Beszélgetés dr. Kápolnai Ivánnal
A Mezőkövesdről induló, kiváló adottságú kisdiák eljutott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1948-ban szerzett jogi diplomájával az akkor éppen át- alakulóban levő Statisztikai Hivatalban csak 1950-ig maradhatott. Mégis, élete so- rán visszatért a lehetőség, hogy ebben az intézményben teljesíthesse ki adottságait és innen menjen nyugdíjba. Pályája „kerülőútjain” szerzett tapasztalatait is képes volt utólag hasznosítani, sőt a látszólagos pályaeltérítések életútja gazdagításává váltak.
Kápolnai Iván napjainkban is korát meghazudtoló erővel és szorgalommal dolgozik mind a statisztikai, mind a tudománytörténeti határterületeken.
Sokat írtál Mezőkövesdről, kedves szülővá- rosodról. Kérlek, beszélj a gyermekkorodról, a családodról és az indulásról!
1925 júniusában születtem Matyóföld fő- városában Mezőkövesden. Anyai nagyapám vásárokra járó kereskedő volt, akkoriban gyol- csos tótoknak hívták azokat a kereskedőket, akik a vásárokat járva árulták a jó minőségű gyolcsokat, textileket. 1893-ban magyarosítot- ta a nevét Kápolnán lakó atyai nagyapám Bencsuráról Kápolnaira. Nyolc dédszülőm kö- zül hét szláv nevű volt, így elmondhatom, hogy nagyobbrészt szlovák származású va- gyok és őseim az 1800-as évek vége körül ma- gyarosodtak el vagy váltak „hungarus”-sá (anyai nagyapám haláláig a Csehszlovákiában kiadott „Slovak” című újságot olvasta). Apám az 1920-as években fűszerkereskedő volt, de az 1929–1933-as világválság időszaka alatt tönkrement. Ezt követően apósával járta lovaskocsival a vásárokat, árulta a különböző méterárukat.
Mezőkövesden végeztem az elemi iskolát, négy osztály után felvételt nyertem a helyi gimnáziumba. A nem városi települések közül Mezőkövesd az elsők között volt, ahol a tehet- séges falusi gyermekek továbbtanulásának megkönnyítése érdekében 1911-ben gimnázi- um létesült, hogy a középosztály fokozatosan felfrissüljön népi elemekkel. A gimnáziumi ta-
nulmányaimat mindvégig kitűnő eredménnyel végeztem. Eredetileg tanár szerettem volna lenni, de családom lebeszélt erről a pályáról, mondván, hogy inkább valami jobban fizető állást biztosító tanulmányokat végezzek. Így kerültem 1943-ban a pesti egyetem jogi és ál- lamtudományi karára. Kollégiumban laktam.
A jogi előadások mellett szívesebben hallgat- tam a bölcsészkar előadásait: a filozófia pro- fesszor Korniss Gyulát, az irodalomtudós Hor- váth Jánost vagy a történész Szekfű Gyulát. A történeti, irodalmi és nyelvészeti érdeklődésem már kora kamaszkorom óta megvolt, így elha- tároztam, hogy a jog mellett a bölcsészkarra is beiratkozom. A háború utáni viszonyok azon- ban nem kedveztek ennek az elképzelésnek.
Apám állás nélkül maradt, és szüleimnek há- rom kisebb testvéremről kellett gondoskodni- uk, így otthon kellett maradnom.
A jogi tanulmányaimat ún. „mezei jo- gász”-ként, mai szóval mondva levelező úton fejeztem be és 1948-ban kaptam kézhez a dip- lomámat. Kiemelkedő vizsgaeredményeim alapján Laky Dezső professzor ajánlására ke- rültem a KSH-ba. Elekes Dezsőtől, az akkori elnöktől kaptam néhány feladatot, többek kö- zött a népesedési helyzetről, a földosztás prob- lémájáról kellett tanulmányokat írnom. Ké- sőbb, 1949-ben a megváltozott politikai hely- zet miatt a kinevezett új elnök, Péter (Pikler) György új munkatársakat hozott magával, a
régieket eltávolította, így nekem is mennem kellett.
