harmadik számának írói
| ALEXANDER BLOK — (1880-1920) , ' Jeszenyin és Majakovszkij mellett a \
| modern orosz líra legnagyobb alakja, j Első ösztönzője Szolovjev misztikus köl- i I tészete volt. Tipikus modern lélek; ver- , seiben azt a megváltó világlelket ünnepli, j akit a „szép hölgy" ideálalakjában szim- I bolizál, s akit az elmerült áhítat himnikus i hangulatában magasztal. Hangot kap verseiben a nagyvárosi élet; egyforma I érzéke van a fantasztikushoz, az irónikus-'hoz és a gyöngéden bensőségeshez. A szép >
hölgy alakja végül az orosz föld szellemé- ' ben mintegy konkrétizálódik; hozzá i írja szenvedélyes és alázatos szerelmi i énekeit. Utolsó nagy műve „A tizenkettő"
,című lirikus-epikus költemény, a forra-dalom apokaliptikus víziója.
ILLÉS BÉLA — 1895-ben született Beregszászon. A budapesti egyetemen jogi és államtudományi doktorátust szerez, akkor kezd írni. 1918-ban tűnik fel egy Spartacusról szóló történelmi tanulmányával. Az első világháború éveiben az olasz és albán frontokon katonáskodik, 1919-ben megalakítja az újpesti munkásezredet, melynek parancs-nokaként a cseh és román fronton harcol és megsebesül. 1920-ban a lengyel-orosz háborúban, mint partizán, lengyel fehér-gárdisták ellen verekszik. Börtönbe kerül.
Dobják egyik országból a másikba, míg-nem 1923-ban a Szovjetunióban települ le, eleinte mint gyárimunkás. írásai csakhamar megnyitják előtte a szovjet irodalom kapuit. Regényei, elbeszélései a Szovjetunió népeinek majdnem minden nyelvén megjelennek. 1941-ben ismét katona, résztvesz a szmolenszki, kalinini, voronyezsi ütközetekben, végül, mint a Vörös Hadsereg őrnagya, 1945 januárjá-ban visszatér Budapestre. írói pályája, mint a rövidrefogott életrajzból látható, elég mozgalmas. Ez írásain is megérzik:
embereit mozgásban, ténykedései közben figyeli és rajzolja és rajzába finoman beépíti az elemzést. Főműve, a „Kárpáti rapszódia", melynek eddig két kötete jelent meg magyarul (Uj bor, Erdei emberek).
JÓZSEF ATTILA — (1905—1937) tizenhét éves, mikor első kötete, a
„Szép-ség koldusa" megjelenik; máris kész, vér-tezett költő. S ettől fogva egyre emelke-dik, egyre gazdagodik a lírája formában, is, élményben is. A szegények, elnyomot-tak, proletárok öntudatos költője, szó-szólója; de azt a sötét, nyomasztó nyo-morúságot, melyben gyerekkora eltelt, s mely egész életén végigkísérte, — s me-lyet József Jolán oly komor erővel tár elénk a költőről irt életrajzában, — József Attila ragyogó, elemi sodrú költé-szetté emeli; a proletárvilág mintegy a vers struktúrájában, képekben, metafó-rákban, s magában a nyelvben valósul meg mint líra; ezért olyan hiteles s ez teszi rokonná őt messzi elődével, akit kitűnően fordított i s : Villonnal. A
„Medvetáric"-ban (1934) már eléri teljes csillogását; szinte tobzódik a dallamok-ban, a leheletnyi dalok éteri zenéjétől azokig a bonyolultabb ritmusokig, me-lyekben mintegy magának a gondolatnak a dalát bontja ki (Óda, Elégia, Külvárosi éj); innét kezdve egyre kevesebb benne a játék, a paradoxon, az ötlet; lefelé, a lé-lek felé mélyül, a Flóra-versek „parázsló egéig" s az utolsó költemények megdöb-bentő látomásaiig. Az új magyar lírának máris klasszikus értéke József Attila köl-tészete; hatása is rendkívüli.
