A vaskohászat statisztikai munkájának hiányosságai

BÁCS GYÖRGY

A VASKOHÁSZAT— STATISZTIKAI MUNKÁJÁNAK HIÁNYOSSÁGAI

Ne'lpgazdaságunk tervszerű, arányos fejlesztése nem nélkülözheti anyagi ' eszközeink folyamatos és lehető legpontosabb nyilvántartását. Nyilván kell tartanunk mindazt, ami a termelő munkához nendellkezésünkre áll, ami a termelő munka eredményeként létrejön, hogy megfelelő intézkedésekkel fenn—

akadás nélkül biztosítani lehessen népünk flolytonosan növekvő szükség——

leteinek maximális kielégítés-ét. Az állam tervgazdasági munkája elkep—

zellI-etetlenlenne anélki'zb hogy a vezető szervek rendszeresen ne kap- janak ,a tényeknek megfelelő pontos képet, a; gazdasági [munka minden irontj áról, a termelő munka egyes szakaszairól, a munka eredményeiről, az eredmények elérése érdekében [felhasz-nált gazdasági esz—közök mennyiségé—

ről. E folyamatos, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy lfilmlszeríí kép'sorozat rögzítése és a vezető szervek elé vetítés-e majdnem kizárólag számviteli fel- adat. Ennek megfelelően kell: értékelnünk a számvitel jelentőségét. Terv- gazdaságunk fejlődésével számviteli rendszerünknek is együtt kell fejlődnie és tökéletesednie mind marxista-leninista szemlélet, mind gyakorlati mod—

szerek tekintetében. A számvitel minden egyes ágának, a kön—yvelésnek, statisztikának és műszaki—operatív számvitel—nek mindenben hozzá kell ido—

mulnia a tervgazdálkodás követelményeihez. Elsősorban azokkal a tulaj-

donságokkal kell rendelkeznie, melyek a számvitelt *a vezetés nélkülözhetet—

len eszközévé teszik. Ezek között a tulajdonságok között is legfontosabb a

megbízhatóság és pontosság. ,

A statisztika, mint a számvitel legrugalmasabb es a gazdasági esemé—

nyeket összetüggéseikben legjobban kifejező ága. ha megbízható, pontos, és szakszerű, a gazdasági vezetés színvonalát sok vonatkozásban emelheti. '

A vezető szervek nem mondhatnak le segítségérről. Ha azonban a statisztika megbízhatatlan, pontatlan: akadályozza a vezetés munkáját; sőt károkat okozhat, mert félrevezeti az irányító hatóságokat. Értelmet veszti .a statisz—

tikai munlka, ha az adatok pontosságára nem fordítunk gondot, ha helyt adunk esetleg látszólagos "objektív" okok miatt is -.a torzítás, a. ferdítés bár—

milyen ionmájának. Fel kell figyelnünk és rá kell mutatnunk az ilyen jelen—

ségekre, harcolnunk kell e téren a közömbösség és mindenféle megalkuvás

ellen. ,

*

Az. 1952. évi statisztikai törvény a Központi Statisztikai Hivatalnak

megadta azt a jogot. hogy a statisztikai munka minőségének elbírálása az adatszolgáltatás megbízíhavtóságának biztosítása érdekében széleskörű ellen—

őrző munkát végezhessen mindazon végrehajtó, vagy irányító szerveknél,

ahol statisztikai munkát végezni kell. _ A

BACS GYÖRGY

Ezzel .a joggal élve, iparunk egyik legfontosabb ágazatának, a vaskohá—

szat statisztikai munkájának megbízhatóságát is vizsgálat tárgyává tettük.

E vizsgálat számos olyan hiányosságot állapított meg, melyek a vaskohászat statisztikai munkájára egészben véve róssz fényt vetnek.

A vaskohászat az iparban igen jelentős helyet foglal el. Ehhez képest a statisztikai munka fejlesztése nemcsak a többi iparágban elért eredmé-

nyek mellett, hanem abszolút értelemben is visszamaradt.

A vizsgálat során feltárt hiányosságok alapján szükségesnek tartjuk általános véleményként előrebocsátani, hogy a Vas'kohászati Igazgatóság törvény (által előírt statisztikai feladatait általában hiányosan hajtotta végre.

A vaskohászat statisztikai munkájának színvonalát az igazgatóság statisz—

tikai apparátusának mindenoldalú gyengesége, a megoldatlan statisztikai _ -

problémák tömege és az adatok csekély megbízhatósága jellemzi.

A Vaskohászati Igazgatóság a kielégítő statisztikai munka alapvető ' feltételeit sem igyekezett megteremteni, sőt statisztikai apparátusát a sta- tisztikai munka decentralizálása óta (l951.) fokozatosan elsorvasztotta.

Az Igazgatóság részéről a statisztikai munka fontosságának meg nem értésére mutat az a tény, hogy a statisztikai munka decentralizálása után a jó statisztikai munka végzésének 1952. év elején még fennálló lehetőségét több, minisztériumon belüli átszervezés során fokozatosan leépítették.

A decentralizálás előtt (amikor lényegesen kevesebb statisztikai munka ter- helte a minisztériumokat) a 'Vasikohászati Igazgatóság rendelkezett meg- felelő számú és képzettségű stat-isztikussal. A decentralizálás következtében megnövekedett minisztériumi feladatok ellátására a Központi Statisztikai Hivatal a vaskohászat számára is átengedett jól képzett statisztikusokat.

Azóta úgy al—régi, mint a Központi Statisztikai Hivatal által átadott sta—

tisztikusokat.tervmunikára osztották be megfelelő számú és képzettségű statisztikai munkaerő pótlása nélkül. A tervmunka, bár fontosságát nem szándékszunlk kisebbíteni, a Vaskohászati Igazgatóságon ma túlzott mér- tékben elnyomja a statisztikát, s a statisztikai munka háttérbe szorításával szinvonal tekintetében nagy mértékben hanyatlott. A Vaskohászati Igazgató- ság jelenlegi statisztilkai apparátusa lényegében csak a Központi Statisztikai Hivatal felé menő adatok mechanikus összesítését végzi.

E hiányosság annál feltűnőbb, mivel .az Igazgatóságnak az iparág veze-

téséhez szükséges statisztikai igényei igen jelentékenyek. Ezek az igények

terjedelem szempontjából jelentősen meghaladják bármely más iparág irá-- nyitó szervének hasonló szükségleteit amellett, hogy a nagytömegű adat ellenőrzése, feldolgozása és elemzése a szakma technikai sajátosságainak is

alapos ismeretét követeli meg.

. / Úgy a .niá—gytesrjedelmű statisztikai anyaghoz, mint az alárendelt vállala—

tok hatalmas rnéreteihez, bonyolultságához és a technikai sajátosságokból származó sokrétű statisztikai problémához képest az Igazgatóság jelenlegi statisztikai apparátusa mind a kellő számú munkaerő (1 fő statisztikus —l— ] 'iő adminisztrátor), mind a szükséges szakismeret tekintetében elégtelen.

Igy a vaskohászat vezetői számára a vállalatoktól beérik-ező nagytömegű és egyébként értékes statisztikai adat, megfelelő feldolgozás és elemzés hiá—

* nyálban *kár'b'avész.