Ezek szerint igen rövid hivatali pályafutá- sod egyelőre véget ért?
Igen. 1949-ben próbáltam iparvállalatok- nál statisztikusként elhelyezkedni, de csak 1950-ben sikerült munkahelyet találnom a Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyárnál, ahol főleg statisztikai és tervkészítési munkát végeztem. 1963-tól a Finomkerámia-ipari Or- szágos Vállalatnál, majd az Építésgazdasági és Szervezési Intézetnél dolgoztam, az utóbbinál tudományos munkatársként. Közben, hogy szellemileg is lefoglaljam magam – megfo- gadva Németh László tanácsát, csináljunk „gá- lyarabságból laboratóriumot” –, nyelveket kezdtem tanulni, német, francia és orosz nyelvből szereztem felsőfokú nyelvvizsgát.
Természetesen ebben az időszakban is foglal- koztam statisztikai kérdésekkel, például cikke- im jelentek meg az Iparstatisztikai Értesítőben a selejt számbavételéről és más módszertani kérdésekről; 1967-ben a Statisztikai Szemlében többek között megjelent az „Arany János és a statisztika” című írásom (lásd: http://www.ksh.
hu/statszemle_archive/viewer.html?ev=1967&
szam=10&old=74&lap=13). Az 1950-es évek- ben kapcsolatban voltam Kovacsics József pro- fesszorral, aki támogatta Mezőkövesddel kap- csolatos helytörténeti munkásságomat.
1972-ben lehetőségem nyílt, hogy vissza- térjek a KSH-ba. Nem vállaltam ugyan a nyelvvizsgáimnak köszönhetően a nemzetközi osztály felajánlott vezetését, de mint gazdasági tanácsadót érdekes, kedvemnek való munkával bíztak meg: külföldi statisztikai hivatalok szervezetéről és működéséről kellett egy kiad- ványsorozatot összeállítani. A lengyel, az oszt- rák, a jugoszláv és a holland kiadvány meg is jelent. Részben ehhez csatlakozott az ökonometriai modellekre alapozott holland
gazdasági tervezésről készített kismonográfia, hiszen a „holland tervezés atyja”, Tinbergen, az első Nobel-díjas közgazdász a KSH keretei között kezdte a gazdasági ciklusok elemzését, melyből kifejlődtek a matematikai statisztikai tervezési módszerek.
Ezt követően – ha jól tudom – számodra megfelelő helyre, a KSH könyvtárába kerültél.
Régen ismertük egymást Dányi Dezsővel, a könyvtár igazgatójával, aki már korábban, 1963-ban felvetette – látván szakirodalmi munkásságomat –, hogy ha van kedvem a könyvtárban dolgozni tudományos munka- körben, akkor bármikor szívesen lát. Ez ké- sőbb sikerült, s a könyvtár tájékoztatási rész- legébe kerültem. Ez a munka igazán kedvem- re való volt, az ismeretek átadása, megosztá- sa másokkal. Azt szoktam mondani, hogy a megosztott, átadott tudás igazán az én birto- kom, mert ha én jól át tudom adni az ismeret- anyagot, azzal elmélyül az én tudásom is. A tájékoztatási osztály vezetőjeként új alapokra helyeztem a kölcsönzés nyilvántartási rend- szerét. Működésem alatt megindultak a raktá- rak állományrevíziójának a munkálatai is. A statisztikai adatközlő kiadványokról idősza- konként közreadott tájékoztató kötetek csak a nyilvános forgalomba került KSH-kiad- ványokat tartalmazták. Hiányoztak belőlük a más szervek által kiadott (igazgatási, vállalati stb.) adatgyűjtemények. Pedig mint országos hatáskörű statisztikai szakkönyvtárnak ezek- ről is tájékoztatni kellene. Vezetésem alatt évenként ezekre is kitértünk, a későbbiekben azonban ez megszűnt. Még kevésbé lehetett tájékozódni a hivatalos, szolgálati használatra szánt, kutatási célokra szolgáló kiadványok- ról. Az 1980-as évek elején az Ipargazdaság című folyóiratban a KSH 1949 után megje- lent iparstatisztikai kiadványairól tájékoztat- tam az olvasókat és megemlítettem, hogy a
nyilvános forgalmú adatgyűjteményeken kí- vül vannak közlésre felhasználható és csak a kutatók számára hozzáférhető (hivatalos, szolgálati) kiadványok is. Ez utóbbi miatt kri- tika is ért a KSH akkori vezetése részéről. A KSH Könyvtárban, a kissé terhes osztályve- zetői megbízatásom megszűnte után tudomá- nyos főmunkatársként dolgoztam tovább. A könyvtári feladataim mellett már ebben az időben számos statisztikatörténeti kérdéssel foglalkoztam. Dányi Dezső nyugdíjba vonu- lása után a megváltozott könyvtári légkörben nem kívántam tovább dolgozni és 1983-ban egészségi állapotom miatt nyugdíjazásomat kértem. Azóta nyugdíjasként folytattam kuta- tásaimat, publikációs tevékenységemet. Jót tett a megszerzett szabadság, hiszen publiká- ciós tevékenységem kétharmada a nyugdíja- zást követő évekre esett.
