3 I SZENT- gyöp gyl

Teljes szövegt

(1)

. P O D A I O M .

I F Ő S Z E R K E S Z T Ő :

I Z Í L A H Y LAJOS

SZERKESZTŐ: I L L É S END

1 J V-

H ^ l D O M á N y

F Ő S Z E R K E S Z T Ő : J

I SZENT- gyöp gyl

I A L B E P T S Z E R K E S Z T Ő :

J f c S Z T R Ó K A V K Á L M Á N .

3

1946 • FEBRUÁR

A M A G Y A R - S Z O V J E T M Ű V E L Ő D É S I T Á R S A S Á G F O L Y Ó I R A T A nts

(2)

TARTALOM

I R O D A L O M

P e t ő f i v a l l o m á s a I

TAMÁSI Á R O N : E l e m i c s a p á s (Komédia) 2 N A G Y I M R E : T a m á s i Á r o n (Fametszet) ' . 5

K É T O R O S Z K Ö L T Ő (Alexander Blok, Fedor Tyucsev versei) ) II JÓZSEF ATTILA i s m e r e t l e n v e r s e j .

MAGYAR K Á R O L Y : J ó z s e f A t t i l a (Rajz) i . . . MIHAIL S O L O H O V : A z a p a (Elbeszélés)

Z E L K Z O L T Á N : A „ G y e r m e k b á n a t " c i k l u s b ó l (Vers) Z Á D O R ISTVÁN : I l l é s B é l a (Rajz)

'LLÉS BÉLA : A z a r a n y l i b a (Elbeszélés) 27 ROMÁIN R O L L A N D l e v e l e I l l é s B é l á h o z 28 FRANCIA K Ö L T Ő K (Guillaume Apollinaire, Louis Aragon, Georges

Duhamel, Paul Éluard versei) 40 KOVAI LŐRINC : A z u t a z ó (Elbeszélés) 44

G Y A R M A T H Y E R Z S É B E T : A z a n g y a l h o z (Vers) 50

S Z Ő N Y I ISTVÁN : P i h e n ő k (Rajz) 52 T Ó T H LÁSZLÓ : P o d m a n i c z k y F r i g y e s o r o s z o r s z á g i

ú t j a 53 P O D M A N I C Z K Y FRIGYES : M o s z k v a , 1 8 4 5 (Útinapló) . 55

A. JALOVLJEV : A m u z s i k (Elbeszélés) 66 NADÁNYI Z O L T Á N v e r s e i . . . 73 JEAN C O C T E A U a f o r i z m á i b ó l ' 74

G R O Z A PÉTER : E m l é k e i m b ő l 75 Z I L A H Y LAJOS: A r a r á t (Regény) 77

A Z „ I R O D A L O M " IRÓI 95

T U D O M Á N Y

S Z T R Ó K A Y K Á L M Á N : A z a t o m k o r s z a k . 97 DÁVID LAJOS : B o l y a i é s L o b a c s e v s z k i j 107 KENDI FINÁLY ISTVÁN : K é t m a g y a r s i k e r ; 113

F ű t é s h i d e g v í z z e l 120 W E N I N G E R A N T A L : A f e h é r j é k v i l á g á b ó l 121

' BACSÓ N Á N D O R : G a z d a g M a g y a r o r s z á g 129 B A B A N Y E C Z BALÁZS : A d o h á n y g y á r t á s t u d o m á n y a 135

N. VERSININ : M u n k á l t a t ó t e r á p i a a s z o v j e t h a d i k ó r -

h á z a k b a n 139 A z ú j j á é p ü l ő F ö l d t a n i I n t é z e t 143

(3)

:Ef?KE5ZTŐi

d m o m LAJOS

• í h e s e n d b e

1946 február J szóm

Petőfi vallomása

R

E P U B L I C A N U S VAGYOK t e s t e s t ü l - l e l k e s t ü l , a z v o l -

t a m , mióta eszmélek, az leszek végső lehelle- temig. Ezen tántoríthatatlanságom, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez a d j a ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hordoztam, s ez a d t a most férfi kezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, midőn a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt, és senki előtt még csak fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnék ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollúm- nak egy vonását sem a d t a m bérbe senkinek ; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság..

Az utókor m o n d h a t j a rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék, ami egy szóval annyi, mint republicanus, mert a republicanusnak nem az a főjelszava, hogy „le a királlyal", hanem „a tiszta erkölcs !" Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja . . . e nélkül ostromol- h a t j á t o k a trónt, mint a titánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni, ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot!

(4)

Elemi csapás

Komédia

Irta Tamási Áron

SZEMÉ LY EK Csutora, kárvallott gazda

Teréz, a Csutora asszong- leánga

András, a Teréz legénykéje Pap, helybeli

Uzsorás örmény Suszter .

Biztosítási ügynök Faügynök

KépviselO Tudós író

t Birtalan, gazda Takó, gazda Koldus

Szín : a Csutora leégett háza. Üsz- kös, szenes gerendák; (egészen és félig leégett bútorok és ruhadarabok.

Egyik oldalon fekete házfal. A háttér- ben is leégeti házak romfai és mere- dező falak; kémények és fekete fák.

Csak a templom áll, fó messze, épen.

TERÉZ arca, mint a csendes té- bolyulté. Palacsintasütőt tart egg vaskályha fölött, amely a romok között négy lábával az égnek mered.

Énekel. „Ékes virágszál, kit Szent Anna s z ü l t . . . "

CSUTORA szenes gerendán ül és üres pipáját-nézegeti. Te ott. mit .csinálsz, Teréz?

TERÉZ. Palacsintát sütök.

CSUTORA. S a z t k i n e k ? TERÉZ. A vendégeknek.

ANDRÁS. TŰZ sincs s a kályha is kukkra áll, nagyapó! Odaszalad az anyjához. Nem a kályha lábánál kell sütni, hanem a tetején!

TERÉZ. Te ki fia vagy, lelkem?

CSUTORA. Gyere vissza, Andrási Ne szólj az anyád dolgába I

ANDRÁS visszafut a nagyapjához.

Édes nagyapó, úgy-e anyám félig megbolondult ?

CSU,TORA. F é l i g n e m .

ANDRÁS. Máskor nem így sütte a palacsintát I

CSUTORA. í g y olcsóbb.*;-.

. BIRTALAN érkezik, de mielőtt még odaérne. Ne búsuljon, Mihály bácsi.

Jó hir van !

CSUTORA oda sem néz. H o l ? BIRTALAN. I t t a s z á m b a n .

CSUTORA. Akkor az bajosan lehet jó. Mert ha jó volna, eddig lenyel- ted volna.

TAKÓ szintén érkezik. Adjunk hálát a jó Istennek, hogy letekin- tett reánk, szegény kárvallottakra.

BIRTALAN. Letekintett, mert urak érkeztek hozzánk. Hárman vannak. Mind a hárman segélyben akarják részesíteni a leégetteket.Te- réz felé néznek a gazdák. Hát Teréz ott mit csinál?

CSUTORA. Süti az uraknak a pala- csintát.

Harangoznak.

(5)

Tupiási Áron: Elemi csapás 8

ANDRÁS." Ki húzza a harangot, édes nagyapó ?

CSUTORA. A k i r á é r .

ANDRÁS. Mert a harangozó is be- léveszett a tűzbe.

BIRTALAN. A harangot az uraknak húzzák, hogy a segéllyel megérkez- tek.

TERÉZ a harangszóra felfigyel, majd leteszi a palacsintasütőt és ájta- tos énekkel elindul a templom jelé.

CSUTORA az üres pipát mutatja a gazdáknak. Egy kicsi dohányotok van-e ?

BIRTALAN. Maga se pipáljon örökké.

CSUTORA. H á t m i t c s i n á l j a k ?

TAKÓ. Legyen istenfélő.

CSUTORA. AZ is f ü s t ö l ?

TAKÓ. Mert ha istenfélők l'éttünk volna, most nem volna fekete om- ladék az egész falu.

BIRTALAN. Elég az ilyen beszéd- ből. Ne fújjuk a semmit, amikor itt van a segély! Pénzt adnak s fát adnak, s gabonát adnak. Aszerint, hogy ki miféle s mennyi kárt val- lott.

CSUTORA. S azt a sokat ki'adja?

BIRTALAN. A z t e g y r é s z t a k o r -

mány, s másrészt a párt. De a váró- • sok is hozzájárultak s mindenféle úri társaságok. Eltelik egy kicsi idő s úgy felépül az egész falu, mintha tűz nem is lett volna.

