Land, K.C. – Felson, M.: A dinamikus társadalmi jelzőszámok makromodelljének felépítése

(1)

STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÓ

777

tározzák (szintén belföldi árakon) a Szov- jetunió exportjának és importjának teljes vo—

lumenét a 3 fő országcsoportra s ezen be—

lül az egyes országokra vonatkozóan is.

Az így megszerezhető információ azonban nem elegendő egy valóban részletes és sok—

oldalú ÁKM felépítéséhez. Az export és az import jelentős részét ugyanis nem értékelik megfelelően, a számba vett áruk köre nem teljes, a külkereskedelmi forgalomnak csak mintegy 65 százalékát fogja át a Tervhivatal elemzése. A szerzők szerint az ÁKM össze- állítása során nehézséget okoz a valutaárak- ról a belföldi árakra való átszámítás koef- ficienseinek megállapítása. Ugyanis ame—ny- nyiben egységes átszámítási koefficienst pró—

bálnak felhasználni a külkereskedelmi for—

galom közelebbről pontosan meg nem ha—

tározott részére vonatkozóan is, úgy a kül- kereskedelmi forgalom körülbelül 35 száza- lékára vonatkozóan hibás számítási eredmé—

nyeket fognak kapni, s ezáltal az egész kül- kereskedelmi elemzéws értékét veszti. _

A megoldás az, hogy az érvényben levő és használt külkereskedelmi osztályozásról áttérnek egy másik osztályozásra, amely az ÁKM összeállításának szempontjait jobban figyelembe veszi. A külkereskedelmi osztá- lyozás az áruk végső felhasználásának elvén alapul, az ÁKM összeállításakor pedig az árucikkek ágazati eredetének ismerete fon—

tos.

Szerzők szerint a Szovjetunió Központi Sta- tisztikai Hivatala elemző anyagainak (,,A Szovjetunió exportjának hatékonysága" és ,,A Szovjetunió importjának rentabilitása") adataiból célszerű kiindulni, amelyek a Szov- jetunió Külkereskedelmi Minisztériumának és a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mű—

ködő Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bi-

zottságának mérlegbeszámolóira épülnek. Az ezekben az anyagokban bemutatott export- és importvolumeneket valuta— és belföldi ára- kon, árucsoportok és az egyes árucikkek sze- rinti bontásban fel kell osztani ágazatok sze—

rint. Ezek után lehet kiszámítani az export valutáris hatékonyságának (a valutaárakon számított export viszonya a belföldi árakon számított exporthoz) és az import valutáris rentabilitásának (a belföldi árakon számított import viszonya a valutaárakon számított im- porthoz) ágazati koefficienseit. Bár ezek (:

koefficiensek — mint a hatékonyság mutató- számai — lényeges hiányosságokkal rendel- keznek, mindazonáltal ténylegesen jellemzik az értékesítés feltételeit, és fel lehet hasz- nálni őket az export és az import volumené—

nek valutaárakról belföldi árakra és fordít- va történő átszámítására. A valutár—ís haté—

konyság mutatószámai szintetikus mutatószá—

mok, amelyekben az ágazaton belüli áruszer- kezetnek, az országonkénti vétel és eladás szerkezetének változásai, a belföldi és a va—

lutaárak, valamint a hivatalos valutaárfolya- mok változásai tükröződnek.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva- tala említett anyagaiból kiindulva lehetőség nyílt arra, hogy a szerzők meghatározzák az export és az import ágazatonkénti volumenét és a valutaárakról belföldi árakra való át- számítás koefficienseit az egész Szovjetunió- ra vonatkozóan, országcsoportok szerint. '

A statisztikai mérlegbeszámoló alapján nyert, a külkereskedelemre vonatkozó infor- mációs bázist a következő lépcsőben át le—

het alakítani tervbázissá az export és az im—

port ágazati növekedési ütemének megjelö- lésével.

(ism.: Tóth Edit)

TÁRS—ADALOMSTATISZTIKA

LAND. K. C. — FELSON. M.:

A DlNAMlKUS TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK MAKROMODELLJENEK FELÉPITÉSE

(A general framework for building dynamic macro social indicator models: including an analysis of change in crime rates and police expenditures.) Department of Socioiogy, University of Illinois. Ur- bona. 1976. 71 p.

