TORTÉNETI DOLGOZATOK
AZ ALSÓ-MAGYARORSZÁGI NEMESÉRCBÁNYÁSZAT UZEMSTATISZTIKÁI A XVl-XVlll. SZÁZADBAN*
HALKOVlCS LÁSZLÓ
A hivatalos magyar iparstatisztikai adatfelvételek és adatközlések szervezését
Keleti Károly, a Központi Statisztikai Hivatal első igazgatója kezdte meg. Az adatfel—
vételek végrehajtásánál hallatlan nehézségekkel kellett megküzdeniük a Hivatal ak- kori vezetőinek. és így az 1871—es első iparstatisztikai adatfelvétel nem is járt ered—
ménnyel. A sikertelenségért azonban a felvétel szervezőit nem lehet elmarasztalni.
Az adatgyűjtés kudarca a mai értelemben vett iparnak csak a bányászat nélküli te- rületére állapítható meg, mivel a múlt század második felének bányászati tevékeny- ségét a bányakapitánysági statisztikai jelentések igen részletesen és sokoldalúan évenként tekintették át. A bányászati statisztikáról egyébként a múlt század két nagy s'tat'isztikusa, Hunfalvy János és Konek Sándor rendkívül elismerően szóltak. Közülük itt csak Hunfalvy János megállapítását idézem abból az előadásgyűjteményből, amely összefoglalta a Hivatal első statisztikai tanfolyamán a korabeli szakértők elő-
adásait.
..Különben meg kell vallanunk, hogy általában véve a bányászatról részlete—
sebb és biztosabb adataink vannak, minta termelés bármely más ágáról. Mert már régóta léteznek olyan közegek, melyek kötelessége az ide való adatokat össze- szedni. E közegek a bányahatóságok, melyek most bányakapitányságoknak nevez- tetnek. Hatáskörük nemcsak a kincstári, hanem a magán-bányákra és kohókra is kiterjed. Azok küldik szét és szedik be a felvételi mintákat, melyeket a bennök fog- lalt kérdésekhez képest az illető bányabirtokosok. vagyis bányaigazgatóságok tölte—
nek be."1
A múlt századi bányászati statisztikai felvételi és közlési rendszert áttekintve arra a következtetésre jutottam, hogy rendkívüli fejlettsége összefüggésben lehet azzal a ténnyel. hogy a magyar bányászat a középkorban és az újkor elején Euró- pában élenjáró volt. Ezt a megállapítást azonban részletesebb adatok ismerete nél—
kül, pusztán gazdaságtörténeti. illetve technikatörténeti közlésekre alapozom. Ezek a közlések természetesen a magyar bányászati statisztika rendszerével egyáltalán
nem foglalkoztak.
Az 1800-as évek közepétől visszafelé haladva egész a középkor végéig a leg- fontosabb irodalmi források felhasználásával sikerült olyan adatokat találnom, ame- lyek annak a kérdésnek a tárgyszerű megválaszolásáhozj'segítette—kmhozzá: milyen régi a magyar bányászati statisztika, meddig lehet az elmúlt évszázadok bányá-
' Az MKT Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjónak Veszprémben 1978. május 31. és június 2. között tartott XVI. Vándorülésén megvitatott előadás.
* Hunfalvy János: Bányászat és ipar. Statisztikai előadások. V. füzet. Ráth Mór. Pest. 1869. 2. old.
szati termelési adatait is feltüntető dokumentumok alapján a bányaüzemi statisz—
tika első nyomai után kutatni.
A felhasznált irodalmi források közül első helyen kell megemlítenem Péch Antal bányamérnöknek, a Selmeci Bányakerület egykori igazgatójának a Magyar Tudo- mányos Akadémia által 1884-ben és 1887—ben kiadott ,,Alsó Magyarország bánya- mívelésének története" című munkáját, valamint ennek folytatásaként a Péch Antal hagyatékából származó. Kosáry Domokos által sajtó alá rendezett háromkötetes do- kumentumgyűjteményt.2 Péch Antal idézett munkája tartalmában jelentősen eltér attól a kísérleti jellegű munkától, amelyet úgyszintén a Magyar Tudományos Aka- démia adott ki 1880—ban Wen'zel Gusztáv híres jogtudós. egyetemi tanár tollából ,,Magyarország bányásza'tának kritikai története" címen.
Mielőtt a fellelhető statisztikai adatok alapján megkísérelném bemutatni, mi- lyen is volt az újkor elejei magyarországi nemesérc-, arany— és ezüstbányászat sta- tisztikai megfigyelési rendszere, tekintsük át, milyen fejlettségi fokot ért el, milyen szervezettségre jutott el a magyar bányászat a középkortól az iSOO-as évek elejéig, hogyan segítette az üzemek statisztikai munkájának kiépítését a korabeli közép- és felsőfokú bányászati oktatás. és milyen hivatalos intézkedések alapozták meg a bá—
nyaüzemi statisztikák rendszeres készítését.
A KÁRPÁT—MEDENCE BÁNYÁSZATÁNAK VÁZLATOS ÁTTEKlNTÉSE
A Kárpátok az európai nemesércbányászatban3 kiemelkedő helyet foglaltak el mind a középkorban, mind az újkor kezdetén a bányaművelés fejlettsége és az elért termelési ered—
mények következtében. A magyar bányászok az ország lakosai közt kiváltságos osztályt képez- tek, és a mindenkori magyar királynak különös pártfogása alatt álltak. A bányászok azonban nemcsak az ásványvilág kincseinek kitermelésével tettek hasznos szolgálatot a magyar nem- zetnek, hanem más úton is. A törökök elleni háborúkban például a magyar seregekben kü—
lön részlegeket képeztek, és gyakran mint aknászok a vársáncok építésénél, a várak ostro—
mánál a legfontosabb, nem ritkán igen veszélyes teendőket végeztek.
A bányaművelés István király óta létezett. Erre az első adatokat az esztergomi érsek vámhelyének szabályzata tartalmazza, amelynek ,,Auraria" kifejezése az alsó—magyarországi
bányavidékre vonatkozik.
A bányaművelés kialakulása bónyatelepek formájában történt. Ezeken a telepeken vé—
gezték mindazokat a tevékenységeket, amelyek a föld érceinek kitermelését közvetlenül vagy közvetve segítették. llyen tevékenység volt a bányászat, a kohászat, az erdőkitermelés. a fu- varozás és a telepek ellátását szolgáló kereskedés. Ezekből a telepekből alakultak ki a Xlll.
és XlV. században a bányaközségek és bányavárosok. Bányavárosokká csak olyan telepek fejlődtek, amelyek nevezetesebb érclelőhellyel rendelkeztek. A magyarországi bányavárosok lakói legtöbbször külföldről, így Németországból, Franciaországból, Hollandiából, Ausztriából és Csehországból származó, bányászathoz értő telepesek voltak.
A középkori magyar bányászat Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király korában szerveződött Európában élenjáró szintre. E királyok alatt új kiváltságokat kaptak a fejlődő bányavárosok. illetve megerősítették a már korábban kapott szabadalmaikat. A kő- zépkor végére alakultak ki azok az arany-, ezüst: és réztermelő bányaközpontok. amelyek az újkor elején. de a későbbi századok folyamán is amagyar nemesércbányószatnak kiemelkedő fontosságú helyei voltak.
