. E meghatározás kibontása után. rátért-a mai helyzet néhány jellemzőjének elemzésére. Rá- mutatott, hogy, már szép eredmények jelentkeznek, a nevelőintézmények tevékenysége gaz- dagodott, munkamegosztás alakult ki a nevelőtestület tagjai közt, s fejlődik a szülőkkel való együttműködés.
Széles teret szentelt az előadó a fejlődést gátló tényezőknek. Beszámolója szerint a legfonto- sabbak a következők: kampányszerű megoldások, melyek nem illeszkednek a nevelési folya- matba. Az elvi, tartalmi és módszertani kérdések tisztázása nélkül meginduló fejlesztés. A jogok és kötelességek egységének figyelmen kívül hagyása és körülhatárolatlansága. Az iskola túl- becsülése, a társadalmi hatások leértékelése, Álmodernség, „rövidzárlatos" demokratizmus, egyenlősdi, mindenbe való beleszólás. A feladat — tevékenység — viszonyrendszer dialektikája helyett kizárólag egyéni ráhatás. Az intézmény szegényes kapcsolatai a társadalommal.
Befejezésül az előadó néhány nevelési és kutatási feladatot vázolt fel a pedagógus szerepének bővülésével, az erkölcsi-politikai edzéssel, a társadalmi aktivitás terének szélesítésével, a világ- nézeti, erkölcsi, politikai neveléssel kapcsolatban.
S Z E B E N Y I Péterné A neveléselméleti kutatások integrálódási tendenciája a KGST-országokban címmel tartott meg felolvasását.
A KGST-országokkal való együttműködés három alapdokumentuma: a KGST alapokmánya, a szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei, az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését célzó Komplex Program. Az 1970-es évekig a kapcsolatok zömmel kétoldálúan ala- kultak, az utóbbi időben fejlődésnek indultak a sokoldalú együttműködés formái is. A multila- terális együttműködés első alkalmainak a szocialista országok nemzetközi tantárgymetodikai szimpóziumait tekinthetjük. Konkrét gyakorlati munkakapcsolatot jelent a szocialista országok
tankönyveinek egyeztetése. - • A KGST keretében megvalósuló pedagógiai kollaborációt előkészítő nemzetközi szakértői
bizottság először a szocialista személyiségtípus nevelése tárgyában ült össze 1974-ben. A második ülés megvitatta a koordináló országok tervtanulmányait, egyeztette azokat és kialakította az együttműködés módszereire és az eredményeire vonatkozó közös elképzeléseket. Minden részt- vevő jelentett be kutatásokat, Az állandó bizottsági tagok évenként rendszeresen összeülnek a folyó ügyek megvitatására. . • A kommunista nevelés területén folyó nemzetközi együttműködés mellett és annak munká- jával csaknem párhuzamosan dolgozik a polgári pedagógiai nézetek bírálatával foglalkozó bi- zottság. E z eddig két konferenciát tartott. Együttműködés folyik a köznevelési rendszerek tervezésében is, melynek keretei közt két kibővített szakértői tanácskozást tartottak. A szo- cialista országok pedagógiai intézeteinek képviselői teljesítményvizsgálatok végzésében egyeztek meg 1973. évi tanácskozásukon. Az 5. tanácskozás 1975-ben Budapesten folyt.
A szocialista országok pedagógusainak konferenciái (1971. Moszkva, 1974. Berlin) jelentő- sen hozzájárultak nézeteink, tapasztalataink, terminológiánk egységesítéséhez. Az 1977-re ter- vezett I I I . konferencia előreláthatólag a pedagógusképzéssel foglalkozik.
S Z É K E L Y Endréné felolvasása A neveléselmélet társadalmi funkciója címet viselte. Megálla- pította, „legátfogóbban vizsgálva az ú j ember új módon való nevelésének — gyakorlatának és elméletének — viszonyát: a politika és pedagógia összefüggéséhez j u t u n k , s itt a z t kell feltár- nunk, mennyire segítette elő neveléstudományunk, de: főleg neveléselméletünk a nevelői, tanítói tevékenység szerves összekapcsolását az ú j társadalom megszervezésének feladataival (Lenin)."
