytonos denunciálásával addig élezte a helyzetet, hogy a p á r t - egységet n e m lehet tovább fenntartani. 1925 elején a kommunista be- folyás alatt álló baloldali munkások elérkezettnek látták az időt a Szo- ciáldemokrata P á r t t a l való szakításra.
A Magyarországi Szocialista Munkáspárt 1925 április 14-én alakult meg az Aréna út és az Abonyi útca sarkán lévő Grádó kávéházban [21].
Az alakuló gyűlés zártkörű volt, amelyen csak mintegy 400 m u n k á s je- lent meg, az ellenzéki munkások legbaloldalibb, legelszántabb képvi- selői. Az egybegyűltek egyhangúlag és nagy lelkesedéssel fogadták el az ú j párt megalakulásáról szóló határozati javaslatot, valamint a Ma- gyarországi Szocialista Munkáspárt elvi nyilatkozatát és akcióprogram- ját. Az alakuló gyűlés megválasztotta az ú j párt ideiglenes vezetőségét is és Hámán Katót is a vezetőség tagjai közé választották. Bár a Szociál- demokrata P á r t hivatalosan igyekezett lebecsülni az ú j párt jelentősé- gét, valóságban az opportunista pártvezetők félelemmel szemlélték az MSZMP működését, m e r t látták, hogy az m á r megalakulásának első perceiben is igen nagy hatást gyakorolt a munkásosztály hatalmas tö- megeire.
Az MSZMP megalakulását kimondó határozat világosan leszögezi, hogy a m u n k á s p á r t kettészakadásáért az opportunista szociáldemokrata pártvezetőség a felelős. ,,A szociáldemokrata p á r t vezetősége az osztály- harcot követelő munkástömegek üldözésével, a p á r t paktumos politi- k á j á t bíráló elvtársak ellen indított irtóháborújával, a fővárosi válasz- tások kérdésében a munkásak érdekeit eláruló, a munkásság természe- tes jogait feladó politikájával, a szakszervezetek egységét megbontó provokációjával szándékosan bontja meg a proletariátus harcos egy- ségét, hogy az osztálytudatos elemtől megszabadulva, folytathassa a politikailag elnyomott és korlátlanul kizsákmányolt m a g y a r m u n k á s - ság érdekeinek elárulásával eddigi politikáját. Ezért a gyűlés kimond- ja, hogy a munkásság gazdasági és politikai érdekeinek osztályharcos megvédésére és felszabadító harcának vezetésére megalakítja a Ma- gyarországi Szocialista Munkáspártot" [22].
357-
Az MSZMP elvi nyilatkozata kimondja, hogy az imperializmus ko- rában a burzsoázia m á r elvesztette minden baladó jellegét, s a haladás- nak csak a proletariátus lehet a zászlóvivője, a haladás ú t j a pedig: „kö- vetkezetes osztályharc a burzsoázia ellen". A p á r t küzd a demokráciáért, a kizsákmányolás csökkentéséért, d e „tisztában van azzal is, hogy amíg a kapitalista termelési rend f e n n áll, a munkásság kizsákmányolása nem szüntethető meg. és hogy az osztályharc célja a kizsákmányolás m e g - szüntetése" [23]. Bár ez az elvi nyilatkozat n e m tartalmazza a kizsák-
mányolás megszüntetésének ú t j a i t és módjait, nyilvánvaló, hogy az M S Z M P célja a p r o l e t á r f o r r a d a l o m és a proletárdiktatúra megvalósí- tása volt.
A p á r t akcióprogramja m i u t á n elemzi a magyarországi gazdasági és politikai helyzetet megállapítja: „A Magyarországi Szocialista M u n - káspárt feladata, hogy a város és f a l u dolgozóinak harcos egységét meg- teremtse, minden osztálybékét hirdető koalíciós politikát elvessen és megvalósítsa a proletárosztályharc egységét a reakció elleni élethalál- h a r c b a n " [24]. A p á r t követelései közé tartozott a progresszív adózás bevezetése, a parasztság részére ingyenes földosztás oly módon, hogy a földbirtok megváltási összegét az állam vállalja, munkanélküli segély és a 8 órás m u n k a n a p bevezetése. Követelte a párt a reálbérek emelé- sét, azonkívül a női és g y e r m e k m u n k á t védő törvények kiadását.
Ez a program alkalmas volt arra, hogy a nagybirtok és nagytőke hatalma ellen csatasorba állítsa a városi és falusi dolgozók h a t a l m a s tömegeit. Az M S Z M P lényegében forradalmi m u n k á s p á r t volt, m e l y - nek vezetői többségükben tagjai voltak a Kommunisták Magyarországi
P á r t j á n a k is, p r o g r a m j a és elvi álláspontja azonban az opportunista szociáldemokrata pártvezetőséggel szembenálló szocialista munkások véleményét és a k a r a t á t is kifejezte. Az MSZMP megalakulása igen j e - lentős volt a K M P szempontjából is. Az MSZMP megalakulásával a kommunista párt legalábbis időlegesen á t t ö r t e az illegalitást és ha k o r - látozott keretek között is, szabadabban t e r j e s z t h e t t e eszméit és sza- badabban harcolhatott a dolgozók érdekében.
