TUDDfflflnVPOlITIKfl inflGVflRORSZflGDn
II. fl DISZCIPLlnAK milUElÉSE
TSS
S2EIITES TSniHS-ZaUlI Eimo
GflZDflSÚG-
TU D O M nVO fi
.y '■ fi'"
f c “
i M í i i l l f á S S i l
J . y^_l J ,m m
T U D O M A N Y P O L IT lK A M A G Y A R O R S Z A G Ü N I - l I - I I l .
I. Tudománypolitika válaszúton II. A diszciplínák m űvelése III. Magyarországi kutatóhelyek
Programvezető és szerkesztő Glatz Ferenc
Olvasószerkesztő
Balogh Margit, Pótó János
T U D O M Á N Y P O L IT IK A M A G Y A R O R S Z Á G O N
II. A diszciplínák művelése
S
z e n t e sT
a m á s- Z
a l a iE
r n őGazdaságtudományok
MAGYAR T U D O M Á N Y O S AKA D ÉM IA B U D A P E S T • 2001
Szerkesztő G LA TZ F E R E N C
O lvasószerkesztő B alogh M argit
IS B N 963 508 277 0 O IS B N 963 508 329 7 IS S N 1587-2408
Kiadja
a M agyar T udom ányos Akadémia A kiadásért felel: Glatz Ferenc, az M T A elnöke
N yom dai előkészítés:
az M T A T örténettudom ányi Intézetének kiadványcsoportja Vezető: Kovács Éva
Borító: H orváth Im re Tördelés: Csányi Attila
N yom dai m unkák: Áldási és N é m e th N yom da Bt.
Felelős vezető: Áldási Pálné
M egjelent 1,8 (A/5) ív terjedelem ben, 1500 példányban
A gazdaságtudom ányok n em zetközi fejlődését az elm ú lt m ásfél évszázadban ál
talában
a) az egym ásra épülő, egymás ered m én y eit korrigáló és kiegészítő, illetve az egym ással polem izáló, egymás n ézeteit elutasító és újakkal helyettesítő elméleti irányzatok sokasodása,
b) a kutatási tém ak ö r m arkáns kiszélesedése, vagyis újabb és újabb, egym áshoz kapcsolódó gazdaságtani, illetve interdiszciplináris tu d o m á n y te rü le te k képző
dése,
c) az előrehaladó specializálódás, a szűkebb szakterületek elkülönülése, ö nálló
sulása, a korábban (a klasszikusok idején m ég) egységes közgazdaságtannak m ik ro -, m ak ro - és n em zetközi gazdaságtanra, sőt további szubdiszciplínákra való szétaprózódása, k ü lö n ö sen pedig az elm életi közgazdaságtannak és az üzleti g azdálkodástudom ánynak a különválása,
d) az ism eretanyagok elm élyülése, a specializálódással együtt já ró sajátos mód
szertani és technikai eszközök kialakulása és tökéletesítése,
e) egyfajta „professzionalizálódás” és a praxeológia előtérbe kerülése jellem zi.
Az elm életi irányzatok sokaságában jó l m eg k ü lö n b ö zteth ető m ó d o n b o n ta k o zo tt ki a (19. század m arginalista iskolájának új szem léletm ódjára, illetve m ó d szereire és a klasszikus elm élet liberális elveire épülő) neoklasszikus közgaz
daságtan elm életi irányzata, am ely bizonyos keynesiánus és m onetarista teoreti
kus elemekkel kiegészülve m indinkább fo áramlattá, „mainstream”-m é lett. E nnek talaján Jö tt létre a szigorúan formalizált axiomatikus közgazdaságtan, am elynek szem -
* E tanulm ány elkészítésének alapjául az M T A K . osztály gazdaságtudom ányi bizottságai korábbi jelentéseinek, elsősorban a közgazdaság-tudom ányi bizottság és a nem zetközi gazdaságtani és fejlődéstani bizottság e célra készített jelentésének a szövege szolgált, am elyet a tanulm ány összeállítói saját megállapításaikkal egészítettek ki, és egyes bizottsági és osztál/tagok szóbeli vagy írásbeli észrevételeit is figyelem be véve korrigáltak. Az em lített jelentések összeállításáért elsősorban Csaba Lászlót és Csáky Györgyöt illeti köszönet.
léletm ódja a gazdaságtudomány más területeire is átterjedt. N agyrészt ennek kö
szönhető a más elméleti áramlatoknál is m eghonosodott matematikai, illetve ökonom etriai m ódszertan gyors fejlődése és a matetmtikai közgazdaságtan - m int viszonylag önállósult m ódszertani diszciplína - megjelenése. Az axiomatikus m eg
közelítés elterjedése a többi között azt eredm ényezte, hogy az em pirikus-intuitív felfedezés szerepe a tudom ányos ism eretek gyarapításában háttérbe szorult a hipo
tetikus-logikai tudásterem téssel szemben. A „m ainstream ”-ként fejlődő és m ind jobban formalizálódó közgazdaságtani irányzatnak az újabb kori tagozódása, illetve
„belső” kritikája éppúgy m int korábbi, illetve újra felerősödő „külső” kritikája nem utolsósorban ezzel függ össze. Az előbbi megnyilvánulásaként fejlődött ki a játékel
méleti alapú megközelítés (információs közgazdaságtan, im plem entációs elmélet, alkuelm élet) és az „új klasszikus” m akroökonóm ia.
A piacgazdaság egyensúlyzavarainak felism eréséből a két világháború között szü letett „keynesiforradalom” a klasszikus és neoklasszikus elm élet bizonyos alap
vető prem isszáit vonta kétségbe. Egyes keynesi tételeknek és m ódszertani for
m uláknak a „m ainstream ”-b e tö rté n t későbbi „kooptálása”, a szabvány tanköny
vekbe való beépítése és Keynes gazdaságpolitikai receptjeinek a II. világháború után a fejlett piacgazdaságokban szinte általánossá válása, és vagy két évtizedig m eglehe
tősen sikeres alkalmazása végül is inkább csak bővítését és kiegészítését, m intsem csorbítását eredm ényezte a közgazdaságtan fő áramlatának.
A „ m a in stre a m ” alakulásában lényegesebb v áltozást u tó b b , az 1960-1970-es években az a „monetarista ellenforradalom” h o z o tt, a m e ly n e k kép v iselő i az in flá
ciós te n d e n c iá t, m ajd az 1970-es évek világgazdasági válságát és a fe jle tt piac- gazdaságok stagflációs je le n s é g e it összefü g g ésb e h o z tá k a piacgazdaság n o r m ális m ű k ö d é s é t m egzavaró állam i beavatkozásokkal. A m o n e ta ris tá k az e lm ú lt k é t év tize d b en k o m o ly elm életi tám o g atást n y ú jto tta k a (re -)p riv a ti- záció és d ereg u láció v ilág szerte divatossá v ált p o litik ájá n ak , tá m o g a ttá k a fej
lett o rsz ág o k b an a „jóléti á lla m ” tú lz o tt szociális k iadásainak csö k k e n té sét.
A n e o lib e rá lis m o n e ta riz m u ssa l m e g e rő sö d ö tt „ m a in stre a m ” közgazdaságtan valóságos g y ő ze lm é t ü n n e p e lh e tte az 1990-es évek elejé n az ú n . „terv g azd a
ság o k ”, illetv e „szocialista” re n d sz e re k összeom lásával, és a k e le t- és k ö z é p -e u ró p a i v o lt „szocialista” o rsz ág o k b an a tők és piacgazdaság re n d sz e ré b e való á tm e n e t m eg in d u lásáv al. Ez n em csa k a m a rx iz m u s - le n in iz m u s id e o ló giájának látványos k u d a rc á t m u ta tta , h a n e m eg y sz ersm in d g y en g íten i is lát
sz o tt m in d e n m ás alte rn a tív á t ígérő e lm é le ti k o n c e p c ió létjo g o su ltság át.
A közgazdaságtan „m ainstream ”-je ellenében azonban nem csak a legutóbbi években erő sö d ö tt fel újból a kritika, h anem azt m ár korábban is erőteljes tám a
dások érték. A „m ainstream ”-m el szem ben a másik oldalon külö n féle kritikai irányzatok fejlődtek ki, illetve tovább.
E zek nagy része az e lő b b it an n a k fo rm alizm u sa, a társadalm i, illetve n e m z e tk ö z i gya
k o rlat sz e m p o n tjáb ó l v e tt irreleváns feltételezései és következtetései, vagy a n em z e tg a z d a ságok csak egy sz ű k k ö rére (ti. a fejlett piacgazdaságokra m m t „speciális e s e tre ”) való al
k alm azhatósága m iatt, v a la m in t általában a társadalm i, politikai és in té z m é n y i tén y ez ő k irán ti nag y fo k ú k ö zö m b ö sség e m ia tt (illetve p u sz tá n ideológiai alapon) utasítja el. M áso k a m iatt bírálják, m e rt feltételezi a gazdaságban egy állan d ó vág}' m agától visszatérő eg y en sú ly m e g lé té t és a gazdasági alanyok tökéletes piaci m fo rm áltság át (sőt, eg y arán t tisztessé
ges m agatartását).
