182
Sok olyan BLS-felvétel van, amelyek keretében a gazdálkodó szervezettől adatokat kérnek gazdálko—
dásukról, a munkakörülményekről és a munkafel- tételekről, az árakról. Sok esetben csak azt írják elő, hogy milyen kérdésekre válaszoljanak, de azt nem, hogyan adják meg a választ. Nem használnak tehát a lakossági felvételeknél megszokott strukturált kérdőívet.
A lakossági felvételeknél gyakran előfordul, hogy a háztartásnak csak egy—két tagja válaszol a háztartásban élő összes személyre vonatkozó kér—
désre. Nyilvánvaló, hogy ez a megközelítés na- gyobb bizonytalanságokat rejt magában, mintha minden érdekeltet személyesen kérdeztek volna meg.
A tapasztalatok azt jelezték, hogy a megkérde—
zettek pontosabb válaszokat adnak akkor, ha szó—
ban kérdezik őket, mint amikor a kérdéseket ma—
guk olvassák el. Ez utóbbi esetben ugyanis gyako- ribb a félreértés.
Az utóbbi években a számítógépes adatgyűjtések fejlesztésére fordították a legtöbb figyelmet. 1994- ben minden lakossági adatfelvétel (CPS), történjen az személyes felkeresés vagy telefonon történő ki- kérdezés útján, számítógépek segítségével történik.
A fogyasztóiár—index l998-ra tervezett felülvizsgá- lata után minden ármegfigyelést golyóstollal műkö- dő számítógépen végeznek.
A legtöbb BLS-adatgyűjtés nagyon szoros határ- idővel, feszített programmal zajlik. A folyamatos munkaügyi megfigyelés havonta 380000 telephe- lyen történik. Kísérletek folynak az ún. touch-tone adatrögzítés és a hangfelismerésen alapuló adatbe- vitel alkalmazásáról, valamint az e technikákból adódó hibaforrások természetéről.
A telefonon történő sikeres adatgyűjtések ta—
pasztalatai lehetővé tették a minta és így a kapott eredmények megbízhatóságának növelését. A to- vábbi kísérletek az ember és a számítógép kapcsola- tát (human-machine interface) vizsgálják.
Ahogy a számítógépek alkalmazása terjed, to- vábbi kutatásokra lesz szükség. Ehhez intézmények közötti munkacsoportokat hoztak létre. A témák között szerepel az összeírók oktatása és munkakö- rülményeinek elemzése.
A fogyasztói ár megfigyelését végzők oktatásá- nál, továbbképzésénél messzemenően felhasználha- tók a lakossági adatfelvételek tapasztalatai. Az erő—
feszítések az összeírók munkájának standardizálá—
sára irányulnak. Ehhez bizonyos tanfolyamok el- végzésére is szükség van, amelyek elvégzése után a résztvevők bizonyítványt kapnak. A tanfolyamo- kon azonban csak olyanok vehetnek részt, akik eleve bizonyos rátermettségét mutatnak.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
A vállalati adatgyűjtések adatainak ellenőrzése, javítása sok erőfeszítést igényel. Ennek automatizá- lása folyamatban van, aminek az a lényege, hogy a rendszer a termékszakértők munkáját szimulálja.
Több statisztikai kutatási projektnak is az a cél- ja, hogy csökkentse a nemválaszolásból, a nem megfelelő reprezentativitásból és a válaszok torzi—
tottságából adódó hibákat. E területen fontos sze- repet játszhat az utólagos rétegzés, amelynek lehe- tőségei még messze nem feltártak.
A vállalati felvételeknél jelentős lefedési hibával kell számolni, mivel folyamatosan sok új egység létesül, amelyek csak bizonyos késéssel kerülnek a regiszterbe. Kísérletek folynak az ebből adódó tor—
zítás csökkentésére oly módon, hogy a statisztikai regiszter alapját képező munkanélküliségi biztosítá—
si nyilvántartásból (ahol az új létesülések regisztrá- lása történik) közvetlenül választanak megfigyelési egységeket. Folynak vizsgálatok abban az irányban is, hogy az új létesítményeknek a statisztikai regisz—
terben késéssel történő megjelenéséből adódó torzí- tás mértékét utólagos szimulációs kísérletekkel be- csüljék.
