Üzemszervezési Kongresszus Budapesten

megvitatásával, hogy az egyes munkacso—

portok miként dolgozzanak. Ez függ a résztvevők számától, érdeklődésétől, el—

határozásától, de maguknak az egyes té—

máknak a jellegéből következően is lehet

más és más. Ezekben a kérdésekben

—— a tagok meghallgatása után —— fog a

Szakosztály "vezetősége dönteni.

A Statisztikai Szakosztály jövendő munkájával kapcsolatos elképzelések kö-

zött szerepel előadások, vitaülések, felol- vasó ülések szervezése, külföldi statisz- tikai társaságokkal való kapcsolat felvé-

tele, a társaságok között kiadványcserék

létesítése és esetleg külföldi statisztikai társaságok rendezvényein való részvétel

stb. A Szakosztály célul tűzte ki a leg-

fontosabb előadások kiadását, publikálá—

sát, ezzel kapcsolatban szó lehet a Szak—

osztály részére a Statisztikai Szemlében külön rovat vagy melléklet nyitásáról.

Felmerült olyan gondolat is, hogy a Szakosztály esetleg évenként egy—két al—

kalommal a legfontosabb eredményeket

idegen nyelvű kiadványban is közzé teszi.

Az alakuló gyűlés után megtartott ve—

zetőségi ülés —— amelyen a Választmány javaslatára a Szakosztály elnökévé Lukács Ottót, a Szakosztály titkárává dr. Lengyel Lászlót választották meg ——

behatóan foglalkozott a fentiekben ismer—

tetett kérdések megvitatásával és hatá—

rozatot hozott néhány, a közeljövőben végrehajtandó szervezési kérdésben.

Uzemszervezési Kongresszus Budapesten

BERSZÁN MIKLÓS—DR. ORMAI LÁSZLÓ

A Gépipari Tudományos Egyesület, a Kohó— és Gépipari Minisztérium, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal és a Pénzügy—

minisztérium által közösen rendezett

üzemszervezési Kongresszus 1959. szep-

tember 27 és október 1 között tanácsko—

zott Budapesten. A Kongresszusnak mint—

egy 1560 résztvevője volt, köztük 50 kül- földi vendég. A Kongresszuson résztvett

a Szovjetunió Központi Statisztikai Hiva—

talának küldöttsége, a népi demokratikus

országokból pedig a csehszlovák, a román,

3 német, a lengyel, a bolgár hivatalok küldöttsége. Az üléseket öt tagozatban tartották. Az egyes tagozatok az alábbiak

voltak: '

!. üzemszervezési tagozat;

Il. Munkaszervezési tagozat;

III. Technika és Szervezési tagozat;

IV. Matematikai és Kibernetikai Mód—

szerek tagozata;

V. Korszerű számvitel— és

technika tagozat.

ügyvitel—

A Központi Statisztikai Hivatal első—

sorban a korszerű számvitel és ügyviteli technika tárgykörben megtartott tagozat munkájában volt érdekelt, ezért jelen igmemetésben a többi tagozat munkájára nem térünk ki.

TA kongresszus megnyitóján dr. Varga

József műegyetemi tanár, a Gépipari Tu—

dományos Egyesület elnökének üdvözlő szavai után Péter György a Központi-

Statisztikai Hivatal elnöke, egyetemi

tanár tartott megnyitó előadást. Péter György, miután méltatta a kongresszus és a tárgyalandó kérdéskör jelentőségét,

rámutatott arra, hogy a népgazdaság fej—

lesztése, az életszínvonal emelése a gaz-

dasági élet minden területén a legkor—

szerűbb eszközök és módszerek felkuta—

tását és alkalmazását követeli meg. A korszerű berendezésekkel termelő, ipar- vállalatot, a szervezett piackutatást, a bo- nyolult számítások alapján működő ke-

reskedelmet már mind nehezebb a régi módszerekkel, nagyrészt tapasztalatokon alapuló meggondolások szerint, lassú, nehézkes ügyviteli eljárásokra támasz—

kodva irányítani. A gazdasági vezetéssel

szemben pedig —— a vezetés minden szintjén —— megnövekedtek a követel—

mények. A tervszerű gazdaság korszerű vezetési technikát igényel.

Ezen a téren hosszú ideig nem vettük figyelembe azokat a lehetőségeket ——

mondotta Péter György —, melyek a

szervezettség fejlesztésében, a jó szervező

munkában rejlenek. Elhanyagoltuk a

szervezéstudomány fejlesztését, jólképzett szakemberek utánpótlását ezen az alap-

vetően fontos szakterületen. Hangsúlyozta

továbbá, hogy pusztán szervező munkával

SZEMLE

293

is igen sok rejtett tartalék tárható fel beruházások és számottevő többletkölt—

ségek nélkül, emelhető a termelés, a szolgáltatások mennyisége és minőségi színvonala, csökkenthető az önköltség.

