Harris, C.: Útikalauz statisztikák felhasználásához

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

sáról, amelyet eddig nem ismert, bár már tíz év óta kapható, s ezt követően a termék most már tiznaponként a szeme elé kerül. Nyilvánvaló, hogy előfordulási gyakorisága ezzel 365-szörö- sére nőtt, Ugyanez a helyzet állhat elő például egy informatikai szakkifejezéssel, amelyre fel—

figyeltünk. Mik lehetnek ennek a koincidenciá- nak —- ha egyaltalan arról van szó — az okai?

Lehetséges, hogy az ok az észlelő személy ma-

gatartásában rejlik, aki kezdi keresni a terméket

vagy olvasni a szakirodalmat. Ez már tudatos magatartas, nem koineideneia. Éppen így le- hetséges, hogy valakinek megtetszik egy szó, amelyet eddig eleresztett a füle mellett; ezután

már figyelni fog rá. A szerzők vizsgálatokat vé—

geztek egyes szavak előfordulási gyakoriságá—

val kapcsolatban, s úgy találták, hogy az uj sza- vak előfordulási gyakorisága Poisson—eloszlást mutat. A jelenség alakulása altalaban hosszú távú sémát követ, és csak igen nagy számú meg- figyelés alapján lehet az eloszlásra vonatkozó-

lag következtetésekct levonni. A szerzők kisér-

letet tettek a ,.valóban nagy számok törvényé—

nek" a megfogalmazására is, Ha a minta nagy, akkor bármilyen képtelen vagy botrányos do—

log előfordulhat. Ha az előfordulási valószinű—

ség egy személy esetében naponta egy a millió—

hoz, s egy országnak több mint 250 millió lako- sa van, akkor egy napon 250 előfordulási való- színűség áll fenn, ami éves szinten már a száz- ezret közelíti.

A szerzők elismerik, hogy eddig még nem si—

került a koineidcneiák altalanos elméletének a kialakítása, de nehany elvet már sikerült meg- fogalmaznunk, Ezek egyike a már említett ,,va- lóban nagy számok" törvénye. l—ilismerik to—

vábbá elvként azt is, hogy bizonyos esetekben pszichológiai okok hatnak, sőt vannak esetek, amikor az okok egyenesen rejtve maradnak.

Egy másik elv a ,,végpontok összekapcsolásá- nak elve": az emberek maguk hajlanak arra, hogy bizonyos események bekövetkezését ösz- szekapesolja'ik egymassal, amelyek pedig időben

is távol esnek egymástól, s az általuk felfedezni

vélt koincideneiz'tt például a sors kezének vagy bosszújának tulajdonítják. A szerzők ezzel szemben az empíria és a kritikus hozzáállás fon- tosságát hangsúlyozzák.

(Ism. : Nmíry Zsigmond)

HARRlS, C.:

ÚTIKALAUZ STATIS'ZTIKÁK FELHASZNALASAHOZ

(A guide to using statistiesA—getting the most out ofthem.)

— Canadian Emnomíe Observer. l990. évi 2. sz. 319433, p.

A statisztikák fontos szerepetjátszanak a mo- dern életben. Befolyásolják a politikát, irányít- ják a napi üzleti döntéseket, és mindnyájunk életére hatással vannak például annak előrejel—

zésével, hogy miként fognak alakulni a kerese-

6*

92;

tek. Az acél- és gumitermelők állandóan figye-

lik a kiskereskedelmi forgalom adatait abból a célból, hogy lássák, hogyan alakul a gépkocsi- eladás. Ha az mérséklődik, tudják, hogy meg-

rendeléseik valószínűleg csökkenni fognak, mi-

vel az autós cégek fő vásárlóik közé tartoznak.

Minél előbb tudni akarjak, mekkora vásárlás

várható, cze'rt figyelemmel kísérik az átlagos hetijövedelem alakulását, hogy lássák, megelő—

zi-e és ha igen mennyivel a fizetések növekedése az intiaciót,

Egy masik egyéni példaként megemlíthető, hogy számos szakszervezeti szerződés kiköti a keresetek évenkénti emelkedését az előző évi fo-

gyasztóiar—index emelkedésének mértékében.

A szakszervezetek elfogadjak a fogyasztóiar- indexet mint a termékek és szolgáltatások ár—

emelkedésének alkalmas mértékét. Ennek álta- lában igy is kellene lennie. Ha a közvélemény szerint a statisztikák nem azt mérik, amit mér—

niük kell, akkor előállításuknak egyaltalan nincs értelme.