így a kritikai irányzatok köréb en (a volt „szocialista” országokban an n a k ide
jé n hivatalos államvallássá lett „ m arx izm u s-len in izm u stó l” és a külö n féle nacio
nalista, illetve fundam entalista ihletésű ideológiáktól eltekintve is) éppúgy fel
lelhetők bizonyos poszt-keynesiánus (a piacgazdaság nem zeti, illetve n em zetközi re n d jé n ek reform ját sürgető), valam int ortodox és neomarxista vagy m ás, „újbal
oldali” és egyéb radikális irányzatok, m in t n „hermeneutikai vagy értelmező közgazda
ságtan" vagy éppen a „politikai piac” elem zésére ép ü lt „új politikai gazdaságtan”, továbbá a neo-strukturalizmus és a neo-institucionalizmus irányzata, az űj osztrák iskola és az ,,új növekedéselmélet”.
E z u tó b b ia k - n e m u to lsó so rb a n a „tranzakciós költségek” elmélete és a „tökéletlen informá
ció" elmélete alapján, v alam in t figyelem be véve az ú jab b típ u sú „piaci tö k é le tle n sé g e k e t”, a k ü lö n fé le rugalm atlanságokat, időbeli késéseket, a sz e g m e n tá lt tén y ez ő p iaco k té n y é t és a technikai fejlődés „endogénváltozó’’-szerepét - újra a m a k ro ö k o n ó m ia i h aték o n y ság ra helyezik a h an g sú ly t. K im u tatják az egyensúlytalanságok (fő k é n t stru k tu rális) e re d e té t, kétségbe v o n ják a haték o n y ság és egyenlőség elválaszthatóságának neoklasszikus p rem isszáját, ki
e m e lik az intézmények (szervezetek és k o rm án y o k ) szerep ét az in fo rm ác ió k és a m egfelelő ösztönzők biztosításában, és hang sú ly o zzák a „tudástőke”-beruházások, a tu d o m á n y o s k u tatá
so k és a „humántőke-intenziv” szektorok állam i tám ogatásának, illetve ö sz tö n z é sé n e k fo n tosságát. M in th o g y a haték o n y ság n ö v elő in té z m é n y i változások n e m v álaszth ató k el az újraelosztással nagyobb egyenlőséget célzó in tézm én y i változásoktól, az új felfogás hívei a fig y elm et a tulajdonviszonyok, a hatalom és a politikai intézmények felé fo rd ítják (m ely ek et a m arx isták régtől fogva vizsgálnak ugyan, de tú lz o tta n leegyszerűsítve és m ó d sz e rta n ila g m e g le h e tő s e n szegényes eszközökkel), és a „piaci tö k életlen ség ek ” p ro b le m a tik á já t a
„ k o rm án y zati tö k életlen ség ek ” problem atikájával e g y ü tt elem zik, eg y szersm in d kiem elve a k o rm án y zati d ö n tések , gazdaságpolitikai lépések időbeli sorrendjének fontosságát.
U g y an csak a „ m a in stre a m ”-gazdaságtan h agyom ányos felfogását bíráló újabb (n em u to lsó so rb a n a fejlődés-gazdaságtanon b elü l je le n tk e z ő ) irányzatoknak, a fejlődés , fenntart
hatósága” k o n cep ció ját valló n éze te k n e k k ö sz ö n h e tő e n k e rü lt elő térb e továbbá a n em ze ti jö v e d e le m , illetve G D P szám ításának a k ö rn y ezetszen n y ezést és az e rő fo rrá s-k im e ríté s
m é rté k é t is figyelem be vevő új m ó d szerére való áttérés igénye.
A polém ia persze a különféle kritikai irányzatok között, sőt az azonos irány
zatokon belül is kibontakozott. A szakterületek szétaprózódása és elkülönülése n em csak azok koncepcionális és m ódszertani gazdagodását v onta m aga után, ha
n em a korlátok áttörésének erősödő igényét, a m ás szakterületekre átnyúló össze
függések figyelem bevételére való törekvést, ső t az utó b b i években (újra és ellen tétes tenden ciak én t) a holisztikus szemlélet és az interdiszciplináris megközelítés elő
térbe k erü lését is.
Az elm életi irányzatok sokasodása és az egyes irányzatokon belüli tagozódás, v alam int a „belső” és „külső” kritikák hatására a legutóbbi évtizedekben n e m csak a hagyom ányos határvonalak fokozódó elmosódása és a szélsőséges n ézetek hát
térbe szorulása következett be, h an em a tu d o m án y o k n ak ezen a te rü le té n is erő sö d ö tt az a felism erés, hogy a tudom ányos ered m én y ek igencsak viszonylagosak.
E felism erés terjedésében persze n em kis szerepet játszik a valóságban bekövet
kezett és előre n em prognosztizált je le n tő s változások ténye, m in t am ilyen volt az 1970-es években a fejlett piacgazdaságokat is sújtó és a jó lé ti állam okat is m egrázkódtató válság, vagy újabban a n em zetközi pénzpiaci krach o k sorozata, főként p edig a „szocialista” rendszerek összeom lása E urópában.
M in d ez nem csak az ellentétes álláspontok bizonyos közeledését vonja maga u tán (m in t pl. az állam és a piac korábban élesen szem beállított szerepe eseté
ben), h a n e m egyszersm ind a politikai célokra m anipulált elm életi koncepciók, ideológiák háttérbe szorulását, hanyatlását is ígéri, és új fejlem ényként a szakm a fokozott elfordulását az ideológiáktól.
B ár m ég m a is nagyrészt tovább él szám os, gyakorlatilag irreleváns, sőt ideo- logisztikus tartalm ú elm életi tétel és a m ódszertani form alizm us is, a közgazda- sági kutatások iránya m in d in k á b b a gyakorlat valós prob lém áin ak és m egoldásuk (alternatív) lehetőségeinek vizsgálata felé fordul. E z egyszersm ind m agyarázza és m eg is követeli a kutatási tém akörök kiszélesedését és a társadalm i, politikai, in tézm én y i, jo g i, kulturális és egyéb aspektusoknak interdiszciplináris, illetve multidiszciplináris m egközelítését. A világtársadalom és világgazdaság legújabb fejlődése egyébként is m indinkább irrelevánssá és anakronisztikussá teszi az egyoldalú m egközelítéseket, a szakterületi m erev elkülönülést, a szélsőséges n ézetek et és az egym ást kizáró alternatívákat.
Az e lm ú lt évtizedben a gazdaságtudom ányi kutatások (az elm életi és a m ó d szertani „alapkutatások” m ellett) világszerte az alábbi négy főirányba, illetve te rü letre összpontosultak:
1) A uállalatgazdaság-tan, a vállalkozástan, az üzletvezetés és -szervezés tana, illetve az általában v ett gazdálkodástudom ány területe, ahol egyrészt tovább fin o m o d tak a neoklasszikus paradigm ákon és m ó dszereken nyugvó elm életi koncepciók és m ó dszertani ism eretek, m ásrészt viszont m e rő b e n új kihívást je le n t, új elm életi forrásokat és szám ítási m ódszerek et h o zo tt a transznacionális vállalatszervezés és -irányítás, a külföldi tőkeberuházások, vállalatfúziók és -fel-
vásárlások, stratégiai szövetségek terjedő gyakorlata, a m ultinacionális korp o rá
ciók gazdálkodásának problem atikája.
2) h „nyitott nemzetgazdaságok” m ű ködésének, növekedésének, fejlődésének, valam in t világgazdasági alkalm azkodásának, strukturális és in tézm én y i igazodá
sának, illetve transzform ációjának és „versenyképességének” a tém aköre, am ely a m ak ro ö k o n ó m ia és a gazdaságpolitika hagyom ányos kérdésein kívül újabban nem csak az állam és a piac interakciójának, a korm ányzati és piaci „tökéletlensé
geknek”, az inform ációáram lásnak, a tranzakciós költségeknek és a „közösségi választásnak” a problem atikáját foglalja m agában, h an em kiterjed bizonyos, a világgazdasági kutatások szerves részét képező kérdésekre is, vagyis átfed, illetve összefügg a m egváltozott (új, földrajzilag és tem atikailag is kibővült tartalm at n y e r t),fejlődés-gazdaságtannal” és (tekintettel a „szocialista” re n d szere k ö sszeom lására) az „átm en et”, valam int az (ugyancsak m ó d o su lt tartalom m al bíró) „kom
paratív rendszerek gazdaságtanával” is, am elyek egyik legvitatottabb kérdésévé vált az állam gazdasági funkcióinak a globalizálódással kapcsolatos változása.
