Nultsch, Gerhard: A népszámlálás néhány problémája

694 STATISZTIKAI lRODALMl Fromm '

DEMOGRÁFIA

Nultsch, Gerhard:

A népszámlálás néhány problémája

(Einige Problema der Volks- und Berufszáhlnng.) Berlin. 1957. Deutscher Zentralverlag. 436 p.

Az 1960 körüli világnépszámlálás kere—

tén belül 1959. január 15—én tart népszám—

lálást a Német Demokratikus Köztársaság.

(Ezt megelőzően, 1958. január 15—én próba- számlálást tartott.) A szerző ebből az al-

kalomból állította össze. illetve irta meg könyvét.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének

Statisztikai Hivatala arra törekszik, hogy

a világnépszámlálás, mely az eges orszá—

, gok által lebonyolított népszámlálások- ból tevődik össze, lehetőleg azonos elvek szerint hajtassék végre és bizonyos kér—

désanyagot öleljen fel. Ezért az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Nép-és Lakásszámlálási Statisztikai Albizottsága ismételt konferenciákon igyekezett egy—

ségesíteni a különféle országok szempont—

jait, meghatározni a nép— és lakásSzám—

lálás programját, tisztázni és definiálni a ,

fogalmakat. Az ENSZ Statisztikai Hiva-

tala a kialakult nézetekből ajánlást állí-

tott össze.

A szerző könyvében ismerteti az Euró—

pai Statisztikusok Értekezlete Nép- és

Lakásszámlálási munkacsoportja 1956.

februári és novemberi konferenciáinak

munkáját, melyeken a Német Demokra—

tikus Köztársaság megbízottjaként részt- vett. Ismerteti továbbá az egyes európai országok, valamint az Egyesült Államok legutóbbi népszámlálásain, a népesség csoportosítására alkalmazott gyakorlatot.

Ez az ismertetés 13 európai tőkés, 4 euró-

pai népi demokratikus országnak és az

Egyesült Államoknak 1950. év körüli nép—

számlálásánál alkalmazott foglalkozás sze—

rinti csoportositásra terjed ki.

A Német Demokratikus Köztársaság következő népszámlálásában aktív népes—

ségen értendők azok a személyek, akik

bármilyen társadalmilag hasznos foglal—

kozást űznek és mind a maguk, mind a

nemdolgozó családtagjaik létfenntartá—

sát pénz— vagy természetbeni keresetből biztositjak. A ,,nemdolgozók" fogalma alá azok a személyek tartoznak, akik nem ál—

lanak munkában. Ezzel összefüggésben az a probléma, hogyan lehet az aktív népes—

séget szétválasztani produktív és nem produktív munkát végzőkre. E tekintet-

ben a következő javaslatot teszi a szerző:

produktív munkát végzőknek tekintendők

azok a személyek, akik

a) kétségen kívül anyagi javakat ter-_

melnek,

b) akik javakat is termelnek,

tatásokat is végeznek,

c) akiket egyszer a produktív, másszor a nem produktív munkát végzőkhöz lehet

számítani,

d) a nem produktív'munkát végzők cso—

portjába azokat a személyeket kell 50—

rolni, akiknél kétségkívül megállapítható, hogy nem termelnek anyagi javakat.

A továbbiakban a szerző az aktív né- pességnek foglalkozás ág és a foglalkozási viszony szerinti csoportosítását ismerteti.

A foglalkozási viszony tekintetében az

alábbi 6 csoportot javasolja:

szolgál—

1. fizetésből és bérből élők, 2. szövetkezeti tagok,

3. önálló kisiparosok, alkalmazott nélkül.

4. vállalkozók,

5. segitő családtagok,

6. be nem sorolható személyek,

Ez a javaslat megegyezik az Egyesült

Nemzetek Statisztikai Hivatalának aján—

lásával.

A népesség osztályrétegeződés szerinti csoportosítására a következő javaslatot teszi:

Munkások.

Egyénileg dolgozó parasztok.

Mezőgazdasági szövetkezeti tagok 'Kísipari szövetkezeti tagok.

Értelmiségiek.

Kisiparosok

Egyéb önálló és szabadioglalkozásúak, akik nem tartoznak az értelmiséghcz.

Töltések (ezenbelüi a mezőgazdaságiak).

Osztályba nem sorolható személyek.

Az 1960. évi magyar népszámlálás szem—

pontjából is érdekességgel bír a szerzőnek

a családok és háztartások osztály-csopor—

tosítási javaslata. Eszerint a családok há—

rom csoportba sorolandók.

1. típus: ide tartoznak azok a családok.

melyeknek minden tagja egyértelműleg

a családfő osztályába sorolható.

II. tipus: magában foglalja azokat a családokat, melyekben a kereső házas—

társak foglalkozásuk szerint ugyanazon

osztályba tartoznak és a családtagok is

ide sorolhatók

%%

S'I'ATISZTIKAX IRODALMI FIGYEIJÖ

' 695

III. tipus: ide kell számítani azokat a

családokat, melyekben a kereső férj és

kereső feleség más-más osztályba tartoz—

nak és a családtagok egyszer a férfi, más-

szor a nő családfő osztályába sorolandók.