Az Igazgatóság statisztikai vonalon fenn-álló gyengesége (károsan hat a vállalatok statisztikai munkájára is, mind az adatok megbízhatósága, mind

fa VAS'KOHASZAT STATISZTIKA! MUNKAJANAK HXANYOSSAGAI 23

a statisztikai utasítások értelmezése, mind a gyakorlatban alkalmazott, "

számbavételi módszerek tekintetében.

A Vaskohászati Igazgatóság a statisztikai munka szervezése és irányí- tása terén részint gyengesége, részint vállalatainál alacsonyabb színvonala folytán szerepét nem is képes betölteni. Az egységes irányítás hiánya miatt a vállalatok lokoza-tosan olyan mértékű ,,önállósághioz" szoktak, aminek a vask—ohászati statisztika egyönteti'ísége, az általános elvi szempontok gya-

korlatban való helyes érvényesülése komoly kárát látja. A vállalatok, ahol

statisztikai problémák sűrűn adódnak, az Igazgatóság tudta nélkül döntenek (nem egyszer helytelenül) elvi fontosságú kérdésekben. Számos szakmai probléma megoldása során vállalatonként különböző, nem egyszer a nép- gazdaság érdekeivel ellentétes, kicsinyes helyi érdekeket szolgáló elképze- lések jutnak érvényre a gyakorlatban. Ugy elvi kérdésekben, mint munka- módszerdket, vagy bizonylati alátámasztottságot illetőleg a vállalatok külön-

böző utakon járnak és nem egy kérdésben egyenként és összesen is a sta—

tisztikai utasítás—okkal ellentétben álló álláspontot foglalnak el. Mindezeket a . Vaskohászati Igazgatóság hibájaként kell felrónunk, mert irányító munkás-

j ának ele'gtelenségéből fakadnak.

A Vaskohászati Igazgatóságra hára—mló legfontosabb statisztikai felada- tok ellátását, úgymint:

a beszámolási rendszer és statisztikaitörvény betartása feletti őrködést,

a vállalatok statisztikai munkájának ellenőrzését, az adatok megbízható- ságának biztositását, az Igazgatóság előtt is régen ismeretes statisztikai problémák megoldását, az adatok összefüggő elemzését, rendszeresen senki sem végzi.

Az Igazgatóság mulasztása miatt a vaskohászatban jelenleg érvényben lévő beszámolási rendszer át sem tekinthető. Se az Igazgatóság, se a válla—

latok pontosan nem tudják megállapítani, hogy milyen ubeszáwmolójelentté- sekznek kell beérkezni, ill. (milyen beszámolójel—entése'ket tartoznak elküldeni.

Emellett kezdik felütni fejük-et az engedélynélküli adatfkérések részint bur- kolt, 'l'éSZIiH—t egészen .nyílt formában. Igazgatóságon belül egyes osztályok, mert az adatokat a statisztikai csoporttól összesítve és kiértékelve nem kap—

hatják meg, közvetlenül fordulnak adatokért (persze engedély nélkül) a

vállalatokhoz. Ez a helytelen rendszer is hozzájárul a vállalati statisztikai

' munka áttekiant'hetetlenségéhez és akadálya az egységes elvek szerinti irá—

nyításnak. (Nem egyszer fordult elő, hogy egyes osztályok ismételten olyan adatokat kértek be a vállalatoktól, melyek az Igazgatóság más osztályán megtalálhatók voltak. Pl.: a rendszeres, havi beszámolójelentéseken már beérkezett III . negyedévi késztermék termelési terv teljesítésére vonatkozó adatokat a ,,Kohó' 8313" jelű géptáviratban mégegyszer bekérték. A 18389/53 sz. levélben kötelezték a vállalatokat, hogy az ipari munkások 1952. évi óra- és tbérlalaipadatait, melyeket a vállalatok a: megfelelő időben! már jelentettek,

ismételten jelentsék.)

A beszámolórendszert a két évvel ezelötti felvétel alapján (melynek rendkívül sok fogyatékossága volt akkor is), tartják ma is nyilván, jóllehet igen sok változás történt azóta. Emellett [a beszámolási rendszerben meg- határozott felada—tok tendenciózus félremagyarázásával olyan statisztikai munkát is a vállalatokra hárítottalk —— igen jelentékeny többletmunkát és felesleges párhuzamos :ad'atszollgánltatást okozva —, amit minden iparigaz—

'gatóság maga végez el. _ (A' Központi Statisztikai Hivatal afelé— kürldend'o', igaz-—

; - 24 * BACS GYÖRGY

gatósági szinten összesített adatok jelentőlapjainak elkészítése.) Ezzel az Igazgatóság saját statisztikai munkáját közvetítő expedícióvá degradálta.

A Vaskohászati Igazgatóság a vállalati statisztikai munkát a leg—

csekélyebb mértékben sem szervezi. A hiányosságok kiküszöbölését meg sem kísérli, s ezzel a passzivitással mintegy jóváhagyja a helytelen gyakorlatot.

Az Igazgatóság részéről a, vállalati statisztikai munka ellenőrzésének teljes mellőzése arra vezetett, hogy a vállalatok maguk sem ellenőrzik sta—

_ tisztikai adataik helyességét. A vállalati statisztikai munka rés'zielaid—atait

végző különféle vállalati szervek részben ellenőriz-hetetlen, részben gondat—

lan módon meghatározott adatai sok esetben nem felelnek meg a valóság—

nak, elferdítetteik s ennélfogva magát a vállalat vezetőségét is félrevezetik, Az Igazgatóság a vállalatuk számára a statisztikai problémákegyö—nitetíi megoldása céljából, vagy egyes kirívó hiányosságok kiküszöbölése véget-t egyetlen alkalommal sem tartott munkaértekezletet. Igy egységes szempon—

tok érvényesülésének még ebben a formában sem nyitott utat.

Mindezeknél fogva a Vaskohászanti Igazgatóság statisztikai munkája, . annak bármely oldalát tekintve, alacsonyabb színvonalon áll, mint bár—

melyik más, kisebb jelentőségű iparágé.

*

: Fenti megállapításokat legnagyobbrészt a vállalati helyszíni vizsgálatok tapasztalataira alapitjuk.

A vállalati számvitel (úgy a könyvelés, mint a statisztika) alapbizony- latai .a termelt mennyiségek helyes megállapítása szempontjából a túlságosan durva elsőleges mérési módszerek, sőt becslések miatt általában megbíz—

hatatlano'k. Ez a megbízhatatlansálg vállalatonként egyéb helytelen helyi

' felfogással is kombinálódik.

A termelési adatok megállapításának bizonytalansága elsősorban a?

mennyiségi számb'avételnél mutatkozik.

A vaxskohásszatban ugyan az előállított termékek nagy súlya és nehezen mozgatható, volta igazolni látszik a termelt, vagy felhasznált mennyiségek súlymegállapítási módját illetőleg azon szempont elfogadhatóságát, hogy az elsőleges számbavételnél kisebb súlyegységek elhanyagolása, vagy köz—

vetett mérési módszerek alkalmazása bizonyos határokon belül, a szám- viteli pontosság komoly sérelme nélkül megtűrhető. Azonban [8 jelenlegi, minden szabályozás és korlátozás nélkiili, ,,a kohászat nem patika" jelszó mellett érvényesülő gyakorlat alapvető hiányossága a számviteli adatok megbízlisatóságának.

