Dr. Horváth Róbert (1916–1993)

(1)

SZEMLE

395 DR. HORVÁTH RÓBERT (1916—1993)

1993. december 6-án váratlanul elhunyt Horváth Róbert a József Attila Tudományegyetem nyugal- mazott egyetemi tanára. Személyében kivételes tu—

dású, nemzetközi hírű tudóst, a közgazdaságtan, a statisztikai elmélettörténet és a demográfia kiemel- kedő művelőjét, jogásznemzedékek oktatóját vesz- tettük el.

Győrött született 1916. július l-jén. A Szegedi Tudományegyetemen, 1939-ben államtudományi, 1940-ben pedig jogtudományi doktorrá avatták, majd a Budapesti Műegyetem Közgazdasági és Közigazgatás-tudományi Karán, a Berlini Fried- rich—Wilhelm Egyetemen, valamint a Párizsi Egye- tem Jogi és Közgazdasági Karán folytatott poszt- graduális tanulmányokat.

Munkásságát a Szegedi Tudományegyetemen kezdte (1939—1940) mint ösztöndíjas tudományos munkatárs, majd l948-ig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott.

1948—ban a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán magántanárrá habilitálták a statisztika elmélete körébői.

Oktatói pályafutása tulajdonképpen az 1948/49- es tanévben kezdődött a Miskolci Jogakadémián, ahol mint jogakadémiai nyilvános rendes tanár a Közgazdasági és Statisztikai Tanszéket vezette.

1949-ben áthelyezéssel került át a Szegedi Tudo—

mányegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Közgazdasági és Pénzügyi Tanszékére, tanszékve- zetői beosztásba. Itt nyert 1950-ben egyetemi nyil- vános rendkívüli tanári, 1951-ben pedig egyetemi tanári kinevezést. l954-től —— megszakítás nélkül

— 1986. évi nyugállományba vonulásáig a Kar Sta—

tisztikái Tanszékét vezette.

Horváth Róbert tudományos munkásságát nem csupán imponálóan nagy terjedelme, hanem annak sokrétűsége, a művelt társadalomtudományi ágak széles skálája és azok egymáshoz szervesen kapcso—

lódó komplexitása, továbbá tudományos kutatási módszerének újszerűsége is jellemzi. Publikációinak száma —— csak a nyugállományba vonulásáig ——

megközelítette a 300-at. (Ebből 10 monográfia, l7l önálló tanulmány, 87 kisebb cikk, recenziő és társszerzőként 16 egyetemi jegyzet.) Számos (nem publikált) előadása hangzott el a hazai és külföldi kongresszusokon, konferenciákon és egyéb rendez- vényeken. Jelentős arányt képviselnek az idegen nyelven megjelent tanulmányok.

Nyugállományba vonulása sem jelentett szaka- dást termékeny és intenzív tudományos tevékenysé—

gében. l986-tól 76 publikációja jelent meg, nagy ré-

sze külföldi folyóiratokban. (Ebből 2 monográfia, 47 tanulmány, 25 kisebb cikk, recenzió, l körülbelül két és fél íves egyetemi jegyzetanyag.) Továbbá 23 előadása hangzott el különböző hazai és külföldi tudományos konferenciákon, kongresszusokon.

Kutatási területe a következő témakörökre ter—

jedt ki: közgazdasági és monetáris elmélet, közgaz- dasági és monetáris gazdasági elmélettörténet. gaz—

daságpolitika, statisztikai és gazdaságstatisztikai el-

mélet, statisztikai elmélettörténet, alkalmazott sta—

tisztikai problémák, demográfiaelmélet, történeti demográfia és egyéb témakörök, mint például pénz- ügytan, pénzügyi jog, szociológia.

Horváth Róbert tudományos munkásságának kiemelkedő jellemzőit, főbb vonásait az alábbiak—

ban lehet összefoglalni.

A közgazdaságtan kvantitatív tudományként való felfogása és művelése; az előbbiből is követke—

zően a közgazdaságtani kérdéseket induktíve, dön—

tően a gazdaságstatisztika oldaláról közelítette meg; e statisztikai-módszertani felfogás alapján az ár— és a pénzértékelemzés, szélesebb körben a reál—

és monetáris gazdaságtan problémáit összefüggé- sükben, egymással kölcsönhatásban vizsgálta; valamennyi általa művelt tudományterületen törekedett a statisztikai módszertan elmélyítésére, a lehetősé- gek és a korszerű igények ésszerű határain belül.

Mindez elsősorban a matematikai gazdaságtan és főleg az input—output elemzés terén érzékelhető, de még elmélettörténeti kutatásaiban is megnyilvánul—

nak e törekvések. Végül, tudományos munkásságá—

nak talán legérdemlegesebb jellemzőjeként említen- dő kutatási területeinek problémaközelítő és a fel- dolgozásokban alkalmazott komplex, valamennyi lényeges kérdést felölelő interdiszciplináris, elmélet- történeti megalapozású módszere. Különösen érvé—

nyesül ez az utóbbi 2-3 évtizedben megjelent szinté- zisjellegű műveiben.

Oktatói—nevelői munkásságát az Oktatásügy Ki—

váló Dolgozója, majd a szegedi egyetem által ado—

mányozott József Attila Emlékéremmel honorál—

ták. Szakértői tevékenységét a Statisztika Kiváló Dolgozója, illetve a Pénzügy Kiváló Dolgozója ki- tüntetéssel ismerték el. Nyugállományba vonulása- kor az életpálya elismeréseként a Munka Érdem- rend arany fokozatával tüntették ki, Azóta elnyerte az emeritus professzori címet, valamint a Fényes Elek-Emlékérem kitüntetést. Tudományos tisztsé—

get töltött be a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Statisztikai, valamint Demográfiai Bizott- ságában is. Tagként közreműködött az MTA Sze-

(2)

396

gedi Bizottságában, a Statisztikai és Demográfiai Szakbizottságbani Az 1990-ben újjáalakult Magyar Statisztikai Társaság örökös tagjává választotta.