A becslési problémák közé tartozik a különböző (regressziós, hányadosmodelleken alapuló stb.) becslési formulákhoz tartozó szórás kiszámítása és azok összehasonlító elemzése az optimális megol- dás megkeresése érdekében,
Az idősorok szezonális kiigazítását régóta végzik
már a BLS gyakorlatában. E módszerek fejlesztése, a számítástechnikát is beleértve, folyamatos kuta- tási feladat.
(Ism.: Marton Ádám)
WEST, J .:
GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ
(Economic integration: Three actors on the internatio- nal stage.) — The OECD Observer. 1993, febr.—márc. 19
—22. p.
A cikk harom országcsoport a dinamikusan fej- lődő ázsiai országok, a közép- és kelet—európai or- szágok, valamint az OECD-országok közötti integ- rációs folyamatokat elemzi.
A dinamikusan fejlődő ázsiai országok (Hong- kong, Dél-Korea, Malajzia, Szingapur, Tajvan és Thaiföld) a világgazdaság kulcsszereplőivé váltak.
Külkereskedelmük és bruttó hazai termékük növe—
kedési üteme az elmúlt két évtized során kétszerese volt a Gazdasági Fejlesztés és Együttműködés szer- vezetéhez (Organization for Economic Co-operati- on and Development — OECD) tartozó országoké-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
183
nak, és e trend folytatódása várható a következő néhány évben is. A dinamikusan fejlődő ázsiai or- szágok exportja a jelzett időszakban évi közel 12 százalékos ütemmel nőtt, szemben az OECD-orszá—
gok 6 százalékos ütemével, az ázsiai országok évi átlagos GDP-növekedése pedig mintegy 8 százalé- kos volt, míg az OECD—országoké nem érte el a 4 százalékot, Ami az egy főre jutó nemzeti jövedelem értékét illeti, Szingapur és Hongkong igencsak meg—
közelítette Ausztráliát, Tajvan utolérte Spanyolor- szágot, Dél-Korea pedig megelőzte Görögországot és Portugáliát.
Az OECD-országok más régiókkal folytatott külkereskedelménck jelenleg mintegy 30 százaléka bonyolódik az említett ázsiai országokkal, szemben az egy évtizeddel ezelőtti 15 százalékkal. A hat ázsiai ország együttes népességszáma körülbelül annyi, mint Oroszországé vagy Brazíliáé, ugyanak- kor az OECD-országokkal folytatott külkereske- delmük háromszorosa a közép- és kelet-európai országok, s mintegy kétszerese a latin-amerikai or- szágok megfelelö értékeinek. Az említett ázsiai or- szágok legfontosabb külkereskedelmi partnerei az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán és Új-Zéland, mégis az európai OECD-országok 1991-ben külke- reskedelmük nagyobb hányadát bonyolították le a hat ázsiai országgal, mint a közép- és kelet-európai országokkal, A dinamikusan fejlődő ázsiai orszá- gok jelenleg a világkereskedelem egytizedét adják, Hongkong, Tajvan, Szingapur és Dél-Korea a világ 20 legnagyobb külkereskedő országa között van.
Az l980-as évek második felében a hat ázsiai ország részesedett a legnagyobb mértékben az OECD- országok közvetlen külföldi beruházásaiból, napja—
inkban viszont az ázsiai országok elsősorban Hong- kong, Dél—Korea, Szingapur és Tajvan egyre na—
gyobb arányú külföldi beruházásai figyelhetők meg, részben Ázsiában, de egyes OECD-országok- ban is, Ez elsősorban az exportpiacok védelme és a fejlett technológiához való hozzáférés érdekében alakult így.
A dinamikusan fejlődő ázsiai országok gazdasá- gi sikereihez és az OECD-régióval egyre erősödő integrációs kapcsolataihoz számos tényező járult hozzá az elmúlt évtized során. így például a kor—
mányzati politika külső orientációja, a külkereske—
delmi és beruházási politika liberalizálása, a makro- ökonómiai stabilitás megteremtése, az emberi erő- források és az infrastruktúra fejlesztése, valamint a rugalmas alkalmazkodás olyan események idején, mint például a második olajválság. A gazdasági élet szereplői jelentős vállalkozókészségről tettek tanú- bizonyságot, az exportőrök eredményesen tártak fel újabb és újabb piacokat.