Az elsőleges mérések alapján kiállított alapbizonylatok többségükben elméletileg meghatározott vagy közvetett úton számított. becsült adatokat tartalmaznak. Az alrapibizonylatok bizonytalan helyesse'gű adatai, a mérési módszerek megbízhatatlan-sága a számvitel csaknem minden területére károsan hat ki. Nemcsak a termelt mennyiségek, hanem a vertikális fel—dol- gozás során felhasznált tiélkész—temnékelk (betétek), a keletkezett hulladékok, a raktározásra kerülő kész- és fiélkésztermékek mennyiségi megállapítása is pontatlan, minélfogva a számvitel a valóságnak megfelelő eredményt (pl.

folyamatos leltár, vagy ösrlköltségszámítás) kimutatni nem képes.

; A bizonytalan súlymegállapítási módszereken felül a termelési adatok megbizhatóságávniak értékét még az a körülmény is csökkenti, hogy a termé"—

A VASKOHÁSZAT STATISZTIKAI MUNKAJANAK HIÁNYOSSAGAI 25

kek elkészültségére, rendeltetési célra való alkalmasságára vonatkozó statisz—

tikai utasításokat is sok esetben félremagyarázzák, vagy figyelmen kívül—

hagyják. ' . il

*

Egyes döntő fontosságú vaskohászati termékek termelésének elsőleges

számbavételénél az alább felsorolt hiányosságokat tapasztaltuk:

Nyersvastermelés mennyiségi megállapitása

A Lenin Kohászati Műveknél a martinműnek átadott folyékony nyers- vasat csak akkor mérlegelik, ha a mérleg történetesen jó (az utóbbi időben

általában nem ménlegeltek, hanem becsülték. így sem a termelt folyékony

nyersvas, sem a martin folyékony nyensvasbetétjén-ek megállapítása nem lehet pontos). A szilárd nyersvas termelt mennyiségét rendszeresen becs- léssel állapítják meg. 'A becslés egyszerű szemrevételezés után történik, melynél a kohóüzem és a nyersvasraktár megbízottja van jelen. Az így

megállapított termelt mennyiségek helyessége semmiképpen sem ellenőríz- ' hető, s csak hosszabb idő múllva'derülnek ki a hibák, amikor leltározásra

kerül a sor. (Egyébként :a leltári készlet megállapítása sem mérlegelés, hanem becslés alapján történik.) A lel'tározásnál általában jelentös hiányok mutatkoznak.

A leltári hiányok, mivel a felhasznált, vagy értékesített nyersvasmeny- nyiséget mérlegelik, arra (mutatnak, hogy .a becslések alapján (folyamatosan készletként vett mennyiségek általában nagyobbak voltak a valóságosnál.

Mivel pedig a becslési hibák következetesen egyoldalúan, a termelt mennyi- ségnek a ténylegesnél magasabb megállapítása irányában érvényesültek, feltételezhető, hogy a becslési hibák-hoz bizonyos tendencia is hozzájárult.

A mérési módszerek pontatlanságán kívül (a nyersvastermelésbe beszá—

mítják abban az állapotában továbbfelhasznáilásra még alkalmatlan, tehát kész nyersvasnak nem tekinthető, úgynevezett üsttapadványt és csatorna-

vasat is. t

.Az/Ózdi Kohászati üzemeknél úgy a folyékony, mint a szilárd nyers—

vasat mérlegelik ugyan, de a ménlegelés ellenére is bizonytalanság van a tekintetben, hogy a nyersvtasüstökből a kever'ökemencébe történö beöntés előtt lehúzott salak, melyet a ménlegelt súlybél levonásba hoznak, hány százalékot tesz ki. így a lemért folyékony nyersvasüst nettó súlyát salak címén ez év szeptemberéig O,624%-kal, ez idöpont óta O,8%—kal csökken—

tették.

A nyersveastermelésbe beszámítják itt is .az üstmedve, csatornat/as és az üstök kiürítése után kitisztított hulladék teljes mennyiségét is.

Mindezen hulladékok felhasználásra alkalmassá tétele (törés és tisztí- tás) után is csak az ,a mennyiség volna beszámítható a nyersvastenmelésbe, amit a martinmíí felhasználásra elfogadott, mert számos alkalommal elő—

fordult, hogy ezek egy része a kohóba került visszaadagolásra és így a termelt nyersvasmennyiség megállapításánál kétszeres számbavétel tört-ént.

Marlinacéltermelés mennyiségi számbavétele

A Lenin Kohászati Műveknél a termelt martinacél mennyiségét az öntecsek elméleti súlya alapján állapítják meg. Gyakran előfordul azonban ú. n. rövid öntecsek öntése. Ezeknek súlyát becsülik.

26 V , BACS GYÖRGY

A martinaoéltt továbbfeldoltgozó üzemek sem mérlegelik a ifeldolgozott ' öntecsmennyiségeloet, hanem betétsúlyként .az elméleti súlyokat fogadj ák el.

így a betétek vonalán sein kontrollálható a termelt mennyi—ség súlymeg- állapítáusának helyessége.

A termelés megállapításánál a beragadt öntecseket is (számításba veszik, jóllehet a beragadt öntecs abban az állapotában rendeltetési céljára semmi- képpen sem használható, ennélfogva a számbavételkor a termelési folyamat

nem tekinthető befejezettnek. -

A m—artinaeéltenmelés számbavétele az Ózdi Kohászati üzemeknél is

az öntecsek elméleti súlya alapján történik. A rövid önte'Csek súlyát itt is

becsülik. A termelésbe beszámítják a bsenagadt öntecseket is. Az Öntecs-

raktárban elfekvő öntecsek kb. 70—80%—át még kokillából ki nem vett, beragadt öntecsek teszik ki, melyeket .a traktánnyilvántartás, rendeltetési célra felhasználható aeélkészletként tart nyilván. '

'A diósgyőri és ózdi gyakorlattal szemben az R. M. Művek Acélműve—

ben a termelt martinawcél mennyiségét általában mérlegeléssel állapítják meg, azonban a mérlegelést következetesen nem hajtják végre. A mérlegek- nél vezetett naplóban igen sok tételnél (adagnál) hiányzik a súlyvmennyiség bejegyzése. Ezeknél a tételeknél a súlyt utólag, az öntecsek elméleti súlya alapján állapítják meg.

