Fizetési mérlegünk alakulása

11, szám. ——947—-— 1936

kult mérlegünk is: a búza, a szarvasmarha,

s a friss gyümölcs (főként kajszibarack, szilva) kivitelének fokozása útján az aktív egyenleg 13'7 millióra emelkedett. A Fran- ciam-szággal való forgalom tovább csök-

kent, részesedése a tavalyi 2-1%-ról 1'5

%-ra esett vissza. Az Amerikai Egyesült

szívuma 81 millió pengőre emelkedett. ln- nen származó behozatalunk túlnyomó része-

továbbra is a nyers pamut volt.

vitéz Pap László dr.

...-III-lllllllllllülllliIICIIIIIIIIIIIIIgA-lII.-ng...-lll-llll.llllllllüllliltllll'llI'll-C.I....-

a ÁRSTATISZTIKA És PÉNZÚGY :

l-....n-n-n-n-u-causa-u.n...--:u-n-u-n-n-uu-n-u-u-nnnu.n-u-'.-n-nono-...-l...-...nnno-nunuunncn

Fizetési mérlegünk alakulása. 1)

La balance des payements de la Hongrie. *)

Re'sumé. On voit, par les balances des paye—

ments de la Hongrie, gue le total des valeurs sorties de Hongrie et entrées dans ce pays-la a été, pendant les anne'es ayant préce'dé la limitation

de la de 1400 a 1600

millions et gaiil variait

circulation des devises, de pengős-or par an,

ces derniéres années entre li00 et 450 millions de pengős—or, sie'levant en 1935 a prés de 500 millions.

La régression est attribuée a liimpossibilité presgue absoluc d*emprunler á liétranger, a la suspension du transiert de payements dlinte'réts et d'amortis—

sements de capitaux, et a la baisse du niveau gé- néral des prix. Ce dernier fait ressort également du commerce extérieur, un des postes les plus excé- dentaires de la balance des payements, leguel ac- cuse en 1935 427'5 millions de pengős—or pour Peac- portation et 3776 millions pour liimportatíon. Or, dans le cas oü la valeur diunité des échanges aurait été égaleála moyenne de 1928—29, les exportations auraient représente' en 1935 895-5 millions de pen- gős-or et les importations 731'2 millions, de sorte gue la balance commerciale se serait solde'e par

un excédent de 1643 millions, et non de 499

millions.

Un autre poste également fort excédentaire de la balance des payements, celui des recettes du transit ferroviaire et de navigation, représentait, ces derniéres anne'es, en moyenne 11 on 12 millions de pengős-or par an. Les envois d,argent dlémigrés hongrois en Amérigue, ayant été il y a 5 aa 6-ans encore, de 20 a 30 millions de pengős-or par an, n'ont représenté gue li millions en 1935.

En dehors (les postes dont nous venons de parler, Ia balance des payements n7accuse des ex—

cédents sensibles de recettes gue pour certains postes de peu diímportance (taxes sur le visa des passeports et les brevets diinvention, etc.)

Parmi les postes accusant des passifs, le mou—

vement des touristes est le plus considérable. En 1935, les recettes y ont représenté en chiílres ronds 20 millions de pengős-or; il faut soaligner gu'elles augmentaient ces derniéres années. Les dépenses faites par des touristes hongrois á liétranger ayant elé de 25 millions de pengős-or, le poste du mou—

vement des touristes accuse pour 1935 un déficit de 5 millions de pengős, inférieur ;: celui de 1933 (prés de 20 millions) et de 1929—32 (en moyenne, 30 millions de pengős-or par an).

A titre diachat, a l'étranger, d'or, de deviseS' et autres monnaies, on voit dans la balance des payements de 1935, un poste déficitaire accusani' an passif dienviron 20 millions de pengős-or. Pour la méme année, les payements faits á

pour

liétranger' intéréts, amortissements et remboursements de capitaux, représentent 54 millions de pengős-or,.

accroissant considérablement le deficit de la ba- lance. Ajoutons gue méme si l'on tient compte de la diminution de la valeur de monnaies étrangéres, cette somme-Iá a été inférieure () celle gui, en vertu des engagements pris par la Hongrie, eűt dü étre payée. En 1929——30, par exemple, celle—ci a payé par an 150 a 200 millions de pengős diinte'réts, alors galeri 1935, elle n'a payé en intéréts guienviron—

27 millions de pengős—or. Le poste des dépenses des Légations et Consulats accuse également un—

de'/icit notablc: 2-9 millions de pengős-or.