Wenzel Gusztáv említett könyvében található területi beosztás (: történelmi Magyaror- szágot a bányaművelés tekintetében körzetekre tagolta!1 E beosztás szerint 1500 körül az or- szág fő bányaterületei a következők voltak:
!. a Garam—völgy közép része. vagyis az ún. alsó-magyarországi bányavidék, ii. a Duna bal oldalán levő egyéb bányavidékek. * III. a Duna jobb oldalán levő bányavidékek,
lV. Felső—Magyarország
2 Péch Antal: Alsó Magyarország bányami'velésének története. Harmadik kötet. 1650—1750. Sajtó alá ren—
dezte: Kosáry Domokos. Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Budapest. 1967. 1246 oldr
3 A dolgozat főként a nemese'rcbúnyászattal foglatkozik, .de kitér a Besztercebánya köl-nyét! rézterme-
lésre is,. ! , ' í 'vp, u , , m )t -—
4 Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai itt * neteuAkadémia. Budapest. 1680; ahold. '
A NEMESÉRCBÁNYASZAT
1131
V. az ország kelet-északi részeinek bányászata, Vi. Bihar és Zaránd bányamívelése,
Vli. Krassó és Szörény megyék bányászata, Vili. Erdély bányavidékeí.
iX. az ún. társországok bányászata,
X. a magyar szent korona tartományainak bányamivelése.
Felső—Magyarország bányászata a Szepes—Gömöri érchegységben és környékén alakult ki még az Árpád—házi királyok idején. A hegység legfontosabb bányatelepei. illetve városai Zsigmond király alatt szövetségben egyesültek. Ezek a helyek a következők voltak (zárójelben a bányaváros jelenlegi neve): Gölnicbánya (Gelnica). Szomolnok (Smolnik). Rudabánya. Dob- sina (Dobsina), Telkibánya, Rozsnyó (Roznava) és lgló (Spisská Nová Ves). A felső-magyaror- szági bányák a mohácsi vésztői egész a XVlil. század közepéig nagyon sok háborús megpró- báltatáson mentek keresztül, és számos bánya tönkrement. Ebben a körzetben főként ezüstöt és rezet termeltek. A réztermelés nagyságára jellemzők a következő adatok: 1751-ben 6272.
1754-ben 10 692 mázsa rezet termeltek.5 (Tájékoztatásul megemlítem, hogy a felső—magyaror- szági bányákban 1890—ben már csak 490 mázsa rezet, 175 kilogramm ezüstöt és 47 mázsa
higanyt termeltek.)
A kelet—magyarországi aranybányavidék fő helye Nagybánya (Baia Mare) volt. Bányá- szata Szent lstvánig nyúlik vissza. A bányaművelésrői talált első adatok szerint Gizella ki- rályné által ide telepitett németek kezdték el a bányák művelését. Nagybánya Nagy Lajostól kapta kiváltságlevelét. A mohácsi vész után hol az erdélyi fejedelemhez, hol a királyi Ma- gyarországhoz tartoztak e vidék bányái. Ez nem vált a bányászat hasznára.
A múlt században a nagybányai bányaigazgatósági kerületben a következő bánya- és kohóművek működtek:
— Kereszthegyi bányamű, — Oláhlaposbányai bányamű,
-— Veresvizi bányamű. — Horgospataki kohómű.
—— Felsőbányai bányamű, — Órndnai bánya'mű,
— Fernezelyi kohómű, —— Óradnai kohómű.
— Kapnikbányai bányamű. — Nagybányai rézkohómű.
— Kapníkbányai kohómű.
A nagybányai területen működő főbb bányák és kohók 1892-ben 535 kilogramm aranyat, 4671 kilogramm ezüstöt, 9974 kilogramm rezet és 825 230 kilogramm ólmot termeltek 2798
munkással.6
Az erdélyi bányavidék fekvéséről annyit, ha a térképen Offenbányát, Szászvárost és Nagy- Halmágyot egyenes vonalakkal összekötjük, egy háromszöget kapunk. amely magában fog- lalja az ún. erdélyi arany kerületet. A kerület fő bányatelepülési helyei a következők voltak:
— Offenbánya,
—Verespataki bánya (Rosía Montana), -—Zalatna (Zlatna),
-Szászváros (Orastie),
_Halmágy (Haimagin) illetve Nagyág (Sacaramber).
ltt bányászkodás már a rómaiak idején folyt. Az egyik bánya Abrudbányán volt, amit ak—
kor Auraria majornak, mig a másik bánya Zalatnán volt, amit Auraria minornak neveztek.
Róbert Károly adta Abrudbányának a kiváltságlevelet. E bányavidék a fennmaradt tör- ténelmi adatok szerint Magyarország egyik legfontosabb aranytermelő helye volt, főként a középkor végén és az újkor elején.7 E vidék bányászatának jellemzéséül idézem az egyik ve- lencei követ erre vonatkozó jelentését, amelyet a XVI. század elején készített: ,,Erdély arany, ezüst, só és egyéb bányái 3000 munkást foglalkoztatnak, és ha a királynak úgy tetszene, any- nyi jövedelmet szerezhetne belőlük, mint a többi országaiból együttvéve. Az abrudbányai, za- latnai és verespataki bányákban rendkívül sok aranyat és ezüstöt ásnak. Az abrudbányai he- gyekben nagy darabokban szinaranyat is találnak."8
A felső- és északkelet-magyarországi, valamint az erdélyi bányászat vázlatos bemutatása után tekintsük át annak a vidéknek nemesércbónyászatát, amelyet a bányatörténet ,,Alsó—
Magyarország" gyűjtőnévvel jelöl meg. Az áttekintés célja váiaszkeresés arra a kérdésre.
miért vált e terület bányászati tevékenysége nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is olyanná, amelyet a mai szervezési szóhasználattal élve mintának tekintettek más vidékek bá-
nyaszai. , . —
5 Münnich Adolf: A felsőmagyarországi bányapolgárság története. Csete'nyi Emil. lgló. 1895. 15. old.
5 A Nagybányai m. kir. Bányaigazgatósági Kerület monográfiája. Szerk.: Wadítska István. Molnár Mi- hóly ny.- Nagybánya. 1896. 318 old. —j— térképmelléklet; Palmer Kálmán: Nagybánya és környéke. Molnár Mi-
hály ny. Nagybánya. 1894. 106—107. old. *
7 Lukács László: Az erdélyi nemesfémbányászat jelene és jövője. Athenaeum. Budapest. 1879. 76. old.
5 Koch Sándor: A magyar ásványtan története: Akadémiai Kiadó. Budapest. 1952. 9. old. '
Az alsó-magyarországi bányavidéken a bányászat — a ránk maradt feljegyzésekbői ki- deríthetően —- a XIII. században kezdődött. A királyok a bányákat financiális meggondolások alapján irányították, védelmüket. a bányajövedelmek szedését és kezelését kamarai grófokra bízták. A kamarai grófok székhelye Körmöcbánya volt. A bányák védelmére külön várakat, így Revistyét, Saskőt, Lipcsét, Dobrinyivát és Véglest építették fel.
Az alsó—magyarországi bányavidék a következő három területi csoportra osztható:
—a Garam jobb oldalán levő vidék, :: Körmöci-hegység keleti felében, amelynek főhelye Besztercebánya volt.
—-a Garam jobb oldalán levő vidék a Körmöci-hegység középső részében, Körmöcbánya főhellyel.
—a Garam (Hron) bal oldalán levő vidék, amelynek főhelye Selmecbánya volt,
A nemesércek bányászata hét bányavárosban összpontosult. Ezek a következők voltak:
— Bakabánya (Pukonec), — leetbánya (L'ubietovó).
—Besztercebánya (Banská Bystrica), — §elmecbánya (Banská Stiavnico).
—Bélabánya (Banská Belá), —Ujbánya (Nová Bana).
— Körmöcbánya (Kremnica) ,
Besztercebánya körzetében. Óhegyen, IV. Béla korában már termeltek ezüst- és rézércet.
Ennek a vidéknek későbbiekben igen fejlett bányahelye az Úrvölgyben (Spana Dolina) alakult ki. A bányáknak eredetileg a besztercebányai polgárok voltak a tulajdonosai. E vidék bá- nyászatának első kiemelkedő korszaka a Xlll. század közepétől a XV. század elejéig tartott.