KOVAI LŐRINC — 1912-ben szüle-tett. Első két regénye, a „Földönfutók"
és a „Vadvíz" átütő siker volt; a föl-szabadulás után megjelent két ú j nagy regénye, az „Igazság" és a „Föld, kenyér, szabadság" ugyancsak jelentős visszhan-got keltett. Ez utóbbinak előszavában mondja: „Hárommillió földnélküli ag-rárproletár regénye. Hősei: elsősorban kubikosok, földmunkások, uradalom cse-lédei. Ezt a kéziratot a Gestapo börtöné-ben írtam meg . . . Ceruzát és papirost kommunista ifjúmunkás partizánok jut-tattak be nekém. Ott, a börtönben, szinte hisztérikus vágy fogott el, hogy össze-szedjem minden tehetségemet és akkorát üssek a világ elnyomóin, hogy meginog-janak a börtönök és szétszakadmeginog-janak az.
internálótáborok kerítései". Kovai Lő-rinc, akár történelmi regényt ír, akár modern tárgyút, mindig az elnyomottak,, jobbágyok, szegények szószólója, s azoké
96
A bátraké, akik elindulnak egy jobb, igazabb társadalom megvalósítása felé.
NADÁNYI ZOLTÁN — 1894-ben született; első kötete, a „Furcsa ven-dég" 1925-ben jelent meg. Eredeti hangú költő, föltétlen ura a maga külön világá-nak ; gyöngédség, báj, humor, s kristály-tiszta zene jellemzik verseit, melyekben
•egy-egy vidéki figurát, egy-egy törékeny .hangulatot, egy-egy vad; fiatal lányarcot varázsol elénk. Ugy hat ez a költészet, mint egy kedves, üde, sokszínű kert, myilt napfényben ; de föllobbanó képek, hirtelen megsűrűsödő zenék, indásan
•egybefonódó sorok sokszor arra vallanak, .hogy e szelíd vegetáció alatt a talajban izgalmas, forró erők feszülnek. Válogatott verseinek gyűjteménye „Bocsáss meg"
•címen jelent meg 1942-ben.
TAMÁSI ÁRON — 1897-ben szüle-tett Erdélyben, Farkaslakán. Pályája elején két út állt előtte, — az egyik a ,,Cimeresek"-ben (1931), ebben a zsúfolt, izzó' társadalmi regényben, mely az: er-délyi forradalom nagyvonalúan, lázas lük-tetéssel irt történetében egy ország és egy társadalom széthullását vetíti elénk nyers, Jcomor színekkel. A másik a „Szűzmáriás
királyfi" (1928) és az „Ábel" (1932—1935)
;útja: a' színes székely népi valóság, — az a valóság, mely égyben csupa ötlet, mese, tréfa, csillámló humor is; ám min-den, csak nem „góbéság" ; egy teljesebb,
szabadabb, játékosabb élet világa ez, azé a mesebeli -királyfié, aki elindul világot hódítani, világot átformálni, igazságot keresni , és igazságot tenni; — Tamási Áron „játékossága" a legmélyebb,
leg-emberibb morál is. És regényről-regényre ez a morál hangsúlyozódik egyre jobban, legszebben talán a „Jégtörő Mátyás"-ban
•és a „Ragyog egy cslllag'-'-ban - (1938).
Az Író az irodalom eszközeivel a magyar-ság, erkölcsi és lelki fölemeléséért is küzd.
IMuve valóban „virrasztás" — ezen a el-men jelent meg tanulmányai gvüjtemé-.nye (1943); — s az emberért ily teljes .művészettel, ily mély népi
közösségérzés-sel s valóban népükből valóan csak
na-:gyon kevesen virrasztottak Európa borús .eveiben; Tamásin kivül talán csak nagy svájci rokona, Ramuz. Említsük meg még : a magyar novella legnagyobb mes-terei közt van a helye (Rügyek és remény-ség, 1936; Virágveszedelem, 1938;. Összes movellái, 1942) s színdarabjai, népi játé-.kai (Három játék, 1941; Csalóka
szivár-Az „Irodalom" írói vány, 1942) az új magyar színpad friss, úttörő értékei.
TÓTH LÁSZLÓ — történelemtudós, egyetemi tanár. Éveket töltött Rómában és Bécsben, nagyjelentőségű levéltári ku-tatásokat végzett, amelyeknek eredmé-nyeit új szempontú és széles látókörű tanulmányokban tette közzé.- Kitűnően ismeri a magyar szellemi élet múltjának külpolitikai kapcsolatait, diplomácia-történeti vizsgálódásai úttörő jelentő-ségűek. A magyar nemzet történetéről írt nagyszabású műve a legjobb és leg-modernebb kézikönyvek közé tartozik.
Jelenleg a szegedi egyetem világtörténeti tanszékének professzora.
