692 SZEMLE
munkaerő megoszlásában, összhangban az iparosítás tőkeforrásaként játszott központi szerepével. Ebből is következik, hogy a ter—
cier szektoron belül a tőkeigényes területe- ken a legnagyobb az elmaradás.
A szocialista gazdaságfejlődés során a ter- meléssel közvetlenebb kapcsolatban levő anyagi szolgáltatásokban (elsősorban a vas—
úti közlekedésben) a legkisebb az elmara- dás. A nem anyagi szolgáltatásokban — a- melyeknek hatása közvetett. nehezebben megragadható, számszerűsíthető -— figyelhe—
tő meg a nemzetközi tendenciától való leg—
nagyobb eltérés, pedig napjainkban a fejlett tőkés országokban ez a gazdaság legdina- mikusabb és legjelentősebb ágazata.
A disszertácíóban összegzett kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy az infra- struktúra megfelelő fejlettsége a hatékony gazdasági növekedés feltétele. Az infrastruk- túra fejlesztése azonban nem önmagában, hanem csak az egész gazdaság növekedési folyamatába helyezve elemezhető és oldható meg. Magyarország jövőbeni infrastruktúra- fejlesztési pályája csak egy általános gaz- dasági stratégia részeként vázolható fel. En- nek a gazdasági stratégiának egyik központi elemét a szolgáltatások szerepének átérté- kelése, egy új intrastrukturális fejlődési pá- lya kialakítása kell. hogy jelentse. Hosszú távon, egy új növekedési pályán az infra- struktúra és a termelőágazatok fejlődése nem egymás rovására mehet végbe, ahogy rövid távon a jelenlegi helyzet és a feltételek sugallják, hanem egymást erősítve. Az infra- struktúra fejlesztése visszahat az anyagi ága- zatok termelékenységének és hatékonyságá—
nak a növekedésére. többszörösen megtérül.
Az ipar és a mezőgazdaság teljesítményé- nek az emelkedése pedig forrásokat és lehe- tőségeket teremt az infrastruktúra fejlődésé- hez. Egy ilyen pályán az anyagi ágak és a tercier szektor kiegyensúlyozott, egymást erő—
sítő növekedése az előrehaladás egyik köz- ponti eleme lehet.
Az értekezés opponensei dr. Hoffmann Ist—
vánné, a közgazdaságtudomány doktora és dr. Herczeg János, (: közgazdaságtudomány kandidátusa voltak. Mindketten pozitívan ér—
tékelték a választott téma aktualitását, ne- hézségét és a feldolgozás igényességét. A feldolgozott nagy irodalmi és statisztikai anyagot a szerző hűen mutatja be. Az alkal—
mazott új statisztikai módszer megalapozot- tá teszi következtetéseit.
Az opponensek különösen kiemelik a szer- ző megállapításai közül, hogy az infrastruk- túrát a gazdasági növekedés, fejlődés felté- teleként vizsgálja. Ebből következik, hogy a lemaradás vállalati veszteségeket okoz. és jelentősen befolyásolja a lakosság életmód- ját, életminőségét is. A lemaradás csak hosz- szú idő után és tetemes többletráfordítások- kal hozható be, ha egyáltalán behozható.
Két észrevételt kell kiemelni az opponen- sek ve'leményéből. A szerző által vállalt, ösz- szetett, interdiszciplináris és nagy volumenű feladat következtében az anyag helyenként nehezen követhető a túl sok hivatkozás, a bonyolult összefüggések következtében. A másik észrevétel az, hogy a szerző elemzé—
sében megállt a nyolcvanas évek elején. és nem ad elég új gondolatot, javaslatot a ki—
alakítandó fejlesztési stratégiához. Herczeg János azt is felveti, hogy a kisvállalkozások hazai szocialista gazdaságban betöltött sze—
repe részletesebb kifejtést érdemelt volna.