Természetesen éppen a legalitás megőrzése érdekében az M S Z M P nem léphetett fel kommunista p á r t k é n t és céljait nem t e r j e s z t h e t t e t e l - jesen világosan a dolgozó tömegek elé. Elvi nyilatkozata pl. csak általá- nosságban mondja ki, hogy „célja a kizsákmányolás megszüntetése", de a p r o l e t á r f o r r a d a l m a t nem tűzi k i célul. Az elvi nyilatkozat u g y a n - csak megállapítja azt is, hogy „a h a r c célja csak nemzetközi e g y ü t t m ű - ködéssel érhető el", de hogy a II. vagy III. Internacionáléhoz tartozó- nak vallja-e magát ebből nem t ű n i k ki világosan. A n n a k érdekében vi- szont, hogy legalitását megőrizze és a szociáldemokrata vezetők e g y r e erősödő támadásait is k i v é d j e az M S Z M P 1925 augusztusában e l k ü l d t e megbízottait a II, Internacionálé marseillesi kongresszusára.
Abban az esetben ha az M S Z M P nyíltan kommunista programmal lépett volna színre m é g nagyobb támadásoknak lett volna kitéve a szo-
ciáldemokrata jobboldal részéről, arról n e m is beszélve, hogy egy nyíl- tan kommunista p r o g r a m m a l fellépő párt működését az ellenforradal-
mi kormányzat eleve n e m engedélyezte volna. Világosan látta a k o m - 358-
munista párt, hogy csak egy olyan p á r t működhet legálisan, amelynek p r o g r a m j a n e m teljesen azonos a K M P programjával. Viszont éppen azért m e r t Magyarországon a kommuinsták n e m hirdethették szabadon elveiket szükség volt az illegális m u n k a folytatására is és a legális és illegális m u n k a összekapcsolására.
Az M S Z M P megalakulása után azonnal megindította a munkásság szervezését. Harcolt a munkanélküiek részére n y ú j t a n d ó állami se- gélyért, m u n k a a l k a l m a k teremtéséért. 1925. m á j u s l - r e röplapot bocsá- tott ki és Csillaghegyen a Bivalyos csárdánál nagygyűlést tartott, ahol Hámán Kató mondott ünnepi beszédet [25]. Az MSZMP befolyása a b á - nyászok és ipari munkások között 1925 folyamán rohamosan növekedett.
Az illegális m u n k a területén is jelentős eredményt ért el a KMP.
1923—24-től egyre nagyobb méreteket öltött a szervezkedés. Ferenc- városban, Kispesten, Újpesten és általában a munkáslakta k e r ü l e t e k - ben mind több és több munkás é r t e t t e meg, hogy a kommunisták poli- tikája az egyedül helyes politika a proletariátus számára, s hogy az el- lenforradalmi rendszer ellen is csak akkor harcolhatnak eredményesen, ha egyben harcolnak a jobboldali szociáldemokrata vezetők ellen is. Az ellenforradalom minden vérengzése ellenére 1924—25-re a kommunis- ták áldozatos m u n k á j a m á r éreztette hatását. Nőtt a kommunista s e j - tek száma, az MSZMP megalakulása u t á n pedig még jobban megerősö- dött a kommunisták vezető szerepe és befolyása a baloldali munkások között.
A kommunista agitációs és propaganda m u n k a több területen folyt.
Számos szakszervezetben kommunista hatásra megerősödött a baloldal és az egyes csoportok baloldali vezetőséget választottak. A Szaktanács és a szociáldemokrata pártvezetőség nem egyszer egész csoportok kizá- rásával válaszolt a baloldali munkások osztályharcos politikáját követő felhívására. Megerősödött a kommunista befolyás a m u n k á s - k u l t ú r e g y e - sületekben is. Ezekben az egyesületekben a kommunisták harcoltak a kultúregyesületek politikamentessége ellen és igyekeztek forradalmi munkáskultúrmozgalmat teremteni. Maga H á m á n Kató közreműködött a munkás-kultúregyesületek iyen irányú fejlesztésében.
Abban az időben, amikor Hámán Kató állt a vegyészeti munkások szakszervezetének élén, ez a szakszervezet is a baloldal egyik bázisa volt. Elég csupán a Vegyészeti Munkás c. szaklap 192?—25-ös számait megnézni, hogy lássuk azt a balratolódást, amely Hámán Kató titkársá- gának idején bekövetkezett. 1925 áprilisa u t á n azonban, miután Hámán Kató az MSZMP vezetőségi tagja lett, le kellett mondania erről a tiszt- ségéről.