Itt az is kérdés, hogy a politikai .és pedagógiai gyakorlat mennyire támaszkodott a marxista neveléselmélet eredményeire.
A neveléselméletet támogató „filozófiai, szociológiai stb. .aspektusú kutatások egyrészt nem helyettesíthetik, nem szoríthatják háttérbe a sajátosan pedagógiai, neveléselméleti törvény- szerűségek feltárását, másrészt csak akkor hasznosóthatók pl. az iskolarendszer továbbfejlesztésé- ben vagy akár a mindennapi gyakorlatban, ha marxista pedagógiai neveléselméleti alapon foly- nak". Veszélyt jelent, hogy a szakterületükön kiváló nem-pedagógus kutatók néha nagyon el- térő; az eddigi gyakorlatban m á r túlhaladott konzervatív ember- és neveléskoncepciót kép- viselnek. A szerző ezután hangsúlyozta a koncepcionális összehangolás szükségességét a nevelés- tudományon belül; majd kiemelte a neveléselmélet szerepét a kulturális nevelési integráció „ erősítésébén.
A felolvasóülést P E T R I K Á S Árpád zárta le. ' .. •<
' H O R V Á T H L A J O S
Az MTA Pedagógiai Bizottságának Didaktikai-Metodikai Albizottsága 1975. május 19-én két részletre bontott tematika lebonyolítását kezdte meg a Műveltségünk alapjai tárgykörben.
A meghívón tervezett — összefüggő tartalmú programot ígérő — tematikából 9 előadás elhangzott egynek a szövegét kézbe kapták az albizottság tagjai.
10* 463
1976. január 19-én a Didaktikai-Metodikai Albizottság vita-ülést tartott az előző ülésen el- hangzott előadásokat tartalmazó „szöveggyűjtemény" alapján. A j ó kivitelű sokszorosított anyag a következőket tartalmazta: I. Megnyitó a Műveltségünk alapjai témával foglalkozó üléshez (VERESS Judit). I I . Az anyanyelv kommunikációs szerepe a műveltség alapjainak meg- szervezésében (SZÉPE György). I I I . A természettudományos képzés elemeinek jelentősége a mindennapi élet, a munkaerőképzés és a társadalmi prognosztika szempontjából (VALKÓ I v á n Péter). IV. A műveltség vizuális alapjai (BALOGH Jenő). V. A könyvészet pedagógiai integrá- ciója ( A R A T Ó Ferenc). VI. A kiterjedő iskolatelevízió ( K E L E M E N Endre). V I I . Megjegyzések a politechnikai nevelés időszerű értelmezéséhez (KÁLMÁN György). V I I I . A hazai külgazdaság és világjáró nemzedékek igénye a földrajztanítással szemben (KÖVES József). I X . A többnyelvű- ség művelődési közege (Mózsr Ferenc). X . A szabad idő felszabadítása az alkotó kisgyermek, diák és ember számára ( C S Ő R E G K Éva).
V E R E S S J U D I T
A T U D O M Á N Y O S M I N Ő S Í T Ő B I Z O T T S Á G H Í R E I
A Tudományos Minősítő Bizottság 1976. május 31-re tűzte ki K Ö T E Sándor „A szocialista munkaiskola kialakulása. 1917—1920." cfmű doktori értekezésének nyilvános vitáját. A bíráló bizottság elnöki tisztet M Á T R A I László akadémikus töltötte be, az értekezés hivatalos bírálói F Ö L D E S Éva, N A G Y Sándor és S Z A R K A József, a neveléstudomány doktorai voltak.