A regionalizálódás, a regionális gazdasági, illetve kereskedelm i blokkok kép
ződésének tém aköre, vagyis a regionális gazdasági integrációk gazdaságtana, ahol a korábbi kereskedelm i és vám elm életi m egközelítések helyébe m in d in k á b b a tényezőpiacokra és az intézm ényekre koncentráló m egközelítések lépnek.
4) A világgazdasági globalizáció, az (aszim m etrikus) n em zetközi in te rd e p e n - denciák, világgazdasági egyensúlytalanságok és egyenlőtlenségek kutatási te rü lete, ahol a globalizációs folyam at felgyorsulásának a technikai fejlődéssel és a transznacionális társaságok tevékenységével, v alam int a n em zetközi pénzpiacok összefonódásával való összefüggése, a velejáró kockázatok és veszélyek kérdése, a pénzügyi és a reálszféra kapcsolatainak alakulása és a vo lt „szocialista” országok világgazdasági reintegrálódásának hatása n y ert növekvő figyelm et, és ahol m eg
lehetősen új tém akörként je le n t m eg a „fenntartható fejlődés” ökológiai aspek
tu st (is) felölelő és a technikai fejlődés n y o m án kibontakozó „inform ációs világ
társadalom ” interdiszciplináris problém aköre, valam int a „globális k o rm án y zás”, illetve igazgatás, szabályozás (global governance) problem atikája.
Az ezekben a tém akörökben folyó kutatások többnyire nem csak a tech n i
kai/technológiai fejlődés újabb jelenségeinek, továbbá az ökológiai és környezeti problém áknak, valam int általában a h u m án tőke fejlődésének és az intézm ények, a jo g és a kultúrák szerepének fokozott figyelem bevételét igényelték, hanem a matematika és a statisztika fokozott alkalmazását is. A matematikai közgazdaságtan m in t önállósult szubdiszciplína m űvelése is újabb lendületet kapott.
A kvantitatív közgazdaságtan a m ásodik világháború utáni években külö n ö sen az U S A -b a n erő sö d ö tt m eg és fejlődött. A z általános egyensúly axiom atikus el
m életén e k teljessé tétele m egszilárdította a neoklasszikus alapokra ép ü lő m ate
m atikai gazdaságtan „kem ény m agvát”. A gyakorlati alkalm azások technikái is tovább fejlődtek és differenciálódtak (in p u t-o u tp u t elem zések, lineáris progra
mozás, ökonom etriai m akrom odellek stb.). Ezek a fejlemények is hozzájárultak a gazdaságtudom ányok előrehaladó professzionalizálódásához.
U g y an ak k o r a m atem atikai gazdaságtan, illetve ö k o n o m etria ú ttö rő teoretikusai közül is tö b b e n rám u tattak arra a veszélyre, am elyet a gyakran leegyszerűsített vagy ép p e n téves p re
m isszák alapján felépített, egyébként logikailag tökéletes m atem atikai, illetve ö konom etriai m o d e lle k n e k is az egzaktsága és kétségbevonhatatlan helyességének a látszata jelen t.
A statisztikai tudománynak,** am ely igen széles sp e k tru m ú és önálló diszciplína (tem atikájában és m ódszereit illetően is eltérő szakterületeket ölelve fel, b eleért
ve a leíró jellegíi statisztikát és a m atem atikai statisztikát) egyik fontos szakterü
lete a makrogazdaság statisztikája. Ez a m akrogazdaság helyzetének és m ozgásának kvantifikálásával fontos szerepet tölt be a gazdaságpolitika tu d o m án y o s m egala
pozásában és annak értékelésében. A m akrogazdaság statisztikája élén a nem zeti szám lák rendszere áll. A legutóbbi időkben kom oly előrehaladás könyvelhető el a nem zetijövedelem -szám ítás m ó d szerén ek nem zetközi harm onizálása és (fő
k én t a term észeti kincsek kiaknázását és a környezetszennyezés hatásait is figye
lem be vevő) korszerűsítése terén. (F ontos terü lete persze a statisztika tu d o m án y n ak a társadalomstatisztika és a regionális statisztika is.)
A „komparatív rendszerek gazdaságtana” tartalm i és szem léletbeli változása fő
k én t a „szocialista” ren d szerek összeomlásával és átalakulásával, valam int az ideologisztikus m egközelítések háttérbe szorulásával függ össze. A m ai n em ze t
közi iro d alo m elsősorban a tőkés piacgazdaság k ü lö n b ö ző változataira k o n centrál.
A hagyom ányos érte lem b en v ett (és a nyugati „standard” tankönyvekben m egjelenő) „nemzetközi gazdaságtan”, illetve az ún. „nyitott gazdaság m akro- ö k o n ó m iája” m ellett vagy annak átalakulásával napjainkban egyre nagyobb sze
rep et kap a vúíggazdüságglobális rendszerének, tendenciáinak és tö rvényszerűsé
geinek problem atikája. Á talakulóban van az a m ásodik világháború u tán elkülö
n ü lt tu dom ányágazatként m egjelent ,fejlődés-gazdaságtan” is, am ely eredetileg csak a gyengén fejlett, fejlődő országokra v o natkoztatott elm életi és m ódszertani ism eretanyagot, illetve kutatási tém ak ö rt fogta át.
" A statisztikatudom ányra vonatkozó megállapítások a DC osztály statisztikatudom ányi bizottsá
gának jelentéséből átvett szövegrészek.
A fejlő d ésn e k m in t stru k tu rá lis és in tézm én y i változásokat, illetve átalakulást is m agá
b a n foglaló m m ő ség i fo ly am atn ak az értelm ezése (a gazdasági n ö vekedés m en n y iség i és
„ ö n fe n n ta rtó n a k ” feltételezett folyam atától m eg k ü lö n b ö z te tv e ) m á r a h e tv e n e s evek stag- flációs és válságjelenségei n y o m á n in d o k o lttá te tte a fejlő d ésp ro b lem atik a ta n u lm á n y o z á sán ak k iterjesztését a m á r fejlett piacgazdaságokra is. A kilen cv en es év ek b en azu tá n a
„szocialista” re n d sz e re k szétesése és átalakulása a n a p ire n d re tű z ö tt radikális szerk ezeti és in té z m é n y i változások és a felzárkózás, m o d e rn iz á c ió vagy e lm a ra d o tt p erifériah ely zetb e való so d ró d ás alternatívája e z e k e t az országokat is a fejlődéstani vizsgálódások tárgyává tette.
A fejlődés gazdaságtanának pusztán az országok egy bizonyos részére vonatkoz
tatott korábbi értelmezése m indinkább elveszítette indokoltságát, m iközben a fejlő
dés globális problém áinak előtérbe kerülése és „fenntarthatóságának” globális szin
ten (is) m egfogalmazott követelményei e szubdiszciplínának m ind földrajzi, illetve
„térbeli”, m ind pedig tematikai bővülését vonta maga után.
A fejlődés gazdaságtanában egyébként k ü lö n ö sen jó l érzékelhető az utóbbi időkben egyfajta k o n stru k tív eklekticizm us kibontakozása, am en n y ib en e szub- diszciplínát korábban je lle m z ő szélsőségesen eltérő felfogások (íg)' a „gyengén fejlettséget” pusztán belső és az azt főként külső tényezőkkel m agyarázó n éz e
tek, illetve az állam vagy" a piac szerepét hangsúlyozó koncepciók) k ö zö tt határo
zott közeledés tapasztalható. (E tendencia erősödését m ég az sem igen zavarta m eg, hogy az 1970-1980-as években újra felerősödött neoklasszikus irányzat és a neoliberális „m onetarista ellen fo rrad alo m ”, illetve gyakorlat hatására egyfajta
„ellenforradalom ” a fejlődés gazdaságtanában is kifejezésre ju to tt, éspedig fő
k én t az állam gazdasági szerepét elutasító és a fejlődő országok korm ányzati po litikáját hibáztató egyoldalú nézetekben.)
A gazdaságtudományok hazai helyzete
A gazdaságtudom ányok hazai fejlődéséről általában elm o n d h ató , hogy ha ném i késéssel is, egyenetlenül és előbb csak szórványos m ó d o n , de az e lm ú lt évtize
dekben is lépést tarto tt a tu d o m án y terü let n em zetközi tu dom ányos fejlődésével.