Részletesen foglalkozott az ügyv1tel és

az igazgatás gépesítésének kérdésével, melynek Véleménye szerint különösen nagy a perspektívája a szocialista gaz—

daságban. A tervgazdálkodás körülmé—

nyei között ugyanis megfelelő gépeaités esetén olyan lehetőségek adódnak, me—

lyek a tervgazdaság irányítását és ellen—

őrzését a jelenleginél lényegesen ered—

ményesebbé tehetik.

Hazánkban az ügyvitelgépesítés prob—

lémáinak tanulmányozásával az elmúlt

időkben csak a Központi Statisztikai Hi—

vatal foglalkozott, a gyakorlatban pedig csak a gépesítési eszközök egyik fajtája—

nak, a lyukkártyavezérlésű elektromecha- nikus és elektronikus gépeknek az al—

kalmazására került sor. A szélesebb kör—

ben alkalmazott ún. középgépekkel ——

könyvelő— és számlázógépekkel —— tör—

ténő gépesítés összefogó irányítás nélkül, főleg helyi kezdeményezések

alapján, nem mindig tervszerűen és nem

mindig a legnagyobb szakszerűséggel

folyt. így az egyes ügyviteli munkák

gépesítése egyenlőtlenül fejlődött. A gé—

peket főleg csak a számvitel területén

alkalmazták, ahol általában egyes, elszigetelt munkaműveleteket gépesítet—

tek. Ilyen szervezés mellett a gépesítés előnyei nem bontakozhattak ki kellő- képpen, s gazdaságosságuk nem érvé—

nyesülhetett eléggé.

A gépesítés kérdésében Péter György két alapvető szempontra hívta fel a fi—

gyelmet. Az első szempont az, hogy a

lehetőség szerint komplexen kell gépe—

síteni. A második pedig az, hogy a gépe—

sítést a termelés tervezésének, előkészi- tésének, irányításának és pontos elszá—

molásának szolgálatába kell állítani.

*

A Kongresszus szeptember 28—29—30—

án az említett speciális tagozatokban folytatta a munkáját. A korszerű szám—

vitel— és ügyviteltechnikai tagozat az Építők Rózsa Ferenc kultúrotthonában

tartotta üléseit. A következőkben ismer—

tetjük az ott elhangzott előadásokat és a fontosabb hozzászólásokat.

Különösen nagy érdeklődést keltett

Sz. V. Szazonovnak a Szovjetunió Köz- ponti Statisztikai Hivatala elnökhelyet—

tesének előadása, amelyet ,,Az ügyvitei

és a statisztika gépesítésének tapasztala- tai és továbbfejlesztése a Szovjetunió—

ban" címmel tartott. '

Előadása elején hangsúlyozta, hogy a

Szovjetunióban mindig nagy figyelmet fordítottak az ügyvitel, a statisztika és az összes adminisztrációs munkák gépe—

sítésének kérdésére, de az utóbbi időben ez az érdeklődés e fontos ügy iránt még

növekedett. Néhány éve a számológépe- ket gyártó üzemek rátértek az elektro—

nikus számológépek tervezésére és soro—

zatgyártására. Ez a tudományos kutatá—

sok és az ügyvitelgépesítés szempontjából egyaránt nagy jelentőségű. A mestersé—

ges holdak felbocsátása, az ezzel kapcso—

latos számítási munkák elvégzése például

nem képzelhető el gyorsan működő elek—

tronikus számológépek nélkül. Ma már az elektronikus számológépeket sorozat-- ban gyártják a Szovjetunióban és ellát—

ják velük a különböző -— bonyolult ma—

tematikai számításokat végző —— számi- tási központokat.

1946 végén a Szovjetunióban 22 000

elektromos számológép volt, ma több

mint 180000 van, ami több mint nyolc—

szorosa az 1946, évi állománynak. Ma már csaknem minden nagyobb vállalat—

nak van gépi adatfeldolgozó részlege. Ez

a fejlődés szükségszerű, minthogy az üzemek jelentős részében a termelési folyamatok automatizálását és komplex gépesítését már megvalósították, és mind több üzemben valósítják meg a közel—

jövőben, amivel az ügyviteli statisztikai munkák gépesítésének feltétlenül lépést

kell tartania. Jelenleg már megvan a lehetőség, hogy az e téren mutatkozó elmaradást rövid időn belül felszámoljuk

—— mondotta Sz. V. Szazonov.

Számos példát említett, melyek igazol—

ják a számológépek alkalmazásának je—

lentőségét és gazdasági hatékonyságát.

Az 1. számú moszkvai Állami Csap-

ágygyárban például a gépi adatfeldolgozó

részleg működése óta ——- Vagyis 1947-től kezdve — a teljes termelés 7,6—szorosára növekedett, az üzemben dolgozó munká—

sok száma majdnem kétszeresére. Az ' ügyviteli munkával foglalkozók létszáma

pedig 40 százalékkal csökkent.

A Moszkva terület Népgazdasági Ta—

nácsához tartozó vállalatoknál — a dol- gozók összlétszámának 6,7, a termelési

volumen 20 százalékos emelkedése mel—

lett —— az ügyviteli apparátus 6 százalék—

kal csökkent, ami évi 6 millió rubel

béralapmegtakarítást eredményezett.