Mindezekkel ellentétben az OECD-országokban meglehetősen csekély hajlandóság mutatkozott a kereskedelem liberalizálására az elmúlt évtizedben.
Ellenkezőleg, az ázsiai országok piacra jutása egyre nehezebbé vált, ahogy a főként nem vámjellegű korlátozások nőttek, és újjáéledt a protekcionista felfogás.
A dinamikusan fejlődő ázsiai országok és a kö- zép— és kelet-európai országok hagyományosan gyenge gazdasági kapcsolatai az elmúlt néhány év- ben igen nagy mértékben bővültek. Bár ezek az országok bizonyos területeken (petrolkémiai, vas- és acélgyártás, nehézgépipari) versenytársai egy- másnak, számos olyan kiegészítő tényező vehető számba, amelyek szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakítását tennék lehetővé:
_ A legfejlettebb ázsiai országok szegények természeti erőforrásokban, a közép- és kelet—európai országok (külö- nösen Oroszország) jelentős olaj-, gáz-, szén- és ásványi- anyag-készletekkel rendelkeznek;
— az ázsiai országok versenyképes gyártói és expor- tőrei olyan fogyasztási cikkeknek (például fogyasztói elekt- ronikai, ruházati termékek), amelyekből a közép- és kelet—
európai országokban hiány van;
— mig a közép- és kelet—európai országokban (ismét elsősorban Oroszországban) bizonyos ágazatok fejlett csúcstechnológiák birtokában vannak, a kevésbé, illetve közepesen fejlett technológiák tekintetében viszont hiá- nyosságok lelhetők fel, addig az ázsiai országokban fordí- tott a helyzet;
— számos közép- és kelet-európai ország rendelkezik magasan képzett munkaerővel, viszont a marketing és a menedzsment területén hiányoznak a megfelelően képzett szakemberek, mely tevékenységek területén az ázsiai orszá—
gok igen fejlettek;
— mindkét országcsoport vállalatai aktívan keresik az új gazdasági partnereket: a közép- és kelet-európai orszá- gok új kereskedelmi és beruházó partnereket keresnek, hogy integrálódni tudjanak a világgazdaságba és folytatni tudják gazdaságaik átalakítását, az ázsiai országok pedig arra törekednek, hogy fenn tudják tartani világátlag fölötti növekedési ütemüket, és kivédjék a protekcionista nyo- mást, elsősorban az OECD-térségben.
A kölcsönös érdekek eredményeképpen az el- múlt években a legtöbb dinamikusan fejlődő ázsiai ország és a közép- és kelet-európai országok között jelentős mértékében nőtt a külkereskedelmi forga—
lom. A hat ázsiai ország közép— és kelet-európai országokkal folytatott külkereskedelmének értéke az 1988. évi mintegy 2 milliárd dolláros értékről 199 l-re 5 milliárd dollárra nőtt, ami a dinamikusan fejlődő ázsiai országok összesített külkereskedelmi értékének mintegy 1,25 százaléka. Közép- és Kelet- Burópában a külkereskedelem elsősorban Lengyel- országra és a Független Államok Közösségére kon- centrálódik, amelyek elsősorban energiát, nyers- anyagokat, vasat, acélt, vegyi anyagokat exportál-
nak. Az ázsiai országok közül Dél-Korea, Thaiföld
184
és Szingapur külkereskedelme nőtt leginkább a kö- zép- és kelet-európai országokkal, főleg a fogyasz—
tási cikkek és az elektronikai termékek exportja révén. A dinamikusan fejlődő ázsiai országok beru- házói ugyancsak jelentős érdeklődést mutatnak Közép— és Kelet-Európa iránt.
A két országcsoport születőben levő gazdasági kapcsolatainak továbbfejlődése érdekében szükség van arra is, hogy mind jobban megismerjék egymás gazdaságait, kultúráját, nyelvét. Szükséges továbbá a politikai reformok előrehaladása, valamint a piac- gazdaság továbbfejlesztése a közép- és kelet—euró- pai országokban, főként a külkereskedelmi pénz—
ügyek vonatkozásában
A cikk befejező része az OECD-országok és a közép- és kelet-európai országok kapcsolatait elem- z1.