FEDOR TYUCSEV — (1803—1873) Sokáig élt külföldön, főként München-ben ; itt megismerkedett Schellinggel, akinek egyénisége és bölcselete hatott is rá. Goethe és Novalis voltak a mesterei;
első verseit Puskin jelenttette meg;
lírája -értékeit Szolovjev fedezte föl, összegyűjtött költeményei 1854-ben Tur-genyev közvetítésével láttak napvilágot.
Kozmikus költő, a jelenségek mögött magát a lét lényegét érzi és sejtteti meg, gyöngéd, harmatos költői nyelven, féity-liyel átszőtt ritmusokban vetíti elénk azt az átlelkesített természetet, amelynek ihletében egész lírai világa áll.
ZELK ZOLTÁN — 1906-ban szüle-tett. Szab ad versekkel indult (Csuklódon kibuggyan a vér, 1932) ; azután formá-ban' is, mondandóban is egyre zártabbá vált; a lendület, mely eleinte szabad soraiban áradt, visszahúzódott a vers lényegébe, s abba az erőbe Váltódott át, amellyel valóságos, hiteles, kemény vo-nalúképeit formálja — képeket, melyek-ben realitásuk mellett mindig ott érezni vaíami válóságon túli szomorúságot, nosztalgiát, valami sejtelmes, távlatot, mely a való. vonásokat megnöveszti s gazdag tartalommal telíti. Szinte állandó tája a külváros, a Zugló, sovány fáival, ködével, kutyaugatásos éjszakáival — e zuglói táj, mely sokszor a lélek tájává lényegül át, hogy komor távlataival ki-csalja a költőből a magány, a fájdalom mély, őszinte és sokértelmű hangját.
„A lélek panaszaiból" után, melyben lírája eddig legmagasabbra emelkedett, nemrégiben jelent meg „Teremtés ta-núja" címen válogatott versei gyűjte-ménye.
^ t q p o m á n y
• FŐSZERKESZTŐ:
• s z e n t - q y ö p q y l
I ALBERTSZERKESZTŐI
A I SZTRÓKAVKáLMiN. 1946 február
Az atomkorszak
Irta Sztrókay Kálmán
A
H Á B O R Ú utolsó pillanatá-ban ú j korszak kezdő-dött meg az emberiség történetében, amelyet máris el-nevezhetünk az atomkorszaknak.Közvetlenül elődjéből, az elek-tromosság korszakából sarjadt, míg a technika előző korszaka, a gőzgépé, egészen más téren fejlődött ki. Természetesen előbb is volt élet, civilizáció, voltak különféle korszakok az emberiség történetében, de jog-gal mondhatjuk, hogy az em-beriség egészének fellendülését csak a természettudományok megszületésétől és az ezekből kialakuló technika hatalmas ki-fejlődésétől kell számítanunk.
Ami azelőtt volt, abban sok szé-pet, érdekeset és tanulságosat találunk, de az egész nem volt egyéb, mint tapogatózás az igazi út felé, a természet meg-ismerése és erőinek az ember szolgálatába való állítása cél-j á r a . Kisebb-nagyobb
részlet-eredményeket elértek a régiek is, inkább véletlenül, mint terv-szerűen, de igazi siker csak akkor következett el, mikor a kutatók serege elindult a
Gali-lei és Newton által oly láng-eszűen kijelölt úton a termé-szet titkainak felderítésére.
Nemcsak az ember, hanem az egész világ szempontjából is egyetlen érték van, az energia.
A fizikusok úgy határozzák meg az energia fogalmát, hogy az valamilyen képesség munka elvégzésére, de őszintébb Ed-dington szellemes meghatáro-zása, mely szerint „van valami, amit energiának nevezünk, anél-kül, hogy tudnánk, micsoda".
Az őskorban az ember csak a saját maga m u n k á j á r a számít-hatott és legfeljebb egyes el-szigetelt esetekben tudta, ki-használni a természet adott energiaforrásait. Könnyen adó-dott a nehézségerő kihasználá-sának lehetősége, mikor a
hegy-Tudomdny, 7
98 Sztrókay Kálmchi: Az atomkorszak tetőről legurította a sziklákat,
hogy odalenn házat építsen a kövekből, amikor a kivágott fa-törzsek szállítását a folyókra bízta, de ezen kívül csak a hő-energiával ért el néhány apró eredményt. Ide tartozik az, hogy befogta a szelet a vitor-láiba, hiszen a szél energiájá-ban a Nap sugárzó hőenergiá-ját kapjuk meg, ha bonyolult átváltozások sorának végén is.