Mikor kötelezted el magad a történeti sta- tisztika mellett?
Ez korán bekövetkezett, hiszen már egye- temi éveim alatt is sokat olvastam történeti tárgyú műveket. Fokozatosan alakult ki ben- nem, hogy kvantitatívvá kell tenni a történet-, ezen belül a helytörténetírást. Ehhez a szemlé- lethez való hozzájutást nagyban segítette, hogy megismerkedtem a Magyarországon kevésbé ismert Jean Fourastié francia társadalomtudós műveivel. Nagyon megragadott engem e nagy tudós megállapítása, hogy a közgazdaságtan kutató laboratóriuma a történelem. Fourastié egyebek közt több évszázad árstatisztikai ada- tait gyűjtötte össze, és ezekkel az adatokkal prognosztizálni tudta a jelenkorban bekövetke- ző közgazdasági eseményeket. Munkám során én is igyekeztem e módszer szerint dolgozni, és segítséget kívántam nyújtani a helytörténé- szeknek, hogy használják és dolgozzák fel a statisztikai adatokat is munkájukban. Összeál- lítottam egy forráskatalógust mindazokból a
kiadványokból a hivatalos statisztikai szolgálat előtti időkből is, amelyek számszerű adatokat tartalmaznak településenkénti részletezésben a mezőgazdasággal kapcsolatban. Részletesen ismertettem a kiadványok tartalmát, kimutat- tam, hogy felhasználásukkal hány számszerű adattal gazdagodhat egy-egy helytörténeti munka. Az összeállítás megjelent a Történeti Statisztikai Füzetek sorozatában, és az olvasó- terem szabadpolcos kézikönyvtárában az egyik legjobban elhasználódott – mert a legtöbbször kézbe vett – kiadvány lett.
Beszéljünk a helytörténeti munkásságod- ról, különösen szülővárosoddal, Mezőkövesd- del kapcsolatos kutatásaidról, valamint némi kényszerűségből folytatott ipartörténeti vizsgá- lódásaidról.
Szülővárosom Mezőkövesd népességtörté- netével foglalkozó első tanulmányom – Kovacsics József: A történeti statisztika forrá- sai cím alatt szerkesztett könyvének indíttatá- sára – a Történeti Statisztikai Közlemények 1958. évi 1–2. számában jelent meg. Dézsma- jegyzékek és a XVII. század második felében, a török uralom alatt vezetett egyházi anya- könyvek bejegyzéseire támaszkodva közlöm, hogy a (részben eltérő összetételű) népesség nagysága a török uralom után közel hasonló volt, mint másfél évszázaddal korábban. Ez szemben állt a helytörténeti irodalomban elter- jedt megállapítással, miszerint a mezőváros az 1596. évi mezőkeresztesi csata után csaknem egy évszázadon át lakatlan volt. Egy másik ta- nulmányban kimutatom, hogy a jelentős rész- ben református nemesek által lakott szomszé- dos mezőváros, Mezőkeresztes lélekszáma a XVIII. század végén csak 25-30 százalékkal volt kisebb, mint Mezőkövesdé, a XX. század- ban pedig, a gyorsan szaporodó katolikus Me- zőkövesd lélekszáma több mint négyszerese lett Keresztesének.