A B udapesti K özgazdaság-tudom ányi E gyetem en folyó elmélettörténeti képzés kivételes előnyöket bizto síto tt a hallgatók szám ára a n em m arxista közgazdasági elm életek, k ö ztü k a leg m o d ern eb b nyugati elm életi irányzatok m egism erésé
ben. E m ellett az egyetem i oktatás, m ár a hatvanas évektől kezdve, előbb b izo nyos ágazatgazdaságtani és m ódszertani kurzusok, m ajd a nyolcvanas évek reform jai n y o m án a m ak ro - és m ikroökonóm ia, valam int a n em zetközi, illetve világgazdaságtan alapkurzusai tek in tetéb en is m in d in k áb b a nyugati k ö v etelm é
nyekhez igazodott. A nyolcvanas évek m ásodik felében m eg in d u lt az ország
m ás, gazdaságtudom ányokat oktató intézm én y eib en is az oktatás szem léleti és tartalm i m egújulása.
Az is elm ondható, hogy - ha korábban inkább csak rejtetten vagy áttételesen, de - a hazai szakirodalom ban is m egjelentek vagy éreztették hatásukat a gazdaság- tud o m án y o k nem zetközi irodalm ának különféle elm életi irányzatai.
A hatvanas évek k ö zep étő l m egfigyelhető k u ltú r-, illetve tu d o m á n y p o litik a i olvadás leh ető v é tette, hogy a régi re n d sz e r é rté k re n d jé tő l független, azzal gyakran szem b en álló vagy' arra n e m reflektáló szu v erén tu d o m á n y o s e re d m é n y e k jö jje n e k létre. N e m u to lsó so rb an a m agyarországi re fo rm o k n a k k ö sz ö n h e tő e n a ren dszerváltás e lő tt n em csak a m a gyar gazdasági ren d szer, an n a k m ech a n izm u sa, a gazdaságpolitika és ré s z b e n az agrárgaz
daság irá n t m u ta tk o z o tt N y u g a to n és világszerte je le n tő s érd ek lő d és, h a n e m tu d o m á n y o s p u b lik á c ió in k irá n t is. E gyre tö b b m agyar szerző írásm ű v e je le n t m eg k ü lfö ld i köny v k i
a d ó k n ál, illetve rangos folyóiratokban. így a m agyarországi szerző k egy viszonylag széles k ö re k e rü lt be a tu d o m á n y o s világirodalom sz á m o n ta rto tta i közé. (Ez a k ö r m ás „szocia
lista” o rszág o k éh o z viszonyítva m in d a p u b lik áció k tém áit, m in d a k u tatásb an alkalm azott m ó d sz e re k e t, illetve sz e m lé le tm ó d o t, m in d p ed ig a p u b lik áció k szám át tek in tv e m essze k ite rje d te b b n e k és je le n tő s e b b n e k m o n d h a tó .)
H azán k b an m ár jóval a rendszerváltás előtt m eg in d u lt olyan, később m in d inkább előtérbe k erü lt tém ák kutatása is, am elyek közvetlenül is kapcsolódtak az átalakulás, a piacgazdaságra való áttérés és a külgazdasági reorientáció, a világ- gazdasági nyitás és alkalm azkodás problem atikájához és az azzal együtt já ró gya
korlati feladatokhoz. E bből a szem p o n tb ó l k ü lö n ö sen em lítésre m éltó k egyrészt a hazai gazdasági élettel kapcsolatos kritikai írások, m ásrészt pedig a világra való kitekintést szolgáló írásm íívek.
Az e lő b b iek fő k é n t a szovjet típ u sú tervutasításos re n d sz e r eg y ik -m ásik jelleg zetes v o nását (így pl. a tú lz o tt centralizációt, az ex ten z ív típ u sú fejlesztést, a téves iparfejlesztési p rio ritáso k at, a m ezőgazdaság és a kisgazdaságok h á tté rb e szorítását, a m o n e tá ris össze
függések elhanyagolását, a világpiaci változásokra való m eg k ésett reagálásokat stb.) bírál
ták, illetve an n a k a re fo rm o k ellen ére is fe n n m a ra d t e le m e it vagy a re fo rm o k k ö v etk ez et
len ség ét, a politikai re fo rm elm aradását o kolták az elég telen gazdasági teljesítm én y ért, a felzárkózási stratégia sik ertelen ség éért, az elad ó so d ásért és a csak m in im ális növek ed ésre képes gazdasági sz e rk e z e té rt (m in t pl. a „hiánygazdaságot” elem ző , to v áb b á a „puha k ö lt
ségvetési k o rlá to t”, a „beruházási cik lu so k at”, a „tervalku in té z m é n y é t”, az inflációs te n d e n c iá t stb. vizsgáló, a tőkepiac n é lk ü l m eg v aló síto tt d ecen tralizáció t és a m egfelelő m o n e tá ris szabályozás hiányát, a vállalatok látszatönállóságát, illetve általában a gazdasági re n d s z e r továbbra is tö b b é-k ev ésb é autarkiás je lle g é t b íráló írások).
Az u tó b b ia k sorában a világgazdaság globalizálódására és az e u ró p ai integrációra, a világgazdaság c e n tru m -p e rifé ria viszonyaira, a gazdasági fejlődés, illetve elm aradottság, a felzárkózás és a nem zetgazdasági v ersen y k ép esség n e m z e tk ö z i feltételeire v o n atk o zó p u b lik á c ió k e m líte n d ő k , továbbá és általában a n e m z e tk ö z i p én zü g y ek , a n em ze tk ö zi tő k eáram lás, a m u ltin acio n ális társaságok tevékenysége és stratégiája, a világgazdasági vál
ság, egyensúlytalanságok, inflációs és eladósodási te n d e n c iá k stb. p roblem atikájával fog
lalkozó írások.
A rendszerváltás lényeges változásokat h o z o tt a gazdaságtudom ányok hazai m ű velésében és a szakm a belső életében is. Egyfelől végleg e ltű n te k a tabuk, m in d e n kérdés m in d en m egközelítésben kutathatóvá vált, m ásfelől viszo n t erő sen felhígult a szakirodalom annak következtében, hogy szám os j ó szándékú, ám de szakm ai tu d om ányos előképzettséggel n em rendelkező szerző is gazda
ságtudom ányinak tek in tett írásm űveket je le n te te tt meg.
Az egyetem i képzésben m ár korábban bekövetkezett em lített pozitív változá
sok ellenére hazánkban is (m ik én t m ás, v o lt „szocialista” országokban) a m ikro-, illetve m ak ro ö k o n ó m ián ak és a nem zetközi gazdaságtannak is a „stan d ard ” n y u gati tankönyvek értelm ezése és tem atikája szerinti oktatása jo b b ára csak a re n d szerváltást követően tu d o tt széles k ö rben intézm ényesülni. Ebből következően az o k tató - és kutatógárda j ó részének n em csekély időt és energiát kellett áldoz
nia a standard nyugati gazdaságtani term inológia és m ódszertan részleteinek az alaposabb elsajátítására és oktatási anyagokba foglalására.
A gazdaságtudom ányok nem zetközi fejlődését je lle m z ő e m líte tt tendenciák (így n em utolsósorban a kutatási tém akörök kiszélesedése, a m erev diszcipliná
ris határo k elm osódása, a szakosodás és professzionalizálódás, a m ódszertani és technikai eszközök javulása és a különböző elm életi nézetek m egnyilvánulása) a gazdaságtudom ányok hazai fejlődésében is többnyire tetten érh ető k , am en n y i
ben nagyobb teret n yertek az interdiszciplináris kutatások és szem léleti m ó d szerek, m egjelentek új, integratív, illetve „köztes” tudom ányágazatok, terjed t a m o d e rn m atem atikai eszközök és technikai berendezések alkalm azása, és nyíl
tan is m egjelentek az eltérő elm életi irányzatokat képviselő nézetek. Az ideoló
gia kiszorulása is m egfigyelhető, bár ez inkább csak az előző korszak hivatalos ideológiájára vonatkozik, m íg egyes, nem kevésbé (csak burkoltab b an ) id eo logisztikus elem eket vagy szem léletet tartalm azó nyugati elm életi koncepciókat sokan hajlam osak, ugyancsak kritikátlanul, hittételek k én t kezelni. (E zt bizonyos fokig elő is segíti a standard nyugati, főként am erikai tankönyvek anyagainak gyakran változatlan átvétele és a „m ainstream ”-ből kizárt elm életi irányzatok m ellőzése.) Kialakult egy olyan hazai kutatói—oktatói kör, am elynek tagjai száz százalékban azonosulnak a fő áram lattal. M ásfelől azonban attól eltérő szellem ű m egközelítések és koncepciók is kifejezésre ju tn ak .