1957-ben az SZKP Központi Bizottsága februári Plénumának határozata és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa VII.

ülésszaka által elfogadott rendelet értel—

mében újászervezték az ipar és az építő—

ipar irányítását, megszüntették az ipari minisztériumokat és az ország gazdasági—

igazgatási kerületeiben megszervezték a Népgazdasági Tanácsokat.

A Szovjetunió kormánya az emlitett

újászervezéssel kapcsolatban az ipari és építőipari adatok gyűjtését és feldolgo—

zását a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala szerveiben központosította, és azt a feladatot tűzte ki, hogy a továb—

biak során az adatgyűjtést és feldolgozást a népgazdaság más ágazataiban is ha—

hasonlóan központositani kell. Ezzel kap—

csolatosan felállították a Központi Sta-

tisztikai Hivatal mellett és annak alá-

rendelve a gépi adatfeldolgozó állomások hálózatát.

' A fenti határozatot megelőzően a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal a beszámolókat általában nem a vállalatoktól kapta,

hanem a minisztériumok, főhatóságok

és szervezetek beszámolóit összesítette.

A beszámolási rendszer megváltoztatása

lehetővé tette a statisztikai beszámoló—

jelentések feldolgozásának gépesítését.

A Szovjetunióban az ügyvitelgépesítés

irányítása a Központi Statisztikai Hiva—

tal hatáskörébe tartozik. A Központi Statisztikai Hivatal a szövetségi köztár—

saságok tervhivatalaival és a Szovjet—

unió minisztériumaival és főhatóságaival

egyetértésben összeállítja és jóváhagyja

a Szovjetunió egész népgazdaságára vo—

natkozó ügyvitelgépesitési tervet. Ez a

terv irányozza elő az újonnan létesítendő

gépi adatfeldolgozó állomások, *vállalatok és irodák számát, valamint az ellátásuk—

hoz szükséges számológépek mennyisé—

gét.

A lyukkártyagépek és egyéb számoló- gépek gyártásával természetesen még nem oldódott meg a gépesítés kérdése,

biztosítani kellett a megfelelő

gépeket. A Szovjetunióban intézkedése—

szakem— _.

béreket, akik kezelni is tudják ezeket a

ket tettek felső— és középfokú képesítés—

sel rendelkező szakemberek képzésére.

Az utóbbi években a főiskolákon több, mint 1500 szakembert képeztek ki. Igen

sok olyan mérnök és technikus került ki a főiskolákról, akik a számológépek szer—

kesztésében és gyártásában járatosak.

A különböző tanintézetekben középfokú képzettséget szerzett szakemberek száma

több, mint 20000. Foglakozott Sz. V.

Szazonov a felső— és középfokú szak—

képzés rendszere újászervezésének je——

lentőségével, amely biztosítja az oktatás szoros kapcsolatát a termelő munkával.

Az új oktatási formát az ügyvitelgépesí—

téssel foglalkozó szakemberek képzésénél is alkalmazzák. A Központi Statisztikai Hivatal központi gépi adatfeldolgozó állomásán például jelenleg a Moszkvai Gazdaságstatisztikai Főiskola 300 hallga—

tója dolgozik, összekapcsolva ily módon a számológépekkel végzett gyakorlati

munkát és a gyakorlati .ismereteket az

elméleti tanulmányokkal. A továbbiak—

ban Sz. V. Szazonov ismertette a Szovjet—

unió számológépgyártási programját.

majd a nemzetközi kapcsolatokról szólva hangsúlyozta a népi demokratikus orszá-

gok közötti kooperáció és a kölcsönös tapasztalatcsere fontosságát az ügyvitel gépesítése területén is.

Sz. V, Szazonov után Horváth Gyula

a Központi Statisztikai Hivatal Költség—

vetési és Ugyvitelgépesítési Főosztályá—

nak vezetője tartotta meg a ,,Gépi adat—

feldolgozó állomások szervezése" c. elő-

adását. Az előadás vázolta az ügyvitel—

gépesítés jelenlegi helyzetét. Ismertette a gépi adatfeldolgozó állomások és a

gépparkok számát, szervezeti formáját,

gépállományának összetételét. Részlete—

sen foglalkozott a Központi Statisztikai Hivatalnak a lyukkártyagépesítés terén végzett munkájával. Megállapította, hogy a magyar gépparkok szervezeti fejlődése nagyjából ugyanabban az irányban ha—

ladt, mint a fejlettebb szocialista orszá—

gokb'an.