Mezőkövesd város 1976-ban megjelent tör- téneti és néprajzi monográfiája „Történeti sta- tisztikai vizsgálódások” című több mint félszáz oldalas fejezetében foglalkozom a gazdasági, szociális, egészségügyi és kulturális viszonyok- kal is, az 1998. évi tanulmánykötetben pedig folytatom a népesség – mozgás, vallás és etnikai összetétel, gazdasági aktivitás és foglalkozási tagolódás szerinti – alakulásának vizsgálatát, ki- térve az igazgatási és szervezeti viszonyokra és néhány más jelentős szempontra is.
A KSH Levéltárának kiadásában, 2002- ben „Mezőkövesd és környéke” címmel közel 900 oldalon megjelent két kötet, mintegy két tucatnyi település népességi, gazdasági- társadalmi, lakás- és kulturális viszonyait te- kinti át a 20. század végéig jóval több mint 10 ezer számszerű statisztikai adat felhasználásá- val: összefoglaló leírást ad a mintegy 700 négyzetkilométernyi térségről és minden egyes településéről, kiegészítve táblázatos adattárak- kal és szemléltető ábrákkal.
Ehhez csatlakoznak egyes község- és vá- rostörténeti monográfiákban (Cserépfalu, Halmaj, Marcaltő, Szeged, Miskolc) megjelent népességi és/vagy egyéb fejezetek, azonkívül időszaki kiadványokban (például Matyóföld) található szociografikus írások, melyek a fej- lődésben élenjáró vagy éppenséggel lemaradó településekről adnak számszerű adatokra tá- maszkodó képet.
Szeged várostörténetének 1848 és 1919 közötti korszakát bemutató 3. kötetben, túl- nyomórészt statisztikai kiadványokban meg- jelent adatok nyomán, ismertetem a közép- és nagyipar, a kereskedelmi élet alakulását ága- zatonként, a hitelügyi forgalmat pedig fonto- sabb üzletágak és jelentősebb bankok, taka- rékpénztárak szerinti részletezésben. Miskolc város pénz- és hiteléletének ismertetéséhez már nagyobb mértékben volt szükség levéltá- ri és cégbírósági kutatásra, mert nem tör- vényhatósági jogú város volt, s így adatai
nem jelentek meg nyomtatott statisztikai ki- adványokban.
A gazdaságtörténet körébe tartozik a bu- dapesti Zsolnay gyár és a Gránitgyár 75, illet- ve 50 évének a megírása. Ehhez a gyáripari éves statisztikai beszámoló jelentéseken kívül nagy szükség volt levél- és irattári kutatásra, valamint még élő személyes kútfők tájékozta- tására is.
A szakirodalomból látom, hogy szívesen foglalkoztál neves statisztikusok életével és munkásságával.
Nagyobbrészt már nyugdíjas koromban, a KSH dolgozóinak lapjában, a Grafikonban, az
„Eleink” rovatban megemlékeztem egy-egy nagy magyar statisztikusról, születésének vagy halálának kerek számú jubileuma alkalmából.
Születésének 300. évfordulóján elsőként Bél Mátyást mutattam be, kiemelve monumentális latin nyelvű, kéziratos, megyénkénti honismere- ti művét, amely mindmáig magyar nyelven csak részben került kiadásra. Megemlékeztem többek között Barsy Gyuláról, akinek sokoldalú tevé- kenysége ugyancsak megragadott. Örömmel ál- lítottam össze ezeket a kis portrékat, többek kö- zött Vargha Gyuláról, Kőrösi Józsefről, Szél (Saile) Tivadarról és más neves statisztikusról.
Térjünk rá nagy felfedezésedre, Móricz Miklósra és a róla szóló tanulmányaidra, ame- lyek egyikét a közelmúltban a Statisztikai Szemle is közölte. (Lásd: http://www.ksh.hu/statszemle _archive/2008/2008_02/2008_02_165.pdf)
Legrészletesebben Móricz Zsigmond test- véröccsének, Móricz Miklósnak életét és sok- oldalú tevékenységét dolgoztam fel. Nyomta- tásban megjelent írásain kívül kutattam külön- böző könyvtárakban, múzeumokban elhelye- zett hagyatékát, benne kéziratos tanulmányait és különböző írásait, terveit, levelezését stb.