A rendszerváltást követően, vagyis az elm ú lt évtizedben a hazai gazdaságtudom á
nyok fejlődésére a világgazdaságban és E uró p áb an lezajló változásokon, vala
m in t a nem zetközi szakirodalom újabb fejlem ényein kívül elsősorban persze maga a rendszerváltás, a piacgazdaság kiépítése és az „átalakulási válság” leküz
dése, továbbá az euroatlanti közösség felé orientálódás, az E U -h o z való csatlako
zás és a felzárkózás, a m ik ro - és m akroökonóm iai versenyképesség p ro b lem a ti
kája keltette új kihívások gyakorolták a legnagyobb hatást. A kutatások az előb
biekben em líte tt tém ak ö rö k b en is term észetesen új le n d ü le te t kaptak és egyszersm ind sok új, gyakorlatilag fontos tém ával egészültek ki. Ilyen többek k ö zö tt a privatizáció és a külföldi tőkeberuházások problem atikája, a „transzfor
m ációs válság”, vagyis az átm enettel együtt já ró gazdasági visszaesés, az infláció és a stabilizációs politika, az E U -tagságra való felkészülés, a pénzügyi jo g h a rm o nizáció, az adósságkezelés, a külgazdasági reorientáció, a költségvetési politika, az árképződés, a közületi és a vállalati pénzügyek, az állami vagyonkezelés, az ad ó refo rm , az új b an k - és biztosítási re n d szer funkcionálása, a tőzsde és az ér- tékpapír-forgalom , a valutarendszer, a piacvédelem , a m o d e rn versenypolitika, az üzleti etika, a n o n p ro fit intézm én y ek gazdálkodása, az ökológiailag fe n n ta rt
ható fejlődés hazai problem atikája, a m unkanélküliség, a szociális háló és a jó léti re n d szer kérdésköre, v alam int a közegészségügy és közoktatás gazdasági háttere, a települések és régiók gazdasági helyzete stb.
T ip ik u san az „átm enettel” kapcsolatos kutatási tém aként je le n t m eg a „vadka
p italiz m u s” bizonyos m egnyilvánulásainak, a m unkanélküliség regionális szerke
zetének és kezelési lehetőségeinek, a n o m en k latú ra gazdasági túlélési stratégiájá
nak és a gyorsan kiem elkedő új gazdasági elit felhalm ozási forrásainak, az állam - háztartás reform jának a problem atikája, és az „átm enethez” kapcsolódnak az agrárszektor átalakulására, a kisvállalkozásokra, valam int a korábban kiem elt nagyvállalatokra vonatkozó em pirikus vizsgálatok is.
A hazai gazdaságtudom ányok terü letén változást je le n t az is, hogy a n em zet- gazdasági, illetve m akroökonóm iai és m ikroökonóm iai kutatások tárgyköre, illetve tem atikai iránya az általános elm életi és alapozó kutatások rovására a leg
utó b b i években (m in t az részben m ár a fentiekből is kitű n t) az alkalmazott kuta
tások és célvizsgálatok irányába to ló d o tt el. A közgazdaságtan elm életi (és elm é
lettö rtén eti, illetve -kritikai), valam int m ódszertani szférái m ellett (és részben rovására) m in d nagyobb szerepet kapott a.gazdálkodástudomány, illetve általában a m en ed z sm en tte l, a vezetés- és szervezéstudom ánnyal kapcsolatos szakterület.
E zen belül k ü lö n tu d o m án y terü letk é n t h o n o so d o tt m eg a vállalatgazdaságtan, illetve az üzleti gazdálkodás, a „business m an ag e m en t”, továbbá az ipari szerve
zet elm élete és a „vezetői gazdaságtan”. A vállalatgazdasági kutatások m in d inkább kiterjed n ek a kis- és középvállalati szektor elem zésére is.
A rendszerváltás m egváltoztatta a gazdasági szereplők környezeti feltétel- ren d szerét, szervezeti és vezetési struktúráját, tulajdoni szerkezetét és cégjogi form áját. Ez új problém ákat, kihívásokat h o z o tt és új követelm ényeket tám aszt a menedzsment-tudományok alkalmazásával és fejlesztésével szem ben. Szám ottevő gyakorlati igény m u tatkozik a piacorientált vezetési és szervezési ism eretek hazai viszonyainkra való adaptációjára. O lyan új ism eretk ö rö k bevezetésére k erü lt sor, m in t például a p iackonform szervezeti form ák tém ája, az ellenőrzés, a változás
és a m ark e tin g m ened zsm en tje, a stratégiai és az inform ációs m en ed z sm en t, a T Q M (m in ő ség m en ed zsm en t), továbbá a szervezeti és nem zeti k u ltú ra m e
n e d z sm e n tre gyakorolt hatása stb.
A h^izai gazdálkodástan és üzleti tudományok terü le té n , ahol évtizedek óta je le n v an n ak a nyugati gazdaságtan elm életi irányzatai és operacionalizálási technikái (költség-haszon elem zés, tőkeköltségvetés, optim alizáció), teljes eszm ei áttörésre csak a rendszerváltást követően k erü lh e tett sor, am ik o r is m egnyílt az ú t a k o r
szerű üzleti tu d o m án y o k paradigm ám ak átvételére. A korábban ágazati elv alap
já n m ű v e lt tu d o m án y terü let funkcionális alapra helyeződött. N e m c sa k a gyöke
res változáson átm en t egyetem i tudom ányosságban, h an em az üzleti praxis
ban is uralkodóvá vált a m arketing—v ez etés-szerv ezés-szám v itel-fm an szíro zás- te rm e lé sm e n ed zsm en t felépítésű funkcionális keretm egoszlás. Az alkalm azott kategóriák, m ódszerek és döntési technikák m egújítása révén a hazai gazdálko- dástani fogalom használat és m ódszertan teljes m érté k b en hozzáigazodott a fej
lett világéhoz. Az egy évtizedes átm en e t egy, az alapokig ható tanulási folyam at
kén t in d u lt és alapvetően adaptációs tevékenységet, n e m pedig új felfedezéseket igényelt. Az adaptáció nyom án, de azon túllépve új kutatási és oktatási ere d m é nyek k én t könyvelhetők el a logisztika és a készletgazdálkodás, továbbá a szerve
zetelm élet, a vállalati versenyképesség és a m inőségm érés tém ak ö réb en született írásm űvek és új tan tárgykultúrák.
A matematikai közgazdaságtan terü letén em líth e tő k a dinam ikus gazdasági m o dellek, az in p u t-o u tp u t elem zések, a gazdaságpolitikai célú általános egyen- súly-elm életi elem zések, a közgazdasági p ro b lém ák játék elm életi m egközelíté
sei, az életpálya-m odellezés stb. terén elért publikációs eredm ények. U g y an akkor a m akrogazdasági m odellek gyakorlati alkalmazása m in d jo b b a n vissza
szo ru lt hazánkban - egyebek k özött a statisztikai adatszolgáltatás bizonyos fogyatékosságai és a m odellekkel szem ben m egnyilvánuló bizalm atlanság, vala
m in t és n e m utolsósorban a gazdasági param éterek, illetve a társadalm i-gazda- sági stru k tú ra gyors változásai m iatt.
A hazai statisztika tudomány fejlődésében je le n tő s előrelépést h o z o tt a m in ta vételi technikák, az adatpódási és -összekapcsolási technikák, továbbá a lo n g itu dinális és sokváltozós elem zési m ódszerek kutatása, illetve gyakorlati alkalm azá
sa, v alam int a szám ítástechnika ro ham os fejlődésével összefüggő adatfelvételi, -tárolási, -feldolgozási és -közlési lehetőségek növekedése. A makrogazdasági sta
tisztika te ré n n ap ire n d en lévő feladat a teljes m ak ro ren d szer szám szerűsítése, az államigazgatási szektor és a pénzügyi szféra statisztikájának e ren d szerb e való in tegrálása. A z elméleti kutatások terü le té n a stochasztikus m ező k statisztikai vizsgá
lata, az időtől is függő véletlen értékű változók m odellezése, a regressziós m o dellek alkalm azási problém ái, továbbá a stacionárius folyam atokat, illetve az
azokból lineáris függvényekkel szárm aztatható folyam atokat használó m odellek, a tö b b d im e n zió s idősorok, illetve a din am ik u s faktorelem zés m ó dszereinek tanulm ányozása je le n te tte a fő irányokat.