*

1) A Magyar Közgazdasági Társaság kecskeméti, 1936. november 26-i vándorgyűlésén tartott előadás—

—— Conférence faite dans la séance régionale tenue ír Kecskemét de la Société

Politigue (26 nov. 1936).

Hongroise diEconomie

l 1. szám.

——948-——

1936 Még elég sokan emlékezünk azokra a há—

ború előtti boldog időkre, amikor a gazda- sági életben évtizedek folyamán nem voltak olyan nagy kilengések, amilyenek a háború vége óta néhány év alatt sorozatosan előfor- dulnak. Ebben az időben a gazdasági élet menete nem adott alkalmat arra, hogy bí- zonyos fontos gazdasági tényezők jelentő- ségét a kellő súllyal érzékelhessék azok a gazdálkodó alanyok, akiknek figyelmét a gyakorlati tapasztalatok ébresztik fel. Innen van, hogy akkor még csak nagyon—nagyon szűk körben nyilvánult meg érdeklődés az- ,zal a kérdéssel szemben, hogy az ország fizetési mérlege miképen alakult. Az az

erős változás azonban, amely általános gaz—

vdasági helyzetünkben ezekhez az időkhöz képest bekövetkezett, élesen előtérbe állí—

;totta a fizetési mérleg problémájának a fontosságát. A világháború vége óta eltelt idő folyamán nagyon sokáig voltunk és ——

.sajnos —— ma is benne vagyunk a kö- tött de'vizagazdálkodás kényszerhelyzetében, amikor a külfölddel való értékforgalmunk lebonyolitásanál az államhatalom által te—

remt—ett különféle korlátozásokkal kell küz—

ködni, ami igen fájdalmasan érinti az or—

szágban végbemenő gazdasági tevékenység—

nek több fontos ágazatát, ezek sorában azt ..a gazdasági munkát is, amelyben Kecs—

kemét városnak és e város környékének ,magyar népe régóta igen tekintélyes szere- Vpet játszik. Fizetési mérlegünknek kedve- zőtlenre fordult állása miatt kellett ezt a kötött devizagazdálkodást néhány évvel ez—

előtt ismételten bevezetnünk és e miatt kell .azt ma fenntartanunk. A világgazdasági válság nyomán előállott áreltolódások, a külföldi tőkepiac elzárkózása és egyéb té—

nyezők tudvalevőleg a külfölddel való gaz- dasági forgalmunk értékeredményénél nagy változásokat idéztek elő. Az említett válság- tünetek miatt gazdasági életünk egyensúlyá- nak alapjaiban való megrázkódtatása nél—

kül akülföldnek juttatható áruink, szol—

gáltatásaink címén és egyéb címeken nem tudunk igényt szerezni a külföld által ne- künk teljesítendő olyan összegű fizetésekre, amilyen összegűek a külfölddel szembeni, különféle címeken jelentkező fizetési köte—

lezettségeink. Ez a körülmény jelenti fize—

tési mérlegünk kedvezőtlen állapotát, mely—

nek következtében ezidőszerint jegyban—

kunk. ha mindenkinek szabad kezet adna a valuták és devizák beszerzése tekinteté—

ben, nem volna képes a semmiképen el nem

hanyagolható gazdasági és más érdekekből feltétlenül szükséges valutákhoz és devi- zákhoz hozzájutni. Ezért :talánxnem lesz érdektelen, ha most itt röviden szemléletet nyujtok afelől, hogy a kötött de—vizagazdál—

kodás egy-egy újabb esztendeje folyamán átlagosan egyrészt Magyarországból a kül- föld felé, másrészt a külföldről Magyar- országba a különféle címeken milyen ösz- szegű értékmozgalom bonyolódott le, vagyis miképen alakult fizetési mérlegünk és ez milyen változásokat szenvedett azoknak az utolsó évi periódusoknak a fizetési mérle—

geihez képest, amelyek nemzetközi forgal- munk értékeredménye szempontjából ked—

vezőbbeknek mondhatók.

Az az összeg, amely az egyes legutóbbi évekre vonatkozó fizetési mérlegek össze—

állításánál évenkint Magyarországból a kül—

földre kiment, illetve Magyarországba a külföldről bejött egész érték gyanánt szám—

bajön, 400—450 millió aranypengő körül mozog, sőt 1935—ben már megközelíti az 500 millió aranypengőt, míg a most fenn- álló kötött devizagazdálkodás bevezetését közvetlenül megelőző egyes években 1400——

1.600 millió aranypengő között ingadozott.

