Jacobs, Alfred: A létfenntartási költségindex nemzetközi összehasonlítása. Módszertani kísérlet bemutatása Németország és Franciaország példáján

238

nyersanyagokkal (ideértve a vámokat is), valamint a szállítási költségekkel. A számítások eredményeképpen kitűnt,

hogy a német ipar exportkvótája 1933 és 1938 között 18,8—-ról 10,4 százalékra csök—

kent.

Az exportkvóta kiszámításánál két alapvetően súlyos statisztikai nehézség van. Egyrészt, ami az egyik gyár vagy iparág szempontjából késztermék, az a másik szempontjából csupán anyagfel—

használás (pl. golyóscsapág). Az egyes iparágak termeléséből közvetlenül ex—

portra kerülő mennyiség tehát sokszor csak töredéke a teljes exportmennyiség—

nek, ami lecsökkenti a kapott eredmé—

nyek értékét. Másrészt, az ipari terme—

lésnek a termelési statisztikákból kapott

adatai gyakran nem hasonlíthatók össze az exportnak a külkereskedelmi statisz—

tikákból kapott adataival. (Ez az utóbbi probléma nem korlátozható a kül— és belföldi árak közti eltérésekre.) Egy—

értelmű eredményekre csak akkor lehet

jutni, ha mind az export, mind a teljes

termelés kifejezhető természetes mérték—

egységben.

STATl SZTlKAl IRODALMI FIGYEDO

A kettős számbavételek elkerülésére (iparági szinten) a következő formulát ajánlja a szerző:

át(exp)

exportkvótax: "—"T*'W . 100 át (telj) ———af ul- m. 4— Inga,

ahol

át (exp) ___, az árutermelés exportra. kerülő része, át (telj) —— a teljes árutermelés,

a_l' —— az anyaglelhasználás,

ia —— az importanyagok mennyisége és mga w a mező— és erdőgazdasági eredetű

anyagok mennyisége.

Mind a teljes árutermelés, mind az

árutermelés exportra kerülő mennyisé—

geit üzemi önköltségi árakon kell figye—

lembevenni.

A szerző egy másik eljárást is javasol,

melyet azonban jelenleg — megfelelő

adatok híjján —- még nem lehet alkal—

mazni. Ennek alkalmazása esetén a ne—

vezőben az azonos iparág más vállalatai- nak eladott termékeket, valamint az al—

vállalkozóként készített termékeket kel—

lene levonni, a mutatószám tehát figye—

lembe venné a belső kooperáció fokának változásait.

(Ism.: Szakolczai György)

ÁRAK, ÉLETSZINVONAL, FOGYASZTÁS, HÁZTARTÁS STATISZTIKA

Jacobs, Alfred:

A létfenntartási költségindex nemzetközi összehasonlítása. Módszertani kísérlet

bemutatása. Németország és Francia- ország példáján

(Der internationale Vergleich der Lebenshalrtung-s—

kosten. Eine methodologische Untersuchung. dar—

gestellt an Deutschland—Frankreich.) Berlin, 1957.

Duncker őz Hummel, 117 p.

A nemzetközi kapcsolatok fokozódása egyre inkább előtérbe helyezi az árszín—

vonalak összehasonlításának kérdését, vagyis azt a problémát, hogy az egyes valuták belföldi vásárlóereje hogyan vi—

szonylik egymáshoz. Amilyen világos és egyértelmű az ilyen vizsgálatok végső

célkitűzése, olyan nehéz a felmerülő kér-

dések határozott megválaszolása.

A nehézségek elsősorban a mérlegelés

kérdésével, vagyis az egyes fogyasztási

javak egyedi árváltozásainak átlagolásá—

Val kapcsolatban merülnek fel. Nem két-

séges ugyanis, hogy az átlagos árszín—

vonal változását a fogyasztásra kerülő összes cikkek árváltozásainak átlaga mutatja. Két vagy több ország árszin—

vonal—változásainak összehasonlítása ese—

tén azonban felmerül az a kérdés, hogy a számításnál (az átlagolásnál) melyik

ország fogyasztási arányait vegyük fi—

gyelembe.

Szerző véleménye szerint az össze—

hasonlított országok közül bármelyiknek

fogyasztási struktúráját vesszük is ala—

pul, minden esetben fiktív eredményhez jutunk. A figyelembe vett fogyasztási struktúra ugyanis csak az egyik ország fogyasztási viszonyainak felel meg, a másikétól esetleg alapvetően eltér. A szá—

mításnál tehát azt a feltételezést fogad- juk el, hogy mindkét ország fogyasztási struktúrája azonos, ami természetesen nem felel meg a valóságnak.