A társadalmi jelzőszámoknak kétféle, vi- lágosan elkülönülő definícióját ismerjük. Az első szerint a társadalmi jelzőszám mindig egy meghatározott társadalmi cél megköze- lítését méri. tehát egyértelműen meg lehet mondani, hogy változása javulást vagy rosz—

szabbodást jelent-e. Az ilyen típusú jelző- számokból elvben össze lehet állítani egy op- timalizálási modellt, ahol a jelzőszámok — megfelelő értékelések vagyis súlyozás alkal—

mazásával — egy társadalmi céltüggvényben szerepelhetnek. Ezt a megközelítést javasol- ta például Fox.

Land szerint viszont a társadalmi jelzőszá—

mok egyszerűen a társadalmi változásokat mérik, amelyek nem szükségképpen jók vagy rosszak. Ennek megfelelően az ökonomet'riai modellekhez hasonló társadalmi modellek ki- dolgozását javasolja. Ez az első munka, a- melyben a társadalmimodell-építésre vonat- kozó elgondolásait részletesen kifejti. és azo—

kat egy konkrét jelenség, a bűnözés példá—

ján bemutatja.

A társadalmimodell-építés számára legjobb kiindulópontnak tartják a Stone által java- solt demográfiai—társadalmi elszámolásokat.

Ezek —— az ágazati kapcsolatok mérlegének mintájára —- kimutatják a társadalom tagjai-

(2)

778 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

nak áramlását a megfigyelési időszak elejé—

től a végéig különböző iskolai végzettségi, gazdasági aktivitási, foglalkozási stb. kate—

góriák között. Elvileg ki lehet dolgozni ha- sonló táblákat az egészséges állapotból a különböző fokozatú betegállapotokba való átmenetre (illetve a gyógyulásra) vagy a bün—

tetlen állapotból a büntetett állapotba való átmenetre.

Ezeket a táblákat nemcsak input—output táblákként (ahol a ráfordítási vagyis beme- neti együtthatók konstansok). hanem Markov—

láncként is fel lehet fogni, amelyekben a ki- bocsátási vagy kimeneti együtthatók marad- nak változatlanok több időszakon keresztül.

A halandósági tábla, a stabil népesség és a Markov—modell módszerekkel meg lehet ha—

tározni az e táblákkal leirt társadalmakbi- zonyos alapvető jellemzőit.

A társadalmi folyamatok elemzésénél he- lyesebb azonban a kibocsátási együtthatókat időben változóknak tekinteni. Többféle eljá- rással lehet a változásokat bevezetni. Az egyik lehetőség az, hogy feltételezzük a kibocsátási együtthatók bizonyos változásait, és megvizsgáljuk az ebből következő társa—

dalmi változásokat. A második lehetőség az együtthatókat külső tényezők függvényeként kezelni. Fel lehet fogni az együtthatókat az egyének jellemzőinek függvényeként (példá- ul más együtthatók jellemzik a városi és a falusi lakosokat), ezt nevezik mikroparamet- rizálásnak. Land és Felson inkább a makro- parametrizólás mellett vannak; ebben az esetben az együtthatók a modellrendszer más adatainak vagy más együtthatóknak a függvényei. Land például megvizsgálta, hogyan alakul a 11. iskolai osztályból a 12-be való átmenet együtthatója a munkanélküli- ség, a hadsereg létszáma és egy időtrend függvényében.

Ezeket a matrixokat — elméletibb szinten

— felfoghatjuk úgy is, hogy az egyén életesé—

lyeit fejezik ki, vagyis például azt, hogy egy bizonyos társadalmi osztályba tartozó család gyermekének milyen esélye van felsőfokú képzettség megszerzésére, vagy bizonyos iskolai végzettségű személynek milyen esélye van egy magasabb jövedelemszint elérésére stb. Igy a leirt makroparametrizólást úgy is felfoghatjuk, hogy ezáltal meghatározzuk az egyének életesélyeinek változását bizonyos nagyobb társadalmi változások függvényé- ben. Hauser például ilyen nézőpontból vizs- gálta, hogy a foglalkozási struktúra változá—

sai hogyan változtatják meg az egyének tár—

sadalmi mobilitási esélyeit.

Ogburn, aki 1930 körül társadalmi jelző—

számokból idősorokat állított össze, annak idején egyszerű kétváltozós korrelációszámi—

tással elemezte ezeket az idősoroikat. Azóta a matematikai statisztika hatalmas fejlődé- sen ment keresztül, és az elektronikus szá-

mítógépek alkalmazása lehetővé teszi nagy- tömegű számitások elvégzését. Land és Fel- son szerint háromféle statisztikai módszert lehet ma a társadalmi idősorok elemzésére felhasználni. Ezek:

1. a Box—, lenkins- és Tiao-féia időserelemzési módszerek. amelyek a sztochasztikus folyamatok auto- regressziv és mozgó átlag modelljeire támaszkod- nak (a szerzők azért nem ezeket használják. mert strukturális és okozati hipotéziseket akarnak vizs—

gálni, míg e módszerek elsősorban a folyamatok elemzésére alkalmasak);

2. a spektrálanalizis módszerei (ezeknek alkal- mazása a társadalmi jelenségeknél azért tehetet' len. mert százas nagyságrendű időpontra vonatkozó adatokat igényelnek);

3. az ökonométerek által kidolgozott strukturális egyenletekből álló modellek.