CSUTORA. S a z t k i m o n d t a ?

BIRTALAN. Ezek az urak mond- ják.

CSUTORA. Vájjon bízzam-e ?

BIRTALAN. B i z h a t i k .

TAKÓ. De csak az Istenben ! BIRTALAN Takóhoz fordulva. Ne- ked senki sem mondta volt, hogy pap légy?

CSUTORA. A felesége eleget mon- dotta. .

PAP nagy szálmakalapban sietve érkezik. Jöjjenek gyorsan a gyüle- kezetbe !

Birtalan és Takó felállnak, Csu- tora ülve marad.

PAP. Jöjjenek, egy-kettő !"

BIRTALAN. Már osztják, plébános úr ?

PAP. Mit ?

BIRTALAN. A s e g é l y t . PAP. Azt még nem.

BIRTALAN. H á t ?

PAP. Beszédeket mondanak. Itt van egy hírneves képviselő, egy író és egy tudós. Mind beszélni fognak a népnek! Jöjjenek hamar, mert ha nem leszünk elegen, kevesebb se- gélyt adnak !

BIRTALAN. Akkor menjünk sebe- sen. Csutorához. Jöjjön, Mihály bácsi! Szökjék fel !

CSUTORA. N e m s z ö k h e t n é m .

PAP. Maga mért nem akar jönni, Mihály bácsi ?

CSUTORA, őrzöm ezt a házat, ne- hogy felgyújtsa valaki.

PAP. Az Isten csak a jó embereket teszi próbára, Mihály bácsi. De ugyancsak ő az, aki ismét meg- segíti.

CSUTORA. 0 meg. Most is úgy haji- gálja le a pénzt, hogy itt négyen alig győzzük szedni.

PAP. Maga mióta beszél így ? CSUTORA. Amióta kérdezik.

TAKÓ. Hagyjuk az öreget magá- ra, plébános úr. Ha magára marad, úgy a Szentlélek talán hamarább reászáll.

CSUTORA. Annak is van annyi esze, hogy módosabb helyre száll- jon.

TAKÓ. Menjünk, plébános úr,, mert mind elkárhozunk ezen a helyen.

PAP. Nézze öreg, ha még egyszer

(6)

4 Tupiási Áron: Elemi csapás 8 effélét mer mondani, akkor igen

-furcsa leszek.

CSUTORA Hát azt hogy csinálja?

BIRTALAN kedélyt akar vegyíteni a dologba. Ugy, hogy kifordítja a kalapját.

CSUTORA. É n a szemivel is meg- elégszem.

TAKÓ megfogja a papnak a kar- ját. A jó Istenre kérem, jöjjön, plébános úr ! Jöjjön, mert itt kö- zel van a pokol 1

PAP elhárítja Takót. Ez már sok!

Kénytelen vagyok jelentést tenni a püspök úrnak, hogy vonja meg Csutora Mihálytól az egyház ál- dásait.

CSUTORA szelíden felmutatja a pipát. Nincs egy kis dohánya?

PAP egyszerre megenyhül. Mért nem mondta előbb, hogy mi baja van ?

TAKÓ boldogan. Istenem, te meg- adod örökké a békességet alkalmas

•időben 1

BIRTALAN kacag. Na, mehetünk a gyülekezetbe.

PAP elveszi Csutorától a pipát és nézi. Hol vette, Mihály bácsi ?

CSUTORA. A pudli mellett.

PAP. Kedves pipa.

CSUTORA. Csakhogy a szó nem' do- hány. Tessék ideadni azt a pipát.

V isszaveszi.

TAKÓ. Ha dohány" és" gyufa-nem

•volna, akkor a Mihály bácsi háza sem volna leégve.

CSUTORA. Ha szamár nem volna, most nem lett volna aki szóljon.

- Pap és Birtalan kacagnak.

- SUSZTER lobogva érkezik és kiált.

Itt vannak a kapitálisták! A nagy szájhősök I

PAP. Csendesebben, Fejér úr ! SUSZTER megtorpan a paptól és vissza akar fordulni.

PAP. Tessék csak idejönni, Fejér úr! Nem fogom uraságodat meg- enni.

SUSZTER megáll a pap előtt és hivatalos hangon. Elveimet fenn- tartom.

PAP. Ha jók, tessék fenntartani.

SUSZTER. Nem is lehetnek rosz- szak, mihelyt az ön elveitől külön- böznek.

PAP. Például miben különböz- nek ?

SUSZTER. Direkt mindenben. Én a kor tipikus dolgozója vagyok. Míg ön, már foglalkozásánál fogva is, egy utópia.

BIRTALAN. Beszéljen magyarul, hogy mi is tanuljunk valamit.

SUSZTER. Vannak tudományos meghatározások. Azokat kénytelen vagyok eredetiben dokumentálni.

PAP.'Fejér úr, én hajlandó va- gyok magát meggyőzni mindarról, emiben ellenkező véleményen van velem.

TAKÓ. Inkább menjünk, plébá- nos úr !

PAP nem hallgat Takóra. Miben látja a legélesebb különbséget a kettőnk világnézete között ?

SUSZTER. Fundamentális különb- ség az, hogy ön, már foglalkozásánál fogva is hiszi az Istent. Én pedig nem hiszem.

- CSUTORA- felnéz a suszterre. Né, mit mondott! S nem lett semmi -baja !

PAP. Tudja mit, Fejér úr? Men- jen szépen elmeorvoshoz.

SUSZTER. Kérem, bizonyítsa be, hogy van Isten.

CSUTORA. Nehogy bebizonyítsa, plébános úr 1

TAKÓ megragadja a papnak a karját. Jöjjön innét, plébános úr 1 Jöjjön, mert reánk szakad az ég 1

(7)

TAMÁSI ÁRON Nagy Imre fametszete

(8)

6

PAP sajnálkodó szelídséggel. Szán- játok eztra szegény, elveszett em- bert . . . ; '

A pap, Birtalannal és Takóval együtt elmegy.

SUSZTER Csutora mellé ül. Maga mit szól ehhez, Csutora bácsi ?

CSUTORA. Ne töltse ilyenekkel az időt.

SUSZTER. Magát még nem fertőz- ték meg sem a papok, sem a kapita- listák.

CSUTORA. Van egy kicsi dohánya?

SUSZTER. Sajnálom, nincs.

CSUTORA. Akkor maga is egy hiten van a pappal.

SUSZTER. De én kerítek magának dohányt, ha megmondja a vélemé- nyét.

CSUTORA. Ha kerít, akkor meg- mondom. Maga cipőt csinál, s a plébános úr hiszi az Istent.

SUSZTER gondolkozik.

CSUTORA. Na, menjen s kerítsen.

Osztán mondok egyebet is.

SUSZTER. Tessék itt megvárni.

Gyorsan elmegy.

ÜGYNÖK szembejön a suszterrel, megállítja s mézesen. Klein vagyok, a Magyar Nép Biztosítási Részvény- társaság tisztviselője. Itt az alka- lom, kézhez jöttem. Kössünk ked- vező üzletet.

SUSZTER. Miféle üzletet ? ÜGYNÖK. Épület, üzlet, termény.

SUSZTER. Egyik "sincs. Gyorsan továbbmegy.

ÜGYNÖK Csutora elé jön és meg- hajtja magát. Klein vagyok, a Ma- gyar Nép Biztosítási Részvény- társaság tisztviselője. Ön birtokos, ugyebár ?

CSUTORA. Nem lássa, hogy ülök ! ÜGYNÖK. Látom, kérem, de a foglalkozása után voltam bátor ér- deklődni. Birtokos, ugyebár?

Tupiási Áron: Elemi csapás 8 CSUTORA. AZ úr mért nem jár má- sodmagával ?

ÜGYNÖK. Miért, kérem ?

CSUTORA. Maga kérdezgetne, s a másik felelgetne.

ÜGYNÖK kényszeredetten nevel.

Nagyon komoly ügyben szeretnék beszélni. Méltóztassék elhinni ne- kem, hogy az az intézet, amelynek én képviselője vagyok : . .

CSUTORA. H á t az úr képviselő ? ÜGYNÖK. AZ vagyok, kérem.

CSUTORA. Aki segélyt hozott ? ÜGYNÖK, ügy van. Segítő szán- dékkal jöttem.

CSUTORA. Akkor üljön le. Mutatja maga mellett a helyet.

ÜGYNÖK zsebkendőt terít a geren- dára és leül, a táskájából füzetet vesz elő.

CSUTORA. Lám, keresse ki a ne- vemet.

