MEGJEGYZÉSEK
A BűNözEs STATISZTIKAI MÉRÉSÉHEZ
DR. FOLKMANN MlKLÓS
A bűnözés statisztikai méréséről folyó vita során dr. Miltényi Károly
hozzászólásában1 —— elismerve dr. Borsi Zoltán alaptanulmányának2 értékeit ——
a felvetett témák közül néhányat tovább részletezett, illetve azokhoz kritikai megjegyzéseket fűzött. Dr. Miltényi Károly figyelemre méltó érveket sorakoz—
tat fel álláspontja mellett. Egy-két megállapítása azonban a további ,,finomi—
tás" szükségességét is magában rejti. A vitatott kérdések megítélésekor még a következőket is figyelembe kell venni.
]. A hozzászólás is elismeri, hogy az alaptanulmányban ismertetett ügyészi állásfoglaláson (és nem minősítésen!) alapuló ,,ismertté vált bűntettek" és ,,bűnelkövetők" mint statisztikai mutatószám pontosságánál kevesebb a za—
varó tényező, mint a büntetőeljárás birósági szakaszához igazodó mutató—
számoknál. A cselekmény elkövetését ugyanis rövidebb idő alatt követi az ún.
ügyészi felelősségre vonás (Btk. 60. §, Be. 104/A. §), illetve a társadalmi rosszal—
lás bírósági eljáráson kívüli indítványozása, valamint az ügyészi vádemelés, mint a jogerős ítélet, amely a cselekmény elkövetését csak hosszabb idő eltelte után ,,követheti". Ezen időkülönbségek nagyságára és jelentőségére utalnak a
következők: —
a ) az 1967. évi adatok szerint az összes nyomozás 90 százaléka két hóna- pon belül befejeződött, s így megtörtént a különböző formában indítványozott vagy eszközölt felelősségre vonás (a vádemelés is); a büntetőbírósági eljárások—
nak viszont csak a 2,8 százaléka fejeződött be 30 napon belül, és az 1 — 2 hónap között befejeződött eljárások aránya is csupán 15,1 százalék volt;
b) a bűnözés alakulásának megítélésénél is fontos követelmény az idő—
szerűség, s ezért nem közömbös, hogy a vonatkozó statisztikai adatok meg—
állapítása a cselekmény elkövetéséhez közelebb vagy távolabb esik-e; a meg- előzés érdekében teendő intézkedések ugyanis csak akkor lehetnek hatékonyak, ha az időeltolódás nem nagy.
2. Dr. Miltényi hozzászólása utal arra, hogy az ügyészi állásfoglalás sze—
rinti statisztikai felvétel adatai nem tekinthetők véglegeseknek, mert statisz—
tikailag is szignifikáns, hogy évente a felnőtt korú közvádas vádlottak 8— 10 százalékát felmentik a bíróságok, illetve megszüntetéssel fejezik be az eljárást.
1 Dr. Miltényi Károly: Hozzászólás a. "Gondolatok a bűnözés statisztikai méréséről" cimű cikkhez. Statisztikai Szemle. 1969. évi 3. sz. 298 -— 301. old.
* Dr. Borsi Zoltán: Gondolatok a bűnözés statisztikai méréséről. Statisztikai Szemle.1968. évi 12. az. 1195 —— 1204.
old.
DR. FOLKMANN: A BÚNÖZÉS STATISZTIKA-TA 521
Ez valóban így van, de e kategória a bűnözésnek csak egy részét alkotja. Az alaptanulmány az egész bűnözés mérésének statisztikai kérdéseivel foglalko- zott, a hozzászóló érvelése pedig nem azonos ezzel a nézőponttal. Az összbűnö—
zésben ott vannak a fiatalkorúak és az általuk elkövetett bűntettek is.Ha a felnott és a fiatalkorú elkövetőket — a bíróság által elítélteket — együttesen számítjuk, akkor a felmentések 8— 10 százaléka 5, 3 százalékra csökken. Úgy vélem, hogy a különbség statisztikailag ugyancsak szignifikáns. Az 5, 3 százalék—
ra ,,zsugorodott" felmentési aránnyal kapcsolatban figyelembe kell venni to—
vábbá azt is, hogy a felnőtt és fiatalkorú elkövetők 2, 2 százalékát a bíróság elegendő bizonyíték hiánya miatt —— vagy az elkövető, vagy a bűntett vonat—
kozásában nem találta a bíróság a mérlegelés során elégségesnek a bizonyítéko—
kat —— mentett fel. Ittls van tehát értékelhető mértékű rész a bűnözés mérésé—
nél, mert ha az elkövetőt felIS mentik, a bűntett elkövetéséhez —— az esetek jelentős részében — kétség sem férhet. Az pedig már valóban csak részletkér- dés, és a bűnözés terjedelmének meghatározásánál elhanyagolható, hogy a bíróság által felmentettek kis részét később perújítás vagy törvényességi óvás folytán jogerősen elítélik.
3. A hozzászóló álláspontjával ellentétben nem tartom következetlennek azt, hogy az összbűnözés terjedelmének statisztikai meghatározásánál a magán—
vádas bűntettek miatt jogerősen elítélteket külön kezeljük. A magánvádas bűntettek bíróság elé vitele, majd az a lehetőség, hogy a bíróságok ítéletet is hozhassanak, kizárólag az állampolgárok kriminális érzékenységétől függ. Az érzékenység változásának mértékét mutatja, hogy 1967-ben magánvádas bűn- tettek miatt 13 475 eljárás indult. 10 447 eljárás (77,5%) a felek kibékülésével végződött, s így a magánvádlók megbocsátását követő vádelejtések eredménye- ként csupán 8080 személyt ítéltek el a bíróságok. (Itt is van természetesen némi zavaró tényező az időeltolódás miatt.)