Ezen féllegális lehetőségeken túlmenőleg folyt a teljesen illegális munka is. Kollonits Ferenc, aki idős harcosa a munkásmozgalomnak és jól ismerte H á m á n Katót elmondja, hogy H á m á n Kató nagyon szerette a természetet. Tavasztól—őszig, szinte minden vasárnap csoportosan jártak a budai hegyekbe, s ezek nemcsak egyszerű kirándulások voltak, hanem nagyszerű alkalmak az illegális szervezkedésre. Hegyektől és erdőktől védett tisztásokon, ott ahol a rendőrpribékek szeme n e m látta őket, folyt a kommunista tanítás, folyt a szervezkedés. Illegális találko-
359-
zókra is általában szabad helyet szemeltek ki, olyan helyeket ahol le- hetőleg m á r távolról észrevehették ha gyanús egyének közeledtek. Szá- mos illegális találkozó játszódott l e a Duna parton. Ezeken a helyeken nyugodtabban lehetett olyan dolgokról beszélni amelyekről egyébként Horthy Magyarországán tiltva volt [26],
Ezeken a kirándulásokon, t ú r á k o n a fiatalok is részt-vettek és a kommunista vezetők, H á m á n Kató és társai igen nagy gondot fordítot- tak arra, hogy a fiatalokat bevonják a mozgalomba. A KIMSZ — mely ebben az időben a l a k u l t meg — nemcsak ifjúsági szervezete, h a n e m egyben a legmegbízhatóbb segítője is volt az illegális KMP-nek. A b u - dai hegyek közt megrendezett t ú r á k és illegális találkozók nagy n e v e - lőiskolái Voltak (a m u n k á s f i a t a l o k n a k , ahol felkészültek az elnyomó rendszer elleni küzdelemre. Munkásfiatalok g y ű r ű j e őrizte az erdei tisz- tást, ha ott a Szovjetunióról vagy a Kominternről volt szó és m u n k á s - fiatalok v e t t é k körül a találkozók helyét, hogy kellő időben jelt t u d j a - nak adni, ha gyanús egyének közelednek. így t a n u l t á k meg a konspi- rációs m u n k a fogásait és lettek a kommunista mozgalom önfeláldozó harcosaivá.
1925-ben elérkezett az ideje annak, hogy a K P M vezetői f e l m é r j é k az addig megtett út eredményeit és kitűzzék az elkövetkező időszak fel- adatait. 1925 augusztus közepén Bécsben összeült a K M P első kongresz- szusa. A magyarországi szervezetek egyik küldötte H á m á n Kató volt.
Azzal az ürüggyel m e n t ki, hogy egy eszperantó kongresszuson vesz részt, u t á n a pedig g y o m o r b a j á t gyógyíttatja.
A kongresszus H á m á n Katót a Központi Bizottság tagjává válasz- totta és konkrét megbízatással t é r t vissza Magyarországra. Ekkor jött haza Rákosi Mátyás, Gőgös Ignác és Őri Károly is, akik ugyancsak részt vettek a kongresszuson. Hámán Kató és f é r j e Tóth György, aki szintén tagja volt az illegális pártnak, a Mester utcán laktak ebben az időben.
Nem egy alkalommal fontos politikai tanácskozásnak volt t a n ú j a ez a lakás, ahol 1925 n y a r á n és őszén gyakran megjelent Rákosi Mátyás, Vági István, Gőgös I g n á c és a többi kommunista, vagy baloldali ve- zető [27].
Itt tárgyaltak a p á r t m u n k a további feladatairól, a kongresszus h a - tározatainak a megvalósításáról. A kongresszus számos olyan feladatot tűzött a p á r t tagjai elé, amelyeknek megvalósítása nagymértékben meg- SLilárdította volna a K M P helyzetét Magyarországon. Fejleszteni kel- lett a kommunisták politikai tudását, a szociáldemokrata vezetők lelep- lezésével párhuzamosan arra kellett törekedni, hogy a munkás-egység- frontot létrehozzák, m e g kellett védeni a szakszervezetek egységét és meg kellett akadályozni, hogy a munkások tömegesen o t t h a g y j á k a szakszervezeteket, a m e l y e k minden hibájuk ellenére mégis a m u n k á s o k egyedüli érdekvédelmi szervei voltak. A kongresszusi határozatok ér- telmében foglalkozni kellett azokkal a gazdasági és napi politikai k é r - désekkel, amelyeket a magyarországi gazdasági és politikai élet fel- vetett.
Mielőtt azonban a tényleges m u n k a megindulhatott volna a r e n d - őrség besúgás következtében szeptember 22-én letartóztatta a K M P
vezetőinek nagyrészét és az MSzMP több vezetőjét. A letartóztatottak között volt Hámán Kató is.