Az ókor egyszerű embere meg-elégedett a közvetlen tapasz-talatokkal, a gondolkodni akaró bölcsek azonban megpróbáltak rendszeresen kutatni s hatal-mukba kényszeríteni a termé-szet erőforrásait. Sokáig azon-ban ők sem tudtak felszaba-dulni a primitív émber el-képzelésétől, aki minden erő megnyilvánulásában valamilyen eszes lény munkáját vélte, s az ókor és a középkor tudósai szinte kivétel nélkül abból in-dultak ki, hogy a természetet láthatatlan hatalmasságok se-rege kormányozza s az ő fel-adatuk-tulajdonképpen csak az lehet, hógy valamilyen varázs-lattal rákényszerítsék ezeket a démonokat az engedelmességre.
Ma már mosolygunk ezen a naiv elképzelésen, pedig nagyon jellemző az emberre, pontosab-ban az embereknek arra az osz-tályára, mely ősidőktől fogva arra törekedett, hogy hatalma alatt tartsá . a verejtékesen dol-gozók ezreit, millióit. Különös
múltja van a hatalomnak. A legkisebb társadalmi egység-ben, a családban még magától adódott, hogy ki legyen a feje.
Okos dolog volt, amikor több család állt össze nagyobb közös-séggé s nem fér kétség hozzá, hogy a sok családfő, közül kel-lett választani egy törzsfőnö-köt. Bizonyos, hogy kezdetben igyekeztek a legalkalmasabb, legokosabb, legerősebb társukat megtenni főnökké s megegyez-tek egymás közt abban, hogy engedelmeskedni fognak neki.
Nyilván sok keserű tapasztalat tanította meg őket arra, hogy elég két ember hozzá, hogy ne tudjon megegyezni egymással.
Sajnos, a főnöknek hatalmat is kellett adni. De ha nem is ru-házták fel mindjárt bizonyos kiváltságokkal, maguktól adód-tak ilyenek. Mivel ő volt az irá-nyító ész, küldözgette a többie-ket, munkát adott nekik, szer-vezett s eközben egyre keveseb-bet dolgozott maga. Másrészt meg kellett teremtenie azokat az eszközöket, amelyekkel enge-delmességre tudta kényszeríteni az esetleges ellenkezőket. Kicsit félnie is kellett attól, hogy le-ütik, elcsapják, tehát hama-rosan megbízható gárdát szer-vezett maga köré, esetleg ké-sőbb kitalálta, hogy őt az iste-nek küldték á nép nyakára.
Hatalmon lenni kétségtelenül nagyon jó dolog volt minden-kor, ezért az álul lévők
szeret-391 Sztrókay Kálmchi: Az atomkorszak tek volna hatalomra jutni, a hatalmon lévők pedig minden eszközzel igyekeztek fenntar-tani hatalmukat. Nekik volt könnyebb, mert valóban voltak eszközeik hozzá és fel is tudtak használni minden eszközt. Sőt, mindent eszköznek tekintettek hatalmuk fenntartására, töb-bek közt a tudományt is. Ezért volt titkos a tudomány, amely-lyel csak megbízható beavatot-taknak volt szabad foglalkoz-niok, akikről biztos volt, bogi-esetleges eredményeiket azután a hatalom rendelkezésére bo-csátják. Vagy külön kaszt fog-lalkozott a tudományokkal, ez a kaszt rendszerint azonos volt a papokéval, vagy pedig az uralkodók és nagyurak- tartot-tak maguknak külön tudóst, alkimistát, csillagjóst.
A
NÉP, a dolgozó tömeg fel-szabadulását meg kellett előznie a tudomány fel-szabadulásának. A régi mágia tanaihoz nem férkőzhetett hozzá kívülálló ember s meg sem érthette őketi, mert mes-terségesen homályba burkoltak mindent. A természettudomány megállapításai pedig olyanok voltak kezdettől fogva, hogy azQkat bárki bárhol bármikor ellenőrizhette, ha végigcsinálja a leírt kísérleteket és elvégzi a méréseket. Titokról nem lehe-tett többé szó. Tulajdonképpen elég volt tudomást szerezniGalilei nyilvánosságra hozott kísérleteiről s már abból akárki!