A szinvonalas disszertáció különösen a kö- vetkező kérdések körül váltott ki élénk vitát:
— mekkora az országok mozgástere a fejlődési modell megválasztásában;
-—- mennyiben befolyásolta a hazai fejlődést a Mo—
narchia szétesése;
—- a szocialista fejlődési modell és a piaci viszo—
nyok háttérbe szorításának összefüggése:
—-az 1968. évi reform hatása a szolgáltatások lejlődése're;
—- mennyiben módosult a hazai gazdaságpolitika az 1970—es. majd a nyolcvanas években a megelőző
időszakhoz képest;
-— összefüggés az állami szerepvállalás és a kom- petitivitás között:
——vita alakult ki az egyes termékelőállító ágak és a szolgáltató ágak színvonala és fejlődési üte—
mének arányairól. különös tekintettel a magyar gaz—
daság helyzetére.
A vitában részt vettek: Árvay lános, Be—
rend Iván, Boda György, Ehrlich Éva, Hel- czeg János, Kerekes Ottó, Kovács János.
Nyilas András, Sebestyén Tibor, Simán Mik—
lós, Tóth Magda.
A vita végén a Bíráló Bizottság — egyet- értve az opponensekkel a disszertáció jelen- tőségét és értékét illetően — egyhangúlag javasolta a kandidátusi tudományos fokozat megadását. A Tudományos Minősítő Bizott- ság 1987. február 12—i ülésén dr. Muraközy Lászlónak a közgazdaságtudomány kandidá- tusa fokozatot odaítélte.
AZ ENSZ NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLlTÁSl PROGRAMJÁNAK FEJLEMÉNYEl
Az ENSZ Statisztikai Bizottsága 1987. feb- ruár 234 és március 4. között tartotta 24. ülés- szakát, amelyen megvitatta a Nemzetközi Összehasonlítási Program (lCP) helyzetét és
további fejlődésének problémáit.
Az 1968—ban tíz ország részvételével szint-e kísérletképpen indult projekt a nyolcvanas évek elejéig rohamléptekkel fejlődöttA má- sod'i'k fázisban (1970) már 16, a harmadik- ban (1975) 34, a negyedikben (1980) 60 or-
SZEMLE
693
szóig vett részt ebben a nagyszabású, példa nélkül álló vásárlóerő- és volumen-összeha- sonlítási programban. A gyors fejlődést egy- részt az ilyen típusú adatok iránti nagy szük- séglet váltotta ki (ami különösen felerősö- dött, amikor az árfolyamok elkezdtek ,.lebeg- ni", és így egyre kevésbé bizonyultak alkal—
masnak különböző országok eredményeinek
összemérésére), másrészt pedig az, hogy különösen kutatási szakaszában. de később is. 1980-ig az lCP-t jelentős mértékben támo- gartitá'k nemzetközi szervek. fejlett országok fejlesztési intézetei, s ez lehetővé tette egyre több fejlődő ország részvételét is a program—
ban.
Az 1985. évre vonatkozó ötödik fázis ellent- mondásosan alakul. A fejlett tőkés országok érdeklődése továbbra is erősödik. A 24 OECD—tagállam közül 22 vesz részt az ötödik fázis összehasonlitásaribarn. lzlasnd és Svájc a két távolmaradó (1980-ban a résztvevő OECD—országok száma 18 volt). A mennyiségi növekedés mellett minőségi javulás is bekö- vetkezett. vagyis az OECD és a Közös Piac titkárságai az ötödik fázis összehasonlítási munkálatait jobban előkészitetbék, mint öt évvel korábban, amikor egyes OECD-orszá—
gok osaik utólag csatlakoztak a már folyamat—
ban levő munkákhoz. Az előrehaladás az af- rikai régióban a leglátványosabb, ahol a ne- gyedik fázis 15 országával szemben az ötö—
dikben 23 ország vesz részt. Ez az erőteljes fejlődés elsősorban az Európai Gazdasági Közösség nagyvonalú támogatásának kö—
szönhető, hiszen kizárólag saját forrásokra támaszkodva az afrikai országok többsége aligha tudta volna az összehasonlitáshoz
szükséges munkákat elvégezni.