Az utóbbiakat tekintik a legalkalmasab—

baknak a társadalmi jelenségek modellezé—

sére. A szociológusok jól ismerik a struktu- rális egyenletekből álló modellépítést egy időpontra vonatkozó keresztmetszeti adatok alapján. Ilyen modellekkel irták le a társa- dalmi mobilitást Duncan és mások egy adat- felvétel alapjón. Viszonylag ismeretlen azonban a szociológiában a dinamikus egyenle- tekből álló modellek épitése idősorok alap- ján. Land és Felson éppen ilyen modelle- ket akarnak felépíteni a társadalmi jelzőszá—

mokból. E modellekben egy adott társadal- mi jelzőszám értéke egyrészt más jelzőszámok azonos időszakbeli (vagy korábbi) értékei—

nek. másrészt saját korábbi értékének a függvénye. A modellek a legkisebb négyze—

tek módszerével becsülhetők. Az ilyen becs- léseknél problémát okoz a zavaró tényező autokorrelációja az időben. Az autokorrelá—

ció okozta problémák súlyossága azo—nban függ a modell természetétől. Ha a modell csak időkéséses exogén változót tartalmaz.

vagy nem tartalmaz időké—séses változót, ak—

kor az autokorrelációt mutató zavaró ténye- zők nem okoznak torzított becslése—ket, de a regressziós együtthatók varianciáját túlságo- san kicsire becsülik. Ezzel szemben, ha a modellben vannak időkéséses endogén válto- zók, de a zavaró tényezők autokorrelációja nem áll fenn, akkor kis minták esetében kon- zisztens, de torzitott becsléseket kapunk. Az időkésleltetéses változók ésaz autokorrelált zavaró tényezők együttes előfordulása ese- tén inkonzisztens becsléseket kapunk.

A tanulmány befejező részében a szerzők megbecsülik a tulajdon elleni bűncselekmé- nyek számának alakulását a rendőrségi ki- adások. a 15—24 éves népesség aránya, a fo- gyasztói árindex és az egy főre jutó nemzeti jövedelem függvényében. továbbá a rendőr- ségi kiadásokat az előző évi bűnözés, a nem—

zeti jövedelem és az árindex függvényében.

A változók kiválasztása mögött az az elkép—

zelés húzódik meg, hogy mind a jövedelem ésa vagyonosság emelkedése, mind az inflá- ció a tulajdon elleni bűnözés növekedése irá—

(3)

STATISZTIKAI lRO DALMI FlGYELÖ

779

nyában hat. és hogy a fiataloknak a népes- ségen belüli nagyobb aránya is nagyobb fokú bűnözéssel jár együtt, végül hogy a nagyobb rendőrségi kiadások csökkentik a bűnözést (az utóbbinak ellenkezőjét is fel lehetne azonban tételezni abból kiindulva. hogy a szélesebb körű rendőri munka több bűncse- lekmény felderítéséhez vezet. és ezáltal lát- szólag növeli a bűncselekmények számát).

Az egyenleteknek nem annyira a specifi- kációja, mint inkább (! becslési módszerek és az alkalmazott mutatók figyelemre mél- tók. Az Egyesült Államoknak 1947 és 1972 kö- zötti idősorai alapján az egyszerű legkisebb négyzetek módszerével végezték a becslést.

A regressziós együtthatókon és standard hi- bájukon kívül megadták az R2 értékét. a becs- lés standard hibáját, a Durbin—Watson—pró- ba értékét. amellyel az autokorrelációt el-

lenőrizték.

(Ism.: Andorka Rudolf)

TÁRSADALMI STRUKTÚRA - MUNKA — SZABADIDÓ (Szocial'naja szbruktura. Trud. Szvobodnoje vremja.) Akademia Nauk Észtonszkoj SZSZR. Tallin. 1976.

151 p.

A kötetben ismertetett szociológiai vizsgá- latok elsősorban a munkaerő-mobilitás, a belső vándorlás és a struktúraváltozás, va—

lamint az ezzel kapcsolatos társadalmi je- lenségek vizsgálatára. továbbá a munka- és a szabadidő összefüggéseinek feltárására

irányultak.