Köte Sándor doktori disszertációjában arra vállalkozott, hogy a hazai munkaiskolái törek- vések feltárásával, a tanácsköztársasági és a szovjet munkaiskolái koncepció történeti elemzése és összehasonlító történeti vizsgálata alapján megkeresse azokat az időtálló elemeket, amelyekre a szocialista munkaiskola építésében támaszkodni lehet. A téma kidolgozása során feltárta a szocialista munkaiskola történeti előzményeit, ezen belül elemezte és értékelte a modern nyugati pedagógiai irányzatokat, különösen annak a munkaiskolával kapcsolatos elméleteit. Bizonyí- totta, hogy az ún. tanulóiskola átalakítása munkaiskolává a szocialista társadalomban objektív szükségszerűség, melyben megvalósulhat az oktatás és termelőmunka szoros összekapcsolása.
A szerző, történetileg is bemutatta a magyarországi fejlődés legfontosabb állomásait, s a forrás- munkák kritikai elemzése során arra a konklúzióra j u t o t t , hogy a hazai munkaiskolái törekvések megmaradtak az ún. pedagógiai munkaiskola keretei között, s bár nem jutottak el az oktatás és a-termelőmunka összekapcsolásáig, kedvező hatást gyakoroltak az oktatásra, s ezzel előké- szítették a talajt a szocialista munkaiskola számára.
F Ö L D E S Éva, a neveléstudományok doktora, opponensi véleményét azzal a megállapítással
kezdte, hogy a társadalomtudományban — így a neveléstudományban is — alapkövetelmény a történetiség elvének következetes és maradéktalan érvényesítése: a m ú l t eseményeinek kriti- kai értékelése elősegíti a jelen és a jövő feladatainak jobb megoldását. Ebből a szempontból K Ö T E Sándor doktori disszertációja vezérfonalul szolgálhat mindazoknak, akik a j ö v ő iskola- koncepciójával foglalkoznak. Erőssége az értekezésnek, hogy a szerző magát a történeti folyamat egységét összekapcsolta a harmonikusan fejlett személyiséggel, az emberrel, s ebből a szempont- ból komplex vizsgálatot végzett, amellyel bizonyítja a munkaiskolával kapcsolatos koncep- cióját. Az opponens kritikai megjegyzést a Tanácsköztársasággal foglalkozó fejezethez tett.
Hiányolta, hogy a szerző nem foglalkozott, hacsak röviden is, Z I G Á N Y Zoltánnak a Néptanítók Lapja 1919 májusi, júniusi, júliusi számában megjelent írásainak értékelésével, de r á m u t a t a jelölt kiérlelt koncepciójára, amellyel az opponens is egyetért.
N A G Y Sándor, a neveléstudományok doktora, opponensi Véleményében helyeselte a téma-
választást, s rámutatott arra, hogy a téma szoros összefüggésben van azokkal a nagyszabású munkálatokkal, amelyek a modern szocialista iskola alakításának közvetlenül előttünk álló időszakában jelentkeznek. N A G Y Sándor professzor a doktori értekezést elemezve helyeselte a szerző kritikai elemzését a modern polgári koncepciókat illetően, s elismeréssel nyilatkozott arról, ahogyan a szerző K R U P S Z K A J A munkásságának árnyaltabb bemutatását adja. Kieme- lendőként minősíti az opponens K E R S C H E N S T E I N E R tevékenységének differenciált és pontos értékelését. E kritikai elemzés összegezését az opponens a következőképpen adta: Az I. fejezet gazdag és differenciált tartalma következtében olyan történelmi tablót jelent, hogy ebben a szerző által vizsgált kérdés teljes jelentőségében és sokféle összefüggésében megmutatkozhat.
E fejezettel kapcsolatban az opponens megjegyezte, hogy a jelölt nem fejtette ki eléggé részle- tesen LAY és PiszKUN-féle koncepciót, pedig e koncepciók részletesebb kifejtése indokolt lett volna. Ugyancsak részletesebb kifejtést igényelt volna M A N A C O B D A értékelése is.
' Az opponens elismerően szólt a munkaiskola-felfogások hazai fejlődésének bemutatásáról, különösen az 1905-ös tanterv részletes, átfogó értelmezéséről. A hazai munkaiskola-felfogás fejlődésével kapcsolatban a jelölt magas színvonalú elemzést adott, melyből az opponens kie-
'464