levezethette volna az egész fizi-kát s utána a kémiát és a többi' természettudományt. A való-' ságban természetesen hosszú évtizedek kellettek hozzá és számtalan kiváló elme mun-kája, hiszen a természet ki-meríthetetlen, egy ember nenv győzné sorravenni minden tüne-ményét, hogy megmagyarázza önállóan. Amint azonban Gali-lei és Newton nyomán világossá lett az út, tulajdonképpen min-den már ott volt a levegőben, mindent előbb-utóbb fel kellett fedezni valakinek, sőt számta-lanszor történt meg, hogy vala-ki felfedezett valami fontosat, de nem vette észre. így például Galvanit hajszál választotta el attól, hogy ő legyen az elek-tromos hullámok felfedezője, mert lényegében ő csinálta meg az első rádiófelvevő készülékét békacombMsérletei során. Ki-feszített egy drótot házának tetején, levezette azt laborató-riumába a békacombhoz, onnan egy másik drótot a földbe ve-zetett s ezzel a berendezéssel azt figyelte meg, hogy vihar idejében minden villámcsapás-nál megrándult a békacomb, mely tulajdonképpen detektor-ként fogta fel a villám által keltett elektromágneses hullá-mokat. Galvani persze még nagyon keveset tudhatott az elektromosságról, nem tudhatta
100 Sztrókay Kálmchi: Az atomkorszak megmagyarázni a különös
tüne-ményt, kísérletéről aztán meg is felejtkeztek és Hertz egészen más úton jutott el az elektro-mágneses hullámok felfedezésé-hez, száz esztendővel később.
Ugyanúgy lógott a levegőben több mint egy évszázadon ke-resztül az energia megmaradá-sának elve, anélkül, hogy a fizikusok ki tudták volna mon-dani, meg tudták volna fogal-mazni, habár mindnyájan érez-ték, hogy kell valami ilyesmi-nek lennie a természetben. Az m á r jóval régebben nyilvánvaló volt, hogy az anyag nem sem-misülhet meg és nem keletkez-het semmiből s kezdetben a fizikusok azt keresték, hogy valami ilyesminek kell lennie v az erővel is, de magára az
erő-re nem lehetett rámondani, il-letve rábizonyítani, hogy az mindenkor megmarad. Mikor aztán matematikailag is tisztá-zódott a munka és áz energia fogalma, kiderült, hogy az ener-gia az, mely megmarad és nem lehet semmiből. Az energia megmaradásának" élve ~ azonban csak akkor jelentett igazi érté-ket, amikor rájöttek, hogy a hő is energia, melyet ugyanúgy lehet mérni, mint a mozgás-energiát és egyiket a másikba át lehet számítani. Áz energia megmaradásának elvét Róbert Mayer német orvos mondta ki, amikor m á r vagy félszáz esz-tendeje volt gőzgép, mozdony,
vasút, gőzhajó, sőt amikor m á r ki is alakult az a modern kapi-talizmus, amely sietett kihasz-nálni a munkás ellen a gépet.
A gőzgép valóban korszakal-kotó találmány volt, technikai szempontból épúgy, mint gaz-daságiból. Egyrészt azt jelen-tette, hogy szinte tetszés sze-rint áll már energia az ember rendelkezésére, hiszen emberi erő helyett szénnel lehet végez-tetni a munkák túlnyomó ré-szét, másrészt minden iparban hatalmas arányokban növeke-dett a termelés. A gőzgép kor-szaka természetesen súlyos har-cokkal kezdődött. Kezdetben a munkások nem értették meg a gép jelenőségét, csak azt lát-ták, hogy a gőzgép feleslegessé tesz egy sereg munkást. Eleinte tehát a munkások rombolták le sokhelyütt az újonnan fel-szerelt gépeket. Nem volt iga-zuk, mert a gépek olcsóbbá tet-ték az ipari termékeket, nagy arányokban nőtt meg minden téren a szükséglet és végered-ményben a sok gép mellett jó-val több munkáskézre volt szük-ség, mint amennyit azelőtt fog-lalkoztatott az ipar. Talán leg-jobb példa erre a gyapoté. A fonó- és szövőipar a középkor-tól kezdve Anglia monopóliuma volt. Watt, a gőzgép feltalálója fedezte fel, hogy klórmésszel könnyen és gyorsan lehet fehé-ríteni a gyapotot/közvetlen ez-után feltalálták a kartonnyomó
101 Sztrókay Kálmchi: Az atomkorszak gépet, mely lehetővé tette, hogy az addig méregdrága színes vá-szonáruk mindenki számára hozzáférhető árban kerülhesse-nek piacra. Azelőtt úgy festet-ték a mintás anyagot, hogy viasszal rárajzolták a mintát s a szabadon maradt részeket ecsettel festették be. Természe-tes, hogy egy-egy munkás na-ponként alig pár méter vász-nat tudott így megfesteni, a gép viszont több ezer méterrel végzett ugyanannyi idő alatt.