A letartóztatottakból veréssel és kínzással a k a r t a k minél súlyosabb adatokat kicsikarni. 1925. október 7-i számában még a Népszava is fel- emeli szavát a kínzások ellen: „Tóth György ellen t u d t u n k k a l semmi
más t á m p o n t nincs, mint az, hogy a Vági csoporthoz tartozó Hámán Kató f é r j e . Tóth Györgyöt ennek a nyomnak az alapján letartóztatták.
Amikor az ártatlansága t u d a t á b a n tiltakozott az ellen, hogy vele és fo- golytársaival így b á n j a n a k és hivatkozott t ö r v é n y r e meg emberségre m i n d j á r t tapasztalatban részesítették arra nézve, hogy a főkapitánysá-
gon hogyan értelmezik a törvényt és emberséget. Levitték a cellába és m á s n a p reggel súlyosan összeverve hozták föl. A csuklóján, a kezefején r e t t e n e t e s ütések nyomai voltak láthatók."
Ugyancsak megkínozták H á m á n Kató egyik öccsét is. „ H á m á n An- talt, aki súlyos beteg, vesegyulladásban szenved, az ágyból vitték be a rendőrségre és ott a legbrutálisabban bántak vele, mert n e m tudta megmondani, hogy milyen szerepe van nővérének a Vági-mozgalom- b a n " [28]. A letartóztatottak azonban semmit sem vallottak. N e m árul- ták el egymást és n e m árulták el a mozgalmat, amelyért h a j l a n d ó k vol- tak mindannyian az életüket áldozni.
Az ellenforradalmi bíróságtól n e m is v á r h a t t a k mást. A rendőrség és bíróság „példás" ítéletet akart hozni, hogy leszámoljon a k o m m u - nista mozgalommal és megfélemlítse az MSzMP-be tömörült baloldali munkásokat is. November 14-én kezdte meg a statáriális bíróság a kom- m u n i s t a per tárgyalását. A vádlottak annak ellenére, hogy t u d t á k , ha- lál vár r á j u k , mégsem tagadták meg hitüket. H á m á n Kató sem tagadta meg forradalmi m ú l t j á t . „A szociáldemokrata vezérek n e m képviselik többé a munkásság érdekeit — mondotta kihallgatása alkalmával. — A mi célunk egyelőre n e m az volt, hogy a proletariátus d i k t a t ú r á j á t megteremtsük, egyelőre csak a munkásság szabadságjogaiért harcol- tunk, hogy nyíltan meg lehessen szervezni a Kommunista Pártot. A mi célunk az volt, hogy komoly osztályharcot v í v j u n k , mert a szociálde- m o k r a t a vezérek elárulták az osztályharcot és ezért akartuk megszer- vezni p á r t u n k a t " [29],
A tárgyalás folyamán az ügyész becsmérlőleg nyilatkozott a kom- munistákról. Hámán Kató az. utolsó szó jogán ezt visszautasítva igen szépen tett hitet kommunista meggyőződése m e l l e t t : „Azt m o n d j a az ügyész ránk, hogy munkakerülők* vagyunk. (Felmutatja kezét) Néz- zék m e g a tenyeremet, többet dolgozom, mint akármelyik napszámos nő. Hiszen gyermekkorom óta csak dolgozom. É n r á m hatott az a nyo- m o r az a szenvedés, az a hallatlan sok keserűség amit tapasztaltam. A szociáldemokrata vezetőkre n e m hat, ők csak szép parlamenti beszéde- ket t u d n a k mondoni. Mi azonban harccal a k a r u n k segíteni a m i nyomo-»
r u n k o n . Ezért vagyok és leszek továbbra is forradalmár, aki mindenét áldozza a munkásság ü g y é é r t " [30].
Az ellenforradalmi bíróság mégsem tudta megvalósítani szörnyű tervét. Megmozdult a magyar munkásság és tiltakozott a p e r ellen a .Szovjetunió. De táviratok százai érkeztek a haladó nyugati íróktól és 361-
tudósoktól is, akik követelték a statáriális tárgyalás beszüntetését. A nemzetközi tiltakozás hatására a k o r m á n y k é n y t e l e n volt a kommunista vádlottak ügyét r e n d e s bíróság elé utalni. Az ítélet elmaradt, a vádlot- tak m é g több m i n t félévig vizsgálati fogságban maradtak.