ÜGYNÖK. Még ezután fogjuk az ön nevét beírni. Hogy hívják?

CSUTORA. Csutora Mihályi

ÜGYNÖK" írja. A foglalkozása?

CSUTORA. Kárvalló.

ÜGYNÖK. Birtokai is vannak, ugyebár ?

CSUTORA, ü g y csúfolják.

ÜGYNÖK. Hány hold ? CSUTORA. Lehetne több is.

ÜGYNÖK. De mennyit írjak be ? CSUTORA. Én nem parancsolhatok az úrnak.

ÜGYNÖK. Ezt a rubrikát majd a végén fogjuk kitölteni. Hány éves tetszik lenni ?

CSUTORA. Tizennyolc.

ÜGYNÖK. Hát az hogy lehet?

CSUTORA, ügy, hogy nekem ennyi tetszik.

ÜGYNÖK kényszeredetten nevet.

Háza van ?

CSUTORA. Benne ül! Nem lássa, mekkora ablakai vanüak ? ; ! .V

(9)

T u piá s i Áron: Elemi csapás 8

V ÜGYNÖK. Ez volt az öné? Feláll.

Fogadja részvétemet. .

CSUTORA. Köszönön, hogy részt- vesz. Meglássa, hogy ketten milyen hamar felépítjük.

ÜGYNÖK. Remélem, a jövőben biztosítani fogja. Látja, most is ha biztosítva lett volna,. egy csomó pénzt fizetnénk ki magának.

CSUTORA. Hát én írtam volt egy

levelet. * ÜGYNÖK. K i n e k ?

CSUTORA. A v e j e m n e k .

ÜGYNÖK. H á t ő is ott van, ahol é n ?

CSUTORA. Egy emelettel alább.

ÜGYNÖK. AZ életbiztosításnál ? .CSUTORA. Éppen ott.

ÜGYNÖK. S milyen beosztása v a n ?

CSUTORA. Két méter hosszú, s egy félméter széles. Örökké sötétben van s fekszik.

ÜGYNÖK. Hát az hogy lehetséges?

CSUTORA. Ugy, hogy meghót.

ÜGYNÖK nevei. Kössünk jégkár- biztosítást.

CSUTORA. Nem jég volt, hanem tűz.

ÜGYNÖK. A tüzet már lekéstük, de a jeget, még megelőzhetjük.

CSUTORA. Tőlem megelőzhetjük, ha előbb megmondja, hogy mennyi segélyt írt oda be. Abba a füzet- Télébe, •

ÜGYNÖK, Miféle segélyt ? CSUTORA. Segélyt az.égetteknek.

Hiszen az előbb mondá, hogy maga az a képviselő.

. ' ÜGYNÖK. Miféle képviselő?

CSUTORA. Aki segélyt hozott az etteknek.

, ÜGYNÖK . feláll, bosszúsan nézi körmos zsebkendőjét, mafd elteszi.

Maga mit gondol? I Jótékony marha vagyok én? Becsületes tisztviselő

vagyok! S tegye máskor a nagy- apját bolonddá !

ÖRMÉNY már megérkezett, s az ügynökhöz. Maga mit kiabál itt?

ÜGYNÖK. Magához ki szólt ? ÖRMÉNY. Kotródjék el! S ne csalja még azt is, aki tönkrementi

ÜGYNÖK csúfolódva. Magát mi- nek hívják? Bagdánnak, ugy-é?

Neki, neki ! . . . Undorral elmegy.

ÖRMÉNY Csutora mellé leül.

CSUTORA. Van egy kicsi dohánya, Zakariás úr ?

ÖRMÉNY. Biza nincs, Csutora bácsi. Nem vagyok dohányos.

CSUTORA. Hát azt a fürge susztert nem látta-e valahol ?

ÖRMÉNY. Éppen most vitték el a csendőrök.

CSUTORA. Bár engem is elfogatna valaki.

ÖRMÉNY/' Ilyent ne beszéljen.

Azok a csendőrök nagyon megverik az embert.

CSUTORA. Jobban, mint az Isten?

ÖRMÉNY. Nem szégyelli magát?

Ha így elcsügged, mire fog menni?

CSUTORA.. Adósságra.

FAÜGYNÖK kofferrel a kezében, lassan közeledik.

ÖRMÉNY észreveszi a faügynököl, hamar feláll és. Csutorához. Várjon, most pénzt keresünk. A faügynök elé siet és megállítja. Halt! Nem szabad ehhez az emberhez közelí- teni, csak jeggyel.

FAÜGYNÖK Csutora felé kandikál, de az örmény előtte áll. Miért?

ÖRMÉNY. AZÉRT, mert minden

.szava szenzáció. .' .;- FAÜGYNÖK. S miket beszél ?

,„ ÖRMÉNY. Megmondja a multat s a jövendőt; Megmondja, hogy -mit csináljon, hogy jó legyen.

FAÜGYNÖK. S mennyiért?

ÖRMÉNY. É g y korona.

(10)

FAÜGYNÖK kifizeti.

ÖRMÉNY odaállítja a faüggnökőt Csutora elé. Most tessék kérdezni tőle bármit.

FAÜGYNÖK kérdezi. Mi van ebben a kofferben?

CSUTORA. A m i t b e l é t e t t . FAÜGYNÖK. Csalók ! F e l f o g o m

jelenteni !

CSUTORA. H a n e m s z ö k d ö d i k ,

akkor megmondom, hogy mi van a kufferben.

FAÜGYNÖK. T e s s é k m e g m o n d a n i I CSUTORA. F a d a r a b o k v a n n a k . FAÜGYNÖK elámul. E z t e l t a l á l t a !

Kinyitja a koffert és fadarabokat szed. ki, amelyeket mintának hordoz.

ÖRMÉNY. M é g e g y e t k é r d e z h e t . FAÜGYNÖK. T e s s é k m o n d a n i v a -

lamit a j övömre vonatkozólag.

CSUTORA. Ha sokat iszik, négy- lábon fog járni. Amikor meghal, többet nem él. S a fát holta után is magával viszi.

FAÜGYNÖK. Ezek olcsó szellemes- kedések.

ÖRMÉNY. H á t m i t a k a r e g y k o -

ronáért? Fizessen többet s akkor jobbakat mond.

FAÜGYNÖK. Igen, mert bolond vagyok 1 Kezdi visszarakni a fa- darabokat, majd hirtelen megáll.

Önök idevalók?

ÖRMÉNY. E z a j ö v e n d ő m o n d ó

ember ide s én a faluba.

FAÜGYNÖK Csutorához. T ű z k á r o -

sult?

CSUTORA. K é p v i s e l ő ?

- FAÜGYNÖK. I g e n . A z É p ü l e t f a

Részvénytársaság képviselője va- gyok. Olcsó és jó anyagot szol- gálunk. Mutatja a fadarabokat. Tes- sék megnézni ezt a minőséget.

CSUTORA. J ó l é g ?

FAÜGYNÖK. É p p e n , h o g y n e m .

Preparálva van. .

Tupiási Áron: Elemi csapás 8 CSUTORA. A k k o r í r j o n f e l e g y

házravalót.

FAÜGYNÖK. S z a b a d a b e o e s

nevét?

CSUTORA. C s u t o r a M i h á l y .

FAÜGYNÖK írja. Mennyi előleget tetszik fizetni?

CSUTORA. H á t a z t m i r e ? FAÜGYNÖK. A z é p ü l e t f á r a . CSUTORA. AZ urat honnét eresz- tették el? Idejön, hogy segélyt hozott s hát mindjárt pénzt kér.

FAÜGYNÖK. K i h o z o t t s e g é l y t ? CSUTORA. AZ ú r .

FAÜGYNÖK mérgesen összepakol.

Azt hiszi, hogy mi is lopjuk a fát, mint a falusiak? Gyorsan elmegy.

CSUTORA az örményhez. Maga mi- vel sérté meg ezt az urat?

ÖRMÉNY. H á t é n e g y s z ó t s e

szóltam.

CSUTORA. A z é r t h a r a g u d t m e g .

ÖRMÉNY.Törődöm is én vele. . . Megint leül. Hallgasson ide, Csutora bácsi. Magának most kölcsönre van szüksége, hogy felépíthesse a házát.

Maga tudja, hogy én mindig jó szívvel voltam maga iránt. Most is azt mondom, hogy ne menjen a bankba kölcsönért, mert ott le- nyúzzák magáról a bőrt. Egyáltalá- ban ne menjen sehová, mert én arra a földjére, amelyik a malom alatt van, adok magának pénzt. S aztán, ha nem akar fizetni, én a földdel is mégelégszem.