A nagy eltolódás, amely ennél a szembe—

állításnál jelentkezik, legnagyobb részben az általános árszínvonal nagy hanyatlására, azután figyelemreméltó mértékben a kül—

földről való kölcsönfelvételeknek csaknem teljes megszűnésére, valamint külföldi ka- matfizetéseink és törlesztéseink transzferá—

lásának a felfüggesztésére vezethető vissza.

Az általános árszínvonal süllyedés—ének ha—

tása különösen megnyilvánul fizetési mér- legünk legfontosabb tételénél, a külkeres—

kedelmi forgalomnál, ahol az 1935. évre vonatkozólag a kivitel 427-5, a behozatal 3776 millió aranypengővel van kimutatva.

Jóval nagyobb volna azonban 1935. évi ki.- vitelünk és behozatalunk értékösszege, ha az országból kivitt és ide behozott áruk ugyanazon egységértékekkel lettek volna az 1935. évi külkereskedelmi statisztikában értékelhetők, mint amilyen egységértékek az — 1928—1929. évi külkereskedelmi sta- tisztika megállapításánál átlagosan számí- tásba vétettek. Ebben az esetben ugyanis az 1935. évre árukivitelünk értékét 895'5, árubehozatalunk értékét pedig 7312 millió aranypengőben kellett volna megállapítani.

A külkereskedelmi egységértékeknek szó- banlevő változása alapján tehát 1935. évi

11. szám. —-—949—-— 1936

külkereskedelmi forgalmunkban az áru—

kivitel értékénél 4680, az árubehozatal ér- tékénél pedig 3536 millió aranypengő zsu—

gorodás mutatkozik, az árukivitel értékénél tehát jóval nagyobb, mint a behozatalénál.

Az 1935 évi külkereskedelmi forgalmunk 499 millió aranypengő aktív egyenleggel zárult, de 1643 millió aranypengő aktív egyenleget szolgáltatott volna, ha a forga- lomban részes áruk 1935. évi egységértékei azonosak lettek volna az 192841929. évek átlagában jelentkezett egységértékeikkel.

Csupán ebből az értékváltozásból folyólag tehát külföldi fizetési kötelezettségeinkkel szembeni évi teljesitőképességünknél kere—

ken 115 millió aranyp—engő összegű csök—

kenés mutatkozik; az előbb említett ada- tokban tehát igen fontos tényezője bonta- kozik ki elöttünk íizetési mérlegünk ered- ményénél a 7—8 évvel ezelőtti állapottal szemben jelentkező nagyarányú romlásnak.

E betekintéss—el kapcsolatban még rá kell mutatnom arra, hogy az értékváltozások kiküszöbölésével számított mennyiségében (volumenjében) is az 1935. évben árukivi—

telünk 25'0%-kal, árubehozatalunk 23—7%-

kal kisebb volt, mint 1929-ben.

Külkereskedelmi forgalmunk, amint em—

lítettük, 1935-ben ugyan csak kereken 50 millió aranypengő aktív egyenleget mutat föl. de még ezzel az összeggel is a külkeres—

kedelmi forgalom adja fizetési mérlegünk- nek a legjelentékenyebb aktív tételét.

Emellett tekintélyesebb aktiv tételként jön még számba a vasúti és hajózási tranzitó- forgalom bevétele. Ez a bevétel hosszabb idő óta évenkint 11—42 millió aranypengő körüli összeget tesz ki. Valószinüleg érdem—

legesen nagy—obb összegre rúgna. ha azok a szomszéd államok. amelyeknek az egy- más közötti forgalom lebonyolításához a legközvetlenebb összeköttetésük Magyar—

országon át kínálkozik, nem igyekeznének

mesterkélt eszközökkel a közlekedést más irányba terelni. Ilyen körülmények között is mindenesetre ügyelnünk kell arra, hogy vasúti es hajózási tarifapolitikánk töreked—

jék minél, inkább kihasználni a bevétel-, illetve a mai viszonyok között nagyon fon- tos deviza— és valutaszerzési lehetőségeket.

Ebben az irányban kivált újabban nagyon megnyugtató tapasztalatokat szerezhettünk.