A kitermelt rezet nagy részben Velencében adták el. A XV. század végén Thurzó János vette át a bányákat és a Fuggerekkel szövetkezve igen magas szintre emelte a bányaművelést az alkalmazott technika, szervezettség és a termelés nagysága tekintetében. Thurzó vállalkozása nagyszámú munkásnak adott kenyeret. A XVI. század első felében évente átlagosan 23 500 mázsa rezet termeltek. A termelés e század közepe felé hanyatlani kezdett. A bányákat Fer—
dinánd király vette át. és az alsó-ausztriai kamara felügyelete alá rendelte. A kamara intéz- kedéseinek hatására a termelése század második felében némely évben ismét 20000 mázsa fölé emelkedett.
A XVII. században a rézbányászat a háborús idők bizonytalanságai ellenére is eredmé- nyesen folyt, bár nem olyan mennyiségben. mint az előző század első felében. lgy 1602—től 1620-ig Úrvölgyben 119020 mázsa rezet. a 17 év átlagában évenként 7001 mázsát termeltek.9 Az úrvölgyi réztermelés a XVIII. században is folytatódott egészen a XlX. század végéig.
amikor az amerikai, spanyol, chilei és japán rézbányák tömegtermelése a réz árát annyira leszorította, hogy az Úrvölgyben már nem volt kifizetődő.10
Körmöcbánya első fénykora a XII. századra tehető. de a Xlll. században is jó eredmény- nyel művelték a bányákat, elsősorban aranyat termeltek. A XIV. század elején privilégiumot nyert, 1328-ban már számos ércörlő malma volt, amelyeket hegyről levezetett vizekkel működ- tettek. Bányaművelése annyira eredményes volt. hogy később pénzverőt állítottak fel.
A XVI. század elején a bányák már veszteséggel dolgoztak. 1533-tól 1540—ig 17000 fo—
rintot fizetettek rá a művelésre. A királyi szakértők közreműködésével sikerült elérni, hogy 1550—től 1578-ig nem jelentkezett veszteség.
A város bányászata a XV". századtól már nem volt elég kohóínak és pénzverőinek arannyal és ezüsttel való ellátására. Selmecbányáról szállították ide az érceket továbbfeldol—
gozasra.
A XVIII. században —— elsősorban a bányaművelés technikájának jelentős fejlődése követ—
keztében —— eredményes volt a körmöci bányászat és pénzverés. A város az elért jövedelmek- ből az 1557-ben épített templomát 100000 koronányi összeggel megújította, és 1773-ban a templom mellett felállították a Szentháromság szobrot 120000 koronányi költséggel.
Pénzügyi tekintetben — egészen ll. Lajos haláláig -— Magyarország több kerületre oszlott.
Minden kerület ügyeit kerületi kamara intézte. amelynek élén a kamaragróf állott. A kamara- grófok a kincstárnok, a ,,magister thesaurus" alá voltak rendelve. A körmöcbányai kamaráról először 1323-ban esik szó. Róbert Károly fejleszti tovább a magyar pénzverést, ő veretett elő- ször florenci aranyakat. Úgyszintén Róbert Károly rendelte el 1342—ben kiadott pénzügyi intéz-
kedésével. hogy a ,,pénzitési" kamaragrófok mindegyike jegyet tegyen pénzeire.
!. Ferdinánd 1528-ban megalkotta a magyar királyi kamarát, amelynek székhelye erede- tileg Buda lett volna, de a mohácsi csatavesztés után Pozsony lett. l. Ferdinánd halála után a kamarai intézmények rangsora ez volt: Bécs, Alsó-Ausztria. Pozsony. Kassa.
1766—ban a pénzverési helyek a következők a Habsburg Birodalomban: Bécs, Körmöc- bánya. Gyulafehérvár, Nagybánya, Oravica. Szomolnok.
9Péch Antal: Alsó Magyarország bányamívelésének története. Második kötet (160046! 165049). Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1887. SZO—521. old.
1" Pethe Laios: Fémbányászat. Megjelent: "Technikai fejlődésünk története, 1867—1927" (M. Mérnök és Építész Egylet. Budapest. 1928.) c. kötetben (SW—651. old.).
A NEMESERCBÁNYASZAT
1 133 A pénzverő üzem tevékenysége nemcsak a pénzgyártásra, hanem a szükséges anyagok.
főleg a fémek előállítására és finomítására is kiterjedt. Más pénzverőknél a pénz nyersanya- gát megfelelő finomságban nem tudták előállítani. Körmöcbányán például lengyel és orosz fémanyagokat is finomítottak.11
A körmöcbányai pénzveréssel kapcsolatban meg kell említeni azt is, hogy a magyar ne- mesércbányászat gazdasági jelentősége a magyar állam történetében kiemelkedő volt. A ma—
gyar pénzverés európai jelentőséggel rendelkezett. Európának egyik legkedveltebb valutája a magyar aranyforint volt nagyon hosszú ideig.
Selmecbányáról a XIV. század második felében található az első adat. A bányászkodás a telérek kibúvásán kezdődött, majd fokozatosan haladtak az érc után, a bányák mélységbe nyúló zsák alakú üreget képeztek. A bányászat legfőbb akadálya és a legnagyobb nehézség okozója mindig a víz volt. A XV. században Selmecbánya nevezetes művelési helye a Szél- akna és az ahhoz később kihajtott Biebertárna volt.
1535—ben Selmecbánya évenként 4000 főt foglalkoztatott, és 20 500 márka (3762 kilo—
gramm) ezüstöt termelve — Péch Antal szerint — a XVI. században fénykorát élte.
1571—ben sok kis bányából létrehozták a Brenner szövetkezetet. A szövetkezet fő bányái a Biebertárna és a Fínsterort voltak.
1592—ben alkalmazott a király először kincstári bányatisztet, hogy a kisebb vagyonnal rendelkező bányapolgárokat segítse tevékenységüket hatékonyabbá tenni, ezzel a királyi jö- vedelmeket emelni.
A XVll. században Selmecbányán a termelés hol felfelé ivel, hol visszahanyatlik. Felső- Biebertárna termelése meghatározó. Az eredmények elmaradását igen gyakran a vízkiemelés nehézségei okozták, de nem kis szerepet játszott a termelés visszafejlődésében a sok belhá—
ború. Emiatt felbomlott a rend és a fegyelem a bányáknál. A termelés 1623-ban 20 000. 1631- ben — műszaki újítások révén — már 40000 márka ezüst volt.
Felső-Bíebertárna ércei 1636-ban kifogytak. A bányák vizei úgy felszaporodtak, hogy a vízhúzásnál 300 embert kellett alkalmazni.
A bányászok 1672-ben megtagadták a munkát. mivel nem kapták meg a bérüket.
1703—tól 1708-ig (: selmeci bánya és a többi alsó—magyarországi bánya is a Rákócziaké lett. Rákóczi és tanácsadói abban a téves hitben éltek, hogy az itteni bányák kimeríthetet- lenek. A bányapolgársággal szemben túlzott követelésekkel léptek fel, és a bányászokat is aránytalanul nagy számban vették igénybe a hadműveleteknél. 1707-ben, amikor az aranyat és ezüstöt íamosus poltura nevű pénzzel kezdték fizetni, a bányászok fellázadtak.12
A selmeci bányavidék normális élete a XVI". században kezdődött, és számos világra- szóló műszaki újítással a termelést igen magas szintre emelték.13
AZ ALSÓ-MAGYARORSZÁGI
NEMESÉRCBÁNYÁSZAT TECHNIKAI FEJLÖDÉSEM
Elődeink csaknem kizárólag az ásványi telepek külszíni kibúvásain kezdtek bányászkodni.
lgy a bányászat Selmecbányán és Körmöcbányán is külszíni teléren indult meg. Az érceket tartalmazó telerek néhány centimétertől 5—6 méterig terjedő vastagságúak, A telérek megkö—
zelítése tárókkal, de Selmecen főleg aknákkal történt. A felső—biebertárói bányaművelés tá- róínak száma egykor 70—re, aknáinak száma 23-ra rúgott, közülük az 540 méteres Amália—
akna volt a legmélyebb.