Az előadás középpontjában annak a kérdésnek a vizsgálata volt, hogy milyen

típusú gépi adatfeldolgozó állomásokat célszerű létrehozni és azokat milyen gépekkel kell felszerelni. Az előadó vé—

leménye szerint két megoldási lehetőség

van: az egyik az, hogy a vállalatoknál

létesítenek önálló adatfeldolgozó állo- másokat, a másik pedig az, hogy a fel—

SZEMLE

295

sőbb szervek (minisztériumok, főható—

ságok) mellett hoznak létre központi gépi

adatfeldolgozó állomásokat. A végső cél

———mondotta Horváth Gyula —, hogy vala- mennyi nagyobb vállalat önálló géppark- kal rendelkezzék, mert a komplex gépe- sítés csak így valósítható meg. Erre azonban csak a fejlődés későbbi szaka- 'szában kerülhet sor, amikor már a meg—

felelő géppark mellett nemcsak kellő számú szakember, hanem a megfelelő tapasztalatok is rendelkezésre fognak

állni. Az előadó véleménye szerint a je—

lenlegi időszakban célszerűbbnek látszik

minisztériumi adatfeldolgozó állomások—

nak a szervezése. A Központi Statisztikai Hivatal Költségvetési és Ugyvitelgépesí—

tési Főosztályának egyik legfontosabb

feladata a megalakítandó gépállomások megtervezése, a már megalakult gépal—

lomások támogatása. Ennek a program—

nak a keretében szervezték meg a Köny—

nyűipari Minisztérium és az Élelmiszer—

ipari Minisztérium önálló gépállomását.

A minisztériumi gépesítés további irány—

vonalának kidolgozása, illetőleg megvaló—

sítása ezeknek a minisztériumi gépállo—

másoknak, illetőleg a minisztériumi fő- könyvelőségeknek és ügyvitelszervezési részlegeiknek lesz a feladata. A minisz—

tériumok és a vállalatok műszaki és számviteli vezetői döntik majd el, hogy

a vállalati tevékenység mely részét kell

először gépesíteni. Megtörténhet, hogy

egyes vállalatoknál rögtön a komplex gépesítés lehetőségét vizsgálják meg.

A minisztériumi gépi adatfeldolgozó állomásokon kívül —— feltételezve az ügy- viteli munkák gépesítésének fejlődését ——

szükség lesz olyan állomások létesítésére is, melyek bérmunkairodaként működ—

nek és a minisztériumi állomások hatás- körébe nem tartozó vállalati vagy intéz—

ményi stb. igényeket elégítenek ki.

Ezek az adatfeldolgozó állomások alkal—

másak lennének a műszaki és szaksze—

mélyzet kiképzésére, az új gépparkok

bejáratására stb. is.

A gépi adatfeldolgozó állomások gépál—

lományának kérdésével, az alkalmazandó

'géptípusokkal kapcsolatban az előadó többek között kitért az elektronikus szá—

mológépek használatának világviszony—

latban bekövetkezett nagy fejlődésére.

Véleménye szerint a hagyományos gépe—

sítésben való elmaradottságunk felszá—

molása éppen az elektronikus számológé—

pek segítségével történhet meg, amit

alátámasztanak a Központi Statisztikai Hivatal gépparkjában' kísérletképpen

működtetett Bull gyártmányú Gamma 3 kisteljesítményű elektronikus számoló—

géppel szerzett tapasztalatok.

Az előadást követő vitában Schmidt

Károly hangsúlyozta, hogy a gépállomá-

sok minisztériumi és területi szinten tör—

ténő megszervezésével egyidőben gondos—

kodni kell a vállalati munkák fokozott

gépesítéséről is, mindenekelőtt a válla—

latok hagyományos irodagépekkel való

jobb ellátásával, minthogy —-— véle—

ménye szerint —- a vállalatok ügyvitelé—

nek komplex gépesítése nem oldható

meg a gépállomások útján. Bizonyos

ügyviteli munkákat ugyanis ——-, melyekre az irányítás, ellenőrzés és végrehajtás

során a vállalatnak állandóan szüksége

van —— nyilvánvalóan nem célszerű a

gépállomások feladatává tenni,

Az Élelmiszeripari Minisztérium terü- letén jelentkező problémákkal foglal—

kozott Láng Pál. Véleménye szerint az élelmiszeripar számviteli szakemberei még kevéssé jártasak a gépi adatfeldol—

gozás módszereiben ahhoz, hogy közvet-

len célként a komplex gépesítést lehetne kitűzni. Kijelentette, azt az elvet követik, hogy a gépi adatfeldolgozó állomás gaz- daságos működését alárendelik az egyes

iparágak, vállalatok gazdaságosságának.

Ha tehát egy bonyolult feladat elvégzése a vállalatnál a számítás költségeit meg—

haladó megtakarítást ígér, akkor ezt a munkát feltétlenül el kell végezni.

Major Márton a Könnyűipari Minisz- térium tapasztalatai alapján hangsú—

lyozta, hogy a már meglevő gépállomá—

soknak, bérmunkairodáknak az új gép—

állomások szervezésében, beindításában

igen nagy szerepük van. A Könnyűipari

Minisztérium gépparkjának létrehozása-

kor például a Központi Statisztikai Hi—

vatal Gépi Adatfeldolgozó Vállalata

bocsátotta rendelkezésre a bejáratott gépeket, szakembereket, ami több száz- ezer forint megtakarítást jelentett a nép—

gazdaságnak.

Tátrai György (Nitrokémiai Intézet) a

gépi adatfeldolgozó állomások szervezé- sével kapcsolatban elhangzott javaslat kiegészítéseképpen felvetette, hogy a minisztériumok ügyvitelgépesítési szer—

Veit célszerű lenne szakmai felügyeletté

fejleszteni és a gépi adatfeldolgozó állo—

másokat — közvetlenül —— ezek irányí—

tása alá rendelni.