A beragadt öntecseket csak akkor számítják be a termelésbe, amikor a kokillából kivették és egyébként t—ovábbfelhasználátsra alkalmasak. Hiba azonban, hogy ezek adalgszámát nem tartják nyilván, s így .a kivett önteesek mennyiségére nézve havonta egy tételben készítenek összesítést. Az öss-z.—

mennyiséget adagonként, illetve kemeneéinként úgy osztják fel, ahogyan a beadagolt betétmennyiseghez képest a jó kih—ozatal megkívánja. '

A Salgótarjáni Aoélárugyárban a termelt martinaeélmennyisóg meg- állapításánál szintén becslési módszert alkalmaznak. A becslési módszer annyiban tér el az előbbiektől, hogy a martinkemencébe beadagolt i—e'mbetét;

ből indulnak ki, levonva abból a tíízveszteséget. A tűzveszteseg' pontos meg- állapítása azonban gyakorlatilag csak úgy volna lehetséges, ha a mérlegelt iémbetétből levonnák a mérlegelt kihozott termékmennyiséget és öntőesar—

no'ki hulladékot. Mivel az elméleti tíízveszteséget monják le, a becsült adta—

tok itt sem hiteltérdemlöek. (Egyébként múlt év augusztusában pl. meg- feledkezve arról, hogy a tűzveszteséget le kell számítani, 'a termelt acél-

mennyiségként a teljes fétmtbete'tet jelentették, ami nagyfokú 'felületességre

vall.) '

Bugalermelés megállapítása

A Lenin Kohászati Műveknél a termelt bugamennyiséget nem mérle—

gelik. A termelt mennyisé-g sútyánt ta ío—lyóméterre vonatkoztatott elméleti súly alapján állapítják meg. Tekintettel arra, hogy sem az öntecsbetétet, sem a kihenngerlésrt nem mérlegelik és a bugaime'retek megengedett plusz vagy mínusz toleranciái jelentékenyek, a termelési adatokon felül a fajla- gos tanyagielshasználásra vonatkozó adatok is nagy mértékben pontatlanok.

Az Ózdi Kohászati üzemek Diósgyőrhöz hasonló módszer szerint veszik számba a temnelt bugamennyiségeket.

Az R. M. Acélmű durvahengerdei b—mglatermelésének mennyiségét mérle- gelés alapján állapítják meg A term-elt mennyiségeket a __MEO által aláírt napijelentésekben rögzítik, ez a továbbiakban a termelés számbavételének

* A VASKOHASZAT STATISZTIKAI MUNKÁJANAK HIÁNYOSSAGAI 27 _

alap—bizony] atát képezi. A MEO munkája azonban hiányos. A napi jelentése—

ket nem mindig igazolják és a szerelésnél selejtnek bizonyult mennyiségeket nem mindig jelentik helyesen a termelés mennyiségi megállapítását végző Termelési Intézőség efelé. '"

Kovácsoltacél számbavétele

A Lenin Kohászati Műveknél a kovácsoltacéltermelés mennyiségi számbavételénél igen durva, becslési'módszert alkalmaznak. Mérlegelésre csak a kisebb, könnyen mozgatható darabok kenülnek, de azok se rendszere- sen (ha süngős a szállítás; a mérlegelést elhagyják), a nagyobb darabok súlyának megállapítása egyedenként a műszaki rajzok alapján, elméleti számítással történik. Tekintettel a nagyko'váesüz-emi durva munkára, a ter- melt darabok tényleges mérete a rajzszerinti méretektől, megengedetten is, komoly mértékben térhet el plusz irányban. Ennélfogva a tényleges súly megállapítása a rajzok alapján csak igen durva lehet és általában kevesebb a termelt darabok tényleges súlyánál.

*

A termelés számbavételénél igen számottevő hibákra ad lehetőséget a visszaháramló selejt elszámolhatóságának rendezetlensége. A vállalatok nagyarányú vertikalitásából kifolyólag külö-nös súllyal jelentkezik ez a kér- dés, éspedig nemcsak a kész-, hanem a félkésztenmékek számbavételénél is.

A Vaskoháxszati Igazgatóság, bár az 1953. évi iparstatisztikaí utasítás a visszaháramló selejtlnek a termelésből való levonásáthatározottan előírja, e tekintetben megfelelő intézkedést nem tett, ellenben a statisztikai utast,- tás helyességét a vaskohászat szempontjából nem egy alkalommal vita tár-

gyává tette. *

így a vaskohászati vállalatok egyes tenmékek esetében a folyó termelé- sükből származó termelt mennyiségeket a visszaháramló selejtrnennyisé- gekkel rendszenesen és tudatosan nem csökkentik. Különösen a vállalaton belüli ú. n. belső sel-ejt esetében hagyják figyelmen kívül a statisztikai utasí-

tásokat. '

Míg az aoél— és vasöntödei gyakorlatban (a vaskohászat-ban is) minden esetben csökkentik a folyó termelést az utólag megállapított selejtmennyi- ségekkel, függetlenül attól, hogy azok mely időszak termeléséből származ- tak, addig martin és hengerdei vonatkozásbaníez nem történik meg. így pl.

a teljes keresztmetszetben számbavett mart'in'acél- Vagy buga'termelést, ha hosszabb időszakra (negyedév, év) összegezzük, több termelt mennyiséget mutatunk ki, mint amennyit ,a martinmű, vagy durvahengerde, mint jó és rendeltetési oélniak teljesen megfelelő acélt vagy bugát továbbgyártásra

átadott. , '

(Megjegyezzük, hogy egyébként a visszaháramló sel-ejtme—nnyíségek megállapítása is elméleti számítás alapján történik. A továbbfeldolgozás közben megállapított selej tes anyagot .az addig keletkezhetett gyártási hulla- dékkal és tűzveszteséggel növelve, öntecssúlyíra számítják vissza.)

Belső selrejtznek kell tekinteni a gyártás közben tapasztalt anyagselej—

teken felül a féllkésznaktárakbóol történő kiselejtezéseket is. A tenmelés mennyi- ségéből természetes-en ezeket a tételeket sem vonják le, ámbár ezeket a mennyiségeket a martinmű beolvasztja és újra acélt gyárt belőle. Tehát a

28 ; aacs sem

visszahávralmló selejt le nem vonása miatt tulajdonképpen kétszeres számba— '

vétel torténik. " *

Külső visszaháramló selejtek' esetén szintén szabálytalanul járnak el.

A Lenin Kohászati Műveknél pl. a külső visszaháramló selejt észlelésé- nek hónapjában a megfeleiő mennyiségekkel csökkentik ugyan a tárgyhavi befejezett termelést, de a selejt—mennyiségeket a továbbiakban félkészállo—

mányváitozásként kezelik, míg annak végleges sorsa (beolvasztás, vagy

más célra való siel%halsználás) el nem dől. Igy —a vállalati teljes termelést a visszahzáramló selejt mennyisége egyáltalán nem érinti, mert míg az egyik oldalon a befejezett termelés értékét megfelelően csökkentették, addig a mai—' sik oldalon helytelenül félkészállománynövekede'st mutattak ki. (A selejtes termék, ha javítható, egyes iparágakban megfelelően csökkent értékben be—

fejezetlen terumeléstként kimutatható. A vauskohászatbann azonban befejezet- len termelést sem tervezni, sem a statisztikában számbavenni nem szabad.

A félkésztermék fogalmába pedig semmiképpen sem fér bele a javítható sel—ejt.)

, A vaskohászati termékekkel szembeni rendkívüli kereslet arra ösztönzi

a vállalatokat, hogy bizonyos esetekben értékesített vagy értékesíthető gyár-

tási hulladékot is beszámítsanak a termelésbe.