1926. július 12-től augusztus 6-ig tartott a törvényszéki tárgyalás, ahol 29 f o r r a d a l m á r t : k o m m u n i s t á t és baloldali munkást ü l t e t t e k a vád- lottak padjára. A statáriális tárgyalástól eltelt több mint félév idegőrlő m a g á n y a és bizonytalansága n e m törte m e g a kommunisták ellenál- lását. Nem tört meg H á m á n Kató sem. Kihallgatásán öntudatosan vála- szolta a bírónak: ,,Teljes m é r t é k b e n helytállóik midazokért, amit a kommunisták a p r o l e t á r d i k t a t ú r a alatt és a z u t á n cselekedtek és büszke vagyok arra, hogy m u n k á j u k b a n magam is részt v e t t e m " [31]. „Én a dolgozó asszonyokat képviseltem abban a mozgalomban, a m e l y é r t most mindannyian b ö r t ö n b e n ülünk."
Tudta, hogy n e m várhat kíméletet az ellenforradalmi bíróságtól, mégsem tagadta m e g m ú l t j á t és jelenét, az utolsó szó jogán mondott beszédében n e m s a j á t magát védte, hanem h a r c r a buzdította a proleta- riátust. „Munkásasszonysorsom betetőzéseként érzem, hogy a vádlot- t a k p a d j á n szemben állok azzal az egész rendszerrel, amely a proleta- r i á t u s t állati életre kényszeríti és innen k é r d e m proletárnő testvérei- m e t : meddig várnak, és tűrnek m é g ? Mert e l m ú l t a k azok az idők, ami- kor gyámoltalanul, tehetetlenül, elkeseredetten álltunk; a k o m m u n i s t a p á r t most m e g m u t a t j a n e k ü n k a felszabadulás világos ú t j á t . "
„Azzal a meggyőződéssel állok itt a bíróság előtt, hogy a proletár- asszonyoknak az ú t j á t , a k o n y h á b a n és a háztartásban álló háztartási rabszolgától a proletárosztályharcban a m u n k á s s a l együtt küzdő p r o - letárasszonyig sokezer proletárnő testvéreimmel együtt t e t t e m meg.
T u d j á k önök bíró u r a k , hogy m i t éreznek a tízezernyi munkanélküliek asszonyai, a proletáranyák, ha gyermekeik k e n y e r e t k é r n e k és n e m t u d n a k adni nekik? El t u d j á k önök képzelni, hogy mit érez ilyenkor a munkásanya? Megmondom önöknek: arra a p o n t r a érkezik, amikor az e m b e r szabad kezével és körmeivel képes harcba menni. És t u d j á k meg azt is, hogy sokezer proletáranya veti fel m á r most magában a kérdést, mi a kivezető ú t ebből a nyomorúságból, hol az a vezető, aki ezt az utat m e g m u t a t j a ? E n n e k a vezetőnek az alakja e g y r e világosabban és h a - talmasabban bontakozik ki a m a g y a r proletármozgalamban. A k o m m u - nista párt ez a vezető. Sok ezer proletárasszony, tízezernyi öntudatra é b r e d t munkásanya fogja követelni önöktől, hogy adják m e g a k o m m u - nista pártnak a legális m u n k a lehetőségét. És munkásnők ezrei fognak p á r t u n k n a k ezért a legalitásáért küzdeni. A kommunista p á r t legalitása m á r biztosítva v a n a harcoló munkásasszonyok szívében és abban a h a r c b a n amit a legalitás eléréséért megküzdeni fogunk, ott fognak állni a proletáranyák is" [32],
Ahelyett, hogy m a g á t védte volna a bíróság előtt, mintegy szónoki emelvényről h i r d e t t e a proletariátusnak, hogy a magyarországi állapo- tok tarthatatlanok és a Szovjetunióban lévő m u n k a k ö r ü l m é n y e k e t ál- lította például a m a g y a r munkásság elé: „Magyarországon a terhes p r o - letáranya terhességének utolsó n a p j á i g dolgozik a gyárban és igen sok-
szor az utca porában szüli meg gyermekét. Szovjetoroszországban a pro- letáranya négyhónapos fizetett szabadságot k a p minden szülésnél és szülés után minden nap egy órai szabadságot, hogy gyermekét meg- szoptathassa. Magyarországon az utcán, a villamossíneken, vagy a be- zárt lakásban pusztulnak el az a p r ó proletárgyermekek, m e r t az a n y - j u k n a k gyárba kell m e n n i és n e m vigyázhat r á j u k . Szovjetoroszország- ban minden gyár mellett van gyermekmenhely, ahol szakavatott neve- lőnők és orvosok felügyelete alatt tölti el a g y e r m e k a n a p j á t . Csak természetes, hogy ilyen körülmények között Szovjetoroszországban a proletárasszony a proletariátus építő m u n k á j á b a n egyenlő társa a f é r - f i n e k " [33].
Vádbeszédnek is beillő védőbeszédének még utolsó soraiból is meg- ingathatatlan határozottság és öntudat csendül k i : ,,Abban a biztos t u - datban várom és fogadom ítéletüket, hogy n e m hiába küzdöttünk. Az egész proletariátus, a munkásasszonyok és fiatal munkások együtt fog- n a k küzdeni a kommunista p á r t é r t és a kommunista p á r t vezetése alatt.