H azán k b a n a széles érte lem b en v ett világgazdasági kutatásoknak (és a „nem zet
közi gazdaságtannál” szélesebb tem atikájú „világgazdaságtan” oktatásának is) m ár évtizedes hagyom ányai és eredm ényei voltak. J ó n éh án y olyan publikáció k önyvelhető el az e lm ú lt n éh án y esztendőben, am elyek jó l tü k rö zik m in d a hagyom ányos nyugati elm életi és m ó dszertani ism eretanyag átvételét, illetve kritikai adaptálását, m in d pedig a világgazdaság globális összefüggéseire, annak transznacionalizálódási folyam ataira, intézm ényi rendszerére, tő k e- és áru piacaira, a n em zetközi tőkeáram lás tendenciáira, a technológiák és szolgáltatások áram lására, a nem zetközi p én z - és tőkepiacok globalizálódására, a globalizációt elősegítő in frastruktúra-fejlődésre, a k om m unikációs és inform ációs te ch n o ló gia „forradalm aira” stb. vonatkozó kutatások hazai eredm ényeit.
T ö b b n y ire a világgazdasági kutatásokon és a világgazdaságtan oktatásán belül, de újabban önálló cím m el és form ában is, igen je le n tő s tu d o m án y terü letté vált hazánkban is az integráció gazdaságtana - elsősorban és érthetően az E urópai U n ió hoz való csadakozási tö rek v ésü n k hatására. Az e lm ú lt k é t-h á ro m év nem zetközi, illetve világgazdasági kutatásainak tú ln y o m ó része épp az E urópai U nió v al kap
csolatos p roblém ákra irán y u lt - m égpedig az elsősorban oktatást szolgáló elm é
leti feldolgozások m ellett zö m m el a hazai gazdaságpolitikát segíteni hivatott alkalm azott kutatásként.
h ftjlődés gazdaságtana, m ely tudom ányág hazánkban csak nagy n eh e zen (ti.
a m in d e n re kiterjedőnek, m in d en kérdésre választ adónak tételezett m ar- x iz m u s-le n in iz m u s árnyékában vagy épp en ellenére) és n ém ileg m egkésve - bár a „szocialista” országok között elsőként és je le n tő s n em zetközi publikációs e red m én y ek et is elkönyvelve - n yert úgy-ahogy „polgárjogot”, a hetvenes évek
b en szinte a „virágkorát” élte. K ésőbb azonban, a nyolcvanas évektől kezdve, legalábbis m in t a korábbi, hagyom ányos értelm ezés szerint csak a fejlődő orszá
gokra v o n atkozó tu d o m án y terü let ném ileg hanyadásnak in d u lt, m in th o g y ez u tó b b i országok iránti érdeklődés m in d a közvélem ényben, m in d a politi
kában drasztikusan csökkent. A fejlődő országok iránti érdeklődés azóta sem n ő tt lényegesen, am iben m ár a rendszerváltással és az európai integrálódással összefüggő kérdések nagyobb fontossága és előtérbe nyom ulása is szerepet játszo tt.
Afejlődő országok gazdasági helyzetének és prob lém áin ak kutatása (és oktatása) m a IS inkább csak szórványosan, egy-két m unk ah ely en , alig n éh á n y szem élyre és tém ára, illetve országra korlátozottan folyik tovább, bár a szórványos kutatási ered m én y ek k özött je le n tő se b b publikációk is akadnak.
N yilvánvaló, hogy sem a tu d o m án y , sem a gyakorlati politika szem pontjából n em leh et m ellékes N y u g a t-E u ró p a és általában a fejlett vagy gyorsan fejlődő régiók m ellett a világ m ás országainak, térségeinek tanulm ányozása sem . A fejlő
dés gazdaságtanának ezen a terü le té n teh át m in d en k ép p e n in d o k o ltn a k és szük
ségesnek látszik a kutatások serkentése, a m egfelelő tu d o m án y o s (kutatói és oktatói) kapacitások fejlesztése.
A m a m ár szélesebb érte lem b en v ett fejlődésgazdaságtan te rü le té n továbbra is folytak és folynak érdem leges kutatások, nem csak (bár elsősorban) az E urópai U n ió h o z tartozó országok gazdasági fejlődése, h an e m n éh á n y m ás, világgazda- ságilag fo n to sn ak ítélt vagy a nem zetközi gazdaságban sikeresnek m o n d h ató ország, illetve térség fejlődési tendenciája és tapasztalatai vonatkozásában is, továbbá általában a kom parativisztika, a fejlődéselm életek, a nem zetgazdaságok világgazdasági alkalm azkodása és „versenyképessége”, valam int a „fenntartható fejlődés” tém akörében.
A hazai fejlődésgazdaságtani kutatások egyébként évtizedekre visszam enően m ár világgazdasági - teh át globális - összefüggésekben, n em pedig az egym ástól függetlenül fejlődő vagy lem aradó országok unilineáris fejlődési pályán való elő
rehaladásaként értelm ezte és kezelte a fejlődő és m ás kevésbé fejlett gazdaságok
„elm aradottságát”. R észben ezzel a szem lélettel is összefügg a „szocialista” re n d szern ek és kudarcának, v alam m t átalakulásának az a felfogása, am ely (ha n em is vált általánossá a hazai tu d o m án y o s körökben, m in d en k ép p e n a korszeríjbb, globális m egközelítést tükrözve) fejlődéstani értelm ezést ad annak, sikertelen felzárkózási kísérletként értelm ezi azt, és a leegyszerűsítő „átm en et” fogalm a helyett egy összetett átalakulási és világgazdasági alkalm azkodási folyam atként írja le a jelen leg i változásokat.
Az empirikus kutatások, amelyek a hetvenes évektől kezdve a hazai gazdaságtudo
m ányokban is fontos szerepet töltöttek be (a tervgazdálkodás szereplőinek, elsősor
ban az állami vállalatoknak és szövetkezeteknek, valam int a párt- és korm ányzati szervezeteknek a m agatartásmintáit vizsgálva), és am elyeknek a m ódszertana is jelentősen fejlődött, sőt am elyeknek egyik-másik eredm énye - ha kivételképpen is - nem zetközi nyilvánosságot és visszhangot is nyert (m int pl. a „m ásodik gazdaság
gal” foglalkozó kutatásé), a rendszerváltás óta paradox m ódon, ti. a kutatási és publi
kálási szabadság növekedése ellenére, m eglehetősen kedvezőtlen feltételek közé szorul
tak. E n n ek oka az inform ációhoz való hozzáférés nehézkessé válása (az üzleti magánérdekek, illetve a m ultinacionális társaságok vezetői rosszallásától tartó m aga
tartások m iatt) és a politika részéről m utatkozó érdeklődés lanyhulása, valam int a korábbi m űhelyek, foként a n em akadémiai intézetek felbomlása, illetve piaci vállal
kozássá alakulása.
A gazdaságtudományok interdiszciplináris kapcsolódásai
M ik én t az m ár a leírtakból is k itű n t, a m erev diszciplináris h atárok felbom lása és a sokszínű, változó valóság reális prob lém áin ak feltárására törekvés a gazdaság- tu d o m án y o k b an is (m in d nem zetközileg, m in d idehaza) az interdiszciplináris megközelítés fokozott igényét hozta és a gazdaságtudom ányoknak m ás diszciplí
nákkal való, a korábbinál is szorosabb kapcsolódását eredm ényezte, sőt újabb in ter-, illetve m ultidiszciplináris tu d o m án y terü lete k et is nyitott. A gazdasági élet és fejlődés társadalm i, népesedési, politikai, jo g i és in tézm ényi aspektusai, v alam int a gazdasági elem zésekben felhasznált m atem atikai és statisztikai m ó d szerek jo b b a n előtérbe kerültek, am i növelte a közgazdaságtan és a szociológia, demográfia, jog, politikatudomány, ya .h m m t 2i statisztika és matematika bizonyos te rü letei k ö zö tt az érintkezési, illetve átfedési szférákat. E m ellett és ezen tú lm e n ő e n roh am o san n ő tt az érdeklődés
- a tudomány és technológia fejlődésével kapcsolatos összefüggések, külö n ö sen az inform ációs és k o m m unikációs technika „forradalm ának” hatásai (így az
„injormációs társadalom” problem atikája),
- általában a nem zeti fejlődéssel, világgazdasági felzárkózással és versenyké
pességgel is kapcsolatban a humán tőke fejlesztésének (egészségügyi, szociá
lis, oktatási, K + F , technológiai, kulturális) vonatkozásai,
- a piacgazdaságra való áttéréssel és k ü lö n ö sen az E U -tagságra való felkészü
léssel összefüggésben n gazdaság jogrendszerének átalakítása, - a regionális fejlődés, regionalizálódás problem atikája,
- a N A T O -h o z tö rté n t csatlakozás kapcsán a biztonságpolitika gazdasági vonatkozásai és így a hadtudomány kapcsolódó tém ái,
- v alam int és n em u tolsósorban a környezetvédelem m el, ökológiai p ro b lé
m ákkal és a fejlődés „fenntarthatósága” céljával összefüggő környezetgazda
ságtan és a fejlődés (nem zeti, regionális és világszinten) v árható m enetével, annak alternatíváival kapcsolatos jövőkutatások iránt.
