Fisher, W.H. – Chilton, C.H.: vátozó ex-ante input-output áramlás és tőkekoefficiensek

(1)

1158 STATISZTIKAI lRO DALMI FIGYELÓ

A fogyasztási javak és szolgáltatások rendszerezésének a Német Szövetségi Köz- társaság statisztikájában jelentős hagyomá—

nyai vannak, ennek megfelelően a könyv is részletesen foglalkozik a különböző osztá- lyozási lehetőségekkel: az eredet. a rendel- tetés. a tartóság és az értéknagyság szerinti

tagolással.

Az állami fogyasztással kapcsolatban ér—

dekes megállapítás. hogy annak aránya a Német Szövetségi Köztársaság bruttó társa- dalmi termékéből 1950—1968 között változat-

lan áron csökken (15,4—13,20/o). folyó áron

növekszik (14.3—15,7 %). Az állami fogyasz- tás árai ugyanis gyorsan növekedtek. 1950 és 1967 között megkétszereződtek. Az árnö- ' vekedés gyorsabb, mint akár a magánfo—

gyasztásban, akár a beruházásban vagy a ' külkereskedelemben.

A kötet függeléke többek közt tartalmazza a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos statisztikája szervezeti felépítésének ismer- tetését, ágazati osztályozási rendszerét, valamint foglalkozási jegyzékét.

Wagenführ professzor könyve mindenek—

előtt mint kézikönyv hasznos. mert minden

témával a legrészletesebb feldolgozásban foglalkozik. Ennek a részletekbe menő tár—

gyalásnak a bemutatására jelen rövid is- mertetés egyáltalán nem alkalmas. Méretei—

ben is impozáns tömegű mondanivalóját ol—

vasmányos, helyenként fordulatos, szellemes formában adja elő, bőséges kritikai meg- jegyzései pedig bizonyára ösztönzőleg fog—

nak hatni országa statisztikai szolgálatára.

(ism.: Szilágyi György)

lFISHER. W. H.-—CHlLTON. C. H.:

VÁLTOZÓ EX ANTE lNPUT—OUTPUT ARAMLAS ÉS TÖKEKOEFFlClENSEK

(Developing ex-ante input—output flow and ca- pital coefficients.) Fifth International Conference on input—output techniaues. Palais des Nations. Gene—

va. 1971. jan. 11—15. 20. p. (Kézirat)

A szerzők, az ohiói Battelle lntézet munka- társai, technológiai változások előrejelzése útján készítették az Egyesült Államok 1975.

évi ,,terv" mérlegét. Az összeállítás sarkala—

tos elve a vállalati és üzleti világ szakértői—

vel való alapos konzultáció és a statisztikai, hagyományos (ex post) modellkészitéssel szemben eljárásukat ex ante közelitésnek nevezik. Főbb jellemzői a következők:

-—a sokktáblamérleget nem mint abszolút érték- ben vett termékáramla'sokat, hanem mint koefficiens

mátrixot állítják elő;

— szemben a hagyományos módszerrel, csupán a ráfordítási (input) iránnyal törődnek; elkerülve az ex post vizsgálat azon időrabló fázisát. amikor is kompromisszumot kell találni a ráfordítási kés a ki- bocsátási irányból összeálló — és elemenként (!

legritkábban egyező — sakktáblamérlegek között;

-az összklbocsátás abszolút értékét a koeffici- ensekkel azonos módon meghatározandó végső fel- használás és az előrebecsült Leontief inverz szor- zataként állítják elő;

— a koefficienseket és a dollárban kifejezett vég—

ső felhasználási és hozzáadott értékeket műszaki és gazdasági szakemberek becslései alapján határozzák

meg az ún. interjú-módszer segítségével.