_ A következő előadást Szikora Mihály a

Központi Statisztikai Hivatal osztály—

vezetője ,,A komplex gépesítés lyukkár—

tyagépekkel" címmel tartotta.

Előadása első részében az

munkák gépesítése'nek szükségességét

tárgyalta. Az ipari termelékenység nö—

vekedésével —- mondotta — nem tartott lépést az ügyviteli munka termelékeny- ségének emelkedése. A gazdasági veze—

tésre háruló feladatok a jövőben még bonyolultabbá válnak a termelés és a termelékenység várható nagyobb arányú növekedése következtében. Az ügyviteli létszám emelése azonban nem oldja meg

a problémát, minthogy a mind bonyo-

lultabb termelési folyamatok (áttekint—

hetőségét nem javítja, a tervezés, opera—

tív ellenőrzés, vezetés számára pedig nem képes olyan értékű adatokat nyúj- tani, mint a gépesített ügyvitel.

Az ügyviteli folyamatok gépesítésének

több lehetséges módja közül _az előadó a lyukkártyagépek alkalmazásával foglal—

kozott. A lyukkártyarendszer különösen az elmúlt esztendőben terjedt el hazánk—

ban. Igen sok ügyviteli területen alkal-- mazzák, nemcsak statisztikai, illetve számviteli, hanem mind több helyen a

termeléssel közvetlenül összefüggő ügy—

viteli feladatok elvégzésére is. Hiányos-

ság viszont az, hogy felhasználása nem komplex módon történik, vagyis a gaz—

dasági egységek teljes ügyvitele nincs sehol sem gépesitve, pedig a szervezés—

tudomány, az ügyviteli technika jelen-

legi foka erre lehetőséget nyújt.

Részletesen foglalkozott az előadó a

komplex gépesítés gazdasági előnyeivel.

A komplex módon történő lyukkártya—

feldolgozás esetén nemcsak a párhuzamos adatfeldolgozásből származó munkatöbb-

let szüntethető meg, hanem kiküszöböl-

hetők a véletlen vagy szándékos torzítá—

sok is és valamennyi vállalati szerv

azonos alapadatokból származó, helyes

kimutatásból dolgozhat. A kézzel végzett

munkafolyamatok kiküszöbölésével pedig

lehetőséget nyújt a gépi berendezések

gyorsaságának maximális kihasználására.

A komplex gépesítés megvalósításával

kapcsolatban kiemelte az előadó a szer—

vezés területén végrehajtandó feladato—

ügyviteli

kat. Ha rendelkezni fogunk olyaní'szer—L

vezőkkel —— mondotta —, akik széles—

körű és alapos elméleti tudással és, a technikai eszközök teljes ismeretével' birnak, akkor az ügyvitelgépesítés terén rohamos fejlődésre számíthatunk., '

Az előadó végül megemlítette a gépi adatfeldolgozás néhány igen fontos,; bár az elmúlt időszakban nem kellően értés-" * kelt és kidolgozott részterületet, ame—- lyeken a tennivalók a legsürgősebbekg

Ezek az_ alábbiak: '

a) az előkészítő munkafolyamatok;

b) a mechanizált ellenőrzés a feldolgozási _

munkafolyamat közben; * - -

c) a kimutatások külső formái és d) a feldolgozási dokumentációk.

Ha ezeknek a témáknak a jövőben

nagyobb figyelmet szentelünk —-— mon-

dotta — a gépi adatfeldolgozás jobb, pontosabb és kulturáltabb lesz.

A vita során Bors Andor kijelentette,

hogy a vaskohászat területén az ügyvitel

iparági szinten történő komplex gépesí—

tése igen jól megvalósítható. Az iparág vállalatainak többsége rendelkezik lyuk—

kártyagépparkkal. A programozás jelen—

leg is lyukkártyarendszerrel történik.

Mindezek indokolják olyan egységes in-

formációs hálózat kiépítését, mely lehetővé teszi a rendelések átfutási idejének csök—

kentését, továbbá nemcsak a központi

programozást, hanem egyes vállalatok

termelésének és a rendelések teljesítésé-

nek központilag történő ellenőrzését is.

Az Élelmezésügyi Minisztérium részé—

ről hozzászóló Hámor Tibor hangsúlyozta, hogy a gépesítés eredményei a technikai és szervezési előfeltételeken kívül az

alapbizonylatolás formai és tartalmi té—

nyezőin is múlnak. Megemlítette továbbá.

hogy az ügyvitel minden területén arra kell törekedni, hogy a komplex gépesítés ne csak a célok elérésében, de a felada—

tokat megoldó eszközök vonatkozásában

is komplex legyen.

A komplex gépesítésnek ,a kereskede—

lemben történő megvalósítása fontossá- gáról és előnyeiről beszélt Róbert György.