Gyakran előfordul, hogyha egy szállítmányt valamelyik vállalat nem

vett át, mert nem a megrendelés szerinti minőséget vagy méretet kapta, sőt esetleg gyártáshi—bás anya—get kapott, a szállító kohászati vállalat az át nem vett mennyiséget más vállalatnak, esetleg előnyösebb értékesítési feltételek mellett adja el. Ebből kiindulva a kohászati vállalatok értékcsökkenés miatt befejezett termelésük értékét nem csökkentik, ill. gyengébb minöségi áru címén nem alkalmaznak alacsonyabban megszabott változatlan árakat. Vala- mennyi kohászati vállalatnál azonban a termelési tervbe be van állítva egy tétel ,,csökkent haszonéitékii termelés" cimen, ami tulajdonképpen nem csökkent haszonértékű termelés, hanem olyan gyártási hulladék, ami

",,haszonvas" címén kerül eladásra. Ezt a hulladékot azonban még mellék- temnéknek sem—lehet tekinteni, mert tipikusan a nyersanyag ki nem haszná- lásából visszamaradt maradékokról van szó.

Gyakorlatilag ez a célhulladék, úgy a durva-, mint a finom- és lemez—

hengerművekben a kikészítésnél keletkezik és a szabványméreteknek meg nem felelő kisebb-nagyobb darabokból áll, melyek a vasszálak méretre vágá—

sánál hulla—nak le.

Megjegyezzük, hogy az elmúlt évek terveiben csökkent értékű áru címén a hulladékértékesítés, mint termelési feladat nem, szerepelt. Véleményünk szerint most helytelenül veszik ezt számításba, mert a termelés nem hulla- dék és nem a szabvásnyméreteknek meg nem felelő darabok termelésére irányul.

A vaskohászati vállalatok a ient tárgyalt számbavételi hibákra vonat—

kozólag egyöntetűen arra az álláspontra helyezkednek és részben a Kohó—

és Gépipari Minisztérium is támogatja nézetüket, hogy mivel a termelési tervek folytonos üzemmenet melletti teljes kapacitáskihasználás figyelembe- vételével készültek, nemcsak azokat a mennyiségeket kell nyersvas,—martin—

aeél-, buga- stb. termelés szempontjából (figyelembe venni, melyeket a vál—

lal'at (a vállalat megfelelő üzeme), mint jó, selejtrnentes, rendeltetési célnak minden tekintetben megfelelően állított elő és bocsátott a népgazdaság ren—

,, delkezésére, hanem azokat *a mennyiségeket is, amelyek, bár később selej—

A VASKOHASZAT STATISZTIKAI MUNKÁJÁNAK HIÁNYOSSÁGAX — 29

tesnek bizonyultak, de a tnargyolvasztó, martinmű, durvatheng-ermű stb. tény- legesen legyártott, tehát egy bizonyos időben ezekkel a mennyiségekkel is lefoglalta ezen üzemek kapacitását. Ennek a helytelen szemléletnek tulaj—

donitjuk azokat a hibákat, amelyek a hulladékok és selejtek (visszaháramló selejtek) le nem vonása miatt fennállnak és melyek következtében a vaskohá- szat termelesi mutatói nem mutatják a valóságnak megielelőhelyes kepet.

Ez az álláspont egyébként érthetetlen már csak azért is, mert nem tételezhető fel egyetlen irányító szervről sem, hogy olyan termelési tervet hagyna jóvá, melynek bármelyik tételében selejtek, vagy hulladékok egyáltalán benne lehetnek. De érthetetlen ez az álláspont azért is, mert .a kapacitásra tervezes nem kizárólag a vaskohászat sajátossága. Általában minden iparágban, külö- nösképpen a folyamatos üzemmenettel dolgozó iparágakban a termelési ter- vek a teljes ikapac-itázskihasználás figyelembevétele'vel készülnek, de ezideig egyetlenegy iparágban sem merült fel a termelési eredmények helytelen számbavételének indokolásánál a kapacitásra való tervezés ilyen különös magyarázata. Lehetséges azonban, hogy a vaskohászatban a kapacitásra való tervezes alkalmával figyelmen kívül hagyták (a keletkező hulladékok és termeléskiént tekintetbe nem vehető rselejtmennyiségeket, azonban a tervezés alkalmával elkövetett ilyen hiba semmiesetre sem indokolhatja azt, hogy a tényszámok megáldapitásánál tudatosan ugyanezt a hibát kövessék el és ezzel felrevezessek az ország vezető szerveit.

A fenti helytelen elmélet bizonyos fokig ltazítólag hat a vaskohácszati vállalatok statisztikai munkájának *iegyelmére is, amennyiben szemmellát- hatóan érvényesül az a terivdencia a vállalatoknál, hogy a termelési volumen meghatározásánál a kapacitásna tervezés ürügye alatt, a valóságosnál nagyob termelési volumen kimutatására törekedjenek.

*A vállalati késztermek- és félkésztermékraktárakból történő idősza—

! konkénti kiselejtezés figyelmen kívül hagyása is nagy mértékben hozzájárul ahhoz, (hogy a vaskohászati vállalatok tenmdési eredményük lme—ghatároz'á— ' isánál, a valóságtól eltérő, helytelen képet mutatnak ki. Ugyanis a kiselejte- zett minnyisége'kkel nem csökkentik egyrészt a cikkenként számbavett kész- termék termelési eredményeket, nem csökkentik másrészt a félkész-termek—

Aál'lományt és ennélfogva úgy a befejezett, mint a teljes termelési eredmé—

nyek meghatározása helytelen. * V

(Az Ózdi Kohászati üzemeknél pl. (ahol ezt a kérdést részletesebben

viZsagáltuk) a következőket állapítottuk meg: a termelés megállapításánál figyelmen kívül hagyták, ill. a termelt martin— és hengeneltaoél mennyiségeket nem csökkentették azzal a raktárból? kiselejtezett mennyiseggel sem, ami újrabeolv—asztásra került. Ezt a múltban sem tettek azzal az indokolással, hogy a beolvasztásra került mennyiségek még hálborúelőtti termelésből maradtak vissza és ma már nem használhatók fel. Arna való tekintettel, hogy .a temgazdáikodásti rendszerünket megelőző időszakból visszamaradt kész-

tettek selejtezés útján való csökkentéséről volt szó és így nem láttuk ebben a

gyakonlatban a kétszeres számbavétel veszélyét, tudomásul vettük eljárásu—

kat. A jelenlegi vizsgálat megállapította azonban-, hogy .a beolvasztásra kerül;? mennyiségben 1952. évi, sőt 1953. évi származású termékek is szere—

(pelte . ,

A termelés eredményének megvál—lap-itásánál abban a tekintetben is

helytelenül járnak el a kohászati váltlalatok, hogy a saját rezsitelhasználás

eéljára (nem beruházásra vagy felújításra) a késztermékraktárakból vissza—

' 30 BACS GYÖRGY

vételezett termékekkel nem csökkentik e cikkek termelt mennyiségét és ebből

kifolyólag a befejezett termelés értéki (mutatóit sem.

A befejezett tenmelés számbavételénél is számos hiba tapasztalható.

A Lenin Kohászati Műve/mél pl. a befejezett termelésbe beszámítandó

gyártmányok mennyiségét az ü. n. "vágási lapok" alapján állapítják meg.