Az ilyen alapelvek szerint végrehajtott számítás elvi helytelenségét szerző pél—

dákkal is igazolja. Rámutat. hogy a szá—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

139

mitás eredményét a fogyasztási struk—

túra (a mérlegelési rendszer) megválasz- tása messzemenően befolyásolja. Gya—

kori az az eset, hogy az ilyen számítás alapján mindig azon ország árszínvonala mutatkozik alacsonyabbnak, amelynek

fogyasztási struktúráját a számításnál alapnak tekintettük. Ez annak a követ—

kezménye, hogy a fogyasztás igyekszik alkalmazkodni az árhelyzethez és min—

dig az olcsóbb cikkek felé tolódik el.

Az összehasonlított országok fogyasz—

tási struktúrájának alapul vételével nyert eredmények átlagolása sem csök—

kentheti azok fogyatékosságait. Az ún.

keresztezett formulák alkalmazását a a szerző nem tartja célravezetőnek.

Minél nagyobb eltérés van a kétféle mér—

legeléssel kapott eredmény között, annál kevésbé megengedett az átlagolás alkal- mazása.

Szerző a helyes megoldást ——- hasonló- képpen mint régebbi munkáiban — az összehasonlított országok fogyasztási szo—

kásainak megfelelően összeállított, kü—

lönböző összetételű, de globálisan azonos

életszinvonalat reprezentáló fogyasztási

kosarak költségének összehasonlításában véli megtalálni. Rámutat arra, hogy ennek az elvileg helyes módszernek a gyakorlati alkalmazása is nehézségekbe ütközik.

A számítási módszer elvi alapkérdé—

seinek ismertetése után szerző a Német

Szövetségi Köztársaság és Franciaország fogyasztói árszínvonalát hasonlítja ösz—

sze.

A nyugat—németországi fogyasztási

struktúra alapulvétele esetén 1952—ben egy nyugat-német márka 109,1 frankkal,

a franciaországi fogyasztás szerkezeté- nek figyelembevétele mellett pedig csak 102,6 frankkal volt egyenlő. Hasonló

eredményt adtak az 1954. évi adatok

alapján végzett számítások is.

A két ország struktúrájában fennálló különbségek a fogyasztási cikkek egyes csoportjainak eltérő viszonylagos árszín—

vonalában mutatkoznak. így például 1952—ben dohányáru vásárlása esetén egy német márka 47 francia frankkal, a tüze--

lőanyagok esetében pedig 137 francia frankkal volt egyenlő. Az árstruktúrán belüli ingadozások következménye, hogy

1954-ben a dohányáru nyugat—német—

országi ára frankban kifejezve 64—rc

emelkedett a tüzelőanyagok árszínvonala

pedig Ill—re esett vissza.

Az összehasonlításban szereplő két ország általános árszínvonala közötti

arányeltolódások következtében a nyugat—

német márka és a francia frank közötti

vásárlóerő paritás a vizsgált időszakban

lényeges változásokat mutat. Amíg ugyanis 1950-ben 85 frank volt egyenlő egy márkával, addig 1954—ben már 103 frank képviselt ugyanolyan vásárlóerőt.

A számítás módszerének az ered—

ményre gyakorolt hatását mutatják a Deutsches Institut für Wirtschaftsfor—

schung és a Statistisches Bundesamt1952—

ben végzett számításainak eredményei.

Az előbbi intézmény számításai szerint, a német fogyasztási struktúra alapul—

vétele esetén egy márka 105 frankkal, a francia fogyasztási szerkezet alapján pedig csak 85 frankkal egyenlő. Az

utóbbi intézmény ugyanakkor 98, illetve

90 frankban állapította meg a márka vá—

sárlóerejét.

A könyv végezetül számos olyan prob—

lémával foglalkozik, amelyek a két or—

szág fogyasztásának összehasonlítását megnehezítik az eltérő klimatikus viszo—

nyok stb. miatt.

(Ism.: Hajpál Gyula)

*

Barjonet, André:

Árak és létfenntartási költségek Franciaországban 1938 óta-

(Prix et coűt de la vie depuis 1938.) —— Economic cl Politiaue. 1958. május. 7—19, p.

A legfontosabb statisztikai módszer—

tani problémák a francia létfenntartási

költségek alakulásának vizsgálatánál a következők voltak.

Elsősorban a legtipikusabb fogyasztói kosár megállapítása okozott nehézsége—

ket, amit fokozott az, hogy 1938 óta a fogyasztói szokásokban változás állott

be, nem beszélve arról a tényről, hogy a

termékek minősége és összetétele is megváltozott. Ezért csak a létfenntartás—

hoz legszükségesebb termékek (élelmi—

szerek és a munkások, kis— és közép—

burzsoázia háztartásaiban általánosan használt cikkek) árának alakulását vet—

ték figyelembe.

Második probléma volt, hogy a lét—

fenntartási költségindexet tulajdonkép—

pen társadalmi osztályonként külön—