A családokból háztartások képezhetők 4 típus szerint.

A—típus: azok a háztartások, melyek

csak olyan családtagokat foglalnak ma—

gukban, akik fel- vagy lemenő rokonsági viszonyban állanak egymással.

B-típus: olyan háztartások tartoznak

ebbe a háztartási típusba, melyek az egye- nesági fel- és lemenőkön kívül egyéb

rokont is magukban foglalnak vagy csak ilyen családtagokból állanak.

C—típus: vegyes háztartások, melyek mind rokonokból, mind idegen személyek-

ből állanak.

D-típus: azok a háztartások, melyek

csak idegen személyeket foglalnak ma- gukban.

A szerző könyvében ismerteti még az

Egyesült Nemzetek Statisztikai Hivata- lának első tervezetét a lakásszámlálásokra vonatkozó általános irányelvekről és a

Lakás- és Épületstatisztikai munkacso—

port által ajánlott definiciókat. A könyv foglalkozik végül a népszámlálás repre—

zentációjának és a próbaszámlálásnak elveivel és problémáival.

(Ism.: Mikes Gábor) A háború utáni népszámlálások

(Poszlevoennüe perepiszi nasza—leniia.) Moszkov- szkij ékonomiko—sztajtiszticseszkii insztitut. Moszkva.

1957. Goszsztatizdat, 340 p,

A V. A. Usztijcmc szerkesztésében és a'

Moszkvai Gazdaságstatisztikai Intézet

kiadásában megjelent cikkgyűjteményv ismerteti a szocializmust építő országok

és hét tőkés ország: Anglia, India, Olaszország, Kanada, Egyesült Államok,

Franciaország, Japán második világhá—

ború utáni népszámlálásait módszertani és szervezési szempontból, valamint a fel—

vétel körére vonatkozólag.

A népszámálások ismertetését mel—

lékletek (népszámlálási kérdőívek, utasí-

tások, magyarázatok) követik, majd egy kimutatás az egyes országok kérdőívein szereplő kérdésekről. Két érdekes össze—

állítást találunk a mű végén: az egyik táblázatosan mutatja ki, hogy 67 ország

mely években tartott népszámlálást 'IBOO—tól l954—ig, a másik azt ismerteti,

hogy lBOO—tól l954—ig évenként a világon

hány népszámlálást tartottak.

A második világháború nagymértékben

megzavarta a népszámlálások időrendi—

ségét. Sok országban 1940 helyett 1941-

ben vagy később tartottak népszámlálást. ' ,A világháború befejezése után az abban

résztvett vagy érintett országok nem vár—

hattak a legközelebbi nullával végződő évre. Albániában 1945—ben, Bulgáriában.

Lengyelországban és Németországban

1946—ban, Csehszlovákiában 1947—ben, Ju-

goszláviában és Romániában 1948—ban,

Magyarországon pedig 1949-ben tartották meg a háború utáni első népszámlálást.

Sok tőkés ország is 1950 előtt vette szám—

ba népességét. Ily módon számos ország—

ban gyakoribbakká váltak a népszámlá—

lások. _

A legtöbb háború utáni népszámlálás lakás—(lakóház—)összeírással volt egybe—

kapcsolva, amit a háború utáni rossz la—

kásviszonyok tettek indokolttá. Számos amerikai és néhány európai országban

a népszámlálással együtt mezőgazdasági összeírást is tartottak.

Az egyes országok behatóan tanulmá—

nyozták a népesség kategorizálásának (ál—

landó népesség, jelenlevő népesség) kér—

dését. Az ENSZ Statisztikai Hivatalának

megállapítása szerint 52 ország népszám—

lálásai közül 25 az állandó, 17 a jelenlevő és 10 mindkét népességi kategóriát vette számba. A 19 európai ország közül (18 kapitalista ország és Jugoszlávia) csak

Anglia és irország vette a jelenlevő né—

pességet alapul. Az ENSZ beszámolójában nem szereplő szocialista országok sorában egyedül Magyarország alkalmazta a jelen—

levő népesség kategóriáját. A XIX. század elvével ellentétben, a jelenlegi irányzat

az állandó vagy mindkét népességi kate—

gória, Franciaország 1954—ben, Olaszország 1951—ben, Japán 1950—ben és India 1951—

ben tért át az állandó népeÉség számba—

vételére. Ennek az irányzatnak sok oka van. Legfontosabb talán a lakások össze—

irásának szükségességében (nem lakott lakások, a bérlő másutt tartózkodik stb.)

keresendő. A második ok (amely részben kapcsolódik az elsőhöz) az, hogy az állam—

hatalom helyi szerveinek az eddiginél na-

gyobb mértékben van szüksége a lakosság adatainak megismerésére.

Az állandó népesség számbavételének

szükségszerűsége aháború utáni népszám—