) NÉHÁNY MEGJEGYZÉS
A BÚNÖZÉS STATISZTIKAI MÉRÉSÉNEK PROBLÉMÁIHOZ*
Dr. VIGH JÓZSEF
A bűnözés mérésének problémái az utóbbi esztendőben elméleti és gyakor- lati szempontból egyaránt előtérbe kerültek. Dr. Borsi Zoltán helyesen utal arra, hogy ezt az igényt az új társadalmi viszonyok, a differenciálódott felelősségre vonási rendszer, s nyugodtan hozzátehetjük, nem utolsósorban az egzaktságra törekvő kriminológiai kutatások hivták életre.
Ma már általában elfogadott álláspont, hogy a bűnözés a szocializmus építésének viszonyai között is társadalmi tömegjelenség, s terjedelmének, dinamikájának, struktúrájának és sztochasztikus kapcsolatainak pontos vagy megközelítően pontos méréshez jelentős társadalmi érdek fűződik.
Teljes mértékben osztom Borsi Zoltán véleményét a tekintetben, hogy az elítéltekre vonatkozó mutatószámok nem elégségesek a bűnözés méréséhez, a bűnözés reális megítéléséhez, hanem más mutatószámokra (ismertté vált bűntettek, bűnelkövetők száma stb.) is szükség van. Csak a különböző mutatók együttes elemzése útján értékelhetők megfelelően a bűnözés különböző sajátos—
ságai. Ma már ez is általánosan elfogadott tétel, mégis éles vita folyik arról, hogy melyik az az egyetlen mutató, amelyik leginkább kifejezi a bűnözés terje- delmét és alakulását. Megítélésem szerint a vita indokolt, mert valóban szükség van egy olyan mutatószámra is, amely gyors, általános információt adhat erről a nyilvánosságnak, a lakosságnak.
Borsi Zoltán ilyen mutatószámként az ismertté vált bűntettek számát jelöli meg, amelyik a lehető legszélesebb körben veszi számba a bűnözés tárgyi oldalát. E mutatószám mellett felhozott érvelés elfogadható azzal a kiegészítés—
sel, hogy a magánvádas bűntettek számbavétele sem mellőzhető. Teljesen meg- alapozottnak tartom dr. Méltem/i Károly ide vonatkozó észrevételeit, miszerint mindaddig, amíg az ilyen, társadalomra veszélyes magatartásokat a törvény bűntetté nyilvánítja, nem hagyhatjuk, figyelmen kívül a bűnözés mérésénél.
Az más kérdés, hogy elképzelhető az ilyen, társadalomra veszélyes magatartá—
sokért történő felelősségre vonás rendszerének a módosítása.
A bűnözés dinamikájának az ismertté vált bűntettek számával történő mérése természetesen csak megközelítő értékelésre ad lehetőséget, minthogy a
' Hozzászólás dr. Borsi Zoltán ,,Gondolatok a bünözés statisztikai méréséről" (Statisztikai Szemle. 1968. év 12. az.1195——1204. old.) e. cikkéhez és dr. Miuényi Károlynak a cikkhez füzött észrevételeihez (Statisztikai Szemle.
1969. évi 3. sz. 298—301. old.).
524 DR. VIGH JÓZSEF
cselekmény tárgyi súlya, az egyes bűntetti kategóriák arányeltolódása mellett az elkövetők társadalomra veszélyességének foka nem jut, nem juthat benne ki—
fejezésre, márpedigxaz alanyi oldal figyelembevétele a bűnözés dinamikájának elemzésénél is elengedhetetlenül szükséges. Azzal, hogy milyen módszerekkel lehet tudományos igénnyel elemezni a bűnözés alakulását, e rövid hozzá- szólásban nem kívánok foglalkozni.
A bűnözés dinamikájának mérése során nemcsak a számbavételi egység meghatározása jelent gondot, hanem az ún. formális tényezők hatásának a ki—
szűrése is. Teljes mértékben egyetértek Borsi Zoltán ama felfogásával, hogy ezek a ,,formális tényezők"1 (például amnesztia, jogszabályváltozás, a felelősségre vonás rendszerének módosulása, a bírói gyakorlat változása, a nyomozás in—
tenzitásának növekedése) nem egyforma súllyal jelentkeznek az eljárás különböző szakaszaiban. A tapasztalatok szerint legkevésbé az ismertté vált bűntettek számát befolyásolják, s leginkább az elítéltek számában idéznek elő ingadozásokat. E körülmény szintén arra utal, hogy a bűnözés alakulásának egyszerű érzékeltetésére az ismertté vált bűntettek száma látszik legalkal- masabbnak.