CSUTORA. C s a l j o n m e g m á s t . ÖRMÉNY. É n n e m a k a r o m m e g -

csalni, ember 1

CSUTORA. A z t a k o r o n á t a d j a i d e . ÖRMÉNY. M i f é l e k o r o n á t ?

CSUTORA. Amit a kufferes fizetett.

A képviselő, a tudós és az író közelednek, nézegetve a romlást.

ÖRMÉNY feláll. Köszönje meg.

(11)

Tupiási Áron: Elemi csapás 8

ha fel nem jelentem. Gyorsan meg- indul s menet nagyot köszön a kép- viselő felé. Alászolgája, méltóságos úr I

KÉPVISELŐ. JÓ n a p o t .

Az urak mutogatnak Csutora felé és lassan odajönnek. A képviselő előre lép, a másik kettő hátrább ma- rad, figyelődllásban.

KÉPVISELŐ. Jó napot kívánok, bácsikám I

CSUTORA ránéz, majd a fejét visszaereszti és nem szól.

KÉPVISELŐ. Jó napot köszöntem, bácsi!

CSUTORA nem szól.

KÉPVISELŐ még emeltebb hangon.

Adjon Isten, bácsi !

CSUTORA. Adjon az Isten.

KÉPVISELŐ. Már azt hittem, hogy maga süket.

CSUTORA. Sok mindent hisz az ember, amikor szépen fel van öl- tözve.

KÉPVISELŐ. Miért nem fogadta az első két köszöntésemet?

CSUTORA. AZ urak hányan vad- nak?

KÉPVISELŐ. H á r m a n .

CSUTORA. S három ember hányat köszön?

KÉPVISELŐ. H á r m a t .

CSUTORA. Na, azért. Tessék helyet foglalni.

KÉPVISELŐ. Köszönjük, de nem időzhetünk sokáig. Csupán azért jöttünk, hogy segítsünk valamit a nép baján. Én tudniillik képviselő vagyok. Hátrafordul és mutatja.

Ez az úr tudós, a legnagyobb nép- szakértő. Ez pedig egy író, kifeje- zetten a nép írója.

IRÓ előbbre lép. Olvasott valamit tőlem?

CSUTORA. É n aztán nem.

IRÓ. A Vasgaluska eimű regé- nyemet sem olvasta?

CSUTORA. É n nem. Csak a „Se- gél" című regényéről hallottam.

IRŐ meglepődve néz körül. Segély?

CSUTORA. Igen. Nem azt hozta?

IRÓ felvonja a vállát, hogy fogalma sincs semmi segélyről.

KÉPVISELŐ Ő lép előtérbe. Az í r ó

úr nem hozott egyelőre segélyt.. .

CSUTORA felnéz a képviselőre. Tud- tam, hogy maga hozta.

KÉPVISELŐ. Egyelőre én sem hoztam, de . . .

CSUTORA. H á t az úr sem igazi képviselő?

KÉPVISELŐ. Az vagyok 1 És szóvá is fogom tenni a parlament- ben ezt a szerencsétlenséget, ami a faluban tűz által történt. Sőt, annak is szívesen utána járok, ha magának valami különleges kíván- sága van. Tessék csak nyugodtan most szólni.

CSUTORA hallgat.

KÉPVISELŐ. Hát nincs semmi kí- vánsága?

CSUTORA. D e v a n . KÉPVISELŐ. M i ?

CSUTORA. Az, hogy örökőlj'ek hir- telen magától.

KÉPVISELŐ visszafordul és mu-

latja, hogy az öreg meg van zava- rodva. Talán menjünk is innen.

TUDÓS. Szeretnék én is néhány szót beszélni. Előrelép. Mondja bácsi, maga igazi székely, úgy-e?

CSUTORA. Vetkezzem le?

TUDÓS. Én a származása után érdeklődöm. Meg tudná mondani nekem, hogy honnan származott?

CSUTORA. Apámtól s anyámtól.

TUDÓS. De Attila volt az ősapja 1 Leveszi a Csutora kalapját s muto- gatva magyarázza. Tessék nézni, igazi hún koponya 1 Kérek fej,

(12)

szögletes homlok, kiálló pofacson- tok, villogó fekete szem 1 Tapo- gátják.

KOLDUS megérkezik és a kalap- jába pénzt kunyerál az uraktól.

KÉPVISELŐ a koldushoz. M e n j e n dolgozni s ne z a v a r j o n m i n k e t !

CSUTORA a koldushoz. J ö j j ö n s üljön le mellém I

. KOLDUS leül.

CSUTORA. Ugy látom, hogy m a g a is Attilától született.

KOLDUS. É n n e m t u d o m , m i n e k h í v t á k a p á m a t , m e r t b i t a n g b a n let- t e m volt.

CSUTORA a koldushoz. V a n egy kicsi d o h á n y a ?

Tamási'Aron: Elemi csapás KOLDUS. Lesz valahol. Előkotorja és odaadja Csutorának.

ANDRAS ijedten fut oda. É d e s nagyapó ! Jöjjön h a m a r , m e r t édes- a n y á m egészen m e g b o l o n d u l t !

CSUTORA. Hol v a n ?

ANDRAS. Tova, egy leégett ház- helyen. O t t mosdik a k o r o m m a l .

IRÓ. E z t megnézzük ! E b b ő l novellát írunk ! G y e r t e k !

Az író, utána a politikus, s utána a tudós elindulnak.

CSUTORA éppen rágyújt, hosszan néz az urak után, majd Andráshoz.

Pökjél helyettem h a m a r e gye t I Függöny

A

NORMANN NÉPET, mely a középkor elején Skandináviában lakott s onnét kelt hódító és zsákmányoló utakra remek evezőshajóin, az európaiak varég, s viking — vicing, vizing — néven is emlegették. De volt egy negyedik nevük i s : ez ,,evezős"-nek mondta őket. A név akkori alakját ma már nem lehet pontosan rekonstruálni, csak azt tudjuk, hogy az evezőt az ógermánok roder vagy ruder névvel jelölték.

Ez a furcsa elnevezés azért fontos, mert azon a vidéken maradt meg, ahol az orosz nép történetének első szakasza a kilencedik században végbement. Hogy hogyan ment végbe, azt a legrégibb orosznyelvű kró- nika részletesen elmondja.

Először is arrról értesít bennünket, hogyan jutott Skandináviá- ból orosz földre Rurik, a vikingek — normannok — varégek fejedelme.

A Finn-öböl partjának lakossága az állandó belső torzsalkodások meg- szüntetésére külföldi fejedelmet kivánt. Rurik elfogadja a meghívást.

Embereivel — az „evezős"-ökkel — áthajózik a Finn-öblön, állammá szervezi az Ilmen-tó környékének szlávjáity majd tavakon és folyókon tovább nyomulva dél felé, állama határait fokozatosan kiterjeszti. Meg- tudjuk a krónikás elbeszéléséből azt is, hogy Szent István kortársa, Vladimir, Rurik fia, majd unokája folytatta a szervezést, régebbi

„evezős" településeket is csatlakozásra bírt. Végül is Rurik déduno- kája, Vladimír — Szent István királyunk kortársa, — a Szántól és a Búgtól a Volgáig és Novgorodtól Kievig az összes szlávokat egyesíti.

Vladimir óta a szláv lakosságra is átszállt az „evezős" elnevezés,

•mely az Ilmen-tó tói a Fekete-tengerig vivő hosszú .úton természetesen -sokszorosan á t a l a k u l t : h o l rudsz, h o l rusz, rósz, h o l urusz, orosz

lett belőle.

. Kallós Ede készülő könyvéből: Szavaink eredete.

(13)

Két orosz költő

Már sejtelek

Alexander Blok

Már sejtelek. Az idő megremeg, Vad lázak lángja ég a láthatáron.

Lelkem közelgő arcodra mered,

S vágyódva szomjú szívemet kitárom.

Lángol az ég, jöttödre gyúl e fény fel.

De hirtelen mint tőr ver át a k é t e l y : Ó j a j ha puszta téboly rabja lettem, S káprázat képed, öncsalás szerelmem ! Mily szörnyű mélység meddő pokla várna, Mily semmiség fojtogatna halálra !

Villan áz ég s kinyílik; lángja lángod.

Szavában is te vagy aki kiáltott?

Fordította Rónay György

Tavasz

Fedor Tyucsev

H a r m a t csillan, napfény árad, Csupa mosoly a vidék.