A kutatások intézményi, személyi és tárgyi feltételei
A tu d o m á n y te rü le t kutatási infrastruktúráját egyfelől a felsőoktatási intézm ények, m ásfelől a k u tató in tézetek adják. Ez u tóbbiak egy része akadém iai keretek k ö zött, m ás része önálló vállalkozásként, üzleti alapon végez kutatásokat. (B izo
nyos fokig kivételnek szám ít a statisztika tudom ánya, am elynek m űvelésében a K SH b ázisintézm énynek szám ít.)
A z elm ú lt évtized restriktiv felsőoktatás-finanszírozása igen hátrányosan érin tette az egyetem i kutatásokat. U gyanakkor a tisztán üzleti alapon m ű k ö d ő intéz
m ények (beleértve a „gom ba m ó d ra” szaporodó „business school”-okat, illetve gyakorlatorientált tanfolyam okat) közvetlen üzleti haszonra fordítva használják fel az egyetem ek tananyag-fejlesztési és kutatási eredm ényeit anélkül, hogy anyagilag hozzájárulnának ez utóbbiak fejlesztéséhez vagy akárcsak rezsijéhez. M in d ez első
sorban az elm életi és m ódszertani alapkutatások helyzetét súlyosbítja. E m ellett és részben em iatt is a gyakorlati szféra m indinkább elcsábítja az egyetem i kutató- m űhelyekben tevékenykedő legjobb erőket, és a tudom ányos utánpótlás is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Félő, hogy a súlyosbodó intézm ényi és finan
szírozási, valam int utánpótlási gondok m iatt e tudom án y terü letn ek (is) a hazai m űvelése egyre inkább lem arad a nem zetközi fejlődéshez képest és egyre kevésbé lesz képes az újabb változásokra, kihívásokra felkészülni.
N o h a a gazdaságtudom ányok hazai oktató- és kutatógárdájának nincs szégyen
keznivalója (hiszen átlagos teljesítm ényének színvonala és a világ tu d om ányos csúcsszínvonala között jóval kisebb a különbség, m in t am ekkora gazdaságunk le
maradása a legfejlettebb országokéhoz viszonyítva), és bár közhelynek számít, hogy az országok gazdasági fejlődése ma jobban, m in t valaha a tudom ányos kutatások és oktatás függvénye, sajnálatos és paradox m ódon a rendszerváltás óta eltelt időszak
ban a gazdaságtudom ányok terén (is) inkább rosszabbodtak, m in t javultak az általá
nos infrastrukturális és pénzügyi feltételek.
Az „alulfinanszírozás" a vonatkozó tevékenység teljes k eresztm etszetében, vagyis az oktatás, a kutatás, a publikáció és a könyvtárszolgálat egészét érin tő en krónikussá vált. A hiányos finanszírozás n y om án terjed a külföldi kutatásokba való „bedolgozás”, a külföldi kutatóhelyekkel való, „koloniális elem e k et” sem nélk ü lö ző finanszírozási és együttm űködési gyakorlat, am ely az ország tudósait a segédm unka funkciójára kárhoztatja. E n n ek vészes velejárója, hogy újabb len d ü letet ad a brain drain -n ek , és hogy a fiatal dokto rjelö lt és posztd o k to ri n e m z e dék legjobbjai azért távoznak külföldre, hogy a legfejlettebb országokban szer
zett oklevelekkel inkább az irányító, m in t a bedolgozó poszto k o n kam atoztas
sák, töb b n y ire külföldön, tudásukat. Ez, illetve az aláren d elt h ely ze tb en tö rté n ő
„bedolgozás” és „se g éd m u n k a” a tartós lem aradás veszélyét idézi fel. A K + F - b eru h ázá so k elégtelenségének következm ényei is m in d in k áb b érezhetők. E zért m u tatk o zh at látszólagos ellentm ondás a hazai gazdaságtudom ányi ered m én y ek m egállapítása és e tu d o m án y terü letn e k (is) az aggasztó helyzete között. Az e red m ények ugyanis nagyrészt m ég a korábban felh alm o zó d o tt szellem i tő k én ek k ö szönhetők, am elynek újraterm elődése és hatékony hazai felhasználása fokozott nehézségekbe ütközik.
A k ed v ező tlen finanszírozási h ely zet k ö v etk ez téb en m áris két m arkáns, eg y arán t a m i
n ő ség rom lásával já ró fo ly am ato t tapasztalhatunk. Az egyik, ho g y - n e m u to lsó so rb a n a piaci Igényeket követve - tö m eg esen jö tte k létre olyan gazdasági sz a k ism eretek et n y ú jtó
felső fo k ú tan in té z m é n y e k , am ely ek egy részét a n n a k ellen ére akkreditálták, ho g y tansze
m é ly z e tü k tagjai k ö zü l elen y é sző en kevesen fo ly tatn ak - hazai és n e m z e tk ö z i p u b lik áci
ó k b an is te ste t ö ltő - tu d o m á n y o s tevékenységet. A m ásik, h o g y a kutatásra, k ü lö n ö se n az alap-, illetve elm életi k u tatáso k ra felhasználható p én zeszk ö zö k egyre kevésbé b iz to síto t
tak k ö zv etlen ü l, k ü lö n pályázatok nélkül. A pályázati re n d s z e r - m in d e n elő n y e és v itat
h a tatlan szükségessége m e lle tt - a je len leg i k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt n e m ritk á n azt e re d m é n yezi, h o g y a m eg b ízó k é rté k re n d je és a rövid távú, illetve in té z m é n y i é rd e k e k szabják m e g és to rzítják a k u tatáso k irányát. A k u ta tá s o k technikai infrastruietúrájának jav u lása s z e m p o n tjá b ó l v is z o n t ig en je le n tő s sz e re p e t tö lt be, b ár a m e g k ö tö ttsé g e k e z t is k o rlá to zzák . A je le n le g i pályázati re n d s z e r legfőbb fog)'atékosságaihoz ta rto z ik , h o g y a m ú lt
ból ö rö k ö lt és g y ö k e re se n m e g n e m v á lto z ta to tt o k tató i és k u ta tó i b é rv isz o n y o k m e lle tt, a b e ru h á z á s i és fe n n ta rtá si k ö ltség ek fin a n sz íro z á sá n a k s ú ly o sb o d ó n e h é z sé g e i m ia tt n a g y ré sz t b é rk ie g é sz ítő és költségvetési fo rrá sp ó tló s z e re p e t tö lt b e, és s o k s z o r felesle
ges a d m in is z trá c ió t ró a k u tató k ra.
A jövedelmi és munkaköri viszonyok miatt az oktatók m in d nagyobb része vállal tö b b letm u n k át. Az egzisztenciális problém ák, a szakma m ás terü le te in , főként az üzleti életben szerezhető jö v ed elm ek vonzása, a n o rm aren d sze r és a m eg
növek ed ett hallgatói létszám az egyetem i o ktatók m in d nagyobb részét „tereli el” a rendszeres tudom ányos m u n k a végzésétől. M ik ö zb en az akadém iai doktori cím n ek m ár koránt sincs az a szerepe az előrem en etelb en , m in t v o lt a korábbi fokozatnak, a habilitációs eljárásban többnyire a kölcsönös elnézés érvényesül inkább, m in tse m a követelm ények tárgyilagos szám onkérése. Az akadém iai intézetek b en dolgozó ku tató k m unkahelyi jö v ed elm én e k alacsony színvonala, am ely többnyire m ég az egyetem i oktatókét sem éri el, az intézeti tudom ányos m u n k a helyett, illetve rovására különféle külső m unkavállalásokra késztet.
N e m kis g o n d o t okoz a tudományos kutatói és oktatói utánpótlás biztosítása (m ár csak az előbbiekből következően is). Az új típ u sú posztgraduális képzés, a dok
tori (P h D -) program , am elynek első „p ro d u k tu m a i” m o st je le n tk e z n e k a hazai kutatóhelyeken, országosan és m in d en tu d o m án y terü lete n igen m osto h a k ö rü l
m én y ek k özött és kapkodások közepette in d u lt el 1993-ban. H iányzott egy át
gondolt általános „keretszabályozás”, hiányoztak a tapasztalatok, n em volt egységes P hD -m odelI sem. A nem zetközi színvonalhoz való igazodás m eghirdetett követel
m énye jó ideig inkább csak hosszú távra szóló cél maradt. Az akkreditációs eljárás m eglehetősen formális és felszínes volt. A modellkeresés során a csoportos, kurzu
sokkal bőven alátámasztott képzés „amerikai m odellje” került előtérbe az irányított kutatógyakornokságon, m űhelym unkán alapuló hagyományos „európai m odellel”
szem ben. E m odell kétségtelen hátrányai: a képzés iskolás jellege, az önálló kutatási tevékenység késleltetése, a közös kötelező tananyag esetlegessége. M ellette szólhat persze a doktorjelöltek nagy részének gyenge előképzettsége, illetve kutatási tapasz
talatlansága, az ösztöndíjnak inkább csak pályakezdő egyedülálló fiatalok számára el
fogadható összege, valam int az, hogy sok területen hiányoznak vagy n em állnak kel-
lö szám ban rendelkezésre, illetve anyagi vagy más okokból túlterheltek az olyan tu dós személyiségek, akikhez a „m dósinasok” csatlakozhamának.