A formális tényezők hatásainak kiszűrésére bizonyos kísérletek történtek hazánkban is, de még jelenleg sem rendelkezünk olyan idősorral, amelyik mentes lenne a bűnözés alakulását formálisan befolyásoló tényezők hatásaitól.
A krimirálstatisztika egyik legfontosabb feladata ezidő szerint e formális té—
nyezők hatásainak mérése, becslése s ennek figyelembevételével a bűnözés trendjének meghatározása.
A bűnözés mérésének problémái korántsem korlátozódnak a bűnözés ter—
jedelmének és dinamikájának mérési problémáira. Hasonló és eltérő jellegű mérési problémák felmerülnek a bűnözés struktúrájának és más jelenségekkel való sztochasztikus kapcsolatainak vizsgálata során is. Az utóbbi években e vonatkozásban is történt előrelépés, de a kriminálstatisztika még adós a mélyre—
ható elemzést biztosító módszerek kidolgozásával vagy a már meglevő modern módszerek megfelelő alkalmazásával.
Borsi Zoltán vitaindító cikkében annak a reményének adott kifejezést,
hogy a születőben levő, új egységes bűnügyi statisztikai adatszolgáltatási rend—
szer jelentős mértékben hozzájárul majd a bűnözés statisztikai problémáinak megoldásához.
Az egységes kriminálstatisztikai rendszer bevezetése megítélésem szerint is sokkal eredményesebben elégítheti kia bűnözés tanulmányozását és az azzal kapcsolatos igazságszolgáltatási, igazgatási és kriminológiai igényeket, mint a jelenlegi rendszer, minthogy lehetőség nyílik az igazságszolgáltatás keretében és érdekében működő szervek tevékenységének és a bűnözés tényleges jellem- zőinek elkülönített mérésére. Megfelelő alapul szolgálhat az egységes statisz—
tikai rendszer az operatív jellegű mutatószámok továbbfejlesztéséhez és a tudomány igényeinek fokozott kielégítéséhez egyaránt.
Az egységes statisztikai rendszer kidolgozásának megvannak a szükséges objektív és szubjektív feltételei. Az 1964—ben bevezetett egységes rendőrségi és ügyészségi statisztikai adatszolgáltatás ötéves tapasztalatai egyrészt mutatják azokat az irányokat, amelyeket követniük kell az egész kriminálstatisztikát egységesítő törekvéseknek, másrészt az elmúlt évek kinevelték azokat a szak- embereket, akik képesek e nehéz feladat megoldására.
! Megjegyzendő, hogy ezek aformális tényezők általában csak az adott periódusban xáltcztatják meg formáli- sa a bünözés mutatóit, hosszú táv on ezek hatását is a bünözés tényleges alakulását befolyásoló tényezőknek kell tekintenünk, amennyiben a társadalmi viszonyok és az igazsáaszolgáltatás realitásaiból fakadnak.
A BÚNÖZES MÉRESE 525
PESXOME
B CBOBü CTaTbe aBTOp HEHHGT HECKOHbKO sameuaunü no HOBOIIY IIHCKVCCHH () CTaTl/ICTH'le' CKOM HSMEpeHl/IM HPBCTVHHOCTM. OH CIIHTaeT npaBl/U'IbelM HCHOHb3OBaHHe B Kauecme noxa—
sa'renn 'WICJIZI OÖHHPVWEHHHX npecwnneHI/iü, KOTOpblf/ll, HECMOTDH Ha IIOHVCKHEMYK) MM JWHHb HDMÖJ'IMWCHHYPO OlleHKY, BCG-)Ke KaHeTCH Hal/[60388 HDHFOIIHHM lUlSl HDOCTOFO HaÖJHOHCHMH sa nHHaMHKOi/i HPECTYHHOCTH. OlIHaKO, B Kauecme llOUOJTHeHl/lfl K HaHHOMV HOKHÉZ'ITEJHO, amop CWWI'HET HeOÖXOlll/IMBIM TaK)Ke " weT HpeCTYHHBHI/lü, KOTOpre HBJ'IHIOTCH npenmeTom uacmmx HCKOB.
SUMMARY
The author comments on the discussion about the statistical measurement of crime. He
agrees upon the use of the number of crimes known as an indi.ator, which neverthelless makes
valuation possible only in an approximative way still seemingly is the best for a. simple demonstra- tion of the formation of crime. But, as for a, supplement to this indicator he considers as neuessary the taking into account also the civil proceedings.