A háború előtt sokáig a fizetési mérleg helyzetét javító igen tekintélyes bevételhez tudott Magyarország jutni az Amerikába

kivándorolt magyarok által hazaküldött pénzösszegek révén. Már közvetlenül a világ- háború után ezek a pénzküldemények lé—

nyegesen megcsappantak és az utóbbi évek—

ben még lényegesen kisebbek lettek. A visz- szaesés érthető következménye egyrészt azoknak az intézkedéseknek, melyeket az

Amerikai Egyesült Államok kormánya már

hosszabb idő óta a kivándorlás szigorítása terén foganatosít—ott, másrészt következ—

mény-e a gazdasági válság nagy amerikai rombolásai folytán az amerikai kereseti vi—

szonyok körül bekövetkezett erős romlás—

nak. így a szóbanlevő pénzküldeme'nyek—

ből származó bevételünk, amely 3—6 évvel ezelőtt az évi 29—30 millió aranypengöt is

elérte, 1935-ben nem volt több 4 millió aranypengönél.

A külkereskedelmi forgalmon, a vasúti és hajózási tranzitóforgalmon és az amerikai, pénzküldeményeken kívül nincs egyetlen más olyan alakja a külfölddel való érték- mozgalmunknak, amelynek révén javunkra számottevőbb fizetés—i többlet mutatkoznék,.

mert az olyan további tételek között, ame—

lyeknél javunkra esö bevételi többletet lá- tunk, a legnagyobbnak az aktív egyenlege—

sem becsülhető 2 millió aranypengőt meg—

haladó összegre. Azt hiszem tehát, elegendő- lesz, ha itt csupán ezeknek a tételeknek a rövid felsorolz'isára szorítkozom. A magyar államkormányzat külföldi bevételeinél és;

kiadásainál, amelyek a bevételi oldalon fő—

ként útlevélláttamozási díjakból, a kiadási oldalon leginkább nyug- és kegydíjfizetések—

ből és külföldön levő magyar kultúr—intéze- tek költségeiből alakulnak, 1935—ben (Hi millió aranypengő összegű aktiv egyenleg mutatkozott. A vasúti közös állomások és peagevonalak használatáért, vasúti vonta- tásért és vonatkísére'sért 07 millió arany- pengőt, szabadalmakért ugyancsak 07 mil-—

lió aranypengőt, optánskövetelésekre telje- sített fizetések címén 1-5 millió aranypengőt könyvelhetünk el fizetési mérlegünk bevételi többlete gyanánt.

Nézzük már most, hogy állunk fizetési mérlegünknek fontosabb passziv egyenlegű tétele'ivel. Vegyük talán először szemügyre az idegenforgalom tételét, nem azért, mintha ezt passzív eredménye túlságosan előtérbe állítaná, hanem inkább arra való tekintet-4 tel, hogy itt a mérsékeltebb passzív ered——

mény egy elég jelentékeny bevételnek és egy még jelentékenyebb kiadásnak a kü—

11. szám.

lönbözetéből adódik. Idegenforgalmi bevéte- lünk az utóbbi időkben ugyan nem ugrás—

szerű, de határozott emelkedést mutat és most már évenkint megközelíti a 20 millió aranypengőt. Ez az öszeg beeslésszerű szá- mításnak az eredménye. Eléggé ismeretes, hogy a magyarországi idegenforgalom túl- nyomó része Budapest idegenforgalmában jelentkezik s miután Budapest idegenforgal—

mának az alakulásáról elég megbízható nyilvántartások vannak, a beeslésszerű szá—

mításban valószínüleg nincsen nagy hiba.

Az idegenforgalomból származó bevételek emelkedésének kétségtelenül bizonyos fokig mozgatója az a körülmény, hogy a külföl- diek a részükre Magyarországon zárolt számlákon letett p—engőösszegeket, amelyek felett csak a Magyar Nemzeti Bank enge- délyével és csak meghatározott célokra ren—

delkezhetnek, felhasználhatják bizonyos en- gedélyezett keretekig a magyarországi tu—

risztikai és hasonló célú utazásaiknál fel- merülő kiadások fedezésére. Elvitathatatlan azonban, hogy az utazási szenvedély álta—

lán-os fejlődése, fővárosunknak kivételesen szép fekvése, magas igényeket kielégítő életherendezései, gyógytényezői, a Balaton, valamint a magyar élet egyes érdekes meg—

nyilvánulásai egyre nagyobb vonzóerőt je- lentenek az utazásokat kedvelő nemzetközi közönség szemében. Idegenforgalmunk fel—

lendülése nem jöhet ugyan döntő súllyal számba abból a szempontból, hogy fizetési mérlegünk állását kedvezőre fordítsuk, de azoknak az eszközöknek a sorába tartozik.

amelyek még érdemleges javítást szolgál- tathatnak.