K ö z ism e rte k a P h D -p ro g ra m o k ra felvett d o k to rje lö lte k egzisztenciális p ro b lém ái, am ely ek so k u k at arra k én y szeríten ek , hogy a képzés ideje alatt is tö b b le tm u n k á k a t vállal
ja n a k . D e n e m világos m é g az sem , hogy m ely ek azok a v o n z ó k arrierleh ető ség ek , a m e lyek a k ép zést sikeresen b efejező k e lő tt kellő szám b an m eg fognak nyílni, és am ely ek m o tiv álh atn ák ő k et a k e m é n y m u n k ára. A tehetséges fiatal közgazdászok inkább az ü zleti élet felé o rien táló d n ak , az elm életi érd ek lő d ésííek és tu d o m á n y o s am bíciókkal b író k p ed ig in kább k ü lfö ld re m e n n ek . A jö v e d e lm i viszonyok, illetve a rán y o k m ia tt a d o k to ri (P h D -) kép zésre is tö b b n y ire o ly a n o k je le n tk e z n e k , akik a tu la jd o n k é p p e n i pályaválasztást halasz
tani kívánják vagy tudják, ti. anyagilag biztos családi h á tté rre l re n d e lk e z n e k , illetve akik csu p án a d o k to ri cím m eg szerzésére aspirálnak. A k orábbi egyetem i (k is)d o k to ri cím m e g sz ü n te té se is h o zzájáru l a d o k to ri k épzésre je le n tk e z ő k ö sszetéte lén ek k ed v e z ő d e n alakulásához, a m e n n y ib e n o lyanokat is a P h D -p ro g ra m o k felé orientál, akik sem szán d é
kuk, sem alkalm asságuk alapján n e m jö h e tn e k szám ításba o k ta tó i-k u ta tó i u tá n p ó tlásk én t.
A m o sto h a körü lm én y ek és em lített nehézségek ellenére a hazai gazdaságtu
dom ányi doktorképzés örvendetes eredm ényeket is felm utat. A képzés színvo
nala, szervezettsége n em rosszabb az országos átlagnál, sőt eléri az átlagos e u ró pai színvonalat is.
Súlyos p ro b lém á t je le n t a publikációs lehetó'ségek korlátozottsága, beszííkülése, egyes tém ak ö rö k b en szinte lehetetlenné válása - külö n ö sen az ifjabb k utatók számára.
A kutatási e re d m é n y e k m egjelenése sokszor a p u b lik álásh o z szükséges p én zü g y i tá
m ogatás m eg szerzésén ek képességétől tligg. E m ia tt értékes írásm ű v ek sik k ad h atn ak el, m ik ö z b e n tu d o m á n y o sa n é rté k te le n fé rc m u n k á k n y e rh e tn e k nyilvánosságot. T ú l sok, k ö z tü k je le n té k te le n kiadóvállalat j ö t t létre, am i leh ető ség et ad arra, ho g y szem élyes kap
c so lato k n ak k ö sz ö n h e tő e n gyakran tu d o m á n y o sa n é rté k te le n m ű v e k élv ez zen ek e lő n y t a kiadásban. E z t az A kadém iai K iadó fen n m arad ása és m ű k ö d é se sem ellen sú ly o zza - stá tu sának és kiadáspolitikájának változása, valam in t az A kadém ia köny v tám o g atásra fo r
d íth a tó forrásainak k orlátozottsága m iatt. M in d e h h e z já r u l az elvi tu d o m á n y o s kritika g yengesége, a szélesebb k ö rű és igényesebb, akadém iai tu d o m á n y o s kö zö sség szellem i
„ ö n v éd elm i reflex ein ek ” elernyedése. M á rp e d ig a hazai k ö zg azd aság -tu d o m án y aligha b ízhatja rá a m in ő ség v éd elm et egyes vezető nyugati szakfolyóiratok lek to raira, illetve az azokra v o n atk o zó idézettségi m u ta tó k ra és im p a k t faktorra.
A m agyarországi tu dom ányos ered m én y ek iránt a m ú ltb a n N y u g a to n tapasz
talt m eg k ü lö n b ö ztetett érdeklődés a rendszerváltás óta (m in th o g y m a m ár N y u gaton sem érdekes a „szocialista”, illetve „reform szocialista” gazdaság) nag y m ér
tékben visszaesett. Ez jelen tő s m érték b en korlátozza (ha n em is a m ár „b e fu to tt”
szerzők, m in t inkább a fiatalabb újak) n em zetközi publikációs lehetőségeit.
Á ltalános pro b lém a - a számítógépesfelszereltség je le n tő s javulisií és az in te rn e t
lehetőségek m ellett és ellenére is - az újabb külföldi tu dom ányos publikációk könyvtári beszerzése. A n em zetközi irodalom nak többnyire m ég azok az újabb
term ékei is hiányoznak könyvtárainkból, am elyek a legjelentősebbeknek szám í
tanak.
A közkönyvtárak, k ö ztü k az egyetem i, főiskolai, intézeti és szerkesztőségi könyvtárak helyzete siralm as, a köny\'- és folyóirat-beszerzés - k ü lö n ö sen a k u r
rens külföldi irodalom beszerzése - egyre nehezebb. A „világháló” (a szellem i tulajd o n fokozott védelm e m iatt) aligha ellensúlyozhatja a köny\"tárak közfel
adatainak riasztó m érté k ű ellátatlanságát és az ebből fakadó szellem i leépülést.
A ggasztó je l az is, hogy kirívóan rossz a kutatást szolgáló elek tro n ik u s adat
bázisok, digitalizált könyvtárak helyzete. Ráadásul a nagyrészt nyugati, illetve n em zetk ö zi tám ogatásból m egvalósult m o dernizáció során beszerzett gépek, beren d ezések rövidesen am ortizálódnak, elavulnak, m ik ö zb en pótlásu k finan
szírozása n em biztosított.
A tudományterület perspektívái
A gazdaságtudom ányok m űvelésének jövője - a jelenlegi nehézségek és kedve
ző tlen k ö rü lm én y e k ellenére - term észetesen hazánkban sem tek in th ető fenye- getettnek, bizonytalannak. A szakma gyakorlati presztízse inkább nő, m in t csök
ken (am i az egyetem i felvételi jelentkezéseknél is m egm utatkozik), és a közgaz
dasági, valam int gazdálkodási ism eretek iránti érdeklődés is növekvőben van.
V eszélyeztetettnek - m ik én t az előbbiekből k itű n t - „csupán” az önálló tu d o m ányos (főként elm életi és m ódszertani alap-) kutatások és a saját tudom ányos m unkával és kutatási eredm ényekkel m egalapozott egyetem i oktatás területe m in ő síth ető . Ez persze m in d a hazai közgazdászképzés színvonalának, m ind a gazdasági gyakorlat és gazdaságpolitika tu d om ányos m egalapozásának, m ind pedig a hazai gazdaságtudom ány nem zetközi hírn ev én ek alakulása szem pontjá
ból súlyos következm ényekkel járhat.
A finanszírozás általános gondjain alapvetően csak az ország gazdasági és kö lt
ségvetési helyzetének további javulása, a tu dom ányos kutatások és h u m á n tő ke-b eru h ázáso k első ren d ű jelentőségének, az ország gazdasági és társadalm i fej
lődését m eghatározó szerepének a felism erése, vagyis egy gyökeres szem lélet- váltás segíthet. A kedvezőtlen tendenciák ellensúlyozása szem pontjából nem lebecsülendők azok a (m a m indinkább bővülő, de m ár a m ásodik világháború előtt is kihasznált és az előző ren dszerben is feléledő) lehetőségek sem , am elye
ket egyrészt az üzleti szférának a kutatások és tudósképzés finanszírozásába való (érdekeltségi alapon, de ha kell, kikényszerítetten tö rtén ő ) bevonása je le n th e t, m ásrészt azok az ésszerűsítések, törvény-, illetve szabálym ódosítások, am elyek a n o rm atív finanszírozás, az egyetem i norm ák , a pályázati előírások stb. terén indokoltak.