A múltban a közép- és kelet—európai országok az OECD-térség szempontjából csekély jelentőséggel bíró gazdasági partnereknek számítottak. Az 1980- as évek során a közép— és kelet-európai országok kevesebb mint 10 százalékban részesedtek az OECD-nek a nem OECD-térséggel folytatott kül- kereskedelméből (a teljesből körülbelül 2 százalék- ban). A közvetlen külföldi beruházások tekinteté- ben ugyancsak nem voltak jelentős célállomások ezek az országok. A közép- és kelet-európai orszá- gok oldaláról nézve éppen ellenkező a kép: az igen erős egymás közötti kapcsolatok ellenére a térség külkereskedelmének meghatározó része folytató- dott az OECD-régióval, s a közvetlen külföldi beru- házások túlnyomó része is ebből a térségből szár—
mazott.
Az utóbbi években a közép— és kelet-európai országok jelentős lépéseket tettek a kereskedelem liberalizálása érdekében, a volt Szovjetunió terüle—
te'n létrejött új, független államok többségében vi- szont még nem definiálták világosan a liberalizálás szerepét a reformfolyamatban. Ugyanakkor az OECD kereskedelmi korlátai —— bizonyos liberali—
zálás ellenére -— meglehetősen restriktívek, bár nem diszkriminatív jellegűek maradtak azokban az ága- zatokban, amelyek jelenleg a közép— és kelet—euró—
pai országok OECD-be irányuló exportjának leg- nagyobb részét adják, nevezetesen a mezőgazdaság- ban és az élelmiszeriparban, a textil- és ruházati iparban, az acél- és vegyiparban.
A két országcsoportban végrehajtott liberalizá- ció következtében erőteljesen növekedtek a közép-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
és kelet-európai országok külkereskedelmi kapcso- latai az OECD-régióval, különösen az EK-orszá—
gokkal, valamint a dinamikusan fejlődő ázsiai or- szágokkal. Ez részben ellensúlyozta a közép— és kelet-európai országok egymás közötti kereskedel- mének összeomlását.
A piacgazdaságra való áttérés szempontjából alapvető fontosságúak a közvetlen külföldi beruhá- zások. Az ezekkel kapcsolatos szabályozások vi- szonylag liberálisak a legtöbb közép— és kelet-euró- pai országban, a tökeáramlások mértéke mégis mérsékelt ezen országok méreteihez és igényeihez képest. A legnagyobb akadály az általános politikai és gazdasági környezet. Valószinűtlennek látszik, hogy a közép- és kelet-európai országokba irányuló tőke eltérítse az ázsiai országokban áramlót. A glo- bális tőkemozgások százalékaként kifejezve a kö- zép- és kelet—európai országokba irányuló tőke je- lenlegi és jövőbeni aránya nem nagy.
A közép- és kelet-európai gazdaságok átalakítá—
sa szempontjából elsődleges fontosságú a további integráció az OECD—régióval. Ehhez szükséges a politikai reformok folytatása, a piacgazdaság intéz- ményrendszerének és infrastruktúrájának fejleszté- se. Bár az OECD-országok bizonyos fokig liberali- zálták kereskedelmüket a közép- és kelet-európai országokkal, az integráció mélyüle'se függ az OECD-országok azon hajlandóságától, hogy mér- sékeljék azokat az akadályokat, melyek nehezítik a piacaikra jutást.
Végezetül a szerző óva int attól, hogy az ázsiai országok sikerei alapján valamiféle egyszerűsített receptet fogalmazzon meg bárki is a közép— és kelet- európai országok számára. Ráadásul a nemzetközi környezet is más jelenleg, mint az ázsiai országok kiugrása idején volt, és mások a közép— és kelet- európai országok kiindulási pontjai is. A dinamiku- san fejlődő ázsiai országok gyors átalakulása mindazonáltal leckét kínál a közép— és kelet-európai országok számára a makroökonómiai stabilitás—
nak, a kifelé tekintő gazdaságpolitikának, a hazai megtakarítások mobilizálásának, a humántőke és a infrastruktúra fejlesztésének fontosságáról, a köz- vetlen külföldi beruházások katalizátorszerepéről, a reformok lendületének fenntartásáról és nem utolsósorban a reális várakozások megfogalmazá- sáról.
(Ism.: Szvitecz Zsuzsa)