A nagykereskedelem évente sok száz mil-

liós forgalmat bonyolít. Lyukkártyarend—

szerű feldolgozással megoldható az áru—

és göngyölegforgalom könyvelésén kivül a folyósz'ámlanyilvántartás vevő— és szál—

lító vállalatonkénti bontásban, (ami fel-

használható _az input-output tábla össze-

SZEMLE

297

állításánál), valamint lehetővé válik a forgási sebesség cikkelemenkénti kiszá- mítása és időbeli alakulásának megfigye—

lése is.

Dr. Schuszter Ede (Marx Károly Köz—

gazdaságtudományi Egyetem) a lyukkár—

tyarendszerű adatfeldolgozás gazdasá—

gosságának vizsgálatáról és a feldolgozá—

sok egységesítéséről beszélt. Ugyanezen

profilú, egy iparághoz tartozó vállalatok adatainak feldolgozásánál a munka me—

chanizálása fokozható, ha a gépi adat-

feldolgozásnak egységes formájú bizony-

latokról azonos kimutatásokat kell ké- szítenie.

A korszerűen gépesített adatfeldolgozás modern számviteli rendszert tesz szük—

ségessé. Ezzel a problémával foglalkozott dr. Scholcz Rezső a Pénzügyminisztérium osztályvezetője ,,Az ipari számvitel irányelvei, normatív költséggazdálkodás"

címmel tartott előadásában. Elmondotta,

hogy számviteli rendszerünk fejleszté—

sének szükségessége különösen a ter—

melési költségek elszámolása tekintetét- ben áll fenn. Az alapvető célkitűzés a

termelési számvitel hatékonyságának

fokozása annak érdekében, hogy a veze—

tés kellő időben olyan hasznos adatok birtokába jusson, amelyek a gazdaságos—

ság növelését—lehetővé teszik. A számvi—

telnek azt a feladatát, hogy a termeléssel párhuzamosan a termelés folyamán be- következett, a vállalatvezetés szempont- jából fontos eseményeket időben rögzítse, a tényleges helyzetet a tervvel össze—

hasonlítsa, egy új könyvviteli eljárással, az ún. normatív termelési könyvvitellel lehet csak maradéktalanul megoldani.

A normatív költséggazdálkodás mini- málisan magában foglalja a költségek tervezését, mérését, elszámolását, az ope—

ratív ellenőrzést és ezeknek az alapvető (a termelési) tevékenységre való konkrét visszahatását is. Maximálisan a költség- gazdálkodáshoz tartozónak tekintjük a

gyártmány előkalkulációt, az utalványo- zást és a teljes rezsigazclálkodást is.

A különféle rendszerű ügyvitelgépesí—

tési eszközöknek —— a feldolgozó kapaci- tás növelését célzó —— elektromos kap—

csolásával foglalkozott dr. Ladó László

,,Az ügyvitelgépesítés fejlesztésének le- hetőségei elektromos impulzusok leadá- sára alkalmas gépekkel, különös tekin- tettel az automatizálásra" címmel tartott

előadásában. Megállapította, hogy már a kis— és középgépek kapcsolása is jelen- tős mértékben emeli a gépesítés gazda—

ságosságát. Például a könyvelőgép szor—

zószerkezettel való összekapcsolása ese—

tén a könyvelési feladatok elvégzése mel—

lett ugyanabban a menetben a szükséges szorzatok is biztosíthatók. További előnye az ilyen gépkapcsolásoknak, hogy lehe—

tővé teszik az automatikus adattovábbí—

tást is.

Kellő számú, megfelelően csoportosított és kapcsolt gép —— például egy írógép—

rendszerű beadagológép, egy összeadógép, egy gyűjtőszerkezet és egy szorzógép — számos feladat gyors elvégzésére alkal—

mas. Lehetővé kell tenni —— javasolta az előadó —— a feladat jellege szerint a kap—

csolások számának, sorrendjének változ—

tatását, ami módot nyújt a gépek foko—

zottabb, jobb kihasználására.

Jelentős előnyt biztosít a középgépek- nek a lyukkártyarendszerű gépekkel való kapcsolása is, mondotta. A köny'velőgépek és a lyukkártyagépek együttes alkalma- zása a két eljárás alapvető előnyeit egye—

sítheti, A könyvelési feladat elvégzése mellett a könyvelőgéphez kapcsolt lyu—

kasztógép elkészíti az adatokat hordozó lyukkártyát (automatikus adattovábbítás), melyből a megfelelő csoportosítás után a kívánt formájú és mennyiségű kigyűjtés eszközölhető. A középgépek gyűjtési ka—

pacitását növeli az elektronikus rend- szerű kiegészítő gyűjtő. Például 50 egyenlegezőművel rendelkező gyűjtő több könyvelőgépet egyidejűleg kiszolgálhat,

mivel az adatközlési sebessége oly nagy,

hogy a gépek együttes munkáját nem befolyásolja.

*

A Kongresszuson résztvett külföldi vendégeknek a tagozat ülésein elhang—

zott előadásait nagy érdeklődés kísérte, minthogy képet adtak az ügyvitelgépesi—

tés nemzetközi helyzetéről, a szervezési

tapasztalatokról és az elvi problémákkal

kapcsolatos állásfoglalásokról. Az elő—

adásokat —— a teljességre való törekvés

igénye nélkül, csak a legfontosabb kér-

déseket érintve — az alábbiakban ismer—

tetjük.