Hogy fürdeti, nézd, az ágak Friss lombját az égi kék.

Zsong a víz, a fák dalolnak, Lágy szerelmet ont a lég.

Mámorában m a j d elolvad, Gyönyörében forr a lét.

Mennyi szépség ! Ámde még szebb, Még megejtőbb látomás

Mosolyod, mely könnyben ébred, Mégis csupa ragyogás.

Fordította Rónay György

(14)

József Attila ismeretlen verse

József Attila hátrahagyott írásai közül került clö ez a vers, amely az

„Irodalom"-ban feleník meg először.

A Szigeten

Margitsziget, hol joghurtot söröztem, hol csókolóztam állva, séta közben — Mily drága vagy, lágy röptű lombjaiddal, polgári áron enyhült gondjaiddal J . . . Mint egeret a macska, a melegben esák lestem, egy levélke hátha lebben.

Ugy ízlett m á r a levegő is régen, mint állott sör, habja se volt az égen.

Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, —

de „Hoch l"-ok zúgtak és rekedtebb „Heil !"-ek, csámpás Wotanok téglavörös arccal,

több mecklenburgi kisiparos dalkar zajongta, hogy csak ő v a n a világon és megvalósul a keleti álom 1

Barna szmokingban húzták a zenészek — de kinek húzták? melyik nép a részeg?

Ezt ők döntsék el, a" felsőbb hatalmak, akik nem a d t a k egy pici nyugalmat.

Mert én azon tűnődtem meglepetve, mért mentem éppen a Margitszigetre?

1934 július 21

Nimet dalosok Budapesten.

(15)

A fiatal JÓZSEF ATTILA Magyar Károly rajza

(16)

Az apa

Irta Mihail Solohov

A N N A K IRÓK, akik oly tökéletes, oly valóságos és oly művészi megjelenítői egy-egy tájnak s a táj életének, hogy ha kimondom a táj nevét, nyomban jőlidéződik az ő nevük is; az 6 nevük viszont elválaszthatatlan a tájuktól. Ha Solohov nevét halljuk, neve nyomban elénk varázsolja a Don vidékét, 8 aki a Don mentén jár, mintha egy Solohov-regényben járna.

E varázslatra csak nagyon kevesen képesek, csak az iga- zán nagyok. És Solohov ezek közül az igazán nagyok közül való.

Egyszerű parasztcsalád sarja. Már gyerekkorában vonzza a toll, — darabokat ír műkedvelők számára. Földműves és gyári munkás. Résztvesz a forradalomban, harcol a fehér kozákok ellen.

Kőműves; ügyvezető a fiatal Szovjetunió gyáraiban, intézeteiben.

Tárcái jelennek meg „Az ifjúság igazsága" című moszkvai lap- ban. S már itt, első kísérleteiben is a szülőföld, a Don-táj írója.

Fényes jövőt jósolnak a húszéves kezdőnek.

És Solohov nekifog nagy művének: ifjúsága emlékeiből, élete élményeiből és tapasztalataiból elkezdi megfesteni „A csen- des Don" monumentális és mozgalmas jreskóját. Tizennégy éven át dolgozik rajta, tizennégy éven át jelennek meg sorozatosan a regény fejezetei. S már az első részek hatalmas visszhangot kelte- nek. „Úgy éreztük — vallja egy kortárs, — fiatal irodalmunk hirtelen jelnőit és éreti lelt, egy fejjel megnevekedett."

Mi volt e siker titka ? A valóság realista ábrázolása, az a valóság, melyre mindenki ráismerhet, de cmely a művészet meg- tisztult formáiban jelenik meg, s végeredményben minden igazi realizmusnak ez a tiika.

Kritikusai Solohov „óriási meggyőző erejét" emlegetik.

Valóban : ez magának az életnek a meggyőző ereje — ugyanaz, ami a „Háború és béké"-t teszi oly monumentálissá, — az a magá- tól folyó élet, magától áradó valóság, melynek az író mintha csak tolmácsa, mintha csak rögzítője, mintegy történetírója lenne.

Persze nem történetíró — művész. Nem jotografál — alkot, ábrázol. Nem másolja: teremti az életet.

Életet teremt —.srpz..élet.nem.egyoldalú.. Solohov sem egy- oldalú író. Minden alakja külön egyéniség, egyéni sors, egyéni fájdalmakkal. A hősök az igazságot keresik, de nem eleve föltett szándék mozgatja őket: a maguk útját járják, s a maguk harcait vívják.

Ezért olyan hitelesek, ezért élnek olyan valóságos élettel.

Előfordult, hogy egy-egy doni kozák szentül hitte: Solohov róla mintázta alakját, őt irta meg. őt ? — Nem. Ezek a regényalakok nem élő emberek egyszerű másolatai. De nem is a képzelet szülöttei.

Valóságból teremtett alakok, valóságból teremtett élettel; mind külön világ; az író megalkotja s útjukra bocsátja őket, egybesűrltve bennük sok sors és sok élet lényegét, — így válnak, mint minden

•igazán hús-vér realista hős — típusokká.

(17)

IS Mihail Solohov: Az apa

A háború alatt az ötödik doni kozák gárdaezred katonái magukkal vitték s szabad óráikban lelkesen olvasták a „Csendes Don"-t: Meg kedves írójuk új könyvét: „A hazáért küzdöltek" v

ciműt. S amint súlyos harcok után a tábortűz mellett ülnek s régi kozák dalaikat éneklik: mintha égy Solohov-regény lapjairól

léptek volna elő.

* Igy fonódik össze élet s irodalom egy nagy alkotó művében és. hatásában. De Solohov nemcsak olvasóira, nemcsak népére hatolt, hanem a fiatalabb írónemzedékre is. Tanítványai, követői vannak.

Akadtak bírálók, akik úgy próbálták elkönyvelni Solohovot, mini „kozák" írót. Hanem az ő tehetsége nem fér el semmiféle regionalizmus keretei között: egyetemes értékű író. Mert a regény- író egyetemessége nem azon múlik, hogy esetleg csak egy táj, s 3 egy népréteg életével foglalkozik, hanem azon, hogy hogyan fog- ) lalkozik vele: Solohov kozákjai, Don-vidéke: kozákok és Don- vidék, de maga az orosz nép, maga Oroszország is: regénye az j orosz parasztság éposza. Ez az egyetemesség teszi érthetővé világ- j sikerét.

. A háború alatt ő is a fronton küzdött; remek haditudósításai világszerte figyelmet keltettek. Kétszeres szenvedés sugallta ezeket az írásokat: szenvedés szenvedő hazájáért, s a fiú gyásza: a németek megölték édesanyját. S a kétszeres fájdalom mellett két- szeres hit: hit népe megtörhetetlen erejében, töretlen erényeiben, s hit abban az új szociális humanizmusban, melynek már er- kölcsi magasabbrendűsége miatt is győznie kell a fasizmuson.

Népe büszke Solohovra; büszke -á és szereti. Vesenben az emberek gyakran látják őt, amint ablakában ülve dolgozik; szere- tettel elnézik, amint a papír jölé hajol, s azt mondják•: „A mi Solohovunk".

Érhet-e írót ennél nagyobb jutalom, megtiszteltetés és dicsőség?

A

KOZÁK FALU szélén fakózöld csalit; megvillan r a j t a a búcsúzó nap fénye. Nem messze a rév, ott visz át a komp a Don túlsó partjára. Nedves homokban gázolok, korhadt fa, rothadó avar illata árad a talajból. Az ösvény, mint a fölzavart nyúl csa- pása, szeszélyesen kanyarog a ligeten át. A nap duz- zadtan, vörösen lebeg az égen, s lehullik, rá a falu templomára. Mögöttem surran a kéklő alkonyat, halkan követ a bozótban.

A komp a kikötőben rostokol, alatta lilán dereng a víz. Az evezők meg-meglendülnek, csikorgatják a villát.

A révész, kezében merítőkanállal, a csónak aljában

(18)

IS Mihail Solohov: Az apa kuporog, szabályos ütemben lendíti ki a mohos fenékből a vizet. Fölnéz, ferdevágású sárga szeme van, kellet- lenül dörmögi:

— Át akarsz menni? Várj, mindjárt elkészülök.

Addig oldd el a kötelet.

— Elbírunk ketten ezzel az alkotmánnyal?

— Megpróbáljuk. Este van, ki tudja, jön-e még valaki.

Fölköti a condráját, ismét végigmér, azt mondja :

•— Nem vagy idevaló, látom rajtad. Honnét jössz?