Ezt a munkát a "központi termelési osztály végzi. Tekintettel a vágási lapok rendkívül nagy számára, a termelt mennyiség megállapításába egyfelől szá- molási hibák csúsznak be, másfelől a vágási lapokon szereplő dátumok eltér- nek a Termelési osztály által napi jelentésben már előzőleg jelentett terme- lési időponttól. Ezenkívül a Termelési osztály egyes esetekben hiteles bizony—

lat nélkül fogad el termeléskétnt olyan (mennyiségeket, melyekről a gyártó üzem előzetesen kiállított vágási pótlapot állított ki. Ez ia pótlap nem egyéb,

mint a gyártó üzemnek arra irányuló kérése,,hogy bizonyos mennyiségű

hengereltace'lt készterrnékke'nt előre javára írjanak. Egyébként a diósgyőri vágási lapokon sem bizonylatszám—ozás, sem pontos keltezés nincsen, s így nem látszik biztosítva az, hogy a termelt mennyiségek pontosan ugyanabban

az időszakban kerülnek számbavételre a statisztikában is, mint amikor gyár—

tottálk azokat.

Az Ózdi Kohászati üzemeknél a befejezett termelés megállapítását a raktári bevételeze'seik alapján végzik. Helytelen azonban, hogy egy bizonyos terméknél a befejezett termelésen belül halmozódás keletkezik. Még helytele- n-ebb, hogy ez a halmozódás tervezve is van. (Az Ózdi Kohászati Művek ú. n. tárosalemezt készít és ezekből a tárcsalemezekből íkésztárcsákat. A be—

fejezett termele's számbavételénél úgy a tárcsalemezt, mint az abból készült késztárcsát beszámítják.)

A ,,Rákosi Mátyás" Művek Acélmz'íoének finomhengerde'jében számos alkalommal előfordul, hogy ike'sztermékként vesznek számba egyes befejezet-

len mennyiségeket.

A

A finomxhengenmű a termelést először a hengersor után, mint nyers- termelést (ez még befejezetlen), másodszor a 'kiikészítés után, mint kikészí—

tett termelést (ez befejezett termelés) veszi számba. Az acélmű termelés—

intézősége a nyers és kikészített termékekről tétele-sen naplót vezet. A naplót azonban olymódon vezeti, hogy a kikészített termelést is a rnyerstermelés keltével könyveli (először bevezeti a nyerstermelést, nyerstenmelés dátumát, utána ebből a nyerster—melé'sből kikészített mennyiségi adatot írja melléje, mellőzve a kikészítés időpontjának bejegyzését). Az így vezetett napló azt a

látszatot kelti, hogy a nyerstermelés és a kikészítés időpontja minden eset-

ben egybe esik. A valóságban azonban a nyerstermelés és a kikészítés közötti időszak néhány napig tart és sok esetben egy—ik'hónapról a másikra nyúlik át. Havi zárlatlkor azoknál a tételeknél, ahol osaik a nyerstermele's van bejegyezve, mert a kikéSZítés még nem történt meg, a nye-rstenmelést szá-

mítják be a befejezett termelésbe. ' ' *

Ebből az operatív számviteli hibából három statisztikai hiba számmazik:

1. a befejezetlen termelést késztermékként tüntetik fel,

2. a kikészítésnél keletkezett selejt és hulladék temnelésként kerül elszá-

molásra, *

3. nem abban a hónapban jelentik a termelést, amikor a kikészítés meg—

történt, hanem előbb. "

A Salgótarjáni Acélárugyámál az összesített *készterméktermelés érté-

két nem az egyes termékek mennyiségi számbavétele alapján állapítják meg,

A VASKOHASZAT STATISZTIKAI MUNKAJÁNAK HIANYOSSAGAI 31

hanem az üzemrészi szinten halmozott termelésből kiindulva levonják azon tenmékek mennyiségét, melyeket a vállalaton belül továbibfeldolgoztak. Ez

az eljárás azért helytelen, mert így a befejezetlen és felkesztenmékek állo-

mánykülönbözete't is a készterméktenmelés adatai között szerepeltetik. A Vál—

lalatnál kül-ön felkészálilományváltozás nem is kerül megállapításra.

*

A vaskohászati statisztika egyik legnagyobb hibája abban áll, hogy az Egységes Árulista és az abban rögzített változatlan árak a legcsekélyebb , mértékben sem töltik be szerepüket. A változatlan árak legfontosabb szerepe abban lenne, hogy ugyanazon termeket ugyanazon áron érte-keljenek minde- nütt, amellett, hogy ezeket az árakat hosszú időn keresztül nem változtatják.

_ A vaskohászati vállalatoknál ezzel szemben minden vállalatnál más és

más változatlan árat használnak ugyanazon termékre is, azonkívül a válto- zatlan árakat egy—egy tervidőszaakon belül is megváltoztatják.

így a vaskohászat ü. n. ,,váoltozatlan áron" kimutatott teljes termelési értéke nem fogadható el abból a szempontból, hogy a termelési volument és

a vaskoihászati termel—és dinamikáját helyesen fejezi ki.

A változatlan áraik rendezetlensége miatt a volumenme'rés tekinteteben teljesen áttekinthetetlen, kaotikus állapotok uralkodnak.

Az Egységes Árulista első kiadása, mely tartalmaz—ott még változatlan árakat, szerkezeténél fogva nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a válla- latok termelt cikkeiket a minőségi gyártásnak megfel elően (ötvözési szem- pontok és hengersori szem-pontok) helyesen csoportosíthassák. Ezért az Áru- lista harmadik kiadásában (1952) a minőségi csoportosításnak megfelelőbb bontásban részleteztek a vaskohászati termékek—et, de emellett változatlan árakat nem állapítottak meg.

"így a vállalatok egyrészt rendelkeztek a régi Arulistában megállapított változatlan árakkal, melynél a gyártmánycsoportosítás volt helytelen és rendelkeztek egy új, helyes gyártmánycsoportositással, amelyekhez nincse- nek várltozatlan árak. Ebbenra helyzetben saját elgondolásuk szerint indo- koltan vagy indokolatlanul képezték a változatlan árak egész sorát. (A vas—

- kohászatban alkalmazott változatlan árak túlnyomó többsége a vállalatok által képzett változatlan ár, amely (meg: a mai napig sincs jóváhagyva.) Igy nem csoda, ha a vállalatok ugyanazon gyártmányra más-más változ—atlan árat állapítottak meg, részben pedig a régi Aruilista árait használták, de ter- mékeiket emellett az új csoportosításban összesítettélk. Ez reszegendszertelen- ség arra vezetett, hogy ma túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a vas—

kohászatban változatlan árak tulajdonképpen nem léteznek. A vállalatok ugyan alkalmazzák saját változatlan áraikat, de ezek csak vállalati viszony- latban érvényesek, ugyancsak a vállalatok változtathatnak rajta, ha vala—

milyen oknál fogva jónak látják, és így a változatlan árak alkalmazása olyan értelemben, mint más iparágakban, nem is ellenőrizhető. Sajnálatos, hogy ebben a kérdésben se az Országos Tervhivatal, se a Minisztérium, se a Központi Statisztikai Hivatal semmiféle intézkedést (az egységességne, az árak változtatására nézve) nem tett és a vállalatok helytelen gyakorlatát, melyről mindhárom hatóság tudott, beavatkozás nélkül tűrte.