E. Barat, a Román Népköztársaság

Központi Statisztikai Hivatalának elnök—

helyettese a Román Népköztársaságban

a felszabadulás után a gépesítés területén elért fejlődést, az adminisztrációs tevé—

kenység teljes átszervezésének munkáját ismertette. Megemlítette, hogy a Köz—

gazdaságtudományi Egyetemen a statisz-

tikai tagozat keretében az ügyvitelgépe—

sítési tanszék jelentős kutatómunkát végez a gépesítési problémákkal kapcso—

latban, s már néhány éve tanítási célokra

szolgáló gépparkkal is rendelkezik.

Foglakozott az irányítás kérdésével és

kijelentette, hogy a Román Népköztár—

saságban a tapasztalatok alapján szük—

ségesnek tartják egy egységes központi szervnek a létrehozását, mely a gépesítés problémáival a szervezési, tervezési és irányító munkán túlmenően —— kísérleti munka keretében —— tudományosan is foglalkozik. A Román Népköztársaságban

ez a szerv előreláthatóan a Központi Sta—

tisztikai Hivatal keretében fog működni.

A gépesítés problémáinak szervezeti szempontból való megoldásával párhuza-

mosan a gépparkok továbbfejlesztésének

kérdéseit is behatóan tanulmányozzák és erről a Központi Statisztikai Hivatal

konkrét, az összes illetékes szervekkel megvitatott távlati tervet dolgoz ki és

'mutat be jóváhagyás végett a Miniszter—

tanácsnak.

A Csehszlovák Állami Statisztikai Hi—

vatal Ugyvitelgépesítési Igazgatóságának vezetője Frantisek Koudela előadásában a csehszlovák ügyvitelgépesítés jelenlegi helyzetével, távlatával és a Statisztikai

Hivatal ezen a téren betöltendő szere—

pével foglalkozott. Megállapította, hogy 1945 óta az ügyvitelgépesítés fokozott fej—

lődést mutat, nemcsak a műszaki bázis-—

ban, hanem a gépesítési eszközök felhasz—

nálásának formáiban is.

A kisgépszükséglet túlnyomó részét,

valamint a lyukkártyagépesítés eszközeit hazai termelésből fedezik, csupán néhány, Csehszlovákiában nem gyártott géptípust

és (a középgépeket szerzik be külföldről.

A fejlődés ütemére jellemző, hogy az alábbi években az ügyviteli gépek és be- rendezések állományának értéke évente

mintegy 300 millió koronával növekedett.

Jelenleg Csehszlovákiában mintegy 200 000 összeadóú és szorzógép, 8500 könyvelő—

gép, 1000 számológép és 650 lyukkártya— -

gép garnitúra van üzemben.

Csehszlovákiában az ügyviteli és szá—M mítási munkák fejlesztésének tervezése,a

gépesítés gazdaságosságának, a gépi, adat—

feldolgozó állomások tevékenységének és az ügyviteli gépek kihasználásának el— ' ; lenőrzése az Állami Statisztikai Hivatal

feladata. '

Az Állami Statisztikai Hivatal főként a lyukkártyagépekkel történő gépesítésre törekedett. A lyukkártyagépek főleg vállalatoknál és minisztériumi állomáso—

kon vannak, de működik néhány bérmun- kairoda is. A gépi adatfeldolgozó állam-*

mások gépállományának tervszerű ki;—

használására az utóbbi években több köz- ponti intézkedés történt. Míg 1955-ben egy lyukkártyagép garnitúra havonta kb.

60000 kártyát dolgozott fel addig 1958—

ban már 75 000 kártyánál is többet. * A jövőbeni tervekkel kapcsolatban F.

Koudela rámutatott arra, hogy az ügy-*

vitelfejlesztés során 'továbbravis a lyuk- kártyagépekkel történő gépesítést fogják támogatni. A gépek mennyiségének nö—

velése érdekében kidolgozták a lyukkár- tyagépeket gyártó vállalat kibővítésének tervét, melyet 1960 végéig fognak végre—

hajtani. Mindezekkel egyidejűleg be—

hatóan foglakoznak az elektronikus be—

rendezések alkalmazásának kérdéseivel is. Az előadó véleménye szerint a gépesí—

tés problémáinak megoldását nagymér- tékben elősegítené, ha a Kölcsönös Gaz- dasági Segítség Tanácsában résztvevő

országok önálló szervezetet hoznának

létre a problémák megoldására, a tapasz—

talatok és dokumentáció kicserélésére.