A magánvádas bűntettek és az e cselekmények miatti elítélések a krimino- lógia körében feltétlenül tanulmányozandók, de társadalmi veszélyességük nem éri el azt a fokot, hogy a közvádas bűntettekkel együtt kerüljenek be a bűnözés—
nek mint társadalmi jelenségnek statisztikailag mért körébe. Ezt indokolja — úgy vélem — az is, hogy a magánvádas bűntetteknél súlyosabb társadalmi veszélyességű cselekményeket, a szabálysértéseket sem a bűnözésen belül kezel- jük. (Például a becsületsértés — magánvádas bűntett ,— társadalomveszélyes—
ségi foka általában nem lehet egyenlő az 5000 forintig terjedő vám-. pénz- ügyi és az 1000 forintig terjedő deviza szabálysértés vagy az 500 forintig ter—
jedő lopás — mely szintén ,,csak" szabálysértés — társadalmi veszélyességének fokával. E szabálysértést képező cselekmények a bűnözésben nem szerepelnek.) 4. Egyetértek a hozzászólónak azon álláspontjával — az alantanulmány szerzője is ezt vallja —— , hogy a bűnözés mint társadalmi jelenség a kriminológia keretében csak több statisztikai mutató segítségével tanulmányozható. Dr. Mil—
tényi szerint a bűnözés statisztikai megközelítésében ,,privilegizált pozíciót egy mutatószám részére sem biztosíthatunk". Ez az álláspont a kriminálstatisztikus számára nem látszik elfogadhatónak, ha például a bűnözés terjedelmét kell mérnie. A tanulmány szerzője, dr. Borsi Zoltán szerint a bűnözés terjedelmének statisztikai kifejezésére az ismertté vált bűntettek száma szolgál. Álláspontom szerintis e mutatószám alkalmazása a helyes, mert ez a bűnözést a legátfogób- ban képes számba venni. A kidolgozandó egységes kriminálstatisztika feladata, hogy az e mutatószám pontosságát torzító tényezőket — melyek mértékére már
522 DR". FOLKMANN: A BÚNÖZES STA'I'ISZTI'KAJA
utaltam —-— ,,lefaragja". így a tanulmány szerzője által ismertetett, a statisz—
tikailag mérhető bűnözés mértékének megállapítására szolgáló képletben szerep—
lő h -—— a statisztikai adatgyűjtés és -feldolgozás hibáinak — értéke más
problémák megoldásával együtt elérheti azt a fokot, hogy nem takar statiszti—
kailag szignifikáns értékeket.
PESIOME
B ceoeü c'ra'rbe am'op Bucxaeuaae'r HECKOJIbKO cooöpamenuü B essen c zmcxvccneü o cramcmuecxom HaőmoneHMH yronoenux npecwnnenuü. OH ne comamae'rcn co semmom, ero nannue cTa'mcmuecKoü o'me-ruocm, ocuoeusaiouie'ücn Ha eaxmouemmx npoxvpopa, HeanH cumars oxonua'rensnumn us—sa ornocmenbuo Bucoxoü nonu BHHOCHMHX tenor,-nen- crsvm OnpaBlIaTeJIbelX npurosopos. Tax, ecnu HDHHSTb B pacse'r Bce vronosnue npecrvnne uns, takarosan Taxme " Hecosepmennonemux npecwnnuxos, nom onpasna'renbnux npuro—
BOpOB coxparu'rcn 110 5,3%, npwzem B 2,2% cnwaee onpasaa'rensnbxe npuroeopbi Bunocm'cn ne—ea Henocrarxa IIOKHSaTeHbCTB npu osesmmom Haumann npecwnnenun. C npvmü c'roponu, MEHbmaH OHaCHOCTb nm oömecrsa npecwnnesnü Koropme cocraennm npenme'r uacrnsxx ucxos, MOTHBMDVET TO, sroőu oan ne exonmm :; xpyr Haönmnaemoü npu nonemu c'pencrs era—mmm" npecwnnoc'm B Renee—ree oőmec'rsenuoro nemem. Comacuo MHeHI/HOaBTOpa, npeanomenuuü B ncxozmom oeepxe (CM. CTaTncmuecxoe Oöoepenne, Ne 12 sa 1968 ron, crp.
1195—1204) Hoeuü cramcm'iecxuü noxasarenb zum crarucrmecxoro nemepenm macmraőa npecwnuoc'm oőecnesusaeT nonytiemae vuoenersopmenbnux pesynbraros.
SUMMARY
When commenting on the discussion on the statistical measurement of crime the author aims et enlarging the issues. He does not agree with the concept according to which the data. of statistical surveys based on the standpoint of the attorney can not be taken as for final because of the relatively high ratio of subseguent acguittal of accused persons. Nemely if taken into con- sideration the total crime, including juvenile convicts too, then the ratio of accluittals diminishes
to 5,3%; Within it with the 2,2% of cases the reason of acguittals was the lack of evidence but there is no doubt about the commitment of crime. On the other hand the minor social dangerous- ness of crimes of civil proceedings makes it reasonable not to include them in the statistically measured range of crime treated as social phenomenon. He is of the opinion the new statistical indicator for expressing the volume of crime suggested by the original study (see Statz'atz'cal Review, 1968 No. 12. pp. 1195— 1204) is adeguate.
