Barjonet, André: Árak és létfenntartási költségek Franciaországban 1938 óta

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

139

mitás eredményét a fogyasztási struk—

túra (a mérlegelési rendszer) megválasz- tása messzemenően befolyásolja. Gya—

kori az az eset, hogy az ilyen számítás alapján mindig azon ország árszínvonala mutatkozik alacsonyabbnak, amelynek

fogyasztási struktúráját a számításnál alapnak tekintettük. Ez annak a követ—

kezménye, hogy a fogyasztás igyekszik alkalmazkodni az árhelyzethez és min—

dig az olcsóbb cikkek felé tolódik el.

Az összehasonlított országok fogyasz—

tási struktúrájának alapul vételével nyert eredmények átlagolása sem csök—

kentheti azok fogyatékosságait. Az ún.

keresztezett formulák alkalmazását a a szerző nem tartja célravezetőnek.

Minél nagyobb eltérés van a kétféle mér—

legeléssel kapott eredmény között, annál kevésbé megengedett az átlagolás alkal- mazása.

Szerző a helyes megoldást ——- hasonló- képpen mint régebbi munkáiban — az összehasonlított országok fogyasztási szo—

kásainak megfelelően összeállított, kü—

lönböző összetételű, de globálisan azonos

életszinvonalat reprezentáló fogyasztási

kosarak költségének összehasonlításában véli megtalálni. Rámutat arra, hogy ennek az elvileg helyes módszernek a gyakorlati alkalmazása is nehézségekbe ütközik.

A számítási módszer elvi alapkérdé—

seinek ismertetése után szerző a Német

Szövetségi Köztársaság és Franciaország fogyasztói árszínvonalát hasonlítja ösz—

sze.

A nyugat—németországi fogyasztási

struktúra alapulvétele esetén 1952—ben egy nyugat-német márka 109,1 frankkal,

a franciaországi fogyasztás szerkezeté- nek figyelembevétele mellett pedig csak 102,6 frankkal volt egyenlő. Hasonló

eredményt adtak az 1954. évi adatok

alapján végzett számítások is.

A két ország struktúrájában fennálló különbségek a fogyasztási cikkek egyes csoportjainak eltérő viszonylagos árszín—

vonalában mutatkoznak. így például 1952—ben dohányáru vásárlása esetén egy német márka 47 francia frankkal, a tüze--

lőanyagok esetében pedig 137 francia frankkal volt egyenlő. Az árstruktúrán belüli ingadozások következménye, hogy

1954-ben a dohányáru nyugat—német—

országi ára frankban kifejezve 64—rc

emelkedett a tüzelőanyagok árszínvonala

pedig Ill—re esett vissza.

Az összehasonlításban szereplő két ország általános árszínvonala közötti

arányeltolódások következtében a nyugat—

német márka és a francia frank közötti

vásárlóerő paritás a vizsgált időszakban

lényeges változásokat mutat. Amíg ugyanis 1950-ben 85 frank volt egyenlő egy márkával, addig 1954—ben már 103 frank képviselt ugyanolyan vásárlóerőt.

A számítás módszerének az ered—

ményre gyakorolt hatását mutatják a Deutsches Institut für Wirtschaftsfor—

schung és a Statistisches Bundesamt1952—

ben végzett számításainak eredményei.

Az előbbi intézmény számításai szerint, a német fogyasztási struktúra alapul—

vétele esetén egy márka 105 frankkal, a francia fogyasztási szerkezet alapján pedig csak 85 frankkal egyenlő. Az

utóbbi intézmény ugyanakkor 98, illetve

90 frankban állapította meg a márka vá—

sárlóerejét.

A könyv végezetül számos olyan prob—

lémával foglalkozik, amelyek a két or—

szág fogyasztásának összehasonlítását megnehezítik az eltérő klimatikus viszo—

nyok stb. miatt.

(Ism.: Hajpál Gyula)

*

Barjonet, André:

Árak és létfenntartási költségek Franciaországban 1938 óta-

(Prix et coűt de la vie depuis 1938.) —— Economic cl Politiaue. 1958. május. 7—19, p.

A legfontosabb statisztikai módszer—

tani problémák a francia létfenntartási

költségek alakulásának vizsgálatánál a következők voltak.

Elsősorban a legtipikusabb fogyasztói kosár megállapítása okozott nehézsége—

ket, amit fokozott az, hogy 1938 óta a fogyasztói szokásokban változás állott

be, nem beszélve arról a tényről, hogy a

termékek minősége és összetétele is megváltozott. Ezért csak a létfenntartás—

hoz legszükségesebb termékek (élelmi—

szerek és a munkások, kis— és közép—

burzsoázia háztartásaiban általánosan használt cikkek) árának alakulását vet—

ték figyelembe.

Második probléma volt, hogy a lét—

fenntartási költségindexet tulajdonkép—

pen társadalmi osztályonként külön—

140

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

külön kellett volna elkészíteni. Ezzel

szemben általános indexet készítettek.