Ezt a két találmányt nyomon követte á fonógép és a szövő-gép, majd nemsokára a gőz-gép alkalmazása a szövőipar-ban. Hiába törték össze Lan-cashire-ben a fonó- és szövő-munkások áz első gépeket, vé-gül győzött a gép, 1935-re Angliában már 1263 gyapot-fonó gyár működött, a pamut-szövetek ára egyhuszadára ésett, tehát ennyivel lett ol-csóbb az emberek ruházkodása.
Ma nagyjában több mint két-százmillió orsó pereg a világ fonalgyáraiban. Mivel minden orsó legalább annyit fon, mint amennyit egy ember kézifonás-sal elő tud állítani, a fonógyá-rak többet termelnek, mintha a föld minden lakosa mást sem csinálna, mint éjjel-nappal fonna.
A gőzgép korszaka azonban egyúttal aranykorszaka lett a kapitalizmusnak. A kisipart felváltotta a nagyipar, mely
üzemeiben olykor sokezer mun-kást foglalkoztatott, a terme-lés fokozódása kíméletlen ver-senyre késztette a tőkét s ma-gától adódott a munkásság ki-zsákmányolása, mert a termelés költségei közül csak az emberi munkát lehet lealkudni. A gé-pek egyszer kerülnek pénzbe, munkájuk közben nem kérnek fizetést, de emberi munka kell a gépek megépítéséhez, üzem-bentartásához és a gépeket hajtó szén kibányászásához, odaszállításához. Áz ipar fej-lődésével arányosan nőtt meg a tőke-munka problémája, amely aztán elvezetett, odáig, hogy a. munkásság nagy har-cok, rengeteg szenvedés és ál-dozat árán kifejlesztette, a ma-ga szervezetét a tőkéjével szemben.
Á
MULT század második fe-lében csatlakozott a gőz-gép, korszakához áz elek-tromosságé. Az elektromosság is energia, ezt már az első kí-sérletező fizikusok is tudták, de a mindennapi élet számára csak akkor lett jelentősége, mi-kor a dinamógép feltalálása le-hetővé tette, hogy nagy villa-mos energiákat lehessen ter-melni és felhasználni. Amíg csak galvánelemekből kaphat-tunk áramot, nem mehettünk sokra, legfeljebb házicsengőket, vagy távírókészülékeket lehe-tett így üzemben tartani. Az102 Sztrókay Kálmchi: Az atomkorszak elektromos energia egészen
ki-váltságos f a j t á j a az energiák-nak. Könnyen alakul át más-f a j t a energiákká, hővé, moz-gássá, fénnyé s eközben arány-lag kevés is megy veszendőbe belőle. Azonfelül könnyen, elve-zethető a termelő helyétől nagy távolságokra, minden költség nélkül, eltekintve a vezeték meg-építésétől. A dinamógép más-vészről lehetővé teszi, hogy mechanikai energiát, illetve hő-energiát alakíthassunk át elek-tromossággá. Nem kell külö-nösképpen magyarázni, hogy mit jelent mai életünkben az elektromosság. Megoldotta a világítás problémáját a legel-dugottabb falvak számára is, a
távíró, távbeszélő eltüntette a távolságokat, a villamos motor energiát visz a legkisebb mű-helybe is, ahol szó sem lehetne .arról, hogy gőzgéppel
dolgoz-tassanak. Elektromosság nél-kül nem lenne benzinmotor sem, tehát autó és'-'repülőgép sem.
Az elektromos' energiát szinte kizáróan gőzgépekkel szinterme -lik, csak a vízi erőművek kivé-telek, de ezeknél is végered-ményben a nap hőenergiája alakul át elektromos energiává.