A Battelle intézet az Egyesült Államok gazdaságára első izben 1966—1967—ben ké—

szített egy 82 szektoros ÁKM mérleget (elő- rebecslést). Alapad—atai a következő infor- mációk alapján álltak össze:

a) az Egyesült Államok 1947. évi 70 szektora: mo- dellje. melyet az ún. Harvard Program keretében az 1958-as mérleggel összehasonlithatóvá tettek, illetve melyet tovább bontottak 82 szektorra:

d 'b) az Egyesült Államok 1958. évi 82 szektoros mo-

e lie; ,

c) a Harvard Program keretében 1970-re készült előrebecslések. melyek bizonyos kiemelt koefficien-t ' sekre vonatkoztak:

d) azaz 1975. évi koefficiens tábla, melyet az 1947-es és 1958—es adatok (valamint részben az 1970.

évi adatok) alapján matematikai extrapolácíóval ké- szítettek az intézet munkatársai (82 szektoros).

Az 1966—1967—es és az 1969—1970—es ,.in—

terju—procedurák" során a szakértők egy ré—

sze kifogásolta az 1958-as (ex post) modell bizonyos koefficienseit. ellentmondónak vél- ve azokat a realitásokkal. Mint kiderült, az észrevételek nagy része helytálló volt, s az aberrációkat az 1958—as modell statisztikai (csoportosítási stb.) konvenciói okozták. Eze- ken a helyeken a Battelle munkatársai utó- lag végrehajtották a szükséges korrekciókat.

Szemben az előrejelzési módszerek nagy részével. az input-output koefficiensek előre—

becslése egy komplex ágazat, nem pedig egy-egy termék vagy termékcsoport techno—

lógiáját keresi valamely jövőbeli időpontra.

Emiatt nincs meg az elvi lehetősége a kü- lönféle információk vala—mely központ és a megfelelő számú szakértő közötti oda—vissza mozgatásának (mint ahogy ez megtehető például a Delphi-módszer esetében). Emiatt a vizsgálat céljaira alkalmazott eljárás főbb specifikumai a következők voltak:

a) Szektoronként csak egy vagy két szakértőt al—

kalmaztak.

b) Minden szakértőnek bemutatták az adott ága- zatra vonatkozó korábbi input—koefficienseket (esetleg több évre is) és az 1975-ös matematikai úton nyert előrebecsléseket.

c) Kölcsönös összhangot biztositottak a szakértők korábbi ítéletei. a rendelkezésre álló bázisadatok. a matematikai extrapoláció eredményei, az esetleg felkért másik szakértő véleménye és végül magának az interjúkészitőnek értékítélete között.

el) A módszer minimálisra csökkenti az ún. nyi—

tott kérdések körét azáltal, hogy egy-egy szektor input struktúrájának valamennyi elemére vonatkozá—

lag (a zéró-koefficiensekre, azok esetleges változá- sára is) szakértői véleményt kérnek.

e) Az interjúkészitő ,.monitorként" dolgozik, nem hagyja a szakértőt ,,elkalandozni", precíz és tárgy- szerű, azaz mindent megtesz. hogy (: szakértőből a lehető legtöbb információt .,kiszedje".

(2)

STATISZTlKAl IRODALMI FIGYELÓ

A helyszíni munkát kisszámú interjúkészítő szakember végezte. hogy a ..riporterek" kü- lönböző munkastílusa (: lehető legkevesebb véletlen (szubjektív) hibát vigye az előre- jelzésbe.

A kikérdezett alanyok mérnökök, technoló- gusok és bizonyos reprezentáns cégek üz- letemberei voltak. (Például autógyártó cég.

híres és kiterjedt biztositótársasőg stb.) Ezen túlmenően a Battelle lnt—ézet munkatársai (akik azlntézetet fenntartó alapítvány jelle- géből kifolyólag nagyrészt technológi—ai szakemberek) maguk is közreműködtek a több mint 6400 koefficiens szakértői meghatá- rozásában.