A kelet-ázsiai régióban (ESCAP) folyó ösz- szehiasonslitás lassú huzavona után egyéves késéssel indult meg. Bár érdeklődés számos ország részéről megnyilvánult az összehason- lításban való részvétel iránt, a munkát mind- addig nem lehetett megkezdeni. amig nem volt biztositott egy multilaterális munkaérte- kezlet finanszirozása. Az országok többsége ugyanis saját költségén nem tudta szakértőit elküldeni, e munka természete pedig olyan, amit csak levelezés út'áin nem lehet megva—
lósitani. Végül is az zsiai Fejlesztési Bank vállalta a finanszírozást, s ha nem lesz le- morzsolódás, 12 ázsiai ország szerepel az ESCAP-összehasonlitásban, amelynek befeje- zése 1988-ra vá rható.
Ami végül is megvalósult Kelet—Ázsiában, nem sikerült Latin-Amerikában. Mig a negye- dik fázisban 16 dél- és közép—amerikai részt—
vevője volt az lCP-nek, az ötödikben senki sem ajánlott támogatást. s így ebben a ré—
gióba-n nem lehetett a regionális összehason- litást elvégezni. Ebből a világirészből eddig Argentína az egyetlen résztvevője az 1985.
évi lCP-nek (egy Német Szövetségi Köztár—
sasággal végzett kétoldalú összehasonlítás útján kapcsolódott be), s még van némi esély azon Karib-tengeri országok részvételére.
amelyek társult tagjai a Közös Piacnaxk, s amelyek bevonására az EUROSTAT (az EGK statisztikai szerve) 1987 áprilisában Kingsto- ne-ban szervezett egy munkaértekezletet.
A szocialista országok közül továbbra is Jugoszlávia, Lengyelország és Magyarország vesz részt az lCP—ben. Ausztriával és Finsn- országgal alkotva egy külön európai csopor-
ított.
Nyugat—Ázsia (ECWA-régió) részéről to- vábbra sincs érdeklődés az összehasonlítás-
bain való részvételre.
A regionális összehasonlitásokat interregi—
anális kapcsok tartják össze; ez utóbbiak többnyire különböző régiókba tartozó onszá—
gok összehasonlításai. Az ötödik fázis előké- születi munkái idején még közel 20 ilyen ka- pocs — (core) összehasonlitással számoltak a szervezők. A finanszírozási problémák láttán ez a szám a munkák belndulásauko—r a felére csökkent, s még az sem biztos. hogy a már beindult 10 összehasonlítás mindegyike be is fejeződik. A régiók összekapcsoló—sához a minimálisan szükséges láncszemek meglesz- nek ugyan, de ennél nem sokkal több, s ez a körülmény a világössze'hasonlítás minősége szempontjából nem mondható éppen kedve-
zőnek.
Leggyorsabb—aan az EGK és az OECD ösz—
szehasonlitási munkák haladtak előre, s a Statisztikai Bizottság ülésére a két titkárság már közre is adta a 22 országra vonatkozó eredményeket.
Az OECD-országok GDP-iének egy lakosra jutó volumeníndexei 1985—ben
(Index: Egyesült Államok :: 100,0)
Egyesült Államok . . . . . 100.0
Kanada . . . . . . . . . . . . . 92.41 Norvégia . . . . . . . . . . . . 84.15 Luxemburg . . . . . . . . . . . 81,4 Svédország . . . . . . . . . . . 76.6 Dánia . . . . . . . . . . . . . 74,3 Német Szövetségi Köztársaság . . . . 73,9 Japán . . . . . . . . . . . . . 71,6 Ausztrália . . . . . . . . . . . . 71,2 Finnország . . . . . . . . . . . . 69.4 Franciaország . . . . . . . . . . . 69,4 Hollandia . . . . . . . . . . . . 68.3 Egyesült Királyság . . . . . . . . . 66.12 Olaszország . . . . . . . . . . . 65,7 Ausztria . . . . . . . . . . . . ., 65.1 Belgium . . . . . . . . . . . . . 64.23 Új—Zéland . . . . . . . . . . . . 609 lrország . . . . . . . . . . . . , 409 Spanyolország . . . . . . . . . . AóJ Görögország . . . . . . . . . . . 35.ó Portugália . . . . . . . . . . . , 33,B Törökország . . . . . . . . . . . 21,8
Minthogy csaknem valamennyi fenti ország résztvevője volt már a negyedik fázis össze- harsonilí'tásának is, alkalom kínálkozik a két összehasonlítás összevetésére. Az ENSZ Sta- tisztikai Hivatala az 1980-as eredményeket
694 SZEMLE
továbbvezette a nemzeti statisztikákból nyert GDP-volumenindexekkel, s az így nyert .,extrapolált" eredményekkel összehasonlítot- to a most kapott eredményeket. Közismert, hogy ezen a téren nem remélhető teljes kon—
zisztencia, hiszen más mércével (nemzeti ára- kon) történik az időbeli fejlődés mérése és más mércével (nemzetközi átlagánaskon) a térbeli különbségeké. Olyan széles körű em- pirikus következtetésekre, mint amit a két fázis eredményeinek összevetése meg—enged, a korábbiakban nem nagyon voltak lehető- ségek.