A szerző, a Financial Post szerkesztője a sta—

tisztikák természetével, előnyeivel és korlátai-

val foglalkozik. Vizsgálja, mi az értékük, ha tisztelettel bánunk velük, és megértjük ,,üzene—

teiket", A cikk harom fejezete közül az elsőben arra mutat rá, hogy a legtöbb statisztika bees—

lés, amelyet ezért nem abszolút igazságnak, ha—

nem mintegy irányadónak kell tekinteni. Amikor a Kanadai Statisztikai Hivatal azt közli, hogy a GDP 1988—ban 601 508 millió dollár volt, va—

lójában ez azt jelenti, hogy körülbelül 600 mil- liárd volt. És amikor azt ismerteti, hogy a GDP növekedése 1987-ben 43 százalék volt, ez arra utal, hogy ez az érték 4 és 4,5 százalék között volt.

Az ilyen nagyságrendű hibahatárok altalaban nem bírnak jelentőséggel az adatok felhasználói számara. Nem az a fontos, hogy a gazdaság 4 vagy 4,5 százalékkal nőtt, hanem az, hogy a nö- vekedés gyors volt—e, meghaladta-e a jelenlegi mintegy 3 százalékot.

Felmerülhet a kérdés: miért közölnek ennyi számszerű statisztikát, ha ezek csupan becslé—

sek? Ha a Kanadai Statisztikai Hivatal csak annyit tud mondani, hogy a GDP 1988-ban 600 milliárd körül volt, akkor miért nem ily mó- don közli azt? Azért, hogy a statisztikák minél

"rugalmasabbak", minél szélesebb körben fel-

használhatók legyenek, Anélkül a precizitás

nélkül, amellyel a Kanadai Statisztikai Hivatal adatokat szolgáltat, nehéz vagy éppen lehetet-

len volna informatív indexszamokat számitani,

trendeket megállapítani és a gazdaság különbö- ző összetevői között bekövetkezett változásokat kellő pontossággal vizsgálni, Más szavakkal: a Kanadai Statisztikai Hivatal sok több számje- gyű adatot közöl, hogy a felhasználók számára lehetővé tegye különböző számítások elvégzé- sét, de elvárja az adatok felhasználóitól, hogy minden számot és számítási eredményt becslés- nek tekintsenek.

924.

Fentiek szemléltetésére a cikk harom példát közöl. Elsőként a központi beruházások adatait veszi sorra. Ezek osszege (1981—es arakon) 1987-ben és 1988-ban ll 360, illetve 11 964 mil—

lió dollár volt. Ezeket a szamokat 11, illetve 12 milliárd dollárra kerekítve a növekedési ütem a két időszak között 9,l, mig, a kerekítet—

len értékekkel szamolva 5.3 százalék. Természe—

tesen a növekedési ütemet is becslésnek kell tekintenünk, de ezt szem előtt tartva is túlsá- gosan eltérő a két érték. Akkorjarunk el helye—

sen, ha a masodikat fogadjuk el, és úgy értel—

mezzük, hogy az ütem 4 6 százalék körül van.

A masodik példa a havi foglalkoztatottsiigi szint alakulására, a harmadik az export'import mérleg éves változására vonatkozik.

A példák alapvető tanulsaga, hogy a statisz—

tikákat kerekítetlen értékük alapjan kell ele- mezni, de az eredményeket —— akar szóbeli meg- fogalmazasról, akin" szazalekos változásokról, trendekról vagy összetevők közti különbségek- ről legyen is szó — kozeliteseknek kell tekinteni.

Annak meghatarozt'tsához, hogy hany szam- jegyre helyénvaló valamely stat isztikt'tt kerekí—

teni, meg kell állapítani, hogy az mennyire megbizható. A Kanadai Statisztikai Hivatal a legtöbb adatot úgy közli, hogy ebben az adat megbízhatóságaról is tájékoztat A cikk ismer—

teti ennek néhany módját, majd a kevésbé meg—

bizható adatok értékelésére tér ki.