Az alapkérdést a következőképpen tették fel. ,,Feltéve. hogy az 1958-as ÁKM koeffi—

ciensek helyesen írják le az Ön ágazatának lokkori átlagos technológiáját, összeegyez- tethetőnek tartja—e az 1975-ös matematikai extrapoláció eredményeit azokkal a techno—

lógiai változásokkal, amelyeket Ön az adott szektor vonatkozásában 1975—re feltételez?"

A kérdésfeltevés ilyen módja, hogy a ,,riporterek" nem titkos vállalati adatokat, pán- célszekrények rejtett műszaki leírásait, hanem általános technikai szakvéleményt kér- tek, az lntézet munkatársai előtt sok olyan ajtót is megnyitott, melyek egyébként zárva

maradtak volna.

A szakértőket a következő szempontok a—

lapján válogatták:

—a szélesebb körű ipari felhasználást szolgáló technikai irányzatok, főleg a termelés gyártmány' összetételét befolyásoló tényezők alapos ismerete,

—tájékozottság a folyó laboratóriumi és próba- üzemi munkákról.

-— megfelelő kapcsolatok a nagy trösztök és vál- lalatok döntéshozatal! szempontból számbajöhető ve—

zetőivel,

-—történeti áttekintőképesséa az ipar technikai- technológiai fejlődésének alakulásáról és üteméről, valamint az ezekre ható gazdasági tényezőkről,

Az interjúk a szakértők munkahelyén zaj—

lottak le. maximum 3 órás időtartammal.

Az interjúkészitő első lépésben ismertette a kutatás célját és módszerét. az eredmények—

hez való hozzáférést és végül e munka ösz- szefüggését az input—output analizis többi részével. Ezt követően tájékoztatást adott a szektordefiníciókról. a legfőbb input—output konvenciókról és kérte a szakértőt. fejtse ki

saját szavaival azokat a főbb tényezőket.

melyek megitélése szerint a szóban forgó szektor jövőbeni ráfordítási struktúráját ész—

revehetően befolyásolhatják.

A technológiai változásoknak ezen kvalita- tív áttekintését írásban is rögzítették, majd közösen megtárgyalták az adott szektor valamennyi ráfordítási együtthatóját, átgon- dolva. hogy az előzőkben már rögzített ha- tótényezők milyen befolyással lehetnek azok- ra. (Az üres ,,cellákat" különös gonddal

1159

elemezték. hogy vajon az előrejelzett tech- nológiai változások eredőjeként nem jön- nek-e létre új ágazati kapcsolatok.)

A harmadik — utolsó — fázisban arra kér- ték a szakértőt. hogy az egyes -— 1975-ös —- koefficiensekre vonatkozólag tegyen szám—

szerű javaslatot. Ezt megtehették úgy is. hogy azt mondták: az 1958—as koefficiens kb. 20 százalékkal. változik vagy úgy, hogy annak értéke mondjuk 0.015-ről 0,017—re fog emelkedni. Az egyetlen kikötés az volt, hogy a szakértő minden számszerű javaslatot szó—

belileg is indokoljon.

Az interjúkészítés legnehezebb részét a hozzáadott érték és a végső felhasználási kibocsátás adott szektorra vonatkozó értéké- nek a meghatározása (illetve a matematikai előrebecslés revíziója) jelentette.

A végleges koefficienstábla összeállítása két lépésben történt. Egyrészt meghatározták a szakértők által esetleg nem számszerűsí- tett vagy nem koefficiens formában meg—

adott ráfordítási együtthatókat, majd végre—

hajtották — az input—output konvenciók—nak megfelelően —— az egves oszlopok 1.00-re va—

ló normalizációját. (Erre azért volt szükség.

mivel a szakértői becsléseknek az 1975—ös matematikai prognózistól való plusz-minusz eltérései csak a legritkább esetben egali- zálták egymást 100 százalékOS pontosság- gal.