E. Rannik tanulmányában a társadalmi struktúrában végbement változásokkal és a migrációs folyamatok hatásával foglalkozik.

Vizsgálatai csak a mezőgazdasági népesség—

re, illetve a különböző mezőgazdasági réte—

gekre terjedtek ki.

Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban lezajló migrációs folyamatokat és a társa- dalmi struktúra alakulását jelentősen meg- határozza az a tény, hogy viszonylag magas a foglalkoztatottság. 1970—ben a lakosság 53.3 százalékát foglalkoztatták a társadalmi termelésben. (Ugyanekkor ez az arányszám az egész Szovjetunióban 47.7 százalék volt.)

A migrációs folyamatok viszonylag rövid idő alatt (1959 és 1970 között) jelentős struk- turális változásokat okoztak. Ennek egyik leg—

szembetűnőbb jele az volt. hogy az észt városokban a lakosság foglalkoztatottsága 1959 és 1970 között 51,3 százalékról 57,6 szá- zalékra növekedett, mig a falvakban a foglalkoztatottak aránya 51,5 százalékról 45,5 szá- zalékra csökkent. A változás egyik oka a vá—

rosba való nagyarányú bevándorlás. a másik a falusi népesség fokozódó elöregedése volt.

A vándorlás nagymértékben csökkentette a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát,

bár a csökkenés az utóbbi években lelassult, s ezzel együtt a munkaerő területileg is jobban stabilizálódott.

A különböző strukturális és migrációs folyamatok hatására a városok és a falvak társadalmi összetételének alakulásában el- térő tendenciák érvényesültek. A falvakban 1959 és 1970 között az összes keresőkön be- lül a munkásosztály aránya 41,1 százalékról 54,4 százalékra nőtt. Ebben jelentős mérték- ben közrejátszott az is, hogy megnőtt a szov—

hozokban dolgozó munkások aránya nagy- részt azért, mert a kolhozokból szovhozt szer- veztek. Mindez azt eredményezte, hogy a községek társadalmi struktúráján belül a kol—

hozparasztok aránya 47,2 százalékról 28,1 százalékra csökkent. Ugyancsak csökkent a kisegítő gazdaságokban dolgozó személyek száma is.

A községekben a vizsgált időszakban az értelmiségiek és az egyéb szellemi foglalko- zásúak aránya jobban növekedett, mint a városokban (10,6 százalékről 172 százalékra).

Sajátos vonás. hogy a szellemi foglalkozású—

aknak itt említett növekedésével párhuzamo- san a munkásság aránya nem csökkent. Ez—

zel szemben a városokban a szellemi fog—

lalkozásúak nagyobb térhódítása a munká- sok számának csökkenésével járt együtt.

(Egyébként 1960 és 1970 között Magyarorszá- gon ís hasonló tendencia bontakozott ki.)

E. Rannik másik munkája a mezőgazdasági népesség munkaerő-mobilitását vizsgálva részletesen elemzi a jelenség objektív és szubjektív tényezőit. Az Észt SZSZK-ban a munkahely—változtatás mind a mezőgazda- ságban, mind az iparban igen jelentős (1969- ben átlag minden ötödik kereső munkahelyet változtatott). A munkaerő-vándorlás a legnagyobb méreteket a fejlett iparral ren- delkező körzetekben éri el.

A vizsgálatok eredményeiből kitűnt. hogy a munkahelyet változtatóknak közel fele már legalább kétszer változtatott munkahelyet élete folyamán. A férfiak gyakrabban vál—

toztattak munkahelyet, mint a nők, bár ehhez az is hozzájárult, hogy a férfiak átlagosan nagyobb arányban rendelkeztek szakképzett- séggel. Korcsoportok szerint vizsgálva, külö- nösen a 30 évnél fiatalabbak között mutat magas arányt a munkaerőmozgás.

A mezőgazdasági üzemekben lezajló mun- kaerőmozgás vizsgálata során sajátos ten- denciákat lehetett kimutatni. Az adatok szerint a mezőgazdasági üzemekbe belépő új dolgozóknak közel fele más népgazdasági ágakból került (: mezőgazdaságba, és csak nem egészen egyharmada dolgozott koráb- ban is a mezőgazdaságban.

A munkahelyet változtatók kétharmada egyúttal lakóhelyet is változtatott. A lakó- hely-változtatásban is bizonyos tendenciákat lehetett észrevenni. Ezek szerint a mezőgaz-