A feltáró és termelő munka fő akadálya a kemény és szívós kőzet ellenállása volt A fej—
tés nehéz munkájában a XVII. századig csak a csákány. a kalapács és a tűzzel való repesztés az ún. sütés volt a bányászok segítségére. Lőporral a világon először 1627-ben Selmecbányán, oz lstenáldás—táróban repesztettek. Innen terjedt el a lőporos repesztés Európában: Harzon 1632-ben, Freibergben 1643—ban, Angliában 1770-ben. A bányászatban a dinamitot első ízben 1870-ben Körmöcbányán alkalmazták.
A bányák munkáját főleg a víz nehezítette meg, amelynek a munkahelyről való eltávolí—
tása a legrégibb idők óta sok nehézséggel járt. A bányák elvizesedése miatt a bányaművelés
" Körmöcbánya főbányaváros múltja és jelene, bányászata és a magyar pénzverés története. Pallos ny.
Budapest. 1909. 172 old.
12 A bánya. A magyar bányászat és bányaszakoktatás története, s a magyar bányavidékek népszerű is—
mertetése. Szerk. és kiad.: Horváth László és Bodly László. Székely ny. Sopron. 1937. 2664-71 old.
13 Selméczbányaiak emlékkönyve. Szerk.: Vörös Tihamér. Kellner ny. Budapest. 1936. 184 old.
14 A tárgyalt területen a bányaművelés technikai fejlettsége igen magas szintet ért el. Ezt többek kö- zött a bányászat technikai múltjának egyik legkiválóbb magyar ismerője, dr. Faller Jenő bányamérnök több munkájában —— tanulmányában és könyveiben —- állapította meg. A műszaki fejlettségnek — a szerző véle- ménye szerint —— a művelési eredményt bemutató adatok üzemstatisztikai tevékenységében, az adatok nyilván- tartási munkájában is tükröződnie kell, azaz a technikai fejlettség és az adminisztrációs munka szervezettsége
között szoros összefüggés áll fenn.
sokszor került válságba. A régi fémbányászok a vizet előbb kézi, később vízi és állati erővel vödrökben, bőrtömlőkben. majd vizemelőkkel húzták ki a bányából. A selmecbányai Szélak- nán még a XVII. században is kézzel hajtott vízemelés volt, amely idővel ezernél is több húzó-vonó munkást foglalkoztatott. Vizszivattyúk alkalmazása Selmecbányán és Körmöcbá—
nyán a XVI. századra nyúlik vissza. Jelentős műszaki előrelépést jelentett a vízkiemelésnél a vízi és állati erő alkalmazása. A vizikerékkel hajtott meritőművet ,,Kunst"-nak nevezték. Első alkalmazásuk a körmöci és hodrusi bányáknál történt a XV. és XVI. században. A vízerő biz- tositása az alsó-magyarországi bányáknál azonban éppen a domborzati viszonyok miatt nem volt egyszerű dolog. A vizet sokszor messziről, csővezetéken szállították az alkalmazás helyére, illetve a XVII. századtól völgyzárógátak építésével biztosították. A bányászati célokat szol—
gáló vízvezetékek közül nevezetesebb volt a 17500 öl (33 km) hosszú úrvölgyi és az 1568-ban már meglevő 10000 öl (19 km) hosszúságú körmöcbányai vízvezeték.
A völgyzárógátak, víztárolók létesítése bányaművelési célra elsőnek a világban az alsó—
magyarországi bányáknál kezdődött. E vízgazdálkodási alkotások közül kiemelkedik a selmec—
bányai 16 tóból álló nagy vízierőmű-rendszer, amely 3 millió köbméter vizet fogadott be. és ugyanannyit tudott vizerőként szolgáltatni. Ez a tórendszer még ma is csodálatos alkotás. A tórendszer építésének a gondolata Hell Máté Kornél (1650—1743) selmeci főgépmestertől származott. A gondolat kivitelezése Mikoviny Sámuel (1700—1750) bányamérnök érdeme. Mi—
koviny irányította a kivitelezés minden mozzanatát, és neki köszönhető, hogy munkássága nyomán megszülethettek Hell József Károly (1713—1789) selmeci főgépmester hidraulikus bá- nyagépei. amelyek a selmeci bányászat addig elképzelhetetlennek tartott fellendülését ered—
ményezték. A selmeci bányák igazi aranykora a XVI". század dereka, amikor a vízerőművek teljesen kiépültek.15
A vizmentesítést azonban nemcsak emberi, vízi és állati erővel végezték Selmecbányán, hanem igen korán alkalmazták az ún. altárós művelést a vizek elvezetésére. Selmecen az 1400—as évektől nagy altárókat létesítettek, amelyek hosszabb—rövidebb ideig megoldást je—
lentettek a víztelenítésnél. Az altárókkal nemcsak egy bánya területéről, hanem sokszor egész bányavidékről vezették el a vizet. Legismertebb ilyen altárók a Bieberaltáró és a ll. József altáró volt Selmecbányán. Az előbbi 1400-ban már 5,6 kilométer hosszú volt. A ll. József al—
tárót 1782—ben kezdték el építeni. Építése 96 évig tartott, és a táró kiépítve 22 kilométer hosz—
szúságú lett.
A vizemelésben a gőzgép használata jelentette a XVIII. században a továbblépést. A gőz- erőt 1722-ben elsőnek Újbányán alkalmazták az európai kontinensen. A gépet Isaak Potter angol gépész készítette és szerelte fel az akkor csaknem 70 éve víz alatt álló Althandel—akna
bejáratánál.
Az ércszállítás kezdetben teknőkben, majd vödrökben. bödönökben történt. Később a termelés növekedésével ezeket a XV. század közepétől felváltja a nagyobb méretű kosár. ké- sőbb a csille őse, a megvasalt faláda. Az edények mozgatása előbb emberi, majd állati erő- vel, például lójárgánnyal történt. Körmöcbányán a XV. század végén, Úrvölgyön a XVl. század elején a változó menetirányra szerkesztett vízikerékkel, az ún. Kehrrad-dal indul meg a szál—
lítás. A selmeci váltó—vizikerékkel működtetett szállitógépet Mikoviny Sámuel tervezte és he- lyezte üzembe 1743-ban.
Az ércelőkészítés legrégebben őrlőkövekkel malmokban történt. E malmok eleinte kézi erővel, később állati erővel működtek. A XV—XVl. században terjedt el a taposómalom hasz- nálata. E malmokkal egyidőben jelennek meg a hámoroknak nevezett kalapácsos ütők és zúzók. Utóbbiak a magyar bányákban mindenütt megtalálhatók voltak, ha volt elegendő víz.
lgy Körmöcön 1591-ben már 11, 1641—ben 15 zúzótelep volt 30 vizikerékkel, 264 ún. zúzányil- lal és 80 szérrel (a ,,szérelés" az ércrészecskék meddőtől való elválasztása). A vízben szegény Selmecbányán 1630-ban is csak 3 kincstári és 2 magánzúzó volt.
A delejtűt először Selmecbányán 1555-ben használták. Az első bányatérkép Körmöc—
bányán 1625-ben készült.