Azokon a helyeken. ahol a szakértők nem értettek egyet az 1958-es statisztikai input—

output némely bizonyos koefficiensével, ma- gáta bázismérleget módosították az 1975. évi ,,tervadatokkal" való összehasonlítható- sáa érdekében.

ABattellelntézet munkatársai külső meg- bízásra már a korábbi években összeállítot- ták az Egyesült Államok komplett tőkekoef—

ficiens matrixát. E munkában is az előzők—

ben ismertetett interjú-módszert alkalmazták.

A megoldást itt az a körülmény tette külö- nösen nehézzé, hogy bázisadatokkal szinte alig rendelkeztek. s igy a szakértők kivá—

lasztásánál is bizonyos fokig más alapelve—

ket kellett követni.

Az Egyesült Államok publikált tőkeadatai közül csupán az éves tőkeáramlási statisz- tikák álltak rendelkezésre. A felhalmozásra utaló tervadatokat a National Planning As- sociation-tól szerezték, ezek azonban csu—

pán a termelőágozatokra vonatkoztak. U—

gyanakkor viszont a már korábban említett Howard Program keretében kidolgozták a nem termelő szektorok ilyen jellegü adatait is. melyeket — akárcsak a termelőágazatok

adatait -- az input—output sémához való il- lesztés érdekében ugyancsak 82 szektorra dolgoztak át. ily módon végülis rendelkezés- re álltak az Egyesült Államok 1958—as input- output mérlegének megfelelő bontásában (:

fajlagos tőkeráfordítási együtthatók is, me—

(3)

1160

lyek 1975-re való előrebecslése az 1969—

1970—es szakértői konzultációk egyik rész- feladatát képezte.

Az adott esetben a vásárló szektor a hadiipar. a kibocsátó pedig a közlekedési esz- közök gyártása volt, Az első szakértő (1966- ban) úgy vélekedett, hogy a hadiipar 1975- ig jelentősen növelni fogja közlekedési esz- köz beszerzéseit. az irányítható lövedékek i—

ránti kereslet várható feliutására való te- kintettel. Ezért a mérleg adott kockájába 0.050—es koefficiens beállítását javasolta az 1958-as 0.034-es értékkel szemben. (A matematikai előrejelzés l975-re ugyancsak

0,034 volt.)

Három évvel később egy másik szakértő vizsgálta a hadiipari szektor ráfordításait és úgy vélekedett. hogy a 0.050-es értéket célszerű 0.040—re változtatni. mivel az ága—

zat 1966—1969 közötti fejlődése arra enged következtetni. hogy 1975-ig az irányitott löf vedékek szerepét némileg visszaszorítják az előtérbe nyomuló egyéb katonai szükségle-

tek.

(ism.: Glattfelder Péter)

SCHAFFER, K. O.—WETZEL. W.:

A CENSUS—MÓDSZER ES A BERLINI ELJARAS ÖSSZEHASONLlTASA A GAZDASÁGI lDÖSOROK

ELEMZÉSENEL

Census—Methode und des Berli- Analyse ökonomischer Zeítrei-

sz. 43—79. p.

(Vergleich der ner Verfahrens zur

hen.) —— Koniunkturpolitik. 1971. 1.

A cikk vázolja az Egyesült Államokban működő Bureau of the Census munkatársai által az ötvenes évek végén kialakított ún.

census—módszer és a Nyugat—Berlinben mű—

ködő Deutsches lnstitut für Wirtschaftsfor- schung által a közelmúltban kifejlesztett ún.

berlini eljárás segítségével végrehajtott i- dényszerű kiigazítás menetét; összehasonlít- ja egymással a kétféle eljárás kiinduló alap- feltevéseit, közli az empirikus összehasonlí- tás ismérveit: ismerteti az összehasonlítás alapjául szolgáló mutatószámokat, valamint a gazdasági idősorokat, amelyeken az ösz- szehasonlítást végezték; végül közli a vizs-

gálatok eredményét.