Az alábbi felsorolás az ötödik fázis OECD—összehasonlitásban szereplő országok volrumenrairá—nyaii (Egyesült Államok: 100,0) és a negyedik fázis 1985-re extrapaláxl't volu- mena'ránya'i közötti eltérést mutatja a to—
vábbvezetett eredmények százalékában.
A volumenarányok közötti eltérések
Egyesült Államok . . . . . . . . . 100,0
Kanada . . . . . . . . . . . . 91,0
Norvégia . . . . . . . . . . . . . 79,7 Luxemburg . . . . . . . . . . . . 86.0
Dánia . . . . . . 82.9
Német Szövetségi Köztársaság. . . . . 82.23
Japán . . . . . . . . . . . 89.2
Finnország . . . . . . . . . . . . 89.0 Franciaország . . . . . . . . . . . 84.4 Hollandia . . . . . . . . . . . 89.3 Egyesült Királyság . . . . . r . . . 90.3 Olaszország. . . . . . . . . . 100.3 Ausztria . . . . . . . . . . . . . 859 Belgium . . . . . . . . . . . . . 82.4 Spanyolország . . . . . . . . . . . 90.6 lrország . . . . . . . . . . . . . 87.6 Görögország . . . . . . . . . . . 84.4
Portugália . 108.0
Mint látható, három ország eredményei ugranak ki, az Egyesült Államoké, Portugá- liáé és Olaszországé. Az ötödik fázis ered—
ményei alapján mindhárom ország relatív színvonala a többi országhoz képest 10—20 százalékkal magasabb a negyedik fázis extrapolált eredményeine'l.
Az Egyesült Államok esetében az eltérésre valószínűleg az a magyarázat, hogy az 1980- as összehasonlítás nagymértékben lefelé tor- zitott; a negyedik fázisban az Egyesült Álla- mok egy Kanadával történő egyszerűsített kétoldalú összehasonlításon keresztül kap—
csolódott az lCP törzséhez. A közelmúltban Olaszország nemzeti mérleg adatait módo- sította, becslések alapján kísérletet tett a ..rejtett gazdaság" egyes részeinek beépité- sére is. Portugáliára vonatkozóan nem is—
meretesek a diszkrepancia okai. Az említett három ország eredményeinek kihagyása ese- tén az eltérés átlagos mértéke 4.8 százalé- kos; az Egyesült Államok és Portugália be—
vonásával ez a mérték 8.1 százalékos.
Az lCP metodológiuai fejlesztését illetően ezekben az években mintha szélcsend lenne.
A Statisztikai Bizottság anyag-ai felsoroltak ugyan néhány módszertani témát, amelyek-
ben a fejlesztést kívánatosnak tartották, azt azonban hangsúlyozták, hogy a fő feladatot nem annyira az új módszerek keresése. ha- nem inkább a már kialakult módszertani el- vek tényleges alkalmazása jelenti. Ez megint csak összefügg a pénzügyi feltételekkel; hiá—
ba állnak rendelkezésre például jól kidol- gozott elméletek a reprezentánsok kiválasz- tására, ezek nem sokat érnek. ha az orszá- gok szakértőinek nincs vagy csak kevés al- kalmuk van találkozni egymással, s nem tudják egyeztetni a különböző minőségi jel- lemzőket.