Igen sokoldalú egyéniség volt, de önmagát időskorában is elsősorban statisztikusnak tar- totta. Ő szerkesztette több mint 10 éven át a (világon valószínűleg máig egyedülálló) sta- tisztikai napilapot, a Statisztikai Tudósítót (rö- vidített nevén a STUD-ot). Az első világhábo- rú után Romániának ítélt erdélyi városban szerkesztette a Brassói Hírlapot. Irodalomkuta- tó tudósként megírta Zsigmond bátyja életének és kiterjedt munkásságának egy részét. Volt saját nyomdája és számos technikai újítása, melyek a gazdaságosságon kívül többek között a nyomdászat és művészet közötti összhang megteremtését igyekeztek előmozdítani. Elmé- leti jellegű filozofikus, vallásügyi írásokon kí- vül mint nagyon is gyakorlatias gazdaság- és társadalomkutató a legégetőbb társadalmi és emberi problémákkal foglalkozott folyóirat- és újságcikkekben. 1948 után a legszegényebb, szinte nyomorúságos viszonyok között élt és dolgozott 1966-ban bekövetkezett haláláig.
Mindezt megpróbáltam összefoglalni egy monografikus munkában: bemutatva életének főbb szakaszait, és áttekintve jelentősebb publi- kációit tematikus csoportosításban. Ez talán elő- segíti, hogy Móricz Miklós alakja bekerüljön a 20. századi magyar művelődéstörténet arckép- csarnokába, és esetleg felkelti az érdeklődést munkássága további kutatása és értékelése iránt.
Ahogy látom egész munkás életed a statisz- tika vonzásában telt el. Össze tudnád foglalni ennek lényegét?
Aktív kereső életem 35 évének csak jó harmadát töltöttem a hivatalos statisztikai in- tézmény keretei között, de 1948. évi munkába lépésem óta eltelt hat évtized szorosan össze- kapcsolódott a statisztikával. Munkaköri és egyéb feladataim túlnyomó része számokhoz kötődött. Tanulmányaim, dolgozataim jelentős része statisztikai forrásokból származott, leg- többjük tartalmaz számszerű adatokat, kivéve
a könyvrecenziókat vagy egyéb ismertetéseket, megemlékezéseket és vegyes témájú írásokat.
A statisztikai és egyéb számszerű adatok fel- használását igyekeztem minél szélesebb terü- letre kiterjeszteni. Így mindenek előtt a hely- és várostörténeti munkákban, melyek többnyi- re levéltári forrásokra és/vagy személyes kút- főkre, emlékekre szoktak támaszkodni. Én a levéltári forrásokban is elsősorban a számszerű adatokat igyekeztem megragadni, nem pedig az események, történések leírását. Törekedtem az elmúlt korok jelenségeit, népességi, társa- dalmi-gazdasági folyamatait számszerűsíteni, mérni, illetve mérhetővé, időben és területileg összehasonlíthatóvá tenni. Ebbéli törekvéseim bizonyos fokú elismerésének fogtam fel, és jó érzéssel töltött el egyszer egyik nagyra becsült tanáromnak, Lukács Gáspárnak az a kijelenté- se írásaimról, hogy nem is gondolta, „mi min- dent ki lehet hozni a számokból”.
Ugyanakkor közgazdasági jellegű munká- imban, ahol szinte természetes a számszerű adatok felhasználása, törekedtem minél hosz- szabb időszakra visszatekinteni, longitudinális vizsgálatokat végezni abban a meggyőződés- ben, hogy a mai jelenségeket jobban megért- hetjük és megismerhetjük történeti összefüg- gésükben, a jövőt pedig csak a múlt alapos is- meretében prognosztizálhatjuk.