Bányáink történetéből tudjuk, hogy mintaszerű művelési módjuk, technikai fejlettségük egész a múlt századig követendő példaként állt a külföld bányászata előtt. Sok tudás is fel—
kereste az elmúlt századok során a magyar bányákat. hogy a helyszinen tanulmányozzák az érckitermelés technológiáját. Já nevű bányászainkat pedig már a XV. századtól kezdve Euró- pa-szerte ismerték és keresték, amint azt az angol. francia és orosz történetírás feljegyezte.
így XI. Lajos francia király (1461—1483) 1471 szeptemberében kelt rendeletében kimondta, hogy a francia bányászat újjászervezésében és berendezésében többek között a magyaror- szági bányaművelést kell mintának tekinteni. lll. lván (1462—1505) moszkvai fejedelem Mátyás
15 Dr. Faller Jenő: Jó szerencsét. Események, képek a bányászat múltjából. Műszaki Könyvkiadó. Buda- pest. 1975. 169 old.; Dr. Faller Jenő: A magyar bányagépesítés úttörői a XVIII. században. Hell Máté Kornél és Hell József Károly főgépmesterek élete és munkássága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1953. 100 old.
A NEMESERCBÁNYASZAT
1 135 királytól kért bányászokat arany- és ezüstkitermeléshez. Az emberiség híres tudósai közül, akik érdeklődtek a magyar arany- és ezüstbányászat felől, meg kell említeni Newtont is. Ezt onnan tudjuk, hogy Aston, a Cambridge—i egyetem tanára, az angol Királyi Társaság titkára 1670- ben európai tanulmányútra indulva Newtontól kérdezte meg, mit érdemes az egyes európai országokban megnézni. Newton levelében magyarországi célként a selmecbányai arany-, ezüst-, réz—. vas—, rézgálic és antimanbányák megtekintését ajánlotta. Megszemlélte a selmeci
bányákat magyarországi utazása során Montesauieu is.
A bányatechníkában fémbányászatunk hosszú időn át egész Európában vezetett. Ezt a szerepet a múlt század közepéig megőrizte. A bányák kimerülésével az 1848—as szabadság- harc után, Alsó—Magyarország bányászata az addig elért magas technikai és szervezettségi szintet már nem tudta tartani.
BÁNYAGAZDASÁGTANI lSMERETEK OKTATÁSA SELMECBÁNYÁN
Magyarországon a legmagasabb szintű bányászati műszaki, jogi és üzemgaz—
dasági oktatást a Mária Terézia által 1763—ban alapított selmecbányai Bányászati Akadémia biztosította egészen 1919-ben történt Sopronba költözködéséig. Az Aka- démia felállítása előtt is folyt már azonban Magyarországon bányaipari vezetőkép- zés. az ún. bányatisztképző iskolákon. llyen három volt a korabeli Magyarországon:
Selmecbányán, Szomolnokon és Oravicán. Ezeken a mai értelemben vett középfokú szintnek megfelelő iskolákon a képzés két évig tartott. Némi elméleti előkészítés után az oktatás teljesen gyakorlati jellegű volt. A selmecbányai bányaiskola a selmeci fókamaragrófi hivatal igazgatása alatt állott, és ezen keresztül a bécsi udvari ka-
mara. illetve a király alá volt rendelve.
A gyakorlati szakismeret elsajátítására a tisztjelöltek mellé ,,instrumentes" meg- jelöléssel bányatiszteket rendeltek ki éspedig Selmecbányán a bányaművelésre, ércelőkészitésre, próbamesterségre és ércolvasztásra, Besztercebányán a rézolvasz—
tásra, Körmöcbányán az aranyolvasztásra és pénzverésre.
A hallgatók kötelesek voltak a műszaki és bányajogi ismereteken felül a bá- nyászati adminisztráció és a bányabírósági eljárás megismerése végett a bányászati
konzultációkon és a bérelszámolásokon mindenkor megjelenni, az ott hallottakat fel-
jegyezni. Kötelesek voltak megjelölt napokon bányabejáráson részt venni és a fel—őrökkel (bányafelügyelőkkel) a bányászati ügyekben tárgyalást folytatni, a bánya viszonyait megismerni és főként az egyes bányászati szakmák bérének megállapitá—
sáról a gyakorlatban fogalmat szerezni.
A Bányászati Akadémia megszervezése következtében a műszaki oktatás, va- lamint a bányagazdasági ismeretek oktatása is egyre elmélyültebbé vált. Az, Aka- démia sokrétű feladatát kitűnő, a szakmát ismerő tanárok alkalmazásával oldotta
meg.
Első tanárai közül, akik egytől egyig a bányászati tudományok legkiválóbb ko- rabeli képviselői voltak. Delius Kristóf Traugott-ot említem, akinek 1773-ban Bécs—
ben nyomtatott bányatana bányagazdaságtani szempontból is úttörő jelentőségű volt. Művét a francia akadémia is kiadta. Delius tankönyve a bányaművelést, érc- előkészitést, o bányagépészetet, a bányajogot, a bányagazdaság és bányapolitika alapelvét, a bányászati statisztikát és az erdészeti gazdálkodást fogja át.16 Ahogyan magyar életrajzírója írta, főiskolai katedráját felszerelte modellekkel, rajzokkal, bá- nyajogi és statisztikai gyűjteménye-kkel.17
'5 Delius, Christoph Traugott: Anleítung zu der Bergbaukunst nach lhrer Theorie und Ausübung, nebst einer Abhandlung van den Grundsötzen der Berg—Kammeralwissenschaft für die Kaiserl. Königi. Schemnitzer Bergakademie. Trattner. Wien. 1773. (Bevezetés a bányatan elméletébe és gyakorlásába, valamint a bánya- kincstári tudományok alaptételeinek ismertetésébe. Ford.: Bóday Gábor. Bányászati Kutató intézet. Budabest.
1972. 479 old. —I- melléklet.)
17 Dr. Miholovits János: Delius Kristóf Traugott. a Selmeci Bányászati Akadémia első (1770) bánya- T2ű7vel'éjtani professzorának vázlatos életrajza és kisebb munkái. József Nádor Műszaki Egyetem. Sopron. 1937.
0 .
Delius bányagazdaságtani eszméinek fejtegetése külön előadást érdemelne.
ltt azonban a tárgyalt kérdéscsoportra tekintettel csak két idézetet szeretnék ismer—
tetni tankönyvéből, minden megjegyzés nélkül.
Delius könyvének ..Bányagazdaság" című fejezetében a következőket olvashat—
juk: ,,A számvitel a bányászaton belül különös fontosságú. ennek rendjére és he- lyességére a legnagyobb súlyt kell fektetni. Nem adhatunk általános előírásokat arra vonatkozóan, hogy egy bányánál milyen számvivőre van szükség, és hogy a számvitelt miképpen kell lebonyolítani, mert mindez az illető bánya nagyságától.
sajátosságaitól és sok minden mástól függ. ..
Okvetlenül szükséges. hogy az üzemvezető tiszt az alája rendelt bánya egész
vagyon- és hozamállapotát mindig egy pillantással áttekinthesse. Ezért legalább fél—
évenként az egész műről rendes mérleget kell készíteni. és abban egyrészt a tiszta vagyont és (: kintlevőségeket, másrészt az üzemkészleteket érték szerint kell feltün- tetni. Ellentételként feljegyzendők az összes térítendő adósságok és költségek. E két végösszeg egybevetéséből mindig láthatja. hogy mind az egyes üzemek, mind az egész mű vagyonilag hogy áll, és e szerint teheti meg a gazdaságilag leghelyesebb és legelőnyösebb intézkedéseket. Ahol ezt a szempontot figyelmen kívül hagyják.
vak ügykezelés harapódzik el. és a bánya a legsúlyosabb válságba sodróclhat."18 Delius tankönyvében az addig kialakult alsó-magyarországi bányaszámviteli gyakorlatot fogadta el elméleti vezérfonalul. E gyakorlat akkor már többé-kevésbé kétszáz éves múltra tekintett vissza. A következőkben tekintsük át, hogyan alakult ki és fejlődött ilyen magas szintre az alsó-magyarországi bányászat statisztikai el—
számolási rendje, melyek voltak e tevékenység megszervezésének mozgatórugói.