;A gőzgépek fűtéséhez szén kell s a szenet mégiscsak emberi
erővel kéli kibányászni a föld mélyéből. Alig van ipar, mely jobban rá lenne szorulva az emberi kézre, mint a
szénbá-nyászat s így a szén árának legalább hatvan százaléka esik a munkabérekre a legfejlettebb technikájú szénbányában is, ahol a munka túlnyomó részét már gépek végzik. A termelt szén értéke azonban nemcsak a kibányászásához felhasznált munkaerőtől függ, hanem a szén minőségétől is, azaz attól, hogy mennyi hő fejlődik elége-tése alatt. A szén árához az-után hozzájárul a szállítás költsége is, ami majdnem több szokott lenni a kitermelés költ-ségeinél. Szén ugyanis nincs mindenütt, sőt aránylag kevés helyen van a földön, s ahol nincs,. sokszor nagyon messziről kell odaszállítani. Az elektro-mos technika fejlődése ugyan lehetővé tette, hogy a gyengébb minőségű szeneket is felhasz-nálhassuk, úgyhogy a terme-lés helyén mindjárt átalakítják elektromos energiává, aminek szállítása, azaz drótokon való elvezetése jóval olcsóbb. Abán-hidai centrálé is olyan gyenge-minőségű barnaszenet dolgoz -fel, - amelyet egyébként nem lenne érdemes Budapestig sem elszállítani. Mivel végered-ményben csaknem minden gé-pet gőzerővel hajtatunk, óriási is a világ szénfogyasztása, évenként több mint 1200 millió tonna. A mai ember nagyon sok energiát fogyaszt. Ha neki magának kell dolgoznia, tízórai munkaidőn keresztül képes
kö-Sztrókay Kálmán: Az atomkorszak 10::
rülbelül egytized lóerőnyi mun-kát elvégezni. Nagyjában ösz-szeadták, hogy manapság az emberiség annyi mechanikai energiát használ fel, amennyit körülbelül 35 milliárd ember állandó robotja szolgáltatna, tehát minden ember mellett 17 géprabszolga dolgozik. Ez azonban nem ad helyes képet, mert ha csak a civilizált orszá-gokat vesszük, ott minden em-bernek 35 rabszolga dolgozik gép alakjában. A kapitalizmus
szereti is ezeket a rabszolgá-kat, a gép nem kér részesedést a nyereségből.
M
ÍRŐBEN másfajtaener-gia indult el hódító út-jára most, a szemünk előtt, a Japánban ledobott né-hány atombombával. Ez az energia az anyag legkisebb ré-szecskéiben, az atomokban rej lő hatalmas . energia, amelynek létezéséről is csak alig négy-öt évtized óta tud a fizika. A rá-dium felfedezésével indult meg a kutatás ezen a titokzatos te-rületen, amelyen a kutató tu-dósnak a végtelen kicsiny ato-mok világában kellett dolgoz-nia s a kívülállók szinte el sem igen tudták volna képzelni, hogy az egész emberi civilizá-ciót felforgató kérdésen dolgoz-nak a laboratóriumok rejtélyes készülékei között. Nem keve-sebbről volt szó, mint hogy ú j energiaforrás lehetősége
mu-tatkozott meg egyelőre a tudó-sok előtt. Kiderült, hogy a kö-zönséges anyag maga elképzel-hetetlenül sűrített raktára az energiának, amely azonban annyira el van zárva az ember elől, hogy mindeddig még csak nem is sejthette senki sem.
Imitt-amott fordult elő a ter-mészetben, hogy ez a rejtett energia megnyilvánul, a rá-diumnál és a többi néhány, úgynevezett radioaktív elemnél, amelyek atomjai önmaguktól, minden emberi beavatkozás nélkül is szabályos tempóban bomlanak, átalakulnak ener-giává, legalább is egy részük-ben.
Az atomokban rejlő energia elképesztően óriási. Akármilyen közönséges anyag egyetlen grammjában 25 millió kilowatt-órányi energia rejlik. Ha tehát sikerülne valamilyen anyag egyetlen grammjában nemcsak
elindítani., az anyag energiává való átváltozását, hanem sza-bályozni is a folyamatot, ez az egyetlen grammnyi anyag elég energiát adna ahhoz, hogy a leghatalmasabb óceánjáró ka-zánját végigfűtse Európából Amerikába és vissza. A modern fizikában nem jártas olvasó természetesen részletesebben is szeretné tudni a dolog lényegét, de be kell vallanunk, hogy nem megy az atomenergia mibenlé-tének igazán népszerű megma-gyarázása. Meg kellene