A census-módszer elemzésekor annak e- gyik igen fejlett változatát (az ún. X—11vál- tozatot) tartja szem előtt a szerző. Ez lénye—

gében íterációval dolgozó. számítógépre alkalmazott eljárás, mely a mozgó átlagos módszerek egyik fejlett változata. A berlini eljárás regressziós elemzésen alapul, mely az idősor valamennyi komponensét szimul—

tán becsüli.

AcensusX—H módszer számítási lépései:

1. Tizenhárom tagú mozgó átlag számítása.

2. .,Nyers szezonindexek" számítása az eredeti sornak (: mozgó átlagokkal való osztása útján.

STATISZTlKAl ,lRODALMl FIGYELÖ

3. A ..kiugró"

szöbölése.

4. A havi nyers szezonindexek kiigazítása hogy évi összegük 12 legyen.

5. A szezonidexek kiszámítása a havi értékek- ből mozgó átlagoiás segítségével.

6. Az eredeti sor idényszerű kiigazítása a sze—

zonindexek segitségével. .

7. ismétlésűl: újabb mozgó átlagolás a kiiga- zított idősoron.

8—11. A 2—5. számú lépések iterácíój'a.

12. A 11. számú lépésben nyert ..végteges" sze- zoníndexek segítségével az eredeti sor végleges sze- *

zonális kiigazítása.

13. A szezonindexek extrapolációja 12 hónapra.

_14. Az eredmények értelmezéséhez szükséges mu- tatószámok kiszámítása,

értékek ídentifikálása és kikü—

úgy.

Mint ismeretes, a mozgó átlagolás követ- keztében a sor megrövidül. s a hiányzó ta-

gokat speciális eljárással pótolják.

A berlini eljárás az idősort sztochasztikus folyamat megvalósúlásaként fogja fel, amely- nek komponensei egymóssal additív kapcso—

latban állnak (a census-módszer ugyanak—

kor a komponensek multiplikatív összefüg—

gését feltételezi), A berlini eljárás lénye- gében öt lépésből áll: ,

1. A trend— és szezonális komponensek szimultán becslése, valamint a reziduumok kiszámítása.

2. A reziduumok spektrálelemzése.

3. Trendbecsle's.

4. Spektrális szűrők kiválasztása és a szezonális tényező becslése.

5. A szezonálisan kiigazított sor és a reziduumok meghatározása.

A lineáris szűrők lényegében meghatáro—

zott típusú mozgó átlagok. A 2. lépésben al—

kalmazott spektrálelemzés mindenesetre fel—

tételezi, hogy a reziduulmokat többé-kevésbé stacio—ne'r sztochasztikus folyamat hozza lét—

re.

A következőkben a kétféle szezonális ki- igazítás kiinduló feltételei kerülnek vizsgálat—

ra, illetve összehasonlitásra. Szükséges egy- részt, hogy az walapfeltételezés elméletileg is megállja a helyét, másrészt az. hogy az el- járás minden esetben rugalmasan alkalmaz- ható is legyen. A census X—H módszer a- lapteltevéseit illetően a szerző által felho—

zott ellenvetések közül megalapozottnak tű—

nik az, hogy ez a módszer a komponensek multiplíkatív kapcsolatának feltételezése el—

lenére aritmetikai mozgó átl'agolást alkalmaz. A berlini eljárás a szerző véleménye szerint világosabb elméleti megalapozott—

sággal indul; további előnye a valószínűség—

elméleti háttér.

Következnek az empirikus összehasonlítás feltételei és kritériumai. A két módszer e- redményeinek összehasonlítását a spektrál—

elemzés biztositja; ez az összehasonlítást a frekvencia dimenziójában végzi. Az idősor komponensei ugyanis szisztematikusan ismét- lődő komponensek; ez egyedül az alacsony frekvenciájú trendkompenensre nézve kétsé- ges, bár egyes források szerint gazdasági