Nemzetközi szakmai elismerését bizonyítja több nemzetközi tudományos intézménybe történő bevá-

lasztása, illetve számos tudományos cime, kitünte-

tése. l947-től tagja a Nemzetközi Népességtudomá- nyi Uniónak; l963—tól a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, amelynek alelnöke is volt. Ugyancsak l963-tól tagja a Párizsi Statisztikai és Történeti Demográfiai Társaságnak, valamint a Német Né—

pességtudományi Társaságnak. 1982-ben a Orlé- ans-i Egyetemen ,,honoris causa statisticae" dok—

torrá avatták; 1986 óta három nemzetközi kitünte- tésben részesült: a Japán Gazdaságstatisztíkaí Tár- saság elismerő oklevele't, valamint a Francia Aka- démiai Pálmarend Lovagja kitüntetést 1987-ben, a berlini Berlin—Zehlendorfer Heimatvereín emlékér- met pedig 1991-ben kapta meg.

SZEM LE

Horváth professzor a szegedi Állam- és Jogtudo- mányi Kar vezetésében is fontos szerepet játszott.

1957-ben a kar dékánja, 1958-ban prodékánja.

Nyugdíjba vonulása után is kapcsolatot tartott fenn a Karral. Egy-egy szemeszterben fakultatív kollégi—

umokat hirdetett meg a demográfia tárgyköréből, készséggel közreműködött a kari demográfiai jegyzet megírásában. Legutóbb Schneller Károly cente- náriumán tartott méltató előadást.

Sokirányú munkásságával kiemelkedő képvise—

lője és tolmácsolója volt a hazai statisztikai, demog- ráfiai és közgazdaság—tudománynak. Tevékenysé- gével hozzájárult a Kar és a József Attila Tudo—

mányegyetem nemzetközi hírnevének növeléséhez.

Horváth Róbertet szakmai kollégái, barátai és ismerősei mélyen gyászolják.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Dr. Balázs József

AMERIKAI ELKÉPZELÉSEK

A XXI. SZÁZAD STATISZTIKÁJÁRÓL

,,Senkinek sem jutna eszébe, hogy egy mai űrha- jót a régi DC-3 tipusú repülőgép hajtóművével in—

ditson el. E könyv szerzői szerint azonban kormá- nyok, vállalatok, nemzetközi intézmények és egyé—

nek a DC—3-asok idejében kialakult statisztikai módszerekkel próbálják mérni és irányítani a mai gazdaságot. Pedig a mai gazdaságnak még egy űr—

hajónál is több mozgó része van! A jelenlegi statisztikai rendszerek például sem a szolgáltatószektor növekvő szerepét, sem pedig a vállalatóriások fon—

tosságát és összefüggésrendszerét nem ábrázolják kellő módon.

A szerzők végigvezetik az olvasót a statisztikai adatgyűjtés jelenlegi gyakorlatán és problémáin.

Elismerik ugyan, hogy a statisztikai módszerek vál—

toztatásában van helye némi konzervativumnak, mégis időben figyelmeztetnek a változás és fejlesztés elkerülhetetlenségére."

Ezek az élesen kritikus szavak a két neves ameri—

kai statisztikus, Joseph W. Duncan és Andrew C.

Gross könyveinek (Statístics for the 21st Century

—— Proposals for improving statistics for better deci—

sion making. The Dun 8: Bradstreet Corporation.

New York. 1993. 266 old) figyelemkeltö hátlapján -—— úgy is mondhatnánk ,,fülszövegében" —— találha—

tók, érthető tehát, ha sokkal lesújtóbb véleményt tükröznek a mai —— elsősorban amerikai — statiszti- káról, mint amit a szerzők a könyv lapjain valójá- ban képviselnek, Mint ahogy az alcím ,,Javaslatok

a statisztika fejlesztésére a döntéshozatal jobbítása érdekében" is jobban kifejezi a könyv tartalmát, mint a kissé ,,blikkfangos" főcím. A könyv valóban reformokat hirdet, de nem vonatkoztathat el az örökölt rendszertől. Nem a ,,tiszta rendszerek"

(például az euklideszi geometria) eleganciájával él, nem axiomákból indul ki és ezekre építi fel az ideális statisztikát, hanem egyszerre több kiindulópontról és más-más látószögekböl tekint a rendszerre.

J. W. Duncan kiemelkedő alakja az amerikai és a nemzetközi statisztikai életnek. Alelnöke és vezető statisztikusa a Dun SL Bradstreet információs cég—

nek, elnöke volt az ENSZ Statisztikai Bizottságá- nak, alelnöke a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek (International Statistical Institute — ISI) stb. A. C.

Gross a Cleveland State University professzora.

Pályafutása során az állami és a magánszférában is dolgozott, 1989—ben pedig az elsők között oktatott az akkor létesült budapesti menedzserképző köz- pontban,

Olyan világban élünk —— vélik a szerzők —, amely túlcsordulásig tele van információval, és amelyben mégis gyakran szenvedünk ismerethiány—

ban. Olyan ez, mintha szomjasan állnánk a Niagara vízesés előtt, mert csak egy gyűszűvel vagyunk fel- szerelve. Mindez azért, mert valahol az információs korszak (a könyv egyik kulcsfogalma) kialakulásá- nak középútján vagyunk, Ebbe a fogalomba akkor tudunk belehelyezkedni, ha nemcsak azt a nyilván-