Egyetlen metodikai kérdés váltott csak ki kisebb vihart az utóbbi években az ún. fixi—
ty-kérdés. Számos ország, elsősorban az Eu- rópai Gazdasági Közösség országa-i sokkal nagyobb érdeklődést tanúsít—anak régiójukon belüli. mint a különböző régiók közötti ösz—
szehosonlítások iránt. Nem arról van szó.
hogy ezek az országok elleneznék a világ- összehasonlítást, de az eredmények vonatko- zásában a regionális összehasonlitásnak ad- ják (: primátust. Ragaszkodnaik tehát ahhoz.
hogy a regionális összehasonrlítások min—
den eredménye változatlanul (fixen, innen az elnevezés) kerüljön át (: világösszehason—
lításbsa. Minthogy a regionális összehason- lítás elvben regionális mércével (regionális átlagárak alapján), a világösszehaso—nlítás pedig elvben világmércével (világ átlagá- Irak alapján) kellene hogy történjék, a fixity elérése nem megy áldozatok nélkül, a vi:
lágösszehasonlitás valamelyik kívánatos tu- lajdonságáról le kell mondani. Az eddigi gyakorlo-tban főként a világösszehasonlitás additivixtás tulajdonságát áldozták föl a fixi—
ty elérése érdekében. (Az additivitás köve—
telménye nemzetközi összehason-lításoknál azt jelenti, figyelembe véve, hogy az átszá- mítás valamely közös valutára különböző szinteken végezhető el, szükséges. hogy az átszámított részek összege legyen egyenlő az összeg átszámított értékével.) A fixity von- zó tulajdonságát senki sem vitatja, a fel—
használók egy része azonban túl nagy áldo- zatnak tartja az additivitásról való lemon- dást, s azt kívánja, hogy a tixity eredmé- nyek mellett nem fixity. de az uaddirtivitásnak eleget tevő eredményeket is publikáljanak a nemzetközi szervezetek. Többek között az—
zal érvelnek, hogy az lCP kezdete óta alkal- mazott Geary—Khamis-formulát éppen azért részesítették előnyben más formulákkal szemben. mert rendelkezik az addi-tivi—tás tu- lajdonságaival. (A Geary—Khamis—módszert részletesen tárgyalja dr. Drechsler László:
Az indexek súlyozásánalk kérdései nemzetkö- zí összehasonlitásoknál. Statisztikai Szemle 1973. évi 5. sz. 454—472. old. és dr. Szilágyi György: Megjegyzések a nemzetközi össze- hasonlitások sokoldalú indexrendszeréhez.
Statisztikai Szemle. 1975. évi 5. sz. Sió—530.
SZEMLE
695
old.) A viták eredménye valószínűleg egy olyan megállapodással fog zárulni, amely megengedi a nemzetközi szervezeteknek nem lixity eredmények közzétételét is, ezeket azonban elkülönítve a fő (a fixitynek eleget tevő) eredményektől.
A Statisztikai Bizottság megerősítette azt a korábbi álláspontját, hogy a világössze- hasonlítás szintjén nem tartja alkalmasnak az ICP—eredmények adminisztratív célokra történő felhasználását (mint például az
ENSZ-tagdíjak megállapítása, a világbank—
hitelképességikategóriák meghatározása).
Ennek kimondásához elsősorban a fejlődő országok ragaszkodtak; ugyanakkor arról is volt szó, hogy egyes régiók szintjén (például az EGK—In belül), ha erre vonatkozóan a részt vevő országok megállapodnak, adminisztra- tív célokra is alkalmazhatók az ICP eredmé- nyer.