— A hadseregből.

Lelöki sapkáját, egy rándítással hátraveti haját

— feketés haj, olyan a színe, mint a kaukázusi ezüsté, — kacsint, kivillan szuvas fogsora.

•— Szabadságra? Vagy csak úgy?

— Leszereltek. Hazaengedték az évfolyamomat.

— Ugy, úgy. Szóval rendben van . . .

Az evezőkhöz ülünk. A Don hátára kap,, a part fiatal fái felé sodor. Surrog a kavicsos partszélen a víz.

A révész mezítelen, kékeres lábán vastag izomkötegek lüktetnek. Talpa kék a hidegtől, sárosan feszül a láb- tartónak. Karja hosszú, csontos, ujjai bütykösek.

Szikár, keskenyvállú alak, háta hajlott, de az evező szorgalmasan hasítja a vizet, végigfésüli, barázdát szánt benne, elmerül, fölbukkan.

Hallom a fújtató tüdő egyenletes, súlyos lihegését.

A kötött pamutingből verejtékszag, dohányszag, víz- szag árad.

Egyszerre leejti az evezőt.

— Ugy látszik, nem jutunk tovább — mondja. — Idecsapódunk az erdőhöz.-Vinné el az ördög.

A víz sodra elkapta a csónakot, nagyot lendít rajta, éles fordulóval szinte behajít az elöntött erdőbe.

Félóra múlva ott ülünk az erdő fái között. Evezőink eltörtek. Csonkjaik ide-oda csapódnak a villákban.

E

" JSZAKÁRA egy fán ütünk tanyát. A révész mellettem kuksol, lábaival átfonja az ágat. Pipázik, lassan ejti a szót, közben a magasból szálló suhogó han- gokra figyel: vadludak húznak el fejünk fölött a tompa sötétben.

(19)

IS Mihail Solohov: Az apa

— Ugy, úgy. Hazamégy a családodhoz. Persze, már vár az anyád. No, gondolja, jön a fiam, lesz, aki keres rám, melegszik az öreg szív. Ugy, úgy. Persze téged nem érdekel, mit bánod, hogy az anyád Vágya- kozik utánad, keserű, a nappala, sírás az éjszakája.

Mind ilyenek vagytok, mind, bizony. Amíg magatoknak is nincs gyereketek, szívetek sincs a szüleitek fájdalmá- hoz. Pedig ha tudnátok,. mit kell egy apának, egy anyának a gyerekei miatt elviselni!

Halbontásnál, tudód, néha megsértik a hal epéjét.

Kanalazod a halászlét: ném megy, kesérű. Bizony, velem is így van. Élek, élek, nyelem a keserűséget.

Nyeldesem, kibírom, hanem néha azt gondolom magam- ban : élet, élet, mikor jön már el a te legkeserűbb véged !

. . . Te máshonnét jöttél, nem vagy idevaló, hát te aztán megmondhatod nekem: nem az volna-e a legjobb, ha kötelet kötnék "a nyakamra?

. . . Van egy leányom, úgy hívják, Natasa. Tizenhét lesz. Ugy bizony, tizenhét éves. És azt mondja nekem ez a N a t a s a : apám, nem szeretek egy asztalnál'enni magával. Ha látom a kezét, mondja, mindig az jut az eszembe : ezzel a kezével ölte meg a két bátyámat, s úgy megfájdul a szívem.

. . . Csakhogy azt már nem érti a buta libája, hogy miért lett, ami lett. Hogy értük történt, éppen csak értük.

. . . Korán házasodtam, olyan szapora asszonyt adott az Isten, akár a nyúl. Nyolc éhes szájat szült nekem, aztán ráment a kilencedikre. Öt nappal a szülés után vitte el a láz. Hanem a gyerekekből, hiába kértem, egyet se vett magához az a mindenható.

. . . Iván volt a legidősebbik. Az én f i a m : sötét- hajú,. szabályos arcú, jóképű kozák és derék munkás.

A másik fiam négy évvel utána jött, ez az anyjára ü t ö t t : kicsi, gömbölyű, a haja zsemlyeszőke, majdnem fehér, a szeme szürkéskék. Danilónak hívták, és ő volt a legkedvesebb gyerekem. A .többi, hát leányok, meg apró férgek. Ivánt a mi falunkból házasítottam, gyere- kük is lett hamarosan. Már éppen Daniiénak kerestem feleséget. Hanem akkor zavaros idők jöttek. A falum-

Irodalom, 2

(20)

IS Mihail Solohov: Az apa béli kozákok fölkeltek a szovjet ellen. Egy szép napon azzal szalad hozzám a nagyobbik, az I v á n : gyere apám, menjünk el a vörösökkel. Krisztus nevében kérlek. Mert nekünk a vörösökkel kell tartanunk.

Daniló is megpróbált rábeszélni. Sokáig kértek, sokáig csalogattak. De én csak azt m o n d t a m : ti szabad emberek vagytok, menjetek, ahová akartok. De én itt máradok. Mert nekem hét éhes szájat kell betömnöm.

. . . Erié azután elmentek.' A falu meg fegyver- kezett, ki hogyan tudott. Engem is elkaptak, hogy gyerünk a frontra. De én azt mondtam nekik: halljá- tok, emberek, én családapa vagyok, hét gyerekem hever otthon a szalmán, ha nekem végem, ki gondos- kodik a gyerekeimről? Beszélhettem is azoknak!

Kiküldtek a frontra. Nem messze a falunktól. -

. . . Egy napon, nem sokkal húsvét előtt, foglyokat hoztak. Köztük az "én Daniluskámat, az én kedves fiacskámat. A piacon á t vezették őket az őrnagyhoz.

A kozákok kirohantak az utcára, kegyetlenül kiabál- t a k : Agyon kell ütni ő k e t ! H a vége a kihallgatásnak, nincs több teketória, egy-kettőre elintézzük őket. É n ott állok, remeg a térdem,, de nem árulom el, hogy fáj a szívem az én kedves Danilómért. Látom, amint a kozákok, összesúgnak, felém bökdösnek. No, kérdik, mit szólsz hozzá, Mikisara. Ugy-e végezni kell a kom- munistákkal?

— Végezni? — mondom. — Persze, hogy végezni kell velük. Ezekkel a piszkokkal.

— No —mondják, — v a n bajonettod, állj csak oda a kijárathoz. — De közben végigmérnek, hogy figyelünk ám, Mikisára, és vigyázz a bőrödre, barátocskám, mert rosszul járhatsz ! ----

. . . Én meg állok a kijáratnál és foirog velem a világ. Isten anyja, Szűz Mária, hát valóban a tulajdon fiamat kell megölnöm? — Az irodában egyre nagyobb a lárma. Hozzák kifelé a foglyokat. Daniló az első.

— Ahogy megláttam, elakadt a szívem a rémülettől.

Feje hordóvá d a g a d t . . . és nem volt rajta bőr. Vas- tagon folyt az arcán a vér. És a fejére száradva egy vértől szivacsos kesztyű, amikor beszakították a fejét, ezzel tömték el á sebet. — Ott botorkált a folyosón.

(21)

Mihail Solohov: Az apg, 311

Meglátott, felém nyújtotta a kezét. Mosolyogna, de nem tud, csupa vér az egész fiú.

. , . Tudtam : ha el nem bánok vele, nyomban.

megölnek a falumbeliek. S a kicsinyeim, szegény kis árvák, magukra maradnak az Isten széles világán.

. . . Ahogy Daniló mellém ért, azt mondta : „Apám, apácskám, isten veled". Arcán sűrűn folytak a könnyek, lemosták arcáról a vért. •—Én m é g . . . Nekem olyan nehéz lett á karom, mint egy fadarab, mozdítani se bírtam. Szorongattam a bajonettomat, azután a puska agyával rávágtam á fiamra. Ide vágtam, a füle mögé.

Fölkiáltott: uhuhuuu . . . Kezét az arca elé emelte és elesett.

. . . A kozákok teli torokból hahotáztak:

— Vágj oda, Mikisára, vágj oda, lelkem ! Nagyon gyönge szívű, vagy a te kis Danilóddal. Vágj oda, mert különben eret vágunk rajtad I • H

. . . Az őrnagy kinézett, ott állt a küszöbön, rájuk mordult, de csak úgy Jtessék-lássék, mert á szeme nevetett. A kozákok meg rárontottak a foglyokra, döfködni kezdték őket a bajonettjukkal. Nekem el- homályosult a szemem, elszaladtam, futottam, egyre messzebb, végig az utcán, de azt még láttam, hogy az én szegény Danilómat ide-oda görgetik a földön, s a strázsamester a torkába' döfi a szuronya hegyét, és Daniló már nem kiabált, már csak annyit mondott,

hogy : urrr . . .