A mögöttünk lévő nehéz évek a magyar proletariátus nagy iskolája voltak. Megtanultuk ebben az iskolában, hogy kinek h i g y j ü n k és kit kövessünk. Megismertük az önök „szabadságát", az internálótáborokat és börtönöket, de m e g i s m e r t ü k azt az utat is, ami kivezet belőle és ez a megismerés a m ö g ö t t ü n k lévő évek legnagyobb tanulsága. Ez a felis- merés napról-napra általánosabbá lesz. Hiszem, hogy ehhez a m u n k á - hoz m a g u n k is hozzájárultunk valamicskével. És ez a mi dicsőségünk.
Amit szenvednünk kell ezért, elenyészően csekély á r . "
,,A vádlottak p a d j á r ó l fordulok hozzátok Magyarország dolgozó asszonyai! Ha nem akarjátok, hogy gyermekeitek kapitalista rabszol- gaságban t ö n k r e m e n j e n e k , gyertek velünk és harcoljatok velünk a kommunista p á r t b a n " [34],
A Horthy-rendszer osztálybírósága 2 évi 4 hónapi börtönre ítélte H á m á n Katót. Büntetésének jelentős részét a Markó utcai fogházban töltötte. Börtön jegyzetei és a vele együtt fogságban lévő kommunisták visszaemlékezései azt m u t a t j á k , hogy a börtönben is igyekezett jól ki- használni az idejét, tanult, fejlesztette tudását, hogy m é g jobban, kép- zettebben szolgálhassa a proletariátus nagy és szent ü g y é t : felszabadu- lásáért folytatott harcát. Mivel m á r eddig is többször járt Bécsben és szüksége volt a német nyelv ismeretére, elhatározta, hogy t o v á b b f e j - leszti német tudását. A börtönben több német könyvet elolvasott szó- tár segítségével.
Börtönjegyzeteiből megállapítható, hogy filozófiával és politikai gazdaságtannal is foglalkozott. Filozófiában a lét és tudat kérdéséből indult ki, m a j d jegyzeteiből megállapíthatóan igen alaposan elemezte a különböző társadalmi formákat. Ezeknek a vizsgálatánál egészen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig jutott el és i t t megállapította:
„A legújabb társadalmi f o r m a az oroszországi, ahol 1917 óta a m u n k á s - osztálynak, s a parasztság egy részének a kezében van a vezetés". Igen szépen elemezte a dialektika fogalmát is [35].
Politikai gazdaságtanból a börtönben —• legalábbis jegyzeteiből azt állapíthatjuk meg — főleg a politikai gazdaságtan történetével foglal-
363-
kozott. Tanulmányozta a rabszolgatartó és feudális társadalom gazda- sági rendszerét, azokkal az elméletekkel együtt, amelyek ezeken a ta- lajokon megszülettek. Vizsgálat alá vette a merkantilista és utópista szocialista gazdasági elképzeléseket és k i f e j t e t t e véleményét arról, hogy ezek az elméletek m i é r t nem t u d t a k átmenni a gyakorlatba, vagy ha megvalósultak is m i é r t n e m vezethettek tartós eredményre. A politikai gazdaságtan vizsgálatát a m a r x i s t a politikai gazdaságtan elméletének vizsgálatával f e j e z t e be. Ha csupán a börtön jegyzeteket t e k i n t j ü k meg, akkor is kiderül, hogy H á m á n Kató nemcsak öntudatos forradalmár, h a n e m igen jól képzett k o m m u n i s t a vezető is volt.
Maga H á m á n K a t ó kiszabadulása u t á n a Nemzetközi Vörös Segély központjához írt levelében l e í r j a a kommunista politikai foglyok bör- tönbeli életét: ,,A vizsgálati fogságban eltöltött időt igyekszünk gondo- san kihasználni. N a p j a i n k a t rendszeresen osztjuk fel, természetesen a n a p nagyrészét tanulással t ö l t j ü k . A tanulás anyaga: különböző nyel- vek tanulása, a filozófia, természetfilozófia, természettudomány, köz- gazdaság, történelem, gyorsírás stb. Mi nők emellett kézimunkával is foglalkozunk. A f i z i k u m u n k megóvása érdekében rendszeresen torná- zunk és a Ti segítségetek tette lehetővé, hogy az élelem megjavításával
is igyekezzünk egészségünket megóvni" [36].