Bóday Erzsébet
A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZET RÉTEGZÖDÉSMODELL-VIZSGÁLATI SOROZATN'
DR. ANDORKA RUDOLF
1981—1982-ben a Központi Statisztikai Hi- vatal és (: Társadal—omtudományi Intézet együttműködésével nagyszabású társadalmi- rétegződés—vizsgálatra került sor az ELAR—I minta keretében. Összesen 7 kérdőívet töl—
töttek ki a háztartások 0.5 százalékára kiter- jedő mintába került háztartásokról. illetve e háztartások tagjairól. 1981 júliusában a la- kás- és Iakókörnyezeti kérdőívet minden ház- tartásról, az ELAR személyi—foglalkozási adatlapját és az egészségügyi kérdőívet a háztartások minden tagjáról, 1981 októberé- ben az ún. háztartási kérdőívet (amely töb—
bek között a tartós eszközökről és a gazdál- kodásról tartalmazott kérdéseket) a háztar—
tásokról, az ún. mobilitási kérdőívet (amely a munkakörülményekre vonatkozó adatokat is tartalmazott) a 15 éves és idősebb ház- tartástagokról és a kulturális kérdőívet a 10 éves és idősebb személyekről. A mintába került háztartásokat ki'keresték az 1980. no—
vember—decemberi háztáji és kisegítő gaz- dálkodás fe—Ivételben és e háztartások gaz- dálkodási adatainak egy részét átmásolták a rétegződési felvétel számára. Végül az al- kalmazásban álló és a szövetkezeti tag mun- kavállalók munkahelyétől rövid kérdőíven néhány adatot kértek ezeknek a személyek- nek foglalkozásáről, beosztásáról.
Az 1982. évi adatfelvételnél a mintát há—
rom részre választották: egy 0.2 százalékos mintán a 18 éves és idősebb személyekről a Társad—alomtudományi Intézet által kidol—
rgozott igen részletes személyi és családi kér- dőíveket, egy másik 0,2 százalékos mintán a lakossági véleményeket és a megelégedett—
séget vizsgáló kérdőívet a 15 éves és idő-
*A sorozat kötetei: Elméletek és hipotézisek.
Budapest. 1982. 310 old.; Eszközök és módszerek.
1984. 396 old.; Kolosi Tamás: Státusz és réteg. 1984.
'280 old.: Gazdaság és rétegződés. 1984. 358 old.:
Utasi Agnes: EIetstílus-csoportok, fogyasztási pre- ferenciák. 1984. 296 old.: Bokor Agnes: Deprivóció
—és szegénység. 1985. AM old.: Róbert Péter: Szór- cmazós és mobilitás. 1986. 396 old.
sebb személyekről, végül a fennmaradó 0.1 százalékos mintán az ún. lakását-kérdőívet töltötték ki. Az itt ismertetett hét kötet 0 0.2 százalékos ,,társ-adalomrtudományi intézeti min—tán" felvett adatokat elemzi.
A 0.5 százalékos minta eredményeit több KSH—kiadvány és tanulmány mutatta be.í
Mindenekelőtt ki kell emelni az adatfel—
vétel néhány nagy jelentőségű sajátosságát.
Először került sor arra. hogy nagyobb számú kérdőív adatait összekapcsolták, és ezáltal az ELAR nyújtotta elsőrendű lehetőségeket nagymértékben kihasználják. A Központi Statisztikai Hivatal és egy tudományos in- tézet közötti szoros együttműködés egy adat- felvétel megteremtésekor, lebonyolitásakor és értékelése-kor szintén korszakalkotó elő- relépés volt. Végül az egész magyar társa—
dalomtudomány számára nagy jelentőségű az a tény, hogy az adatok má—glnessz—aI-agon rendelkezésre állnak további elemzések cél- jára a Társadalomkutatási Informatikai Társulásban (TÁRKI).
Ebben az ismertetésben arra összponto- sítom a figyelmet, hogy a Társadalomtudo- mányi Intézetben dolgozó kutatóegyüttes milyen kérdésekre keresett választ az adat- feréteI alapján, milyen módszereket alkal- mazott a feldolgozásban és elemzésben, és milyen új megállapításokat, következtetése- ket fogalmazott meg a mai magyar társada- lomróI.
Az adatfelvétel segítségével megválaszolni kívánt kérdések ,,A mai magyar társadalom osztály- és rétegszerkezete" című kiemelt kutatási téma 1976 és 1979 közötti szakaszá- nak zárótanulmányában (Társadalmi Szemle.
1980. évi 5. sz, 68—92. old.) fogalmazódtak
íRétegződés, életkörülmények. életmód. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1984. 167 old.: Réteg- ződés és életmód ll. Központi Statisztikai Hivatal.
Budapest. 1986. 537 old.; A népesség egészségi ál- lapotának néhány ismérve és összefüggése az élet—
mód—életkörülmények egyes jellemzőivel. Budapest.
1986. 196 old.