A masodik fejezet azt hangsúlyozza és il—

lusztrálja több példán, hogy a statisztikai ada—

tok erősen függnek az előállításuk soran hasz-

nált definícióktól, Többnyire nagyon specifikus

az, amit mérnek. Jó példa erre a munkanélkü—

liség. A Kanadai Statisztikai Hivatal definíció—

ja szerint munkanélküli az, akinek nincs allasa,

munkaképes és a megkérdezést megelőző négy hét folyamán munkat keresett, Ez a definíció nem tartalmazza azokat, akik reménytelennek itélvén helyzetüket úgy elcsüggedtek, hogy az utolsó hónapban nem kerestek munkat. Azokat az embereket is kizárja, akiknek ahhoz, hogy egy betöltendő allasról tudomást szerezzenek, nem szükséges munkaközvetítőhöz fordulniuk (kisvárosokban gyakran ez a helyzet).

Mindebből következik, hogy a megfelelő adatok felhasználásakor ügyelnünk kell ezek tar-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

talmára. Tegyük fel például, hogy a .,munka—

nélküliek" kategóriából nem akarjuk kihagyni az ,,elcsüggedteket". Ez esetben alternativ de—

finicióként munkanélkülinek tekinthetjük azo—

kat, akik az utolsó hat hónapban munkat ke- restek (és természetesen munkaképes állásnél- küliek). Ezek aránya 1989—ben 8,2 százalék volt,

szemben a 7,5 százalék ,,hivatalos" arannyal.

A Kanadai Statisztikai Hivatal a munkanélkü—

liséget nyolc különböző időszakos viszonyszám—

mal jellemzi. A fejezet tovabbi példái a fo-

gyasztóiar—index és a bruttó hazai termék értel-

mezési köréből valók.

A cikk harmadik fejezete azt szemlélteti, hogy bizonyos statisztikak értékét nagymér—

tékben növeli. ha más statisztikákkal együtt kerülnek felhasználásra. Ez nemcsak az elem—

zés sorain nyújt hasznos információt, hanem le- hetővé teszi_ hogy megértsük azokat a ténye—

zőket, amelyek a szóban forgó adatokra hat—

nak. Tekintsük például a GDP—t, Ez különböző statisztikak kombinációja, amelyek minden szempontból atfogják a gazdaságot. A Kanadai Statisztikai Hivatal mutatószáma tiz különbö—

ző statisztikára épül, amelyekben csak annyi közös van, hogy alakulasuk előre jelzi a gaz- dasag valamely szempont szerinti mozgását, és ezeket kombinalva irja le a teljes gazdaság várható alakulását az elkövetkező hónapokban.

A továbbiakban a cikk a kiskereskedelmi for—

galom, a faipar, valamint a bányászat e's ener- gia—előállítás példáján illusztrálja, milyen ered—

ményes lehet a különböző statisztikák együttes vizsgalata.

Végeredrnényke'nt a szerző leszögezi, hogy a statisztika igen értékes eszkoz, de nem meg- felelő felhasznalasa félrevezető lehet. Altalaban

nem kerül sok időbe a hibahatár vagy az elő-

állítás során használt definíció megvizsgálá—

sa. Ámde ennek elmulasztásával olyan követ—

keztetésekre juthatnak, amelyek rossz dönté—

sekhez vezetnek az üzleti vagy akár a magán—

élet karara. A statisztika egy kicsit a gépkocsi—

hoz hasonlit, gondos hasznalat mellett nagyon hasznos, de figyelmetlen bánásmód esetén idő—, pénz— és egyéb veszteségeket okozhat.

(lsm. : Telegdi László)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

FRITZELL, J.:

A JÖVEDELEMELOSZLÁS DINAMIKÁJA

(The dinamics ofineome distribution: economic mohility in Sweden is eomparison with the United States.) — Social Science Rareart'h. 1990. évi !. sz, 17—46. p.

Az életciklus folyamán mind az emberi szük- ségletek, mind a kielégitésükre mozgósítható képességek, kapacitások valtoZnak. Ennek kőz—

ismert megnyilvanulasa az, hogy az emberek

bizonyos csoportjai életük egyes szakaszaiban vagy családjuk más tagjainak, vagy az allam—

nak eltartottjaiva valnak, lizzel együtt termé- szetesen időben változik az emberek gazdasagi jóléte is. A jólét e valtozasa vagy szándékos

döntések (például munkavállalás), vagy Csala—

di események, adottságok (például csalad—

struktúra) eredménye. Az emberek gazdasagi jólétének valtozasa — ún. gazdasági mobilitá- sa ——, annak módja, illetve mozgatórugói csakis