Az egyes rétegek fogyasztói szokásának

alakulását ismerve mégis általános kö- vetkeztetést lehet levonni az egyes réte—

gek költségindexeinek alakulására vonat—

kozólag.

A harmadik probléma a hivatalos sta—

tisztikai adatok hiánya volt. Éppen ezért

a szakszervezetek által 1953—ban kidol—

gozott költségvetéssel dolgoztak, melye—

ket visszavetitettek 1938—ra. Ez a mód—

szer jelentős hibákat tartalmaz, például

nem számoltak a szükségletek fejlődésé—

vel, hanem azonos költségvetéstípussal

dolgoztak. A költségvetés maga azt a

hibát tartalmazza, hogy eredetileg csak

Párizsra dolgozták ki, s csak a legrosz—

szabbul fizetett nőtlen segédmunkások

minimális szükségletét jelentő cikkeket tartalmazta, viszont a költségarányok

(pl. magas ruházkodási kiadások) nem

erre a rétegre jellemzők.

A táblázatos anyag egy összefoglaló

táblát, továbbá az élelmiszer—, valamint egyéb kiadások tételeinek részletezését adja 1938. és 1958. évekre.

Az összefoglaló táblából megállapít-

ható, hogy az összes kiadások több, mint 34—szeresre emelkedtek, ezenbeliil az

élelmiszer—kiadások 39,4-szeres, a nem

élelmiszer-kiadások pedig közel 31-szeres emelkedést mutatnak.

Az ,,A" csoportba a hús és állati ter—-

mékek tartoznak. A fogyasztói kosárban

e csoport költségei 140,81—ről 474160

frankra, azaz 34—szeresre, a ,,B" csoport tételei (zsiradék) 22,89 frankról 628,60 frankra emelkedtek. A gyümölcsök árá—

nak emelkedése következtében a ,,C"

csoport költségei 8234 frankról, termé-—

szetesen azonos súlyok mellett 476150

frankra, 57—szeresre emelkedtek. A ,,D"

élelmiszercsoportba tartozik a kenyér, melynek költségei 27—szeresre emelked-

tek, a burgonya, melynek ára kb. 27—

szeres lett, a cukor, melynek költségei több, mint 20—szorosra nőttek, a liszt, melynek ára 4,11-ről 100,0 frankra emel—

kedett. Az egyes felsorolt és itt fel nem sorolt tételek árának óriási mértékű emelkedése miatt ezen élelmiszercsopor—

tok költsége a l30,78 frankról 4825,09 frankra, azaz 37-szeresre emelkedett.

Az egy hónapra jutó ruházkodási költ—

ségek körülbelül azonos összetétel mellett

az 1938. évi 9959 frankról 4262,12 írankra emelkedtek. .A lakbérköltségek emelkedése ugyanezen időszak alatt 20—

szoros volt.

A cikk a vizsgálat módszertani prob—

lémáit tárgyalja. Az árak és a létfenn—

tartási költségek alakulásáról szöveges elemzést nem ad, hanem fogyasztói kosa- rak bemutatásán keresztül, az olvasóra bizza a következtetések levonását A táb- lázatos anyag sem tartalmaz a bérek ala- kulására vonatkozó adatokat, s megelég—

szik az árak és a létfenntartási költségek

igen nagymértékű emelkedésének bemu-

tatásával.

(Ism.: Simon Józsefnél

Bernát —- Koubová --— Kubin:

Az életszínvonal hosszútávú

fejlődésének problémái Csehszlovákiába

(Dlouhodobé problémy vyvoje zivotni urovne !;

CSR.) —— Plánovnné Hospodarsiví. 1958, 6—7, sz 532—545. P-

Az életszínvonal fejlődésének adatai a társadalmi gazdálkodás eredményességé—

nek megítélése szempontjából különösen

fontosak. A fogalom bonyolultságából következik azonban, hogy csak jól átgon—

dolt mutatórendszer adhat helyes képet az életszínvonal alakulásáról.

A szocialista gazdaságban az életszín—A

vonal anyagi tényezőinek fejlődését kü—

lön szokták kimutatni. Ide sorolják azon—

ban a fontos szükségleteket kielégítő

szolgáltatásokat és a lakáshasználat ér—

tékét is. A nem anyagi természetű ténye—

zők mutatói közül legfontosabbak: a

kulturális színvonalnak, az egészségügyi állapotoknak, a népművelés eredményei-—

nek és a munkaviszonyok fejlődésének mutatói stb.

Az életszínvonal alakulására a szemé——

lyes fogyasztás fejlődése a legjellemzőbb.

Csehszlovákiában a személyes fogyasztás

összvolumene az 1949—1953. években 203

százalékkal, tehát átlagosan évi 3,8 szá—

zalékkal nőtt. Az 1954—1956. évek folya—

mán a személyes fogyasztás emelkedése

30,8 százalék volt, ami évi 9,4 százalékos

emelkedésnek felel meg.

A személyes fogyasztás ilyen ütemű fejlődése a tárgyalt időszakban részben a keresők számának növekedéséből adó—

dott. A jövőben ennek a tényezőnek a

szerepe csökkenni fog és elsősorban az