AZ ALSÓ—MAGYARORSZÁGI BÁNYÁSZAT SZÁMVITELl—STATISZTIKAI RENDJE
Az alsó—magyarországi bányászat gazdasági—műszaki fejlődését ismertető ada—
tok alapján is megállapítható, hogy a bányászatnak az a szintje, amely az alsó- magyarországi bányaművelésre jellemző volt az újkor elején, nemcsak a bányamű- velés megszervezésénél és irányításánál támasztott magas követelményeket, hanem az irányításhoz szükséges számviteli—statisztikai nyilvántartó munka tekintetében is.
Az alsó—magyarországi bányák legfontosabb gazdasági—termelési eseményein túlmenően a nyilvántartási rend kialakulásának ismertetése előtt röviden szeretnék szólni a bányák szervezeti, függőségi helyzetéről és irányításuk módjáról.
A bányák a XV. századtól a mindenkori királynék jövedelmét képezték. Zsigmond király az alsó-magyarországi bányákat, az ebben a körzetben meglevő bányaváro- sokkal együtt Borbála királyné részére .,inscribálta". Tulajdonképpen ennek az in- tézkedésnek lett a következménye, hogy Erzsébet, Beatrix és Anna királynék idején önállóy zárt életet képezett e bányavidék.
Még egy érdekes adat a bányavidék kezelésére vonatkozóan: 1514-ben a ko- ronajavak közé sorolták a magyarországi. köztük az alsó—magyarországi bányamű- veket.
A bányák irányításának másik meghatározó körülménye az volt. hogy időköz—
ben vagyonos főúri családok irányításával kialakultak a nagy bányavállalatok. E
családok közül megemlítem a Csáktornyai Ernust és a Thurzó családot. Utóbbiak
az augsburgi Fuggerekkel szövetkezve vetették meg az alapját a középkor végi és újkor elejei besztercebányai rézvállalkozásnak, de említhetnénk még a Bebekeket.Hunyadiakat, Pálóczyakat, Rozgonyiakat. Csetnekyeket és más főúri családokat is.
13 I; m. 429. old.
A NEMESERCBANYASZAT
1 137 akik mint bányavállalkozók az ország egykori bányászatában kiemelkedő szerepet játszottak.
Mind a koronajavakhoz, mind a földesúri irányítás alá tartozó bányák működ—
tetésének meghatározója volt a gazdasági hatékonyság: azaz mibe került egy kilo- gramm arany, ezüst vagy egy mázsa réz megtermelése, kohósítása, és milyen ha—
szonnal járt a kincstár vagy a magánvállalkozók részére, ha a bánya bevételéből levonták a művelési költségeket, illetve a magánvállalkozónál ezen felül a királyi kamara részére fizetendő bányaadót, akkori nevén az urburát. A bányászat a bá- nyavállalkozó. bányatulajdonos részére csak addig maradt kifizetődő, amíg számára a vállalkozásból megtakarítás származott. A kisebb vállalkozások azonban — felte- hetően a kisebb tőkeerő, a szervezetlen művelés következtében —- már a XV. század
végétől, de főként a XVI. század elején !. Ferdinánd uralkodása alatt jórészben
tönkre mentek. Ha e bányákkal kapcsolatban remény volt még a bányászkodás fel- tételeinek, szervezettségének, megjavításával egészen alacsony jövedelmezőség el- érésére, a királyi kincstár vette át a bányászatot. lgy mind több arany- és ezüstbánya került a királyi javadalmak közé, egyre nagyobb lett a kincstári bányászat súlya az összes bányászaton belül. Itt említem meg, hogy az addig olyan híres bányavállal- kozó család, mint a Rubigallus vagy Rothan család, átadta vagyonát a kincstárnak és elköltözött Selmecbányáról.A királyoknak, akiknek egyik fő bevételi forrása volt a bányaadó, valamint a kincstári bányák, az arany—, ezüstérceket beváltó és feldolgozó pénzverő helyek jö—
vedelme. érdekükben állt, hogy a bányaművelés, ércfeldolgozás (kohósítás) és pénz- verés minden folyamatát a lehető legpontosabban írásban is nyomon kövessék meg- felelő, a XVI. század második felétől kialakitott kimutatásokkal.
Az alsó—magyarországi bányák XVI. század eleji fejlesztésében, ezzel összefüg- gésben a szükséges statisztikai nyilvántartások kialakításában meghatározó szerepe volt Mária királynénak. ll. Lajos király feleségének. A királyné fő jövedelmi forrá—
sát jelentette az alsó—magyarországi ércbányászat. valamint a máramarosi sóbónyá-
szat. Számos olyan intézkedést tett, amivel az addig veszteséges bányaművelést
eredményessé tudta tenni. A bányák rendbehozatalánái kitűnő szakértője is akadt Bőheimb Bernát személyében, aki megszervezte a selmecbányai és a körmöcbányai kamarát. amelyek egyúttal műszaki—gazdasági irányitó központjai lettek a terüle- tükhöz tartozó bányaművelésnek.A magyar bányaigazgatás újkor eleji intézkedései közül meg kell említeni, hogy a Habsburg uralkodók több irányú rendelkezéssel kísérleteztek, amelyek között sze—
repelt (] bányászat jogi kérdéseinek országosan egységes szabályozása is. !. Ferdi—
nánd. később Miksa is megkísérelt egy bányarendtartást az országgyűléssel elfo- gadtatni, majd közigazgatási úton kihirdetni. A Miksa-féle bányarendtartást 1573- ban hirdették ki. amely azonban törvénnyé soha sem vált, csak mint magántörvényt fogadták el a magyarországi bányatörvényszékek.
Az alsó-magyarországi bányák irányításának, a helyszíni ellenőrzésnek és hi- bafeltárásnak már a XVl. században is hatékony eszköze volt az először alkalom—
szerűen, majd később rendszeressé váló bányabejárással egybekötött bányavizsgá- lat. A bányavizsgálat lefolytatására a kamaragróf vezetőt, továbbá bányatisztekből alakított bizottságot küldött ki. Erre főként akkor került sor, ha a terület egy-egy fon—
tosabb bányája nem a kívánt eredményességgel dolgozott.
Egy ilyen bányabejárási biztosi jelentés. amelyet 1583-ban vettek fel, a követ—
kező témakörökre terjedt ki:
—- az ércek milyensége (a telérek vastagsága).
— a levegőellátás,
6 Statisztikai Szemle
—- a szállítás.
— a művelési távolság,
— a bánya gazdaságossága,
— a reménybeli ércelőfordulások.
-— az érczúzás technológiája,
— a vízelőfordulás, vízkiemelés,
— a királyi ellátmány. előlegek felhasználása, -— a bányászok fizetése.
—- az anyagfelhasználás (tűzifa),
—- a bányaépületek állapota.
a bányaellenőrzés minősége,
a bányák védelmi helyzete (törökök elleni védelemről van szó), -— a létszámellátottság (hány csapat dolgozik?).
a bányaszünetelés oka,
a pénzverők helyzete (a pénzek súlya. minősége).
A bányabejárás napokig tartott, és minden esetben a legkitűnőbb bányamű—
velési szakértők végezték el a bánya helyzetének feltárását.