A változatlan árak alkalmazása tekintetében a következő változatok "

fordultak elő 'a gyakorlatban?

1. régi Áru'lista árait alkalmazzák, ' *

2. saját maguk által képzett árakat alkalmaznak,

;

32

BACS GYÖRGY

. 3. indokolatlanul csoportáraíkat alkalmaznak akkor, amikor gyártmány- árakkal is rendelkeznek, — *

4. a termékek csoportosításánál vegyesen, régi és új Aruvlista szerinti esoportosítást alkalmaznak.

Mindezek alapján különféle (kombinációk születnek, melyek során Xmég

egy—egy vállalaton belül is teljes zűrzavar urallkodilk, nem beszélve arról,

hogy a vaasJkOhászat mint iparág területén, az értélki mutatok tervezése vagy szambavétele tetvesen bizonytalan alapon áll. A Lenin Kohászati Művek-

nél elöfordult pl., hogy átlagáron terveztek, de a tényszámokat gyártmány- áralk szerint állapították meg,vagy régi Arulnsta szerinti ámn értékelt termé—

keket új Árulista szerinti csoportosításban vették számba Emellett a VálbO-

zatlan árakat változtatták pl. martlnontecsne'l az éves terv 924, 50 Ft,a II.

negyedéves terv 920— Ft, a III negyedéves terv 918,—— Ftos egységáron ' keszült Ez a zűrzavar arra vezetett, hogy július hónapban pl a 920,——— Ft--os áron készített tervet 918,—— Ft--os áron számított tényszámmal hasonlították

ossze.

Egy-es termékek vállal'atomkénti eltérő változatlan áraira nézve a követ-

Sáxező néhány példát soroljuk fel: *

Megnevezés ' ' M Ózdon Diósgyőrö tt Csepelen 332533);

Martinacélöntecs ... %e.—_ *918.—- 901.— —.

Martinacél huga ... 1 494.—-— 1 420.-— 1 485.— _.

( Legömhölyitett rúdacél. . 1 690.— 1 420.-—- 1 485.— ..

Durva rúdacél ... 1 741.—— 1 962.-— 1 605.— ..

Finom rúdacél ... 1 89340 1 720.——- 1 012.—— , _

Finom idomacél ... 1 781 ,80 2 1 14.—— —— ..

Kisvasúti sinkapcsolószer 2436.— 2018.—-— -- ..

Hengerhuzal ... 1 827 ,20 - 1 748.-- _.

Szalagacél ... 2 059.—- — 2 105.— _.

Fekete finomlemez ... . — — 2 676,50 , A 2 525.—

pácoitiiemez ... -— ; , '— 3 120.— 320350

Horganyzott lemez ... — — 3 128.— 2 982.—

Vállal—a-ton belül a változatlan árakat sűrűn változtatják. Pl.

Diósgyőrött szeptember 2—án október S—áu

martinacélöntecs ára 920,——— 918,—

vasreve _ 180,— 160,—

finom idomacél 1633,— 2114,—

nagyvasúti sínkapcsolószer 2200,— 2481,—

kisvasúti sínkapcsolószer 1900,—— 2018,—

fekete finomlemez 2689,——— 2525,—

Ózdon szeptember 18—án október S—a'm

vasreve , 15233 180,—

szeparátorvas 100,—— ,—

durvalemez 3546,48 3680,—

A VASKOHÁSZAT STATISZTIKAI MUNKÁJÁNAK HIÁNYOSSAGAI 33

' Egyes vállalatok átlagárakat alkalmaznak akkor, amikor az Árulista szerint a cikkek gyártmányonként árazan—dó'k, de ugyanakkor, amikor az Aru—

lista erre nem ad lehetőséget, xgyáxrtxmá-nyárakat alkalmazn-alk. Pl. az Ózdi Kohászati Műveknél a durvalemez, durva- és finom—készáru, platina, átlag- árral van tervezve és számbafvé've. Ugyanígy a finom—rúd, durvarúd, durva- id—om és finomidomacélok Ózdon és Divfósgyőrött átlagárral vannnak figye—

lembe ve've. Csepelen. azonban az új Árulistánark megfelelő részletességgel szétbontjátk és az egyes cikkelemekre külön-külön árat használnak. Csepelen azonban még akkor is szétbontjálk az új Arulistátban feltüntetett cikkelernet gyártmányokra, amikor erre az Arulista nem ad módot. Pl. ,a fekete finom- , lemeznél, ahol az új Arulista csak ,,minőségi előírással" .és ,,mi—nőségi elő-

írás nélküli" fekete finomlemezt ismer. Csepel azonban a régi Ar'ulista vas—

tagság szerinti bontását rhasztnáljta. A fekete és fényesvashuz'alnál az Aru-

lista csak egy cíkkelem-e—t ismer, Csepel azonban Ötfétle változ—atlan árat alkal—

maz. Ugyanakkor, amikor Salgótarján, ahol a vashuzal termelésének zöme

folyik, egyféle változatlan árat taltkatlmtaz.

Előfordul, hogy a vállalatok az új Árulistában lerögzített cikkcsopor- tosításánál alkalmazott gyártmánymegnevezézse'ket önkényesen megváltoz—

tatják és saját bázi megnevezésük—et alkalmazzák, minélfogva még az sem állapítható meg, hogy milyen gyártmávnyról van szó. Pl. Csepelen martinacél- öntecs "kereskedelmi", vagy buga, ,,közönség—es", rúdaoél ,,keneskedelmi"

megnevezéseket használják. Ugyanakkor Ózd és Diósgyőr e tekintetben nem tesz különbséget.

*

A féltkészállomány változásának megállapításánál a vállalatok általá—

ban az előző évi leltári adatokból kiindulva, a teljes keresztmetszetben számbavett termékek termelt mennyiségét, a felhasználást és az értékesítést veszik kombinációba; tehát a folyamatos leltár alapján dolgoznak. Azon—

ban a helytelen mérési módszerek miatt, a ,,papírl—eltárban" halmozódnak azok a hibák, melyeket hónapról hónapra elkövetnek, és így csak a követ—

kező évi leltánkor derül ki, hogy a félkésztermék állományváltozást soro- zatosan helytelenül állapították meg.

Az Ózdi Kohászati üzemeknél pl. a múlt évoktóber l-i atnyagö'sszeíráts alkalmával készített leltári adatokat a Tervosztály által hónapról hónapra megállapított féllkészállomán—yváltozással egybevetve jelentékeny eltéréseket állapítottunk meg. (A Tervosztály a termelés és felhasználás —t— értékesítés egyenlegét tekinti félkészállományvásltozásnak.) A leltári adatok" és a Terv—

osztály kimutatása között 1952. október l-í leltári készlet tekintetében ezer tonnákra zmenő differenciák voltak egyes termékeknél. (Jellemző, hogy a

"tényleges tkésleetfel—mérés alapján készített leltári ladatok voltak kisebbek.) A termelési adatok megállapításának hiányosságai meliett a vaskohá—

szat munkaügyi statisztikájának megbízhatóságához is sok kétség fér.