Lent megroppantak a csónak deszkái, . mintha nyögött volna alattuk az égerfa. Mikisára lábujjával egy fadarabot halászott ki a vízből, kiverte a pipáját s azt mondta :

— Süllyed a csónak. Holnap délig itt kuporog- hatunk a fán. Enné meg a fene. — Sokáig hallgatott.

Később megint beszélni kezdett, halkan, tompán, vontatottan.

— Engem azután emiatt beidéztek a csendőrségre.

Sok víz lefolyt azóta a Donon, de éjszakánkint még mindig olyasmit hallok, mintha valaki hörögne meg fulladozna. Ugy, ahogyan akkor az én Danilócskám hörgését hallottam. Igy gyötör a lelkiismeret.

Folytatta :

(22)

IS Mihail Solohov: Az apg, 312

— Egész tavászig tartottuk a frontot a vörösök ellen. Akkor jött Sekretyeff tábornok és mi vissza- nyomtuk őket egészen a Donon túl Szaratov kormány- zóságig. Bár családapa voltam, nem kaptam köny- nyebb beosztást, amiatt, hogy a fiaim a vörösöknél szolgáltak. Elértük Balasov városát. Ivánról nem hallottam semmit. Egyszer azután híre kelt, a kozákok beszélték — ördög tudja, honnét jutottak nyomára, — hogy Iván átállt a vörösöktől a harminchatodik kozák-

ezredhez. A falumbeliek fenyegetődztek:

— No, ha elcsípjük a Vankát, bizony fűbe harap a kezünk k ö z t !

. . . Elérünk egy faluba, hát a harminchatosok tanyáznak benne. Hamarosan kihalásszák az én Vanyámat, s megbilincselve vitték az irodába. Ott kegyetlenül elverték, aztán azt mondták nekem :

— Vidd a parancsnokságra.

. . . Ez a parancsnokság mintegy tizenkét versztá- nyira volt a falutól. Az őrnagy átadta az írásokat s azt mondta, de úgy, hogy közben nem nézett reám : nesze, itt vannak a papírok, Mikisára. Vezesd a fiút a parancs- nokságra. Nálad van a legjobb helyen. Az apjától csak nem szökik el.

. . . Hirtelen világosság támadt bennem. Meg- értettem a tervüket. Rám bízták a fiamat, mert úgy számítottak, én biztosan szélnek eresztem. Azután elfogják, s velem együtt elintézik.

. . . Bementem érte a szobába, ahol őrizték, mon- dom : adjátok át a foglyot, a parancsnokságra kell vinnem.

^-Tőlünk.ugyan viheted — felelték. — Mi közünk hozzá. - - - -

. . . Iván vállára vetette a kabátját, fölvette sapkáját, forgatta, nézegette, azután csak odahajította a padra.

. . . Elhagytuk a falut. Dombon á t vitt az út.

Hallgattunk mind a ketten. Én vissza-visszafordultam, hogy ugyan nem figyelnek-e minket. Megtettük a fele utat. Elértünk egy kápolnához. Mögöttünk senki.

Akkor Ványa hozzám fordul, s azt mondja, panaszos hangon:

(23)

Mihail Solohov: Az apg, 21

— Apám, a parancsnokságon úgyis kivégeznek.

Egyenesen a halálba vezetsz engem. Még mindig nem ébredt föl benned a lelkiismeret? Még mindig alszik?

— Nem, mondtam. Nem, Ványa, nem alszik.

— Nem sajnálsz engem?

— Olyan nagyon sajnállak, fiam, hogy a szívem majd meghasad belé.

— H a fáj a szíved értem, engedj utamra. Nézd, olyan keveset éltem !. . . Térdre esett. Háromszor borult a földre előttem. Én meg azt mondtam neki: menjünk a lejtőig, ott azután szökhetsz, f i a m . . É n meg majd utánad lövök néhányat, tudod, a látszat kedvéért.

. . . És látod, kiskorában egy jó szó nem sok, annyit se tudtunk kihúzni belőle, most meg a mellemre vetette magát és a kezemet csókolta. Még két versztányit bandukoltunk. S megint hallgattunk mind a ketten.

Elértünk a lejtöhöz. Iván megállt.

— Isten veled, apám — mondta. — Ha túléljük, halálodig eltartalak. Soha-nem hallasz tőlem rossz szót.

. . . Megölelt, és nekem majd megszakadt a szívem.

Fuss, fiacskám, mondtam,-Leszaladt a lejtőn, mind- untalan hátrafordult, integétett. Jó húsz méternyire lehetett. Akkor levettem vállamról a puskámat, letér- deltem, hogy ne remegjen a karom, és meghúztam a ravaszt. Pontosan a hátába találtam.

M

IKISÁRA sokáig keresgélte a dohányzacskóját, las- san, megfontoltan tüzet csiholt s pipára gyúj- tott, cuppogva szívta. A gyújtó megvilágította az arcát. Arcizmai mozogtak, ahogy a pipát. szívta. Da- gadt szemhéja alatt keményen, bánat nélkül fénylett ferdemetszésű sárga szeme.

— Megugrott — folytatta, — futott még néhány m é t e r t ; akkor kezét a hasára szorította és vissza- fordult: „ A p á m . . . m i é r t ? . . . " Elbukott. Rugda- lódzott. Odaszaladtam hozzá, föléje hajoltam. Szeme fölakadt, szája habzott, vér buggyant ki rajta. Azt hittem, vége. De még egyszer fölemelkedett. Azt mondta, hörögve: „Apám, feleségem van, gyerekem van . . ." Közben a kezem után tapogatott. Feje félre- bicsaklott. Ujjaival be akarta fogni a sebét, de a vér

(24)

22 Mihail Solohov: Az apg, 22 átlövelt az ujjain. Hátára vetette magát, rám meredt, már alig forgott a nyelve. Valamit még szeretett volna mondani, de csak ennyit tudott kinyögni: „A-pám, a-pám, a - p á m . . A z én szememből meg szakadt a könny. „Ványa — mondtam, — Vanyuskám, ó Vanyus- kám, vedd magadra helyettem a szenvedés koronáját.

Neked mid van? Egy feleséged, egy gyereked. De nekem hét kölyköm hever a szalmán. Ha szökni engedlek, megölnek a kozákok érte, és mi lesz akkor a hét kis kölyökkel?"

. . . Ott feküdt mellettem, s egyszerre vége volt.

Fogta a kezemet. Lehúztam a kabátját meg a csiz- máját, arcát betakartam egy ronggyal, és visszatértem a faluba.

. . . H á t most ítélj, jó ember. Ennyi fájdalmat vállaltam magamra a gyerekek miatt, beleőszültem, s dolgozom értük, se nappalom, se éjjelem, hogy meg- legyen a kenyerük, ők meg úgy beszélnek velem* mint a Natasa leányom, hogy nem szeretek egy asztalnál enni az apámmal. H á t el lehet ezt viselni?

I

EHAJTOTTA a fejét. Azután fölnézett, rám nézett,

> súlyos, merev tekintettel. Mögötte hajnalodott, ko- moran, ködösen. A partról, a nyárfák felől, kacsák za- varos lármája hallatszott, és1 egy nyers, hidegmarta, álomittas hang:

— Hé, Mikisára ! A kompot I

Fordította Révész György

xASTENEM, milyen gyönyörűséges, élet volna egy üti lakni három-négy iróemberrel, aki tehetséges és nem Irigykedik egy- másra, szeretni egymást, nyugodtan élni, művelni a művészetün- ket, beszélni róla, kölcsönösen felvilágosítani egymástl — El- képzelem, hogy valaha még ebben a kis paradicsomban élhetek.

. Voltaire leveleiből

(25)

Zeík Zoltán három verse

A „Gyermekbánat"-ciklusból

1

Nem érem el a kilincset, ha elérem is, hiába, anya elvitte a kulcsot

és az ajtó be van zárva...

Kinézhetnék az ablakon, azértse nézek ki máma:

az udvaron, én már láttam,

nincs más, csak egy csúnya ládaiV..

Anya, apa gyárba mennek és bezárnak minden reggel, azt hazudják, munka nélkül nem élhet a^szegény ember...