Beeslésszerü számításaink alapján azo—

kat a költségeket, amelyek a magyarországi lakosok által turisztikai és hasonló célzat—

tal tett külföldi utazások kapcsán felmerül—

nek, nagyobbaknak kell mondanunk a kül- földiek által Magyarországon tett azonos természetü utazások révén elért bevételek—

nél. A magyarországi lakosok külföldi uta- zásaival előállott 1935. évi kiadások összege kereken 25 millió aranypengőre becsülte-

tett. így az 1935. évi fizetési mérlegben az

idegenforgalom tételénél mindössze kereken 5 millió aranypengő összegű passzív egyen- leg állapíttatott meg. A korábbi évekre vonat—

kozó számítások jóval nagyobb passzívu—

mot mutatnak ki; az 1933. éviek például még közel 20 millió aranypengőt, az 1929——

——950—— 1936

1932. éviek pedig 30 millió aranypengőnél is valamivel többet. Az évről-évre eszközölt becslések nem támaszkodhattak elég meg—

bízható támpontokra, ezért meglehetősen hozzávetőlegeseknek tekintendők. Ennek a körülménynek a figyelembevételével is két—

ségtelennsek tekinthető azonban, hogy pasz- szív irányú idegenforgalmunk értékxösszege a kötött devizagazdálkodást megelőző egyes években mutatkozott összeghez képest je- lentékenyen visszaesett; de még a legutóbbi évek folyamán is, amint láttuk, tekintélyes összeg ment ki az országból a magyar- országi lakosok külföldi utazásai révén, an- nak dacára, hogy az üdülés céljait szolgáló berendezkedés terén az újabb időkben a bel- földön erős fejlődés volt és a magyarországi lakosságnak a tanulmányi és részben az üdülési célú külföldi utazásai között egyre nagyobb arányokat öltenek a viszonylag olcsóbb társasutazások és az utazások egyre inkább az olcsóbb országok felé terelődnek.

A fizetési mérlegnek az idegenforgalom címén jelentkező kiadási és bevételi tételei mindenesetre egyaránt megérdemlik a ko—

moly figyelmet. Ezért kívánatosnak kell mondanom, hogy azok a statisztikai vizs- gálódások, amelyek ezeknek a számbavéte- lére irányulnak, s amelyek, amint említet- tem, még nagyon erősen rászorulnak a tö- kéletesítésre, minél gondosabban kiépíttes' senek. Központi Statisztikai Hivatalunk je—

lenlegi elnöke teljesen átérzi ennek a fel- adatnak a jelentőségét és remélhetjük, hogy rövidesen eredményes lépéseket fog tenni a jelzett irányban.

Az aranynak, valutáknak és devizáknak külföldről való, a fizetési mérlegben pasz—

szív tételt jelentő szei—zésével devizagazdál- kodásunknak a szabadabb mozgás felé való útja készítődik elő. Az 1928. évtől az 1933.

évig terjedő időszak folyamán arany—, valuta—

és devizaállományunk állandóan és igen tetemesen csökkent, ily módon kiegyenlí- tést nyujtva a külföld részéről velünk szem—

ben jelentkező bizonyos fizetési igényeknél.

Az 1934. évtől kezdve arany-, deviza- és valutakészleteink már számottevően szapo- rodtak. A Magyar Nemzeti Bank 1935. évi jelentése a készleteknek 12 millió arany- pengővel való emelkedését mutatja ki. A valósághoz közel fogunk járni, ha az or- szág szóbanlevő készleteinek gyarapodása címén kereken 20 millió aranypengőt állí—

tunk be az országból a külföldre menő, a

11. szánr —— 951 —— 1936

fizetési mérleg passzív oldalára tartozó ér—

tékmozgalmunknak a számbavételénél.

Fizetési mérlegünk passzív oldalának főösszegéből tekintélyes részt foglalnak le külföldre teljesített kamatfizetéseink, to—

vábbá tőketörlesztéseink, illetve tőkevissza- fizetéseink. Ezeken a címeken az 1935. év—

ben a megejtett számítások szerint kereken 54 millió aranyp—engőre rúgó érték ment ki a külföldre, melynek körülbelül a fele a kamat—, a másik fele a tőkeszolgálatra esik.