A létszámnyilvátntartások szervezetlensége miatt a muntkaerők számára, felhasználására, mulasztásaira stb. vonatkozó adatok általában nem hitelt—

érdemlőek. Az adminisztratív és műszaki dolgozók létszámának megállapí—

tásánál a tényeket tudatosan is elferdítilk. Az adminisztratív és műszaki dol-

gozóik százait tartották nyilván múlt évben a munkások állománycsoportjá—

ban. (A vaskohászatban több mint 1000 főre tehető az így letagadott admi—

nisztratív és műszaki dolgozók száma.) Ennek a ferdítésnek következménye-

3 Statisztikai Szemle — 6/4

34 ., BACS GYÖRGY

/

; .ltiélnt tlÉrInérszetesen a termelékenységi mutatószámok is kivétel nélkül. helye

e ene . '

A műszaki beszámolójelentések adatainak megállapításánál általában felületesen, számos esetben minden bizonylati lap nélkül járnak el.

A ,,Rákosz. Mátyás" Acélmű műszaki mutatói közül például

elektr-ódatelhasználács

elektródatermelés

terheléssel működő kemence termelését is beszámítják, holott az ilyen típusú kem—enoénél elektródát egyáltalán nem használnak.

Ugyancsak a ,,Rákosi Mátyás" Acélműnél az elektrólkemencék fajlagos

villamosenergiafelhasználás

_ elektróacéltenmelés

nál a felhasznált villamosenergia mennyisége nem a naptári hó napra vonat-r—

kozilk úgy, mint az acéltermelés és nem a kemencék tényleges felhasználá—

sát jelenti. Az elektrőkemencétk fel vannak szerelve ugyan áramm érő órával,

azonban az á'rasmmérők egy része elhanyagolt állapotban van, nem működik., Az elektróacélmű villamosenergiafogyarsztását a központi erőmű állapitja:

meg, ahol a számláZás időzavarai miatt, a havi fogyasztást minden hó 28-án leolvassá—k, tehát — mint mondottuk — ez nem hasonlítható össze,a— havi , ace'ltermeléssel. Ezenkívül a központi erőmű a togyasztás üzemenkénti fel-

osztásánál bizonyos manipuláeiőkat is végez. Igy az erőmű által diktált vada-

tokat az említett két okból [nem tartjuk megfelel-ő bizonylatnak .a fajlagos villa'mos-ene—rgiafelhaszinálás megállapításához. Az adatok nagyobb pontat- lanságot tartalmazhatnak, mint amennyi megtakarítást megfelelő műszaki beavatkozással esetleg el lehet érni.

Az önköltséigstatisztika megbízhatósága, a termelési adatok megbíz- hatóságához hasonlóan, nagyrészt ngyanesak az elsőleges mérési módsze—

rek [megengedhetetlen durvasága miatt sok kívánnivalót hagy hátra. Akkor,, amikor se a ter-meltmennyiségeket, se a felhasznált ainyagmenunyiségeket

( félxkésztenmékeket), se a gyártási hulladékot nem iparkodnak lehetőséghez képest a legpontosabban megállapítani, hiteltérdemlő utókalkulációt készí—

teni nem is lehet.

De ha még ezen felül az önköltségstatisztilka döntő fontosságú bázis-r adatait is, a tiltó rendelkezések ellenére, több alkalommal, különféle ürü—

gyezkkel megváltoztatják, mint ahogy tették, az ölnlkőltseglcsöldkentésk tervek teljesítésére vonatkozó beszásmolójelentéseik tartalmát a legnagyobbbíenn-

tartással kell fogadni. *

Az eddig elmondottak nem merítik ki teljes mértékben a vaskohászat statisztikai munkájának összes hiányosságait. De ezek is elegendők arra, - hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium felfigyeljen azokra a súlyos hibákra, melyek elsősorban a Vaskohásziati Igazgatóság mulasztásai miatt következ- , tek be (és nagy részben az 1952. évi VI. törvény megsértését is jelentik) és.

megfelelő intézkedést tegyen, hogy mielőbb hozzál—ássanak a hibák felszámo- tásához.

Bár e cikkben csak szűk téren, azon belül is csak statisztikai vonat—

kozásokban foglalkoztunk a számvitel egyes hiányosságaival, mégis a hibák

kijavítása érdekében, mint az egész számvitelt érintő problémát kell felvet—

nünlk a kérdést: mit kell tennünk, hogy számvitelüinik minden vonatkozásban kielégítse a szocializmus igényeit.

fajlagos mutató megállapításánál az indukciós

villamosenengiatelhasználás ( megállapítás—á- ;

A VASKOHÁSZAT STATISZTIKAi MCNKÁJÁNAK HIÁNYOSSAGAI 35

Az irányító szervek, minisztériumok nem várhatják úgynevezett nagy-' vonalú intézkedésektől, általánzossángok'ban és elvi defiiníciókban kirnerülő

utansításoktól, hogy .az alárendelt, végnehajtó szervek a hibák kijavítása terén kielégítő és tartós eredményt érjenek el, ha maguk nem foglalkoznak

konkréten, megfelelő reszletesseggel a vállalatok adottságait is figyelembe- véve a számviteli kérdésekkel. Nem remélhetik, hogy a vállalatoknál majd valahogyan spontán módon ki fog forrni a jó és megbízható számvitel min- den alapvető feltétele, s ezáltal a hibák is önmaguktól megszűnnek, ha

tervszerűen nem látnak hozzá a hibák felszámolásához.

A vaskohászatban, vagy más területen tapasztalható hibák egytől

egyig kiküszöbölhetők. * (

A számvitel fejlesztése érdekében is fel kell tánnunsk és fel kell használ—

nunk a tartalékokat. Az újítómozgalmat a számviteli problémáik tekintetében is fel (kell karoln—unk és ki kell szelxesít—enünlk. Szélesebb teret kell engedni az alulról jövő kezdeményezéseknek is, mert pusztán felülről adott utasítán—

sokkal aligha lehet megoldani a számviteli feladatok minden problémáját,

aligha lehet kiküszöbölni a számvitel minden hibáját. A számvitel szerv-ezésé-

nél, részfeladatok megoldásánál sok újító ötletet ível'haszinálhatuink. A szám- viteli dolgozóik előtt e téren tárg lehetőségek állatnak nyitva. Szükséges azon—

ban, hogy munkájuk müszaki oldalról is megértésben, támogatásban és meg—

becsülésben részesüljön. ,

Egyik legelsöbbrendű műszaki érdek, hogy technikai iejlődaésünkkel

számviteli fej lődesünk is minden vonatkozásban lépest tartson. A számviteli

és műszaki dolgozóknak a számviteli hibák kijavítása terén Össze kell fogni, mert ezáltal is népgazdaságunk fejlödését visszük elöre.

A

STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ

l953. évi 4. száma

szemléltető módon, számos grafikonn—al mutatja be ;: kormányprograimm végrehajtása során eddig elért eredményeinket, a Szovjetunió és a népi demokráciák népgazdaságának iejlődéxsél és a kapitalista országok gazdasági

helyzetét.

Áru: 7.——— Ft

Kapható IBUSZ-pavilonokban és a Posta Központi Hírlapirodánál (V, József nádor—tér 1.) —

ga