Gerschler, H. az ELREMA Kutató-

intézet igazgatója, ,,Az elektronikus be—

rendezések alkalmazásának lehetőségei a vállalatok könyvvitelében" címmel tar—

tott előadásában elmondotta, hogy az első

elektronikus számolóegységeket, hely—

telen szemlélet alapján, nem ügyviteli, hanem műszaki—tudományos feladatok el—

végzésére állították be. Az itt szerzett tapasztalatok alapján az a nézet alakult

ki, hogy a berendezések a gazdasági fel—

adatok elvégzésénél módszerbeli válto—

zást és fejlődést nem nyújtanak. Az elek- tronikus számológépeket a középgépek.

illetve lyukkártyaberendezések nagy—

sebességű kiegészítő egységeinek tekin- tették. Félreismerték az elektronikus be—

rendezések jelentőségét az ügyvitelgépe—

sítés szempontjából és azt hitték, hogy

az eddig alkalmazott munkafolyamatok sematikusan átvihetők az elektronikus

SZEMLE

299

berendezésekre is, sőt ezt tekintették

feladatnak.

Az elektronikus gépek nagyobb mérté—

kű elterjedését —— a szervezési előfeltéte—

lek megteremtésén kívül — akadályozza

az is, hogy nincs még megfelelő és gazda—

ságos megoldás az adatok betáplálására.

Az elektronikus egységek mintegy 80—90 százaléka lyukkártyaadagolású. A lyuk- kártya többnyire a hagyományos, manuá—

lis módszerrel készül, az adatoknak túl—

nyomóan manuális előkészítése azonban jelentősen növeli az időszükségletet és a

költségeket. Érdeklődésre tarthat számot tehát az a megoldás, amely a bizonylatok

elkészítése során melléktermékként ál—

lítja elő az adatbevitelre alkalmas hordo—

zókat (például lyukszalag, lyukkártya,

mágnesszallag). Az újabb irányzat —— s előreláthatólag ez biztosítja a legnagyobb haladást —— az eredeti bizonylatoknak az

elektronikus számológép számára olvas—

hatóvá tételét tűzte ki feladatul. A kuta—

tás és a fejlesztés most nagyrészt arra

irányul, hogy megtalálják azt a legmeg—

felelőbb eljárást, amely biztosítja az eredeti bizonylatok feldolgozását. Ezáltal az előkészületek megfelelő gazdaságos—

sággal, rövidebb idő alatt, kevesebb költséggel történnek és az elektronikus

számolóberendezések kiemelkedő gyorsa-

sága tökéletesen érvényesülhet.

A berlini Allami Központi Statisztikai Hivatal küldöttségének vezetője Kurt

Dessau ,,Gépi Adatfeldolgozó Vállalat

szervezésének és üzemelésének néhány kérdése" címmel tartott előadást.

A Német Demokratikus Köztársaság—

ban — mondotta az előadó — 1956 végéig

a statisztikai adatok gépi úton történő

feldolgozását decentralizált szervezettel végezték. A feldolgozó egységek annak

a körzeti, városi statisztikai igazgatóság—

nak voltak alárendelve, melyeknek ada—

tait feldolgozták. A gépi adatfeldolgozó

állomások által végzett munkák főként

statisztikai jellegűek voltak, s mivel egy- egy gazdasági időszak eredményeit re—

gisztrálták, az állomások egyenletes foglalkoztatása nem volt biztosítva. Tör- téntek ugyan kísérletek a szabad kapaci—

tás kihasználására, azonban —— mivel a

feldolgozó egységek ebben nem voltak gazdaságilag érdekeltek —— ez nem járt kellő eredménnyel.

Az 1957. január 1—i hatállyal életbe

lépett határozat az Állami Központi

Statisztikai Igazgatóság mellett működő gépi adatfeldolgozási osztályt és a kör!—

zeti feldolgozó irodákat egy vállalattá vonta össze. Az új vállalat feladata a sta—

tisztikai munkák gépesítésén és a nép—

gazdaság egyéb szervei részére végzett

adatfeldolgozási munkákon kívül az iroda—

gépgyártó iparral való szoros együttmű—

ködés is.

A vállalat szervezéséről elmondotta az

előadó, hogy a körzeti osztályok a válla—

lat telephelyeivé alakultak át, s ma már nemcsak lyukkártyagépekkel, hanem kö—

zépgépekkel is dolgoznak. Tervezik elek—

tronikus gépegységek munkábaállítását is. A munkák előkészítését központi szervezőre'szleg végzi.

A korszerű számvitel— és ügyviteltech—

nikai tagozat munkája dr. Kardos Géza pénzügyminiszterhelyettes zárszavával ért véget.

*

A tagozat munkájának befejeztével megállapíthatjuk, hogy a tagozat jó munv

kát végzett, beváltotta a hozzáfűzött re-

ményeket. A kongresszuson megjelent külföldi vendégeink értékes előadásaik—

kal, hozzászólásaikkal lehetővé tették, hogy megismerjük elméleti és gyakorlati tevékenységüket. Az ügyvitelgépesítés

kérdésének hazai művelői is igen érde—

kes, sokrétű előadásokkal és hozzászólá- sokkal járultak hozzá a felmerülő prob—

lémák tisztázásához. így azután számos olyan tapasztalat kicserélése vált lehe—

tővé, amely az ügyvitelgépesíte's további fejlődését segítheti elő mind nálunk, mind a többi népi demokratikus országban.