Ezeknél a teljesítményeknél újabban, ha nem is nagymérvű, de azért érdemleges és határozott emelkedés észlelhető. Jól tudjuk, hogy mindamellett a legutolsó mérték is erősen alatta áll annak az összegnek, ame—

lyet az annak idején vállalt kötelezettségek értelmében szolgáltatni kellene. Csupán ka- matra 1929-ben és 1930-ban évenkint 150—

*200 millió pengő közötti összeget fizettünk.

A fizetésnek ezt a keretét egyedül a külföldi valuták értékcsökkenése lényegesen leszál—

lította, azonban sem ez, sem más tényezők nem addig a határig, amely jelenlegi szol—

,gáltatásainkhoz és nyilvánvaló szolgáltató képességünkhöz elég közel állana.

A külfölddel való értékmozgalmunknak azok az alakjai, amelyek az előbb vázol—

takon kívül reánk nézve kiadási többletet eredményeztek, már kisebb jelentőségűek.

A részletesség kedvéért megemlíthetjük ezek sorában a diplomáciai és konzuli szolgálat folytán a külföld által Magyarországon és Magyarország által a külföldön teljesített fizetéseknek 2'9 millió aranypengő, a hír- lapokért és folyóiratokért való fizetéseknek 09 millió aranypengő és a magyar állam- polgárok külföldi utazásai alkalmával ki- adott útlevélláttamozási díjaknak 1'2 millió aranypengő összegű passzív egyenlegét.

Amint láttuk, 1935-ben az 50 millió aranypengőt meghaladta az az értékösszeg, amelyet a külfölddel régebben lebonyoló—

—dott gazdasági f—orgalmunkból fennmaradt kötelezettségeink fejében juttattunk a kül- földnek. Az a kérdés vethető fel most, hogy juttathattunk volna-e ennél figyelemremél—

_tóan nagyobb összeget. Határozottan mond—

hatjuk, hogy nem. A mondottak során a külfölddel való gazdasági forgalmunknak minden olyan alakjáról, amely komolyabb bevételt, vagy kiadást eredményezett, meg- emlékeztünk. A számítások, amelyekkel ezek a bevételek és kiadások megállapíttat—

tak, sok részletben csak hozzávetőlegesek lehettek. Kétségtelen azonban, hogy e miatt nem jelentkezik olyan hibaforrás, amely—

nek alapján a fizetési mérleg adott felállí—

tása annyira módosítható volna, hogy a kül—

földdel való régebbi gazdasági kapcsolatok folytán történő fizetések összegénél erősebb emelkedés legyen elképzelhető. Ha most már abból a szempontból vizsgáljuk meg a fizetési mérleg egyes tételeit, hogy az ezek- ben kifejezett forgalom tényleges alakulá- sánál lehetségesnek látszik-e nagyobb vál- tozása a külföldi kölcsönsz—olgálatunk na—

gyobbfokú emelését biztosító irányban, ak- kor ebből a szempontból csak egy tételt látunk figyelemb—evehetőnek, a külkereske—

delmi forgalom tételét, de ez is csak arra az esetre nyujt ilyen kilátást, ha az export- és importcikkeink árai közötti arány erősen visszafordul a gazdasági válság előtti hely—

zethez.

Mindazokat az adatokat, amelyeket most elősoroltunk, nem szabad szem elől tévesz- tenünk annak a kérdésnek a firtatásánál, hogy a kötött devizagazdálkodást milyen feltételek mellett építhetjük le. Nem tart—

hatom e rövid előadás keretébe tartozónak a vitát az idevonatkozó elgondolások felett.

Csupán két általános megállapítást kívánok ezekre nézve tenni. Az egyik: mindazok a tervezetek, amelyek nem nyujtanak teljes biztosítékot afelől, hogy külföldi tartozá- saink szolgálatára nem fog nagyobb összeg kimenni, mint amekkora az itt vázolt fize- tési mérleg szerinti teljesítőképességünk, a pengő belső értékszínvonalának a megóvá—

sára irányuló törekvésnek a kockáztatását hordják magukban. A másik: a pengő belső vásárlóerejének komolyabb romlása az or- szág gazdasági és társadalmi rendjének a felborulását jelenti.

Szigeti Gyula dr.