A bányászati statisztikai munka megszervezésénél minden kétséget kizáróan
rendkívüli szerepet töltöttek be a kamarai rendtartáSok és utasítások. Ezekből meg- állapítható. hogy az elszámolás az 1500—es évek első felében még jelekkel, ún. ro- vásokkal történt. Az elszámolást nagyobb bányáknál a főtiszt. a ,,bányasáfár" vé—gezte. A sáfár alatt álltak a bányaügyelők (Hutleute), akik az üzemet részleteiben
irányították. A bányaüzemi elszámolás a következőképpen történt.A napszámban dolgozóknak megvolt a maguk rovása. a szakmánybon dolgo—
zók termelését, amelyeket rümpelekben, vödrökben vettek számba. megszámlálták.
A bányarészes, illetve helyette a jelenlevő felügyelő tiszt. az akkori nevén ..Úberrai—
ter" a termelt ércet minőségileg átvette, kifizette a bányászok járandóságát, majd az ércet a részeseknek átadta. Ezzel a heti számadás —— a ,,Raitung" —— be volt fe- jezve. Az elszámolás papírra vetés nélkül történt. hiszen abban az időben írástu-
dással igen kevesen rendelkeztek.
Hasonló volt az ércmalmok és kohók kezelése is. Minden olvasztást hetenként öt nap alatt befejezték. a hatodik napon az elszámolást elvégezték. és az eredményt
a tulajdonosok között szétosztották.
Az 1500—es évek második felétől már írásban kellett az elszámolásokat megten—
ni. Ebben a vonatkozásban rendkívül érdekes az a két utasítás, amelyet a beszterce—
bányai könyvvivő és a tajovai kohótisztek részére 1558. január 1-én —- a dokumen—
tum tartalmából következtethetően -— az alsó-ausztriai kamara adott ki.
A besztercebányai könyvvivő részére szóló korabeli utasitásbál a következőket idézem:
,.A pénztárnok kötelessége minden bevételről és kiadásról számadást tenni, és e szám- adást az év végével az alsó—ausztriai kamarához beküldeni.
A könyvvivő egy külön könyvet tartson a bányák s kohák számára. melybe minden érc—
zet és kohóterményt, a mint egyik műtől. a másikhoz adatik, míg végre eladható áruvá lesz, valamint az ezüstöt is. ami belőlük termeltetett, bejegyezze.
A kohótisztnek (Hüttenbereiter) meghagyatott, hogy minden kohóban nyilvántartsa a beszállított fekete- és sárgaércz-mennyiséget, a hányó- és salak—érczeket, továbbá, hogy mennyi és milyen ércz olvasztatott fel. mennyi és milyen pörköltetett. mennyi nyersréz termel- tetett. mennyi adatott a csurgató kohóba. s mennyi a rézpörölybe? és mindezek hetenkint
részletezve egy kimutatásba foglaltassanak.
A sáfároknak és írnokoknak a kohóknál meghagyatott, hogy mindez adatokat ők is kü- lön könyvbe jegyezzék. és hetenkint vagy legalább a bérfizetések alkalmával a könywivőnek átadják egy kimutatásba foglalva. A kohósáfárok és írnokok kötelesek a többi anyagok be-
vételéről és kiadásáról is hetenkint egy kimutatást küldeni be a könyvvivőhöz.
A könyvvivő követelje be a kohásáfároktól a készeltréz prábarudacskáit, s csatolja azo-
kat a készeltréz mennyiségének kimutatásához. —
A NEMESÉRCBÁNYASZAT
1 139 A kohósáfárok e's írnokok kötelesek az évi számadást minden esztendő végén a könyv—
vivőhöz beküldeni.
A kamarai kémlész köteles minden bevételéről és kiadásairól, valamint a kémelésekről is egy könyvet vezetni, és a tartalom-kimutatásokat a könyvvivőnek beadni.
Az ekképen beérkezett heti kimutatásokat vizsgálja át a könyvvivő a kohótiszttel együtt, hogy vajjon a mit az egyik üzem kiadott, az előfordul-e a másik üzemágnál bevételben? és ha valahol hibát talál, azt gyorsan vizsgálja meg és helyesbítse; a helyesbített kimutatások adatait vezesse be azután a maga könyvébe, és ellenőrizze velök a kahótisztek számadásait.
A pénztárnak és kahótiszt kötelesek a bérszámlákat a bérfizetés előtt átnézni, és ha ben- nök hibát találnak. kijavítani a könyvvivő ellenőrködése mellett. ..
A könyvvivő és pénztárnak minden bérfizetés után egy kimutatást küldjön fel az alsó—
ausztriai kamarához a bevételekről és kiadásokról; az évi számadásokkal együtt pedig a lelet- tárt is terjessze fel. A pénztárnak számadását a könyvvivő és a praefectus bírálják meg, a talált hibákat kifogásolják, a pénztárnak pedig derítse fel a hiányokat; azután mindnyájan írják alá a számadást, és a felderítésekkel együtt terjesszék fel az alsó-ausztriai kamarához.
Altalában igyekezzék a könyvvivő is a többi tisztekkel együtt mindent megtenni és meg- tétetni, a mi a kincstárnak hasznot hozhat; és mindent elhárítani, a mi kárt okozhat. Ha pe- dig valami rendetlenséget tapasztal, azt a praefectusnak jelentse be. és evvel együtt igazítsa
helyre, vagy pedig tegyenek kimerítő jelentést az alsó-ausztriai kamarához."19
A Besztercebánya körzetében működő tajovai kohótisztek részére kiadott utasí- tásból a következőket emelem ki: a kohótisztnek és a kohóírnoknak hetenként kellett Besztercebányán jelentést tenniök és ugyanakkor a heti számadást átadni; az uta- sítás elkülöníti a bányapolgároktól átvett kohótermékeket a kincstári kohóművek termékei—től; a 'terméknyilvántartásokban külön fel kellett tüntetni. mennyi volt pél- dául a feketeréz- és mennyi a sárgaréz—termelés; az előírások szerint figyelni kel- lett a kohósítás közbeni veszteséget, 0 kohóüzemek közti termékátadást, a beszállí—
tott fa és szén mennyiségét; a kohóknak (: heti számadások alapján évi számadást kellett összeállítaniok a tárgyévet követő február hó 1—ig (az éves jelentés küldéséig a kohó vezetője és írnoka fizetését nem kaphatta meg).
Nincs lehetőség, hogy a vizsgált évszázadakról fennmaradt gazdag forrásanyag alapján 50 évet vagy akár 10—20 évet átfogva adjak számot, hogy esetenként mi- lyen intézkedésekkel kivánták az elszámolási munka megjavítását vagy módszertani továbbfejlesztését. Úgyszintén nincs arra sem lehetőség, hogy itt tájékoztatást nyújt- sak arról. hogy a bányanyilvántartásokban szereplő adatokat mennyire vették ko- molyan a bányák vezetői, a bányákat irányító kamara a műszaki—gazdasági tevé- kenység megítélésénél, és hogy milyen szerepe volt az alsó—magyarországi bányász—
kodásban, a bányászati nyilvántartások vezetésében, gondozásában azoknak a bá- nyaírnokoknak (Bergschreiber), akik beosztásuknál fogva igen előkelő helyet fog- laltak el a bányavárosok polgársága körében.
Az ismertetett nyilvántartások tették lehetővé, hogy a XVlll. század második fe- létől kezdve már rendszeres bányászati statisztikai adatgyűjtésre kötelezze a bécsi főkamaragrófság az alája tartozó kamarák bányaüzemeit. Mária Terézia 1770. szep—
tember 8-án kelt udvari intézkedésében ugyanis elrendelte ,.történeti értesítések"
évenkénti összeállítását, amelyek eleinte csupán a kincstári üzemekre és a magán—
bányák azon termelvényeire vonatkoztak, amelyek az állami kényszerbeváltás alá estek. 1779-től a statisztikai kimutatások a nem nemes ércekre és 1801-től a szénre, valamint a vas— és acélgyártmányokra is kiterjedtek. A főbányahivatalok 1828-tól kötelesek voltak az üzemi balesetekről és azok okairól ugyancsak évenkénti táblá- zatot készíteni. Az 1804. április 11—én kelt udvari rendelet szerint .. miután a Sel—
meczi Bányászati Akadémia hallgatóinak oktatása céljából kívánatos, és másrészt az udvari hivatal szempontjából is szükséges. hogy a monarchia összes bánya—, huta
*9 Péch Antal: Alsó Magyarország bányamivelésének története. Első köt. Magyar Tudományos Akadémia.