Tizenhét, h ó n a p o t töltött le büntetéséből H á m á n Kató, amikor 1927 f e b r u á r 24-én gyomorbetegsége miatt ideiglenesen szabadlábra helyez- ték [37]. Ö azonban kiszabadulása után sem magára, h a n e m a mozga- lomra gondolt. Nemsokkal kiszabadulása előtt a rendőrség ismét nagy hajszát indított a k o m m u n i s t á k ellen. Ekkor rendezték m e g a Szántó pert, hogy ezáltal l e s ú j t s a n a k az MSzMP-re és a kommunista mozga- lomra. Hámán K a t ó kiszabadulása u t á n azonnal bekapcsolódott a m u n - kába, hogy pótolja a l e b u k o t t a k a t a mozgalomban. 1927 n y a r á n pedig mikor megtudta, hogy Landler Jenő nagybeteg minden kockázat válla- lásával Bécsbe utazott, hogy mégegyszer láthassa példaképét, a magyar munkásmozgalom „nagy öregét".
Hátralévő b ü n t e t é s é t 1927 augusztus 29-től 1928 július 14-ig, a győri börtönben töltötte H á m á n Kató [38]. Itt a nők között ő volt az egyedüli politikai fogoly, s mivel a politikai foglyok és közönséges b ű - nözők nem s é t á l h a t t a k együtt, a börtön igazgatója megengedte, hogy H á m á n Kató egyedül, a szokásos formák betartása nélkül sétáljon az udvaron. Ugyancsak megengedte az igazgató azt is, hogy mivel gyo- morbetegsége m i a t t n e m e h e t t e a börtönkosztot, az ő k o n y h á j á n főz- zön magának diétás ebédet. í g y ismerkedett Össze a politikai rab a bör- tönigazgató két gyermekével, akiknek meséket mondott és játszogatott velük.
Ez a kiváló k o m m u n i s t a vezető asszony, aki annyi embert nevelt a mozgalom s z á m á r a és annyi áldozatot hozott a proletariátusért, rend- kívül szerény volt. A maga m u n k á j á r ó l , a s a j á t tetteiről soha sem be- szélt és ez n e m csupán konspirációs okokból történt, h a n e m mert a pro- letármozgalom egyszerű k a t o n á j á n a k vallotta magát, aki természetes- nek és magatói értetődőnek t a r t o t t a mindazt amit tett. Az itt következő kis epizódot is csupán mint érdekességet beszélte el Vámos Ferencné-
nek. Egyik alkalommal, amint sétálás közben körülötte játszadoztak a börtönigazgató gyermekei, az egyik gyerek valamilyen ü r ü g g y e l elcsal- ta a kaputól az őrt, a másik gyerek pedig könyörgött ,,Kató néninek",
hogy szökjön meg a k a p u n [39],
Általános tisztelet övezte személyét. Közvetlen, barátságos, de mégis tiszteletetparancsoló modora volt, amely alól még az osztályel- lenség sem t u d t a kivonni magát. Minden k ö r ü l m é n y között m e g t u d t a őrizni emberi méltóságát. Harcostársai elmondották, hogy a börtönben is betartotta a szabályokat és azokkal a börtönőrökkel szemben, akik az adott keretek között emberileg bántak a foglyokkal ő is mindig e m - beri volt.
A Vörös Segély élén
Miután kiszabadult a börtönből, ú j a b b p á r t m u n k á v a l bízták meg Hámán Katót. 1923-tól Magyarországon is működött szervezete a Nem- zetközi Vörös Segélynek. A Vörös Segélynek az volt a feladata, hogy a mozgalmi m u n k a közben „lebukott" elvtársak helyzetét elviselhetőbbé tegye, javítsa a silány börtönkasztot, meleg r u h á v a l enyhítse a hideget és könyvekkel szüntesse a börtön idegtépő némaságát. A Vörös Segély feladatai közé tartozott a bebörtönzöttek családtagjainak a támogatása is. Később a Vörös Segély mozgalom támogatására írta József Attila is egyik legszebb versét a Lebukott-at:
„Gondoljatok a büdös küblire.
mely ködgoviolyagban küld új nyavaját, Küldjetek szappant, lóhúst s télire apadt testünkre adjatok ruhát.
Küldjetek könyvet, bármily ostobát, Mert megőrjít a patkánypuha éj, az asszony nélkül gyötrő szenvedély.
Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad, elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély.
Testvér segítsd a lebukottakat."
Hámán Kató ezt a m u n k á t is olyan örömmel és lelkesedéssel vál- lalta, mint ahogy minden p á r t m u n k á t vállalt, a legkisebbtől, a legna- gyóbbig. A Nemzetközi Vörös Segély V é r e h a j t ó Bizottságához írt leve- lében azt írja, hogy a titkári teendők ellátását „abban a reményben vál- laltam el, hogy a nemzetközi proletariátusnak a burzsoázia ellen ezen a területen folytatott harcából azzal az öntudattal és osztályharcos kész- séggel veszem ki a részemet, amelyik eddig is irányította a m u n - k á m a t " [40].