Mindez magyarázza, hogy történeti vizsgá- lódásaimban a kevéssé használt forrástípusok- ra (dézsmajegyzékek, egyházlátogatási jegy- zőkönyvek és egyházi sematizmusok stb.) tá- maszkodtam, a múltban nem eléggé kihasznált vagy elfelejtett összeírásokra, publikációkra.
Tematikailag eléggé változatos munkáimhoz igénybe vettem a hazai adatközlő általános és ágazati, szakstatisztikai kiadványok nagy többségét, a területi statisztikaiak közül első- sorban a borsodi szülőföld és azzal határos Abaúj, Zemplén és Heves megyeieket. Köz- gazdasági jellegű – köztük nagyszámú nem- zetközi összehasonlítási és világpiaci tájékoz-
tató – írásaim nélkülözhetetlen forrásai a kül- földi statisztikai kiadványok voltak. Könyvtári tapasztalatból (is) tudom, hogy a kutatók leg- többször a fontosabb nemzetközi szervezetek- nek (ENSZ, OECD, WHO stb.) a legismertebb világnyelveken hozzáférhető kiadványaihoz szoktak fordulni. A három nagy európai nyelvcsalád fontosabb nyelveire is kiterjedő ismereteim és bizonyos fokú nyelvi tájékozódó készség birtokában el tudok többé-kevésbé igazodni a különböző nemzeti statisztikai ki- adványok anyagában is, és mindig törekedtem arra, hogy elsősorban a szomszédos közép- és kelet-európai – köztük az egykori szocialista – országok viszonyairól tájékozódjam, és nyújt- sak minél részletesebb tájékoztatást.
Jelenleg mivel foglalkozol, hogyan telnek nyugdíjas napjaid?
A statisztikus polihisztor Móricz Miklós értékeinek a felismerése és feldolgozása köz- ben kaptam a megtisztelő kérést az orvospro- fesszor Papp Zoltántól: foglalkozzam az
„anyák megmentője”-ként tisztelt Semmelweis Ignác munkásságával, akit a különböző klini- kai statisztikai adatok összehasonlító elemzése erősített meg az oly sok anya halálát követelő gyermekágyi láz okának fölfedezésében és te- rápiájában. A magyarországi orvosképzés kez- deteinek és a szülészet-nőgyógyászat XIX.
századi történetének kutatása után következett az újabb megbízás: a készülő szülészet- nőgyógyászati egyetemi tankönyv első, törté-
neti fejezetének a megírása, a szülész- nőgyógyász hivatás kialakulása és története a legrégibb időktől napjainkig. Korom miatt azonban nagyobb munkát – különösen szá- momra idegen területen – már nem vállaltam.
Összefoglaltam szülőföldi jó barátom, a költő, drámaíró és szerkesztő Kiss Gyula széles körű észak-magyarországi honismereti munkás- ságát, amely a Magyar Comenius Társaság Ku- tatócsoportjának kiadványában jelent meg 2007-ben mintegy 40 oldalon. Megemlékeztem a 2006. évi Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Le- véltári Évkönyvben Samu János költő, műfordí- tó, irodalomtörténész, a „kácsi remete” születé- sének 100. évfordulójáról, aki belső emigráció- ba vonult 1948-ban a szép fekvésű bükki faluba.
Megírtam egy angyalföldi templom történetét, amely erősen lerövidített formában fog előrelát- hatólag megjelenni a Katolikus Budapest című kötetben. Legutolsó írásom a pannóniai (savariai) születésű Szent Márton tiszteletének emlékeit tárja fel a Kárpát-medencében. (Ennek megjelenéséről még nem kaptam értesítést.)
A továbbiakban esetleg rövid írásokkal adok még hírt magamról, inkább családom kö- rében és olvasással kívánom eltölteni életem még hátralevő idejét.
Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget kí- vánok!
Dr. Lakatos Miklós,
a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: miklos.lakatos@ksh.hu
Hírek, események
Jutalom. Közszolgálati jogviszonyban töl- tött idejük alapján 2010. április és május hóna- pokban jubileumi jutalomban részesültek 25
éves szolgálatért: Mike Sándorné, KSH Szege- di Igazgatóság; Székely Gáborné, Társadalmi szolgáltatások statisztikai főosztály; Szalay