Budapest. 1884. 456—458. old.
6—
és só-műveinél. pénzverdéinél. gyárainá l és sófőző műveinél fennálló manipulá ciók—
ról, eljárási módokról, felszerelésekről. szerszámokról és gépekről az utókor számára és a mindenkori áttekinthetőség végett részletes és teljes leírások álljanak rendelke-
zésre . . . Ilyeneket minden helyen össze kell állítani".20
AZ ALSÓ-MAGYARORSZÁGl NEMESÉRCBÁNYÁSZAT UZEMSTATlSZTlKÁl
Amint a bevezetőben említettem, az alsó—magyarországi bányászati üzemstatisz- tikai munkálatok tartalmának. módszerének megismeréséhez azokat az irodalmi for—
rósokat használtam fel. amelyeket Péch Antal részben a Magyar Tudományos Aka- démia segítségével publikált, részben Kosáry Domokos az Országos Magyar Bá—
nyászati és Kohászati Egyesület támogatásával 1967—ben rendezett sajtó alá. Péch Antal a bányaigazgatósági iratokat és bányabírósági jegyzőkönyveket (1592 előtt ezeket Pergpuech-nak, azután Perggerichts Protokollnak hívták) olyan témakörök, mint Selmecbánya, Körmöcbánya, Úrvölgy, Bélabánya, Bakabánya vagy zúzóművek.
kohászat. pénzverés, vasgyárak, erdőkitermelés szerint csoportosította.
Péch Antal minden olyan dokumentumot, jelentést ismertetett, amelyek vélemé- nye szerint lényegesek voltak annak a kérdésnek megválaszolásához, hogy Alsó—
Magyarország területén a bányaművelés tekintetében mi. hol, miért történt. Ezek—
nek a dokumentumoknak áttanulmányozása után az alsó-magyarországi bányászati statisztikát megfigyelési témák szerint az alábbi csoportokba lehet sorolni.
Termelési adatok
A dokumentumgyűjtemény legbőségesebben a termelés mennyiségére és ér- tékére tartalmaz adatokat. adatsorokat és ezekből összeállított táblákat. Az adatok 1500—tól találhatók meg legrészletesebben a hárem fő bányaváros, Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya bánya- és kohóüzemeire időrendi sorrendben. Az első nagyobb idősoros összeállítás a Thurzók és Fuggerek 50 évig tartó bányászko- dásának eredményeit mutatja be 1495-től —154ó-ig. általában három év adatait ösz- szevonva. E táblából megtudhatjuk. hogy 50 év alatt 1 188 450 mázsa rezet és 453100
márka ezüstöt olvasztották ki az ércekből.21
A termelés számbavétele a bányák üzemstatisztikáiban mindig természetes mér—
tékegységben, rümpelben (vödör). később bécsi mázsában, valamint bécsi márká—
ban és latban történt. A termelést sokszor a mai értelemben vett cikkenkénti mély- ségben is kimutatták, így például 1686—ról, 1687—ről és 1688-ról a besztercebányai kamara jelentéséből megállapítható. mennyi tábla rezet. szemcsézett rezet és egyéb
ún. preiszer rezet adtak el mázsában kifejezve.22
A termelési adatokat tartalmazó táblákban legtöbb esetben a bányamű nyere- sége vagy vesztesége is ki volt mutatva értékben. llyen jellegű adatokat közöl a de—
kumentumgyűjtemény a selmeci. Három—király tárói társulat művelési eredményeiről
1714—1730. június 3-ig évenkénti részletezésben.23
Szállítási és értékesítési adatok
Az e témakörbe tartozó adatok is a korabeli statisztikai kimutatások tárgyát ké—
pezték. Mint érdekességet megemlitem. hogy a Velencébe irányuló rézszállítás 1495-
13007. Míhalovits lános i. m. 14. old.
21 Péch Antal i. m. I. köt. 202. old.
22 Péch Antal i. m. III. köt. 652. old.
33 Péch Antal i. m. III. köt. 345. old.
A NEMESÉRCBÁNYÁSZAT ;
1 141
től 1504-ig 52 700 mázsa volt. 1507 után a rezet legnagyobb mennyiségben Danzigon
és Stettinen át Antwerpenbe. Amszterdamba és Liszabonba szállították.24
A szállított réz mennyisége
Evek Mázsa
1495—1504 . . . . . . . . . 24 009 1507—1510 . . . . . . . . . 36 300 l510—l513 . . , . . . . . . 77 500 1513—1516 . . . . . . . . . 50 000 1516—1 519 . . . . . . . . . 40 350
A gépek és berendezések adatai
A korabeli statisztikákban rendszeresen visszatérő téma az ércfeldolgozáshoz és a fém kinyeréséhez használt berendezések száma, valamint a berendezések kihasz- nálására vonatkozó adatok. Itt most csak egy statisztikai táblát ismertetek, amelyben a körmöci ércőrlő malmok helyzetére találhatók adatok 1535—ből.
A tábla fejrovata a következő témákat öleli fel:
— a malom őrlőköveinek szóma,
— az örlőkövekből jár és működik, szünetel,
— a malmok heti költsége Frt—ban.
Az oldalrovatok az egyes malmokat tüntették fel arab számokkal jelölve, vala—
mint olyan bontásban, hogy legfelső, alsó és legalsó malom.25 Létszámadatok
E témakörből találhatjuk a vizsgált három évszázadban a legtöbb statisztikai adatot. A termelés költségei között meghatározó szerepe volt ugyanis a bérköltség—
nek. A létszám— és kereseti adatok bizonylata az ún. szakmánykönyv volt. amelyet nagyon pontos előirások szerint vezettek.
Az ilyen jellegű adotközlések közül megemlitem, hogy 1593. III. és IV. negyed—
évről a Besztercebányához tartozó Úrvölgyi bányaüzemben munkahelyek szerint mutatták ki a vájárok létszámát, külön részletezve a fejtésen és külön a feltáráson dolgozó létszámot. E kimutatás szerint a lll. negyedévben 278, a IV. negyedévben 279 vájár dolgozott Úrvölgyben, e létszámból 236. illetve 237 fejtésen volt alkalmazva.26 Az Úrvölgyi bánya szakmánykönyve 1657 és 1661 között évenként kimutatta, hogy hány szakmányos vájár, kővágó vájár, ács, csillés, tisztogató és fahordó volt alkalmazásban.27
Árstatisztikai adatok
Mind az értékesített termékekre, mind a felhasznált anyagokra találhatók el—
adási, illetve beszerzési árak. árkimutatósok. Ilyen jellegű adatok az 1507—től 1525—ig
terjedő 19 év rézeladásának árairól maradtak fenn.28
Az anyagfelhasználási egységárak felsorolása a Bieber bányában felhasznált anyagokra található 1581—től. E felsorolásból megtudjuk, mibe került 1 véka zab, 1
24 Péch Antal i. m. Ill. köt. 92. old.
25 Péch Antal i. m. !. köt. 149. old.
26 Péch Antal i. m. !. köt. 370. old.
27 Péch Antal i. m. lll. köt. 635. old.
2" Péch Antal i. m. !. köt. 119. old.