„Ehhez a munkához k é r j ü k a Ti erkölcsi és anyagi támogatástokat, hogy a m u n k á b a n mi is eljuthassunk a harcnak arra a fokára, amelyre Benneteket az osztályharcos és öntudatos m u n k a felemelt. Hogy a b u r - zsoázia elleni harcban elesett elvtársainkat a nélkülözhetetlen anya- giakkal elláthassuk, hogy odabenn lehetővé tehessük számára, hogy marxista tudáshoz juthassanak, hogy mindig és mindenhol érezze, hogy mellette vagyunk, nehéz szenvedéseiben el n e m hagyjuk, hogy ne meg-
365-
alázva testben, l é l e k b e n összetörve, emberroncsként k e r ü l j ö n ki a bör- tönből, hanem osztályöntudatosan, acélos akarattal és izmokkal vezet- hessük vissza a felszabadító m u n k á b a n való részvételhez" [41].
Ez a levél is p é l d á j a öntudatosságának és egyben szerénységének is. Az egész levél a proletariátus nyomorúságos helyzetét festi meg és tervet dolgoz ki a n n a k megváltoztatására. Arra azonban még csak egy szóval sem céloz, h o g y sem ő, s e m f é r j e nem tud állandó keresethez jutni, m e r t nevük m i n d e n üzemben fekete listán szerepel. Ezt Hámán Kató m a g á n ü g y n e k t a r t o t t a és r e n d k í v ü l szégyellte volna, ha saját ér- dekében kellett volna valamit kérni a párttól. Olyan kommunista volt, aki csak adni akart a mozgalomnak, anélkül, hogy ellenszolgáltatást várt volna.
Különösen nagy gondot fordított Hámán Kató a fiatalokra, a KIMSZ tagokra. Őket t a r t o t t a a jövendő harcosainak és n e m volt közömbös szá- mára a fejlődésük. Nagyon sokat tartózkodott fiatalok között, az idő- sebb, tapasztaltabb b a r á t szavával segítette fejlődésüket, e m b e r r é f o r - málódásukat. Ö aki az illegális p á r t m u n k a közben meglehetősen zárkó- zott volt, a fiatalok körében t e l j e s e n felengedett zárkózottságából, Ilyenkor csak Kató n é n i volt, aki megértette és támogatta a fiatalokat.
Egyik elvtársnő, aki m i n t i f j ú k o m m u n i s t a dolgozott vele, úgy jellemez- te: „Mindenkihez jó volt, m i n d e n k i n segíteni a k a r t és egy kicsit m i n - denki a n y j á n a k t e k i n t e t t e " [42],
Egyik alkalommal egy 18 éves kislányt engedtek ki a toloncházból, ahová egy tüntetés u t á n került. A lánynak sem rokona, sem ismerőse nem volt Pesten. A kislány ki volt t é v e a lezüllés veszélyének. Hámán Kató v e t t e magához az éhes lerongyolódott gyermeket, s m i u t á n ruhát, cipőt szerzett neki elhelyezte egy g y á r b a dolgozni és továbbra is figye- lemmel kísérte életét [43],
Határozott k o m m u n i s t a kiállása miatt bízták rá a Vörös Segély t i t - kári teendőinek az ellátását is. Ez igen nagy és felelősségteljes m u n k a volt, n a g y emberismeretet és emberszeretetet követelt. Rengeteg volt a bebörtönzött politikai fogoly és m é g több volt ezeknek a hozzátarto- zója. A Vörös Segély vezetőjének kellett kialakítani egy széles háló- zatot, amely f e l m é r j e a segítésre szorulókat, és ugyanakkor olyan csalá- dokat is keressen akik támogatást is t u d n a k adni a Vörös Segélynek.
Természetesen a r r a nem lehetett számítani, hogy az uralkodó osztály tagjai n y ú j t a n a k támogatást, h a n e m éppen a munkáslakta kerületeket kellett felkeresni és itt kiépíteni a Vörös Segély hálózatot. A külváro- sokban azonban nemcsak a munkások, hanem sok esetben a kisiparosok is támogatták a Vörös Segélyt. P é n z t vagy élelmet adtak, vagy élelmez- ték a bebörtönzöttek hozzátartozóit. Különösen ü n n e p e k előtt lendült fel a VS munkája. S z i n t e minden szervezett m u n k á s lakásában úgy sü- töttek, főztek, hogy gondoltak azokra is akik börtönben ültek. Itt aztán ismét n a g y szerepe volt a Kimsz tagjainak. Az összegyűlt élelmet vagy r u h a n e m ű t , a m e n n y i b e n közvetlen hozzátartozója nem volt a bebörtön- zöttnek, rendszerint az i f j a k szállították be a politikai foglyokhoz.
Hogy mindezt a m u n k á t k i t ű n ő e n látta el H á m á n Kató, arról az ő idejében kiterjedt és jól működő VS hálózat tanúskodott. Azok a m u n -