Mindig, mindig csak hazudnak, azért, hogy én itt maradjak, azért, hogy a sok szép géppel csak ők ketten játszhassanak . . . Nekik dudál a gyár reggel, hosszú kémény nekik füstöl, szép feketék csak ök lesznek a koromtól meg a füsttől...

Szombat este borítékban

képpel rajzolt pénzt is hoznak, én meg csak az asztalt rúgom, sírva, hogy ők milyen rosszak...

De ha eztán sem visznek el, hiába keltenek reggel,

úgy csinálok, mint a halott, hadd sírjanak ök is egyszer!

(26)

24 Zelk Zoltán: A „Gyermekbánat" ciklusból 2

A hokedli öregasszony, nagyanyó,

a sparherd meg öreg bácsi, nagyapó.

Az asztal meg templomoltár, a székek

körülötte letérdelnek, miséznek.

Lenne bicskám, lyukat fúrnék a falon :

bejönne az ici-pici patakom,

bejönne az ici-pici kis hegyem,

mert odakint minden, minden van.nekem !

Kis patakom, kis hegyem és rétecském,

a réten meg fehérszőrű kis kecském,

kis madaram, kutyám, lovam, barátom —

ici-pici, de igazi világom!

Nincsen bicskám, a gyufái is eldugták,

pedig milyen szép az, hogyha meggyújtják!

Meggyújtanám a hokedli négy lábát,

elégetném a sarokban nagyanyái!

(27)

25 Zelk Zoltán: A „Gyermekbánat" ciklusból Elégetném az asztalt és a széket,

anya, apa csak a földre ülnének...

Ugy nevetném, ha a földön ennének,

akárcsak én, ök is kicsik lennének!

3

Volt nekem egy kis testvérem meg egy fehér egerem,

kis testvérem meghalt, aztán elveszett az egerem.

Kis testvérem temetőben a föld alá temették, anya, apa soká sírtak olyan nagyon szerették.

Ugy szerették, hogy ha bőgött megcsókolták, ringatták, ha mégis sírt, vettek néki piros cipőt, bőrlabdát.

Most a föld alatt szaladgál, kergeti az egeret,

de meghalok én is egyszer, akkor aztán lemegyek, lemegyek majd a föld alá s hogyha rám néz, megverem:

mért kergeti olyan soká az én fehér egerem /

(28)

ILLÉS BÉLA Zádor István rajza

(29)

Az aranyliba

Irta Illés Béla YOLCHETI keserves munka-

nélküliség után végre dolgozom. Pincér vagyok egy kávémérésben. Olyan embe- reket szolgálok ki, akik maguk sem nagyon tudják, hogy mivel foglalkoznak és miből élnek. He- lyiségünk pincében van. Az élső szoba, a tulajdonképpeni kávé- mérés, a j t a j a az utcára vezető lépcsőkre nyílik! A hátsó szoba a konyha és a lakás. Mind a két szobában egész nap ég a gáz:

Munkám nincs egész pontosan meghatározva. A hatáskörök összefolynak. A kiszolgálásban Dunya segédkezik és ő szedi be a pénzt. A mosogatásban én se- gítek Stáhlinak. Ami pedig a bevásárlást illeti — még magam sem tudom miképpen leszünk.

Reggel ötkor teavizet és kávét kell forralni. Amíg a víz fel- forr, kiöblítjük az estéről ma- radt edényeket. Hajnali vendé- geink a szomszédos zöldségpiac kofái, akik rumos teát isznak, napjában többször is — gondo- lom, anyagilag rajtuk nyugszik az üzlet. Mikor a piaci élet meg- kezdődik, a mi forgalmunk el- lanyhul és csak úgy tizenegy óra körül ülnek ismét vendégek a hat asztal köré — diákok, akik fél napon át egy üres tea mel- lett lógnak és volt osztrák ka- tonatisztek, akik hadiélmények elbeszélésével ütik agyon az időt.

Ügy látszik, nagyon sok idejük van.

Délután egy öregúr jött be, akinek hatalmas alakjához és szép, ápolt fehér szakállához se- hogy sem illett a jól: szabott, de már nagyon kopott, szűk téli- kabát.

— Parancsol? — kérdeztem a kabát lesegítése közben.

— Köszönöm, fiam, nem kérek semmit. A kislánnyal akarok beszélni.

— Dunya kisasszonnyal?

' — Igen, a kis DunyávaL Dunya arca kipirult az • öröm- től, amikor az öregurat megpil- lantotta.

— J ó napot, kegyelmes úr, jó napot. Nos, van valami újság?

— Egy tejeskávét a kegyelmes úrnak és süteményeket — paran- csolt rám Dunya,

Amíg én "a kóndenzdobozból te- jet csöpögtettem a feketekávéba, Dunya leült az öregúr asztala mellé.

Halk hangon, izgatottan beszél- tek valamit szláv nyelven, ami- ről nem tudtam eldönteni, hogy lengyel-e vagy orosz.

— Ki volt az a fehérszakállas öreg? — kérdeztem zárás után, vacsora közben DunyátóL

— Földink, falunkbeli. A há- ború előtt jegyző volt a falunk- ban. ö szerzett apának kocsma-

engedélyt.

— Es miért szólítja kegyelmes úrnak?

— Mert a háború után minisz- ter volt. Es még most is minisz-

(30)

86

ter — csakhogy nem mehet haza.

— Milyen m i n i s z t e r . kérdez- tem csodálkozva.

— Ukrán. Galíciai ukrán.

— Maga is ukrán, Dunya?

— En zsidó vagyok. Galíciai zsidó.

Már lefeküdni készültünk — én már bevittem az első szobába a szalmazsákot és a két pokrócot, amiből az én fekhelyem készül, amikor az udvari bejáraton át váratlan vendéget kaptunk. Egy tetőtől talpig ú j ruhadarabokat viselő, negyven év körüli, beret-

vált arcú úr jött be, kalapját nem vette le, nem köszönt, meg- állt az ajtóban és a délelőtt már hallott szláv nyelven — igen ke- ményen — pörölni kezdett Dú- nyával.

— Menjen a másik szobába — fordult felém a vendég.

— Nem megy! — felelte majd- nem kiabálva Dunya. — Kérem, maradjon.

— Itt marad, itt marad! — ki- áltotta a kis Stáhli, aki a keze- met fogta és védelmemben bízva nyelvet öltött vendégünkre.

— Figyelmeztetlek, hogy a te arcátlanságodnak az apád issza meg-: a - levét, — .mondotta most csúnya németséggel a vendég.'""

— Nem félek tőled — felelte Dunya. — Ha apát elítélik, té- ged is lecsuknak. Én foglak fel- jelenteni. Te társ voltál az üz- letben és te tetted el az egész hasznot. Légy nyugodt, a kegyel- mes úr kihozza apát és ha nem hozza ki, annál rosszabb neked.

Pénzt pedig nem adok többet.

— Figyelmeztetlek

— Nem vagyok kíváncsi!

Illés Béla: 'Az aranyliba Dunya, a halkbeszédű, szelíd kis Dunya, most vörös volt a dühtől. A vendég még akart va- lamit mondani — felgyűrűzött jobbjával már megcsinálta a fe- nyégető gesztust, — de aztán meggondolta magát és ahogy jött, köszönés nélkül elment.

ÁSNAP délelőtt Dunya elkül- dött kenyeret venni. Alighogy kiléptem az utcára, egy sovány fiatalember szólított meg. A fiú ugyancsak fázhatott vékony, világossárga tavaszi kabátjában.

— Megengedi, kolléga úr, hogy bemutatkozzam ?

Még mielőtt felelhettem volna, kezet nyújtott és pergő nyelven folytatta a szót.

— Kollégák vagyunk, mert ön előtt én szolgáltam a kávémérés- ben. Talán emlegetett is a kis púpos?

— Dunyát gondolja?

— Igen. Említett talán?

—í Nem. Senkit nem említett,

— Csodálom. Nagyon csodá- lom. Igazán nagyon csodálom.

Ez nem szép dolog, nem vártam Dunyától, mert igazán jó viszony-

ban voltunk és én igazán min- dent megtettem, hogy megszaba- dítsam őt-attól a két gazember- től. Nemde, kolléga úr, ön ismeri az esetet?

— Milyen esetet?

— Hát azt a két bitangot. Az egyik a kegyelmes úr, a fene ott egye meg, az a disznó azzal zsa- rolja a kis púpost és egyre azt ígérgeti, hogy kihozza az öre- get, Dunya' apját a börtönből. A másik meg, Leó bácsi, az a tol- vaj, egyre azzal fenyegeti Du-

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :