5i Tóth László: Podmaniczky Frigyes oroszországi útja tér és lehetőség; így hát érdeklődésével az irodalom felé fordul. Néhány hirlapi cikk és elbeszélés után 1853-ban mutatkozott be egy finom kiállí-tású kötettel: „Uti naplómból" címen; északeurópai és oroszországi utazásáról számol be benne. Sárosy Gyula divatos gyűjteményes munkájá-ban, „Az én albumom"-ban Párizsról, az idősebb Dumas-nál tett látogatásá-ról ír színesen, érdekesen. Regényeit biedermeier hangulat és romantikus meseszövés jellemzi.A legismertebb, „Az alföldi vadászok tanyája" 1854-ben jelent meg. 1859-ben az Akadémia tagja lett. 1861-ben Podmaniczky Frigyest az evangélikus alföldi tótság választókerülete : Szarvas küldte fel aljparlamentbe. Politikai múltjának elismeréseként a képviselőház
alelnö-kévé választották.
Egyéniségét, jelentőségét jól megvilágítja az a jellemzés, amelyet Kecskeméthy Aurél írt róla. „Podmaniczky fiatal korában tán kereste a különcségei, de ha ma már nem ront is el. annyi angol paripát, mint haj-dan és egyébb dolog is jár a fejében, mint valamely klasszikus szabású quasi angol mintáöltözet kicomponálása, melyre szájtátva megálljon a váczi utcai mob; mindamellett s annak dacára a két haza legeredetibb jelenségei egyike. Magas szikár férfiú, a szőkéhez közeledő hajzattal, mely-ről ha tudnám, hogy hölgyek nem méltatják e soraimat olvasásra, meg-mondanám, mintha fogyni akarni szándékozni készülne; nagy boltozatú homlok, mélyen fekvő szem, melyről nem tudni: kék, szürke vagy fekete-e, de tüzes, kissé konyult orr, melyről nem kétlem, hogy azt a boldogult Bezirksamtsactuar a passierscheinon arányosnak mondá; a hosszudad arczot két oldalon hatalmasan kitörő angolos pofaszakái díszesíti, míg a széles száj ajkait kis bajusz árnyalja. Különlegességei egyike, hogy gyenge hangja daczára alig vetélkedik vele valaki a kiáltásban; — s így mind külsejében, mind szellemi hajlamaiban összefoglalva különczségeit (pél-dául első utja Oroszország volt), fogadni mernék, ha zenész leendett, a vadászkürtöt választotta volna hangszerének".
A kiegyezést törvénybe foglaló országgyűlésen ismét Szarvas kép-viselője. Jellemző, hogy beszámolóját tót nyelven is kinyomatta.
Az a gazdasági megrázkódtatás, amely a pénzügyileg nem jól veze-tett, vagy a tulajdonosuk magas életszínvonalát folyamatosan biztosítani nem tudó nagybirtokokat ezekben az évtizedekben sorra utóiérte, nem kerülte ki a Podmaniczky-család vagyonát sem. 1869-ben kénytelen tudo-másul venni, hogy vagyona összeomlott és magának kell kenyerét meg-keresni. Még ebben az évben a magyar északkeleti vasúttársaság osztály-főnöke lesz s továbbra is részt vesz a politikai, társadalmi és kulturális életben. 1875-ben-a Nemzeti Színház-intendánsává nevezték ki. Tíz évig viselte ezt a tisztséget, s nem szívesen vált meg tőle, bár dúsjövedelmű közgazdasági állásokba jutott.
Ekkor már jellegzetes figurája a budapesti társadalomnak. Alakját érdekesen rajzolja meg Justh Zsigmond 1889-i naplójegyzeteiben. AprUis végén, verőfényes koratavaszi reggel egy színésznőkből és néhány gavallér-ból álló társaság vág neki a budai hegyeknek, hogy meglátogassa a lipót-mezei tébolyda szerencsétlen lakóit. Az ötlet Jászai Marié. Omnibuszon indul el a társaság a Vigadó-térről: a „nagy Mari" (Jászai) és a „szép Mari" (Hegyesi); a világ legöntudatosabb naivája: Nagy Ibolya; a színpadon folyton siránkozó, az életben folyton gúnyolódó savanykás Rákosi Szidi; (Prielle). Cornélia az elegáns; Békéssy Irma a — merész és Krecsányi Vera. „A lánchíd közepén Podmaniczky Frigyessel találkozunk
Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 55
— jegyzi fel Justh Zsigmond, — ki örök kockás ruháját méltóságos lép-tekkel viszi át Budáról P e s t r e . . . A társaság éljenzésben tör ki (ez is egy anti-Keglevich tüntetés volt). Fridmaniczky Poczi felriad önmagába merült s é t á j á b ó l . . . apercepirozva a már-már elrobogó omnibust és publikumát, az első pillanatban utánunk akar i r a m o d n i . . . szerencséjére idejekorán észretér. S így csak sóhajtva intett a távolodó — nemzeti szín-háznak." Ebben az évben választja elnökévé a szabadelvű párt.
De 1905 elején a párt megverve kisebbségben maradt. A széthullást nem lehetett megakadályozni többé. „Szegény Podmaniczky Frigyes — írja Mikszáth „A klub alkonya" című könyvében — reszketeg kézzel bontogatta esténként a leveleket s nagy fejcsóválva mondá: — Hát megvannak ezsek vesve? Minden nap felsóhajtott, minden nap temetett.
Ezs is kiment, azs is kiment. Miért? adta fel magának a kérdést és nyom-ban meg is felelt rá : Azsért, mért nem birta ki a piskolodást és be volt oltva az apponyizmussal. Mind1 beteg volt. Megismerem őket messiről, mint a krumplit, aki penéses. Egyszer aztán a nyáron egy tömegben men-tek ki vagy tizenöten, -az öregúr lelkéről nagy teher esett l e : No hála Istennek t Most már meg vagyunk mentve. Mind elmentek a gyanúsak.
Azs egés zsák. Ami megvan, azs már mind prima ember. Csak a Tisza István cikkei alkalmából ugrott ki még néhány klubtag. Oh Istenem I — fortyant fel. — Azs a Pistái Valahányszor tollat fog, mindig kihúz nekem innen egy e m b e r t . . . Előtte hihetetlen, hogy ez a párt ne legyen . . . És a feloszlását csak kevéssel élte t ú l : 1907-ben meghalt.
Érdekes és a kort jellemző emlékiratainak csupán egy része jelent meg nyomtatásban (Napló-töredékek 1824—1888),
Ezt is, meg útinaplóját is — amelynek harmadik fejezete az alábbi
„Utazás Moszkvába" — azon frissiben papírra vetett jegyzeteiből állította össze; mindkettőnek külön jó ízt ad ez az egykorúság, közvetlenség.
Dokumentumnak érezzük ezt az útinaplót: mit látott egy utazgató fia-tal magyar főúr Európa keletén és nyugatán a mult század derekán és hogyan látta, amit látott. Amit leír, kétszeresen jellemző. A tényekre és az íróra. S rajta át egy darab akkori Magyarországra.
Tóth László (Szeged)
Az út
barna hölgy foglalt helyet. Ezt látva, mindketten oda készü-lénk. Tűnődéseink közben egy őrnagy érkezék, ki minden tar-tózkodás nélkül ülvén a szép nő mellé, tönkretette minden okoskodásunkat. — Mellettünk, külön kis rekeszben a fölfegy-verzett kalauznak volt helye;
nála volt a síp, mellyel jelt ada az indulásra.
S
EPTEMBER 8-án délután, a . pétervári nagy postaépület ' várótermében ülénk, szi-varozással, beszélgetéssel töltve időnket.A külön vonalakban induló kocsik elrobogván előttünk, végre miénkre került a sor.
Négy utazónak volt helye: én és pajtásom elől a kabriolettben, a hintó belsejében egy igen szép
56 Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 56 Nehéz szekerünk elé, melly
egészen az angol postakocsik mintája szerint volt készítve, négy fölötte sovány, részint sánta, részint vak orosz paraszt ló valá befogva: meghallván a kürt hangjait, Ernániként felriadva megindulának, és szél-gyorsasággal tovább ragadának bennünket. Sokáig tartott, míg kibontakozva a roppant város-ból, s keresztülhaladván a nagy bronz diadalíven, hátunk mö-gött marada Pétervár, s m i széles, korláttal szegélyezett kő-országúton folytathattuk utun-kat, hogy a hosszas folytonos gőzerőművöni utazás után, szinte jól esett postafogaton utazni valahára, kivált miután olly sokat hallottam az orosz posták gyorsasága s a-fuvarozás eredetiségéről.
A tiszta őszi nap, kényelmes ülés, s egy jó szivar csakhamar elszéleszték lelkem szomorú ér-zelmeit, s igen víg tárgyra irányzék elméinket. Ugyanis föl-tettük magunkban, hogy az őrnagyot mindenesétre kitusz-koljuk a kocsi belsejéből. Én magámra Vállalám, hogy az első- postaállomáson beszélge-tésbe eredvén a szép nővel, majd úgy intézem a dolgot, hogy valami színlelt oknál fogva a vitéz átengedendi nekem a maga helyét. Addig is, míg ezen terv kiviteléhez fogtunk volna, a mögöttünk levő üvegen át reánk nézve igen bátorító
szemjátékot kezdénk. Első ál-lomásunkon tíz percznyi nyug-idő volt kiszabva. Alig, hogy kiszállottunk," én legott franczia nyelven szólítám meg útitárs-nőnket. ö nem látszék érteni szavaimat, mert mit sem felelve mosolygani kezde. E közben egy-egy pohár csájt hoztak ki-nek-kinek. Ezen ital annyira forró volt, hogy ízlelni sem m e r t ü k : míg orosz társaink, nagy csodálkozásunkra, mint pohár vizet, ivák ki egyszerre az egész adagot.
Az országút i t t jó karban van, Mac Adam modora szerint ké-szült, s még a legszélesebb ma-gyar országúinál is szélesebb.
Félmérföldnyi távolságra eigy-mástól igen csinosan épült fa-házakban katonák laknak, kik itt útkaparókul használtatván nagy fiasznára vannak az álla-dalomnak. Az ú t egyik felén a szekerek járnak, e közben á második része ú j r a kavicsol-tatik.
Elszenderedvén, éjjel iszonyú robogás riaszta fel édes álmom-ból. Gondolám, hogy hajóhídon vagyok, -az egymás mellé ra kott fenyőszálakról ítélve, mellyeken hintónk végigrobo-gott. E kényelmetlen rázatás sokáig tartván, csak ekkor tu-dám meg, hogy Oroszország egyik nemzeti ú t j á n v a g y u n k ; mert a földtér posványossága miatt s fabőségből, kö helyett itt faszálakat illesztenek össze.
Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 57
Szerencsére az ország e leg-élénkebb részében csak olly he-lyeken alkalmazzák e lélekrázó országút nemét, hol ideiglenes mellékutat kénytetnek készí-teni.
ftz ELSÓ város, mellybe
ér-• / \ tünk, Novogorod vala.
J ~ \ Széles, sáros utczái s az azokon keresztülfektetett fapad-lók Debreczenre emlékeztettek;
házai rendetlenek, elhagyottak, utczái görbék. I t t reggelizénk, mire azonban kevés időm ma-íada, miután kevéssé szétnéz-tem volt. — Még most is* em-lékszem azon különös szépségű s jó négy tarka lóra, mellyeket itt hintónkba fogtak ; feltűnő volt nekem e fogatunk
külö-nösen azért, mert az orosz postalovak általában rosszak.
Kocsis, lószerszám rongyos, piszkos. Volt ollyan állomásunk, hol négy ló helyett hetet is be-fogtak ; illyenkor ménesként látszott az mozogni előttünk.
Azonban meg kell vallani, ha egyszer megindultak, csodálatos gyorsasággal haladtak.
A kalauz itt. teljhatalmú kényúr ; néhány szóváltás után sokszor annyira megütlegelte az előtte ülő kocsist — hol azt véltem minden pillanatban, mi-szerint ez a lovak közé dobván a gyeplőszárakat, azonnal le-ugrik. E veszélytől azonban nincs mit t a r t a n i ; mert alig lehet fogalmunk arról, mi
csen-des hidegvérűséggel tűri az orosz paraszt e durva bánásmódot.
• Azon teherhordó kis szeke-reket, mellyeket villába fogott egy ló húz, t e 1 e g á knak ne-vezik. Hat, hét, sőt több illy szekérre csak egy fuvaros ügyel.
Volt rá eset, hogy negyven egy vonalban haladó telegával t a -lálkozónk. Ekkor a kalauz inte, s ők természetesen ki akarónak t é r n i ; a mély kavicsokba érvén azonban, elakadtak, s mi kény-telenek valánk időzni. Ekkor kényurunk megharagudván, tíz-tizenkét ló istrángját lemet-szette, véleménye szerint bosz-szúját töltendő a makacs, s ügyetlen fuvarosokon. H a saját szemeimmel nem láttam volna, alig tartanám hihető vagy való-színűnek e durva bánásmódot.
Az orosz falvak magyar mo-dor szerint építvék. Nagy szé-les utczákat képeznek; egyik végökön a templom, másikon a postaház egyedüli díszök. A postaházak kül- s belrendezése az egész vonalon egyenlő. Reg-geli, déli s estveli állomásokon, kényelmes éttermekben, külö-nösen jóízű hideg étkeket és szeszes italokat kaphat az utas.
A paraszt-házak fenyőszálakból tatarozvák, minden külső máz nélkül, az ablakok szűkek; a kémények jobbára görbedezők, f á t egész udvaron sem lát-hatni.
Déli állomásunk, Torschok, inkább falunak, mint városnak
5S Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 350 mondható, alig levén néhány
csinosabb háza s rendesebb utczái; tisztaság- vagy csinos-ságnak nyomai sem látszanak.
Két nevezetesség bélyegzi e he-lyet. Itt készítik a világhírű, már Pétervárt emiitett arany-hímzeteket, s a legjobb ízű hornyúszeletek kaphatók benne.
Szép női útitársunk viselete annyira kihívó s feltűnő volt, hogy mi a híres szeletek fo-gyasztása közben, részint an-gol, részint német nyelven kísértők meg újra szerencsén-ket ; de mindhiába! Ő néma m a r a d t mindörökké, csak sze-mei beszéltek. Alig váltot-t u n k magyarul néhány szóváltot-t e tárgyról, s őrnagyunk tört
né-met nyelven szólva hozzánk magát a nő férjéül mutatá be, értésünkre adván egyszersmind, hogy neje kivéve az orosz nyel-vet, mi más nyelvet sem ért.
Mi mind a mellett, hogy eddig semmiféle összeköttetés nem lát-szott lenni a két egyén között, kénytettünk elhinni mindazt, mit nekünk monda. E kölcsönös fölvilágosításnak- -azon követ-_
kezményei voltak, hogy mi át-láttuk, miszerint a vitéznek csakugyan több joga van a kocsi belsejében ülhetésre, mint nekünk; másrészről pedig ő meg-örülve a békének, egész úton a legjobb orosz kaviárral és xeresi borral kínála bennünket.
Sokak előtt t á n nevetséges-nek fog látszani, hogy két
em-ber napokig kínlódik, csak hogy néhány közönyös szó ejtésére bírhasson valamelly szép höl-gyet.
H
ATVANEGY órai folytonos haladás után partosodni kezde a vidék, s rövid idő múlva Moszkva tűnék fel előt-tünk. A város dombos környe-zete, s tömérdek t a r k a tornyai és háztetői t á n Stambul képére emlékeztetné az embert, ha nem hiányzanék a nagyszerű víz-tükör, mellyet gyöngén ábrá-zolnak a Moszkva habjai. A város, mint előttünk elterülő tájkép, fenséges látványt muta-tott ; a tiszta verőfényes idő tetemesen nevelte a benyomás nagyszerűségét, s mi megelé-gedve közelíténk az ős főváros falai felé azon meggyőződéssel, hogy Pétervár látványát hason-lítni sem lehet ehhez. Mert míg az előbbi lapályon terülvén el, épen nem látszik a távolból, addig Moszkva már messziről eredeti- s nagyszerűnek tűnik fel, részint fekvése, részint épít-ményi költői alakja- és színezeténél fogva." " ~-Pétervárról hatvankét óra alatt értünk Moszkvába; a két város közötti távköz 104 német mérföldet teszen, miből láthatni, hogy nagy sebességgel haladánk. Az egész ú t éppen nem vala fárasztó, mert üléseink nagyon kényelmesek, időnk tiszta s meleg, t. i. ollyan volt,
Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 59 mint nálunk szokott lenni
no-vember hava első felében. A postaépületbe érvén, azonnal a hotel de Dresde-be sieténk. Az árak után tudakozódván, tizen-négy frankot kérének napjára egy nem éppen fényesen búto-rozott lakszobáért. Ezt sokalva, alkudozni kezdéhk, s fele áron, hét frankon fogadánk szál-lást.
E szemtelen alkudozásért meg-neheztelvén, a főpinczér enge-delmet kére : „mert úgy mond, angoloknak tarta bennünket első pillanatban, s azokkal már ő úgy szokott bánni". Átadván útleveleinket, tartózkodási je-gyeket váltván, jó ebédet pa-rancsolánk, hogy új erővel, s mi fődolog, jó kedvvel kezdjük vándorlásainkat.
Moszkva utczáin először sé-tálván végig, akaratlanul is Napoleon juta eszembe, ki egye-düli oka annak, hogy porrá lön e nagyszerű emléke a régi kor-nak, s az ősi helyébe új, még pedig épen nem szép Moszkva épült. Távolból tekintve e város úgy néz, mint a meseírók raj-zolják elénk városainkat: sze-meinket kápráztató fényesség, smaragdzöld berkekkel övedzve.
Belsejébe érvén, azonnal kel-lemetlenül lepeténk meg.
Ugyanis alig van néhány ren-dezettebb utczája s ezek is, dombos levén a földtér, több-nyire partosak. A házak na-gyobb része falusi modor szerint
é p ü l t ; az egyes lakók között nagy udvarok hagyvák deszka-kerítésekkel ; a faültetésnek pe-dig, mind a mellett, hogy Moszkva éghajlata sokkal szelí-debb Pétervárénál, úgy látszik, nem nagy barátjai az oroszok, mert ahg látható itt néhány fákkal szegélyezett vagy kiülte-tett házhely. A melly nagy-szerű paloták vannak, elhagyott állapotban sinlenek, a kerítések összeomladozván- s hol ezelőtt kertek- s ligetekben szép boér-nők élvezélc a természet, kel-lemeit, most dudva s paréj te-nyészik. A kövezet borzasztó rossz. A boltokra nézve fényűzés nincsen, ezek jobbára raktárak levén. Moszkvának legszebb ré-szét teszik a belvárost körül-övező fasorok; a Tvertkaja-ulicza, mint legrendezettebb utcza s a nagy vásártér a pa-rancsnok palotájával legcsino-sabb piaczokul tűnnek föl.
Átalányban fejezném ki itt azon benyomást, mellyet Moszkva alkata t e t t reám. A két fővárost következőleg merném egybehasonlítani: Pétervárát nem mint képet, hanem mint pompás alkotványt csodáljuk, mellynek belsejét kell bámulni, hogy megismerjük szépségét, nagyszerűségét; Moszkva pedig fenséges kép, fekvése, külszíne elragad, egyes részeit nem sza-bad vizsgálnunk, ha nem akar-juk megsemmítni a fényes
be-nyomást.
60 Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 60
M
IND A MELLETT, h o g y k e -vés szépet mondhatok az ősváros belsejéről, mégis több történelmi s műem-lékek léteznek itt, mellyek meg-tekintése nagyérdekű az ide-genre nézve már csak azért is, mert Európa kevés nagyobb városának vannak egyes régibb emlékei, eredetibb modor sze-rint alkotottak pedig alig talál-hatók. Belső élete sokkal érté-kesebb, mint Péterváré, mert ott az európai szokások s viselet már meghonosultak; Moszkvá-ban pedig többnyire nemzeti öltönyű, hosszú szakálú, mo-gorva tekintetű, valódi oroszok járnak kelnek. A lakosság na-gyobb része" a régihez ragasz-kodó arisztokratákból, orosz ke-reskedők-, polgárok- és papok-ból áll. Ez utóbbi osztálynak némi függelékeként, tömérdek rongyos koldus s nevezetes ké-pek láthatók. Ezek valamellyi-két drága pénzért betegekhez viszik, mert az, közhiedelem szerint, gyógyerővel . bír.Moszkva tenát nevezetes város mindeneséire, mert bizonyos nemzeti jellemmel b í r : való-ságos orosz, nemcsak külsejét, építésmodorát, hanem lakosait s ezek foglalkodásait tekintve is.
A Kremel nem nagy palota, mint sokan képzelik, hanem erőd, mellynek öt kapuja és huszonöt tornya van ; nyugat felől a Moszkva, három oldalról pedig a város környezi. Kelet
felőli részét légberöpíték a frán-cziák; azonban régi ízlés sze-rint van fölépítve ú j r a olly ügyességgel, hogy a különbség csak alig vehető észre. Ezen újabb része alatt terjed el a szép ízlettel rendezett Sándor czár kertje. A tornyok mind négyszeg alakúak, hegyes kú-pokkal, a réztetök zöld- s arany-színűek ; a többi épületek, pa-loták, s templomok tornyai hajmaalakúak, s vagy aranyo-zottak, vagy kék és zöldre festvék, mi nagyon eredeti ve-gyületet képez. Mindezekből lát-ható, hogy a Kremel kül- s belalkatánál fogva magában álló kis város. Az ott levő épü-letek nevezetesebbjei: a sená-tus, fegyver-, kincstár, két czári palota, egy női- s férfizárda s több szentegyház. Ezen épít-vények különböző ízlés szerint alkotvák keletkezésük korához képest. Haladék nélkül
felmász-tunk a Nagy Iván nevű to-ronyba. Ez Moszkvának leg-magasabb pontja a Kremel nyu-gati oldalán, átellenben a czári -palotával.. Használásban
ha-rangjai legnagyobbika 4175 pud súlyú — egy pud = 40 font. A torony alsó üregében pedig egy kőkoszorún nyugszik pajtása, melly 10.000 pudot nyom, s alkalmasint egyike a világ leg-nagyobb harangjainak, s nincs behelyezve : annyira bajos, sú-lyához mért állványt építeni számára.
Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 61 Fölérvén a helyre, igéző
szép-séges t á j terüle lábaink alatt.
A város több dombon fekszik, a Moszkva kanyarodásai által ketté hasítva. Ezer meg ezer világoszöldre festett rézfödél, az ezekből kinyúló nagyobb pa-loták s középületek, huszonegy kolostornak, 288 templomnak számtalan hajmaalakú, csillogó s tarka tornyai és kúpjai, a város körötti boulevardok fa-sorai, az egyes kertek friss zöldje — mind ez, ha egybe-vetjük, olly képet alkot, melly-nek ábrándos szépsége által el kell ragadtatnia minden néző-nek, s melly önkéntelen föl-kiáltásra kiszteti azt, aki elő-ször élvezi e látványt. Sokáig mulatánk a torony csúcsán, alig bíránk megválni a fenséges látványtól, mert érezők, hogy ennél szebbet s nagyobbszerűt Moszkva nem bír nyújtani. Más világrészben, kelet valamelyik fényes városában hivém maga-mat.
A Kremel egyik fő nevezetes-sége azon kis szentegyház, mellyben a czárok koronáztatási szertartása szokott végbemenni.
Ez a birodalom legrégibb kő-temploma. III. Iván parancsára építtetett 1475-ben. Belseje te-kintélyes, de kevéssé sötét;
kúpja négy roppant terjedelmű oszlopon nyugszik, falai vas-tagon aranyozott alapokon, gö-rög ízlésű fresco festvények által vannak ékítve ; az ikonosztáz
arany, ezüst s drágakövekben gazdag.
A Mária-templom már kisebb ennél s inkább eredeti külseje miatt említendő ; mert egészen régi modorú fresco festvények-kel van bemázolva. Belseje tiszta arany- s veresszínű. Itt mutogatják az uralkodott czá-rok által viselt keresztek gyűj-teményét.
Nagyon ékesíti a Kremelt a Moszkvára merengő császári pa-lota, mellyet a mostani czár bizant-görög szerint újíttatott meg. Ekkor még nem készült . e l ; de már látható vala : meny-nyire díszesítendi e nagyszerű eredeti mű az eröde nyugati ar-czát. Különös szépségben tűnik fel a Moszkván átvezető mohos kőhídról. E pontról tekintve legszebb képet nyújt a Kremel.
A
KREMELTŐL elbúcsúzván, s egyik tágas kapuján ki akarván menni, egy, kül-sejéről ítélve, orosz felém jön s kalapomat le akarja venni fe-jemről. Én látva, hogy fején nincs föveg, azt hivém eleinte,, hogy az enyém tetszék meg neki, s nem akarám amúgy köny-nyedén átengedni. Ebből némi vita támada, mindkettőnkre nézve czélnélküli, mert nem ér-tők egymást. Frank öltönyű szabadítóm, ki szinte hajadon fővel érkezék felénk, megmagya-rázó, miszerint ez a Kremel szent kapuja lévén, csakhaja-62 Podmaniczky Frigyes: Utazás Moszkvába 62 don fővel szabad elhaladni
alatta. Megköszönvén magya-rázatát s felvilágosítását, oka felől tudakozódom ezen alkal-matlan szokásnak. Értésemre adá, hogy e várkaput azért tartják szentnek, mert valaha az ellen körülkerítvén az erődét, itt tört be a segítséget és szaba-dítást hozott sereg.
A Szent Vazul egyháza a Kremel és nagy bazar által képzett tér egyik oldalát fog-lalja el. Érdekes különösen azért, mert építészeti modorra nézve tán egész földön sincs hasonló: hozzá. Tizenhat külön-böző nagyságú hajmaalakú to-rony van összeillesztve, mellyek összetesen képzik a híres épü-letet. A tornyok mind tarkára, leginkább zöld és sárgán fest-vék ; azonban minden szín fel-található rajta. — A díszít-ményül .alkalmazott fafarag-vány, ha mint egészet tekintjük, sinai ízlés-modorra emlékeztet;
— jellemét illetőleg barbár benyomást idéz elé. K e g y e t -l e n Iván kito-latta e mű a-l- al-kotój ának - szemeit, nehogy ha-sonlót építhessen másutt.
Moszkva bazarja alkotásra nézve hasonló a pétervárihoz;
de koránsem olly. kényelmes és tiszta. Nagyság tekintetében felülmúlja minden t á r s á t ; ha jól emlékszem 300 bolt s rak-tár van benne, mellyekben többnyire bőrt, s különös szépségű ritka prémet árulnak.
A városi élet fő kellemei közé sorozhatok a jó színházak, séta-terek, kényelmes vendéglők. A moszkvai színházban nemzeti nyelven adnak színi és operai mutatványokat. Mindkettő job-ban mulattatott, mint Péter-várott, tán mert jobban törőd-tem vala a nyelv hangzásához s az orosz zenéhez, leginkább pedig azért, mert a nemzeti balét különösen érdekle. I t t láttam először életembe lejteni valóságos lengyel mazurkát, s megismerkedvén a táncz ízletes és költői jellemével. A kisebb színházban franczia nyelven ad-nak színi m u t a t v á n y o k a t ; a vaudeville igen nagy divatban van, és kitűnő kegyben áll az oroszoknál. Általában itt t á r t karokkal fogadják a külföld művészeit, kik rangjukhoz illő bánásmódban részesülnek.
Kényelmes sétatért a boule-vardok képeznek. I t t szoktunk pihenni estefelé, ha egész napi járás-kelés u t á n belefáradunk a nevezetességek nézésébe. Nem is gondolná az ember, mennyire fárasztó munka a figyelmes nézegetés. "Sétáink ~ közben azt -tapasztaltuk, hogy i t t is sokkal kevesebb nőt láthatni nyilvános helyeken, mint bárhol Európá-ban.
Egyik csínnal rendezett s jól ellátott étterem azért m a r a d t emlékezetemben különösen, mert egyszer-egyszer jó ked-vünk kerekedvén, s a borok